Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-21 / 140. (1474.) szám

1927 junius 21, kedd. Szivek Harca Miért jó üzlet a ponyvairodalom? Egy budapesti ponyvaregény árasztja el két hét óta a szlovenszkói piacot. A cime: „Szivek Harca", irta Katoinay László (van-e, aki e nevet ismeri?) és a kiadó minek utána Magyarországon kiszedte a cselédlányok és a varrónők zsebéből a hatosokat és Romániában eladott vagy ötven­ezer példányt, most Szlovenszkót készül meghó­dítani. A regény 16 oldalas füzetekben jelenik meg, minden füzet egy korona húsz fillérbe kerül és lesz vagy ötven-halvan folytatás. A regényre magára, nem érdemes szót is vesztegetni: szeméi, amelynek az irodalomhoz semmi köze sincs. De üzlet, még pedig elsőrangú üzlet. Itt Pozsonyban ismerek olyan trafikost, aki füzetenként hátszáz példányt ad el belőle. A legnagyobb magyar könyvsiker Szlovenszkón. Olyan példányszümban fogy el ez a fércmuka, amelyenre egy szloven­szkói iró még állmában sem gondolhat. A £>zlo- venszkói írók könyvei ott hev&pnek érirJeilenill a könyvesboltok polcain, a Szivek Harcát pedig úgy vásárolják, mint a mennyei mannát. Ez a tényleges helyzet. Szomorú? Nem is szomorú. Aki csak egy kicsit is látó szemmel nézi a dobokat és az események összefüggését Zsigmonddal sem, ha könyveit füzetes kiadásban egy koronás árban vesztegetnék a trafikokban. Biztosítom az Írókat és a könyvkiadókat is, hogy Hugó Viktor Nyomorultaik-ja, vagy Jókai Kár- páthy Zoltánja fogyna olyan jól, mint Katoinay László regénye: a Szivek Harca. A kereskedelem alkaálmazkodik az éleihez, ma már az inggombot is részletre adják, a könyv­kiadásnak és az Íróknak is részletfizetéses alapon kell meghódítani a piacot: és akkor fogyasztó­képes lesz a könyv és az irodalom, sőt még a szlovenszkói könyv és a szlovenszkói. irodalom is. Bihari Mihály. Magyarok találkozóhelye Marienbadban Ha jól akarja magát érezni, látogassa meg a Scala Tanz Diele Maxim Bárt a Hotel Continentálban. Mészár Kocsiba Magyar s^ne KiSünő magyar fsiborok Harminc rendőr és az erkölcs Irta: MÁSAI SÁNDOR III. is figyeli, az még csak el sem csodálkozik. Egyik pozsonyi napilap felháborodva állapítja meg, hogy: „ez a szlovenszkói magyar népkultura a gyakorlatban. Erre kellenek a kulturális és iro­dalmi 'gyesületek, hogy ez a bamba ponyva- termelék akadálytalanul gras szálhasson egész Szlovenszkőn. Hol a Kazinczy, Jókai, Reviczky társulat, hol az írószövetség és a többi hasonló egyesülés, mikor a kulturszéffhámosságok kontrol­lálására és leleplezésére volna szükség". A felháborodás még nem jelenti magát az igazságot is. Mert a pozsonyi lapnak nincs igaza. Mi köze a szlovenszkói kulturális és irodalmi egyesületeknek ehhez a Budapestről etlindult és az utódállamokon keresztül Szlovenszkóba is eljutott ponyvaregényhez? Meg tudják akadá­lyozni a kinyomatását, meg tudják akadályozni azt, hogy a hintáslegények és a kocsisok ne ezt a regényt vegyék, hanem inkább Mécs Lász­ló, vagy Földes Sándor verseit? Hol van olyan magyar fórum, amely eltilthatná, hogy a magyar olvasópublikum a szennyirodalmat ne vásárolja­Mert legyünk eggyel tisztában. Nem azért fogy ezer és ezar számra a Szivek Harca, meri ponyva, hanem azért, mert — olcsó. Nemcsak a ponyvaregényeket lehet százezres példányszám- ban terjeszteni, hanem irodalmilag értékes és jő könyveket is, ha — az olcsó. Példa erre a Ko­ronás Regónytár és az Athaeneum-féle Olcsó Re­génytár, ezek a füzetek legalább oly kelendőséget értek el, mint a Nick-Carter-féle detektivregó- nyek, pedig Ambrus Zoltántól, Heltai Jenőtől kezdve Maxim Gorkijig, Dosztojevszkiig és Ana- tole Francéig minden magyar és külföldi neves iró feltalálható volt e regények írói között. Ha a Szivek Harca nem egy korona húsz filléres fü­zetekben volna kapható, hanem mondjuk az egész könyv 500 vagy 600 oldalon jelenne meg és bele­kerülne ötven vagy hatvan koronába, ebből a könyvből nem fogyna el egy-két példánynál több. Ennek a ponyvaregénynek a sikeréi nemcsak itt, hanem Magyarországon és Erdélyben, is, ahol pe­dig tudvalevőleg sokkal kulturáltabb a magyar­ság, mint nálunk, a részletre való vásárlás dön­tötte el. Ma senkinek semmire sincs pénze, legkevésbé könyvre. Könyvet a középosztály sem vásárol, hát még az alsóbb néposztály. Ma csak egy módja van a megélésnek, az, hogy adósságokat csinál­junk. Ma minden kereskedő adósságra kínálja portékáját, nem kell semmit készpénzben kifi­zetni, ruhádat, fehérneműdet, gyermekkocsidat és mindent, amire szükséged van, hitelbe vásárolod. A könyveket is részletre adják. Az igaz, hogy csalt a nagymunkákat, a diszmüveket, a gyűjte­ményes kiadásokat. — De és ez az érdekes — csak ezek fogynak, úgyhogy Budapesten a könyv­kiadók csak a díszmunkákra és a gyűjteményes kiaddsökra feküdtek rá, mert ezeket ügyes ügy­nökök részletfizetésre rfiisózhalják a vevőkre és a közönség most csak részletfizetésbe tud vásá­rolni. Abban, hogy a Szivek Harca, ez a fércregény meghódította Szlovenszikőt, hogy ea a szemét- könyv ilyen óriási példányszámban fogy, ellentét­ben a felháborodottat játszó pozsonyi lappal örvendetes jelenségeket kell látnunk. Ez azt mu­tatja, hogy Szlovenszkón igenis van egy ha 5 zlma s olvasótábor, amely nemcsak olvasni akar, ha­nem olvas is és a rendelkezésére álló csekély pénzből ott szerzi be olvasnivalóját, ahol ezért a pénzért kap is olvasnivalót. A szlovenszkói írók és a szlovenszkói könyvkiadók dolga volna az, hogy ezzel a lehetőséggel számoljanak. Fgy koronás füzetekben, esetleg még olcsóbb áron adjanak könyveket a nép kezébe és akkor ki­pusztulnának a Katoinay Lászlók 1 önyvei, vagy legalább is arra a helyre szorulnának vissza, amely az ilyen ponyvatermékeket megilleti. Egy kis kezdeményezés a szlovenszkói íróktól és egy kis bátorság attól az egy-két könyvke­reskedőtől, aki még szlovenszkói iró könyvének kiadására vállalkozik. A ponyvát birtokba kei! venni. Nem történne semmi méltánytalanság Hugó Viktorral, Dumas Alfréddal, de Móricz Páris, junius 11. (Elkésve érkezett.) I. Tegnap éjjel kilenctől reggel hatig tartották meg Párisban azt a legkülönösebb Ünnepélyt, aminek „Bal des Quat’z Árts" a hivatalos neve s aminél rendkivülibb szórakozást fehéremberek- lakta vidéken sehol nem nyújtanak. Ez a bál a Képzőművészeti Főiskola növendékeinek magán­ügye, a Montparnasse festőiskoláinak legsze­mélyesebb ünnepélye, aminek rendezése a „Julien"-festőakadémia vezetőinek hivatott kezei­ben nyugszik. A bál, amit már csak az évtizedes tíadició kedvéért is megtartanak minden évben, rendkívül drága és rendkívül exkluz'v. Egy jegy ára hivatalosan 1000 frank. Ebből az 1000 frank­ból persze a bál napjának délelőttjén már 600 frank lett, estére 400. Én reggel három felé vetődtem be a bálra. Akkor már alkalmi áron lehetett jegyet kapni: 200 frankért beengedtek. Ezt a 200 frankot nem fogom soha sajnálni, mert nem csaptak be: olyat adtak érette, amilyet még nem láttam. Ha azt mondom, hogy beengedtek, akkor túl­zók. A „Bal des Quat’z Arts“ területére idegen­nek nehezebb bejutni, mint egy hadi terület re. Ez a bál t. i., nehéz megmagyarázni, rendkívül szigorú. A kosztüm kötelező. Frakk, estélyi ruha, minden néven nevezhető öltözék szigorúan tilos. A kosztüm kötelező, s a kosztüm annyiból áll, hogy nem szabad viselni semmi kosztümöt. A maximum, amit az előírások megengednek, egy keskeny úszónadrág és egy fejdisz. De ez csak az utcának szól. Reggel öt után ezt az úszónadrá­got sem szabad hordani. Aki hordani meri, arról letépik. Ezért szigorú az ellenőrzés. Ezen a bálon „entre eux" mulatnak a résztvevők. Háromezer ember. Férfi, nő. Egy zenekar és harminc rendőr. Csak a rendőröknek szabad a ruhát magukontar- tani. Mindenki más reszkirozza, hogy véresre verik. Az ünnepély magánügy; akinek nem tet­szik, az ne menjen oda. Az utolsó bál, amit láttam, az tiz év előtt egy Anna-bál volt Rankon. Nem járok bálokra. A ranki Anna-bál és a párisi Quat’z Arts-bál között a különbséget nehéz elmondani; elszédülök belé, ha elgondolom. Hosszú ideig megint nem megyek bálba; de ha megyek, az egy Anna-bál lesz Rankon. Szeretném elmondani, milyen volt ez a bál, — persze nem a bálitudősitások hangján, mert az nem illik ide. Egy rendes bálitudósitásban ilyenek fordulnak elő: „Feltűnést keltett még X. grófnő halványezüst ruhájában ........“ De azt, hogy X. gr ófnő egy halványlila ibolyacsokorral tűnt fel, mert egyéb nem volt rajta, mégis nehéz jelenteni. Amikor én jöttem, különben is későre járt már és csak a zenészeken volt még úszónadrág. Meg­felelőbb lenne valami haditudósitás erről a bál­ról: mit érez egy idegen újságíró, aki vad szige­ten meglesi a meztelen emberevők haditáncát, szokásaikat és erkölcseiket? Mindezt meg lehet­ne irni és még sok egyebet, de valahogy felelős­séggel tartozom a zártkörűségnek, ami mottója e bálnak. Inkább csak azért írók a bálról, hogy rátérhessek a rendőrökre. II. A rendőrök a Salle Wagram kapujában állot­tak és őrizték a bált. Mikor a jegyet megvettem, reggeli három óra volt. A jegy a komité kibocsá­tása volt, nagy pecséttel, három hiteles aláírással. Naivan azt hittem, hogy reggel felé beengednek már estélyi ruhában. A rendőrök visszalöktek a kapuban: — így nem lehet. — Miért? — Csak meztelenül. — Miért? — Majd meglátja. Beültem egy autóba, hazamentem és fölvettem egy pyjamát. A papucsomba elrejtettem valami pénzt és a jegyet. Fáradt és álmos voltam, már hajnalodott, csak a kötelesség hajtott még, s úgy éreztem magam, mint Sven Hédin, mikor tibeti halásznak vetkőzve behatolt mongol te.űloíre. Mikor lejöttem az utcára, pyjamában, a soffőr, aki tudta, hogy honnan jövök és hová megyek, gyanakodva és bizalmatlanul megrázta a fejét: — így nem fog menni, — mondta szomorúan. — De miért? — Mert megverik. Aki igy „felöltözve" megy be közéjük, arról letépik a ruhát és megverik, aztám kidobják. Csak az urakét dobják ki. A hölgyekről egyszerűen csak letépik a ruhát. Visszamentünk a bálba. A brigadéros megállított. — Ki adta ezt a jegyet magának? — kér­dezte szigorúan. — Renoir, mondtam álmosan. — Jöjjön be velem ebbe a szobába. Bevitt egy fülkébe. Most következett a leg­szebb. amit valaha rendőrökkel' megéltem. A rendőr elkezdett vetkőztetni, mert nem talált elég meztelennek. Udvariasan lehúzta a pyjama- kabátomat. öregebb ember volt, leguggolt, fel- türte térden felül a pyjama nadrágomat. Enge­detlenül nézett végig rajtam: még mindig sok voDt. — Nézze, — kérleltem, — hagyja ezt a reszt- lit már igy rajtam. Megszoktam igy, na. Min­denkinek vau valami gyöngéje. Vállat vont. Egy perc múlva benn voltam a teremben. A másik percben megértettem, hogy miért nem akart igy „felöltözve" beengedni a brigadéros? IV. Most adjam elő a bált? Nagyon nehéz. Az az érzésem, hogy úgysem hinnék el. Ha nekem va­laki azt mesélné, hogy Páriában magas ható­ságok védnöksége alatt, harminc rendőr asazisztá- lása mellett háromezer teljeaen ruhátlan ember, akiknek legfeljebb egy harmada viselt úszónadrá­got, egy éjszakán át azt csinálta, amit láttam, én se hinném el. S különben is magánügy... Más­részt volt benne valami nagyon szomorú. Minden modern meztelenség szomorú nyilvánosan. Ha egy társadalom rászokott arra, hogy évezredeken át ruhában járjon, s a ruha leple alatt pókhasat növesszen, sorvadt izmokkal szomorkodjon, ha egy modern nagyváros társadalma hirtelen levet­kőzik s a reflektorfényében kiállít testeket, amik végkép elszoktak a meztelenségtől, a világosság­tól, a harmóniától, az egészségtől, a napfénytől, egyszóval mind a kellékektől, amiknek hiányá­ban a vadak is ijedten rántják a ruhát magukra, akkor rögtön jelentkezik a legerősebb cenzora minden emberi érzésnek, a szomorúság. S ahogy a művészi meztelenség soha nem erotikus, úgy nem erotikus a nyilvános meztelenség sem, ha megrendelt és ha tömeghatás. A legnagyobb si­kere ebben a meztelen tömegben egy nőnek volt, aki rendes és szolid kombinét viselt. Tűrték, mert érdekes volt... Kikből állott ez a horda? Művészekből? A művészek, aki tudja, az hiszi, mindig erényes és puritán emberek. Egy nagy művész szemérme talán más, mint egy kispolgár szemérme, de mélyebb és öntudatosabb. (Én még nem talál­koztam „link" íróval... vagy nem volt „link", vagy nem volt iró.) Ez volna Páris? Biztos, hogy ilyen nyilvánosan csak itt történhetik meg, de biztos, hogy ez nem Páris. (Inkább, ha máf muszáj, Berlin lehetett volna... de még a „Sturm"-bálok karaktere is ötfetesebb, kerete finomabb, céljai leplezettebbek.) Valahogy elütött ettől a várostól ez a nagy jelenet, mert nem volt lelke, csak háromezer teste volt. Először is irtő- I zatos volt a láma; s a francia soha nem llármá­YeSles kiadás olcsó áron! Száz évben egyszer találkozik össze a legérdekesebb téma a legnagyobb Íróval Most jelent meg uj kiadásban olcsó áron: SUF. JENŐ m, sssíö regénye 2 hatalmas kötetben, ára 224. kor. helyett csak 78.— korona. r«­Gondolhatják, hogy meg voltam lepve. Ez mégis valami uj volt: a rendőr, az erkölcs őre, aki nem enged be egy bálterembe, mert nem vetkőzöm le elébb meztelenre. Egy tucat komoly, öreg, kipróbált párisi rendőr állolt a bejáratnál, lángoló pallossal a Édenkert kapujában, fáradtan, kimerültén. Fáradtak és kimerültek voltak, mert este kilenc óta ki kellett dobniok mindenkit, aki ruhában akart a teíembe belépni. (Ők tudták, hogy miért? később láttam, hogy milyen igazuk volt.) Egyelőre elkezdtem alkudni: — Pyjamában nem lehetne? — Nem, mondták apathikusan. — Uszóruhában? ... — Lehetetlen, — mondta egy öreg rendőr- brigadéros. — A. felsőtestnek, a comboknak és a i lábszáraknak meztelenül kell maradni. — De ha már megszoktam, hogy legalább nadrág legyen rajtam, ha bálba megyek?... — Sajnálom. Nekünk parancsunk van. Tényleg parancsuk volt. A rendőrprelek­tustól. zik, ha mulat. Aztán sok volt a nagyon részeg ember; a francia mindig leissza magát, de soha nem feltűnően részeg. Itt mindenki az volt. Az emberek a piszokban feküdtek eszméletlenül a földön. Az ambulancia emberei reggel felé tucat­jával vitték a teremből hordágyakon az ájult és eszméletlen embereket. A zenét nem lehetett hallani, tulajdonképpen senki nem tánioM. Három­ezer kékre, zöldre, pirosra és sárgára bemázolt test kavargóit, főtt, hörgött a forró üstben. Senki nem értette a saját szavát. Üveges, hülye tekin­tettel lődörögtek nők és férfiak. A terem hindu istenszobrokkal volt dekorálva: az egyik sarok­ban éppen feláldoztak Visnunak egy szegecsen nőt. Nem volt szellemes. Nem volt erotikus. Nem volt mulatságos. Egyszerűen ocsmánv volt. Magánügy volt. Háromezer disznó magán­ügye. Ne róluk beszéljünk. Beszéljünk a rendőrök­ről. Ennek a részeg bacchanálnak benn a terem­ben harminc rendőr asszisztált. Válogatottan csupa idősebb, szolid, komoly rendőr. A fiatalját, ugylátszik, nem merték beengedni ide. A rend­őrök reggel négyig gyönyörűen tartották magukat. Komoly arccal és részvétlenül álltak a falak mellett, összefont karokkal, közömbös jóakarattal. A poszton álltak , szolgálatban voltak, nem vettek részt semmiben. Közbeszólni nem volt mgulc, mert erre a bálra a francia rendőrprefektura kü­lönleges rendelkezései érvényesek csak. Ez a bál magánügy, a festőiskolák tagjainak magán­ügye (ezért nem szabad idegennek bejutni), — másrészt, éppen, mert magánügy, úgy kelt tekin­teni mindent, mintha magánlakásban történne, — a a francia törvény értelmében a rendőr csak utólag teheti meg a maga észrevételét, a bál után, a termen kívül — idebenn azonban min­denki otthon van, s azt teheti, amit akar. Hát azt is tették... A rendőrök nem szóltak közbe, órák hosszat nézték mozdulatlanul ezt a részeg tömeget. Reggel öt felé nem bírták tovább. Ők is csak emberek. Kezdtek elvegyülni a tömegben. Volt egy homályos, hosszú folyósé ja a teremnek, ami tele volt párokkal. A folyósé sar­kán egy rendőr állt, s csak párokat engedett be. Ha magányos férfi akart bemenni, azt vissza­utasította. — „Ils sont entre eux..." — mondta egy­szerűen. Reggel felé betévedett egy frakkos ur. Vala­hogy beszökött. A szerencsétlenre egy pillanat alatt ötven ember vetette magát. Egy pillanat alatt letépték a frakkját. Frakk, ing, nadrág, cipő, tárca, óra repültek a levegőben. A szeren­csétlen ordított, sirt, menekülni akart. Pőrén emelték föl a levegőbe, vitték lefelé a lépcsőkön, kidobták a vestibtilbe. A rendőrök nem mozdultak. — „Hb sont entre eux..." — mondta a brigadéros nyugodtan. VI. Reggel felé csak üggyel-bajjal birtam itt-ott egy-egy rendőrt felfedezni, ök is entre eux vol­tak. Hatszáz frankot keresnek havonta, öregek, szegények. Nem bírták tovább. Minden rend fel­bomlott. Különös találmány az ember. Künn az utcán esett az eső. Hosszú csapatokban, meztelenül in­dult el & horda az esőben, a latin negyed felé. A pékek már nyitottak. A magyar akadémikusok kulturestje Érsekujvárott (Saját tudósi tónktól.) Az érsekujvári ma- ffvaT akadémikusok ezúttal először rendeztek az újonnan alakult, magvar Leánygárdával közösen kulturestélvt,. melv szerdán este folvt. le élénk érdeklődés mellett- A kultur- estélven megjelent a szlovenszkói magyar irodalom két, igen tehetséges poétája: Győry Dezső és Darkó István. Győry Dezső saját versei közül mutatott be néhányat, amelye­ket, a közönség nagy tetszéssel fogadott. Győry Dezső ezenkívül előadást is tartott & kisebbségi Géniuszról, arról a kérdésről, melv öt legjobban érdekli s melynek propa­gálását fanatikus kitartással s fiatalos lelke­sedéssel végzi. Az értékes, komoly készült­ségre mutató előadást, melv a régi s az uj generáció közötti gondolkodás-különbség lé­lektani okait boncolgatta s amelyben az uj mentalitású szlovenszkói magyar fiatalságnak valósággal programot adott, a közönség nagy érdeklődéssel hallgatta. Darkó István két novelláját olvasta fel. Az egyik, hosszabb elbeszélés „Csendreimtő este" címmel, a falusi magyar életnek, a fa­lusi csendes, nyugodalmas estének finomhan- gulat.u megrajzolása. A hatásos novellán kí­vül még egv kisebb aktuális Írását, olvasta fel. amelynek finom szatírája nem tévesztette el hatását. A két írón kívül harmadik vendége is volt. az érseknjvári estnek. Mihalik Dezső dr. Rimaszombtról. Saját népdalszerli kompozí­cióit énekelte saját, hegedükiséretévei. A kö­zönség nagyon hálás volt a magyaros hangu­latért s lelkesen megtapsolta minden egyes száma után. A műsor bevezetéseként Vranesit.s Uus tartott rövid meleghangú megnyitó beszédet, melyben a Leánvgárda kiilturliivatásáról be­szélt s valósággal programját adta az ui ala­kulatnak. A sikerült előadás után kis bankett kö­vetkezett. melv a legjobb hangulatban a haj­nali órákig tartott. ML IL Ba% Four Bsoojnyos Praha II., Jnogmannová 4. Telefon: 30902. — Rendel d. u. 4-Mg. - Telc'on: 30902. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom