Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-21 / 140. (1474.) szám
1927 janiiig 21, kedd. Micsura — a szlovák Deák Ferenc... Prága, junius 20. A cseh néppárt ralovenszkói hivatalos sajtóorgánuma, a Ludová Politika „Nóvum politicum" oimmel egy cikket közöl Briska főtitkár tollából. A főtitkár ebben megállapitja, hogy Micsura a szó szoros értelmében vett szlovák Deák, aki a csehek és szlovákok közti egyezmény alapjait fekteti le. Micsura teljesen önálló Szlovensz- kót akar. Briska cikke érthető feltűnést keltett szlovenszkói körökben, mert hiszen Micsura teljesen ellentétes egyezményt akar a csehek és szlovákok között, mint amilyet Deák Ferenc Ausztria és Magyarország között hozott létre. A Slovák ehhez az alábbi kommentárt fűzi: Deák Ferenc a dualizmusnak, azaz a régi Ausztria két országra való osztásának volt a hivő. Deák véget vetett a szerencsétlen házasságnak Ausztria és Magyarország között s müve szerint csak a katonaság, a pénzügy és a diplomácia maradt közős ügynek, egyébként mindkét állaim teljesen független volt egymástól és mint két független és önálló ország éltek egymás mellett. Deák ténykedését másképpen nem lehet értelmezni, éppen ezért nem tudjuk, vájjon a párt is egy véleményen van-e a főtitkárral? Deáknak sikerült Magyarországot Ausztriától elszakítani s ez az adott esetben Szlo ve Diszkónak Csehországtól való elszakitását jelentené. Ez nyílt irredentizmus — írja a Slovák — és ezzel az egész cseh néppárt programja irredenta. De nagyon könnyen meglehet, hogy az egész dolognak csak annyi a magyarázata, hogy az okos Briska főtitkár ugyanúgy nem ért a történelemhez, mint a gyakorlati politikához. ismerni kegyelmet ás az erőszak politikájával el fogja ütni Ungvár magyarságát úgy nyelve hivar talos használatának jogától, mint önkormányzatától. Más részről azonban azt az információt szereztük, hogy a községi önkormányzat már azért sem állítható vissza, mert a vybor a kormánybiztosi rezsim gazdálkodásában elsősorban is felelősség kérdését vetné fel, az pedig a törvényellenességek és jogtalanságok olyan tömegét vonná likvidálás alá, amelyekért a felelősséget a zsupán sem vállalhatná, még kevésbé a hatalom eszközeként működő kormánybiztos. Jiz uj clstövemgnM műsor <m Seet Pavillon&an @vá&t£i I., (Ríjúmá 5. csodíófSkosíéLséimafó a művészet&t értő bözönséé lelföes örvend $zaibead bemenet detefon Kinevezték Prohéizka Ottokár oüipök utódját Az elárvult fehérvári püspöki székbe Svoy Lajos kerül — Az uj püspök curriculum wifaeje — A magyar nyelv joga az ungvári városházán — Ungvár nem kap képviselőtestületet? — Ungvár, junius 20. (Ruszinszkői szerkesztőségünktől.) A ruszin- szkői nagy supán egy legutóbbi leiratában értesítette Ungvár városát, hogy a városi közigazgatásban az államnyelven kívül a ruszin és a magyar nyelv alkalmazandó. A zsupáni leirat indokolásában arra az álláspontra helyezkedik, hogy a magyar nyelvnek azért van jogosultsága a városi közigazgatásban, mert (i Ungvár lakosságának több mint húsz százaléka magyar nemzetiségű, a magyar nyelv jogát tehát él kellett ismerni. Egészen másként szól az indokolás a ruszin nyelv használatának elrendelésénél, mert az egészen eredeti és jellemző. Az indokolás szerint ugyanis a ruszin közigazgatási nyelv használaté^ él kellett rendelni, noha a v&éos lakatsainak még húsz százaléka sem vtöllja magát