Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-17 / 89. (1423.) szám

1927 április 17, vasárnap. Jézus! Te légy velünk! Irtó: HEGEDŰS LÓRÁNT Az emberi történetet kettészakitolta az a. vértivorny-a, amit üli világháborúnak lii- vünk. Ez a szörnyű mer-edélyes árok választ­ja el egymástól a múltat és. a jövőt. Késő századok úgy fognak rá v isszatekinteni, mint egy vérző varra, mely a (história testén végig­fut. Mindaz, ami előtte van, már nincs, -- otv messzire dobatott. Mert megtanultuk azt, •hogy az időt nem az óra tikta-kja méri, hanem ajp, hogy mennyi esemény kopogott a rni .idegrendszerünkön. S mert a világháború nyégyéves tivornyája alatt annyi megpróbál­tatás zuhant a küzdő Európára, amennyit csak egy Ieviathan tudott volna felfogni ideg- rendszerével, ezért minden a távol ködébe veszett, ami 1914 előtt volt Nagy Sándor és Hannibál oly kevéssé érdekelnek már min­ket, mint a kínai Ming császárok sorsa, vagy .Egyiptom tizennyolcadik dinasztiája. Meghalt Jniius Caesar és Napóleon, nincsenek sehol a régi hősök, úgy gondolom, már II. Vilmos császár sincs a történelemben. Csak egyetlen óriás alak van, akit meguagyit még az, hogy a könnyek prizmáján át látjuk glóriáját: ez Jézus. Ma mindenütt o van jelen, A magyar közönségnek ezt meg kell szoknia. Jézus aktuális, Jézus izgató, Jézus moderu, Jézus a mienk. Nagyon különös, hogy tavaly a krisztologia egy igen érdekes * eddig kétségbe nem vont okmány birtoká­ba jutott és arról az egész világon beszéltek, csak a magyar irodalom hallgatott. Arról van szó, hogy Josephus Fia vausnak a zsidók tör­ténetérői irt munkájából egy ó-szláv glagolit. kézirat került elő, mely sokkal részletesebb lenne, mint ama régi latin szöveg, amit eddig ismerték. Josephus Flavjus tudvalévőén Krisztus után 70-ben halt meg és ágy, mikor történetét megírta, Jézus kortársaival érint­kezett, Ma azt látjuk az újonnan talált kézirat­ból. hogy ö voltaképpen nem is történetet, hanem vitairatot akart szerkeszteni, amely­ben a római császárok előtt. Vespasianus és Ti tus előtt, véd eni akarta a zsidóságot, hogy nem ez a faj az, amely folyton rendetlenséget csinál Júdeábán. Ezért mondja azt, hogy‘egy bizonyos názárethi Jézus csinált zavart, de ki is végeztetett. Az uj kézirat, ha hitelesek a külföldi közlések, e zavarokat részleteseb­ben fejti ki és itt úgy látszik, a bibliának.egy tágabb magyarázata készül. Kétségtelen, hogy Jézust Josephus idejében már nagy néptömeg vehette körül. Ezt bizonyítja Jeruzsálembe való bevonulása is, ahova azért megy szamár- háton, mert az ótéstanientömban a szamár sokkal nagyobb tiszteletnek örvendő állat, mint a -lő. sckkal többször "is'fordul elő. Ha később történt- volna-.a dolog, kétségtelenül gyönyörű paripára ültették volna Jézust. H-ogy itt egy nagy népmozgalom fejlődött ki Jézus szavai körül, azt abból is látjuk, meri a bibliában van egy hely, amely semmi össze­függésben nincs a szöveggel, sem'előbb, sem utóbb nincs folytatása és csak így érthető meg. Ez Lukács evangéliumának tizenharma­dik rész:--, ahol -egyszer csak az fordul elő, hogy Jézusnak jelentik (13. rész első vers) a következőt: „Tövének azon időben némelyek, kik néki (Jézusnak) hirt mondának a guliíea- ■beliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldo­zatukkal elegyítette". És Jézus erre azt mondja (13. rész 4. vers): „Az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Si-loamban és megölte .őket, gondoljátok-e, hogy bünösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó ember­nél ?“ Ezután nincs tovább, Jézus megkezdi a fügefáról szóló hasonlatát. Ez újabb Josephus Flavi-us szerint úgy látszik, hogy a tizennyolc zsidóra azért dőlt rá a torony, mert római katapultok, fal törő kosok voltak .működésben. Faltörő kosokra volt szükség azért, mert egy népmozgalom támadt, amelyben Jézust senki sem értette meg. Ez a mozgalom négy külön áramlatból állott. Először is az ortodox zsidó papság, mely Jézus uj tanítását eretnekség­nek tartotta. Ez azonban háttérben maradt és előtérbe nyomult a többi három. Először azok a zsidók, akik el. akartak szakadni Rómától és önálló zsidó országot akartak. Tudásnak ilyennek kellett lennie, mert ő akkor 'árulja el Jézust, aki eddig bízott benne, pedig is­merte, amikor meglátta, hogy Jézus nem földi zsidó királyságot akar. hanem az em­beriség vallását akarja megalkotni. Jézus azután bemegy a templomba és kikergeti on­nét a kútárakat. Barabás és társai úgy jutnak be a bibliába, hogy ők azt hitték, hogy Jézus kommunizmust fog teremteni és megengedi nekik a szabad rablást vagy a vagyon szétosz iá-áh így jut Barabás ahhoz a szerephez, hogy közte és Jézus között választott Pilátus. A ne pyedik faktor tudniillik Pilátus, aki, mint. neve is mondja, megnyirt fejű rabszolgaszár- mazék. ki folyton aggódik hivataláért és igyekszik elnyomni minden mozgalmat.' Végül egyedül marad Jézus maga, kit senki sem ért-meg, mert ő sem zsidó királyságot nem akart, som kommunizmust, sem a római. imperramot szolgálni, sem az ortodox zsidó, papság tanait fentartani, hanem meg akarta! alapítani a mennyeknek országát. | Ez az uj világítás megint a régi és akár téves, akár nem, alkalmas arra, Ihogy az em­beriséget az Istenember alakja körül sodor-' ja. Legyünk tisztában vele, hogy amikor a világháború előtti történetből csak egy alak marad, akkor a magyarságnak sincs más' választása, mert hiszen ez a nemzet járja -lég- J inkább a Golgotát. De nincs más választása egyetlen magyarnak sem, ezért hajtsuk le fejünket. Ö jön: itt van húsvétija; ötszázötven- millió ember hallja ma szent szavát, így hal­lom én is harangzugásu szózatát: kisér, mikor megyek Megyek le a hegyről. Már iuil vagyok a tetőn, lábam visz lefele. Megyek, lassan me­gyek, mögöttem vérvörös az ég, alattam a nagy szakadék. Megyek. Ha megtorpan lép­tem egy pillantásra, iszamós kövek görgetege hull le a végtelen Mélybe, folyton ütŐdv-e Bánatkövek, Gondkavicsok: kopp —- kopp — kopp. Megyek, én utánuk megyek. Mily kegyetlen volt hozzám a Végzet, mikor leg­jobb akartam lenni, akkor összetépett. Most már megyek. Alapítva 1833. Telefon 33. KOSICE, Nagy választék. Fő-ulca 19. Jstisroi árak. Husvétnek zug harangja s ezért meg kell állmom. Lassan megszáll a M-ulás zúzmarája s felharsan lelkem nagy cavatinája: Uram, csalódtam en-fejembeu, Uram csalódtam emberekben, Uram csalódtam nemzetemben S ezért csalódtam mindenemben — De nem csalódtam a Te szivedben: Jézus! Te légy velünk! A húsvéti cikk Irta Flachbarth Ernő dr Prága., április lő. „História est testis tempómra, magiistra vitae44. Cicerónak ezt. a sokszor emlegetett, de ritkán megszívlelt mondását idézte Deák Ferenc híres húsvéti cikkében, midőn a tör­ténelemből vett példákkal igazolta azt az ál­lj túrát, hogy valahányszor zágon súlyosabb elégedetlenség mutatkozott, azt majdnem mindig 2* osztrák államférfiaknak a magyar alkotmány mellőzésére intézett tö­rekvései okozták. A húsvéti cikk és Deák Ferenc közjogi tanítása ma már szintén a múlté. A Trianon utáni magyarságok, egé­szen más feladatokat kell megoldania és ;észem más nehézségekkel kell megküzde- e, mint amelyek a Világos után követke­zett korszakban nagyapáinkat foglalkoztatták. Mindazonáltal a történelem ma is az élet mestere, ma is az elmúlt idők tanúja és szö- vétneket gyújt nekünk, hogy el ne Tévedjünk az események utv-esztőjébén. Mert bármeny­nyire is-különbözzék a mai kor attól az idő­től, amikor T húsvéti cikk Íródott: miként akkor, ma is arra a kérdésre keres feleletet egy súlyos katasztrófa és a teljes remény­telenség evei után a magyarság, hogy merre vezet a nemzet jobb jövőjét biztositó kibon­takozás útja. Mikor 1849 januárjaiban Windischgraetz a tizenkettedik órában is kiengesztelődésre törekvő Deák Ferencet azzal a kegyetlen ki­jelentéssel, hogy rebellisekkel tárgyalni nem akar, útjára bocsátotta, Deák visszavonult keiiidai birtokára és tizenkét évig távol ma­radt a közélettől. Néhány ókonzervatív mág­náson kívül az egész nemzet követte öt a passzív rezisztenciába. Ez a némaságában is félelmetes ellent áll ás sokban hasonlít ahhoz a „szatjógrá‘Vhoz, amelytől ma Gandhi re­méli az angol uralom letörését és India füg­getlenségét. Schmerling már 1850-ben meg­hívta Deákot egy, a bécsi igazságügyim ti i sz­tár iáim által kezdeményezett jogi konferen­ciára, de Deák e felszólításnak éppen úgy nem tett eleget, mint ahogy még 1860 decem­berében. is elutasította Sci-tovszky herceg- prímás meghívását azokra a tanácskozások­ra. amelyek az országgyűlés előkészítésének megbeszélése végett az uralkodó kezdemé­nyezésére Esztergomban megindultak. Pedig akkor már a helyzet úgy külügyi, mint belnolitikai tekintetben, a magyarság javára kezdett érni. 1859-ben Ausztriát nagy vereség érte a franciák és olaszok részéről, minek következtében Villafrancában kényte­len volt lemondani leggazdagabb tartomá­nyáról, Lombardiáról. A belnoliLkában is hatalmas irányváltozás következett be. Ba- dbot elbocsátották és helyébe Golucbowski, majd Schmerling került. Az 1860. évi októ­beri diploma és a következő évben kiadott februáriad pátens kibocsátásává! Ferenc Jó­zsef szakított az abszolutizmus rendszerével és Becsbe központi, parlamentet hívott ösz- sz\ amely mellett a magyar országgyűlés, akár csak a csehországi, galíciai vagy krajnai tartornánvgyülés, egészen, alárendelt szere­pet játszott volna. Az udvari körök azonban nagyon csalódtak, ha azt hitték, hogy Ma- o-varország az eddigi állapotnál kétségtele­nül kedvezőbb rendszerváltozás utá,± azon­nal hajlandó lesz szabad rendelkezési jogát feladni. Már a protestáns pátens körül le­folyt küzdelem, amelyben a katolikus ma­gyarság is hűségesen támogatta protestáns testvéreit, eléggé megmutatta, hogy a ma­gyar nemzet még oly jelentős anyagi va^v egyéb előnyök kedvéért sem hajlandó le­mondani törvényes jogairól és ősi intézmé­nyeiről. Most pedig, nem egy felekezetűt, nem egy osztályt, de az egész nemzetet és az egész országot akarták jogai feladására rá­venni ! A magyar követek nem mentek, el Becs­be és az 1861. évi országgyűlés mint egy ember utasította vissza azt a föltevést, hogy a nemzet jogait feladja. Formai tekinte •i*o 6 n különbség volt. ugyan Deák. Ferenc „íöl- irati“ és "Tisza Kálmán „határozati41 pártja között, de már a lényegben, az 1848. évi tör- vénves jogalaphoz való ragaszkodásban egyek, voltak a vélemények. Ezen az ország­gyűlésen nem volt senki, aki nem helyeselte volna Deák Ferenc gondolatmenetét és föl­irat i javaslatának azt a végköv etkeztételét, ho"v az eddigi rendszer, „az abszolút rend­szer minden fenlevő következményeinek megszüntetése olyan előleges föltételek, mik­nek teljesítése nélkül tanácskozás és egyez­kedés lehetetlen44. A ma—ar nemzetet egészséges politikai ösztöne visszatartotta attól, hogy a reálja ne­hezedő nyomás némi enyhülése után. azon­nal belenyugodjék az adott helyzetbe, hanem ellenkezőleg arra Ösztökélte, hogy legyen tü­relemmel és tartson ki ideáljai mellett mind­addig, míg a körülmények megváltozása azoknak tökéletes megvalósítását lehetővé teszi számára. Deák Ferenccel esyütt min­denki a ne^vvennyolcas törvények helyre­állítását tekintette a bécsi kormánnyal ne­talán felveendő tárgyalások előzetes föltéte­lének és amíg a hatalom ezt. a jogalapot, el nem fogadta, szó sem lehetett arról, hogy a nemzet, kisebb-navvoihb engedményekért ál­láspontját feladja. „Minden csorba —■ mon­dotta Deák, mikor Pest belvárosi követévé megválasztották mit ezeken (a nogvven- nvo-lcas törvényieken) önmagunk ejtenénk, halálos seb volna a nemzet életén... Ez mé­lyen gyökerezett hitvallása nemzetünknek, melyet sem anyagi kecsegtetések, sem nehéz szenvedésünk isínéti megújulása, sem a ve­szély, mely honunk fölött lebeg, ki nem irt­hatnak szivünkből, s a mely magyarnak ke­beléből kihalt ezen érzelem, az már búcsút vett a honsze-Tetet magasztos érzelmétől és a becsülettől,44 Miután a képviselőház 155 szavazattal 152 ellenében a fölirat mellett foglalt állást és némi módosítások után elfogadta Deák javaslatát, a fölirat Ferenc József elé került, aki azonban — éppen a módosításoknak sze­rinte a korona méltóságát sértő szövegezése miatt — visszautasította azt. Az országgyűlés erre egyhangúlag Deák eredeti javaslatát terjesztette fel Becsbe, ahonnan nemsokára visszaérkezett a Schmerling által megszöve­gezett leirat, amely változatlanul kitartott az októberi diploma mellett. Az országgyűlés erre leírhatatlan lelkesedéssel és a leg­kisebb változtatás nélkül magáévá tette Deák második fölirati javaslatát és kimon­dotta, hogy „az országgyűlési értekezések fo­nalát megszakasztottnak44 kénytelen tekin­teni. E fölirati javaslat végén találjuk a klasszikus szavaival: „Amit az erő és hata­lom elvesz, azt az idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak, visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges. Tűrni fog a nemzet, remélve a szebb jövendőt, s bizva ügyének igazságá­ban.44 Tíz napnál e fölirati javaslat elfogadása után a császár karhatalommal feloszlattatta az országgyűlést Újból négy nehéz esztendő következett. Kihirdették a statáriumot, e^- idejüleg a megyék és városok öukormányza- tát is felfüggesztették. De a nemzet bizalom­mal követte Deákot és rendületlenül kitar­tott mellette. „Sokan találkoztak — írja üo- rove István naplójában —, kik mesruma a nyomasztó állapotot, kedvezőtlen körülmé­nyek között is meginditani szerették vJna az egyezkedést. Deák tántoríthatatlan ma­radt s a következés megmutatta, hogy igaza volt,44 1865 e-Iején ismét kiderült az ég Ma­gyarország felett. A bécsi kormány belpoliti­kája zsákutcába került és kívülről, különö­sen Poroszország felől, nagy bonyodalmak fenyegettek. Tervbe vették hát a mawar or­szággyűlés összehívását, hogy a nemzetet megnyerjék maguknak. Akkor már e^es magyar konzervatív körök, köztük különösen A^onyi György, a volt országbíró, minden befolyásuk latbavet-ésével meg akarták győz­ni az uralkodót, hogy a magyar kérdés meg­oldása csak úgy képzelhető el, ha — miként azt Deák követeli — a negyvennyolcas tör­vények jogérvényét előbb elismeri és kine­vezi a felelős magyar kormányt Erről azon­ban Sohmerling hallani sem akart és a biro­dalmi tanácsban kijelentette, hogy a kor­mány a negyvennyolcas törvényeket mondád­dá ed nem ismerheti, amíg a magyar or­szággyűlés azokat nem alkalmazza az osz­trák alkotmányhoz, az októberi diplomához. A kérdés tehát akörül forgott, hogy Ma­gyarország elfogadja-e az októberi diplomát és a februáriusi pátenst, vagy pedig alkot­mányának és régi törvényeinek előzetes el­ismerését tekinti-e annak a priusznak, ame­lyet megelőzőleg semmiféle táróval ásókba nem bocsátkozik. Deák már a Lustkandel bécsi egyetemi tanárral folytatott nőiéin iájá­ban kifejtette a magyar közjogi fölfogást, most pedig, néhány napDal Schmerling be­széde után a Pesti Napló húsvéti számában (1865 április 16), az úgynevezett húsvéti cikk­ben. (teljes cime: „Még néhány szó a „Bot- sehafter“-nek ápril 9.-diki cikkére44) újból megismételte azt az állásnontját, hogy a ma­gyar kérdés csak az ország régi törvéuv-eí, különösen a pragmatika szankció és a Het­vennyolcáé alkotmány alapján oldható meg. Húsvéti cikkében Deák Ferenc a bécsi Bot- soliafterrel polemizálva rendkívül szeren­csés formában fejtette ki, hogy a magyar nemzet időről-időre megnyilvánuló elszaka­dási törekvéseit .mindig az idegen államfér­fiaknak a magyar alkotmány mellőzésére in­tézett tanácsai idézték elő és ilyenkor min­dig a fejedelmek igazság-érzete és mélyebb belátása állította helyre a bizalmat. Vélemé­nye szerint, a bizalom most is helyreállítható, mert ha a magyar nemzet alkotmányos on- állását az osztrák alkotmány kedvéért, nem akarja feláldozni, ez még nem azt jelenti. Érelmeszesedés, neurasthénia golyva, mirigy-, csont-, izületi-bajoknál, angolkór, vérszegény­ség, felleléseknél, az anyagcsere forgalom zavarainál, tehát mind­azon bajoknál ajánlva, hol a Jód-Bróm-Sósfürdok indikáltak. eyern*k*kntl specifikum! Csizi Jöd-Bróm Fürdő Nyitva május 1-től szeptember 30-ig. Felvilágositást nyújt és prospektust küld a FÜRDŐIGAZGATÓSÁG CSIZFÜRDŐN (Őizkúpele, z. XVIII.) %lvé- és ffiircflökiiráks fénykeseiés, otthoni kúrák. V s f dliztnl . A nvegf porcellán nagykereskedése. # 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom