Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-05 / 103. (1437.) szám
1927 május 5, ©sütörtak. A genfi világgazdasági konferencia szomorú auspiciumok között nyílik meg. Alig egy hete, hogy a magasratartott nyugat- európai kultúra képviselői szánalmas és fél- szeg viták után kénytelenek voltak bevallani, hogy leszerelésről manapság szó sem lehet, ellenben szükséges például, hogy Franciaországban még a leggyengédebb asszonyt is katonai anyaggá formálják, hogy Angliában vizrebocsássák minden idők leghatalmasabb páncélosát, a negyven ezer tonnás Nelsont és hogy Lengyelország a jövőben is állami jövedelmének harminchárom százalékát áldozza Mars oltárára — miközben az analfabéták és a csődbe jutottak száma egyre nő. Lehet, hogy igy kell ennek lennie az adott és mérgezett körülmények között, de tagadhatatlan, hogy a lefegyverzési előkon- ferencia szinte frappáns kudarcával egyike volt az emberiség legsötétebb szégyenfoltjainak. Nem beszéltek róla, még a mindent ki- pécéző sajtó is föltűnően hallgatott erről a szégyenről, de a fiaskó fanyar izét még sokáig fogja érezni Európa. Nos, e gyászos szétrebbenés után néhány nappal uj, fontos összejövetelre sereglenek az erre hivatottak. A világgazdasági konferencia régóta dédelgetett terv, de a leszerelési konferencia bukása után a népek csak vonakodva és kedvtelenül küldözgetik kiküldötteiket a Lac Léhmann partjára. Genf Európa legoptimistább helye, itt mindig remélnek, biznak, banketteznek, sőt lelkesednek is, s aki egyszer végigélvezett egy nép- szövetségi összejövetelt, nem győzi csodálni a komoly államférfiak és a cinikus újságírók gyermekes reménykedését, amellyel minden nagy garral és pátosszal megindult akciót körüllibegnek. Ma még Genf sem volt optimista. A kiküldöttek immel-ámmal jöttek, megszálltak, vacsoráztak, s a világlapok hasábjait sokkal inkább érdekelték a Mississippi viselt dolgai, mint a genfi oécók és parádék. Különben egyre megy: a Mississippi vidékén is minden vizbe esett, Genifben is minden vizbe fog esni! Pedig a világgazdasági konferenciát ezelőtt egy-két évvel mindenfelé messiásként várták. Az első locarnói lelkesedések között született meg az eszme s akkor úgy vélték, hogy Briand meg Stresemann nagy békemunkájának betetőzése lesz ez a gazdasági konferencia, melyen elfujnak minden ipari és kereskedelmi gondot, fölösleges vámot és nyomasztó adót. Locarno sem vált be, Thoiry sem vált be, Poincaré éppen a napokban vette föl régi arculatát, a lefegyverzést meghatározatlan időre elodázták — mi várható ilyen körülmények között az uj kezdeményezéstől? Még szerencse, hogy Moszkva idejében gondoskodott a szenzációról és delegációjának kiküldésével ugy-ahogy mégis fölpezsditette az ernyedt kedélyeket. Ámbár egyes szakértők szerint éppen az oroszok lesznek azok, akik fölborítják a rendet, mert a kapitalisztikus világgal merőben ellenkező gazdasági elveikkel a genfi reáormációs termet nem a konferenciázás, hanem a vitatkozás és a propaganda helyévé változtatják és addig ütik majd a vasat, míg a delegáltak újabb csömörrel terhelten rácsapnak az asztalra és bosszúsan hazamennek országaik i>a, a vámhatárok mögé. ügy látszik, a dolog nem egészen igy van. Moszkva ez alkalommal nem bomlasztani jön. Sőt ellenkezőleg, egy-két hivatalos szovjetnyilatkozatból valami olyasféle világlik ki, mintha Oroszországban nagy gazdasági belátások ébredtek volna. Az orosz rendszer nem akar többé maga alá gyűrni más rendszereket, megelégszik azzal, ha elismerik a kapitalista világtól való különbözőségét és készséggel fogadja a mellérendeltségi viszonyt, vagy legalább is szívesen keresi e mellérendelés lehetőségének alapfeltételeit. Szerinte a tőkés gazdálkodás és a kommunista gazdálkodás nyugodtan megfér egymás mellett és a moszkvai delegáció éppen azért utazott Genfbe, hogy elfogadja, bebizonyítsa és rendszerezze ezt a mellérendeltségi viszonyt. A szovjet és a mellérendelés! Moszkva nem kíván disputáim, ellenben megelégszik annak kimondásával, hogy „neked ez van, nekem ez van, az egész csak nézet dolga, mért ne egyezhetnénk meg és mért ne dolgozhatnánk szépen egymás mellett?" Ha a genfi konferenciának nem lesz más eredménye, mint a szovjetnek ez a hivatalos kinyilatkoztatása, már igy is történik valami fontos és jelentős esemény. Különben Oroszország szerepe másképp is rendkívül nagy a világgazdaságban. Utóvégre sohasem szabad elfelejteni, hogy a most Géniben összegyűlt államok mind főjISj liitiknii műsor a fmi íFaviM&mÉmm (Frfá&w. I., ífóij&ná 5. 2? mz «£©&«!!© viíáé oííro^ciöjo, ‘Meen és ős sziníkáz wiíá&fhÉrii iőásicospsírjici és iméis elsőSaroísáM miis&r togaló ipari tulprodukcióban szenvednek és éppen azért jöttek össze, hogy ennek a mázsás bajnak valamiféleképpen levezető csatornát építsenek — míg Szovjetoroszország az egyetlen állam, amelynek nem túltermelési gondjai vannak, sőt ellenkezőleg, olyan gondjai, melyek a beszerzésre, a „honnan és a miből veszek" problémájára vonatkoznak. Oroszország az egyetlen fóka a sok eszkimó között, csak természetes, hogy nagy hallóval fogadják és igyekeznek kedvében járni. Még Svájc is elfelejtette sokféle elvét és — valészinüleg angol nyomásra — hamarosan kibékült Moszkvával, csak hogy Ossin- ski és Sokolnikov eljöhessenek Gení'be. Az oroszok érzik fontosságukat és valószínűleg föl fogják használni a kedvező alkalmat, hogy kollektív kölcsönt vegyenek föl az ösz- szegyült hatalmaktól. Oroszországnak ugyanis mindene van, csak készpénze nem és készr pénz hiányában nem igen rendezkedheiik be az uj állam. Németország már hitelezett, de nem sokat, mig az annak idején kedvező mederben haladó angol kölcsöntárgyalásokat, melyek elsősorban a Cityben kékeit Kraszin személyes ügyességéhez fűződtek, kivégezte Kraszin váratlan halála és a Kína miatt támadt angol-orosz ellentét. Ma ez utóbbi is szünőben van, Kínában ismét holtpontra jutottak a dolgok, maradt minden a régiben és a két rivalizáló hatalom saját érdekében újra közeledik egymáshoz. Az orosz probléma tehát Genf punetum saliense, s az általános megoldás helyett — a mi középeurópai gondjaink, az ipar túltermelésének, a vámhatároknak, az áru kicserélésének, a munkásviszonyoknak és az exportlehetőségeknek megoldása helyeit — a hatalmak egyszerű üzletet kötnek majd a konferencián: engednek az orosz pumpálásnak, nagy kollektív kölcsönt folyósítanak Moszkvának jó kamatra és abban a reményben, hogy a szovjet a kapott készpénzt az iparállamokból való nagy árurendelésre fogja fordítani. így azután kész az üzlet, csak az alapvető európai szomorúság marad meg. „Csehszlovákia fennállása éta gazdasági válságban ái“ Rose, a nagytudásu német nemzetgazdász lesújtó kritikája Beites kereskedelemellenes külpolitikájáról az adóreform vitáiéban Prága, május 4. A nagyfontosságu adó- reformjavaslat másodnapi vitája sem keltett nagyobb érdeklődést. Teljesen üres padok előtt nyitotta meg Malypetr elnök féltiz órakor az ülést és bejelenti, hogy a választási bizottság igazolta Safrankó kommunista, Skóla agrárius és Dolezsál cseh nemzeti demokrata képviselő mandátumát. A ház ezután folytatta az adóreformjavaslat általános vitáját. Az agyonpolitizált külkereskedelem Rosche ár. német nemzetipárti egyetért a főelőadó azon érvével, hogy a politikai élet nem tartható fenn, ha a gazdasági élet ösz- szeroppan. Ez a kijelentés reményt nyújt arra. hogy nálunk i& meglesz az igyekezet a gazdasági problémák észszerű és minden nemzeti gyűlölettől mentes megoldására. — Vannak nemzetiségi államok, amelyek nemzeti államnak hirdetik magukat, vannak nemzetiségi államok (például Svájc), ahol a nemzetiségi harcot teljesen kiküszöbölték s végül vannak nemzetiségi államok, ahol dúl a nemzetiségi harc. Hogy nálunk a forradalom után a hatalmon levők nem akartak a nemzetiségi állam alapjára helyezkedni, ez érthető. Azonban meg kell állapítanom, hogy értelmes vezetés mellett ez az ország Európa legkonszolidáltabb területe lehetett volna. De a hatalmon levők csak azért járhattak úgy el, mert széthúzó kisebbségeket találtak magukkal szemben. Ennek a kormányrendszernek véget kellett vetni. El kellett jönnie annak a pillanatnak. amikor meg kellett egymásnak mondanunk, hogy eddig és nem tovább s egyes német pártok beléphettek a kormányba. A szónok ezután részletesen foglalkozik a világgazdaság válságának kérdéseivel. A világháború egyik következménye Európa eladósodása Amerikával szemben. Amerika népvagyona 1872daen 30 milliárd volt, 1920- ban már 320 milliárd, mig Angliáé csak 88.8, Franciaországé 67.7 és Németországé csak 34.7 milliárd. Ha Európa gazdasága észre nem tér. úgy örökös rabszolgája lesz Amerikának. Az európai államoknak legalább egymáshoz kellene közeledniük. Csehszlovákia gazdasági élete az állam fennállása óta válságban él. Nálunk azonban hiányzik a kivitel megszervezése. Nincsen exportközpontunk. Kivitelünk Németországba 1920-tól 1925-ig 35.1 százalékról 19.9 százalékra csökkent, Ausztriába 35-ről 16.2-re. A külügyminisztérium gazdasági szempontból az első perctől kezdve rossz politikát folytatott. A kereskedelmi minisztérium részére nem teremtett külpolitikád bázist a külkereskedelem megszervezésére. A kereskedelmi minisztérium ma is 90 százalékig a külügyminisztérium vazallusa. A belső gazdasági krízis további okai: a mostoha bánásmód a hadikölcsöntulajdono- sokkal szemben, a vagyondézsma, a pénzintézetek szanálásával szemben való megnem- értés. Az inflációról a deflációra való átmenet a magánvállalkozásokat sujto-tta. Ezután másfél órahosszat az adóreform egyes szakaszait bírálja. Adatokkal bizonyltja, hogy a reformnak rengeteg hibája van. Elismeri Englis pénzügyminiszter nagy szaktudását, azonban elméletei a gyakorlatban nem fognak beválni. Ot hallgató előtt*., A következő szónokot, Matousek dr. nemzeti demokratát már csak öt képviselő hallgatja Matousek részletesen foglalkozik azokkal a módositásokkal, melyeket pártja a bizottsági tárgyalások során kiharcolt. A reform mellett fog szavazni. Ezután Buday alelnök félkettőkor annak bejelentésével, hogy a következő ülés félhárom órakor kezdődik s ezen az önkormányzati testületek pénzügyi gazdálkodásáról, a stabilizációs mérlegről, valamint az egyenesadók reformjáról szóló javaslatokat fogják tárgyalni, az ülést berekesztette. A második ülés Malypetr elnök pontban félhárom órakor nyitotta meg az ülést. A képviselők az elnöki csengő szavára gyéren bár, de most már nagyobb számmal sereglenek az ülésterembe. Közel 50 képviselő van jelen, amikor az elnök felszólítja Adamek cseh néppárti képviselőt, a költségvetési bizottság előadóját, hogy az önkormányzati testületek pénzügyi gazdálkodásáról szóló iavaslatról a bizottság jelentését terjessze elő. Adamek mindenekelőtt a kormányjavaslat indokait fejtegeti. A pótadóknál — úgymond — meglesz a maximális határ, úgy hogy a jövőben az egész köztársaságban a pótadó rendszere egységes lesz. Az országos (zemsky) pótadók maximuma 160 százalék, a járásoké 110 százalék, a községeké pedig, beAz előadói jelentés beterjesztése után Malypetr elnök inditványozza, hogy a ház a három benyújtott törvényjavaslat felett közös vitát indítson. Ekkor már közel 150 képviselő volt bent az ülésteremben. Á ház többségié az elnöki indítványt elfogadja. Samek cseh nemzeti demokrata teszi meg ezután veteményes jelentését a költség- vetési bizottság részéről a stabilizációs mérlegről szóló törvényjavaslatról. Hogy a Vállalatok mérleglének, úgymond, teljes nemzetgazdasági értéke legyen, szükséges, hogy a mérleg a vagyoni állapotnak valódi képét nyújtsa. Csak ennek alapján lehet a vállalatok pontos tiszta jövedelmét megállapítani, csak igy lehet az adót igazságosan kivetni anélkül, hogy ezzel a vállalatok létét veszélyeztetnék, vagy egyenesen tönkretennék. Ha valutaértékeink szilárdultak, úgy a mérlegek helyessége is biztosítva van. Ezért kell az üzleti mérlegeket aranyvaluta alapján felállítani. A stabilizációs mérleg bevezetése nem kötelező, csak fakultatív. Az olyan vállalat, amely adó- és hitelkedvezményben akar részesülni, az 1926—27. kereskedelmi évtől számított öt éven belül át kell térnie a stabilizációs mérlegre. A javaslatnak legfontosabb szakaszai a 22—24. szakaszok, amelyek az adókedvezményekre vonatkoznak. A mérleg átszámításából eredő felesleg nem lesz megadóztatva, miután ezt nem tekinti a javaslat uj nyereségnek. A vitás kérdések elintézésére a kereskedelmi és iparkamarák központjánál döntőbíróságot létesítenek, amelynek tagjai szakemberek lesz-. számítva már az iskolai pótadót is, legfeljebb 200 százalék lehet. A házibér pótadója ennek az adótételnek legfeljebb 50 százalékát te_ heti. A pótadókat a törvényjavaslat szerint ezután az állami szervek fogják behajtani. kivéve a földadó utáni községi pótadókat. amelyeket továbbra is a községek hajtanak be. Á másik alapelv, amely a javaslat elkészítésénél szem előtt volt az, hogy a jövőben az önkormányzati testületek költségvetéseinek fedezete biztosítva legyen. Az országrészek és megyék költségvetéseinek fedezetére az állam 140 millió koronát illeszt be költségvetésébe. A felsőbb hatóságok a jövőben nemcsak a megyék és községek költségvetési tételeinek törvényességét fogják ellenőrizni, hanem még a költségvetés célszerűségét is felülbírálják. A költségvetési bizottság a javaslaton lényeges módosításokat eszközölt, m‘©rt úgy a többségi, mint az ellenzéki pártok nagy súlyt helyeztek arra, hogy az önkormányzati testületek autonómiája érintetlen maradjon. A kormány ezzel a javaslattal egyúttal nagyobb tehertételtől menti meg a megyéket és a községeket, amennyiben a ©sendörség tartós elszállásolásáról ezután maga az állam fog gondoskodni. Az ezzel járó kiadásokat eddig a megyék és a községek fedezték és az állam csupán napi 14 fillérrel járult hozzá minden csendőr után a kiadásokhoz, irodahelyiségekért pedig évenként 250 koronát fizetett. Javasolja, hogy a ház fogadja el a bizottság által módosított javaslatot. nek. Javasolja, hogy a ház fogadja el a törvényjavaslatot a költségvetési bizottságban eszközölt módosításokkal. Malypetr elnök most bejelenti, hogy a közös vitához nyolc szónok jelentkezett. Pateidl cseh nemzeti szocialista légionáras hosszabb beszédéiben főleg az önkormányzati testületek autonómiájának megcsonkításával foglalkozik s azon nézetének ad kifejezést, hogy a mai kormányrendszer eltér a csehszlovák köztársaság eredeti demokratikus elveitől, amelyek megkövetelik, hogy nemcsak az egyes országrészeknek kell a iegszélesebbörü autonómiát biztosítani, hanem a járásoknak és községeknek is. A kormánytöbbség nagy hibát követett el, amikor a most tárgyalás alatt levő javaslatokat már teljesen az uj közigazgatási reformjavaslat hatása alatt készítette. A megverendszert sokkal helyesebbnek találta az országos rendszernél. Ez utóbbi ugyanis a régi osztrák bürokratizmus maradványa, viszont a megyerendszer kitünően bevált Szlovenszkőn s be kellett volna vezetni a történelmi országokban is. Az önkormánvzafi testületek pénzügyi gazdálkodásáról szóló javaslat sírját ássa meg az autonómiának. Ezután a városok és kerületek semmiféle önálló ténykedést nem fejthetnek ki s mindig ott lesz fejük fölött Damoklész kardjaként a felsőbb hatóságok tiltakozó szava. A javaslatokat nem fogadja el. Lapzártakor Meissner cseh szociáldemokrata beszél a javaslatok ellen. Az ülés tart. .. Megkezdődött a három reformjavaslat közös vitája 3