ruszinnak, mert Ungvár Ruszin- szkó fővárosa. A rendelkezés értelmében tehát a magyar nyelv joga kényszerű elismerésben részesült, a gyakorlatban azonban egyáltalán nem tapasztalható, hogy a főváros a magyar nyelv jogát respektálná. Egyre-másra kerülnek ki kiadványok magyar felek részére tisztán cseh nyelven és ha a fél feliszólal ellene, ezt a felszólalást figyelembe ?em veszik. Viszont az ungvári magyarság egy része csupa opportunizmusból nem is akar élni a magyar nyelv jogának gyakorlásával és eltűri, hogy idegen nyelven közöljék vele a városi hatóság határozatait. Általános a vélemény. hogy addig, amig Ungvár hozzá nem jut önrendelkezési jogához, a magyar nyelv jogait a gyakorlatban nem fogják tudni érvényesíteni. Erre azonban igen kevés a remény, Ungvár önrendelkezési jo0t a kormányzatnak még az áUáldn0 köüsigi választásúk idején sincs szándékában visszaállítani. E szándékát körmönfont indokolással kíséri, amikor azt hangoztatja, hogy a községi választások meg ejtése csak azokban a községekben válik aktuálissá, amelyek képviselőtestületiéinek hat évét mandátuma lejárt. Ungvár képviselőtestületének hat éves mandátuma azonban le nem járhatott, mivel Ungvármk nincs is képviselőtestülete, mert azt a zsupán jogérvényesen feloszlatta. Képzelhető az az óriási felháborodás, amely a kormányzat e nyakat ékért indokolását kíséri, ám vannak pesszimisták, akik máris azt hirdetik, hogy a hatalom ökle ebben az esetben sem fog Budapest, junius 20. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje leütése.) A budapesti pápai nuncius ma kijelentette, hogy a tegnapi titkos konzisztóriumban a pápa az elhunyt Prohászka Ottokár püspök helyébe Székesfehérvár megyés- püspökévé Svoy Lajost, a budapesti Reg- num Marianum plébánosát nevezte ki. Az uj püspök az esztergomi egyházmegye kiváló ajgilitásu papja, aki az összeomlásig a hitoktatói pályán működött. A forradalom alatt Csernoch János heroegprimás felaprózta a budapesti plébániákat s igy az erzsébetvárosi plébániából is kihasította a Damja- nich-utca környékét és külön plébániává alakította át. Itt vau a Regnum Marianum nevű papi otthon, amelynek Svoy is régi lakója s 1917-től vezetője volt. őt bizta meg a hercegprímás az uj plébánia vezetésével. így jutott plébániához Svoy, a középiskolai hittanár, akinek első dolga volt, hogy az uj egyház- községnek templomot emeltessen. Oly nagy buzgalommal látott hozzá a templomépitke- zéshez szükséges pénz összegyűjtéséhez, hogy a templom alapját már az elmúlt esztendőben le lehetett rakni. Orsenigo Caesaré budapesti pápai nuncius Svoynak kiváló szervezési képességeit és fáradhatatlan agilitását méltányolta akkor, amikor őt ajánlotta a pápa figyelmébe Pröhászka elhunyt fehérvári püspök utódjául. ^Janga Sebő, a négyéfefö emBer A bombátküldö kapitány hőstetteiért visszakapta rangját, de más nevet kellett fölvennie ~ Drámai találkozás az olasz fronton a legendás hirü Rusz parancsnokkal\ aki nem volt más, mint Junga Sebő Irta LAUSCHMANN OTTÓ (Kassa) (A* utánjnyomáat esiaík a szerző engedheti meg.) Ofct állottam hát szemtől-«zembe a legendás hirü különitménypa rancsnok kai. — Alássan jelentem őrnagy urnák — kezdtem ©1 szilárd hangon az előírásos mondókát. Közbevágott: — Nem vagyok semmire kiváncsi. Mi beszélni valója lehet önnek vélem. És hogy jut eszébe éppen Kassát emlegetni — dörögte. így, ahogy állva, magasan, soványan, egyenruhában láttam, mint villanás suhant agyamban minden tiz évvel vissza. Most már biztosan tudtam: Rusz Viktor ugyanaz, mint Junga Sebő, S nekem csak az kél, hogy ezt ő is beismerje. Nem tagadom, kicsit elíogódtam, amikor válaszolni kezdtem. Türelmét kértem, hogy a jelen esetben nem tudok ragaszkodni a megszokott katonás rövidséghez. Hangusulyoztam, minő szerencsés véletlen juttatott ebbe a helyzetbe, hogy megkísérelhettem szemtől-szem- be látni a front legendás hősét. Elmondtam, mily titokzatosság vszi körül alakját, mennyire közszájon forog a neve és tetteinek a hire. Szavaim láthatólag jól estek neki. Lassan veszített feszességéből, figyelmesen hallgatott, majd hirtelen közbeszólt: — Sokáig a/kar még beszélni ? — Amig végzek. Mintha elmosolyodott volna: — Akkor talán üljünk le. Hívatlanul tört be ugyan hozzám, de utóvégre mégse rapport- ra jött, kár volna a feleslege? időpazarlásért. Leült. Leültem én is. Kutatva nézett ráfm sokáig. — Mondja, biztos benne, hogy Kassáról ismer ? — kérdezte aztán. Most fáradt és színtelen volt a hangja. Éreztem: nagyon megerőltette magát, hogy nyugodt maradhasson. — Egész biztos. Ugyanabban a házban laktam, ahol Junga Sebő lakott. Találtam. Szinte rám esett, amint rám- döbbenve előre hajolt Erős ökle súlyosan zuhant az asztalra: — Ezt a nevet . . . Aztán hirtelen nyugodtságot erőltetett magára: — Nehogy félreértsen. Én jól ismerem, akit említ. Közel állt hozzám. Tudom: nagy igazságtalanság történt vele. Ezért indulok fe^ valahányszor emlegetni Szlovenszkóban elismert legszebb !érfi-!eliérneiffl mérték után KALKSTEIN divatüzletében UZHOROD, kapható. — Azt is tudja tehát őrnagy ur, mi történt vele aztán? — Tudom. Mondhatnám: egyenesen a börtönből került a frontra. Parancsnoka régebbről ismerőse volt. Lehetővé tette, hogy kitüntesse magát. Különleges feladatokat oldott meg többször. S mert mindig sikerüli, meg volt alapozva a kegyelmi kérvény útja. Visszakapta rangját, de más nevet kellett felvennie. — És most hogy hívják?-— Nem tudom — felelte szárazon. — Azt hiszem, most már eleget hallott róla. Mit akar még tudni? — Magáról, őrnagy úrról valamit. A gondolatról, mely arra vitte, hogy külön csapatot szervezve, szinte külön megbecsült testté váljék a haderő hatalmas testében. Legyintett: — Ma már ennek is vége. Nem mondom, akkor, amikor először léptem föl, uj volt és hatott. Én voltam az első az, amit ma etür- mer-nek neveznek. Igen — és büszkeséget árult el a hangja — a gondolatot én adtam. Én vagyok a mai állapot apja. Persze, nagy a különbség: akkor és most. Akkor nem volt még más felszerelésünk, mint a többi katonáknak- Ma egész hadtestek vannak már alaposan kiképezve, acélsisakkal s miegyebekkel ellátva. De mégis az én zászlóaljam volt mindennek a magja. Sokat csináltunk végig. Most is másutt kellene lennünk. De hát az események . . . — Mi lesz tovább? — Állítólag az ortleri állásoknál fognak felhasználni. Majd egy hónap múlva, talán. Felállt: — Most meg van elégedve? Látott és beszélt velem. — De azt nem tudtam meg, amit szerettem volna. S mielőtt elmennék, tisztelve mindazt amit tisztelni kell, egyenesen, őszintén kérdezem Rusz Viktor őrnagy úrtól, hogy Junga Sebővel beszéltemre ? ELkomorodott: — Úgy látom, ragaszkodik ahhoz, hogy én Junga legyek. — Nem tehetek róla, de emlékezésem mellett az a hevesség, amellyel Kassa s Junga nevének említését fogadta, meggyőződésemet erősiti. Egyszerü lehet a válasz, csak egyenes legyen: igen vagy nem. £rn bizonyára nem árulom él soka. Elháritó mozdulatot tett, mintha időt akarna nyerni, majd nagyon csöndesen felelte: — Ha az is lennék, nem kívánhatná senki, hogy itt leplezzem le magam. Ha Rusz Junga volna $ ezt Rusz környezetében kellene kimondania, azt hiszem, Rusz örökre elvesztené azt a biztonságot, amelyen mostani egész élete alapszik. — Ehhez a helyhez éppen nem ragaszkodom. Akad itt még más hely is, ahol Rusz őrnagy ur területenkivülinek érezheti magát. Szomorúan mosolygott: — Jó, ha ilyen nyakas, találkozhatunk. Szombaton este tehát Spondinig-ban, az állomási vendéglőben viszontlátásra. — Mindkettőnknek éppen a feleut. Ott leszek őrnagy ur. Várni fogom. — S ha Junga volnék, nem fog hiába várni — mondta még csöndesen utánam Hotel Sponilinig Hamarabb érkeztem a találkára: eléje sétáltam az országúton. Kocsin jött. Mikor meglátott, leszállt. — Te menj vissza - - mondta a kocsisnak. És mikor jöjjek őrnagy űrért? — kérdez-i te a bakon ülő katona. Pillanatig gondolkozott: — Nem tudom. Ne jer. Majd magam hazamegyek. Darabig csöndesen lépegettünk visszafelé. Majd én szólaltam meg: — Még sem tévedtem, őrnagy ur. — Gondolkoztam: eljőjjek-e? Aztán úgy láttam, ebben az esetben hasznosabb, ha eljövök. Kezet adott: — De hallgatsz, mint a sir! — Igen. Erősen megszorította a kezem: — Tegezz te is. A pillanat természetessége ünnepélyes volt. Én egész meghatódtam, ő is ellágyulni látszott: — Kassa . . . Kassa ... — mormolta halkan maga elé. — Nem lehet mindent felejteni. Nem is szabad. Más, idegen, akit én nem ismerek, nem érte volna el soha, hogy leleplezzem magam. Neked is csak azért sikerült, mert azt mondtad, hogy egy házban laktál velem. És én, ha arra gondolok, mindig gyönge leszek. Milyen szép volt és aztán, mily rettenetes. Sóhajtott és hallgatott. Nem akartam gondolatait tovább fűzni, és ezért ezt kérdeztem? — S mért éppen Rusz Viktor? — Kolombus tojása ez, fiam — felelte és láthatólag igyekezett felvidulni. — Hallottad már ezt a Szót: halljuk, németre igy lefordítani: Fischlooh? Halljuk, tehát hal és lyuk, azaz Fisch és Loch, vagyis halljuk éppen any- nyi, mint Fischloch. — ? — Ugyanígy: oroszt verő, oroszt legyőző németül Rusz és Viktor, tehát Rusz Viktor. Egyszerű, hem ? S amellett a név találó és végeredményben egészen jól hangzik. (Folytatjuk.) Hlinka András ünneplése Rózsahegy, junius 20. A szlovák néppárt vezérét, Hlinka András képviselőt pápai pro- tonótáriussá való kinevezése alkalmával vasárnap nagy ünneplésben részesítették hívei és tisztviselői. Már a reggeli órákban Százával jöttek az emberek, a közeli és távoleső vidékről. A vendégek közt ott volt Tiszó és Gazsik miniszter, számos törvényhozó és több előkelő katolikus egyházi vezető személyiség. Az egyházi szertartások után, ^amelynél Hlinka pá-< temek átnyújtották uj méltóságának összes jelvényeit, az uj protonótárius megtartotta első pontifikális miséjét. Ezután ünnepélyes ke-i retek között folyt le a katolikus kulturház alapkőletétele. A főtéren Tisó miniszter az istenbe vetett hitről, a felebaráti szeretettől és a katolikus szellemtől áthatott kultúráról tartott bestédet. Este pedig nagy társasvacsora volt — ..-■■■■■■LniHimij———WBh'irtl—— 5
