Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-03 / 78. (1412.) szám

10 A politika emberekkel dolgozik. Az embere­ket elvek, eszmék, gondolatok irányítják. Most tehát, amikor a ruszinság politikai szervezetei az (egységes autonomista front kiépítését hangosan szorgalmazzák, ez csak azt jelentheti, hogy a po­litika e nyolc eszteindö alatt nemcsak embereket, de elveket, eszméket, gondolatokat morzsolt össze és emésztett fel, csak azért, hogy végiül, miként a fcacillus, önmagát is feleméssze. Akik hisznek az isteni Gondviselésben, azok ezekben a sorsdöntő nehéz napokban, félmosoly- lyal ismételgetik egymásnak a régi közmondást: HJsten malmai lassan ŐTölnek, de biztosan.*4 A Ruszinszkő feldarabolásáról szóló hírek ide­jén, amikor a legeJlentétesebb elvű ruszin politi­kusok keresik a közeledést, amikor az autonómia kikényszerítésére a magyarság segítségét is igény­be veszik,, lehetetlen megállítani azt a hullámot, amely Ruszinszkó belpolitikájának Augiász-istál- lóját egyszer már véglegesen kitisztítja. Csak egy kérdés lebeg még a nemzetmentésre induló ruszi­nok előli: hol az a Herkuíes, aki azt végrehajtja? A feleletet azonban még nem tudja rá meg­adni senki. Kassa kapja a magyar tanítóképzőt? A magyar nemzeti párt kassai központjának akciója a kilátásba­keSyazeft magyar tanítóképző intése! Kassára helyezéséért - Pezsgő magyar kultúráiét Kassa környékén és a Szepességen — Népes gasdatanfoiyamok — — A Prágai Magyar Hinlap munlca'táreátfól — UJ KÖNYVEK írja: EGRI VIKTOR Maxim Gorkij: Az Artamónovok r (Géniusz, Budapest, 1927) A kilencvenes évek orosz irodalmának leg- harcosabb és legeredetibb egyénisége, Maxim Gorkij, közel két évtizednyi hanyatlás után újra renaissaneeját éli: a Gyermekéveim, Egyetemeim, Foma Gorgyejev szerzője legújabb regényében, Az Artamónovok-bán is művészetének régi, töret­len hangján szól hozzánk. A csavargó, majd mar­xista és propagandista Gorkij, aki a cári deszpo- tizmus korában optimista hitével és harcos fellé­pésével szerzett magának nagy tábort, de akiben a politikus elnyomta a művészt, megélhette azt, hogy megénekeit hősei, a mezítlábasok jutottak uralomra és cselekedhettek. A politikus és az em­ber aztán tapasztalhatta, hogy álmnnak megvaló­sítása rombolást jelent. Ez a csalódás hozta az eszinólést és Gorkij, aki nem emigrált mint Kúp­ján, Arcübasev, Andrejev vagy Mereskovszkij, ha­nem a hazájában marad', művészetével a bolse- vizmus rombolása ellen fordult. Az Artamónovok Is, bár Capriban Íródott, ahová betegsége miatt vonult el, ennek, a bátor harcnak megnyilatkozá­sa, végső akkordjaiban a forradalom túlkapásai­nak ostorozója. A szocialista Gorkij ebben a regényben ismeri fel, hogy a munkás, akit eddig mindig a paraszt fölé helyezett, cselekvésre képtelen és nem való vezetésre: önállótlan tömeg, eszköz néhány párt- ember kezében. Az ország Ösereje a parasztságban rejlik, az egészséges parasztéban, aki szilárdan áil megingatlan hitével és emberségével a bolseviz- mus zűrzavarában, ez az uj meggyőződés világit Gorkij uj könyvéből. A regény sodró lélelczettel indul: Artamőnov, a felszabadított és pénzes jobbágy, a nyugati fej­lődés szellemétől áthatva, posztógyárat alapit Ha­talmas, fölényes erővel nyúl bele a falu passzív életébe, előbb fel rázza, aztán rákényszeríti az ipar lelketlen igáját. Ez a felszabadult őserő nem ismer akadályokat, a polgármester özvegyét szeretőjévé teszi, az asszony leányát pedig feleségül véteti fiával, hogy ezzel családját még jobban hozzáasz-- szimilálja a faluhoz; kapitalistává nő, kik munkár saival komárík, maga van mindenütt legelői, mun­kában és mulatásban egyaránt, mig aztán egy ka- zánszállitásnál, mintegy a habzsoló munka meddő­ségének szimbólumaként, beleszakad az erőfeszí­tésbe. Eddig hallatlan erővel rohan minden, az emelkedés vonala töretlen, Artamőnov halálával azonban, bár a gyár üzeme zavartalanul tovább fo­lyik, megáll ez a lendület, Gorkij aktivizmusa mintha törést szenvedne, a folytatás már csak előbbi regénye, a Foma Gorgyejev passzív millió- lére és jellemrajzára emlékeztet: bölcselkedő és tehetetlen alakok kerülnek előtérbe, jön a család lassú bukása, összeomlása, de nem egy Budden- brockokéhoz hasonlatos bukás, mely a polgárság Kassa, április 2. A magyar nemzeti párt ke- fetezílovenszikói körzetében intenzív étet lüktet. De nem a politikai műnkéről, a szervezésről áQöámumfe most beszélni, a melyről a párt kiadta kommünikék esetről-esetre beszámolnak, hanem arra a nagy­szabású Skiultuirtevékenységne akarunk rámutatni, amellyel a párt saaraakbam alig méltányolható eredményeket ért el. Tevékenységét egyaránt lei terjeszti & magyar falura s a városra és ez®ell úttörő munkát vé­ges a magyarság kultiiregysegének megterem- i tésébetu. AMoalamiink volt betekinteni ennek a munká­lnak műhelyébe. Láttuk azt, hogy? cétadiatosam, ' szisztematikus terv szerint folyik a toulburmunika, amely a kulturélet egész terrénuméra kiterjed. A magyar ifjúság jövő nevelése szempontjá­ból fel'becsülbeteitlen az az akció, amelyet a nem­zeti párt kassai központja kezdemfényezett. Ez az akció urna irányul, hogy a jövőben megszervezendő magyar tanítókép­zőt Kassán állítsák fel. A széléé teretekben kibontakozó mozgalom részleteiről beavatott helyen a következőkben in- ío-rxniálitak: — A magyar nemzeti párt. kezdettől legfonto­sabb kulturális feliadatának vallotta, hogy a ma­gyar tani tóképzés ügyiét révbe juttassa. Eddig le­hetetlen állapot uralkodott, ment az uj rendszer az összes eddigi magyar állami tanitőképzőket megszüntette s csupán egy katolikus női tanító­képző működhetett tovább Pozsonyban. — Három esztendővel ezelőtt ’ szervezett ugyan a tanügyi kormány egy magyar taniróképző- tanfolyamot, ez azonban csupán olyan gyorstalpaló kurzus vélt, aminőket a háború hozott létre s amely ennek következtében nem felelhetett meg feladatának: komoly és szakszerű kiképzést nyúj­tani a magyar tanitógeaerációnaik. — Ez az állapot 'tarthatatlan volt, ment hiszen az eddigi iskolai rendszer mellett is, amely a ma­gyar népiskolákat olyan helyeken iis beszüntette, ahol a lakosság nagy többsége magyar, még mindig Idlencszáznál több népiskolánk volt, amely kö­rülmény feltétlenül szükségessé teszi, hogy legalább egy magyar tanítóképző gondoskod­jék a jövő tanitógeneráoió neveléséről. A magyar nemzeti párt teljes súlyával azon vélt, hogy a kormányt mielőbb rábírja a magyar taní­tóképző megszervezésére. Munkája eredményre is vezetett s ez a reális eredmény kifejeződésre is jutott Hodzsa dr. iekolaügyi miniszter legutóbbi expozéjában, amelyben a miniszter beismerte, hogy a köztársaságiban magyarok is laknak, akiknek iskolára joguk van, a kormány tehát továbbra notm zárkárhafák ed ama jogos követelés elől, hogy a magyarság számára tanítóképzőt szer­vezzenek. — A magyar nemzeti pórt kassai körzete Btanár Béla dr. keademiémyeZéséhe azonnal akcióba lépett, hogy a felállítondó magyar tanítóképzőt Kassánál* biztosítsa. Országos párt vagyunk s éppen ezért nem vezetn bennünket lokálpatrióta érdekek. De az egész magyarság érdeke azt kívánja hogy Kassa legyen a tanítóképző helye. Mert a Pozsonyból Nagyszőllősig elnyúló magyar ethnikumuak Kas­sa éppen a geográfiái centrumába esik, s egyen­lően kedvezően fekszik a gömöri és bodrogközi magyar települési komplexumhoz. Kassa város kulturális múltja, jelenlegi magas kulturnivója, általános iskoiaügyi fejlődése, a rendelkezésre álló tanerők nagy száma mind Kassa mellett sző- lanat. — Akciónk már jelentékeny mértékben, elő­rehaladt s B’.anár Béla dr.-nak a legutóbbi kép­viselőtestületi ülésen sikerült az összes pártokat megnyernie az akció támogatására. Biztos infor­mációnk van arról, hogy a magyar nemzeti párt országos vezetősége helyesli a kassaiak mozgal­mát s így a döntő pillanatban Kassa mellett száll síkra. A magyar nemzeti párt kulturális munkájá­nak újabb .fejezetét jelenti az a mozgalom, amely a siker jegyében indult. Azonban változatlan ki­tartással folyik a csöndes, de annál eredménye­sebb kulturális munka minden"tt, ahol a pártnak szervezetei vannak. Szinte felbecsülhetetlen szolgálatot tesz a magyar kultúra ügyének a kassai központ ki­váló mükedvelőgárdája, amikor széles körzetben rendez magyar szini-előadásokat olyan helyeken, amelyek zárva vannak a hivatásos színészet elől és igy a magyar szó s magyar művészet kultuszát ápolja. terjeszti. Nagy sikerrel szerepelt ez a lelkes gárda a Szepességen, Ig’ón három, Lőcsén két s Gölnicbányán egy alkalommal. A húsvéti ünnepkörben Eperjesen tartanak 4—5 előadást, azután Gőmörbe rándulnak át s Tornaiját, meg Rozsnyót keresik fel. A kassai központhoz tartozó vidéki kerüle­tekben lankadatlan buzgalommal folyik a munka a falu kultúrájának fejlesztésére. Különösen si­került gazdag előadásokat rendezett a párt a' Bodrogközben. A nagykaposi kéthetes téli tan­folyamon több mint hetven gazda vett részt s ami örvendetes, nemcsak magyar, hanem szlovák- nyelvüek is s a legnagyobb része sikerrel tette le a vizsgálatot. A mezőgazdasági oktatás terén ha­talmas érdemei vannak Szabó István nyug. gaz­dasági akadémiai tanárnak, a mezőgazdasági szakosztály igazgatójának. Lázas és lelkes magyar munka folyik itt Ke- letszlovenszkón, s lassan érni kezdenek a gyö­nyörűi magyar gyümölcsök. Politika és a színpad Jules Romains világaira drámája: a Diktátor a bécsi BuTg'theaterben tulfinomodottságát, az utolsó generációnak a szépben, a polgári művészetben való felolvadását példázza, hanem egy nihilben való elomlás, mely a történeti események után igazodik hűségesen, a kor képét tükrözi pontosan, de emberileg érdek­telen. A regény utolsó fejezetei már alig hoznak pozitívumot, a történelem rohan, az alakok bele­kerülnek az élet taposó-malmába, mely mindany- uyiukat halálra zúzza. Ez a nagyon naturalisztikus sors és emberábrázolás kielégítetlenül hagy, mert kell, hogy minden tragédia uj életlehetőségekre mutasson rá; Gorkij csak a katasztrófa okaira atal pártatlan és tárgyilagos művészetével, de ulat nem nyit és elkerül minden további nyílt harcot. El kell ismernünk azonban, iiogy ez a Jelké­pes történetábrázolás, egy család gyors 'emelkedé­sének éa bukásának páratlan rajza, már egymaga, bátor művészi cselekedet. A regény alakjai, me­lyek Oroszország minden társadalmi osztályát kép­viselik és egy haladástól, felvilágosodástól rettegő kornak keresztmetszetét adják, az öreg Artamőnov kivéfelével enervált, egyensúlyt vesztett lelkek vagy gépemberek, kik között az egyiigyünek tar­tott paraszt Vjalov Tyichon szócsöve Gorkij uj vi­lágszemléletének. Az iró szeret bölcseikedni, okos­kodni. bő eivel életigazságokat mondatni, inven­ciójában ez a regény azonban mintha fáradtabb­nak mutatná, de bölcsességében mélyült és szer- ♦denségfő! tisztult. Gorkij ma tagadhatatlanul ÉBgyobb művész, mint harcos fiatalságénak korá­ján és az Artamónovok az emberlálás és ábrázo­lás őserejével legmélyebb munkái közé sorolható. deliért Hugó tiszta, művészi fordítása a hi- •wtottság bélyegét visel* % Az a nagy közelség, mely ma az élet minden vonatkozása és a politika között fennáll, természetes módon befolyásolta a színpadot is. Hisz’ ép a színpad az, amely tükörként legelsőnek vetíti vissza a szellemi áramlatok képét s a künoduló hangos és csendes csaták az irodalom vezetésével és kézfogásával vonulnak be a színfalak közé. Pár évvel ezelőtt a sport kapott helyet a drámai interpretálásban, a Diktátorban pedig Jules Romaius a mai politikai életáramlat egyik legkiemelkedőbb és legérdekesebb problémájával foglalkozik. Úgyszólván sze­münk előtt, történt a történelmi trónok össze­omlása és ez megrendítette a parlament ár iz­mus alapjait is. Ma európaszerte csődöt mondott a parlamentár izmus, ill. újabb alak­ba, újabb formába: a kimondott, avagy ki nem fejezett diktatúrába öltözött. Amikor az első hirek bejárták az euró­pai sajtót Jules Romains uj daTabjáj’ól, min­denki egy politikai iráoyd rámát sejtett és a főhős álarca mögött egy Mussolinit, vagy egy P'mo de Riverát keresett. A mai történelmi színpadon csaknem sorban állnak a „■diktá­torig névvel iUethető politikusok: Mussolini egy országot tart kezében, a holt Lenin pedig a maga diktatúráját osak a „kommunizmus" neve alá rejtette. Nyilvánvaló szenzáció éhes­ség nyújtózkodott az emberek kiváncsiskodá- sában, a szigorú kritikusok már olcsó hatás- vadászást is hangoztattak — Jules Romains és barátai pedig siettek nyilatkozni. Jules Romains egyik legtartalmasabb nyilatkozata fekszik elöltem, melynek egyik legfőbb argumentuma, hogy a darab első csirái még 1910 novemberében keletkeztek és töbíbé-kevésbbé ki van fejtve „A modern és szociálista demokrácia vezetői “-ben, tehát nem nevezhető aiktuálLtás szüleményének. Ebben az évben először miniszterelnök Aristide Briand s győzelmének több vonása a dráma mintaképéül szolgált. így a Diktátor, már első bemutatója előtt felkeltette a közön­ség érdeklődését és minden szem . felé irányult. (Ennek köszönheti, hogy az őszi párisi bemutató után decemberben már a berlini Lessing-Theater játszotta, jelenleg már átvette a lassujáratu Burglheater, sőt való­színűleg még e szezonban szinre hozza a bu­dapesti Kamaraszínház is.) Az ily feszült várakozás rendszerint csalódást okoz, mindig többet várnak, mint almit kapnak. így vagyunk a Diktátor esetében is, mert e dráma nem feleit meg a hozzáfűzött re­ményeknek. Természetesen ez nem akasztja meg nemzetközi pályafutását, mert vannak darabok, melyek már az első színpadi bemu­tató után eltűnnek a névtelenség homályá­ban, mig a, híres szerzők gyenge darabjai végigbuikdáesolják a világszinpadokajt, hébe- hóba néhol sikert is arainak. Ez utóbbiak közé tartozik a Diktátor Is. Egy meg nem nevezett országban a szél­ső baloldal megbuktatja a kormányt és vezér re, Denis hatalmas szónoklatával porba sújt­ja az ellenfelet. Ö és ifjúkori barátja Fereoi vezérei a munkáspártnak, mely most diada­lát üli. A király magához hivatja Denist és felajánlja a miniszterelnökséget. Derni® meg­lepetve látja, hogy az uralkodó felvilágosult, modern szellemű gondolkozó, sok vonásban egyezik is az eszmemenetük. Elfogadja a megbízatást a kormányalakításra és egy miniszteri tárcát barátjának, Fercolnak is felajánl, amit azonban ez visszautasát. A kél barát és bajtárs ujta elválik, illetve szembe fordulnak egy,mással. Denis rendet és bókét akar teremteni, amely egy állam fejlődésé­nek alapja, Fereoi a forradalom, az észnél­1927 április 3. vasá;. :p. küli, pusztító revolució híve, amely buta el- - vadultságában csak a pártérdeket és nem az állam javát és lótét tekinti, i Denis miniszterelnökként átveszi a/ Sáliam igazgatását, azonban pár nap múlva | ki tör a vasutasok sztrájkja, majd ehhez csat- i lakoznak a villamosvasúti alkalmazottak é- a háttérben szítja a forradalom tüzét Fereoi Denis teljes hatalmat és a parlament feloszla­tását kéri a királytól, aki megrettenve ki áh fel: „Hisz’ ez diktatúra." „Ne törődjünk ?. szavakkal" — feleli Denis és a kapott fel halaim ázás alapján mint teljhatalmú dlktá tor intézkedik: Fereolt elfogatja, a íö1 oszlatott parlament küldöttségének pedig csak kiüzeni: „A parlament jelenlegi köteles sége, hogy fogja be a száját." Ez lenne a darab rövid tartalma, mim látható, egész más, mint amit a szenzáció kereső közönség vári. A dráma legnagyobb és gyökeres hibája a cselekménynélküliség. Mert amit most itt összefüggően elmondtam, az szét van tördelve és mozaikszerüen el­lszorva az öt felvonásban. Az első három fel­vonásban semmi, mozgás, semmi lüktetés, csak elbeszélés. A szörnyű és hatalmas pa r • lamenti csaták csak szavakban állnak elénk, még csak leheletükot sem érezni. Pedig mi a. röpke szófoszlány a tettek vasökléhez képest? Es épen a színpadon kell mindennek élnie mozognia, magát láttatnia. Ez nem élet, ez a. hosszú kifejlődés csak lankasztja a nézők figyelmét. A negyedik felvonásiban kezd akció­képessé válni a dráma, a kitört sztrájk feszültségét már , érezzük Denis gyors és ideges cselekedeteiben. Tehát tulajdonkép bárom regónyfejezetet és két fölvonást kap­tunk a drámában, mely a szerző saját szavai szerint „túl akarja lépni a szellem és realitás határát, hogy valóbb legyen a valónál." Égy francia szinmüirő leginkább a dialó­gusok felépítésében és vezetésében mester, Jules Romains ezekben is gyakran elbágyad és a súlyos és nehéz elvek, a politikai világ­nézetek töredezett kifejtései ránehezednek szavaira és lehúzzák mondatait A szerző vég­eredményben két világnézetet állit egvmás­■ sál szembe, a két volt elv társ, Denis és Fe­■ reol küzdelmében, de ezek közül csak Denis | alakja tökéletes és kiformált, ill. annyira j túlnő, hogy ellenfele teljesen az árnyékba szorul; Ez az egyenlőtlenség teljesen Denis xészéte biztosítja a közönség szimpátiáját, hason!ókép kedvező a'király megjelenésének hatása is. Fereoi elveit alig hangoztatja, azok bizonyítására egyetlen mondat sincs, nyil- vánlátható szűkmarkúsággal bánt vele az író, aki egylelkéből formálta ki ezt a két hőst ilyen egyenlőtlenséggel. Fereoi szavai csak ritkán találják meg a közönség visszhangját, ez is inkább csak egy politikai pártállásu közönség éretlenkedése, mint pl. a berlini előadás alkalmával a forradalmi szavakat nagy tetszéssel fogadta a kommunista érzésű karzat, mig Denis állam-nyugalmat és békét hirdető szavainak a földszint tapsolt. Jules Romains ma már élete tetőpontján ál (1885-ben született Dél-Franciaorszagban) s egyik legjelentősebb alakja a mai francia irodalomnak, kinek neve már eljutott a többi európai országokba is. Regényei (Les co-. pains, Lucieun© stb.), költeményei s a ma­gyar közönség ©lőtt is ismeretes D.r. Knoekc. drámája mind egy uj irodalmi irányzatnak a kifejezői. „Unanimizmus" ez irányzat ska- tu!yázó-elnevezése, melyet nem lehet minden árnyalatával együtt „egylelküség" névvel a magyarba átvinni. Az unanimizmus filozófiá­ját a népszerű Bergson fejtette ki, az irány­zat legkiválóbb írója pedig Jules Romains. Ez az unanimista törekvés érvényesül a Diktátorban is. Denis, aki mint diktátor el­nyerte a teljhatalmat, tulajdonkép elvetette saját énjét, lelke beleolvad a nagy lélek- közösségbe: a nép és az ország leikébe. Nem győző, hanem legyőzött lesz. (Ennek igazolá­sa volt Jules Romains egyik legfőbb törek­vése.) Nem önálló lélek, hanem osak birto­kosa annak a parányi kis lélektörmeleknek, amely neki jutott a nagy lélekközösségből. Ez az unanimizmus. A Diktátor iránt megnyilvánult nagy érdeklődés teljesen logikus és a mai élet leikül étéből fakadó. Egy kis pszibclogiával mindig okát lelhetjük az ilyen tömeg-meg­nyilvánulásnak, de ez még nem állhatja út­ját a csalódásnak, mint amely jelen esetben is bekövetkezett. Mert Jules Romains a Dik­tátorral egyik legérdekesebb és legaktuáli­sabb probléma színpadra vitelét Ígérte. De ezt á problémát csak részben vetette fel és ezt is csak részben oldotta meg. Valiké László. xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkitvn, finom -kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténe- tek, ára csak 12 korona. Megrendelhető la­punk könyvosztályában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom