Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-18 / 138. (1472.) szám

8 1927 jnnius 18, szombat. Chamberlin és Levine elmondják repülésük egész történetét Benzin nélkül a ködtengeriben — Hogyan értünk Németországba és hogyan kellett leszállammk ? Amíg második éjszakánkat Anglia és az Északi Tenger felett repültük át, a köd csaknem teljesen a felszínig éri le, ezenkívül északnyugati székel is meg kellett lcüzdenünk. amely megint teljesen kilendíted irányunkból. A szél különben már a délután folyamán, a nyilt óceánon is erősödött, mielőtt szárazföldet lát­tunk volna, az éjszaka folyamán azonban való­ságos szélvihar jelleget öltött. Csak akkor, mi­dőn az éjszaka megszűnt, változott át a szél irá­nya délivé. Anglia hadikikötöje Az utolsó hely, amelyet este, még mielőtt a ködtömeg mint áthatolhatatlan fátyol körülvett bennünket, Anglia nagy hadikikötője, Pliymouth volt. Még egy kis nyílás volt a ködön és ezen át megpillantottuk a várost, miközben a csatornán repültünk végig. Azután minden oldalról bezárt bennünket a sürü köd és hogy a dolog még ke­gyetlenebb legyen, a ködtömeg vastagsága órá- ról-órára növekedett. Először az volt a szándékunk, hogy a csator­nát déli irányban Páris felé átvágjuk és aztán is­mét északkeleti irányt véve, folytassuk utunkat Berlinnek. Körülbelül) 65 gallon gazdinünk maradt még, amely­nek számításunk szerint többnek kcül.ett lennie, mint elégnek, hogy az egész éj­szakát kibírjuk a levegőben, amíg hétfőn hajnalhasadáskor Berlinben lehe­tünk. Arra gondoltunk tehát, hogy az éjszaka fo­lyamán körbe kószáltak Franciaország és Né­metország felett, mielőtt Berlinben kikötnénk, mert úgysem tudjnk mással időnket agyonütni. Azután a nap felkeltével nyugodtan bevárhatjuk az alkalmas pillanatot a Berlinben való kikötés­re. Mert egyáltalán nem Ízlett nekünk az a gon­dolat, hogy vaksötétségben kíséreljük meg a le­szállást, amikor nem tudjuk biztosan, hogy a köd nem szállott le egészen a talajig. Újból ködtengerben rAmig még az volt a szándékunk, hogy ismét északkeleti irányt vegyünk Berlinnek, olyan ma­gas ködrétegbe kerültünk, hogy irányunkat tel­jesen meg kellett változtatnunk, hogy a ködtől tá- vdltartsuk magunkat. Ebben a kísérletünkben újból elvesztettük a tájékozódóid, végül is fel kellett adnunk azt a törekvésünket, hogy a viharterületen felülemelkedjünk és a jó szerencsére bíztuk magunkat, hogy azon átver­gődjünk. Itt már általában 20.000 lábnyi, tehát 6.000 méteré® magassággal repültünk, de lehet, hogy magasabban is voltunk, mert ma­gasságmérőnk csak 20.000 lábig regisztrált. A thertnométer pedig 18 fokot mutatott a fagypont alatt. Chamberlint annyira kimerítette a géppel való állandó foglalkozás, hogy a kormányzást itt már Levinenek kellett átadnia, bár neki még semmi gyakorlata nem volt az éjszakai repülés­ben. Mégis nagyon ügyesen kezelte a kormányt. A ffyárkémények lángja Selett A 20.000 lábas magasságból azután olyan mélyre ereszkedtünk, hogy nem voltunk mesz- szebb a talajtól 300 lábnyira. Megállapítottuk, hogy éppen valamelyik német gyárváros gyár­kéményei felett szánhattunk ekkor, később megtudtuk, hogy Dortmund volt. Ekkor erős, hideg szél fújt és szakadatlanul esett az eső. Chamberlin azt hitte, hogy Essen felett va­gyunk, mert lenn rengeteg acélművet láttunk, Levine viszont Bremerhavennek tartotta az alat­tunk levő várost Tizenöt-husz percig repkedtünk a gyártelepek körül) abban a reményben, hogy csak majd találunk valamilyen festett felírást, amelyből tájékozódhatunk s Chamberlin különö­sen arra figyelt, nem tünik-e fel a Krupp név, mert Essenben a Krupp-müvek vannak. Az egész idő alatt a gyárkémények vörös lángjai a köd ten­geren, át felnyulott hozzánk. Bár hosszabb ideig, többször kerültük körüli a gyártelepeket, semmivel sem voltunk előbbre tájékozódás dolgában. Már tanácstalanok voltunk, hogy mi a teendő, amikor hirtelen lármát hal­lottunk és több rakétának felvillanását láttuk. — Lehet, hogy jeleket adnak a leszállásra, — mondotta Levine. — Jobb lesz , ha engedel­meskedünk, különben az is meglehet, hogy lövöl­dözni kezdenek ránk a repülőelháritókkal. Emberi hangok Azt hitte tudniillik, hogy valamilyen határ­város közelében vagyunk és egyáltalán nem volt kedve hozzá, hogy valamelyik rendőrséggel jo­gosulatlan határátlépés miatt gyűljön meg a ba­junk. így újból leszállottunk és a dortmundi repülőtér felett találtuk magunkat, ahonnan vi l ági táraké Iákat lövöldöztek fel abban n reményben, hogy észrevesszük a jeléted. Mert Dortmundban éppen ugy, mint egész Eu­rópában tudták már ekkor, hogy valahol Európa felett kóvályoghatunk. Nagyon alacsonyra eresz­kedtünk a repülőtér felé és odakiáltottnnk: — Berlin? Hangosan kiáltottunk, amint csak torkunkból kifért, a katonák pedig megérthettek, menj élén­ken mutogattak keleti irányban, amire mi a Co­lumbiát rögtön keletnek irányítottuk. Elfogy a benzin Ekkor azonban már csak vagy 10—12 gallon gazolinunk vájt, mert abban a törekvésünkben, hogy majd a vi­har alá, majd pedig felfelé igyekeztünk kerülni, rendkívül sok anyagot használtunk el. Dortmund után a köd azután kissé szétszakadt, úgyhogy né­hány száz lábig a talaj felett repülve elég jó látási viszonyaink voltak, csak az átkozott szeme­ző eső sehogyan sem akart megszűnni. Mégis legalább abba a kedvező helyzetbe kerültünk, hogy láthattuk a földet. Németországnak kell len­nie, ebben már nem volt kétségünk. A házak tetői olyan takaróban voltak cse­réppel fedve és a fák is olyan katonás rendben sorakoztak, hogy ez csak Német­ország lehetet. Minden, még a legkisebb fa is, rendre mulatott! Közben mind fenyegetőbb lett a helyzet a gazolin fogyása miatt. Az utolsó gazolin-tartályunkon ugyanis egy üveg kontroli-cső volt és mi elkesere­detten láttuk, hogy a cső jellzőtüje mint ereszke­dik mind mélyebbre és mélyebbre. Nemsokára azután rájöttünk arra, hogy semmi reményünk nem lehet Berlin elérésére, nem futja a benzin. Erre vitába kezdettünk, vájjon leszálljunk-e az első alkalmas mezőn, amig van még egy kis tar­talékanyagunk, vagy addig repüljünk, amig az utolsó csepp gazolin kitart. Chamberlin nagyon szeretett volna valamelyik nagyobb város köze­lében leszállta mielőtt a gazolinnak teljesen végére érnénk, mert akkor a leszállásnál még használhatná a motort. Levine ellenben azon volt, hogy folytassuk az utat az utolsó cseppig és a motor magáiéi megáll. Az utóbbi mellett döntöt­tünk. Még egy pár mérföldet előrehaladtunk és akkor „halott motorral" Eislebm közelében egy kis falucska mellett leszállottunk. A leszállás egészen simán ment végbe, legalább is gépünk nem törött ketté. Nem volt emberi ábráz&tunk Jő ideig senki sem jött felénk, mert Német­országban a mezőn, amint látszik nem egyes far­mokon laknak az emberek, mint nálunk, hanem csoportos falvakban. így hát időre volt szükség, amig a szomszédos falvakból hozzánk kijöhettek. Junius hatodik a volt ekkor, reggel öt óra 55 perc. Newyorkban most van vasárnap éjjel 12 óra 55 perc. Mindketten kimásztunk a gépből., Chamberlin alig tudott állani. Állandóan mozogni kellett, hogy egyensúlyban tarthassa magát. Levine ugy ugrándozott, mintha kötél lenne a lábán és azt a hurokból akarná kiszabadítani. Csakhamar többen siettek hozzánk. Egy asz- szony izgatottan kiáltozott ránk németül s mikor mi angolul válaszoltunk, megijedve elszaladt, va­lószínűleg külsőnk rémíthette el. Levinenek ugyanis egy kámzsa volt a fején, amely nagyon hasonlított a Ku-Klux-Klan kámzsához, azzal a különbséggel, hogy nem fehér volt, hanem fekete. Azonkívül olyan piszkosak és bűzösek voltunk, hogy a jó asszony biztosan azt gondolta, ezek a pokolból szabadultak el. Gazolint kértünk. Miután néhány órát vártunk rá, végre hozzájutottunk körülbelül húsz gallon gazolinhoz, amelyet a közelii falvakból gyűjtöttek össze nekünk. Bár nem volt olyan minőségű, ami­lyet szerettünk vö’ína, tehát be kellett érnünk vele. Az ember, aki a benzolt kihozta nekünk, nem ho­zott magával tölcsér', igy hát kávéskannánkat kel­lett kifúrnunk és ezzel töltöttük meg tankjainkat. Most már mintegy 50—100 ember vett bennünket körül és egyáltalán nem akarták hinni, hogy New- yorkból jövünk, bár annyit láttak, hogy Chamber- linnek valamifajta idegen nációból valónak kell lennie, de Levineről ezt semmiképpen sem hitték, mert értett és jól beszélt németül. Leszállás hatvan kilométere Berlintől Térképünkön egyetlen falu sem volt rajta azok közül, amelyeknek közelében leszállottunk és egyikük sem tudta a térképen megmutatni azt a pontot, amelyiken vagyunk. így hát nem maradt más hátra, minthogy újból csak annyit kérdeztünk, merre fekszik Berlin? Egyesek ebbe az irányba mutattak, mások viszont abba. Erre aztán egysze­rűen startot vettünk és abba az irányba szálltunk, amelyről azt gondoltuk, hogy a német főváros felé vezet. Startunk körülbelül négy órára történt a kényszerleszállás után. Éppen ugy, mint a német parasztok, akik se­gíteni akartak rajtunk, mi sem tudtunk az irány­ban megegyezni. Chamberlin egy darabig egy irányban repült, azután Levine ült a kormányhoz és más irányba kormányzott. Ezekben a viták­ban aztán újból teljésen kifogyott a benzolunk As rájöttünk, hogy újból le kell száUanunk. A talajon a masina kerekei iszapos réteg­re kerültek. Mélyen befürödtök a talajba és hatalmas mélyedést vágtak ki, aminek következtében a masina orráéin, bukott ás a propeller égyik szárnya, letöröli. Az első ember, aki ebben a kényszerleszál­lásban ránk tailált, ismét csak asszony voilit, aki teljesen felizgulva követelt tőlünk kártérítést azért a kárért, amelyet leszállásunk mezején okozott. Rámutatott arra a hasadásra, amelyet a Columbia orra bukásával kivágott, hevesen hadonászott a kezeivel és folyton ezt kiabálta felénk: — Bezahlen! Bezahlen! Csakhamar egy férfi csatlakozott hozzá,' az is hadonászott a karjaival és szintén f elindultál! kö­vetelte a kártérítési Lassanként embergyürü vett körül bennünket. Az emberek segédkeztek benne, hogy a gépet ismét rendes helyzetbe hozzuk és a propellert az iszapból kiszabadítsuk. Megállapí­tottuk, hogy Kiinge község határában vagyunk, amely Cottbus város közelében van. Tehát célunktól hatvan kilométernyire voltunk délkeleti irányban. Ekkor hirtelen kitárt karral rohant hozzánk egy ur. össze-vissza csókolt bennünket. Cottbus polgármestere volt, autón jött értünk. így repültük át az óceánt és egy jó darab kontinenst Newyork és Cottbus között. (Folytatjuk.) Sparta komb.—Osztrák válogatott 1:1 (0:1) Becs, junius 17. A bécsi ünnepi hét beveze­téseként a prágai Spartának Fíanicskával, Svo- bodával és Novákkal megerősített csapata mérkő­zött tegnap az osztrák válogatottal. Az eredmény megfelel az erőviszonyoknak, miután mindkét fél meglehetősen formáján alul szerepelt. A prágai kombináltban a Planicska, Perner és Steiner vé­delem és Kada centerhalf produkál* teljesen ki­fogástalan játékot, míg a csatársor, elsősorban Silny, csődöt mondott. — Az osztrák válogatottban Rappan középcsatár és Hoffmann centerhalf tűn­tek ki. Blum, Rairner és Köhler kapus jók voltak. A meccs maga rendkívül heves és sokszor tud durva keretek közt folyt le. A 26.000 főnyi néző igen fanatikusan viselkedett. A játék mindvégig nyílt volt és hol a Sparta, hol pedig a bécsiek vol­tak fölényben. Az első gólt Rappan a 37. percben rúgta kornerbeadásból. — A kiegyenlítő gólt a második félidőben, a 25. percben Kada gyönyörű 25 méteres volley-lövésböl szerzi meg. Ezután a Sparta van állandóan frontban, de a bécsi kapus többször bravúrosan véd .