Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-24 / 119. (1453.) szám

Paris, mágus 23. Szambái est? tiz óra huszonkét perc örök dátum marad a vi lág-történ elemben. Lindbergh, a barminckétéves fiatal, amerikai pilóta, aki bravúros repüléseivel az Újvilág­ban régóta magára vonta már a figyelmet ebben <a pillanatban ért földet a le-bourgeti repülőtéren, százötvenezer ember üdvrival­gása között, a világi tókészül ékek és a raké­ták fényözönében, harminchárom óra hu­szonhét pere repülés után, félájultaru egy­magában, de töretlenül és annak tudatában, hogy végbezvitte a legkitartóbb, a legszívó­sabb, a. iegenerglkiísabb tettet, melyre em­ber valaha képesnek bizonyult. Az a fogadtatás, melyben Paris ’Lind- bergh-et részesítette, méltó a francia nem­zethez és méltó Európához, annál is inkább, mert az amerikai pilóta érkezését sötét ár­nyak árnyékolták be: Nungesser és Coli szellemei, melyek még most is Mérckéot ülnek a francia lelkeken. Az érkezés Ilyen éjszakai kirándulást Le Bourget, Paris repülőtere, még sohasem látott. Több mint kétszázezer ember ácsorgóit már a végnélküli mezőn, amikor 9 óra busz perc­kor a hangerősítő készülékek bömbölve be­jele illették: — Lindbergh gépe átrepülte Gberbour- got és teljes sebességgel halad Páris felé. Leírhatatlan izgalom vett erőt a töme­gen. És ez a lármás, vad izgalom, melyet gyakran a marsé illái se hangjai akartak le­vezetni, körülbelül egy óra hosszat tartott, amikor hirtelen néma csend váltotta fel a zajongást. Egy repülőgép berregése hallatszott. A fénykérék fölszöktek az égre, idegesen szaladtak keresztülkasu! a felieteken, míg megtalálták a kis rohanó pontot és követni kezdték útját. Lindbergb meg­érkezett! A kétszázezer ember mint egyetlen test, és lélek mámoros ordítás­ba tört ki és úgy viselkedett, mintha az istenség szállt volna le a mennyekből. Az emberek sírtak, letérdeltek, átölel­ték egymást, ész nélkül rohantak fel és alá s szinte nem is törődve a valósággal, egymás h egyén-hátán rohantak a le­szállás helye felé. Közben Lindbergb észrevette a fényi, két­szer -körű*szállta a repülőteret, majd lassú si klór épüléssel földet ért. A néző-közönség, mintha valaki parancsszót vetett volna közé­jük, tízezernyi tömegekben áttörte a katona­ság és a rendőrség kordonját, mindenki el­sőnek -akart a gépnél lenni s a.féktelen to­longásban gyermekeket, nőket tiportak le kegyetlenül. Ennek a rohamnak tiz súlyos sebesültbe, többszáz könnyű sebesült,je és állítólag egy halottja is van. Lindbergb mozdulatlanul' ült. gépében. Az-első emberhez, -aki a kezét nyújtotta fekjO, igy szólt : Lindíbergh vagyok. Hol vagyok? — Parisban!,—■ felelték a körüMMk. A repülőgépet: ezren és ezren állták kö­rül. A pilóta mozdulni sem tudott. Flegmati­kusán szalmakalapja felé nyúlt és arra kért két embert, hogy emeljék ki üléséből. A* ábLindbergh A kör ül ál ló pilóták és a rendőrök attól -féltek, hogy a. mámoros tömeg nagy ünnep­lésében agyonnyomja az -érkezőt és a vesze­delmes helyzetben csak W-eiss francia repü­lő segített. Az az ötlete támadt, hogy egy másik amerikait Lindbergbnek öl­töztetnek és öt mutatják meg a tömegnek. Néhány pillanat al-att találtak is megfelelő embert, ráadták Lindbergb zubbonyát és szalma-kalapját és már vitték is öt a kordon (felé, ahol a rendőrök eszeveszetten hada­koztak a néppé). A trükk nagyszerűen be­vált, a, tömeg vállára emelte az ál-Lilid berghet, jobbra-balra -dobálta, ugv hogy a szegény amerikai v-alóhan egy-két véres horzsolással ünnepelhette meg rövid népszerűségét Még a Lindberghet váró hivatalos személyiségek is fölültek a Csalásnak és ők is úgy ünnepel­ték az emberek vállán feléjük lökdösött sze­gény amerikait, mintha az igazi Lindbergh lenne. Ima az Ismeretlen katona sírjánál Közben az elfáradt „hőst" automobilon a tér másik oldalára szállították egy repülő­géphangárba, ahová csakhamar az amerikai nagykövet is megérkezett. Öt Lindbergb már ágyban fekve fogadta, épp úgy, mint a fran­cia munkaügyi miniszter szeretnesekivóósá­gait Lindberghet csillapíthatatlan szomjúság gyötörte. Kávét ivott, -aláirt vagy száz leve­lezőlapot. majd egy nagy-széles automobilon bevitték Parisba, -az -amerikai követségre, ahol csakhamar -mély álomba merült. Mielőtt azonban még a követségre ment volna, azt kérte, hogy vezessék autóját m ismeretlen Katona sírjához. A meghatott franciák teJjesií ették kívánsá­gát. Az Arc de Triomphe alatt az autója megállt, a holtifáradt pilóta kitámolygott be­lőle, egyediül a s-irhoz ment, letérdelt és for­ró imádságot rebegett. Úgy kellett őt onnét visszavinni -az autóhoz! A tömeg ünnepelte Lindbergb —repülő-sisakját Lindbergb vasárnap délután félháromig aludt. Délelőtt tízezrével vonult föl a lakos­ság az amerikai nagykövetség előtt és rni-n- diená-ron követelte, hogy Lindbergb jelenjen meg az erkélyen. A követség személyzete nem tudta mitévő legyen. Végre mentő öt­lete támadt. Fogta Lindbergb repülő sisakját -és egy hosszú rúdon kitűzte az erkély pár­kányára. Alig hogy a tömeg megtudta, hogy a sisak Lin-dbergh sisakja, percekig tartó mámoros örömrivaigásba tört ki, mely csak nem akart megszűnni. Délután -négy -órakor végire az amerikai nagykövet társaságában maga Lindbergh is megjelent az erkélyen s a tömeg forró lelke­sedé sse-l ü-n e p élte. Nwngesser anyjánál Később Lindbergb meglátogatta Nun- gesser anyját Az öregasszony személyesen nyitott ajtót a pilótának és alig tudta vissza­tartani könnyeit. — Kötelességemnek tartottam, — szólt mégha tottan Lindbergb — hogv első párisi utam bős bal társam anyjához vezessen. Az ön fiát még Amerikában megismer­tem és sokszor csodáltam bátorságát. Sajnos, eddig még nem találták meg, de remélem, hogy őt és kisérő-jét, valami el­hagyott szigeten mégis föllelik még. N-ungesse-r anyja reszkető hangon kö­szönte meg a vigasztaló szavakat. — Anya vagyok — mondotta — és ép­pen ezért tovább remélek. Bs francia nő vagyok. Ha nem féltem volna, hogv elhagy erőm. tegnap este okvetlenül kijöttem volna a repülőtérre, hogv üdvözöljem önt. E szavak tiián a szegény öregasszony is­mét sírni kezdett. Majd átölelte Lindberghet és mindkét orcáján megcsókolta. Minden je­lenlevő, még az amerikai nagykövet is sirt. Lindberghet ugv rázta a sirás, mint valami kis, tehetetlen gyermeket. A virágok, az élet és a halál A íáifogötós uian Lindbergh a kővet&eg-ró tért vissza, ahol a háborúban megvakultak egyesületének küldöttsége várta. — Szerencsém volt, — jelentette ki a pi­lóta. — Szegény N un gess érnék és Colinak nem volt szerencséje. A rossz idő legyőzte őket. Mit csinálhat az ember hó és eső ellen? El kellett pusztulniuk, pedig talán a leg­jobban megérdemelték a győzelmet. Amikor az egyik delegátus egy vörös rózsacsokrot nyújtott át. Lindbergh igy szólt: — Nagyon örülök, hogv még élek és á-l- vehetem a virágokat. Gyakran, ha virágot hoznak az embernek, tulajdonképpen már későn is van. A kitüntetések Briand külügyminiszter azonnal Liod* bergh megérkezése után utasította kabinet­főnökét., hogy adja át szerencsekivánatait, az amerikai, nagykövetnek. Ugyanakkor táv­iratban szólította, fel Claudel washingtoni, francia nagykövetet, hogy jelenjen meg a Fehér Házban és tolmácsolja Coolidgenak a francia kormány üdvözletét... Páris polgár­mestere is üdvözölte Hereiek amerikai nagy­követet míg Lindberghet Paris város tanácsa egr ünnepi illésen fogja fogadni. Ezenkívül a kamara és a szenátus is teljes ülésében fogja fogadni a hős*. Az ágv főié. amelyben a pilóta- Le Rour- getben. azonnal megérkezésekor pihent, a francia léshajózási miniszter rendeletére emléktáblát, helyeznek el. Lindbergb megkapja a becsületre nő nagy­kor észtjét is. „Nagyon unatkoztam a levegőben" A Rádió-ügynökség egy képviselőjének Lindbergh igv 'nyilatkozott: — Ámbár elutazásom előtt kedvező idő- ielöntések érkeztek, utam nagv részét mégis esőben tettem meg. Csak annyit mondhatok, hogy ez nem ép­pen a legkellemesebb. Fölmentem, le­mentem, de seholsem találtam szebb időt. Sokáig alig öt méterrel a hullámzó tenger fölött kellett repülnöm, később viszont tízezer láb magasságig szálltam. Hajét egész utam alatt nem láttam, csak a rövid éjjel alatt vettem észre egv-két fénypontot. Alapjában véve borzasztóan unatkoztam. Egy pillanatig seni aludtam és a koffein sem kellett, amelyet elővi- | gyázatosságoinban vittem magammal. 1b Maf nAinank 1© oldal VL évf. 119, (1453) szám • KnoM ■ 1927 május 24 •••MMTCnoBanHHHMi'nMinHraas.'nnK.nnn Befizetési árt évente 300, félévre 150, A szlovenszkói es mszitiszkói ellenzéki pártok SzerKeaztöség . M Panska elice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: *7 * wnelet. Telefon. 30311 Kiaaö­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOlltlKQl TlQ.piLQ.piCl Felelős szerkesztő: hivatal: Prágai!* Panskául 12/111.—Te* havonta 34 Ke. Egyes szézn ára 1*20 K2 LYZáJBANYI LÁSZLÓ F0BGACH GÉZA befon: 30311.-— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Két világrész mámorosán ünnepli Lindberghet, az aviatika királyát Páris uralkodónak kijáró tisztelettel fogadta a hős repülőt — Az első ut Nungesser édesanyjához—Lindbergh doBiérmSiiiomos lesz A Spirlt of St. Louis győzelme megmozgatta a newyöíki tőzsdét is D@ PIn@d® is elindult Ofasmrsiái felél

Next

/
Oldalképek
Tartalom