Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-10 / 107. (1441.) szám

Apponyi Albert gróf Magyarország külpolitikái hely­zetének iayySásáról Az európai külpolitikában rssigy eltolódások készülnek — Magyar- ország aktív részese less az események alakulásának Budapest, május 9. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) A „Pesti Napló" vasárnapi számában Apponyi Albert gróf vezetőhelyen cikket ir „A kül­politika bonyodalmai" címen és ebben a magyar külpolitika eredményeit tárgyalja. Megállapítja, hogy Magyarország külpolitikai helyzetében változás állott be, még pedig in melius. Azt ajánlja, hogy a hangulat-hullámzá­sokban tartsunk mérsékletet, ne kisebbu- sük, de ne is túlozzuk a helyzetünkben be­állott, változást. A külpolitikai helyzet megváltozása két tényezőből következett: először a belügyi és pénzügyi konszolidációból, másodszor az egész európai helyzetbe# még be nem állott, de készülő eltolódá­sokból. A belügyi és pénzügyi konszolidáció eredményeivel csak áttekintésben foglalko­zik az illusztris cikkíró. Végső konklúziója az, hogy a fejlődés törvényei szerint való belső konszolidációs politikát kell folytatni, hogy külpolitikai helyzetünk javulásának belpolitikai bázisát megóvjuk. Részletesebben foglalkozik a második tényezővel. Az európai helyzetben olyan eltolódások készülnek, amelyeket Magyarország po­zíciójának megerősítésére ügyes beillesz­kedéssel felhasználhat és fel is használt. Mivel azonban az európai és az Európán kívüli hatalmi csoportosulásokban mutatkozó ingadozás még nagyon kezdetleges és még sehol sem mutat olyan határozott irányt, amely máról-holnapra meg nem változhat, a külügyek vezetőjének rendkívül nagy óva­tosságra van szüksége és szükséges, hogy a nemzeti közvélemény olyan vérmes remé­nyeket ne tápláljon, amikkel az igen óvatos politikát megnehezítené. Napról-napra jelennek meg hírlapírói megnyilatkozások, amelyek mögött igen sú­lyos személyiségek is állanak s amelyek be­szélnek Franciaország és Olaszország közti differenciákról, az angol és a francia felfo­gás közti eltérésekről, sőt ellentétekről, vagy amelyek a kisantant egyik vagy másik államának a nagyhatalmakhoz való viszonyát megrendültnek mondják. Mindezekben van igazság, de . . rendkívül ingatag alapra építene az. aki ezeket a hangiulafhullámzásokat már ki­alakult politikai ellentéteknek venné és azoknak olyan jelentőséget tulajdonítana, hogy a békeszerződések módosítására al­kalmas hangulatot máris teremtenének. Ez a pillanat még nincs itt, bár el fog követ­kezni. A háború győzteseinek szemében a bé­keszerződések érintetlensége mésr mindig úgy szerepel, mint a háború által elért kül­ső előnyök megőrzésének egyedüli konkrét- és felismerhető alapja. Azonkívül mindegyikük olyan belügyi problémák­kal küzd. hogv nem hajlandók külpo­litikai komplikációkat is keresni, mint amilyenek a stafus-quo megbontásával okvetlen össze vannak kötve. Ameddig csak lehet, ragaszkodni fognak a quieta non movere elvéhez és ez csak akkor fog megváltozni, ha belátják és bevallják, hogy az ő belügyi nehézségeik énpen úgy, mint a legyőzött népek belügyi problémái. elválaszthatatlanul össze­függnek a békeszerződések teremtette természetellenes berendezkedéssel. Ez a hangulat készülőiéiben van. de még koránt,sincs odáig megérlelve, hogy konkrét és sikerrel kecsegtető politikai eredményeknek tényezője lehessen. Arra a kérdésre, hogy miben áll Magyar- ország helyzetének tulajdonképpeni javulása, Apponyi gróf a következőkben válaszol: Megszűnt teljes elszigeteltségünk, amely­nél fogva készülő eltolódásokban egyál­talán nem voltunk tényezők és abban, hogy azokat a sérelmeket illetőiesr. ame­lyeket a szerződések részrehajló és ma­guknál a szerződéseknél is rosszabb ke­resztülvitelében is szenvedtünk, támaszt találni remélhetünk és nagyobb nyo­matékkai emelhetjük fel szavunkat. A fejlődés útnak indult, de hogy med­dig jut-otk annak fokmérője lesz a népszövet­ség állásfoglalása a magyar-román döntő­bíróság ügyében és állásfoglalása a lefegy­verzést előkészítő tanácskozások fiaskójában. Az első ügynek tisztán jogi talajról politi­kumra való áttolása krízist jelent Magyar- országnak a népszövetséghez való viszonyá­ban, de talán krízisét magának az intéz­ménynek is, mivel hátráltatója a nemzetközi bíráskodás nagy elve érvényesülésének. Magyarország külpolitikai helyzetének javulása nem jelenti a problémák csökkené­sét, sőt azokat sok tekintetben kiélesiteni látszik. de az aktivitás a megszokott passzivitáshoz viszonyítva kevesebb nyugalmat jelent. Ez az aktivitás azonban a jövő záloga. Nagyobb összecsapások nélkül múlt el a német acélsisakszövetség félvevárt berlini pártnapja A Fehérség leszerelte a kommunista ellenakciót — A Jefets- oitílaS hatalmas Elvonulása — Véres verekedés HeuköSn&en — 13.000 rendőr szolgálatban — A külföld véleménye — Berlin, május 9. A német birodalomban hetek, óta lázas készülődés előzte meg az ■acélsisak- (Stahíhedm) szövetség tegnapi ber­lini pártnapját. Mint ismeretes, az aoélsisák- szövetség tagjai a jobboldali radikális körök­ből toborzódnak, határozottan monarchisták és antantellenesek. A tegnapi pártnapon az egész világ színe előtt be akarták bizonyíta­ná hatalmukat és erejüket, vagy, mint elnö­kük mondotta: Berlint jöttek meghódítani! Arra törekedtek, hogy a tegnapi berlini be­vonulás és Mussolini híres római bevonulása között legyen valami hasonlatosság. Érthető ilyen körülmények között, hogy Berlin kül­városainak kommunista lakosságé ellen­akcióra készült. A jobbról is, balról is föl­vonuló harcos csoportok miatt a birodalom józan körei aggódva várták a vasárnapot, mert veszedelmes és esetleg katasztrofális összecsapásoktól tartottak. A rendőrség óriá­si előkészületeket tett s a kormány állitólag a város közelében még csapatokat is vont össze. A világ, elsősorban pedig Franciaor­szág, feszülten figyelte a Berlinben lejátszó­dó eseményeket. A reggeli órákban érkezett jelentések szerint a nagy nap aránylag csendben és nyugalomban múlt el. A városban ugyan reggeltől estig izgalom uralkodott és a vidék­ről érkezett acélsisakosok órákig tartó föl- vonulása, a rendőrség erős készültsége és a külvárosokban össz-e-összeverődő kommu­nistacsoportok fenyegető magatartása nyug­talanná tette a levegőt, de semmiféle „rob­banás" sem következett be. A rendőrség teg­nap körülbelül 450 egyént tartóztatott le, de a letartóztatások többnyire csak kisebb vét­ségek és kihágások miatt történtek. Egyetlen egy véres verekedés volt csak: Nenköinben, Berlin legnagyobb munkásnegyedében. A rendőrség és. lovasrendőrség itt kénytelen volt kiüríteni a Hermann-teret, ahol a kom­munisták csoportokba verődve mar-mar meg­támadták a nacionalistákat és az acélsisako­sokat. A munkások ellenkeztek s a rendőrs ég kénytelen volt fegyverét használni. Az egyik moziból kőzápor fogadta a rendőröket, mire a mozit is kiürítették és számos egyént le­tartóztattak. Az incidens alatt Thaelmann, a kommunisták vezére, mint valami háborút; intéző hadvezér, megjelent autójával a hely­színén' ahol harsány éljenkiáltások fogadták. Még ennél az aránylag nagyobbszerü össze­csapásnál sem történt komolyabb baj. Hiva­talos jelentés szerint a „nagy napon" össze­sen 18 ember sebesült meg, köztük 14 acél­sisakos, két nemzeti szocialista és két állitó­lag pártonkivüli egyén. Ha súlyosabb össze­ütközések nem is történtek, annál nagyobb volt azoknak a száma, akikben a megeről­tető napi program és a rendkívül meleg idő­járás tett kárt. Az acélsisakosok ugyanis többnyire átutazták az éjszakát, azután a szo­katlanul nagy májusi forróságban örákhosz- szat meneteltek a városban teljes fölszere­léssel, egész nap nem ettek és nem ültek, úgy hogy délutánig többszáz ember ájult el. vagy kapott napszurást. Berlin közönyös A résztvevők számáról a lehető leg­ellentétesebb hírek keringenek. Jobboldali jelentések szerint kétszázezer acélsisakos vo­nult föl a délelőtti, négy óra hosszat tartó tüntetésen, mig a baloldal szerint alig har- minc-negyvenezer volt a résztvevők száma. Tény az, hogy szombat estig 17 különvonat érkezett, mig az éjszaka folyamán és reggel újabb 40 vonat. A nagy fölvonmilás és a Lust- gartenben tartott tüntetés már délelőtt 9 órakor kezdődött s csak délután ért véget. A berlini lakosság aránylag kevéssé érdeklő­dött a katonai játék iránt. A belvárosokban még kitűztek egy-két zászlót, de a külváro­sok már semmiben sem különböztek a ren­des vasárnapok képétől. A kommunisták többször az i nter náci ónál e el éneklésével fo­gadták az aoélsisakósokat hozó vonatokat. A város nyugati részén jóformán semmi sem változott, mert innen a lakosság rendes szo­kásához híven már a hét végén vidékre uta­zott. Északon és keleten nyugtalanabb volt a helyzet s többször csak a rendőrség hideg­vére mentette meg a szituációt. A bejelentett és tervezett kommunista ellenakciót a rendőrség mindenfelé le­szerelte. A tulajdonképpeni ünnepséget csak délután fél 3 órakor kezdték meg Seldtnek, az acél- sisakszövetség elnökének beszédével. Seldte elmondta az „acélsisakosok üdvözletét", me­lyet a jobboldali sajtó már reggel leközölt. Az acélsisakosok követelései körülbelül a következők: Visszaállítani az általános katonakötele- zettséget, visszavonni a háború felelőssé­géről szóló versaillesi nyilatkozatot, újra elismerni a fekete-fehér-vörös né­met szilieket és bizonyos szabadságot adni az acélsisakszövetségnek a parla­ment kénve-kedve ellen. Estig a kedélyek megnyugodtak, csak elvét­ve került kisebb és lokálisabb összecsapá­sokra sor, melyek mindegyikénél a kommu­nisták voltak a kezdeményezők. A rendőrség felvonulása A rendőrség nagyarányú előkészületeit néhány érdekes szám illusztrálhatja. Beava­tott körök szerint Berlin létezése óta a vá­rosban tegnap teljesített szolgálatot a legtöbb rendőr. Több mint 13.000 rendőrlegényt, de­tektívet és rendőrségi hivatalnokot mozgósí­tottak, amely számhoz még ezer polgári hi­vatalnokot kell számítani. Ezenkívül számos kiilönalakulatot is behívtak, úgy hogy a biz­tonsági szolgálat tegnap 15.000 embert fog­lalkoztatott. De a rendőrségnek sok munkája akadt A legújabb jelentések szerint május 7-én és 8-án összesen 825 személyt tartóztat­tak le, akik közül azonban 669-et hamarosan elbocsátottak. A megmaradt 156 közül 15-öt a bíróságnak adtak át, mivel súlyos testi sér­téssel vádoljak őket. Paris meg van elégedve Páris, május 9. A párisi sajtó ma reg­geli közléseiből kitűnik, hogy a francia fő­városban nagy figyelemmel- kisérték a ber­lini jobboldali pártnapot. A jelentések nagy része megállapítja, hogy a tegnapi nap tanul­ságai szerint Németországban a jobboldali radikálisok csak elenyésző kisebbséget alkot­nak. A franciák úgy tudják, hogy a bejelen­tett felvonulásokban alig húszezer ember vett részt. A Petit Párisién szerint az óriási parádé csőddel végződött, a Petit Journal szerint az acélsisak nem hódította meg Ber­lint, mig az Oeuvre megállapítja, hogy a né­met főváros a lehető legnagyobb sértéssel fogadta a vidék elrejtett zugaiból fölvonuló­kat: közönnyel. A többi lap is így nyilatko­zik, kivéve persze a jobboldali orgánumokat, amelyek az aoélsisakszövetségben a birodal­mi őrséggel párhuzamosan működő hatal­mas német katonai szervezetet látnak. Ily értelemben nyilatkozik a Journal és az Écko de Paris is. A jobboldal előnyomulása Franciaországban Páris, május 9. A Seine és Oise deparfe- menfben tegnap szenátusi pótválasztást tar­tottak. melyen a baloldali pártok szétforgá- csolása miatt Corrundet báró volt szenátort, a legszélsőségesebb jobboldal jelöltjét válasz­tották meg. Beavatott körök szerint ennek a választásnak nagy erkölcsi jelentősége van. Vendes departementben a szenátusi nótyá- lasztásokon Bandry d‘ Asse rojalista jelöltet választották meg. mig Loiréban Róbert volt alállamtitkár radikális szocialista jelölt győ­zött­A magyar külügyminiszter a vízumkényszer megszün­tetéséről Budapest, május 9. Walfcó magyar kül­ügyminiszter a budapesti Reggel előtt kije­lentette, hogy egyes testületek sürgetik a ví­zumkényszer megszüntetését. A külügymi­niszter véleménye szerint ilyen intézkedések nem ejthető.k meg egyoldalúan, hanem csakis általános nemzetközi alapon. A helyzet ma még nem érett meg erre s igy a kérdés nem tekinthető aktuálisnak­Mai számunk 1© oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A szlovenszkói PC riiczm.czltni pllpnrphi nnrtnk Szerkesztőség: Prága H., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: sziOVenszKOl es ruSZmSZKOl ellenzem pariOK ^ „ emelet Telefon: 30311 - Kiadó­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága n„ Panská ul 12/111.-Te­havonta 34 Ke. Egryes szám ára 1*20 Ke VZURANYI LÁSZLÓ FORGAOH GÉZA lefon: 30311. —Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom