Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-15 / 136. (1470.) szám

Phel « Mai ssámasmiís 1® ©Ma! Vl'éVf' ^ ^l4TO^Slám * **er<*a 1927 ^UnÍUS ^ Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polÍtÍk(lÍ ncipilcipjci Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telelőn: 30311 — Kiadó- hivatal: Prágall., Panská ul 12/IH.—Te­lefon: 30311. — Sürgönyeiig: Hírlap, Praha Angol fengeraSattjárófiotta érkezett egy lengyel kiköfeiie Az a5?£©§ admüraSifás tüntet N©sxk¥a ellen — y$aB?*fe tizenegy kivégzés Sxovjetoroszországban — Olasz-orosz szakítás előtt? A polgári kormány Irta Jaross Andor Hetedik hónapja, hogy a csehszlovák köz­társaságban egy tisztán polgári pártokra tá­maszkodó kormány vezeti az államügyeket. A múlt év októberéiben, mikor az uj miniszteri lista megjelent a lapok hasábjain s a Tapol- csányba esküttenni utazó miniszterek közt két német politikus is helyet foglalt, mintha egy uj, tisztító sziól jótékony lengését éreztük volna. A közvélemény, mely sokszor tulim- presszionista, uj, nagy reformok megalkotását s az egyetlen helyes utratérést: az imperialis­ta csehszlovák rendszernek likvidálását s he­lyette az ittlakó összes nemzetek teljes egyenjogúságára épített békeimunkát várt. A fordulat túl hirtelen volt s talán éppen ez volt az oka annak, hogy az optimisták so­kat vártak a köztársaság első tisztán polgári és egyúttal első nemzetiségi kormányától. Az Ígéret bőven ömlött Prágából s bár ehhez a közvélemény már előzőleg is hozzászokhatott, a két német miniszter jelenléte és felelőssége csalóka tápot adott annak a felfogásnak, hogy most már máskép lesz. Azóta hét hónap tapasztalata áll mögöt­tünk. Vártuk az alkotó munkát, mely számos elüszjkösödött seb gyökeres gyógyítását lett volna hivatva beváltani és vártuk az elhibá­zott gazdaságpolitikának megfelelő revízióját. Mindez elmaradt, de még csak komoly kísér­leteket sem láttunk, hanem láttuk helyette a régi koalíciós politikának továbbvegetálását, az irány változatlanul a régi maradt azzal a különbséggel, hogy a szociáldemokrata és nemzeti szocialista pártok helyett eleinte a két német párt s később a szlovák néppárt is mi­niszteri tárcák ára fejében statisztált a cseh­szlovák nemzeti politikának. Azok a törvények, melyeket a polgári kor­mány idáig nagy üggyel-bajjal tető alá hozott, is nyomukon viselik kétségtelen jelét annak, hogy érezve hatalmuk labilitását, nem mer­tek hozzányúlni olyan kérdésekhez, melyek a szocialista pártokkal való végleges szakítást idézték volna elő. A nemzetiségekre nézve elő­nyös rendelkezések pedig szintén hiába vá­rattak magukra, mert mindegyik cseh kor­mánypárt féltékenyen őrködött azon, hogy a csehszlovák közvélemény előtt igazolja magát, hogy a két német miniszter korántsem jelenti a nemzeti állam gondolatának feladását. Van azután ennek a kormánynak egy olyan szépséghibája, melyre hiába próbálnak és próbáltak már ismételten flastromot alkal­mazni. A hangsúlyozottan polgári kormánynak külügyminisztere: szocialista. Szocialista éé mellette annak a külpolitikának a kezdemé­nyezője és megalapozója, mely Középeurópa erőviszonyainak téves megítéléséből és .'.918 tradícióinak a végietekig való ápolásából biztos kézzel előkészítette Csehszlovákia izo­lációját; mely izoláció tény a joachimsthaM s minden jövendő kisantant konferencia dacá­ra. A helyzet érdekességét tarkítja az, hogy a kormányzó pártok mindegyike külön-külön bizalmatlan a külügyminiszterrel szemben s mindennek dacára megmarad „örökös" kül­ügyminiszternek. Ez vagy kétségtelen jele a kormány abszolút gyengeségének, vagy jele annak, hogy céljai és szándéka tekintetében nem őszinte. A polgári kormány diktátum szerű­en akarta megválasztatni köztársasági elnök­nek újból Masaryk Tamást, aki pedig mindig, félre nem ismerhető módon, sokszor az elnöki semleges objektivitás rovására szocialistának vallotta magát s akinek nevét cégérnek hasz­nálta minden irányzat, mely az egyház- és polgárellenességben képzeli a humanista ha­ladás Szellemiét szolgálni. A kö'ztársaság eddigi múltja pedig arra az igazságra tanít, hogy Csehszlovákiában csakis önzetlen, őszinte, a kisebbségek érdekeinek London, jiunius 14. Gdangenbe, Danzig lengyel előkikötőjébe, tegnap egy angol tengeralattjáró flotilla érkezett. Az angol flottamanővernek Középeurópában, Francia- országban, Lengyelországban, de főleg Oroszországban igen nagy jelentőséget tulaj­donítanak, míg London igyekszik megcáfolni a tengeralattjáróik feltűnésével kapcsolatos rémhíreket. Az admiralitás szerint csak „jelentéktelen gyakorlatról" van szó, semmi másról. Ezzel szemben jól értesült diplomá­ciai körök úgy tudják, hogy a tengeralatt­járók Lengyelország és Anglia szoros együtt­működését akarják jelképezni s mint ilye­nek határozott tüntető felvonulást jelente­nek Moszkva ellen. Lengyelország legújab­ban a francia érdekszférából átorientálódott az angol érdekszférába és a hadihajók azt jelentik, hogy háború esetén a varsói kor­mány nagy angol támogatásra számíthat. Franciaország ugyan a locarnói szerződés Géni, juinius 14. A népszövetségi tanács Sir Austen Chamberlain elnöklete alatt ma délelőtt rövid nyilvános ülést tartott. Strese- mann jelentést tett a küszöbön álló nemzet­közi kereskedelmi konferenciáról, amelyen a ki- és beviteli engedélyek megszüntetését fogják elhatározni. Ezt a konferenciát 1927 október 27-én nyitják meg. Az ülésen még számos kisebb jelentőségű gazdasági és poli­tikai kérdés szerepelt. A nyilvános ülés után bizalmas ülés volt. amelyen a tanács Strese­mann indítványára elhatározta, hogy a me­meli kérdés napirendre tűzéséről csak szer­dán határoz. A tegnap délutáni események Páris, junius 14. Tegnapi számunkban rö­viden megemlékeztünk arról, hogy a Genfbe seregiéit diplomaták hétfőn délután már megkezdték magántanácskozásaikat. Strese­mann egy órahosszat tárgyalt. Briiand-nal, maid Briand és Chamberlain találkozása után másfél órahosszat az angol külügyi államtit­kárral. A tárgyalások eredményéről nem sok szivárgott ki. de annyi már most megál­lapítható. hogy az európai sajtó, a közvé­lemény és a népszövetségi körök a leg­teljesebb pesszimizmussal néznek az eredmények elé. Amikor Briand kijött Stresemann tói és atz újságírók a szokott kérdésekkel ostromol­ták. a francia külügyminiszter közismert, hu­morával igy válaszolt,: —Ha most, megmondhatnám, hogy mit végeztünk, akkor nem kellene többé Strese­mann úrral beszélnem. Annyit azonban mondhatok, hogy még három-négyszer okvet­lenül találkoznom kell vele. teljes honorálása mellett lehetséges nyugodt belpolitikai viszonyokat teremteni. A külön­böző pártok osztályíérdekeltsége keresztezve a nemzeti elleptétek átlóival a belpolitikai vi­értelmében nem kapta meg azt a jogot, hogy csapatait Németországán keresztül küldje Szovjetoroszország ellen, de a tengeri ut szabad. Anglia flottája garantálni tudja az akadálytalan csapat- és municiószállitást. Lengyelország mindinkább angol domínium­ként bontakozik ki, amely egyetlen lépést sem tehet a londoni kormány parancsa el­lenére. A Daily Telegraph a Moszkva körüli gyűrűről London, junius 14. A Daily Telegraph diplomáciai tudósítója ma folytatja szovjet- ellenes sajtóihadljáratiát. A lap ajánlja, hogy a szovjet legújabb magatartása miatt bocsás­sák a népszövetség bírálata alá a lengyel­orosz konfliktust, mert megvan a garancia arra, hogy a genfi tanács objektiven és min­den befolyástól mentesen fogja fölülvizsgálni a® esetett Á többi nyilatkozat ugyanilyen hang­nemben történt. Beavatott körök szerint Briand és Stresemann. elsősorban a keleti erődök lebontásáról és az uj rendszerű francia katonai ellenőrzés életbeléptetéséről tárgyal­tak. Chamberlain és Briand másfélórás ta­nácskozásán rendkívül bonyolult problémák kerültek megvitatásra. Az eszmecsere első­sorban az orosz kérdés körül íoTgott. Egyes jelentések szerint Stresemann köz­vetíteni akart London és Moszkva kö­zött. más források szerint viszont Cham­berlain mindenáron azon volt. hogy a né­met külügyminiszter megnyerje London szovjetellenes politikájának és bevonja abba a gyűrűbe, amelyet az angol diplo­mácia pillanatnyilag a szovjet köré ko­vácsol. A két. államférfin még környezetének sem számolt be a megbeszélések eredmé­nyéről. A némaság teljes, az újságírók tanács­talanok s ebből a tanácstalanságból szárma­zik a mindenkit, átható pesszimizmus. A mai napot is pesszimizmussal fogadják Páris, junius 14. A párisi sajtó szintén azt. állítja, hogy Géniben nincs még kézzel­fogható eredmény. Az egyetlen megrögzités- re érdemes momentum talán csak az, hogy a hatalmiak külügyminiszterei feltétlenül és készséggel a locamói politika folytatása mel­lett foglaltak állást. A párisi sajtó szerint Briand és Stresemann eszmecseréje igen barátságtalan volt. Mindkét részről élénk vádak és keserű szemrehányások hangzottak el. Strese­mann azért neheztelt, mert az antant a Locarnóban megígért „visszahatások" közül egyet sem teljesített s igy nem si­Szonyojk olyan kusza, gieografikus képét adja, hogy könnyen érthető, hogy egy csehszlovák nemzeti irányú kormány, mely helyzetét vál­toztatott osztályszimüátiúvál igyekszik stabili­A Daily Telegraph úgy tudja, hogy az orosz-olasz elhidegiilés na nr ól-napra érezhetőbbé vájik és a közeljövőbem föltétlenül érdekes fejleményekhez vezet. Nyugat- és Középeurópa hatalmai eddig soha nem tapasztalt szolidaritással fordultak a bolsevizmus ellen, de ezt a szolidaritást nem a fegyverek dokumentálják, hanem az a körülmény, hogy Moszkva mindenfelé el­veszti eddig élvezett rokon szén vét és nem beszélhet többé oly bátran és önérzetesen, mint eddig. Az odesszai kivégzések Moszkva, junius 14. Az odesszai bíróság rendkívüli tárgyalásán tizenegy egyént, akit Románia javára való kémkedéssel vádoltak, halálra ítélt. Három vádlott 19—10 évi fagy- házat kapott, kettőt pedig fölmentettek. A lengyel válaszjegyzék csak 10 nap múlva késsül el Varsó, junius 14. Egy a kormányhoz közel álló lap ma reggel azt jelenti, hogy a varsói kormány csak tiz nap múlva adja meg a formális választ az orosz jegyzékre. Zaieski külügyminiszter pillanatnyilag Géni­ben tartózkodik s amig vissza nem tér, a kormány nem hozhat döntést ebben a rend­kívül fontos ügyben. Zaieski visszatéréséig viszont a független lengyel bíróság is meg- formulázhatja álláspontját. került meggyőznie németországi ellensé­geit és kritikusait Locarnó helyességéről. Briand viszont a számos német hibára mutatott rá és hangsúlyozta, hogy a ber­lini kormánypolitika miatt Páris tovább­ra is bizalmatlanul kénytelen tekinteni a birodalomra. A francia külügyminisz­ter Stresemann előtt ..legmélyebb csaló­dásának adott kifejezést". Szerinte a Locarno-politika zsákutcába futott s nehéz munkára lesz szükség. mis új­ra rendes mederbe terelődik. Anglia és Fran­ciaország között teljes az egyetértés a német kérdésben és Chamberlain minden tekintet­ben Briand álláspontját támogatja. Ma délután Stresemann ismét meglátogat­ja Briand-* s a többi külügyminiszter is érint­kezést keres egymással. Lehet, hogy a mai tanácskozások közelebb hozzák a megegye­zést. A fő ellentét az. hogy Franciaország a keleti erődök kérdésében újabb katonai el­lenőrzést kiyán. mig Németország hallani se akar erről az uj meg*erheltetésről. Viszont Franciaország addig nem tárgyalhat a rajnai kiüritésről, mig nem kap biztosítékot a keleti erődök lerombolására. Berlin elkedvetlenedett Berlin, junius 14. A berlini lapok külön tudósítói épp olv pesszimizmussal ítélik meg a helyzetet, mini a párisi újságírók. A nagy­hatalmiak külügyminisztereinek tegnapi ta­lálkozója eredmény nélkül végződött s kétsé­ges. vájjon a mai, második találkozó nagyobb sikerrel jár-e. Stresemann és Chamberlain nem egyeztek meg kompromisszumban, mert Chamberlain már csak a közben újból meg­erősödött, francia—angol antantszerződés miatt sem hagyhatja cserben Franciaországot- Stresemann és Chamberlain tárgyalása mindjárt az első pillanatokban olyan ne­hézségekbe ütközött, melyeket aligha fog sikerülni kiküszöbölni. Anglia az angol—orosz ellentét követ­keztében semmiesetre sem akar konfliktusba keveredni Franciaországgal, mivel egV' szov­jet ellenes fegyveres incidens esetén nagy szüksége van a francia hadseregre. Európa legjobban felszerelt katonaságára. kötni. Ma r ír mindenkinek látnia kell- hogy a mai SveM^kWOiáüy a régi receptet alkalma^ Telles a pesszimizmus a genfi tanácsülésen A miniszterek se tegnap, se ma nem egyeztek meg — Cham­berlain és Stresemann harca — Ma esetleg enyhülés várható? zálni, sohasem fog tudni maradandó értékül al-

Next

/
Oldalképek
Tartalom