Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-15 / 136. (1470.) szám

1927 június 15, szerda. ta egy kis izváitoztaiással, hogy a recept alap­ján készült orvosság olyanok részére is be­vehető legyen, akiknek más a szájaize. Vi­szont a magukat aktivistáknak nevező pártok a helyzetet a maguk számára képzelték ki- használhatónak éppen a kusza belpolitikai vi­szonyok kecsegtető hatása alatt. Az elmúlt idő azonban megmutatta, hogy kisebbségi pártnak nem állhat érdekében egy régimét támogatni, ha nemzete részére nem tudja biztosítani a részére — egy az egész állam létét megala­pozó — békeszerződésben biztosított jogokat; mert igy élethosszabbitását jelenti egy olyan iránya- ak. mely változatlanul egy cél felé tör s annak elérése érdekében eszközeit vál­toztatja. A magyar nemzeti párt nem követte az aktivista német pártok taktikáját, akik minisz­teri bársonyszékekért beléptek a kormány­koalícióba, hanem várakozási álláspontra he­lyezkedett s közben benyújtotta nemzeti kö­veteléseit. Ezek elfogadásától tette függővé to­vábbi magatartását. Ez a várakozási állás­pont természetszerűleg magával hozta, hogy egyidejűleg lemondott áz abszolút ellen/éki álláspontról s követelésének a kormány részé­ről való teljesítése, vagy nem teljesítése ha­tározta meg jövő parlamenti szereplését. Nem tudjuk, vájjon a kormány előtt ta­lán nem bírt elég súllyal a magyarság egy nagy részét reprezentáló párt, avagy a tár­gyalást a magyar nemzeti párttal csupán tak­tikából folytatta s nem volt távolról sem cél­ja a magyarság jogos követeléseit teljesíteni; azt azonban az elmúlt hónapok után kétségte­lenül megállapíthatjuk, hogy a mai kormány a magyarság jogait el nem ismerte és köve­teléseit nem teljesítette olyan mértékben, a mely lehetővé tenné egy magyar pártnak, hogy abszolút ellenzéki álláspontját elhagyva; ha csak időnként is — a kormányt támogassa. A magyar nemzeti párt formailag ma is ellenzéki párt, csupán megpróbált nemzete részére meglevő, de nem érvényesíthető jogo­kat érvényesíteni, hogy megkönnyítse a ma­gyarság ezreinek szomorú sorsát, hogy bizto­sítsa ezrek kenyerét. Vállalkozása nem sike­rült oly mértékben, hogy a szerzett jogok és vívmányok indokolttá tennék a magya-ság egy részének politikai orientációválíoztatását; ellenben éppen vállalkozásának sikertelensé­ge újból bebizonyította, hogy a csehszlovák nacionalizmus tovább harcol a nemzeti állam- -ért, mellyel szemben sikerre csak az összefo­gó, erős ellenzékiség, számíthat.. A magyarság nem csalódott, csupán egy tanulsággal lett gazdagabb; ezt a tanulságot vigye bele a maga erkölcsi erejével abba a küzdelembe, melyet ezután kell folytatnia még a magyar jogok érvényesítéséért, ezt a tanulságot őrizze meg szivében s legyen erős és tántoríthatatlan. Az alkotmányjogi bizottság megszavazta a „Prügelpatentet” Juriga: A cseh, szlovák, német, magyar és rutén nemzet együt­tesen alkotja a csehszlovák népet — A szlovensikól Jegyzők nem adhatnak ki tiltó rer,deleteket és elfogatási parancsokat Práffa, junius 14. A képviselőház alkot­mányjogi bizottsága tegnap folytatta a köz- igazgatási reformjavaslat részletes vitáját. Először a javaslat első főrészét tárgyalták, amely az 1920. évi megyetörvény módosításá­ra és kiegészítésére vonatkozó rendelkezése­ket tartalmazza. A vita folyamán Hrusovszlcy ismét pole­mizált Jurigával. Hangsúlyozta, hogy az országos közigazgatás elősegíti a szlo­vák szeperatizmust s egyúttal arra emlékeztette Jurigát, hogy ő elismerte az alkotmánylevelet és a turócszent- mártoni deklarációt, azokban pedig csakis a csehszlovák nemzetről van szó. Juriga helyte­leníti, hogy az alkotmány nem csehszlovák nemzetről, hanem csehszlovák népről beszél. A köztársaságban a cseh, a szlovák, a né­met, a magyar és a rutén nemzőt etnog­ráfiái egységeket képvisel Ezek együtte­sen alkotják a csehszlovák népet. A többség ezután az ellenzék javaslatait elutasítva, elfogadja az első főrészt. A második szakasz, amely a belügymi­nisztérium és a politikai hatóságok felügyele­ti jogáról szól. újabb hosszabb vitára ad okot. Az ellenzék számos módosító javaslatot nyújt be é's különösen a szocialisták mutatnak rá, milyen veszélyt rejt magában, ha túlságos nagy rendőri hatalmat adnak a politikai ható­ságok kezébe. Dérer Iván ismételten hagsulyozta, hogy a Prügelpaient sohasem volt edényben Szlovenszkón. Haken rámutat arra, hogy a második szakasz segítségével az alkotni ánybizt ősit ott összes jogokat, igy a sajtó-, gyülekezési és egyesületi szabadágot egy tollvonással meg­semmisítik. Patejdl bizonyítgatta, hogy ez a szakasz ellentmond az alkotmánynak. Ugyanilyen érte-, lemben nyilatkozott Meisner dr. és Keibl dr. A többség Krarnár előadó hozzászólása után az ellenzék módosításait leszavazta és a sza­kaszt eredeti formájában fogadta el. Végül tárgyalás alá vették a harmadik szakaszt, amely a Prügelpatentre vonatkozik. Krarnár előadó a koalíció nevében a bün­tetések leszállítását javasolta tízezer ko­ronáról ötezerre és az eredeti „tizennégy­nek szabadságvesztés“ kitétele helyett a ,,12 órától 14 napig terjedhető BZabadság­vesztés“ szöveget ajánlja. Az ellenzék, főleg Meisner dr. rámutat arra, hogy a koalíció által eszkö­zölt módosítások nem kielégítők. A Prügelpatentet még szigorították. Ja­vasolta, hogy a rendőri büntetés ne lehes­sen magasabb, mint a büntető törvény- könyvben megállapított minimális bün­tetés. Dérc/r dr. követelte, hogy a jegyzők semmifé­le büntetéseket ki ne mérhessenek. Patejdl a szakasz törlését indítványozta. Cserny mi­niszter ragaszkodott az eredeti szövegezés­hez a koalíció által megejtett módosítás óikkal és csupán abba egyezett bele^hogy az előadó jelentésébe fölvegye azt a passzust, hogy Szlovenszkón a jegyzők nem adhatnak ki semmiféle tiltó rendeletet, vagy elfoga­tási parancsot. Az ellenzék többi javaslatait a többség eluta­sította s a koalíció módosításaival a harmadik szakaszt is elfogadta. A mai ülés Prága, junius 14. A képviselőház alkot­mányjogi bizottsága ma délelőtt Micsura Márton dr. elnöklete mellett folytatta a köz- igazgatási reformjavaslat részletes vitáját és letárgyalta annak negyedik fejezetét. Krarnár előadó beszégében kifejti, hogy a koalíció az eredeti javaslatnak ezen a feje­zetién több módosítást eszközölt. A módosítás szerint a közigazgatási közegek kötelesek hivatalukban kellő komolyságot tanúsítani, a feliekkel udvariasan bánni, dé viszont a go­rombán viselkedő és pedig a koalíció módo­sítása szerint a „tudatosan" gorombán visel­kedő feleket az illető közigazgatási hatóság ötezer koronáig terjedhető pénzbírsággal, esetleg 12 órától öt napig terjedhető szabad­ságvesztéssel büntetheti. Krumpe német kere sztényszobialistá ha­tározati javaslatot nyújt be, amellyel a köz- igazgatási közegekkel közlekedő feleket biz­tosítani akarja a hivatalnokok kénye-kedvé- vel szemben. Meisner cseh szociáldemokrata a javas­latot tarthatatlannak mondja, legalább annyi módosítást kíván, hogy a büntetést feltételesen is ki lehessen szabni. Kaibl német nemzeti csatlakozik Meis­ner javaslatához. Hackenberg német szociáldemokrata kö­veteli az egész fejezet törlését. Dérer dr. kifogást emel az ellen, hogy a közigazgatási polgári hatóságok a javaslat 4. fejezete értelmében nemcsak büntetéseket róhatnak ki, hanem saját személyük ellen történő sértés esetében mint birák is felléphetnek, ami merőben ellentmond a mindenütt érvényben levő jogszokásoknak. Elvileg ugyan nem volna kifogása a fejezet ellen, ha csak pénzbírságot róhatnának ki* de a fejezet szerint a politikai hivatalok egy­úttal fogházbüntetést is kiróhatnak, ami tel­jes abszurditás. Gáti kommunista követeli a fejezet tör­lését. Hrusovsky teljesen feleslegesnek tartja a javaslat eme fejezetének büntető szank­cióit, mert hiszen a büntető törvény amugyis eléggé védi a hivatalnokokat. Juriga kijelenti, hogy a kormány túlsá­gosan szigorúan jár el akkor, amikor egyes javasltatokat csak azért, meirt azokat az el­lenzék részéről nyújtották be, elutasítja. Éle­sen kikel az ilyen rendszer ellen. Felpana­szolja azt is, hogy a történelmi országok politikai kerületi főnökeinek sokkal kisebb hatalmuk van, mint a szlovenszkói és ruszinszkói okresny nácselnikoknak. Ezek a járásfőnclkck különösen Ruszimszkóban és Sriovensdkó keleti részeiben valóságos basauiral- mat vezettek be. Szükségesnek látja, hogy a ná- ceelmiikók jogait kissé megnyirbálják. Gsemy miniszter vitszautasitja azt a vádat, mintha aa ellenzék módosító javaslatát priori elutasítaná, mert hiszen minden benyújtott mó­dosító javaslatot szakszerű biTálat alá vesznek és a szükségesnek tartottakat el is fogadják. Részle­tesen fejtegeti miég a fejezet egyes határozatainak szűkéé gességiét. Végül Krarnár előadó ismételten hangsúlyozta, hogy az ellenzék módosító javaslatait a koalíció már az általános vita folyamán részletesen meg­tárgyalta s ennek alapján módosította is a javas­latot. Kéri a fejezetnek jelenlegi formájában való elfogadását. A többség a fejezetet elfogadja. Ezután Krarnár beterjeszti a javaslat ötödik fejezetét is, amelyhez Meisner, Kaibl és Htaxken- beng szólaltak fél. A vitát a közbeeső plenáris ülés mfiatt félbe kellett szakítani s az alkotmányjogi bizottság este 8 órakor üil ujjlból össze. — Meghalt egy nagy mohamedán Müterjesztő. Londonból jelentik: Bagdadi jelentések szerint a napokban ott meghalt Maquib hitterjesztő, akinek befolyása egészen Afganisztánig és Indiáig terjedt. Maquib évekkel ezelőtt az iraki első államtanács elnöke volt. '[komáromi ciános ^Reménytelen szerelem Szegény (25) A sikoltás annak a köcsögnek szólt, mellyel az ura öntötte le oldalvást és hosz- szában. Szegény asszony olyan volt félperc alatt, hogy vékony szoknyájáról csörgött a víz. Béni bácsi külön is kitett a becsületért s Lenke-mamán egy folt nem maradt szára­zon. A fiatalasszonynak még az aranybanégő kontya is vizes volt, de azért mosolygott, mialatt törülközni próbált s jóé lő ne figyel­meztetett: — Hanem holnapra ne merjenek itthon­maradni az urak! S beváltotta szörnyű Ígéretét. Másnap már hajnalban felült az ágyban (bizonyára aligha hunyta le a szemét), lenyúlt az éjjeli­szekrényke mögé, fölkapta az előre elkészí­tett csupor-vizet s végigcsa-ttantotta a szom­széd ágyon. Jómagam arra riadtam föl a szobámban, hogy valaki rám ront s felkiált: — No, velem ugyan kibabráltak! Amire kinyitottam volna a szememet, Lóránt-barátom állt előttem olyan állapot­ban, mint egy kacsa- Úgy neglizsében per­sze, amint éppen kiugrott az ágyból és át­menekült hozzám. A nagy riadalomra föl­figyelt Béni bácsi is és tapasztalván, hogy több kettőnél, felkapta a papucsait és ki­nyargalt a kertbe. Sokat nevettünk ezen a napon. Kétszer huszonnégy óra választott már csak el a Kánya szerkesztő névestjétől, amelyre okvetlenül illett elmennünk, mi­után az öreg álpublicista ismételten irt, hogy ne próbáljunk elmaradni, mert akkor öt esz­tendőre tönkretesszük a renoméját. „Mádu- tö barátomat is várom, — jegyezte oda az utóiratban, — levótbelileg helyezte kilátás­ba kitüntető megjelenéséi." Úgy határoz­[tunk, hogy hárman megyünk át: Béni bácsi, I Lóránt-barátom és magam. A hölgyek nem jöhettek, mivel Kánya agglegény lévén, név­estéi is megőrizték a szigoruan-vett férfi- jelleget. Ezt megelőző napon, jókor-délután, némi elemózsiát csapván a hónunk alá, kisétál­tunk a Tiszagátra. Csodaidő járt akkoriban: az ég kristálykékben borult le fölénk, a he­gyek éles-kékben vonultak el a szemhatár alján, köröskörül pedig selyemzöldben har­sán! minden. Egy felhő nem látszott s egy füzlevél nem mozdult a szélcsönd alatt- A Tisza is mintha megállt volna a széles gátak között. Csak itt-ott tetszett föl egy-egy hara­gosabb zöldifolt: a régi nádasok maradványai hallgatóztak ott a osönben. Madárfogó kedve volt mindenkinek, de különösen elemében volt Béni bácsi. El- annyira, hogy még a politikáról is megfeled­kezett ezúttal s régi kalandjai közül futta­tott el előttünk néhányat, végül pedig érin­tette ama szörnyű szorongását is, amely miatt csaknem elállt a szive, mikor a felesé­ge kezét kellett megkérnie. Béni bácsi való­sággal extázisba jött ama régi drukkjai ecse- telésénél, miközben homlokát törülgette a zsebkendőjével. Aztán fidélisen igy jelle­mezte sajátmagát, ifjú napjai emlékét költö- getvén: — Nagy kalefaktor voltam, az már bizonyos! — Nono, öregem — gyönyörködött ben­ne Lenke-mama. — Nem ment az olyan simán! Mert lejárt utánam vagy hat pár cipőtalpat, amíg sikerült nyélbe ütni azt a kis házasságot... — Asszonyi önhittség! — legyintett Béni bácsi. ' Lenke-mamával különben annyira ösz- sze melege dtiü nk, hogy Puskinnal is elő- merészkediett ezen a délutánon. Minden be­vezetés nélkül azzal fordult hozzám: — Én, kedves szerkesztő ur, úgy talá­lom, hogy Puskin hatásának egyik magyará­zata a természetbe való telrjes beleolvadása, mit csak a valódi nagyoknál láthatni. Iga­zam van? S fürkésző aggodalommal nézett rám. — Eltalálta, nagyságos asszonyom, nyugtattam meg komolyan. — A költő és lénye szinte belevesz a nagy Mindenbe ... Itt megálltam, mert belegabalyodtam a mondatba. De akkor segítségemre jött Ló­ránt, nem minden kiötekedés nélkül: — Ezt én máT többször kifejtettem Lenke-mamának. De nekem, úgy látom, nem akart hinni­Lenke-mama alig figyelt oda. Ahelyett felémfordult, bálával a tekintetében: — Igazán boldog vagyok, hogy ennyire egyezik a véleményünk. Éh ugyanis nagy csodáló ja vagyok az Anytéginnek... — Magam is olyanformán lennék vele, nagyságos asszonyom. E kijelentésemtől kezdve leglelkesebb hívem lett Lenke-mama. És ha attólifogva el­lenem mert volna nyilatkozni valaki, bizo­nyos, hogy Lenke-mama a szemét kaparja ki. Mentünk a gáton, szembe a nappal, a falu irányába. Hedvig-asszony hetyke kis kalapot csapott a fejére s csibész-kedvében egyszerre csak belémkarolf: — Most hűtlen leszek az uramhoz ■.. Szabad? Ez a „szabad" nem nekem szólt, hanem a férjének. Barátom gyönyörködött benne, mint hetek óta nem s még biztatta: — Szabad, szabad. Részemről ugyanis még nem következett el a féltékenység idő­pontja. A kart-karbaiftizés ellen ergó semmi kifogásom, föltéve, hogy a kedves vendé­günknek nem lesz valami ellenvetése. Hedvig asszony nem várva meg semmi­nemű választ, a karomba öltötte balkarját. Mosolyogtunk rajta. Azalatt közeledett a falu. Mehettünk már igy egész órátfa talán s miég senki-élő­lénnyel nem találkoztunk a világban. Néha meg-megálltam elragadtatva: — De szép az élet, Hedvig-asszony! — Hiszen ha mindig együtt-lehetnénk öten, — révedezett el az asszonyka. — De mi célja az életnek? — Azt hiszem, — vágtam a szavába, — ma már csak az ilyen közös apró örömök- De mi kell ennél több? Különben hagyjuk a filozófiát magánosabb napokra! Béni bácsi lelkesülten kiáltott fel: — Igaza van öcsémuraimnak! Hallottam egyszer egy praktikus mondást: „többet ér egy félről kolbász, mint egy szekér filo­zófia!" Eszi a bubánál! Gyújtsunk rá egy fölemelő dalra! S azzal bele is vágott, rozsdás basszus­ban: Mi zengi túl a bérceket? Lóránt tere el ni kezdett hozzá csinos hangján, Lenke-mama szintén beleavatkozott s Hedvig-asszony is kisérni kezdte az öreg­urat, csengő-kellemesen. Magam sem ma­radhattam el. S szállt-szállt az ének: öt kü­lönböző hang összefonódva zengett a gáton s körülvettek és meghatottak mindnyájunkat első ifjúságunk emlékei. Béni bácsi taktusra vezényelt az élen s amire egy merész finálé­ban abbahagytuk és egyszerre kacagtunk fel valamennyien, a Tisza füzesei visszakacag­tak felénk. Akkor már a falu alatt voltunk a révnél. Béni bácsi nyomban azt az indítványt vetette föl, hogy telepedjünk le ezen a pon­ton: a kilátás innen a legpoétikusabb. Egyik felől a hidaslejáró, másik felől — kissé tá­volabb — a falu, melynek fényben-szikrázó toronycsi!Inga végtelenig látott a határ felett. A falu végében, mindjárt a folyó gátja alá lapulva, cigányputrik húzódtak meg a laboda és a gaz között. A falu végnek állandó telepe­sei voltak e virgonc vályoghányók. Jelenleg azonban eszük ágában sem volt dolgozni- . -f—: * (Folytatjuk.), ( % 2 ■i—Ilii ni m 11 n min mi mm .....Ilii mi iihhimi n i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom