Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-17 / 89. (1423.) szám

-faSKor. évf. 89. (1423) szám a VdSáriftdP » 1927 április 17 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ,* külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nClpilctpjGL Felelős szerkesztő: DZURÁNTI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. -—Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Magyar husvét Szlovenszjkószerte zugnak a harangok, husvét van, az Eszme diadalmas föltámadásá­nak ünnepe. Szimbólum is: a lelkiség legyőzi a testieket, az eszmeiség az anyagiságot, az idealizmus a materializmust Az igazságot ke- xesztreíeszitheted, koporsóba zárhatod, ko­sárba temetheted, s fölébe hengeritheted a vi­lág legnagyobb sziklatömbjét: harmadnapra föltárnád és eget. kér. Ez az értelme a Husvét- rak minden nyelven, még a legvilágiasabb, legprofánabb fogalmazásban is. Az Eszme harangzúgás os öröm ünnepén milliónyi száj magyar nyelven hirdeti, ünnep­li a husvét érteimét, de ezek a magyar igék va­lahogy fájdalmasabban ölelik magukba és mé­lyebbről jövően zengik az ünnepi örömet. Mo­hács népe rengeteg történelmi nagypénteket élt át, de nemzeti, idealizmusa harmadnapra mindig föltárnád!; s megőrizte a maroknyi né­pet ezer évért át a megsemmisülés ezer veszé­lyétől. Éppen ez a golgotás magyar sors ad vé-gzeleseb'bt artalmat a mi ünneplésünknek, a kisebbségi sorban élő szlovenszkói magyarság husvétjának. Golgotás sors, hiszen kisebbségi jogain­kat, ezeket a legemberibb, legkeresztényibb eszméi pósz'íuiátumokat a forradalmi mámor első orgiáiban ke:resztrefeszitették, sírba rej­tették s azóta is sziklafödél alatt őrzik. Csak­hogy a kisebbségi jogok olyan erkölcsi tétele­ket, olyan igazságokat mondanak kb 'hogy itt hiába minden ryerserő, hiába erőszak, hiába a legbiztosabbnak látszó és szuronyokkal őr­zött kősir: az igazság, ha tényleg igazság, szét­veti a sir száját és előbb-utóbb diadalmaskod­ni fog. Az egyetemes keresztény husvét nagy örömnapján mi a kisebbségi eszmék husvétjá- ért is imádkozunk és hiszünk ennek a liusvét- n&k eljövetelében. Tévedne azonban a cenzor ur, ha azt hinné, hogy ezeknek a Szavaknak a leírásakor, ebben a szent ünnepi percben két­értelműen és rosszhiszemüieg holmi irredenta értelemben vett húsvéti föltámadásra gondo­lunk- Oh, a nemzeti eszme érvényesülésének mi nemcsak ezt a revolúciós formáját ismer­jük. Sőt, mivel ez az ut a lehetségesek közül a legiehstetleuebb, világos, hogy ilyen lehető­ségekkel józan emberek nem is foglalkozhat­nak. A nemzeti eszme épp a legmagasabb ren ­dű erkölcsi tartalmánál fogva, igenis, evolúció utján is megvalósulhat, sőt evolúcióval — jöj­jön az bár belülről, vagy a népszövetség vilá­gából, vagy a középeurópai gazdaságpolitikai szükségszerűség parancsára — minden bizony­nyal hamarább fog megvalósulni. A szuronyok, sírkövek, általában a materiális erők mindig gyengébbeknek bizonyultak a keresztrefeszi- tett igazságok erejénél. S vannak-e ma Euró­pában kerésztrefeszitettebb és elhantoltabb igazságok, mint éppen a kisebbségi jogok er­kölcsi tételei? Mi minden materiális, túlerő da­cára hiszünk a kisebbségi jogok evolúciójában, a kisebbségi jogok teljes győzelmében, mely bár késik, de nem múlik. Ez az evolúció az ethikai szükségszerűség egyenes vágányain lassan, de biztosan halad előre. Az erkölcsi igazságszolgáltatás vonata még ebben a kusza s le züllött jogrendü korban is föltartózhatatla- nul Száguld a maga utján s mindenki öngyil­kos, aki az eszmék vonata elé veti magát, hogy azt útjában föltartóztassa, vagy legalább is hát­ráltassa. Tudjuk azt is, hogy az evolúció mindig al­kotó erők som mája, eredője. Éppen azért Szük­séges, hogy ennek az evolúciónak, érdekében alkotó erőinknek egész teljességét vethessük az erők mérkőzésébe, hogy azok irányát dön­A magyar kormány ajánlatot tett Beigrácfnak barátsági szerződésre? Belgrád, április 15. Tegnap este az a hír terjedt el mértékadó politikai körökben, hogy Magyarország belgrádi körete, Förster Elek báró a budapesti kormány nevében a jugoszláv kormánynak magyar—jugoszláv sz erzedés megkötésére vonatkozó ajánlatot tett, amelynek tartalma a Rómában kötött magyar— olasz barátsági szerződés tartalmá­val megegyeznék. A hír megerősítésre szorul. Hl iiisiias Marokkéban Madrid, április 15. A Marokkóból érkezett legújabb jelentések kedvezőbben ítélik meg az ottani helyzetet. Az utóbbi napok viharai és esőzései a spanyol helyőrségeket igen veszedelmes helyzetbe hozták. A lázadásra mindig kész benszülötfek fölhasznál­ták a part vidéki pusztító tájfunt' és mindenfelé megtámadták a megszálló katonaságot. Az anyaországból semmiféle segítséget sem küldhették Marokkóba, a marokkói utak jár­hatatlanokká váltak, a vasúti és a távírói összeköttetés megszakadt, sőt néhány drót­nélküli táviróállcmás is elpusztult, úgy hogy a hadvezetőség nem volt ura a helyzetnek. A muníció elpusztult, az élelmezés szünetel s a lovak meg a tevék is hasznavehetetlenné váltak. Érthető, hogy Spanyolországban a legrosszabbra készültek föl. annál is inkább, mert az első jelentések a bensziilöttek erélyes akcióiról számoltak be. Máig a helyzet némileg megjavult. A repülőgépek végre felszállhattak és tájékozódhattak az ország bel­sejében történt eseményekről. San Jurko főparancsnoka fölöslegesnek tartja a csapatok azonnali kiküldését, de a spanyol kormány minden eshetőséggel számolva, mégis na­gyobb erősítést küld a marokkói harctérré. . Mesiifwa klktkossa a- tornyai főparancsnokot A sftaagthaü következményei —- Csalódás Orosz­országban — Véget ért a harci tevékenység — „Az uj Cavaignac“ Moszkva, április 15. A Hí. Internaeioná-I le tegnap kiáltványt adott ki Osankajszek kantoni generalisszimusz ellen, am elv ben többek között a következőket mondja: A leg­nagyobb felháborodással és gyűlölettel je­lentjük ki, hogy Csankajszek a forradalom árulójává és az imperialista banditák szö­vetségesévé vált.-Ellensége a ioradalmi kuo- mintangnak, a munkásmozgalomnak és a kommunista internacionálenak. — A kiált­vány további részében az oroszok elismerik, he*"* az imperializmus rendszerének sikerült Kínában a k nemin faiig eervségét megbontani, Csankajszeket megvesztegetni és a kínai for­radalmat diszkreditálni. Az ellenforradalom középpontjában most a generalisszimusz áll, aki a fascizmus segítségével vek szik tönkretenni Kanton haladó eszméit. — A legtöbb moszkvai lap szintén Csankajszek ellen fordul és a Pravda vezércikkében Cavaignac-kal hasonlítja össze a kantornak volt főparancsnokát. Az orosz lapok persze elfelejtik, hogy Kínában az ilyenfajta nálfor- dulások a mindennapi dolgok közé tartoznak. Eírv-e^v kínai hadvezér életében legalább tízszer változtatja meg politikai megfőző (lé­sét. A Pravda szerint a shanghaii ellenforra­dalom súlyos csapás a kínai szabadságharcra nézve. Csankajszek a tömegek ellen fordult, de a tömeg el fogja tiporni. A kínai kommu­nista párt és a kuomintaug a jövőben még szorosabb barátságot köt és a shanghaii vesz­teséget hamarosan kiküszöbölik. ti27<ben nem lesz többé harc Shánghai, április 15. Kínában szemmel- íáthatclag újabb nyugalmi periódus közele­dik. Az északiak hirtelen rajtaütése csirájá­ban elfojtotta a déliek tervét és Peking meg­hódításáról esídén már szó sem lehet. Be­bizonyosodott, hogy a régi rendszerű kantoni had vezetőség gyors és nem kellőképpen fe­dezett előtörése csütörtököt mondott az észa­kiak modern seregeivel, páncélvonataival és repülőgépeivel szemben. A Jangcse-folyó valószínűleg ideiglenes határ marad és 1927- ben a katonai operációk aligha folytatódnak. A belső bomlás nagyon meg,gyöngítette a diadalmas kantoni gondolatot és ez a máso­dik körülmény is a fegyverszünet mellett szól. Végül harmadszor a japánok erélyes fenyegetései is hatottak s a déli csőcselék! elvesztette harcias szellemét, azaz ismét a gyáva kínai mohhá változott. Az északi tarto­mányokban megkezdődött propaganda persze folytatódni fog, de kérdés, vájjon az eddigi­hez hasonló sikerrel. A shanghaii városi ta­nács és a konzuli testület az orosz főkonzul minden tiltakozását elutasította. Az orosz konzulátus őrzése és a látogatók átkutatása tovább tart, mert a konzult különben sem védi immunitás. tőén befolyásolhassuk. Ez az elv erőinknek jó­zan egységesítését,‘nemzeti állományunk okos megtartását s mindennemű értékeinknek egészséges konzerválását parancsolja. Mun­kánk a jelszókon túlmenő, saját erőinkre ala­pozott tartalmas valóságépítés legyen. A ma ethikája nem elégszik meg csak a tiszta, de esetleg sikertelen jószándékkal, az elvi jószán- dék magában véve nem az a bizonyos, „fél tetí/:í: a ma ethiká ja azt a tudást is megköveteli tőlünk, mely a jótett gyakorlati, élő valóságát elő tudja varázsolni. Épp azért ez az éthika kell, hogy érvényesüljön kisebbségi életünk minden frontján: a politikában, a kultúrában, a gazdasági élet világában. Ez az evolúció, va- lóságpoliti’kája, mely a magyar kisebbségi sors jobbrafordulását alapozza. Ilyen Szívós aka­rattal, ilyen reális tudással s az erkölcsi esz­mék teljes diadalába vetett igazi keresztényi hittel kell munkálkodnunk nemzeti létünk új­jáépítésén a golgotás évek nehéz idejében, mert csak igy érhetjük a távoli, de mind re­ményteljesebben közeledő diadalmas magyar husvétot­Halál és feltámadás Irta Francisoy Lajos dr. szenátor A világon két olyan élettörvény uralko­dik, melyek alól a természet nem tesz kivé­telt: a halál és a feltámadás. Mindennek, ami él, el kell enyésznie, más létalakba kell átmennie. Az embernél ezt a metamorfózist' halálnak nevezik. Mindennek,'ami valamikor élt, uj életre kell feltámadnia. Meghozza ezt a feltáma­dást a tavaszi ébredés. A fűszáltól kezdve a tölgyek és platánok lombkoronájáig minden­be uj életet önt a kikelet meleg napsugara. A felbomlott és a föld porával összekevere­dett állati szervezetekből ezernyi változat­ban tör elő az élet mezejére a flóra és fauna csodás világa. Ezek természeti tünemények, melyekét minden tavasz a léttámasztás újabb és újabb árnyalataival tár szemünk elé. Ezen az álta­lános láttám á szt ás i alapon állva, hirdeti ne­künk a keresztény hit az emberi test feltá­madását. Bizonyítékul felhozza Krisztus fel­támadását. A feltámadott Krisztus a halottak első zsengéje — írja Szt. Pál. ő az első, aki saját erejéből támadt fel és nekünk az ö ere­jével kell feltámadnunk. Krisztus feltámadá­sa annyira szilárd és biztos alapja a mi fel­támadásunknak, hogy az Apostol nem habo­zik kijelenteni: „Ha nincsen halottak feltá­madása, úgy Krisztus sem támadott fel. A hit. ezen tanításának központjában. Te* hát Krisztus feltámadása áll. Milliósz-e * ez,’ vagy történeti valóság? Az egész civilizált világ megüli husvét ünnepét. Megüli pedig a bit tanításának alapján, mint a halál felelt diadalt aratott Üdvözítő dicsőségének ünne­pét. Szégyenteljes dolog volna, ha a keresz­tény népeket, melyek mégis a világ legmű­veltebb népeihez tartoznak, egy vallási mi- thosz vagy legenda vezetné a húsvéti, emlék­nap megölésében. A mai kor embere úgyis hajlandó a szkepszisre és a hitetlenségre’. Ha mégis meghajol husvét ünnepének fen­séges misztériuma előtt, azzal bizonyságot tesz arról, hogy Krisztus feltámadását nagy és tagadhatatlan történeti valóságnak tartja. A kereszténység különben nem is gon­dolható Krisztus feltámadása nélkül, nem keletkezhetett, nem születhetett volna meg ennek az alaptannak igazsága nélkül. A ke­resztény hit első hirdetőinek főbizonyiléka az általuk hirdetett vallás igazsága mellett az, hogy Krisztus feltámadt s feltámadásával bizonyságot tett isteni hatalmáról és meg­pecsételte tanításának igazságát. Ez az apos­toli prédikációk főtartalma, az apostoli ige­hirdetés főérvg, ezzel győzik meg a világot a krisztusi tanítás igazságáról, ezzel alapít­ják meg az Isten országát, az egyházat. Ige­hirdető útjaikon találkoznak ellenmondással, tagadással, ami ma is szembeszálló jelensége a keresztény igazságok hirdetésének, de cá­folattal senki sem képes lefegyverezni a hir­detett nagy igazság bátor szavát, Cáfolattal a mai hitetlen világ is adósunk azért, amit tagad. Történeti okmányok és tények szóinak Krisztus feltámadásának igazsága mellett s ezért ezt a tant a tudomány szempontjából is bebizonyitottnak kell tekintenünk. Ami azon­ban az emberi test feltámadását illeti, az már csak a hit talaján találja meg bizonyíté­kát. Ez sem kisebb, mint a tények bizonyíté­ka, csak éppen, hogy más természetű. Gyö­nyörű összhangot, megkapó kongruenciát ta­lálunk az emberi test feltámadásánál is a hitnek ezen igazsága és a természet tényei között. A föld nem holt elem, ellenkezőleg az életnek mérhetetlen gazdagságú bányája. lag»KRk mai száma 32 ©l«laS

Next

/
Oldalképek
Tartalom