Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-10 / 84. (1418.) szám

7

1927 április 10. vasárnap. ■aMHwaiHManwM

^KASM-TVVAíí^AR-raRLAE

Állami támogatással tlsziviselőlelepek épülnek

Magprerszagon

Vass ftépjéSéíí miniszter nyilatkozik a lakásépítési akcióról — Tiltakozás a magyar képviselőházban a repsrácfós vasúti

kocsipark ügyében

Ha az olvasó most kételkedik és a ti hiszi,

hogy ezzel az' állásponttal gyöngítem a nemzet Öntudatát, és elhomályosítom jövőbe néző tekintetét, akkor két nagyszerű példát adhatok neki.

Az egyik az Északamerikai Egyesült Államok. Mi az 6 büszkeségük? Ők maguk mondják, hogy

ők az a ékjét köbé, amelyben minden laj

Összeforrt az amerikai nemzetbe,

amely ma a világ ura. Még külön nyelvet se forrasztottak ki, amint mi tettük, elvették az angolt és mégis egy nemzet- Hogy mennyire az, láttam, amikor negyedszáz évvel ezelőtt bejártam az amerikai magyarok telepét. Egyetlen egy kivándorlóit családban sem találtam olyan Amerikában született gyermeket, aki arra a kérdésemre, hogy:

— Magyar vagy-e ?

ne felelte volna azt, hogy:

— Én amerikai vagyok.

Soha Amerikában senkinek eszébe nem jut szétszedni az amerikai nemzetet aszerint, hogy melyik ország véréből származik, pedi? — magyar Ős is van közöttük elég.

Éppen, mert Nyomor ók-Magyarország

lettünk, a Kárpátok medencéjében a Ti-sza- I)ona között megszületett magyarság erejéből kell mindent felépítenünk és semmi másból. Aki mást csinál, öntudatlanul szét akarja bontani azt a kiforrott bort, amelyet lassan, századok alatt ez a tele vény föld ki tudott termelni és a világnak adni.

Nagy erő van abban, ha egy nemzet azt mondhatja:

— Én úgy. ahogy vagyok, ahogy gondolkodom, ahogy kínlódom, ahogy a lelkem ég, úgy én itt születtem.

Hitéin szerint, ez a tudat legerősebb politikai hatalom, már csak azért is, mert, nem politikusok teremtik meg, hanem a szellem irányítói, írók, költők, tudósok, építészek.

Ha még valaki kételkedik ebben, nézzen át a világpolitikai!ag legtökéletesebb nemzetre: az angolra, ö csak angol, bár dánok, normanok, kelták keveréke, de ez nem érdekli, mert nemzeti öntudata erősebb, semhogy megengedje kiforrott fajának swétbooi- ( fását.

Egy előkelő londoni társaságba voltam j hivatalos. A házigazda konzervatív képviselő volt, kit akkor neveztek ki főbíróvá, ami igen magas hivatal. Miután szép szürke szemű leányai voltak, én természetesen a hölgyek szalonjában maradtam. Szó került arról, hogy magyar vagyok s mondtam, hogy ezer év előtt jöttünk Ázsiából. Általános csodálkozás. Igen, — mondom — mi voFunk a népvándorlás utolsó hulláma, A háziasszony megjegyzi:

— Mi semmiféle népvándorlást az iskolában nem tanultunk. .

— De, — mondom, — hiszen a germánok is Ázsiából jöttök és az önök Ősei is bevándoroltak.

Erre a háziasszony büszkeséggel leintett— Sir, mi mindig angolok voltunk.

Azt kezdtem magyarázni, hogy Budapesten többet adják Shakespeare darabjait, mint Londonban.

— Hogy lehet az, — kérdezték a hölgyek. — Hát Pesten annyian tudnak angolul?

— Nem, — mondom. — Shakespeare le van fordítva magyarra.

— Ez lehetetlen, — felelt, az egyhangú kórus — Shakespeare mindig angol.

Ez a büszkeség, amellyel ők meghódították a világot, a legbiztosabb politika, azért, mert semmi politika nincsen benne. Ha néha furcsasághoz vezet* az a többi nemzet baja. A két angolszász ország, az egyik, amely köztársaság lett, Amerika, a másik, amely királyság maradt, Anglia, uralkodik, amig ki nem hül ez a ferdére forduló földgolyóbis. Ezért van az, hogy az angolnak oly természetes, hogy minden angol,

" Egy nagy diplomáciai ebéden az angol követ felesége mellett ültem. Természetesen hsak angolul beszélt. Mikor széket foglaltam, azt kérdi tőlem:

— Do you speak english? (Tud Ön angolul?)

Ezt feleltem:

— Emlékszik arra, hogy a londoni Drury Lane színházban a Robinson Crusoe eimü darabot adták?

— Emlékszem.

~~ Akkor bizonyosan nem felejtette el, hogy amikor Robinson, aki angol, megérkezik hajótörése után’ a vad szigetre, az első indiántól, akivel találkozik, azt, kérdi: Dó you speak englMi? és erre az indián, akiből később Péntek lesz, végtelen nyugalommal azt válaszolja: Of course, I do. (Hált hogyne tudnék.) őn, — folytattam — a Robinson és engem, ugylátszik, indiánnak néz, tehát att, le* •elem: Of course, I do.

Este lett A nagy Hárshegy köde mér a Vertünkbe ért « a lugast láthatatlan kezek szürke pórázattal hintik be. Az Őszirózsák lehajtották fejüket Különös érzőé fog el. A bibliában Simeon mondja:

— Bocsásd el szolgádat, uram.

Nézem a földet, ügy szeretnék már ott lenni, lent, ebben a porhanyó, televény magyar őshazában.

xx Ninrg ar ax irgalmas regény, fantasztikus tílm, amely felérne a Brekin vonzó előadásával.

Budapest, április 9. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Vass ‘József dr.

népjóléti miniszter á tisatviselőkkásépitő akcióra vonatkozólag ma a sajtó képviselői j előtt kijelentette, hogy erre a célra a lakásépítő akció keretében huszonöt millió aranykorona fog rendelkezésre állni.

Az összeg felvételére nézve már elvi megállapodás jött létre, úgy hogy közvetlen hús- vét után megkezdhetik az építkezéseket. A program szerint az építkezési munkálatokat legelőször a Tabánban kezdik meg.

A képviselőim* mai ülése A képvisel oh-ár, ma tartotta húsvéti szünete előtt utolsó ülését. A költségvetés részletes tárgyalása során a kereskedelmi tá’-ca költségvetésének vitája volt ma napirenden, amelyet előreláthatólag ma estig befejeznek és a képviselőhöz; erutin az eddigi tervek szerint május ló-ig szünetre megy. Bethlen miniszterelnök hazatérése után először a miniszterelnökségi tárca költségvetésére kerül a sor. A húsvéti szünet alatt megszövegezik az apropriációs javaslatot * ennek keretében kibővítik a beruházási programot, amelynek keresztülvitelére az apropriációban kérnek felhatalmazást.

Pozsony, április 9.

A Savoy-kávéház egy. sarokasztalánál mosolygó, zömök, dús fekete hajú, nagy bajuszu magyar ember ül: Móricz Zsigmond.

Két pozsonyi előadása április 5-én és ő-án őszinte, meleg siker jegyében folyt le. Móricz Zsigmond nem esztéti- zált és nem tartott tudományos felolvasást. Az őt világrész mai hánykódésának ezersebes problémái nem halmozódtak föl benne. Amikor a római Szent Péter előtt áll, úgy a párisi Boulevard de« Italiensen sétál nyugodt, mint a magyar róna és csöndes szemlélgetéssel nézi az embereket és a dolgokat. Az a konkrét nagy adás, Móricz Zsigmond őszinteségé, mely- lyel magáról beszélt* mellyel Ady Endrét varázsolta hallgatói elé és olvasta föl gyönyörű elbeszéléseit: nyugodtságot, bizalmat, erőt, derűs nézést plántált mindenkibe. Ehhez még hozzájárult feleségének feledheteílenül szép reeitáoiója Móricz, Ady, Babits, Szép Ernő, Gellert Oszkár és Kosztolányi költeményeiből.

A kedves, drága mester ott ül mellettem és nézi az utcát, a szakadó pozsonyi esőt és siető embereket. Föladom az első kérdést:

Milyenek a szlovenssskói impressziói?

— Másodszor vagyok Szlovenszkón —- kezdi el az ő meleg hangján Móricz Zsigmond — ezúttal nyugaton. Nem érzem azt a nagy fájdalmat, amely akkor fogott el, amikor először léptem át a trianoni határt, Kassán.

— Ezt megírta akkoriban „Kassai bora" j címmel az „Est“-be. Ugye!

— Igen. Látod, akkor kábult voltam, fájt a szivem.

Most mór hozzá. Szöktem ahhoz, hogy az emberek élnek és dolgosnak, hogy mindent elviselhetővé, hasznossá és boldoggá lehet tenni. A kultúra rendeltetése ezt A kultúra átrepül a ketrecen, mint a madár, vagy mint az illat, mint a szél, amelyik megtisztítja az állott levegőt. Igen. Boldog vagyok, hogy Komáromban oly fenségesen kezdődőit a dolog. "Első felolvasásom olyan csodálatos melegség, ujjon- gás volt, «mif nem lehet elfelejteni többet.. S ugyanezt tapasztaltam a következő nap Érsekújvárt és most Pozsonyban:

A mester Pozsonytól

— Nagyon kedves város Pozsony. Béke időben és a háború folyamán is jártam itt.. Első feleségem pozsonyi leány volt ... Itt járt tanítóképzőbe . , . Igen, mondta Móriez Zsigmond kissé méla hangon: szeretem Pozsonyi és jól érzom magam. Csak egyetlenegy kellemetlenség ért. Képzeld: árpát kaptam a bal

A mai kereskedelmi költségvetési vita I során Láng János szólalt föl elsőnek. A vas- 'utforgalmi kérdéseket ismertette. Elismeréssel szólt a Máv. reorganizációjáról, amely sok nehézség ellenére is sikeresen halad előre. Foglalkozott még az antant által követelt 5bö0 vasúti kocsinak reparációs célokra való kiszolgáltatásával, amely szerinte csak arra alkalmas, hogy fokosra a Ma- _rar országgal szemben elkövetett sorozatos igazságtalanságokat.

Malasits Géza kijelenti, hogy minden magyar embernek tiltakoznia kellene nt olyan eljárás ellen, mint amilyen ez a reparációs célokra kiszolgáltatandó nagy kocsipark ügye. A kormánynak erélyesebben kellene kezébe venni a dolgot és ellenállást kellene tanúsítania ezzel a valóságos raMésszerű követeléssel szemben.

Hegymeghl Kiss Pál a Máv. nyugdíjasairól szólván kijelenti, hogy el kell ismerni azt, hogy a vasutasságnak nagy érdemei vannak a magyar államvasutak reorganizációja körül s épp ezért módosítani kellene azt at intézkedést, mely szerint a Máv.-uyugdJ ok vitás nyugdijellátási kérdésekben nem fordulhatnak a bírósághoz.

Az ülés tart.

szemembe. Sohse volt eddig árpám, Mo»t ugylátszik a sok sörtől sörárpát kaptam.

Az irodalmi decentralizáció

— Husz év óta vesszőparipám az irodalmi decentralizáció. Régóta mondom, hogy Budapestet tehermentesíteni kell. A volt Magyáror- szágon Pest volt az egyedüli gócpont. Ez a helyzet előbb-utóbb lehetetlenné vált. Most, a fordulat után szinte egyszerre

Budapesten kívül négy-öt vidéki centrum keletkezett. Pozsony, Kassa, Ungvár, Kolozsvár, Szabadka. Ezek között első helyen áll persse Kolozsvár.

Százados hagyományai révén. Itt volt az erdélyi fejedelmi udvar. Itt Őstalaja van az irodalomnak. Nagyon jó munkát végez a Helikon és a Szépmives céh. Tömörít, tud dolgozni. Szép könyveket adnak ki. Kolozsvár mellett Brassó is élénken dolgozik. Általában mondja Móricz — az erdélyi irodalmat tartom az utódállamok beli magyar irodalomból a legértékesebbnek.

Mi a véleménye a szlovenszkói nmtrvar irodalomról?

volt az uj kérdés- Móricz Zsigmond elmondja, hogy még a maga egészében nem ismeri, csak mostani utazása után alakul ki & teljes kép benne. Ismeri Mécs Lászlót. A prózairók kÖzül azokat, akiket heletszlovenszkói kőrútján ismert meg: Tamás Mihályt, Ráez Pált, hanem Munkácson van egy kitűnő költő — élénkül fel Móricz — Simon Menyhért, igen értékes poéta. Kassán is ismerek sokat Csakhogy nekem nagy hibám van, hogy felejtem a neveket.

Megtörtént egyszer, hogy « saját, nevem nem jutott esőmbe. De — tette hozzá mosolyogva — szeremsére megmondták. Van Kassán egy fiatal regényíró, de hogy is hijják? Barkó? kérdem. A® a, Darkó Istváu, az tehetség. Pozsonyt, csak most kezdem megismerni. Beszélgetni kezdünk a itteni irodalmi viszonyokról. A két táborról és a kétféle orientációról.

Móricz Zsigmond, elmondja, hogy ismeri a Mi Lapunkat, a szlovenszkói magyar ifjúság folyóiratát, mely jár is neki és lányai szeretettel olvassák.

Különösen Mátrai Guidó Fiuk a Hányban című regénye ragadta meg figyelmét Bródy Sándor Egri diákokja óta nem olvasott ilyen jó, érdekes, közvetlen hangú ifjúsági elbeszélést. Nagyon bátorhangu, jó vezércikkei vannak a j Mi Lapunknak — mondja, igazán jól csinált if-1 jusági lap. Majd ismét írok belé valamit —

Minden háziasszony büszkesége ebédlőjének ezüstje

Weinstabl Móricz ékszerész

Pozsony, Halászkapu utca 2. szám.

ígéri. Láthatólag örül a cserkészetnek és az ifjúsági mozgalmaknakAz irodalmi mozgóiddá? nagyon kicsiny itt nálunk — vetjük föl az újabb témát. Egy irodalmi és kulturális lapra volna Szükség, mely a szlovenszkói magyar szellemi életben központot teremtsen. Elmondjuk, hogy Prágában most folynak a előkészületek és körülbelül junius elején jelenik meg az „Uj Munka,".

Olyan, mint Szabó Lőrincz Pandorája Pesten.

— Igen, — mondja Móricz Zsigmond — nálunk is kínlódás van. A Nyugat szük- Nemlehet a jelentkezők nagy számára tért engedni. Babits Mihály, aki maga is szerkesztője a lapnak, néha három hónapig is vár a saját verseivel. Nincs lelke, hogy saját írásaival elvegye a levegőt a fiataloknak. Meg aztin, jegyzi meg Móric mosolyogva — az öregeket se lehet agyonütni.

De bízok a fiatalokban. Azért, örülök « „Pandúrénak" és örülök, hgy itt Szlovenszkón is az „Uj Munka" a szellemi fejlődés uj, egészséges iránybaterelését hozza meg.

Mi a véleménye a* uj masrar költészetről? — kérdem.

— Az uj magyar költészet kétféle utón indul. Az első az Ady hatása alatt irók csoportja. Általában ma mindenki Ady befolyása alatt van. Nem tudnak szabadulni tőle. A másik irány pedig az aktivista kÖltészet (Kassák). Ez azonban czerirtem csak technika, ipar, csinált vers. Mintha valaki megírná' a rímeket és hozzá Írná a sorokat.

Mftgrarorszá^on nincs vidéki irodalom ~~ és nincs vidéki irodalmi központ, csak vidéki hírlapirodalom van. Pedig van a vidéken két elsőrangú nyomda:: Kneré Gyomén és a Tevan nyomda Békéscsabán. Magyarországon nem lehet vidékén Lróembemek megélni, egy vasat se kereshet ott Ha a vidéki városok olyan gondolattal jönnek segítségre, hogy mü~ vésztelepet létesítenek, anyagi segítséggel megteremtődik a vidéki központ, melynek pedig nagy gazdasági jelentősége is van. Egy vidéki város, amelyik csak $M-i3 szépirodalmi könyvet tud az országnak adni, az egész országban ismertté teszi a nevét, fejlődik a nyomdaipar és azonfelül hallatlanul fejlődik a Város Önérzete.

írjátok le — mondjá Móricz Zsigmond be- lemelegve — ka én Szolnokon polgármester volnék, hamarább csinálnék irodalmi, mint művészi központot, mert. az irodalmi központ sokkal nagyobb propagandát fejt ki egy város időkében, mint más üzem.

A költői lelkek szeretete pedig még századok múlva is. mint valami glória marad a városokon.

„A kedves Komárom’*

Amig beszélt és amig mi irtunk, bejött Móriezné Simonyi Mária és meleg. asszoi:yi egyéniségével elrántott a komolykodás mellől. Csupa öröm és kedélyesség ült ki szép szemeibe és egyszerre csak oda szói az urához: Hát megmondta-e már milyen kedves volt az Komáromban?

— Ja igen, szól Móricz Zsigmond, Írjátok csak még meg ezt is.

— Hát a komáromi hidon jöttünk át egy fiakkeren. Egyszerre csak a hid közepe felé felkiált valaki hozzánk: Szervusz Zsiga! Nézek. Hát szervusz,, mondom. Kát te ki vagy? No hát nem emlékszel, Patakori voltunk együtt diákok, mondja' ő. Na igen, hisz annak még Csak SÖ esztendeje. És aztán kérdezi: Mit keresel itt? Mondóm: megyek Komáromba előadást tartani. Milyen előadást? Hát Írói előadást. Hát te az vagy? Az ám. No akkor — mondja ő — átjövünk majd mi is, kis propagandát csinálni. És át is jöttek. De még szebb volt, mikor Mayer dr. főapát urnái viziteltem. Olyan szívélyességgel fogadott, úgy megörült, hogy a sok dolga mellől is megígérte, hogy este ott le«z az előadásomon. És eljött ő is, eljöttek a bencés tanárok, Gidrő Bonifác igazgatóval élükön Felejthetetlen lesz számomra, mikor a szünetben Gidrő Bonifác feljött a mii- vészszobába és igaz őszinteséggel rázta meg kezeimet. Nem felejtem el azt, amit akkor mondott . . .

Móricz Zsigmond fölkelt. Egy óra felé járt a® idő. Mosolygott és azt mondta feleségének: Hanem most megyünk ám ebédelni, mert megéheztünk a hosszú interjú alatt- Viszontlátásra — megszokottá a kezem és megindult lassan- aB étterem felé. Az ajtóból még visszafordult. Az Alföld mosolya, az érett bűzt öröme ott ült az arcán.

Szalatmi Rezső.

„Boldog vagyok itt a szlovenszkói magyarok között”

Besiélgetés Móriez Zsigmoaddal — A magyar Irodalom deceniraüzálódása — Magyarországon nincs vidéki irodalom — „Bízok a fiatalokban** —

A sslovensskói magyar irodalom és az ,,Uj Maaka* — A pataki diák Komáromban — „Hát te író vagy ? !*•