Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-03 / 78. (1412.) szám

1927 április 3, vasárnap. 6 Amerika összevásárolja Franciaország műemlékeit EMLÉK Valakin ele még tartozom vele S hiába fáj Nem vagyok már 6 többé s nincs neve ő volt a jobb, a szebb, a tiszta, bátor, Húszéves volt. Egy reggelen megöltem. Már nem tudom, hol? Talán Pesten, vagy [Kölnben. Néha, csukott szobában, ünnepeltem | Az emlékét. S betömtem a kilincset, Senki nem ismerte, csak én — | Nem maradt utána vers, vagy regény — Sokszor gyűlöltem. Sokszor megtagadtam. De hittem igazát minden alakban Szenvedtem érte. A ruhám eladtam Hogy őt etessem. Álmodjon. Nevessen. Legyen gyerek. Szenvedjen tiszta kínban Ha álmodott, úgy vigyáztam az álmát Mint fél vad szolga lesi mesterét * 6 volt a jobb. Fiatal volt s szelíd. Aztán megöltem, mert igaza volt. Milyen messze mennek el a halottak — Cyranoja voltam. Minden mosoly Feléhajolt s én súgtam, mig szavalt És sírtam, mig szavalt. Nem én, csak 5 Szedett sikert, zabáit csókot, tanyázott Friss testeken, mig én gebbedve jártam Homályos utakon. Kanálisokban. Leleplezem most: ő volt tiszta. Adják Tovább a hirt s amig én siratom Intsenek Össze s nevessenek titokban. rA franciák ölbe tett kézzel nézik a nagy „végeladást" — A P. M. H. munkatársától — Páris, április 2. Franciaország gyűlöli Amerikát. Pedig Pá- rls 8.z amerikaiakból él- S ezt Párisban nem tudják, vagy nem akarják megérteni.'Uton-ut- fólen hangoztatják: — Az amerikaiak és az angolok feleszik előlünk a kenyeret. H'ába magyarázzák nekik, hogy az a te­mérdek szálloda, étterem, mulatóhely, szín­ház, táncterem, áruház naunana az ürességtől, ha az idegenek nem töltenék meg. A franciák­tól ugyan felkoppan^atna az álluk. A francia takarékos s otthon ül- Különösen amióta a né­met márka ismét sziklaszilárd lett. dehogy is adna ki egy fölösleges sous-t Is. S mintha ezzel a túlzott spórolással akarná helyreállita- ni a régi egvensuljrt. ugyszóVán hazafias köte­lességnek tartja a fukarkodást. Pedig hogy megjárták már egy-kéts^er szegénvek- Tizen­négy előtt minden kistőkéjü franciának orosz államadóssági kötvényekben feküdt a Pénze, j Generációkon keresetül véres verejtékkel ösz- gzezsugorgatott minden kis vagyonkája, hogy sz!nte ma sem tudja elhinni, hogy nénze örök­re elveszett. Mennyivel jobban éghetett vol­na, ha annak a pénznek csak a fe’ét életstan­dardjának feljavítására fordítja. S ez a szo­morú önvád ma sem engedi nyugodni ökot Vagyonuk elvesztésének bűnbakját keresik Szüntelen. Hallják, köreiből látják, hogv míg Qé^iüözuek és szenvednek, volt szövetsége­seik, különösen a? -tinerikaiak mesés jól él­nek, szórják a pénzt, az ezernyi fényben ra­gyogó tömérdek párisi helyiséget ők töltik meg. ahol élet. melegség, jókedv tanyáz, az ímerikai a helyzet ura, őt süvegeli minden ?zo1gahad, az ö kegyeit lesi Páris minden szépe­— Sülyedne el bár mindenestül az a go- íosz, uzsorás újvilág — hallani most már Pá- nsszerte Szüntelen. — Mert nem elé?, hogy vagyonúnkat, iszonyainkat kaparintják el orrunk elől, há­tainkat, templomainkat, legszebb müemlé-j leinket szedetik most már szét, vásárolják issze, szállítják Amerikába. S ennél a kérdésnél közös kőrusban jaj- Iul fel Szegény Franciaország: — Azt már gyakran láthattuk a törté- íelem folyamán, hogy a győz5 lerombolja, föl- lig pusztitja legyőzött ellenfele legerősebb Arait, legszebb műemlékeit, de hogy nekünk, i győzedelmes Franc'aországnak Vert ölbe tett ré-zel vé^s-emlé^ünk, hocrv saját szövetsé­geseink s-edjék szét s szállítsák hazájukba éjünk felől a tetőt, erre m*cr nem volt példa a örténelemben, — ez már több a ke^vePenség-, Át. ei már vaMságfxal vivis-ekciő. Frteles sta- is-tikai adatok szerint a közelmurthan 3000 Tv,p^jrmsot szállítottak a bordeauxi kikö- ck*'"! Amerikába. Márai S.* r. Beszélgetés Móricz Zsigmondékkal szlovenszkói kőrútjuk elolt- A P. M. H. munkatál sálől — IMPERIAl-HOTEI KAR1SBAD Tökéletes kényelem és vezetés Előjegyzések kívánatosak — Junius közepéig: és augusztus közepétől igen mériékelten szabolt árak Modern varázs. 40 zárható box, sofőrszobák állai.dó hideg és meleg v zzel. Kérjen tarifát és árjegyzéket • Nyitva április 55 töi. szept 30íg. Budapest, március vége. Szombaton kezdik Móricz Zslgrmnd és M. Simonyi Mária szlovenszkói kőrútjukat. Komáromban kezd'k, aztán Érsekújváron, Po­zsonyon keresztül visszafordulva Középs-lo- venszkó felé Léván, Losoncon, Rimaszombat­ban s végül Rozsnyón állomásoznak. Ennek a nagy kultureseménynek a hire lelkes visszhangot keltett a szlovenszkói ma­gyarságban. Az egyik legnagyobb magyar író­nak, az egyik legnagyobb magyar előadómti- vésznőnek megismerése élmény lesz, ragy és tartós élmény mindenki Számára, akinek lel­kében szeretet és tisztelet van a művészet iránt. Felkerestem budapesti otthonában a mü- vészpárt, hogy megkérdezzem, milyen érzések­kel jönnek Szlovenszkó magyarságához? . . . Ahol Móricz Zsigmond dolgozik Egy nagy-nagy Dunaparti bérpalota ötö­dik emeletér, főúri izicsü lakásban van Mó­ricz Zsigmondék otthona. A nagv iró az író­asztalánál fiit, amikor beléptem dolgozószobá­jába- A szobában sok könyv van és sok virág és sok madár. A virágok a természetet jelen­tik, a madarak szüntelen csirioelése a me’ó- diát, a könyvek a szellemet. Ez a három té­nyező teszi Móricz Zsigmond művészetét: a természet ősereje, csudálatos dallamok simu­lékonysága s az igazi szellem virtuozitása. Itt a könyvek, madarak és virágok nagy­szerű miliőjében, antik bútorok között, jo- v:á1is. hosszú, amolyan jÓkaias .,Moergerrock- jában“. me'egsugárzásu szemekkel néző bö^s fejével, homlokára hulló fehéredő dús haiával valami képszerű, van abban, amit lá­tok, olyan festői a látvány, olyan ünrepélyes- nek érzett a pillanat. S bejön a szobába Simonyi Mária is. Tö­kéletes sivárságával királynői, egyéniségének elbájoló könnvedségével valóságosan asszo- nvi, orgánumának nagyszerű zengésével igazi művészi hatást tesz az emberre. Kezdődik ar interiu Ott ülünk hárman a karosszékekben, be­szédétünk, elfogulatlanul, amikor egyszerre kitör belőlem a riporter s odafordulok mind­kettőjükhöz: „s most talán egy nyilatkozat­nak kellene következnie, mondjuk arra a kér­désre. hogy milyen érzésekkel indulnak Szlo- venszkóra? . . Kis csend. Szünet. Móricz Zsigmond hátradől foteljében s ki­tekint a széles ablakon. Elgondolkozik s a te­kintete nagyon messze van. Bizonyosan túl azon a pittoreszk képen, amit az ablak alatt hömpölygő Duna, a szemben emelkedő Vár s a messzi budai hegyek nyuitauak. A gondol­ta most messze jár és hallgat. És hallgat Si­monyi Mária is. elgondolkozva hallgat, a viss-aemiékezés könnyű mosolya van az ajkai körül, talán az érsekujvári gyerekkorra gon­dol, de nem beszél róla, hanem kis szünet után mosolyogva szó1?.! meg, sok hálás bizalommal. — Nos, költő ur most magának kell be­szélte . . . Mosolyognak. Hallgatlak. M°gi"t kis szü­net- Aztán lassan megszólal Móricz Zsigmond. Miért keresi az i-ó köTönsd<rét? — Megvallom, röstelek amolyan ,.A szer- ^ ző őnmagárór cimü kellemetlen banalitásokat S nem csak az ingó műkincset, most már, or kefirt az menfanokra is­— Mert a dollár mindenható ereje az in-, faPa^t is meg tudta ingatni. .Műemlékeket összevásárló" frarcia-ame- ?kai részvénytársaságok adkultak, melyek-1 :ek Newyorkban és Párisban nagyforgalmu rodáik vannak s melyeknek feladata a francia ö’dön magántulajdonban lévő műemlékeket elkutatni, tulajdonosaikkal érintkezésbe lép- d, megtudni mikor szorulnak pénzre s a lé- ektanilag alkalmas pillanatban rajtuk ütni i olyan árat felkínálni, melytől az illető eiká- >ui s megrészegedve a dollár csáberejétől, alá- rja az adás-véleli szerződést. Történelmi kastélyok, templomok, kolos- orok mennek át lassankint amerikai speku- ánsok kezébe, akik lebontatják képzett párisi nunkások (demonteurs de batiments) által >taos szakérte’emmel Szétszedetik s ládába :somagolva hajón Amer'kába szállítják az igy jsszevásárolt kincseket. Fényképekkel tele albumokból választhat i vevő, a választott műemlékeket házhoz szól­ítják, eredeti formájában felállítják. Melun, Nancy, Nevers, Fontainebleau, Poiliers, Bordeaux, Macon legszebb műemlé­ked hordták igy szerteszét és állították fel azokat Amerika különböző parkjaiban, kastélyai közelében. S a Piacé de la Concorde obertszkje kárörvendve nézi, hogy ugyanúgy ültetik őket is :degen földbe át, mint ahogy Egyptom m.e’eg homokjából ásatta ki Luxo • legszebb ékességét Napo’eon. Mert nem ver az Isién bottal. • Hungaricus V lator.. xx n színes műin"!’ '!<'rt ld4 szcvr^közli kép Jisziti az 1000 oldalas Kis tirelun: Az állatok filágát. % mondani arról, hogy boldog vagyok, hogy me­hetek Szlovenszkóba, hogy nagyon örülök. Hát hogyha nem örülnék, ha nem szívesen men­nék- nem is mennék. Egy iró számára komoly szükség érintkezni a közönséggel Élmény és uj invenciók forrása. Nekem nem idegen az a hely, ahová megyek. Érsekújvár kivételével már valamennyi városban megfordultam egy­szer vagy többször. És talán legjobban még­is Érsekújvár érdekel. Kiváncsi vagyok erre a városra, borzasztóan várom. Egyéni okok miatt . . . Látni akarom azokat a helyeket... — Ohó, •— szólalt meg elfojtott boldog ne­vetéssel Simonyi Mária s hirtelen felemelke­dett a helyéről s átment a másik szobába. A nagy iró szertettel nézett utána s hallgatott S én jegyzőkönyvem fölé hajoltam s keresett tárgyilagossággal ismételtem: ott tartottunk, hogy ..látni akarom azokat a helyeket . . “ S Móricz Zsigmond kissé tartózkodva, az­zal az óvatossággal, nehogy teátrálissá tegye ezt a meleg érzést, Szinte keresett egyszerű­séggel mondotta: . . . azokat a hegeket. ahol n feleségem a gyerekkorát töltötte. Sokat beszélt róla. Na­gyon kedveseket, nagyon vonzókat . . . Móricz Zsisrmond Pozsonytól — A-tán Po-sonvban leszünk. Ismerem és szeretem ezt a várost, sokszor vortam ott. S-éP, komoly, régi város, a hagyományait érzi R.z ember, amikor benne jár. A fordn’at óta nem voltam ott. Ha Pozsonyra gondnok. Revic/kv- re emlékezem. Azt a kis szigetet sokszor fel­kerestem. ahol Reviczky irta kedves költemé­nyeit a kékruhás leányhoz . . - Pevic-kyt min­dig nagy költőnek tartottam, Ady előtt a leg­nagyobb modern költőnek. Komáromról — Komáromban is jártam. Egy izber po­zitív céllal: Csokonavról írtam darabot s Lilla- errdékek után kutattam. Megmutatták ott azt a házat, ahol Vajda Júlia szülei laktak. Na­gyon tetszett, írtam is róla, abban a Csokenav- drámában, ami soha sem került előadásra és nem is fog már soha . , . — ? . . . — Elégettem — ezt érezhető fájdalmas visszaérő1 éhezéssel mondotta. — Hogy miért? Valószínűleg komoly okaim voltak, írói okok, müheMitkok. •. — és kissé kesernvésen mo­solygott s hamarosan lesiklott a tárgyról s Komáromról beszért: — Rendkívül hangulatos kis város. anró. régi házikók, olvasmi, mint Debrecen mel­lékutcái; a kollégium is a debreceni kollégium­hoz hasonlít, — még a lépcső vasrácsa is. A kálvinista renaissance korából, a 18. Század végéről való mind a kettő . . . A házikabátja rojtjaival játszva, csendes, mesélő hangon emlékezett a többi városok­ról is: Esrv lévai beszéd . . . — Léván már felolvasást is tartottam, az oltani B évi czky-T ár saság disztag.idvá is válasz­tott. Emlékszem, igen nevezetes székfoglalóm i volt ott. A banketten ugvauis bes-édet mon-; dottem s ennek a bes-édn°k egves rés-vtrt ak- koriban, 1917-ben lehetett. belek°rültek mén a bécsi saifóba, is. AntimPtarista kijelentések , voltak ezek, a háború szomom éveiben min­denkinek a leikéhez közeledő panaszok, me-1 lyek békét hirdettek. Akkor nagy visszhang­juk volt. Néhány losonci tárca — A háború alatt fordultam meg Loson-, con is. Többször is, sőt annyira foglalkoztatott, hogy ezzel a kedves várossal kapcsalatban Ír­tam néhány tárcát is. ..Gömör hires metronóbsa*4 — R;maszombaton csak egyszer voltam, csak futólag’ s erre se igen emlékezem. Pedig sokszor készültem rá, hogy a Gömörnek ezt a bires metronolisát felkeressem, megismer­jem, Csa’ádi öss-eköttetásek is vonzottak s va­lami mir.d’^ közbejött. Most végre mégis, új­ból odakerülök. A roz(snT,éi fp— — Rozsnyó nagyon nevezetes hely nekem. Szomorúak az emlékeim. Ott nvaraltam egy­szer, nagyon régen, több, mint húsz esztende­je s ott hah meg e’ső gverme^em, egyeben fám. Ott is vau ertemetve. Nagyon régen nem vo’tam a sírjánál, pedig nagyon hozzá­nőtt az életemhez ez a gyerek. Fa röpülő gve­rek voh. amikor meghalt, ma 22 esztendős lenne. Bizony . . . Nagy csend lett. Móricz Zsígmo^ő gon­dolata Rozsnyón járt. ta^n egy kis sirha’om mellett, amehdben eory fennmaradt ki tudia milyen szép élet várja a feltámadást, vagy az enyészet . . . — Nos. most aztán maga beszéljen! . . * — fordult Simonyi Máriához. Simonyi Mária érsekujvári gyerek^orá-ól — Istenem, hát Érsekújvár ... én csak Érsekújvárról beszélhetek, de arról annyit, olyan sokat. Ott születtem s ott éltem egészen nagylánykoromig. Gyerekkor, játékkor, bak­fiskor és ... és persze első szerelem, ó, de milyen kedves szerelem emléke — kötnek ah­hoz a kicsiny, igénytelen s oly kedves város­hoz ahová ha elkészülök, most is, sok-sok év után, úgy érzem: haza megvek. Bizony, bi­zony, Érsekújvár, azt nem lehet koha elfelejt teni. hogy ott voltam elször szerelmes . . « Jaj. de drága volt . . . Künn, az egyeben ber­ki diákmaiálisomon volt az élelem legszebb élményeinek e^vike. Bo1“m vésődött evé­sben . . . Heveny voh. hát ne^sze, hogv az volt és nvári éjszaka s én. a 15 pves ..n-w. iárv“, We. a nvoVa4’étával rorne^t’ktie sé’át tettem az erdőben. Milyen rövid volt a-^ a séta ... De ezeket ne m Cm dia ám viss-a az iirairmrtk . . .(s évCrtő mosoTyal kereste a ,r,r>- solvgó iró tekintetét) ... Az a séta . . . Kis s-ent voBam, de a gvöevörüspeek gvön'^-ü- sé"e voh. amiden baineiy->n a Csak egv k’s- tánvt játszotta a c.máov. Hlős-^r nekem, csak nekem, egv püeli zenén . . . M^g most ;<5 ér­zem, hogvan basonrqfta a szivemet a bo’dog- ság, amikor örömkörnvpkkel a szememben a gyertya eperül a-^ utcára lestem. — Ez az én számomra Érsekújvár. Fi- kető, beerv bo1dog va^xrok. amikor oóo’-erü- lök s fettóézhet^m p-p’-pt a» emlékeket . . . Egvmásra né-tek. Mosok^ngnak. Simonvi Marín különös kifjezéssel néz Móricz Zsigmond szemébe: — És tndia-e hogv vasámán iubi1áTu'ni-? ékkor tesz llázasságimV kilpn^kónanos — év- íordntója . . . Éppen Érsekujvárott ünnepel­hetjük . . . Sándor Dezső. Bev^nfák az uj huszJkororáfo1 ^t: Prága, márc'us 2. A P. M- H. elsőnek ie- lentette azt, hogy az uj 20 koronás hankiewe- ken nem lesz szlovák szöveg. Az uj bankie^y megjelenése után a sztovák nénnárt nem^pti sérelmet látott a dologban és küldöttségiTprr ,i> tervemért ePene Svehla miniszteretnőknéh A Slovák mai jetentése szerint az intervenció eredménnvel járt s a kormánv mevszünterte az uj bankiegyek további nvonvrtását. A Szá­vák réopárt azt a további küvete’ést is támasz­totta. hegy a már Vhocsátett buszkoron^soi-at vonják ki a forgalomból. A kormány a közeli napokban fog dönteni a néppárt eme követe­lése tnrgvában. xx A Rrcbni-ct ct LyH C'ntT'b ctvasnía mert anné1 ignznbbnt. «z,cbbpt. bá'oszbbnf mén sobnsPtn írtak és talán sohasem fognak írni az állatokról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom