Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-26 / 145. (1479.) szám
1927 junius 26, vasárnap. alii olyan egykedvű életmódot folytatott, mint a bizonyos utazó, akinek zsebében lévő menetjegyfüzet szerint bizonyos városokat be kell járni, nem igen ér rá tehát, hogy hosz- szabb ideig kellemesen, komótosan érezze magát valamely városban. Párisban és Budapesten is ugyanazokat a trombita-álakban össze csavart cigarettákat szívta, amelyeket egyetlen szippantás múltán eldobott mert a cigarettázást is unta, mint az életét. Pedig mást nem is igen csinált száműzetése alatt, mint cigarettázott . . . Jött a perzsa sah, a/i az akkori Budapest büszkeségére, a városligeti lóversenyzésre, azfc a stupid megjegyzést tette, hogy már amúgy is régen tudja, hogy egyik ló jobban szokott futni, mint a- másik.) A vérbeli pesti polgárnak, aki még ez- időtájt legfeljebb Gellérthegyi búcsú idején mozdult ki a maga belvárosából, vagy pedig akkor, midőn Pálmay Ilka a Lövölde-térről léghajóval a levegőbe szállott: Szivéhez nőit tehát Napóleon, Lulu herceg, aki olyan otthonosan járt-kelt a Duna-utcától az Újvilág-utcáig, mintha a pesti belvárosban szüléiéit volna. — Nem tud elmenni közülünk, — mondogatták az öregebb polgárok, akik, valóban nem képzelték, hogy a Váci-utcán, vagy az akkor divatba jövő Koronaherceg-utcán kívül, még másfelé is- lehessen élni. — Nem tudja elhagyni a Szeiffert-féle biiliárdo'kat, mert azoknál jobbak, ntéy Párisban sincsenek. De a Miska bácsi kosziját sem. Ám a herceg mégis csak eltűnt egy napon Pestről. Az újság irta, hogy az afrikai gyarmati hadseregben jelentkezeti, szolgálatra és meghalt a Zu-lukaíferek elleni harcokban. Mennyi ideig tetézhetett volna még Pesten! Amerikaiak Józsi bécsiektől még májusban jölt meg örege,% ákombákommál és a boldo^i izgalom hangján megirt levél a családnak, hogy Juli néni é.s Józsi bácsi rövidesen megérkeztnek Newyorkból Európába. — A családul ebédnél érte az örvendetes hir és az arcok kivirujtak a főseié kés tányérok. fölött. Persze, a gyerekek, a család ifjabb tagjai, akik a fölfelé degenerálódó ujelvü és kötetes kötelékektől mentes fiatalság szabályét; szerint, — hogy ugymondjam, — semmi különösebb melegséget nem éreztek a szivük körül, ellenben egészen ösztönszer üteg egyszerre úgy gondoltak Józsi bácsira, -amint biztató mosolygással fölé- jük hajlik és a tárcáját menyit ja, mint valami bőségszarui ... Aztán a család, — mint szokás, — belemerült a visszaemlékezések édes tavába, ahonnan, — ki tudja, talán valami szelíd, tudataiéin reménykedés erejével — úgy hozták elő Józ\>i bácsit és Juli nénit, olyan üd&a és makulátlanul, mint egy liliomot. Az is természetes, hogy a méla reminiscen- ciák művelése közben megint csak a fiatalabb generáció volt az, amelyik gonoszkodó objektivitással indítóit egy-egy könnyed kérdést útjára: — Na és arra emlékeztek, Juli néni milyen snassz voli örökké és amikor meglátogattuk, mindig savanyu tejjel kínált meg? ... Erre aztán felfakadtak a nevelés zsilipjei és a jólsikerült megjegyzést, — amiben a néni egész' jellemrajzát látták tömörítve, — mejgioi- dofták a magukéval. Mindez azonban szemernyit sem vont le az őszintén boldog várakozás erejéből. Hiszen mégiscsak nagyom érdekés dolog az, hogy Józsi bácsi, — aki ötven esztendős koráig vagy hat nagyreményű gyermekkel súlyosbítva nem tudóit ki- evickélni a nyomorúságból — minden szorgalma és felesége „takarékossága“ dacára, — el mert indulni a korlátlan lehetőségek és a korlátlan küzdelmek hazájába. Eladta a boltját, átmentett néhány forintot az uj ételhez és addig hajszolodon, gyötrődött, spekulált odakinn, mig meg nem állt egy külvárosi büffé pultja mögött Neic- Yorkban... Egy szép napon aztán megérkezett az áhított sürgöny, hogy jönnek Józsi bácsiék. A családból kivirágzott a jókedv, halat készítetlek, meg gyümölcsöt és a visz önti ft ás első pillanataiban illetődön csend és apró sikoltások váltották föl egymást, aszerint miről beszélgettek az egymásmta- lált rokonok ... Juli néni a messzvrőljöttek önkénytelenül büszke, királynői pózában ereszkedett le a legtágabb fotelbe és bámullatla gyöngyhimes zsör- zsettmhkjál, meg könnyű, gyöngyös, puha „eve- la-szlirí1-cipőjét és olyan egyszerű éte természetes szempillantással nézett körül a titkon ühnélkodó rokonságon: hogy, ugye, engem mindez megillet, mert „én sokai dolgozom“ meg azUán Amerikában ez igy „szdkás“ ... Józsi bácsi könnyedén kényelembe helyezkedett. levelelte a kabátját, a nadrág iát tá- gabb pórázra engedte és széles vállán megfeszült a bő, apacs galléros, nyári sporting. A család körülülte, körüldöpdösté, körül- dédelgelle a két embert. Margitka, a középső lány, aki fiatalember vendégekkel volt Afoglalva a másik szobában, mosolyogva nyit Ml be és azt mondta, hogy a vendégék nagyon szerelnék látni. Józsi bácsit. — All right! — mondja a másik pillanatban a föleiből felpaJUmou olyan kedves és moso- lyogtató fontoskodással a hangjában, — Józrí I bácsi, mintha Lindbergh rekordjának a megdöntésére vállalkozott volna és az ünnepeltek méltóságával belepett a másik szobába. — ö tudta, hogy egy amerikai ilyenkor mindig all right-ot mond és az amerikai jellnnú embernél nem sfilszerü a haboz is és az elhatározó készség hiánya ... Aztán persze cl kellet mesélnie a családnak a megvagyonosodása történetét. (Ezt a szól: mag- lagyonasodás, természetesen nem em>'Mellék, inett ez az ajándékki,tudós gonddalát f eszi lelte {volna súlyosan földjük). — Hát dolgoztam, — ryirsog i energikusan Józsi bácsi, — aki ölvevchiléndős lto-áig minden robot és hajszolödás darára csak hűt. gyéreket tudott szerezni a szlovén zkói kisvárosban, — sokat dolgoztam és nem szégyellem semmi munkál. Ás ma is dolgozom: ez a titka az egész boldogulásnak. Juli néni bólintott, úgyis min' „dolgozó“ amerikai és úgyis, mint a. Józsi bácsi hitvese, aki szinten meglelte a boldogulás titkát. — Nagyszerű ember! — mondta fénylő szemmel a mama, ez a szelíd, őszhaju asszon;;, aki a szűkmarkú nyugdijából él és nehéz munkál végez reggeltől estig, hogy kielégíthesse a család redukált, úri igényeit ..... — M ilyen nagy akaraterő van benned Józsi bácsi, — mondta Margitka, a középső lány, aki a fiatal éveit és az illúzióit hagy iái. otl egy kriplaszagu iroda idegnyuzó intrikái és szűk falai közölt és minden munkás-energia dacára sem tudott összeszerezni egy kel engy áréval ót... — Igazi amerikai élelmesség, — állapította meg egy nagyszerűen képzett, fiatal arvois, aki rcndelöóra után hazamegy ssépHőszereket loaiy- vasztani, hogy evvel is lendületet adjon az előrehaladásának ... . — Igen, dolgozni nem szégyen, — ismételte oktató, nagy hangon Józsi bácsi, a szerencsés beérkezettek fölényével és a család a zsorzsett- ruha-. az „evelasztirí'-cipő és az ameriltámcs fölölt hódoló tisztelettel nézett összv... Sz. Nagy Mici. QRAF-féle Isusieves-Sfetisák ezüstoomc^oEástoari negyedliter forróvizze! felöntve, egy tányér tiszta, erős és ízletes húslevest ad. M E§y GRAF-léie húsleveskocka 25 fillérbe kerül A Gr©§a¥@sen»tragédia a végkifej lés előtt Pétnek estére befejezték a bizonyító eljárást — ttoevel professzor szakértői véle- znénye megállapítja a beszámii&hatőságot — Szombaton késő este hsrdetak ki az Ítéletet — A Prágai Magyar Hírlap munkatársának telefonjelentése —Bécs, junius 25. A péntek délutáni tárgyalás, amelyről tegnapi számunkban röviden beszámoltunk, ugyancsak bővelkedett izgalmas jelenetekben, úgyhogy a közönség is gyakran hangos kifejezést adott érzelmeinek. Ériek Meder zenetanár után Kari Neumann énekes kihallgatása adott szenvedélyes kitörésekre alkalmat. Neumann Grosavescunak földije és barátja volt, akit csaknem gyermekkorától ismert. Vallomása igy hangzott: — Grosavescu házában folytonosan veszekedtek. Grosavescu egy ízben azt mondta neki, hogy házassága meggátolja művészi képességeinek kibontakozásában. „Semmi bajod sem történhetik** Elnök: Ön Grosavescu asszonnyal nagyon feltűnő beszélgetést folytatott. Tanú: Egy gyilkossági perről tárgyaltunk és ekkor Grosavescu asszony ezeket mondta nekem: Mit gondol ön, ha ma uramat karonfogva látnám egy idegen asszonnyal s emiatt - meggyilkolnám, mi történnék velem ? Az osztrák törvény szerint egészen bizonyosan semmi bajom nem lenne. Elnök: Mikor volt ez a beszélgetés? Tanú: Mintegy két héttel a gyilkosság előtt. Elnök: Nos, vádlott asszony, mit szól ebihez? — Grosavescuné, aki fáradtan és ha- lotthalványan ül betegszékében, fáradtan legyint a kezével s ezeket feleli: — Lehet, hogy mondtam, hogy megölném az uramat, de gondolatban nem foglalkoztam ezzel. Ügyész: Tanú ur, biztosan hallotta-e ezt a kijelentést? Tanú: Igen, egészen bizonyosan. Szóról szóra úgy hangzott,, amint elmondottam, Grosavescuné (növekvő indulattal): Ez a tanú sohasem volt szimpatikus nekem, mindig ellenszenvvel voltam iránta! Elnök: Ezt elhiszem azután, amiket a tanú mondott. Grosavescuné: Nem, nem elnök ur, csak azt akartam ezzel mondani, hogy olyan emberekkel, aki nem szimpatikus nekem, nem beszélek belső érzéseimről. Elnök: A fontos az, hogy ön elismeri, hogy a gyilkosságról tett kijlentést tényleg mondotta. Grosavescuné viszonya Nagy izgalomra szolgálatatott alkalmat Grosavescu egy öreg brátjárnak, Cornelius Fraen- kel magántisztviselőnek vallomása, amelyet a közönség egyre növekvő érdeklődéssel figyelt. A vádlott is mindinkább izgalomba jött, ami végül is explozív formában tört ki belőle. — Egy napon fölkerestem Grosavescut házassága előtt garzon-lakásában — kezdte a tanú vallomását. — Az előszobában senki- sem volt. A hálónak tartottam s kinyitottam az ajtót. A következő tabló tárult elém: Az ajtótól balra volt egy dívány, Grosavescu a későbbi felesége azon feküdtek felette kényes szituációban. Grosavescuné merev szemekkel bámul a tanúra. Tanú: Becsuktam az ajtót s távoztam. Két héttel később Grosavescunak ézt mondtam: „Traján, hát hogy lehet ilyen szituációban az ajtót nyitva hagyni?" (Derültség.) Grosavescu nevetve felelte: Hát csak ucv! Elnök: Mikor történt e; Tanú: 1922 októberében, tehát jóval a válás előtt. Elnök: Tulajdonképpen azért idéztük meg önt, hogy kikérdezzük, hallott-e valamit Grosavescuné halálos fenyegetőzéseiről? Tanú: Kimondott fenyegetéseket nem hallottam tőle. Csak egyszer mondta nekem Grosavescu asszony feltűnő biztonsággá), hogy az osztrák törvény szerint az asszonynyal semmi sem történhetik, ha urát jogosult féltékenységből megöli. Ezt a mondást azonban nem fogtam fel ura elleni fenyegetésnek, hanem társalgás közbeni nyilatkozatnak. A vádlott, aki egyre növekvő izgalommal hallgatta a tanúvallomást, most felemeli kezét s rekedt hangon kiáltja a tanú felé: Amit itt mondott, egész közönséges, gyalázatos hazugság. (Nagy mozgás a teremben.) Elnök: Vádlott asszony, ne sértegesse a tanút! Vádlott (kitágult Szemekkel): Nagyon könnyű egy asszony becsületét sárbatiporni, ahol nincs tanú. Az adatok nem igazak. Elnök: Érthető, ha felizgult, de sértegetni nincs joga., - .......... Vá dlott: Két kis dologból kitűnik a tanú szavanemhihetősége. A Szobában nem volt dívány s akkor nem volt a lakásban szobalány. Tanú: Kérem, az előszobában nem volt senki, a hálószobában balra volt egy óriási divány. (Nagy derültség.) Védő: Colt un őrnagy urat Szeretném minderről megkérdezni. (Az őrnagyhoz): Ismerte ön azt a lakást? Coltun: Nem, az Grosavescu garzon-la- kása volt. Elnök: Ha már itt tartunk, megkérdezném az őrnagy urat, hogy tudott-e valamit felesége viszonyáról ? Caltun (habozva): Tudtam, hogy feleségem a lakásán volt. Vádlott '(közbekiált): Kérdezz© meg tőle, felt étele zte-e rólam, hogy viszonyt tartok fenn ? | Coltun: Nem, ezt nem tételezhetem fel. Hol volt a revolver? A délután folyamán jlentékeny vallomást tett még Grosavescuék szobalánya, aki azonban éppen a tett elkövetésekor nem volt otthon. A revolver a. fehémemüszekrényben volt elzárva. A gyilkosság után jöttem haza, amikor Kövessy tanácsost a Szakácsnő telefonon értesítette a történtekről. A tanácsos megkérdezte. hogy leánya nem tett-e kárt magában? A szakácsnő azt felelte, hogy öngyilkos akart lenni, de ő kicsavarta a revolvert a kezéből. Grosavescuné a tett után úgy viselkedett, mint az eszelős. A szakácsnő nem tévesztette szem elől, amíg a hivatalos közegek meg nem érkeztek. „Nem engednek védekezni** Heves vita fejlődik ki az elnök e a védő között. A védő kifogást emel az ellen, hogy Grosá- veiscu asszonynak a vizsgálati fogság idején nem adtak papirost és ceruzát, hogy ideges lelkiáltapétáiban. jegyzetekkel támaszthassa alá vallomását. • Grosaveeou Olgát- hallgatták-ki újból s hosz* szabb vita fejlődik ki abban a kérdésben, hogyan jutott a revolver Grosavescu asszony kezébe ? A beható tárgyalás sem hoz erre a kérdésre világosságot. Grosavescu asszony egy megjegyzésére az elnök igy utasítja, rendre: Hagyjon legalább a halotton egy ép hajszálat! A vádlott rezignáttan szól: Ha önök elveszik a lehetőséget, hogy védekezzem, lemondok róla. A gyászbaborult anya Hangosan zokogva, mély gyászban lép a terembe a meggyilkolt énekes édesanyja. Sokáig nem tér magához s csak nehezen tudják lecsillapítani. Azután beszélni kezd. Fia nagyon jő ember volt, csak ha izgatták, gerjedi hirtelen haragra. Egyszer nagyon heves jelenete volt a bátyjával s majdnem ölre mentek. Haragját azonban I mindig megbánta s jóvátette. Fia házas életéről mitsem tud, mert ritkán volt Becsben. Ezzel a pénteki tárgyalás véget ért. 7 A szakértői vélemények is kitűnik. Ennek következménye volt, hogy feleségének feltétel nélkül alávetette magát, rabszolgája volt neki. Nem volt kimondottan homoszexuális, hanem biszexuális. Ez az erotikus beállítottsága akaratgyeingeségével kapcsolatban függelmi viszonyba hozta, ami rabszolgaságig fajult. Az asszonnyal szemben gyereknek kell öt tekinteni és az asszony is annak tartotta s igy is nyilatkozott róla, igy is bánt vele. Bizonyos tekintetben anyai érzését férjére vitte át. Grosavescu asszony tudta, hogy nem szé-p és a nem szép asszonyok érzik alace on yabb re ndiis ég ük e t a szép asszonyokkal szemben. Ehhez egy erősen egoisztlkus összetevő járul, amikor azt hiszi, hogy hatalmi pozíciója meggyengült, és érzi, hogy a rabszolga láncait le akarja rázni. A szakértői vélemény azután a vádlottnak kora ifjúságától kezdődőleg megadja lelki fejlődését és arra a megállapodásra jut, hogy Grosa/reseu Nellí atyai részről terhelt, édesatyja ugyanis mánikus depresszióban szenvedett. Az asszony idegesen ingerelhető szervezetű s mindig exaltált volt. Részletesen kiterjeszkedik a szakértői vélemény a halva-szülésről. A vádlott, akkor formális kollapszusban szenvedett s ennek követi? élményeképpen az ingerlékenységre nagyobb diszpozíciót- szerzett. A szakértői vélemény szerint paranoiáról. vagy más akut szellemi betegségről nem lehet szó Szombat reggel... A nagy per utolsó napja, szombat este már Ítélet is lesz, ami azonban csak a késő órákra várható. Ma délelőtt még egy tanúvallomás került sorra. Felolvasták Grosavescu Ifjúkori benső barátjának, Buják dr. temesvári orvosnak Írásbeli vallomását. Buják, dr. szerint Grosavescu gyakran elmesélte neki, hogy házassága boldogtalan. Elmondta azt is, hogy . felesége egy alkalommal borofivaikéssel támadott rá, hogy megölje őt. Buják vallomásénak felolvasásával a bizonyító eljárás véget ért. Nagy érdeklődés mellett emelkedik szólásra Hoevel dr. bécsi professzor, a kiváló pszichiáter, aki részletesen kidolgozott szakértői véleményét terjeszti elő. — A tárgyalás lefolyása megerősítette az orvosoknak azt a. véleményét, amelyet már eddig is szereztek, hogy ez a házasság nem is zárulhatott másképpen, csak ezzel a tragédiával. Egy asszony, eoierjgi- kus és öntudatos, miasculm termiészelfü, sildnél az erotikus momentum csal? másodsorban jön számításba, szemben áll egy feminin férfivel. Az asszonynál? ezek a jeltemtukjdoikságai már az első házasságiban is meg voltaik, de első urának nagyobb megfontoltsága és lovagtins természete megelőzte a konfliktust. Második fértje az asszonyhoz viszonyítva primiitiiv természet. Az a típus volt, amelyet a szexuális patológia mazochistának nevez, ami felolvasott leveleiből
