Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-24 / 119. (1453.) szám
Paris, mágus 23. Szambái est? tiz óra huszonkét perc örök dátum marad a vi lág-történ elemben. Lindbergh, a barminckétéves fiatal, amerikai pilóta, aki bravúros repüléseivel az Újvilágban régóta magára vonta már a figyelmet ebben <a pillanatban ért földet a le-bourgeti repülőtéren, százötvenezer ember üdvrivalgása között, a világi tókészül ékek és a rakéták fényözönében, harminchárom óra huszonhét pere repülés után, félájultaru egymagában, de töretlenül és annak tudatában, hogy végbezvitte a legkitartóbb, a legszívósabb, a. iegenerglkiísabb tettet, melyre ember valaha képesnek bizonyult. Az a fogadtatás, melyben Paris ’Lind- bergh-et részesítette, méltó a francia nemzethez és méltó Európához, annál is inkább, mert az amerikai pilóta érkezését sötét árnyak árnyékolták be: Nungesser és Coli szellemei, melyek még most is Mérckéot ülnek a francia lelkeken. Az érkezés Ilyen éjszakai kirándulást Le Bourget, Paris repülőtere, még sohasem látott. Több mint kétszázezer ember ácsorgóit már a végnélküli mezőn, amikor 9 óra busz perckor a hangerősítő készülékek bömbölve bejele illették: — Lindbergh gépe átrepülte Gberbour- got és teljes sebességgel halad Páris felé. Leírhatatlan izgalom vett erőt a tömegen. És ez a lármás, vad izgalom, melyet gyakran a marsé illái se hangjai akartak levezetni, körülbelül egy óra hosszat tartott, amikor hirtelen néma csend váltotta fel a zajongást. Egy repülőgép berregése hallatszott. A fénykérék fölszöktek az égre, idegesen szaladtak keresztülkasu! a felieteken, míg megtalálták a kis rohanó pontot és követni kezdték útját. Lindbergb megérkezett! A kétszázezer ember mint egyetlen test, és lélek mámoros ordításba tört ki és úgy viselkedett, mintha az istenség szállt volna le a mennyekből. Az emberek sírtak, letérdeltek, átölelték egymást, ész nélkül rohantak fel és alá s szinte nem is törődve a valósággal, egymás h egyén-hátán rohantak a leszállás helye felé. Közben Lindbergb észrevette a fényi, kétszer -körű*szállta a repülőteret, majd lassú si klór épüléssel földet ért. A néző-közönség, mintha valaki parancsszót vetett volna közéjük, tízezernyi tömegekben áttörte a katonaság és a rendőrség kordonját, mindenki elsőnek -akart a gépnél lenni s a.féktelen tolongásban gyermekeket, nőket tiportak le kegyetlenül. Ennek a rohamnak tiz súlyos sebesültbe, többszáz könnyű sebesült,je és állítólag egy halottja is van. Lindbergb mozdulatlanul' ült. gépében. Az-első emberhez, -aki a kezét nyújtotta fekjO, igy szólt : Lindíbergh vagyok. Hol vagyok? — Parisban!,—■ felelték a körüMMk. A repülőgépet: ezren és ezren állták körül. A pilóta mozdulni sem tudott. Flegmatikusán szalmakalapja felé nyúlt és arra kért két embert, hogy emeljék ki üléséből. A* ábLindbergh A kör ül ál ló pilóták és a rendőrök attól -féltek, hogy a. mámoros tömeg nagy ünneplésében agyonnyomja az -érkezőt és a veszedelmes helyzetben csak W-eiss francia repülő segített. Az az ötlete támadt, hogy egy másik amerikait Lindbergbnek öltöztetnek és öt mutatják meg a tömegnek. Néhány pillanat al-att találtak is megfelelő embert, ráadták Lindbergb zubbonyát és szalma-kalapját és már vitték is öt a kordon (felé, ahol a rendőrök eszeveszetten hadakoztak a néppé). A trükk nagyszerűen bevált, a, tömeg vállára emelte az ál-Lilid berghet, jobbra-balra -dobálta, ugv hogy a szegény amerikai v-alóhan egy-két véres horzsolással ünnepelhette meg rövid népszerűségét Még a Lindberghet váró hivatalos személyiségek is fölültek a Csalásnak és ők is úgy ünnepelték az emberek vállán feléjük lökdösött szegény amerikait, mintha az igazi Lindbergh lenne. Ima az Ismeretlen katona sírjánál Közben az elfáradt „hőst" automobilon a tér másik oldalára szállították egy repülőgéphangárba, ahová csakhamar az amerikai nagykövet is megérkezett. Öt Lindbergb már ágyban fekve fogadta, épp úgy, mint a francia munkaügyi miniszter szeretnesekivóóságait Lindberghet csillapíthatatlan szomjúság gyötörte. Kávét ivott, -aláirt vagy száz levelezőlapot. majd egy nagy-széles automobilon bevitték Parisba, -az -amerikai követségre, ahol csakhamar -mély álomba merült. Mielőtt azonban még a követségre ment volna, azt kérte, hogy vezessék autóját m ismeretlen Katona sírjához. A meghatott franciák teJjesií ették kívánságát. Az Arc de Triomphe alatt az autója megállt, a holtifáradt pilóta kitámolygott belőle, egyediül a s-irhoz ment, letérdelt és forró imádságot rebegett. Úgy kellett őt onnét visszavinni -az autóhoz! A tömeg ünnepelte Lindbergb —repülő-sisakját Lindbergb vasárnap délután félháromig aludt. Délelőtt tízezrével vonult föl a lakosság az amerikai nagykövetség előtt és rni-n- diená-ron követelte, hogy Lindbergb jelenjen meg az erkélyen. A követség személyzete nem tudta mitévő legyen. Végre mentő ötlete támadt. Fogta Lindbergb repülő sisakját -és egy hosszú rúdon kitűzte az erkély párkányára. Alig hogy a tömeg megtudta, hogy a sisak Lin-dbergh sisakja, percekig tartó mámoros örömrivaigásba tört ki, mely csak nem akart megszűnni. Délután -négy -órakor végire az amerikai nagykövet társaságában maga Lindbergh is megjelent az erkélyen s a tömeg forró lelkesedé sse-l ü-n e p élte. Nwngesser anyjánál Később Lindbergb meglátogatta Nun- gesser anyját Az öregasszony személyesen nyitott ajtót a pilótának és alig tudta visszatartani könnyeit. — Kötelességemnek tartottam, — szólt mégha tottan Lindbergb — hogv első párisi utam bős bal társam anyjához vezessen. Az ön fiát még Amerikában megismertem és sokszor csodáltam bátorságát. Sajnos, eddig még nem találták meg, de remélem, hogy őt és kisérő-jét, valami elhagyott szigeten mégis föllelik még. N-ungesse-r anyja reszkető hangon köszönte meg a vigasztaló szavakat. — Anya vagyok — mondotta — és éppen ezért tovább remélek. Bs francia nő vagyok. Ha nem féltem volna, hogv elhagy erőm. tegnap este okvetlenül kijöttem volna a repülőtérre, hogv üdvözöljem önt. E szavak tiián a szegény öregasszony ismét sírni kezdett. Majd átölelte Lindberghet és mindkét orcáján megcsókolta. Minden jelenlevő, még az amerikai nagykövet is sirt. Lindberghet ugv rázta a sirás, mint valami kis, tehetetlen gyermeket. A virágok, az élet és a halál A íáifogötós uian Lindbergh a kővet&eg-ró tért vissza, ahol a háborúban megvakultak egyesületének küldöttsége várta. — Szerencsém volt, — jelentette ki a pilóta. — Szegény N un gess érnék és Colinak nem volt szerencséje. A rossz idő legyőzte őket. Mit csinálhat az ember hó és eső ellen? El kellett pusztulniuk, pedig talán a legjobban megérdemelték a győzelmet. Amikor az egyik delegátus egy vörös rózsacsokrot nyújtott át. Lindbergh igy szólt: — Nagyon örülök, hogv még élek és á-l- vehetem a virágokat. Gyakran, ha virágot hoznak az embernek, tulajdonképpen már későn is van. A kitüntetések Briand külügyminiszter azonnal Liod* bergh megérkezése után utasította kabinetfőnökét., hogy adja át szerencsekivánatait, az amerikai, nagykövetnek. Ugyanakkor táviratban szólította, fel Claudel washingtoni, francia nagykövetet, hogy jelenjen meg a Fehér Házban és tolmácsolja Coolidgenak a francia kormány üdvözletét... Páris polgármestere is üdvözölte Hereiek amerikai nagykövetet míg Lindberghet Paris város tanácsa egr ünnepi illésen fogja fogadni. Ezenkívül a kamara és a szenátus is teljes ülésében fogja fogadni a hős*. Az ágv főié. amelyben a pilóta- Le Rour- getben. azonnal megérkezésekor pihent, a francia léshajózási miniszter rendeletére emléktáblát, helyeznek el. Lindbergb megkapja a becsületre nő nagykor észtjét is. „Nagyon unatkoztam a levegőben" A Rádió-ügynökség egy képviselőjének Lindbergh igv 'nyilatkozott: — Ámbár elutazásom előtt kedvező idő- ielöntések érkeztek, utam nagv részét mégis esőben tettem meg. Csak annyit mondhatok, hogy ez nem éppen a legkellemesebb. Fölmentem, lementem, de seholsem találtam szebb időt. Sokáig alig öt méterrel a hullámzó tenger fölött kellett repülnöm, később viszont tízezer láb magasságig szálltam. Hajét egész utam alatt nem láttam, csak a rövid éjjel alatt vettem észre egv-két fénypontot. Alapjában véve borzasztóan unatkoztam. Egy pillanatig seni aludtam és a koffein sem kellett, amelyet elővi- | gyázatosságoinban vittem magammal. 1b Maf nAinank 1© oldal VL évf. 119, (1453) szám • KnoM ■ 1927 május 24 •••MMTCnoBanHHHMi'nMinHraas.'nnK.nnn Befizetési árt évente 300, félévre 150, A szlovenszkói es mszitiszkói ellenzéki pártok SzerKeaztöség . M Panska elice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: *7 * wnelet. Telefon. 30311 Kiaaöévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOlltlKQl TlQ.piLQ.piCl Felelős szerkesztő: hivatal: Prágai!* Panskául 12/111.—Te* havonta 34 Ke. Egyes szézn ára 1*20 K2 LYZáJBANYI LÁSZLÓ F0BGACH GÉZA befon: 30311.-— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Két világrész mámorosán ünnepli Lindberghet, az aviatika királyát Páris uralkodónak kijáró tisztelettel fogadta a hős repülőt — Az első ut Nungesser édesanyjához—Lindbergh doBiérmSiiiomos lesz A Spirlt of St. Louis győzelme megmozgatta a newyöíki tőzsdét is D@ PIn@d® is elindult Ofasmrsiái felél