— Ivancsics bíró objek­tíve látta el tisztjét, bár a közönség nem volt vele megelégedve. — A meccsnek 50.000 schiMng tiszta jövedelme volt, amelyből a Sparta 10.000 schillin- get kapott. A Ferencváros nyerte a Magyar Kupát Budapest, junta 17. Budapesti szerkesztősé­günk táviratozza: A Magyar Kupa döntőmérkőzé­sében a bajnok Ferencváros 3:0 (0:0) arányban legyőzte az Újpestet és igy a kupa győztese lett. Az első félidőben még egyenlő ellenfelek küzdöt­tek egymással, a másodikban azonban a Ferenc­város már döntő fölénybe került és Turay két, va­lamint Bukovy góljával győz. A győztes csapat legjobb tagja Turay volt. )( Uj csehszlovák uszórekord. A Slavia nem­zetközi uszóversenyén Bielik a 100 méteres hát- uszásban 1:20.2 alatt országos rekordot javitott. )( A budapesti Császárfürdö tizenöt miliiárd- dal épült uj versenyuszodáját nagy ünnepségek keretében tegnap nyitották meg. Az ez „alkalom- ma;! rendezett verseny eredményei voltak: 100 m. gyorsuszás: Bárány 1 perc 2 mp., 2. Gáborfy. — 100 m. hölgyuszás: Sipos Manci 1:26.7, 2. Krasz- ner Vilma, 3. Ulrich Ilus. — 200 m. mellúszás: Hollósy (MTK) 3:04.4, 2. Tóth (UTE). — 100 m. női hátuszás: Szőke Kató 1:36.6, 2 .Bence Irén és Dénes Irén. — 100 m. hátuszás (férfi): Bicskey 1:18, 2. Ulrich 1:19. Nagyon jó idő. — 200 m. hölgyuszás: Molnár Ella (Baja) 3:32.8, 2. Vas Dusi (NAC), 3. Vas Margit (NSC). — 400 m.: Pá- Lok (MTK) 5:34.4, 2. Torody, 3. Halasy, 4. Bics­key. — 3X50 m. vegyes hölgystaféta: MUE 2:10, 2. NSC. — 4X50 m. gyorsstaféta: III. kerület 1:59.6, 2. MAC. — Vizipóló bajnokság: III. kér. —MUE 8:2. )( A dán—magyar tenniszmérközés első nap­ján Axel Pettersen csak nehéz küzdelem után tudta legyőzni 6:2, 7:5, 6:4 arányban Kirehmayert. Worm hasonlóképpen nehéz munkát adott Kehr- 1 ingnek, aki végül is 6:3, 6:4, 9:11, 6:3 arányban győzött. Csütörtökön a páros mérkőzést játszot­ták le. — A Petersen—Worm dán kettős heves küzdelem után kétszer 6:2 és 11:9 arányban győ­zött a Kehriüng—Pótery-pár ellen, amely a 3. szettet 6:4 arányban megnyerte. így a dánok 2:1 ponttal vezetnek. )( Rapid—Simmering 2:1 (2:1). Bécsi bajnok­ság. A Simmering öngóllal vészit. )( Az MTK atlétikád versenyén Kömig (Bres- lau) 100 méteren 10.6 alatt ismét legyőzte Hajdút. Fluck 11 mp.-el harmadik lett. — 1000 m.: Bel- loni (MAC) 2:35.4, 2. Marton (UTE). — Magas­ugrás: Késmárky (BBTE) 1.83 m. — Diszkosz: Egry 44.31 m. — 200 m.: Kömig 22. mp., 2. Hajdú 22.2, mellszélességgeü nyerva — 4X100 méteres staféta Budapest bajnokságáért: KAOE 43.6, 2. BBTE 44.2. )( A prágai női atlétikai versenyen, amelyet a svéd atléta’ nők legnagyobb részt letaroltak, egyedül Olmer kisasszony javította meg a gerely­vetés csehszlovák rekordját 29.17 méterre. )( A brünni Aegir SL klubközi uszóversenyén a brünniek 45:21 pontaránnyal győztek a főiskolá­sok felett. Lángé 100 méteren 1:08.6 alatt uj né­metszövetségi rekordot állított fel. )( A leipzigi tenniszversenyén a férfipáros bajnokságot a Hannemann—Mishu kettős nyerte, amely a Kehrling—Prenn párt 2:6, 6:3, 6:3 arány­ban legyőzte. A vegyespáros szám nyertese az Amende—Menzel pár llett. )( A hannoveri „Wásserfreund,ei( vizipóló csa­pata Prágában szerdán a CsPK-t 5:0 (0:0) arány­ban legyőzte. — Csütörtökön a németek a Spar- tával mérkőztek, amelyet 4:0 arányban legyőztek. — A serlegmérkőzésben az APK a CsPK-t 3:1 arányban verte meg. )( Kladno—DFC 3:0 (1:0). Háromezer néző előtt folyt le Prágában a közép európai kupa első selejtező mérkőzése, amely a jéképességü vidéki csapat megérdemelt győzelmét hozta az ismét kedvetlenül játszó németek felett, A kladnóiak gyors és erős játékot produkáltak és az ellenfél csatárait jól fedezték. A gólokat Landman, Vozel és Kraus lőtték. Cejnár kitünően bíráskodott. — A DFC vasárnap a Slaviával játszik selejtezőt. )( Egyéb prágai eredmények: Viktória Zsizs- kov—Meteor VIII. 2:1 (1:1). Öngóllal veszitve. —• Slavia komb.—SK Smichov 4:2 (3:0). — Sport­brüder—Union Vrsovice 3:0. )( Cseh- és morvaországi eredmények: Mo­ravská Slavia—SK Prostejov 6:2. — SK Zsideniee —DSV Brünn 7:2. — Teplitzer FK—Rapid Prá­ga r. Bánás és egy prágai játékos súlyosan megsérültek. — Turtner SK—DFK Komotau 2:2. — Tetschen-Bodenbach—DFK Gablonz 6:3. — Leitmeritzer FK—DFK Aussig 1:0. X A bécsi Slovan Szófiában az ottani Slaviá- tól 1:0 (1:0) arányú vereséget szenvedett. X Salai SK—Törekvés Pozsony 3:1 (1:1). Ba­rátságos mérkőzés Vágsellyén. A hazai csapat szép teljesitménye. A győztes csapat legjobb emberei Alaksza és Molnár voltak. )( A bécsi Hakonh Kanadában Montreal válo­gatott csapatát 6:3 (3:1) arányban legyőzte. Rovatvezető VÉCSEY ZOLTÁN dr. 79. számú feladvány A. Guljajev (Moszkva.) Sötét: Kd4, Vhl, Bh3, h2, Ff2, h7, Hb8, el; íyal.: a3, c6, d7, e4, f5, f7 és h4. Világos: Kb3, Val, Bc3, c5, Fb5, e7, Hf6, g5; gyal.: d6, g4. Matt 2 lépésben. A 78. számú feladvány megfejtése: 1. Vh5— el. A legtöbb megfejtési kísérlet hibás volt. (1. d3Xe4-re? Ve7Xe6+ következik s nincs matt.) Helyes megfejtést Molnár Gyula (Oroszka), Lithe- ráthy Erzsébet (Nagyszőllős), Kakodics István (Trencsén) és Steiner István (Léva) küldtek be. 126. sz. játszma Világos: Reichard D. Sötét: Chamusek R. Játszották Kassán 1895 január hó elsején. 1. e2—e4, e7—e5 17. d4—d5 3 Fc6—d7 2. Hgl—f3, Hb8—c6 18. Fc3—d2, eó—e4 3. Ffl—c4, Hg8—f6 19. Hf3—el, f6—f5 4. d2—d31 d7—d5 20. Ve2—h5, VeS—eo! 5. e4Xd5, Hí6Xd5 21. g2—g3, f5—f4! 6. h2—h3 2 Ff8—e7 22. Vh5Xe5, Hg6Xe5 7. a2—a3, 0—0 23. Fc4—b3, Fd7Xh3 8. Fel—d2, Kg8—h8 24. g3Xf4, Fh3Xfl 9. Hbl—c3, Hd5Xc3 25. f4Xe5, Fd6—c5 10. Fd2Xc3, Fe7—d7 26. Fd2—c3, Fc5Xe3 11. 0—0, Fc8—d7 27. f2Xe3, Ffl— e2 12. Vdl—e2, f7—fG 28. Bdl—al, BfS—fl + 13. Bal—dl, Vd8—e8 29. Kgl—g2, BaS—fS 14. Ve2—e4, Hc6—e7 30. e5—e6, BfS—f5 15. d3—d4, Fd7—c6 Világos feladta. 16. V e4—e2, He7—g6 1 Ez a legerélytelenebb folytatás, amelyre sö­tét nyomban egyenlíthet. 4. d2—d4! a legélesebb. * Kevés teoretikus ismerettel biró játékosok­nál tipikus a bástya előtti gyalogok felhúzása, amint ebben a játszmában is megtörténik. Vilá­gos állásának lényeges gyengítését jelenti ez a két lépés. 3 A modern sakkmüszótár „holt pontinak nevezi az ilyen gyalogost, amely mellett a sötét centrumgyalogjai szabadon érvényesülnek. Vilá­gos állása stratégiailag vesztve van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom