Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-07 / 105. (1439.) szám
Louchsur és Sir Balfour közölt kérieihetetiers harc kezdődött Genfben Állandó né&szUuetségi gazdasági hivatal* vagy sem — A siociSIdemolirafiák a francia* a németek az angol állás* ponton — Robinson beszéde Amerika Jólétének okairól Géni, május 6. A világgazdasági konferencia ma délelőtti ülésének legkiemelkedőbb pontja kétségtelenül Robinson amerikai delegátusnak, a First National Banc igazgatójának és a Dawes-bizotfság tagjának beszéde volt, melyet „Racionalizálás44 címen ma délután nyilvánosságra is hoztak a népszövetség palotájában. A beszédnek tulajdonképpen azt a címet lehetne adni. hogy „Miért van jó dolga Amerikának?44 A sovány. fehérhaiu amerikai, akinek íinomvá- gásu aroéle azonnal elárulja a nagyiparost és pénzmágnást, látható megelégedéssel beszél azokról a gazdasági alap elvekről, amelyek Amerikát naggyá tették. Ugyanekkor azonban sok jóakarattal tárgyalja a többi nemzet érvényesülésének lehetőségeit is. Robinson kijelentette, hogy Amerika a napirend három első pontjához, az általános világhelyzet megbirálásához nem igen akar hozzászólni, mert nem akar Ítéletet mondani más nemzetek helyzete fölött. Amerika nem ismeri oly pontosan az európai államok gazdásági nehézségeit, mint az európai delegátusok. mindennek dacára megkockáztatja azt a kijelentést,, hogy Európában az egészséges gazdasági helyzet visszaállításának legnagyobb akadálya az állami gazdálkodások túlzott önállósága és a kereskedelem végzetes differenciálódása. Amerikának törvényhozása a trösztök visszaéléseit és túlzott privilégiumait korlátozni igyekszik, de máskülönben mindenképpen szabad mozgást biztosit a kereskedelemnek, míg Európában az államok gyámkodása agyonnyom minden kifejlődési lehetőséget. Amerikában semmit sem tartanak titokban, a szaksajtó mindenről kérlelhetetlenül lerántja a leplet s igy olvan nyilvános ellenőrzés fejlődik ki, amely mindenképpen csak előnyösen befolyásolja a közgazdaságot. A sajtó és a nyilvánosság közbelépésével óriási konkurrencia fejlődött ki. de ez a konkurrencia sohasem lehet ártalmas. mert nem az áruk rosszabbodását, hanem ellenkezőleg, a termelés lehető legnagyobb racionalizálását idézi elő. Ez a ra- cionalizálódás például azt hozta magával, hogy a váltakozók nem harcolnak a bérek leszállításáért. hanem ellenkezőleg, a magas bérekkel igyekeznek nagyszerű munkaerőket teremteni, a gyárak közigazgatását megjavítani. gépekkel és egyéb technikai eszközökkel a termelési költségeket csökkenteni. A magas bérek Jentartása és a termelési képességek növesztése nagyban emeli a nép vásárlóerejét, úgy hogy a helyzet ma az, hogy az általános jólét következtében mindenki többet fogyaszt és mindenkinek nagyobb igényei vannak, mint ezelőtt voltak s igy a gyárak is mindig találnak megfelelő piacot — elsősorban a biztos belföldi piacot — áruik elhelyezésére. Az európai ipar nemzetközi kartellizá- cióia. amelyről különösen nem akar nyilatkozni, valószínűleg sok előnnyel jár. Mindenesetre szükséges azonban, hogy az iparok vezetői okosak és jóakaratnak legyenek. Ha igy lesz, kétségtelenül hamarosan megjavul az európai gazdasági helyzet, de csak akkor, ha a vámfalak leomlanak. Robinson beszéde után Brieba chiliéi nagyiparos szólalt fel. majd Gunha Leal portugál exminiszter s végül Arthur Fontaine, a német francia békebizottság megalapítója fejezte be a vitát. Genf, május 6. 48 órával a világgazdasági konferencia megnyitása után már látható mindaz a cél, amely a nagy nemzetek delegátusainak szeme előtt lebeg. A nagy, küzdelem, melyet Géniben fograk kivívni, a kulisszák mögött már megkezdődött. Beavatott körök szerint arról van szó, vájjon a világgazdasági konferenciái valamilyen formában állandó intézménnyé alakit- sák-e, azaz vájjon a népszövetség mellett Genfben egy nemzetközi gazdasági hivatalt álliísanak-e föl. amely határozott célkitűzéssel nemzetközi gazdaságpolitikát követ, vagy pedig a mostani megbeszélések után a delegátusok a genfi tapasztalatokkal gazdagabban hazamennek és mindent a régiben hagynak. A két alapvető kérdés körül Lassan-lassan csoportok keletkeznek. Loucheur francia delegátus aimaik a csoportnak a vezetője, amely a genfi nemzetközi gazdasági központ fölállítása mellett foglal állást, Sir Arthur Balfour pedig az angol delegáció nevében a legheve-. sebben tiltakozik a népszövetség m ebeit működő nemzetközi gazdasági hivatal fölállítása ellen. Egyelőre a két párt még nem játszik nyílt kártyával. Loucheur eredetileg tegnap akarta megtartani beszédét, de hogy ne ő legyen az első, aki kiugrik, bejelentette, hogy nyilatkozatának elmondását elhalasztotta, Beavatott körök szerint az angolok a domíniumokra való hivatkozással tiltakoznak a Prága, május 6. Mint tegrapi számunkban is jelentettük, az elnökválasztás napját május 27-ében állapították meg. A miniszterelnök a május 13-iki ülésen hívja egybe hivatalosan a nemzetgyűlést az elnökválasztó ülésre. Az adóreform vitájának befejezésével nyomban megkezdődnek a technikai előkészületek, hogy a 300 ülőhelyre berendezett ülésterem 450 törvényhozót befogadhasson. A történelmi jelentőségű ülésen az elnöki tribünön a képviselőiház s szenátus elnökei s alelnökei foglalnak helyet. A tribün alatt a kormány tagjai helyezkednek el. A választási akfus rövid lesz. Az 1920 május 27-iki elnökválasztás 11 óra 35 perctől fél kettőig tartott, összesen 411 Szavazatot adtak le s számoltak össze ezen idő alatt. A Szavaztok megvizsgálása akkor a következő volt: Masarykra 284 szavazat, Naegele német szenátorra 61 szavazat. Muna kommunistára 6 szavazat, üres lap volt 60. Az összes Szavazatok háromötöde 247-et tett ki, Masaryk tehát 23 szavazattal többet kapott. mint amennyi az első választási menethez szükséges. Még mindig nincs megegyezés a koalícióban Az elnökválasztás kérdése érthető idegességet okoz a cseh politikai táborban, mert a koalícióban még mindig nem jött létgenfi kontroll ellen s nem is ülnek be a bizottságokba, ha Gerfben Loucheur eszméje diadalmaskodna. Loucheur körül különben uj vita indult meg. A francia delegátus mindenáron azt! akarja, hogy a konferencia főelőadójává vá-1 tasszák, mert ebből a pozícióból sokkal inkább harcolhat céljai mellett. Az angolok mindenáron meg akarják akadályozni ezt a megválasztást, mert tudják, hogy Loucheur neve Genfben programot jelent- A szociáldemokrata szakszervezetek azonban Loucheur mellett foglalnak állást s igy tegnapig úgy alakult a helyzet, mintha a francia nézet diadalmaskodott volna, de ma az angolok hirtelen segítséget kaptak — a németekben. A birodalmi iparszövetség már előbb is állást foglalt a központi ellenőrzés ellen és Lammcrt dr„ e szövetség Genflmn időző elnöke ma biztosította az angolokat,'hogy minden tekintetben azonosítja magát álláspontjukkal. A német nagyipar nyilvánvalóan attól fél, hogy nemzetközi ellenőrzés esetén kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, mint most. A jelenleg létező kartellek legalább is ezt látszanak igazolni. így tehát a két ellentétes nézet vitája nyílt s egyelőre nem tudni ki győz, Loucbeur-e, vagy pedig Balfour. re a megegyezés. A cseh néppárt két táborra szakadt. A cseh néppárt hivatalos lapja, a Lido- ve Listy Masaryk jelöltsége mellett foglal állást, míg a párt papi Szárnyának szócsöve, a Cech Svehla diktátumát támadja s arra hívja fel a törvényhozóikat, hogy lelkiismeretűk szavát kövessék- A Lidove Listy éles szemrehányásokkal támadja laptársát, hogy a fascisták s nemzeti demokraták Masaryk-ellenes kampányát erősíti. Ezt a kampányt a nemzeti demokrata Role vezeti, amely arról is tudni vél, hogy magában az agrárpártban is nagy elégedetlenséget szült Svehla diktátuma. A Role különben még azzal a fantasztikus hírrel lepi meg olvasóit, hogy Masaryk ugyan újból elnökké választatja magát, de aztán nyomban lemond. A lap szerint Masaryk jól tudja, hogy azokat a szimpátiáikat, melyekben a forradalom után részesült a legszélesebb körökben, eljátszotta. Ezért nem is gondol arra, hogy most jelöltesse magát, azonban a miniszterein ok mellé állt s igy mégis aspirál az elnökségre csupán azért, hogy a külföld előtt dokumentálják, hogy a Masaryk elnök s a nemzet közti viszony változatlan. A Národni Listy már igen rezervált hangon ir. Szerinte a koalícióban meg vannak győződve arról. hogy kompromisszumot találnak, mert a koalíciónak nem szabad szétesnie, Centralizmus vagy föderalizmus ? Flachbarth Ernő dr.n-ak a csehszlovák köztársaság alapvető problémáiról az erdélyi sajtó számára irt cikksorozatának második része most jelent meg a Brassói Lapokban. A cikk bő kivonalát alább közöljük: Csehszlovákia földrajzilag két egymástól merően eltérő részből áll: az úgynevezett történelmi országokból és a Magyarországtól elcsatolt területekből. Az első kategóriába Csehország, Morvaország és Szilézia tartozik, a másodikba Szlovenszkó és Ruszinszké. Míg Szent Vemcel koronájának országai a köz,önkort történelem egyik szakában közjogi ességet alkottak, addig a „Szlovénszké44 nevet földrajzi értelemben is csak bizonyos szlovák körökben használták. Egyes cseh és szlovák történetírók ugyan azt állítják, hogy a mondabeli nyitrai fejedelemség, azután Béla és Géza hercegek ducatusa, majd Csák Máté kiskirálysága és Korvin János liptói hercegsége közjogi egységet alkottak és a mai Szlovenszkó közjogi elődjének tekintendők, ezek az állítások azonban minden alapot nélkülöznek. Ilyen előzmények után könnyen érthető, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói szeparatizmus összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a történelmi országok bármelyikéé. Morvaországban vannak ugyan bizonyos szepara- tisztikus törekvések, mégis e törekvések inkább csak közigazgatási jelentőséggel bírnak, mig a szlovenszkói és ruszinszkói szeparatizmus politikai és közjogi szempontból is a legnagyobb figyelmet érdemli, összefügg ez nemcsak e területeknek a történelmi országokétól eltérő történelmi fejlődésével, földrajzi és gazdasági viszonyaival, hanem a csehszlovák állam kialakulásának körülményeivel is. Szlovenszkónak már 1915-ben Moszkvában, majd 1918-ban Clevelandiján és Pitts- burghban teljes törvényhozás és végrehajtási autonómiát ígértek a csehek. Amikor 1918. október 30-án Turócszentmártonban nehány ötletszerűen összehívott szlovák vezetőférfiu kimondotta a csehszlovák köztársasághoz való csatlakozást, ezek könnyelműségükben elfelejtették Szlovenszkónak a pittsburghi szerződésből eredő igényeit kifejezetten ér- vényesiteni, aminek azután az lett a következménye, hogy a forradalmi országgyűlés a szerződést nem cikkelyezíe be az alkotmányba. Mindazonáltal a Turócszentmártonban összegyűlt szlovák vezetőférfiak egy nagy része is abban a meggyőződésben mondotta ki a csatlakozást, hogy Szlovenszkó záros határidőn (tiz éven beliül) megkapja az autonómiát, amelynek eszméje oly mély gyökeret vert a nőn szivében, hogy azt soha onnan kiirtani nem lehet. Mikor nehány évvel ezelőtt Tuka, Juriga és Lábay szlovák néppárti politikusok pártjuk megbizásából kidolgozták az autonómia tervezetét, Tuka olyan megoldásra gondolt, mely már igen közel állana a perszonál- uniéhoz, Jnriga tervezete az osztrák-magyar dualizmust vette mintául, Lábay pedig a régi horvát autonómiának megfelelő önkormányzatot követelt. A szlovák nép úgy nyelvi, mint vallási, gazdasági és társadalmi tekintetben annyira eltér a esetiektől, hogy a centralisztikusan kormányzott cseh nemzeti államot soha a magáénak nem fogja tekinteni, hanem emellett oly közjogi berendezést követel, mely Szlovenszkó és az összállam között szövetségi, föderaliszttkus kapcsolatot Itéesit. A szlovenszkói magyarok és németek, akik ezer esztendeje békésen együtt élnek a szlovákokkal, természetesen szintén szívesebben látnának egy föderalisztikus államot, mint a mai rendszert, amely máról-holnapra meg akarja szüntetni Szlovenszkónak egy évezredes történelmi fejlődés folyamán kialakult jellegét és ki akarja irtani a hunga- rizmus minden megnyilatkozását. Ruszinszké még erősebb jogforrásra 'tudja alapítani autonómiájának megvalósitáfaiBiasstikus hlressioSés Masaryk lemon^ásáréfl A klIgeSadő eBnSIkwáiasstás izgalmai a safíéSasi — A S^assryk- ellanes tényezők berzenkednek Svehla difc&éfurcaa miatt 'JÉP Ma! számunk 1® oldal Vl'ÓVf'l05# 820111 ^ *1927 m^US 7 ii—m———üin—■mr—ri-vni-n— —n-rr-i-ri— n u r zr-nrn mwiiw i ■ i i ■■■■■mm nrmfrr—~ SSSZX. SS.SOXZ& A szlovenszkói« ruszinszk ellenzéki pártok £ évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: JDOlltlíCGLl TlCLf)liClJ)]Cl Felelős szerkesztő: hivatali Prága II., Panská ul 12/III. — íehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH G$ZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha
