Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-08 / 106. (1440.) szám
Szokolnikov szovjetdicsőitő beszéde a genfi világgazdasági konferencián A ma délelőtti ülés —Magyar, német és egyiptomi fföfi- sxélalások — ObolenszkiJ délután beszélt A világgazdasági konferencia ' (fi.) Prága, május 7. | Genfben, a Sáli© de la Reformation puritán egyszerűséggel berendezett termében, ahol máskor, a népszövetség ülései alatt, országok sorsát intéző államférfiak és kigyó- sima diplomaták sürögnek.-íorognak, e napokban a bankok és a nagyipar fejedelmei, a különböző államok gazdasági életének leg-j ismertebb szervezői gyűltek össze konferen-. ciára, hogy arról tanácskozzanak, miképpen! lehetne kiutat találni a nagy gazdasági világ-! válságból, amelynek átkát ma — talán az egyetlen Amerika kivételével — a földgömb, minden állama nyögi. Szerencsés gondolat| volt, hogy a népszövetség a gazdasági élet vezető fénfiait összehívta, mert az emberiségí nyomorúsága ma valóban égbekiáltó és min-! denki szükségét érzi annak, hogy az emberi- j ség közös elhatározással fogjon hozzá a min-j denütt uralkodó bajok orvoslásához. Remélni szeretnék, hogy ezt az első lépést továbbiak J kövessék és a népszövetség Tiolitikai szervezete mellett kialakuljon a világgazdaság parlamentje, amelytől természetesen nem szabad csodákat várni, de amely mégis igen sokat tehetne az emberiség érdekében, ha a ma még szerteágazó gazdasági reformtörekvéseket egy közös nevezőre tudná levezetni. A genfi gazdasági konferencián e.,.dig felszólalt szónokok előadásaiban már teljesen kibontakozik azoknak a súlyos bajoknak képe, - melyek a világgazdaság mai szomorú állapotát előidézik. A-háború után az ipari termelés friss érővel fogott hozzá a nagy világégésben elpusztult értékek pótlásához és serényen dolgozott a különböző áruk elö- állitásán, de ennek a törekvésének csakhamar útját állta a fogyasztóközönség rohamos elszegényedése. A túltermelés állapotában leledziink és hiába termelnek a gyárak, a fogyasztók nem tudják fölvenni az árut. A nagyipar, ezért kénytelen munkásainak eey részét elbocsátani, a munkanélküliek tömege állandóan nő, és Anglia, a leggazdagabb európai állam sem tud megküzdeni a munkanélküliség problémájával. A munkanélküliek segélyezése majdnem minden államban óriási terheket ró azokra a gazdasági rétegekre, amelyekre az adózás elsősorban hárul és a szocialista hullám, amely a háború után elöntötte egész Európát, még inkább hozzájárult a termelés megdrágításához. A •helyzet ma az, hogy áru bőségesen van, de olyan drága, hogy megfizetni nem lehet. A lakosság életstandardja mindenütt lejebb szállott és az emberek élethalálharcot vívnak egvmással a mindennapi kenyérért. Sok az eszkimó és kevés a fóka. A népesség természetes, szaporodása az elé a nehéz kérdés elé állítja az államokat, hová helyezzék el lakosságaiknak otthon megélni nem tudó fölöslegét és megmagyarázza azokat az imperialista törekvéseket, amelyek a legnépesebb államokat gyarmatok szerzésére sarkalja. Ma már kétségtelen, hogy az általánossá vált nyomorúságot nemcsak az imént ecsetelt gazdasági okok idézték elő, hanem a világháború után kialakult uj államrend is nar™ mértékben hozzájárult a gazdasági válság kiéleződéséhez és a zűrzavar fokozásához. Theunis, a gazdasági konferencia elnöke, találóan jegyezte meg, hogy a háború utáni állapot következniénveiben végzetesebbnek bizonyult, mint maga a háború. Hiszen ez természetes is. A békeszerződések hatalmas gazdasági egységeket zúztak össze, amelyeknek romijai számtalan gazdasági vállalatot és exisztenciát temettek maguk alá. A békeszerződések Oroszország gazdasági testéből kiszakították a balti államokat és elvágták a hatalmas kolosszus útját a világkereskedelem felé. Oroszország világgazdasági jelentősége igy teljesen lecsökkent és ma már semmivel sem nagyobb, mint a kicsiny Dániáé. Középen répában is az uj államok egész sorát hozták létre a békeszerződések, melyek mindenütt yámsorompókkai vették magukat körül. Az uj államok mosGenf, május 7. A világgazdasági konferencia inai ülésén végre bekövetkezett a várva-várt szenzáció: az orosz delegáció vezetői megszólaltak. Délelőtt Szokolnikov beszélt és vázolta Szovietoroszország: jelenlegi gazdasági helyzetét, délután pedig Obolen- ski. a moszkvai delegáció vezetője emelkedett szólásra, Érthető, hogv a delegátusok és az újságírók nagy érdeklődéssel várták a fontos megnyilatkozást. Szokolnikov egy egyiptomi, egv magyar és egy német szónok után féltizenegy órakor lépett a szónoki emelvényre. A volt pénzügyi népbiztos annak megállapításával kezdte beszédét, hogy manapság már az egész világon elismerik Szovjeforosz- ország fontosságát az európai közgazdaságra nézve. Az utóbbi években minden gazdasági megbékélés elsősorban az orosz program megvitatására és Moszkva gazdasági bekapcsolódásának módjaira irányult. Még öt évvel ezelőtt Génuában Európa vezető államférfiai az uj szociah ta orosz áílamgazda^ág teljes összeomlását jósolták és Hágában nyíltan kimondották. hogy a szocialisztikus organizáció helyébe Moszkvában hamarosan egy nemzetközi kapitalista szervezetet kell majd életbe léptetni, hogy ez ismét talpra S8gifse Oroszországot. Az orosz nyomor kizárólag csak a világháborúra és a későbbi fegyveres intervenciókra vezethető vissza. Mig Európában már 3918-ban elcsitultak a fegyverek. Oroszországban még 1920-ban is dühöngött a háború. Ilyen körülmények között csak az uj szovjetgazdaság alapján álló rendszer tudja a teremtő erő lehető legnagyobb kihasználásával újra elérni azt a gazdasági nívót, amelyen Oroszország a háború előtt állt. Ső+ egyes iparágakban ma előbbre van a szovjet, mint a cári uralom idején. Szokolnikov néhány számmal illusztrálja állításait, maid határozott diadalérzéssel vázolta, hogv mennyi gyanúsítás. ellenségeskedés és kétkedés között született meg az uj orosz élet. amely gazdaságilag is egyike lett Európa legszámottevőbb hatalmi faktorainak. Véres propaganda helyett megegyezésre irányuló szándék Ezek után Szokolnikov megállapítja, hogy mig 1913-ban az orosz termelés értéke 7 milliárd rubel volt, addig 1926—27-ben 8 terséges eszközökkel akarták fejleszteni a hazai termelést, véd vám okkal és behozatali tilalmakkal védték a külföldi versennyel szemben, ami persze visszahatást szült a szomszédos államokban is, amelyek szintén önmagukba zárkóztak és igy a hazai iparnak az állami védelemért a külföldi piac elvesztésével kellett megfizetnie. Csodálatos, hogy e kis államok kormányai mindenütt megfeledkeztek a közgazdasági tudománynak arról a régi tanításáról, hogy a gazdasági elzárkózás és a protekcionalizmus, ha a nagy államoknak bizonyos föltételek fenforgása mellett néha előnyt is hozhat, a kis államokra nézve mindig kárthözének bizonyul. Ilyen rendszer mellett nem következhetett be a különböző államok termelésének harmóniája és termékeik klegyenlitése sem, végtelen kárára az európai gazdasági életnek, amely ilyen körülmények között szervezetlenül áll Amerika fojtogató versenyével szemben. Európa gazdasági válságának legfontosabb politikai oka tehát a kisál]amosdi, melyet ma két hatalmas gazdasági egység helyén egyes népek játszanak. A legnagyobb problémái abban kell keresni, miként lehet Oroszországot a balti államokkal együtt a kontinens gazdasági vérkeringésébe újból milliárd rubel. Az orosz delegátus beszédét jó íranciasággal, de oly halkan mondta el, hogy a távolabb ülő hallgatók idővel mind a szónoki emelvény elé gyűltek, hogy jobban hallhassák a volt népbiztost. Minél tovább beszélt Szokolnikov, annál inkább szétoszlott az az aggodalom, hogy véres propagandabe- szédef fog mondani — és kiflin*, hogy más* sem akar, mint objektívon, ha kissé talán tuloptimista módon is. beszámolni a szovjetközgazdaságról. Beszéde közben igen megszívlelendő tényként állította a hallgatóság elé az orosz gazdasági élet és az orosz tudományos kutatások szoros összefüggését s kifejtette. hogy ez az együttműködés teszi lehetővé az orosz közgazdaság racionalizálását. A tudomány és a gazdaság együtthaladása érdekében Szovietoroszország nagy áldozatokat hozott s ezt az állítást a szónok ismét néhány példával illusztrálja. A hatalmas egyórás beszédnek harmadik részét Szokolnikov a szovjetkormánv védelmének szenteli. Be ifi sem a nyu, JV.m ipái államokat támadja, hanem leginkább a régi cári rezsimet, amelynek elítélésében a terem minden egyes hallgatója egyetért vele. Ezek után a mezőgazdasági fellendülés kerül sorra. Szokolnikov adatokkal bizonyltja, hogy a régi éhínségek nem ismétlődhe+nek meg. mert Oroszország pillanatnyilag 6—7 millió púd gabonafölösleggel rendelkezik. Sőt a ga- bonatartalékok mennyisége legújabban any- nvira emelkedik, hogy ősszel Szovjeforoszor- szág már fokozott gabonakivitelre gondolhat. A beszédnek ezt a részét nagv örömmel üdvözölték a delegátusok. Végül Szovjeteroszorszg és a kapitalista államok niélyenjáró politikai és gazdasági ellentétéről nyilatkozott Szokolnikov. De itt sem volt véres vagy elitélő. sőt ellenkezőleg, meggyőződése szerint a kapitalista államok és Szovietoroszország együttműködése teljes mértékben elképzelhető, amit különben tulajdonképpen az elmúlt évek tapasztalatai is bizonyítanak. A Szovjet Unió nemcsak, hogy megadja a külföldi tőkének azt a lehetőséget, hogy aktive részt vegyen Szovietoroszország újjáépítésében, hanem azt is megengedi, hogy Nyugateurópa koncessziók alakjában tulajdonjogra tegyen szert Szovjetoroszország- ban. A szovjetnek szüksége van a kapitalista világ technikai ereiére és reméli, hogy ezt a bekapcsolni és miként lehet Középen répában a mostani ésszerűtlen állapotot olyan rendszerrel fölváltani, amely lehetővé teszi e terület gazdasági egységének fokozatos visszaállítását. Zimmermann rotterdami polgármester, akinek mint Ausztria volt pénzügyi diktátorának alkalma volt behatóan megismerni a középeurópai gazdasági viszonyokat, azt mondotta, hogy Ausztria-Magyar- ország szinte ideális gazdasági egység volt. Ennek az állításnak helyességét mindenkinek el kell ismernie, aki tovább lát az orra hegyénél és Középeurópa népeinek a legnagyobb szolgálatot az az államférfi fogja tenni, aki előkészíti e terület gazdasági egységének bizonyos fokai helyreállítását. Egész Európa érzi már, hogy micsoda katasztrófát jelentett e nagy gazdasági test elpusztulása, az osztrák-magyar vámterület széthullása. A nyugati államokban is belátják, hogy a dunai medencében egész Európa érdekében gazdasági rendet kell teremteni. Éppen ma olvassuk, hogy Ausztriában ujult erővel indult meg az a mozgalom, amely e kis országnak a német vámegységhez való csatlakozását tűzte ki céljául és Centiben az osztrák delegáció egyik tagja szükségesnek tartotta újból hangozta-Lni, hogy a mai Ausztria mennyire életsegítséget meg is fogja kapni. Zárószóként a volt pénzügyi népbiztos mégegyszer a szovjetrendszer dicséretébe kezd s ismételten kifejtette. hogy a nagyszerű fejlődés csakis a. magántőke eltörlésével vált lehetővé. Hadik János beszéde Genf, május 7. A most folyó világgazdasági konferencia mai ülésén a magyar delegáció részéről Hadik János gróf vett részt a vitában, akinek beszédét nagy figyelemmel hallgatták meg. Hadik azzal a megállapítással. vezette be felszólalását, hogy a háború előtt Európában nagy gazdasági egységek álltak fenn. Ezeket az egységeket a békeszerződések megbontották, ami nagyban hozzájárult Európa gazdasági válságának kimélyité- séhez. Több adattal igazolja, hogy amig Magyarország megszüntette a kiviteli és ^behozatali tilalmat, addig az utódállamok ma is igen sok tilalmat tartanak érvénvnen. Szembeszállt ezután azzal a váddal, hogy Magyarországon túlságos mértékben érvényesülne a protekcionalizmus. Részletes adatokkal mutatja ki, hogy ipari és mezőgazdasági vámtételekben milyen jelentékeny leszállításokat engedélyezett Magyarország. Végül rámutatott azokra a módozatokra, amelyek szerinte alkalmasak lennének a világgazdaság súlyos helyzetének enyhítésére. Hadik János gróf beszédét a konferencia résztvevői nagy tetszéssel fogadták. A balkáni törökök visszatelepítése Törökországba Konstantinápoly, május 7. Izmed pasa kormánya elhatározta, hogy a különböző balkáni államokban, elsősorban Jugoszláviában és Romániában élő törököket, akiknek számát Angórában egy millióra becsülik, visszatelepitik Törökországba. Ez a kezdeményezés valószínűleg összefügg azzal a tervvel, hogy. a török .kormány Trária és Kis- ázsia nyugati • területein sűríteni szeretné a népességetMájus 11-ém ülésezik a szenátus Prága, május 7. A szenátus plenáris ülését május 11-ére, szerdán délután félhárom órára hivták egybe. Napirenden szerepel a Nemzeti Banknak az állammal kötött szerződése, a nemzetközi vasúti megegyezés és több mentelmi ügy. A plenáris ülés előtt a klubelnökök is tanácskoznak. képtelen ország. A középeairópai államok gazdasági szakembereinek közös emlékirata, amely Hantos Elemér volt magyar államtitkár kitűnő müve, a vámszerződések és a tarifák unifikálását, valamint a posiaügyí uniót követeli, ami minden esetre nagy-fokú haladást jelentene a mai állapottal szemben. Az utódállamok nacionalista körei azonban idegeskednek minden olyan terv hallatára, amely egy középeurópai gazdasági egység létrejöttének előkészítését szolgálja. Félnek az osztrák-magyar monarchia szellemétől és ezért állást foglalnak minden törekvés ellen, amely akár csak gazdasági téren is a régi, jó útra való visszatérést jelenthetné. A gazdasági élet azonban erősebb még egyes nemzeti jelszavaknál is. A békeszerződések szétrombolhatták ugyan a régi ideális gazdasági egységeket, de nem tilthatták meg az embereknek az emlékezést és nem tilthatják el őket attól sem, hogy a mai nagy7 nyomorúságból valahogy kievickélni igyekezzenek. Ez a természetes törekvés rá fogja szorítani az utódállamok politikusait is, hogy kibontakozást keressenek a mai állapotból, meri különben az a veszély fenyegeti őket, hogy az elégedetlenség elsöpri őket helyükre! Mai számunk 16 elcial VL évf. 106. (1440) szám ■ Vasárnap »1927 május 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A c7Jn7iPnszkni p<í ruszinszkni pJJpnzpki nnrtok Szerkesztőség: Prága IU Panská uhca negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: ** SzLovenSZK°l e$ rUSZlTlSZKOl eUenzeKl püTtOK ^ n emelet> Telefon: 30311 - Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja. Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. ~ Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha
