Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-17 / 89. (1423.) szám
3 1927 április 17, vasárnap. TJsecGM-iVVAi^Aa-HnaiSB Kolonizáció Irta: Koczor Gyula, nemzetgyűlési képviseld A háború befejezése utáni évek izzó, ézólsóséges kitörésekre alkalmas hangulatának mérséklője, lehüsitője több államban s így a köztársaságban is a ,földbirtokreform eszméje volt. Egészségesebbé tenni a birtok- megoszlást, lefaragni a tulhajtásokat, lehetővé tenni a törpe- és kisgazda-birtok oly mérvű kiegészítését, hogy az racionális gazdálkodásra alkalmas legyen, földhöz juttatni a mezőgazdasági munkásságot, ezek voltak a hangoztatott, a nemzeti erő emelésének és a szociális helyzet javitásának érveivel alátámasztott elvek. Az uj állam alakulás egyik erős fegyvere, a hatalom megszilárdításának legértékesebb eszköze volt ez. A föld imádó magyar nép közeledni látta régi álmai megvalósítását: a földhez jutást; sok község lehullani érezte magáról a béklyókat, melyeket a körülölelő latifundiumok raktak rája s nagyobb darab kenyeret, szabad fejlődést képzelt maga elé. A földbirtokreform legradikálisabb szószólói, akik nem voltak válogatósak az agitáció eszközeiben és tekintet nélkül a lehetőségekre és a megválóéithalóra, legszebben beszéltek a tömegek képzelete és szája ize szerint, •megkapták busás jutalmukat: az 1920-i választásoknál többségben kerültek a nemzetgyűlésbe, amiben nagy része volt a magyar szavazatok tízezreinek. A földbirtokreform végrehajtása azonban keserves csalódást hozott a magyar népre. A nemzetközi testvériség hirdetői, a szociáldemokraták megfeledkeztek igéikről s a legszélsőbb csehszlovák elemekkel versenyeztek, hogy megvalósítsák igazi céljukat: a magyar kézben levő földek elvételét és azoknak csehszlovák kezekre való juttatását. Megkezdődött a kolonizáció. A magyar birtokostól elvett földekre sz inni agyar vidékeken cseh, morva és szlovák telepeseket hoztak: a magyar gazdasági cselédek ezrei maradtak kenyér nélkül; magyar törpebirtokosaink elvesztették a nagybirtok nyújtotta kereseti lehetőséget; kisgazdáinknak még reményűket is ei akarták venni, hogy a í öldeesk étket ki égé szí th éti k. A földbirtokreform kolcuizációvá vállor zott s a magyar szájában keserűvé lett a falát, átokká az imádság és Ökölbeszorult a keze, mikor ezt a szót kiejteni hallotta. Volt oka reá, hisz a föld az életet, a kenyeret, a jövőt jelentette, ennek elvesztése egyértelmű volt a pusztulással. Kemény harc következeit, elszánt küzdelem, melynek az volt a követelése, hogy a magyarlakta vidéken csak magyaroknak adjanak földet. A hatalom azonban változatlanul ragaszkodott célkitűzéséihez, folyt tovább a kolonizáció, sok ezer hold magyar lepiakult a hontalanok világszövetsége Prága, április 15. Köln-Ehrenf ebiben mosf alakult meg a hontalanok vtláerszüvétségre. amely céliául a különböző államok ama i lakóinak nemzetközi megszervezését tűzte ki, akik semmiféle állampolgárságot felmutatni nem tudnak. A kölni szervezet mindenekelőtt pontos statisztikát készített a hontalanokról és azok helyzetéről, hogy a beszerzett adatokra hivatkozva az illetékes nemzetközi intézményeknél e kérdés* egyetemes szabályozását kérje. Értesülésünk szerint a világszövetség a csehszlovák köztársaságban is fiókszervezetet óhajt létesíteni és a többi között az állampolgársági kérdés egy itteni magyar szakértőiével is érintkezésbe lépett. Máius 2S-én eiüSffwálasitás A cseh erős sajtókampányra késsüü^ek — állásfoglalások Masaryk melleit és ^asaryk ellen A Reforma az elnökválasztás napjának kérdésével foglalkozik és többek között ezeket irja: Az utóbbi napokban ismét azt a hirt terjesztik, hogy a köztársasági elnökválasztás napja valószínűleg május 26-ika vagy 27-ike lesz. Minthogy a jelenlegi elnök hét évvel ezelőtt május 27-én tette le a fogadalmat, az utolsó terminus csak május 26-ika lehet. Ez a nap azonban ünnepnap s igv valószínű. hogy az elnökválasztást' május 25-én ejtik meg. A köztársasági elnök az eddigi tervek szerint május 24-én tér vissza külföldi útjáról, úgy liogv teljes biztonsággal lehet állítani, hogy az elnökválasztást május 25-én, szerdán tartják meg. A fascisták nyűg frontba állnak Prága, április 15. A fascista Moravská OrlLce foglalkozik az elnökválasztás kérdésével és feltünéstkeltő cikkét ezekkel a szavakkal fejezi be: — Ma nyíltan megmondjuk, nem vagyunk Masaryk jeíöltetése mellett. Indokunk: politikai, állami, erkölcsi és nemzeti okok. Tárgyilagosan azon az állásponton vagyunk, hegv az elnök következetesen és rendületlenül a pártok fölött álljon. A tapasztalat azonban mást mutatott. Már más helyről és több ízben történt célzás arra, hogy az elnök ne avatkozzék bele a pártügyekbe. föld ment át más kézre, sók ezer magyar vált kényértelenné, hiába volt a népszövetséghez intézett panasz, annak kisebb gondja is nagyobb volt, mint hogy a szerencsétlen magyarral törődjék. Küzdelmünket gyengítették azok a gyeiig eleik ü magyarok, kik hittek a hatalmasok föld ígér eteiben: ezek jutalma is csak keserves csalódás lett. De változtak az idők. A kormányzat kereke nehezen, akadozva forgott, szükség lett az eddig mellőzött kisebbségekre. Három német párt belépett a kormányba s a többséghez való csatlakozásra felhívást kapott a magyar nemzeti párt is. Hajlandónak mutatkoztunk a munkára, de csak azzal a feltétellel, hogy az a magyarság eddigi helyzetének javulását, az egyenlőség elvének érvényesülését jelenti s elsősorban teljes mértékben helyt ad a magyar földigényeknek. Az erre vonatkozólag folytatott tárgyalások magyar szempontból, jelentős eredményeket képviselnek ugyan s kilátást nyújtanak a magyar kívánságok nagy részének teljesítésére és a magyar földigénylők igazhanem minden kérdésben őrizze mes: szigorú semlegességét. Az elnökjelölést nem szabad Klofács, Sfránsky és Meisner pártreceptie szerint mérlegelni. A Károd ni Osvobození viszont azt mondja, hogy minden diszkusszió teljesen fölösleges, mert az elnökválasztási kérdésből nem lehet vitás politikai kérdést csinálni. A májusi választás sem politikai, sem személyi vitát nem tűr. Az összes komoly és felelős politikai tényezők pártállására való tekintet nélkül egyetértenek abban, hogy elnöknek azt a férfit fogják megválasztani, aki úgy forradalmi, mint jelenlegi elnöki ténykedéságos kezelésére, nem adj^k azonban a feltétlen, megváltoztathatatlanul erős biztosi- tékát annak, hogy a még felosztásra kerülő magyarlakta területen fekvő földek kivétel nélkül magyar kézre kerülnek. Nos, igy nem alkuszunk! Az volt a vád ellenünk eddig, hogy nem akarunk az egyetemes érdekért dolgozni s ezért nem részesülhetünk egyenlő elbánásban. Ezt a vádat már megdöntöttük, követeljük tehát ?z egyenlőség érvényesítését, még pedig ‘esősorban a rövidesen befejezendő földbirtok- reformnál. Erre vonatkozólag kellő biztosítékot s határozott választ kérünk:.igen, avagy nem. Igenlő esetben teljesíteni fogjuk az ebiből reánk háramló kötelezettségeket, ha nemleges a válasz, úgy felvesszük a legszélsőbb harcot, elmegyünk a legvégsőkig s minden talpalatnyi földet, melyre magyarnak van jussa, számon tartunk és számon kérünk. Mert el fog jönni a számonkérés napja is, mert el fog jönni az idő, mikor az itt élő magyarságot, ha tetszik — ha nem, egyenrangú állampolgárnak kell elismerni. Kérje a legújabb líM-gallérf seivel megmutatta, hogy nem tartozik egyetlen párthoz sem, hanem csakis az államot szolgálja. A cseh néppárti Prazskv Vecernik az elnökválasztással kapcsolatosan ezeket irja: Közeledik a köztársasági elnök választása. Ez rendkívüli jelentőségű dolog, amiről éppen ezért sokat kell írni és sokat kell beszélni. A lap különböző véleményeket és terveket fog információ oéljából regisztrálni. Csak arra kéri az olvasókat, hogy ezeket a közléseket ne tekintsék úgy, mintha ezek a cseh néppártnak a véleményei volnának. A cseh néppárt törvényhozói közvetlenül az elnökválasztás előtt, nyilatkozni fognak erről a kérdésről. Ebből is megállapítható, hogy az elnökválasztás előtti sajtókampány ezután fog csak valójában megindulni. Englis a régi nyugdíjasok kielégítését ígéri Prága, április 15. Euglis pénzügyminiszter a német keresztényszocialdsta képviselőknek a régi nyugdíjasok illetékeinek rendezése ügyében beadott interpellációjára a következő választ adta: Az 1927. évi költségvetés tárgyalása alkalmával a pénzügyminiszter a kormány nevében kijelentette, hogy a kormány, amennyiben az állam pénzüevi eszközei ezt ™elengedik, törekedni fog arra, hoery legalább azon régi nyugdíjasok érdekében megtegye a szükséges intézkedéseket akik gazdaságilag a legrosszabbul állanak. A pénzügyminisztérium most e~" ilyen értelmű törvényiavas]aton dolgozik, amelyet az előkészifés befejezése után beterjeszt a minisztertanácsnak, hogv az a javaslat sorsa fölött döntsön. tul'felől átfogott lábbal és meredt szemmel nézte a zászlós vívódását, Kisértetjáró csend fogta körül szomorú lelkiemet. Olykor-olykor hallottam még egy-egy ágyuszót, valaihonnét Bochmia irányából, aztán süllyedni kezdtem megint nagy feketeségbe. A fejein égett, a szemem égett, az időről nem volt. fogalmam s nem tudtam, hol lehetek voltaképpen? Nem emlékszem többre. Itt-ott mintha fehérkabátos orvosok hajoltak volna fölóm, akik suttogva beszéltek egymáshoz, máskor mintha a kis lengyel leányt láttam volna magam előtt, miközben aggodalmas szemmel nézett rám s megigazi- totta fejem alatt a párnát... Aztán egyszerre felgyűlt előttem a telatini erdő, tűzben recsegett az őszi vadonat, égig-lobogtak a lángok s a tüzből és füstből lelket-re megtelő n vert ki a kassai honvédek rohamkiáltása ... Furcsán elnyújtva, mint a nyávogás, de rendíthetetlenül... Láttam meghalt önkéntes társaimat: szokatlanul etdült tartásban táncoltak a levegőben, elfanyalodatt szájjal mosolyogtak s kurjongatva csapdosták a lábszárukat. A haja véres volt valamennyinek... Később huszárok jöttek valakonnét. Jöttek elnyűtt lovaikon, talán a kamionka-sztrumilovai. halálos attakból... A feje át volt kötve minden harmadiknak s egyszerre nótát kezdtek fújni olyan bánatos kardalban, hogy csaknem könnyekre fakadtam ... Aztán egyszerre éles visítás húzott át magasan-magasan, hogy reszketős futott rajtam végig... Körülnéztem. Egyedül voltam már a szobában. A zászlós ágya üres volt, a főhadnagyé is. Csak a kis ápolónőt láttam, amint lehajtott fejjel rakosgatott valamint a kerek asztalkán. Ahogy megmozdultam, fölt eleinte tt óvatosan, majd lábujjhegyen odajött az ágyamhoz s homlokomra telte hűvös kezét:-- Jobban lesz, önkéntes u-r. De szomorú volt a hangja. Nagyon szomorú. — Mi újság odakint? — kérdeztem halálos-bágyadtan. Abban a pillanatban megint sivitás húzott el. Magasan-magasan. A kislány összerezzent: — A várost lövik már. Tegnap dél óta szakadatlanul ömlik a sok katona Oderberg felől, hogy fölmentse a várat. Istenem, mi lesz velünk? — A zászlós hova lett? — Elvitték, — s elakadt a hangja. — Hát a főhadnagy? — Becsbe szállították ... Tudtam, hogy a zászlóst eltemették azóta. Szomorú és levert voltam: — Mióta fekszem igy? — Három napja... — « könnybefult a szeme. — Önkéntes ur, magát is vinni kell.. Jaj, hogy bírja ki a hosszú utat? Megfogtam a kezét s nem szóltam semmit. A kis lengyel leány a zsebkendője után nyúlt s szabad kezével a szemét törölgette. Megsajnáltam: — Minden megfordul egyszer, kisasszony. Köszönöm a jóságát. De azért nem vittek el mindjárt. Csönd volt mindhalálig: egy kis nesz se jött kívülről. Valami egészen kivül-eső szobában lehettem, ahová csak a nagyon beteg katonákat volt szokás vinni. Feküdtem-feküdtem és nem voltak gondolataim. A fejem még mindig égett. Azalatt pedig magasan felettünk ijesztő sivitás hallatszott. De csak álomszerűén. Máskor ismét mintha távoli és tompa dobogás jött volna valami lóistállóból. Tudtam. Mindent tudtam. A lengyel leány még mindig ottült az ágyam szélén s bármennyire szerette volna is takargatni, láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit. Később aztán megszólalt: — A nép menekül Krakóbői... Mi lesz magával, Önkéntes ur?... Nem szóltam semmit. Mert gyötrő gondolat ck. f ogl a! k o zíatt a k. Egyszer föl akartam emelkedni, de nem volt erőm hozzá. A fejem alá tette keskeny kezét: ----------- ■ ................... V > — Akar valamit, önkéntes ur? S rebbenés tükrözött a gyengekék szemében. — Semmit kisasszony, semmit, — feleltem nyöszörögve. — Mondja csak, van valakije a világon? Lehajtotta a fejét: — Édesanyám él itt a városban. Vőlegényem is volt, önkéntes nr, éppenolyan diáki éle, mint maga. De nem tudom, él-e még? Három hete múlt, hogy utoljára irt. A Nida mellett volt akkor ... — Nagy csaták vannak a Nida mellett, — szóltam el magamat. De ő talán nem is hallotta már. A szemét törölgette egy kis zsebkendővel. Halgattunk-hal 1 ga ttunk. Ivetten voltunk csak: mintha mindenki-más meghalt volna a világon. Egyszer még fölnéztem: — Kisasszony, irja meg a hazámba, hogy rosszul jártam. Tiz napja nem tudtam írni egy kislánynak, aki a menyasszonyom ... Pillanatra kisurrant a szobából s amikor visszatért, ceruzát és táborilapot tartott a kezében. Az ágyam szélére ült s Írni kezdett a térdén. Azt irta, hogy sebesülten fekszem Krakóban s fáradt vagyok. De karácsony után otthon leszek minden bizonnyal. A végén 5 is üdvözletét küldte a menyasszonyomnak. Alighogy felolvasta, összerezzent, mert megzörrent az ajtó. A vezér orvos lépett be két fiatalabb társával. Egyenesen hozzámléptek s óvatosan, félhangou váltottak két- három szót. egymás közt. A vezér orvos a kezét nyújtotta váratlanul: — Muszáj elszállittatnunk önt is, senki nem maradhat a városban ... Gyógyulást kívánok! A másik két orvos is biccentett felém s kimentek. Csak kis ápolónőm maradt vissza. Esengvö tette össze a kezét: — Istenem, Istenem, talán sohasem éri el Bécset! — Budapestre akarok menni! — hajtogattam konokul. — Nem megyek Becsbe! | Négy hónapja nem láttam senkit a hazám- ! bői...-- Nem lehet, önkéntes ur, — csititgatott okosan. — Három felől ágyazzák a várat, már csak az a pályaudvar szabad, amelyikből Oderberg felé futnak ki a vonatok. Nyugodjon meg az Istenért, meglássa, jobban lesz! Annyi erőm nem volt, hogy mondhattam volna neki valamit. Csak elnyúltam az ágyban: sárga arccal, nyomorultul. A kislány eltűnt azalatt. Úgy ment ki most is, lábujjhegyen, mintha halott feküdt volna a másik szobában. Én feküdtem tovább. Az időről már nem volt fogalmam. Az ablak egy szabadon- hagyotf sávján át ugv tetszett olykor, minha hó hulldogáit volna odakint. És nagy szünetekben ijesztő vonítás húzott át a levegőben. Magasan-magasan. Aztán megint nem tudtam magamról... Egyszer, igen sokára, két szanitész jött be hordággyal. Fölemeltek s rátettek óvatosan. Az udvaron aztán egy keskeny és nyomorult szekérbe fektettek. Úgy látszott, minden egyéb jármű eltűnt már akkor Krakó városából. Az utolsó pillanatban kifutott hozzám a kis lengyel leány. Könnyei előtörtek. És míg fölémkajolt a kezét tördelte: — Jaj, mi lesz magával, önkéntes ur? Kezet csókoltam neki s lehunytam a szememet. És nem láttam többé. öt perc. múlva lépést döcögött alattam a szekér- Szótlan kocsis gubbasztott az ülésben, pilingélt a hó s nagy-nagy időközökben vészes suhogás húzott el fölöttem. Magasan- magasan. A szekér mélyéből annyit láttam csak, hogy lebocsátott zsalugáterü villák között mendegélünk, szörnyű hallgatásban. Halott volt minden villa s csupaszon éktelenkedtek a fák. Talán egy ember sem maradt vissza a városban. Meutüink-meutünk s azalatt esteledni próbált. Feküdtem a szekér alján, hanyatt s hullt-hullt rám a hó. S nem tudtam, hova visznek.
