Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-05 / 103. (1437.) szám
1927 május 5, csütörtök. Bk:v: 'm-a Oseiisziowákia löveti a román példát Egy komáromme§yei birtok kisajátításának ügye a hágai dÖ3iSőfei?óság eidtt — A cseS'issSo^ák kormánymegbízott is kéftsógbavonia a döntőbíróság iiaetékességé* — De azért egyes perekben már egyezkednek Budapest, május 4. A perek között, amelyekei a vegyes döntő- bíróságok mellett működő magyar kormánymegbízottak csehszlovák földön fekvő birtokok magyar tulajdonosainak kérésére megindítottak, a hágai vegyes döntőbíróságok az elsők között fogja tárgyalni Eggenhofer Béla dr. ügyvédnek, Eggen- hotfer József volt tényleges huszárfőhadnagynak, Eggenhofer Gyula földbirtokosnak és Eggenhofer Ödön táblai tanácsjegyzőnek, a komárommegyei nagymegyeri Sárkánypuszta nevű birtok tulajdonosainak, továbbá a komárommegyei Túri szak álla 3 községben lévő birtok tulajdonosainak perét. Ezeknek birtokait a csehszlovák álleim flagráns jogsértéssel sajátította ki és Gajzágó László miniszteri tanácsosnak, a hágai döntőbíróság mellett működő kormánymegbízottnak az az álláspontja, hogy a jogsértésre alapított pereket kell mindenekelőtt tárgyalni, mefrt ezek precedensül szolgálhatnak a bíróságnak későbbi perekben való állásfoglalására. Eggenhoferéknek a komárommegyei N igyme- gseren 902 katasztrális hold, 883 négyszögöl nagyságú ingatlanuk van, amelyet 1903-ban nagyúty- juktól, Eggenhofer Józseftől örököltek. A végrendelet szerint az ingatlanból Eggenhofer Béla, József és Ödön megillető részére Eggenhofer Gyulának a leltári érték alapján megváltási jogot kötöttek ki akkorra, amikor a legkisebb testvér, Ödön is eléri nagykorúságát. E megváltási jogból 1917-ben Eggenhofer Gyula és a három testvér között a komáromi törvényszéknél per indult meg, minthogy ezt a megváltási jogot József és Ödön elismerni nem akarták. A per eredményeképpen 1918 nyarán megállapodást kötöttek, amely úgy szól, hogy a pert szüneteltetik és a négy testvér az ingatlant természetben megosztja. Az akkor még kiskorú Eggenhofer Ödön, akinek nagykorusitása azonban akkor már folyamatban volt, hozzájárult ehhez azzal, hogy' nagykorúságának jogerőre emelkedésekor telekkönyvi megosztásra alkalmas okiratot állítanak ki. A hosszai ideig tartó jóváhagyás megvárása helyett ezt a módot választották. A megállapodásról néhánysoros írást vettek fel. Ebben az időben Béla, József és Ödön katonák voltak és minthohgy Ödön nagykorúsága csak szeptemberben emelkedett jogerőre, amikor újra ösz- sz-ejönni a testvérek nem tudtak, bekövetkezett az összeomlás, a kom műn, a megszállás, Eggenhofer József tényleges főhadnagy internálása, útlevél- nehézségek éa egyéb akadályok hosszú időre megakadályozták a testvéreknek újból való találkozását 1920 julius 3-án jött csak össze a négy testvér az akkor már megszállott területen. Akkor hajtották végre az 1918. évi megállapodás s a birtokot a komáromi járásbíróság 1920 julius 10-én kelt' végzésével a négy testvér között telékkönyvi- log megosztotta. A megosztás eUen a csehszlovák állam nem lépett fel. Több mint két óv múlt el, amikor 1922 szeptember 21-én a földbirtokhivatal váratlanul hafléfytalonnak nyilvánította a megoszlási, a négy testvér összes ingatlanait lefoglalta és elrendelte ennek telekkönyvi kereszlülvégetését, amit a komáromi járásbíróság végzéssel foganatosított is. A testvérek a határozat ellen felebbeztek a trencséni földbirtokhivatalhoz, ahol azonban jóváhagyták a lefoglalást. A trencséni hivatal határozatát is megfelebbezték a testvérek a prágai legfelsőbb közigazgatási bírósághoz, a panaszt azonban ez is elutasította. IM egok olásában a prágai közigazgatási bíróság azt fejti ki, hogy Magyarországon gyámügyekben az osztrák általános polgári törvénykönyv 244. §-a van érvényben szokásjogként s igy ez a törvény ugyancsak a szokásjog alapján Szlxrvenszkón is érvényes. Eszerint a kiskorúság alatt kötött szerződés, vagy bármely megállapodás érvénytelen é3 utólagosan, a nagykorúság idején való megerősítéssel, ez az eredetileg érvénytelen szerződés érvényessé nem válhatik. Nyilvánvaló, hogy a prágai közigazgatási bíróság megohö- lása nem helytálló, mert Magyarországon az osztrák általános törvénykönyv soha érvényben nem volt, hisz 1877 óta van magyar gyámtörvény és a bírói gyakorlat az, hogy a szerződést, amelyet a kiskorú kötött és nagykorúsága idején jóváhagyott, a szerződéskötés idejére visszaható erővel érvényes és minthogy Eggenhofer Ödön a kiskorúsága esetén kötött megállapodást nagykorúsága idején jóváhagyta, ennélfogva ez 1918 nyarára visszaható erő* vei érvényes. A másik pör majdnem azonos tartalmú, csak azzal a különbséggel, hogy ott az egyik résztulajdonos elhunytával a birtok ráeső része kiskorú örökösére száilt át, a hagyatékátadó végzés azonban csak a megszállás után emelkedett jogerőre, a csehszlovák telekkönyvi átirást már nem foganatosította. Mind a kél birtokos kérvényt adott, be n vegyes döntőbíróság mellett működő knr- mánymegbisottak hivatalához a pernek a hágai döntőbíróság előtt való megindítása érdekében. Gajzágó László dr. miniszteri, tanácsos a pert meg is indította, érdemi tárgyalásra azonban még egyáltalában nem kerülhetett sor, mert a csehszlovák kormánymegbízott perigáéió kifogást emelt Beadványában kifejtette, hogy nemzetközi peres eljárásnak földbirftok- reformiígy ékben nincs helye, hogy a hágai dönt obi ró? ág ezekben a perekben illetéktelen, mert a nemzetközi közjog, vagy a nemzetközi döntőbíráskodás az államok ingatlanaira nem vonaikozhaíik és a nemzetközi közjog legfeljebb „bizonyos szerződések alapján" a külföldieknek szokott bizonyos jogokat biztosítani, de ezek a jogok sem haladhatják túl a saját állampolgárok jogait. Különösen nincs semmi köze a nemzetközi jognak és a békeszerződésnek az agrár reform hoz, mert a nemzetközi közjog megszoritatlan szabálya szerint „minden független államnak joga van a vagyonjogi viszonyok, de különösen a föld- birtok elosztás önálló szabályozására.“ A csehszlovák kormánymegbízott kéri a hágai döntőbíróságot, hogy a panaszt mint nyilvánvalóan nem a döntőbíróság elé tartozót, tárgyalás nélkül utasítsa vissza. Már előre is kijelenti a kormánymegbízott, hogy a perek érdemi tárgyalásába semmi körülmények között nem megy bele. Gajzágó László hosszú periratban cáfolja a csehszlovák kormánymegbízott pergátló kifogásait. Megállapítja, hogy a hivatkozott jogi tétel nem nemzetközi közjogi, hanem nemzetközi magánjogi, amellyel ezekben a perekben semmi dolga sincs a bíróságnak, amely különben sem mond többet, minthogy az ingatlanokra vonatkozó helyi szabályoknak idegen joggal való összeütközése esetén nem az idegen jog a mérvadó. Helytelen a hivatkozás arra is, hogy külföldi csak külön szerződés alapján részesülhet egyforma elbánásban a belföldivel, egyébként jogtalan marad. Ellenkezően, külföldiek ingatlanainak kisajátításáról minden esetben külön törvénynek kell intézkednie, erre azonban a hasonló retorziós eljárástól való félelmében a csehszlovák törvényhozás nem vállalkozott. A modern nemzetközi közjog egyébként sem tesz különbséget ingó és ingatlan vagyon között, hanem egyformán védi mind a kettőt. Egyfelől kimondja, hogy az idegenek tulajdona teljas kártérítés nélkül semmi körülmények között sem sajátítható ki, másrészt megállapítja, hogy annexió esetén a magánosok szerzett jogai nem kobozhatok el. Nincs a békeszerződésben sem olyan intézkedés, amely kimondja, hogy a nemzetközi jog szabályai ingatlanokra nem alkalmazhatók és azokra csak az illető állam törvényei irányadók. így természetesen a vegyes nemzetközi döntőbíróság illetékessége alá tartoznak, aminthogy nem is jutott még eszébe senkinek, hogy csak azért vonja kétségbe a nemzetközi döntőbíróság illetékességét, mert a tárgy, amiről a peres ügyben szó van, ingatlan. Megállapítja ezután a perirat, hogy a csehszlovák agrárreform megkülönböztetett rendszabály a magyarság hátrányára. A törvény ugyan óvakodik a megkülönböztetésektől, de a látszatra egyforma elbánásnak tényleg más-más következményei vannak a csehszlovák állampolgárokra és a külföldiekre. A csehszlovák agrárreform legnagyobbrészt nacionalista célokat követ, célja, hogy a németeket és a magyarokat gazdasági és politikai téren háttérbe ssoritoa, a győző fajokat pedig anyagilag fölemelje. A magyar kormánymegbízott egyébként a lágai döntőbíróság illetékességének kérdésénél a magyar— román esetre hivatkozik. A döntőbíróságok illetékességének megállapítására elegendőnek találta azt a ténymegállapítást, hogy a felperes birtokosok egész birtokát kisajátították a románok. Érdekes, hogy csehszlovák részen neon sokat remélnek a pergátló kifogásoktól, amelyekkel kormánymegbízottjuk megpróbálkozott. Erre vall, hogy a turiszakállasi birtok tulajdonosainak már egyezkedési ajánlatot tettek. Ajánlatuk úgy szól, hogy a 684 holdas birtokból adjanak le 100 holdat a cseh telepesek számára, 100 további holdat pedig magyar parasztoknak a forgalmi ár harminc százalékáért és ebben az esetben a birtok többi részét a kisajátítás alól felszabadítják. A tárgyalások ezen az alapon megindultak a felek között. Az ajánlat, amit a csehszlovák kormány tett, mindenesetre meglepő, mert teljes I szakítást jelent földbirtokpolitikájával. A SASFIÓK TITKA 11 1 ■ ■ A BONCOLÁSI JEGYZŐKÖNYV Szőnyegjavitó- tisztitó vállalata, liringer-utca 14, Tel. 29-32, Meghívásra költségmentesen vidékre is. brunni udvari orvos, mint jegyzőkönyvvezető. A boncolási jegyzőkönyvet bevezető jelentéssel azonnal ő cs. k. Felségéhez küldték, egy másolatot külön kérésre Metternich heíceg cs. k. házi udvari és áilamkancellár kapott." „A bebalzsamozást, mint rendesen, az udvari patika végezte." 1832. 6. 281/3. Jelentés a cs. k. házi, udvari és állami kancellárnak stb. ddo. 1832. julius 23. Hartmann gróf vezérőrnagy ur által értesültem, hogy kegyelmességed látni kívánja a jegyzőkönyvet, amely ma őfőméltóságának, a megboldogult Reichstadti herceg urnák boncolásánál Schönbrunnban felvétetett. Kegyelmességed kívánságára alantiakban küldöm a boncolási jegyzőkönyv egy másolatát, — az eredeti egyidejűleg őfelsége a Császár elé terjesztetik — és egyben megjegyzem, hogy az eset fontosságára való tekintettel, a cs. k. udvari seborvos által a két kezelőorvos jelenlétében végzett boncoláshe még két cs. k. udvari orvost rendeltem, mint szakértő tanút, valamint a jegyzőkönyv vezetésével a cs. k. sshönb/unni udvari orvost bíztam meg. 1778. 1778. R. 6—281/3. Draexler. 1832. 6. 281/3. 73. sz. jelentés ddo. 1832. julius 23. amelyen Öfőméltósága, a megboldogult Reichstadti herceg ur holttestének boncolásánál felvett jegyzőkönyv bizalmasan felterjesztetik. Eredeti 1824. r. 6.—281/3. 1832. 1778. r. 6.—281/3. 1832. Legkegyelmesebb uram! Mellékelve bátorkodom Felségednek felterjeszteni Öfőméltósága, a megboldogult Reichstadti herceg ur holttestének boncolásánál felvett boncolási jegyzőkönyvet. Alázatosan mellékelem ezenfelül a rendkívül elszomorító udvari gyászesetről szóló udvari gyászjelentés egy példányát, legmagasabb tudomásulvétel végett. 1718. 1778. r. 6.—281/3. Draexler. 1832. 6. 281/3. BONCOLÁSI JEGYZŐKÖNYV őfőméltóságának, a megboldogult Reichstadti herceg urnák holtteste 1832. év julius 23-án a schönbrunni cs. k. nyári kastélyban történt felnyitásánál az alulírottak a következőket látták és találták: A) Külső megtekintésre: A test teljesen lesoványodott, rajta szokott tulálfoltok, a nyakra helyezett piócák nyomai, a fejtetőn és a mellen a bedörzsölt bórkenőcs nyomai. A két karon vesikátoroktól eredő foltok. A mellkas az egész testhez való arányban hosszú és keskeny, a mell lapos, a nyak hosszú. Az egész test hossza öt láb és kilenc hüvelyk. A bőr nem sima tapintatu, könnyen hámlik. B) A koponyaüregben: A koponyacsont állománya kompakt, a már majdnem teljesen összenőtt varrottaknál átlátszó, a dura materrel több helyütt erősen összenőve. A koponyatető levételénél kis mennyiségű folyadék ömlik ki a fűrésszel véletlenül megsértett kemény agyhártyából. Maga a kemény agyhártya szokatlanul vastag, egyes helyeken a pia materrel fibröz fonalakkal erősem összenőve. Az agy véredényei feszülésig megtelve sötét vérrel. Az agyvelő kompakt és mintha a kemény koponyatető szorítaná. A bal agykamrában egy latnyi, a jobban egy szemernyi szérum gyűlt meg. A koponyaalapon az agy kivétele után körülbelül két lat szérum. A kisagy ugyancsak kompaktabb a normálisnál, különben egészséges. 0) A mettüregben: A sternum csak fél coll széles és rendkívül rövid: a jobb tüdő úgy a mellhártyával, mint a mediastinummal és a rekesszel erősen összenőve. Az egész tüdő számtalan gennyzacskóból áll, amelyek skirrhös, karcinómás alapon képződtek. Mindez telve bomló, rendkívül rossz- szagu gennyel. A baltüdő felső részében geny- nyedő tuberkulum, a baltüdő többi része, valamint a szív és a szivburok normálisak; a thy- mus-mirigy nagyobb a szokottnál és porcosán megkeményedett; belsejében durva, szemcsés tapintatu és majdnem ugyanazt a képet mutatja, mint a szétroncsolt tüdő a genny lefolyása után. A légutak nyálkahártyája teljesen felmarva, valószinüleg a tüdőből kitörő bomló folyadék által. D) A hasüregben: A máj nagy, anyaga, azonban normális; az epehólyag kicsiny, kevés világossárga epét tartalmaz. A hasnyálmirigy egészséges; a lép rendkívül nagy és szétomló. A gyomor a rendesnél kisebb, különben normális; a csépi esz és csigerek nem tartalmaznak zsirt; a mesenteriális mirigyek nagyobbak és szemcsésebbek a szokottnál, a bélcsatorna nem mutat abaormltásl. A vesék, különösen a bal, nagyobbak a szokottnál, különben a hólyaggal együtt egészségesek Semlüsch cs. k. udvari chirurgus. Joh. Malfatti kezelőorvos. Fraanz Wirer med. Doklor. J. F. E. v. íliebcr cs. k. udvari orVos. Dr. Rinna cs. k. udvari orvos. Dr. Znngerl cs. le. udvari orvos és jegyzőkönyv vezető. A bécsi Sttkás udvari levéltár anyagából közzéteszi: Emst Ottó ár. A haldokló Sasfiók előtt Zsófia főhercegnőnek, Ferenc császár második fia, Ferenc Károly feleségének kegyes csalása leplezte el a közeledő halált. A főhercegnő azt mondotta a hercegnek, hogy a ceremóniánál nem az utolsó kenet feladásáról, hanem csali egyszerű gyónásról van szó. Azt is sikerült megmagyarázni, hogy az egyházi áldás és a Szentségek feladása nem a herceg állapota miatt sürgős, hanem Zsófia főhercegnő kéri azt. A főhercegnő abban az időben terhességének kilencedik hónapjában volt. Két évvel azelőtt született első fia, a későbbi Ferenc József császár és király után most a tragikus körülmények között meghalt Miksa császárt hordta a szive alatt. Zsófia főhercegnő különös szeretettel közeledett fiatal rokonához, akinek romantikus sorsa mélyen megindította. Ez a különben platonikus barátság kölcsönös volt. Gyükosság? Nyilvánvaló, hogy Napóleon fia sokaknak az útjában állott. Ellensége volt az akkori idők legtöbb hatalmassága és féltek is a Reichstadti hercegtől. Kétségtelen, hogy a tüdő vészt, tehát azt a betegséget, amelyben meghalt, nem örökölte éa a betegség egész lefolyása nem mutatja a tuberkulózis tipikus ezimpiómáit. A boncolási jegyzőkönyvet nem szabad mint objektív tanúbizonyság got elfogadni. A boncolást kizárólag megbízható udvari orvosok végezték. Metternich, aki mint az az alább közölt aktákból kitűnik, már előzőleg ka- tegórikusan kijelentette, — hogy ne mondjuk megparancsolta, — hogy a herceg nem hagyott hátra végrendeletet, ugyanígy elrendelhette már előzőleg, mely halálokokat nem lehet találni és melyek azok a halálokok, amelyeket az orvosoknak meg volt szabad állapitaniok. Orvosi szakvélemény szerint a beteg kezelése nem volt specifikus tuberkulózis kezelés. A bécsi örvöst fakultás autoritásai szerint a herceg kórtörlénete és a boncolási jegyzőkönyv szerint a halál okát nem tehet a tuberkulózisban keresni. Megállapítható tehát, hogy a Sasfiók orvosi .szakvélemény szerint nem tüdővészben halt meg. A boncolási jegyzőkönyv több adata különben is gondolkodóba ejti az embert. Metternich siet — gyanuokdk Külföldön hosszú időn keresztül egész irodalma volt annak a gyanúnak, hogy a SasfiÖkot megméiyjezték. Wertheimer udvari tanácsos, a probléma egyik legalaposabb ismerője és kutatója kritikai szemüvegen á.t ugyan, de több adatot hoz fel annak bizonyít á-ár a, mennyire elterjedt a hír, hogy a Reichsladti herceget megmórge/Jék, Lajos bajor király 1832. szeptemberében a müncheni osztrák ügyvivőhöz ebben az irányban kérdést intézett. Arnault francia akadémikus a „Revue de Parisában azt írja, hogy Napóleon fia nem természetes halállal halt meg. 1842-ben röpirat jelent meg, amely szerint Metternich a hercegnek Pro- kesch utján mérgezett dinnyét küldött. A „Nou- velle Revue" szerint (1897 január 15) egy Cara- belli nevű olasz fogorvost béreltek fel, hogy a herceget lassan ölő méreggel tegye el láb alól. Philibert Audebrant magát Malfatti dr.-t gyanúsítja a mérgezéssel. A többé vagy kevésbé konkrét vádak tehát sohasem hiányoztak. Feltűnő, hogy Mettevmich, sőt maga Ferenc császár is, a legnagyobb érdeklődéssel várták a boncolási jegyzőkönyvet és ntindegylk sürgette annak elkészítéséi. Mária Lujza, a Sasfiók anyja, eleinte semmi áron nem akarta meglátogatni beteg fiát és annak halála után — mintha a rossz lelkiismeret bántotta volna, — nem akart a temetésen résztvenni. A Sasfiók halálát tehát misztikus homály borítja. Mi ölte meg a Reichstadti herceget? A tuberkulózis? Lehetséges! Mindkét felfogás mellett és ellen is egész sor körülmény szól. A történelem jogosan követeli ennek a kérdésnek a tisztázását. A vizsgálat nem ütközik különösebb nehézségekbe. A Sasfiókot ugyanúgy temették el, mint többszáz esztendő óta a Habsburg család minden tagját. A szivet ezüst edénybe tették, testét légmentesen elzárt koporsóba, belső szerveit leólmozott rézüstbe. Minden bebalzsamozva, tehát konzerválva van. A törvényszéki orvostan és a kémia mai állása mellett egészen bizonyos, hogy a belső szervekben még ma is meg lehetne egy esetleges méreg nyomait állapítani. A modern tudomány fegyvereivel az újkori történet egyik legnagyobb rejtélyét könnyű szerrel meg lehet oldani. A boncolás és a jegyzőkönyv Az alábbiakban az udvari ceremóniái jegyzőkönyv feljegyzéseit közöljük, amelyek a boncolásra vonatkoznak, ezenfelül lenyomatjuk a boncolási jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv eredetijét még ma is a bécsi Udvari, Házi és Állami Levéltárban őrzik. A fent előadottakból látható, mennyire érdekelte Metternich herceget a hivatalosan megállapított halálok, illetve a boncolási jegyzőkönyv. Hétfő, julius 23. „Délelőtt fiz órakor Semlttsch udvari chirurgus Schönbrunnban elvégezte a boncolást. Jelen voltak a herceg két kezelő orvosa, Malfatti és WiPer. Tekintettel az eset politikai fontosságára. kirendelteitek még Hieser és von Rinna udvari orvosok, miül szakértő tanuk és Zaugler schön-
