Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-17 / 89. (1423.) szám
1927 április 17, vasárnap. Grandi Vin Denti Sec Gottdtener Pezsgőgyár KoSlce Cuvée Francaise Az élő lények milliárdjai szállnak fel kebeléiből az uj lények hasonlók azokhoz, melyek elhulltak és a föld porában elenyészlek. Egy teremtő és az egész mindenséget fan- tartó őserő dolgozik a világnak ezen csodás műhelyében. A létnek mindig Aljább csodái tűnnek fel ennek az őserőnek folyton dolgozó, folyton átalakító keze alatt. Ha már az anyaföld előteremti az uj lényeknek ezt a milliárdnyi sokaságát olyan rejtett csirákból és petékből, melyeket az emberi szgcm fel nem kutathat, de., amelyekkel a Teremtő keze teleszórta a földet, a lét- támasztás, teljessége kívánja, hogy az emberi test is a föld porából előkerüljön hasonló, : bár. meg változott alakban, mint aminőben leélte földi életét. Természetes, hegy az.isteni erőnek itt nagyobb csodát fog kelteni művelnie, mint bármely más léttámasztásnál, mert tökéletesebb szervezetnek az átalakulása fog itt végbe menni. A feltámadás azonban csak a fizikai világrendben általános törvény. Az erkölcsi világrendben nem kell feltámadásnak lennie. Itt helye van a végleges halálnak és az elpusztulásnak rs. Az ember erkölcsileg elromolhat és ebben a romlásban a teljes zül- löttség fokára süllyedhet, a javulás minden reménye nélkül. Erkölcsi halottak, akik sohasem tárnádnak fel, óh mily sokan vannak! Egész népek is erkölcsileg meghallhatnak, anélkül, hogy a bűnöknek abból a sir jattól, melybe beleestek, valaha feltámadnának. Népeknél ez az erkölcsi halál mindig maga után vonja a nemzeti megsemmisülést. Az embert csak egészséges erkölcsök tudhatják fenn, szintúgy a népeket is. De az egyes embert a romlott erkölcsök csak az élet- javaitól fosztják meg, míg a népeknek létalapjukat ássák salá,/- Nagy, a. türtúneluni. színpadáról, letűnt.nemzetek száma, . külön-:. Főző yolt' a faji m ivottjuk, műveltségi fokük. földrajzi helyzetük, hatalmi állásuk, de abban mind egyformák voltak, hogy az erkölcseik megromlottak : és ezért elvesztették nép- és fájfeiitartő erejükét. A függetlenség és az önállóság hiánya, a szabadságok és jogok korlátozása, az elnyomás és.a szolgaság nagy bajok egy nép életében, de magukban véve még nem okozzák a nép. halálát. Irland és Örményország népe él, újra fejlődni és virágozni kezd, bár az elnyomatás rettenetes korszakait élte át. Aki igazán szereti népét, az nem fogja restelleni a fáradságot és nem fog visszarettenni áldozatoktól sem, hogy a népet a tiszta emberi és nemzeti erkölcsök erejében megtartsa. Minthogy pedig a legtisztább erkölcsi forrás a keresztény vallás, melynek befolyása alatt áll minden, ami a világon nemes és magasztos és ami az emberiség jólétét elöAz a testvéri szeretet, amely Kelet- szlovenszkó. magyar és szlovák őslakosságát évszázadok óta összeköti, s amelyet az állam- fordulat óta érvényesülő tervszerű izgatásnak, az elvakult sovinizmusnak és béke-bontó -nemzetiségi gyűlölködésnek sem sikerült megsemmisítenie, nápról-napra tovább erősödik. Közismert tény az, hogy a keleti szlovákok a múltban is minden jó- és bal sorsban együtt haladtak, magyar testvéreikkel és amikor szabadságukért küzdöttek, meleg piros vérük közösen öntözte a hazai szent rögöt. Ép azért, mert így volt ez eddig, a prevrat utáni gyülöletszittás bosszuhirdetés és izgatás Keltetsz töve n s zkóu nem talált termő talajra. A keleti szlovákságnak kétségkívül egész más a mentalitása, mint a liptóinak, túróéinak, illetve általában a nyugati szlovákságnak. Egy nemzet, egy nép és még sem egy természet. Hogy ne említsek egyebet, a keleti szlovák sokkal szeli debb, béketürőbb és istenfélőbb természetű, mint nyugati testvére. A keletinek niég a nyelve is más volt mindig, lágyabb, mint a nyugati. Ezen a nyelven Írták azelőtt tankönyveiket és jelentek meg lapjai és folyóiratai, amelyek általános közr kedveltséginek örvendtek és.messzi vidéke- káii;' ! eíterjejlftiek. A prevrat titán azonban taiiköjiyv-eiknek használatát éltiltották, lapjaikat- beszüntették és azóta semmi nyomtatvány kiadását nem engedik meg ősi kelet- szlovák nyelvükön. Azt mondják, hogy ez nem irodalmi nyelv; sőt a keletieket nyelvük miatt kinevették és kigunyolták, ami végtelenül rosszul esett és rosszul esik ennek a derék keleti szlovákságnak, annál ds inkább, mert azok, akik most gúnyolódnak, a uyu*ati szlovákok sohasem törődtek velük. Még akkor sem voltak kiváncsiak véleményükre és kívánságaikra, amidőn Turőeszentmárton- ban döntöttek sorsuk felől, róluk, de nélkülük. Csak. amikor az első választások ideje elkövetkezett, rávetették magukat a keleti mozdítja, a nép keresztény hitének megőrzése és erősítése légyen politikai, irmk-lui és szociális törekvéseink főcélja. Husvét ünnepén diadalát üli az élet reménye-. Legyen a' szlovenszkói magyarságnak bő része ebben a szent reményben, hogy része lehessen a nemzeti, élet teljességében. szlovákságra is az agrárok és a szociáldemokraták, A politikai huncutságban még járatlan, szegény nép azt sem tudta, mit kezdjen, kire szavazzon, A saját kárán okulva kellett csakhamar belátnia, hogy éppen ellenségeire adta le szavazatait és ekkor ösztön- szerüeu a kiéresztényszocialista párt felé kezdett orientálódni. Be kellett ugyanis látnia, hogy csakis egy oly keresztény őslakos rtól- gári pártban találhatja meg jövő boldogulásának zálogát, amely nem ismer nemzetiségi gyűl öl séget és, amely mindenkinek egyenlő mértékkel, az igazság mértékével mér. A második választáskór jött Hlmka az autonómia jelszavával. Hirdette, hogy teljes autonómia nélkül Szlovenszkó öslakóssága elpusztul s a szlovák nép örökre megsemmisül. Hlinka mindenhova oda is elment, ahol a nép már erős keresztényszocialista érzésű volt, a kommunista darázsfészkókhoz azonban sohasem mert hozzányúlni. Mindig megvárta azt, hogy előbb a keresztény szocialisták nagy fáradtsággal fölvilágosítsák a népet és visszatérítsék a kommunizmus útjáról a tisztességes keresztény útra, s csak akkor, amikor a ke- resztónyszocialisták már lehűtötték a forró talajt, vonult be a már élőké szilé tt utón ezekre a vidékekre is (mint például Korompán, ÖtVösháriyáh, Szilánkom SzépésőTaszlháii, S-e- pe-sváralján, stb.). Mindenütt a templomból kijövő néppel Aiépgyülésekel .rögtönzött és ezeken gyűlöletet és bosszút hirdetett mindenki ellen, elsősorban a magyar nemzeti kisebbség ellen. A józan gondolkodású és béke-szerelő keleti szlovákság azonban nem a gyűlölet- hirdetésre, hanem az autonómia Ígéretére ment Hlinka után, miután éppen az autonómia utján vélte elérni immár tarthatatlan helyzetének m égj avulását. Ezt a tényt igazolja most az a körülmény is, hogy a keleti szlovákság, amidőn megtudta, hogy Hlinka ■a kormánvbalépéssel egy tál lencséért, egy bizonyos „koncepciódért feladta az autonómiát, tömegesen, hagyja el Hlinka táborát és azon kívánságának ad hangos kifejezést, hogy az autonómia ki vívására most már a ruszinokkal akar egyesülni. És a körülmények ismerete alapján be is kell azt látni, hogy a keleti szlovákoknak a ruszinokhoz való közeledése és a ruszinokkal való egyesülése természetesebb folyamat, mint a más .mentalitású, más aiapteimésze.tü liptói vagy túróéi szlovákokkal való egyesülése. A keleti szlovákok Ívül önben is a ruszinokkal már eddig is szoros érzelmi közössége ben éltek olyannyira, hogy például az egyházi ünnepeket a legtöbb vidéken egyaránt . megtartották a római katolikus és a görög- katolikus naptár szerint is. De sok más közös- kapcsolata van a két népnek kulturális, téren1 is, gazdaságilag pedig határozottan, egymásra • vannak utalva. De mindezektől eltekintve, is, miért legyenek a .keleti szlovákok a néppártnak csatlósai? Miért szerepeljenek ötödik, kerékként egy olyan pártban, amelytől hosszú; nyolc év alatt üres Ígéreteknél és rég elcsépelt frázisoknál más egyebet nem kaptak ?. A mai szlovenszkói helyzet igazolja azt,' hogy Hlinka, éppen túlzó sovinizmusa és' gyülöletszittása miatt, sohasem fogja tudni egy táborba összehozni sem . a szlovákokat,- sem a katolikusokat. S ennek következtében Szlovenszkó és a szlovákság ma messzebb áll az autonómia kivívásától, mint bármikor. Nézetem szerint is K-eletazlovenszkó őslakosságának s főleg szlovákságának immár a legkomolyabban kell foglalkoznia a ruszin nép két hivatott, önzetlenül dolgozó vezérférfijának. Kártyáknak és Földes! nek a kelét- szlovenszkóiafchoz intézett kiáltványával. Meg- kell. magyarázni a nép széles rétegeinek,, hogy a ruszinokkal egyesülve hamarább éri el az • autonómiát, —- sőt már gyüm ölcseit is élvezheti akkor, amikor a Hlinka által elve-, tett „autonómiamag“-ból még csak csira lesz. Kassa városa, amelyet a megyék még-, szüntetésével le akarnak degradálni a többi város sorsára, predesztinálva vau arra, hogy •egv autonóm Busztnszkónáik? amelyben minden nemzetiségű polgár egyaránt .megtalálja: anyagi boldogulását- és nemzeti tervényesüjé-** sét, a fővárosa legyen. Ez a fővárosi jelleg úgy saját .magának, mint az egész országrész-. nek csak javára válna. Husvót szent ünnepén kívánjuk .Kelet:-., szlovenszkó és Ruszinszkó őslakosságának, hogy mielőbb találja meg a boldogulás' közös útját: a mostani nehéz helyzetéből a föltámadást. xx Nem pénz 12 korona egy oly könyvért, amely az egész családnak okoz nagy örömet. Siessen megvenni a Tapsifüles nyuszikát! Keletszlovenszkó és Ruszinszkó közös problémája Irta: Fodor Miklós, nemzetgyűlési képviselő. Céltalanul Irtat KOMAROMI JÁNOS Ahogy ébredezni kezdtem volna, nem tudtam, hol lehetek. Valami félálomfélében annyit éreztem csak, hogy rögös utón visznek, mert nagyot daccent néha a szekér. Olyankor jajgatni kezdett mellettem az a két katona, akik közül oldalamnál nyöszörgött. az egyik, mialatt félig-rajtam feküdt a másik. Később arra révültem föl, hogy csuk ott -valamiben visznek valamerre, mert félhomályban sóhajtoztunk. Talán autóbusz lehetett. Valami hídról pattant le a rozoga jármű s föl kellett ordítanám. Égő szúrás hasított át a két lábamon, tehát sebesültnek kellett lennem. • Beiáthatatlanul hosszú percek múllak el aztán. Lebéttek persze negyedórák is. Ahogy tisztult az eszméletem, félpillanatra láttam magamat megint, amint szuronnyal vágtatok előre a téli-szántáson, szemközt (de oly messze még!) egy árok s az árokból ezer^ ezer lápos-sípkás katona tüzel reánk látott rameredt szájjal. Egyszerre három szörnyű ütés a két lábamon, kettőt vágódom, meg- hempergőzöm a szántáson s nem emlékszem többree Most pedig vittek-vittek. Nem tudtam, mióta és nem sejtettem, meddig. Tűzben égett a két szemüregem s hirtelen-csak megszűnt köröttem a két katona nyöszörgése, az autóbusz kánykolódása, a két i lábamat sem éreztem többet. Hirtelen-csak süllyedni kezdtem a feketeségben.... Nem emlékszem többre. Ahogy fölnéztem volna, tiszta ágyban feküdtem, hanyatt. Fél-sötét volt a szobában, hamvaskék, súlyos függönyök ablakon-ajtón s rémült csönd mindenfelé. Mintha egy más világba kerültem volna. Először szivdobogva hal'Igatóztam, hogy nem lép-e be hozzám valaki,, de csak a csöndet hallottam magam körül. Aztán... XJgy rémlett aztán, hogy messziről, igen messziről tompa dobogás vergődik el idáig. Mindig hatszor egymásután. Tudtam, hogy elhagyott baj társaim haldokolnak ottan... Siket csönd megint... Sokára és nagy erőlködéssel oldalt tudtam fordítani a fejemet s akadozó szívvel láttam ekkor, hogy a szomszéd függönyös ágyban egy bekötött fejű zászlós hever és hörög. Szemközt egy főhadnagy ült az ágyban, a két könyökére dűlve s tágult szemgolyókkal meredt rá a zászlósra. Mert utolsó óráján volt, szegény. Aztán visszahanyaflott a főhadnagy, én pedig az ágyuk dobogására figyelgettem riad ózva. Hosszu-hosszu ideig nem történt semmi. Lehet persze, hogy csak. én hittem úgy akkor. Sokára úgy tetszett, hogy egy fiatal leány lép be a szobába. De amire észrevettem volna, már az ágyam mellett állt s résztvevőn I kérdezte: —- Hogy van, önkéntes ur ? Nem tudtam, mit feleljek rá. ő pedig folytatta éppoly szelíden, miközben az ágyam szélére ült Je: — .Fáj még a feje? — Fáj, — mondtam bágyadtan. — A lábamat sem érzem ... Elhallgattunk. Később azt kérdeztem: — Hói vagyok? — Krakóban, — bólintott a kislány s a kezem után nyúlt. > — Régen? — Két napja, önkéntes ur. Eltűnődtem: — Mi. újság odakint? A leány hangja leesett s bu árnyékolta a szemét: — Nagy csata van az erődök között A várat lövik már háromfelöl. Hallgattam. A leány is hallgatott. Azalatt tompán vert az ágyú. De olyan messze valahol, hogy álomnak tetszett csupán ... A kislánynak úgy volt megkötve a feje, mint az ápolókisasszonyoké abban az időben. Fitos volt az orra, len színű a. haja s a szeme lenvirág. Minden, lengyel leánynak ilyen a szeme. Fogta a kezemet s elbeszélte tartózkodó bánattal, hogy orvostanhallgató m első- éven, de most nincs előadás sehol. A diák- fiuk fegvvert fogtak s verekszenek Isten tudná, merre. A diák kisasszonyok meg a vérző katonákat köfözg'etik. Rég-nem-érzett melegség és hála remegtetett meg azon a régi őszön, íéleszméleíieu. állapotomban. Akkor már csaknem négy: hónapja küzködtem és fagyoskodtam a hóra- váró mezőkön. És éheztem annyit, hogy nemegyszer könny serkedt ki a szememből. Most történt először, hogy embernek éreztem magamat megint, idegének könyöriiletébői. Mert idegen volt körülöttem minden és. messze a hazám. Felsóhajtottam. — Meglássa, jobban, lesz, önkéntes űr,• ’ vígasztalt szelíden a lengyel leány. Most már én nyúltam a keze után: Hogy hívják, kisasszony? — Marinka, — mondta félszeg mosollyal. És hagyta, hogy simogassam a kezét. Gondoltam, hogy estére meg fogok hálni s részvétből engedi magát, melyet nem lehet megtagadni egy szegény katonától. • Azt kérdeztem egyszer: — Miért olyan szomorú, kisasszony? — Istenem, — és hátrasitnitóttá szöszke haját, — most minden leány szomorú. Nem tudjuk, mi lesz velünk holnap. És mi lesz. Lengyelországgal? Hallgattunk. Később fölállt a leány, be- takargatott nagy gonddal s vigasztalni pró-, bált, hogy jobban leszek karácsonyra. Aztán kiment iábujjhegyen. Mert úgy volt, hogy minden pillanatban bejöhet a főorvos, Tünődözni próbáltam nyomorult sorsómon. A zászlós hörögni kezdett megint a. szomszéd ágyban, a főhadnagy pedig onnan2 Mm ÉP belek rendes működésére. Emésztési zavaroknál fél Igmándi keserűt biztosan és SyOrsSW eltávolítja a szervezetben felhalmozódott kóros baktériumokat, fertőtleníti a gyomrot és beleket és ezáltal jelentékenyen fokozza a szervezet ellenálló képességét. Kaphat* hit ét^asyűvegben. toátkkldásl hely: Igmándi keierfivlz lorrfltváillalal Komárom, árjesirsék ismátelsdOknak kívánatra hérmentvo-
