Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-20 / 66. (1400.) szám
Í927 jnárcfes 20, ▼‘Asáraap. A Katolikus Nagybizottság akciója a magyar papképzésért és a magyar diákotthonért — Felhívás a katolikus magyar társadalomhoz — A katolikus niaevarsáe létérdekeinek fait- és faiszeret étből vállalt éber {terelése, védelme és szorgalmazása kötelességünkké tette, hocv a katolikus magyar társadalomhoz nairv bizalommal és nasrv kéréssel fordultunk. Egész Sziovenszkóban. de különösen nálunk a naírvszombat.i apostoli kormányzóság területén, ahol a katolikus magyarság nagyobb zöme egv tömegben ék fájdalmasan bontakozik ki döbbenetes jövendőnek képe. mely az itteni katolikus magyarság végzetét teljesen megpecsételheti. Fiaink iskoláztatásának m'nd nehezebb és lehetetlenebb sorsba jutása egy csapásra foeia megfosztani katolikus magyar népünket, a hitéből és véréből való szellemi vezetéstől, mert mai papjait, tahi tóit és értelmiségét nem lesz, aki felváltsa. Ezen a nap-nap után végzetesebbé váló bajon és veszedelmen gyorsan és erős kézzel kell segítenünk. Magyar papnevelésünk diókéiba szorítva, ősi egyházi vagyonúnkból kirekesztve, a falusi templomba járó szegény népnek alamizsnáiból tengődik, esztendőről- esztendőre. magyar tanítóképzésünk még ennél is siralmasabb helyzetben tetszhalottként varia az őt feltámasztó hit- és faiszeretetet, középiskolai s főiskolai katolikus magyar ta* roulóserecünk pedig számban és erkölcsben í® akkora , megfogvatíkozások örvényei felé sodródik, hoev önmagunk ellen vétünk, ba, e bajokkal és veszedelmekkel szemben gyorsan és erősen nem védekezünk. Államra, püspökre, mint mecénásra, ahogyan eddig tettük, többé már nem támaszkodhatunk; mi szegény, árva magyarok már csak Istenben és önmagunkban bizakodhatunk. Isten adjon nekünk egv gondolatot, egv akaratot- mi pedig adjuk meg magunknak és fiainknak salát jövőnk előfeltételét*, az áldozatkészséget,. Istenbe és önmagunkba vetett, bizakodással fordulunk azért katolikus népünkhöz, az egész katolikus társadalomhoz, gazdaghoz, szegényhez, úrhoz, munkáshoz, minden katolikus magyar testvérhez: hozzuk meg a mi nagy katolikus adónkat. áldozatunkat, adjuk Össze kölcsönözhető pénzünket hogy azon a Katóii- a mi fiainknak nevelő intézetet, római katolikus magyar szemináriumot és in- kus Nagybizottság a jövő iskolai tanévre ternátust állíthasson. melv kettős intézetnek a feladata lesz. hogy a tnagvar kis szeminárium növendékeit, intézményesen eltartsa s# a katolikus magyar tanítóképzéshez és a jövő katolikus magyar értelmiség neveléséhez a legelső kelléket, a katolikus és macrvarszfivü tanulósereget szolgáltassa. A Katolikus Nafsybizottság a kölcsönök nyugtázására 1000 koronás kölosönjegye- ket bocsátott ki. (Beszerezhetők a Katolikus Nagy bizottság pénztárosánál: Rom. kát. plébánia. Jóka. Po- szonvmegve.l A kölcsönadott pénzt, .ne tekintsük elveszett áldozatnak! A tőkekölcsöu az adományozó tulajdona marad s telekkönyvi lég szavatol érte az érdekelt szeminárinm-interná- tus 667 négyszögöl beltelke és épülete, erkölcsileg pedig a nagyszombati apostoli kormányzóság katolikus magyarságának egyház- községeit képviselő Katolikus Nagybizottság. A kölcsönök visszafizetése 1931 január 1-től kezdődik a kölcsöniegyek öt százalékának évenkénti kisorsolásával: ugyanezen időponttól a ki nem sorsolt kölcsöniegyek évi öt százalékkal kamatoznak. Róma és az egész katolikus világ tisztelettel hallotta, hogy a nagyszombati. apostolt kormányzóság magvar hívei a halálra ítélt magyar papnevelést óriási ön megadóz tatással megmentették, hadd hallják még nagyobb tisztelettel, hogy mentő otthont is alkotott, ifjúságunk, saját jövőnk számára. A mi katolikus magyar életerőnk és élni akarásunk ezzel biztositia legjobban a katolikus magyar nép számára a véréből való papot, tanítót é= értelmiséget. Isten velünk! Kelt 1927. évi február havában. A Katolikus Nagybizottság nevében testvéri üdvözlettel: Gregorovits Lipóf. plébános, nemzetgyűlési képviselő, a Katolikus NagybáZottság pénztárosa. Tynkoss Ev. János. esperes-plébános, pápai káplán, a Katolikus Nagy- bizottság ügyvezető igazgatója. Minden háziasszony büszkesége ebédlőjének ezüstje Weinstabl Móricz ékszerész Pozsony, Halászkapu utca 2. szám. Március végéig elkészül a csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződés? Prága, máircius 19. Egyes budapesti lapok e héten azt a hirt hozták, hogy a csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások igen nehezen haladnak előre, sőt a magyar delegáció további instrukciók megszerzése végett a tárgyalások megszakítását javasolta. Teljesen jól informált helyről úgy értesülünk, hogy ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak. A cseh szlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások folyamán tegnap befejezték a várotarilális rész tárgyalását és ezzel egyúttal a behozatali rendszert is szabályozták. A keretszerződés nagy vonásokban már el is készült. Most még hátra vannak az állategészségügyi konvenciók, amelyekről a két fél állategészségügyi szakértői tárgyalnak. A helyzetiből arra lehet következtetni, hogy még március végéig sor kerülhet a csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződéi aláírására. Ungvár megirar iskolát kap - a csehesités előmozdításéra A ruszin polgáriban felállítják a befejező tanfolyamot — A ruszirsszkó! Iskolák „nívója" — gátja, mellyel e terület kulturálalkins-iy;íl akarja a külföld előtt dokumentálni.- Tekintettel azonban arra, hogy az u.ng- 1 vári ruszin polgári iskolának magyar pár- [huzamos osztályai is vannak, az a terv inoj.rül't fel. hogy az ungvári cseh polgári iskola mellé is magyar párhuzamos osztályokat állítsanak fel. ! Egyelőre még csak arról vau állítólag szó. i hogy a magyar párhuzamos osztályokat a | leány növendékeik részére állítják fel. Az átlátszó tervet ruszin körökben értik elő idegességgel veszik, mert tudják, hogy a magyar szülőket könnyen rá lehet ven- i ni arra, hogy a gyermekeiket — a cirillirástó! megmentendő iukábh tisztán a cseh nyelv tanulására szorítsák. Az ungvári ruszin polgári isikoMt a cseh polgári mellé szervezendő magyar párhuzamos osztályok létalapjában támadják meg, amennyiben tekintélye® számú zsidó növendékei fognak átvenni tőle. A tanügyi kormányzat v szándéka ezzel nyilván az, hogy az egyetlen ungvári ruszin á&Jaimi polgári iskolát fokozatosan vissza fejlessze és egy szép napon bezárathassa. A magyar pá r h azai mos o szitál ydknak a cseh polgáriban való MiáMdtiá&a ellen a ma- gyairság még csak nem is tiltakozbatilk, mivel kifelé olyan színezetű -ez az akció, mint amely a magyar közép iskoláik szaporítására irányul. Ungvár, március 19. fJMissinszikón szerik^szftőeiégtinfető.1.) Mi- aitaífct a ruszaincfk kétségbeesetten védekeznek Rusznnszíkó elcsehesitése ellen, a tanügyi referálás öntudatos tervszerűséggel végzi ose- hesitő irmnikáját. Az ungvári ruszin tannyelvű polgári is- koJánaik eddig nem vélt befejező tanMyiama. Ez azt jelenítette, hogy míg a köritáirsatság más polgári iSkoláimaik végbizonyitványai némely áülás elnyeréséhez képesítést nyújtottak, addig az ungvári rusain pofígári iskola végbdzonyátványa semmit sem ért, azzal semmiféle állás elnyeréséért pályázni nem lehetett. A sajtó és a szülök erélyes fellépésére í aztán a tanügyi referálás hajlandónak mutatk^oziott arra, hogy a befejező tanfolyamot az ungvári ruszin pdlgári iskolában is felál- Mtaa és ezzel ennek az iskolának végbizonyítványait is középiskolai. érvényűvé ■emelje. Nem tudjuk, hogy már ebben a tanévben megszervezik-e a tanifölyamoty "vagy ismét elodázzák egy tanévvel, annyi azonban bizonyos, hogy a polgári iskolába való felvételt úgynevezett előkészítő osztály elvégzéséhez akarják kötni. Ezt azzal indokolta a tanügyi referáfus, hogy a ruszmszkói elemi iskolák nem egyenlő iiivójuak a történelmi országok elemi iskoláival. Ez az éles megkülönböztetés ismét csak a prágai kormány Éslkolapolíikai céljait szolA közigazgatási bíróságot agyonhálmozták munkával 1 • Prága, március 19. A csehszlovák sajtóiroda közli: A legfelsőbb közigazgatási bíróság elnökségénél az utóbbi időben számos panasz j. elintézését sürgették .meg. A sürgetések nagyrészt teljesen indokoltak, de' ezzel íosan meg kell állapítani a következőket: "A legfelsőbb bíróság előadói csoportjában, a melynek 35 tagja van, már hosszabb idő óta három hely üresedésben van és még mai napig sem sikerült azokat betölteni. Egyes előadók más helyen teljesítenek szolgálatot, mások viszont betegek, úgyhogy a közigazgatási bíróság az egyre növekvő agendákat. nem tudja kellő gyorsasággal elintézni. A sürgetések tehát egyelőre teljesen céltalanok. A csákiya Irta: Darkó István — Árpa bácsi tudja a legszebb meséket a világon! — mondotta közbe fejbenezátnólő nagy- fejő, nyolc éves kis unokatestvérem. Szőke Janiba. — Árpa bácsi meséiben nincs annyi igazság. mint édes nagyapánkéban, mégis szépek!— Hát talán Nagyapó nem tud olyan szép meséket, — mint a te híres Árpa bácsid?! Árpa Tóbiás! No bizony, még ez is név legyen ember számára! — feleltem ellenségesen, mert Nagyapó védelmében iránta való szeretetemet. Árpa Tóbiás támadásában kedves kis unokatestvérem, okos Szőke Janika elleni haragomat akartaim éreztetni. — Mindenkinek szép a meséje, ha gyönyörűség meghallgatni! — szólt keményen féltszemű tengericsőszünk, Elefánt Kelemen és nagy vörös zsebkendőbe óvatosan törülhette ti lás orrát. Zsebéből szerelmesen kínálkozott kdeié egy lapos szilvóriuimos üveg, amelyet a tengeriososz gyakorlott mozdulattal emelt kié lámpa felé tartotta és színét és mennyiségét, vizsgáigatia a kedves italnak. — A legszebb meséket az tudja, aki az italhoz jár hallgatóidba! — nevetett Kelemen felé Nagyapó. -- Igaz-e öreg? — Biztosan! — felelte tenger icsöszünk és ajkához emelte a lapos üveget. — Sarolta eleget tiltja, de Sarolta ellenségem énnekem! Sarolta kiléte akkoriban nem késztetett deklődésre. Pedig Sarolta olyan hatalmas fantáziával mintázott tréfája volt a világot teremtő Urnáik, amilyen után, manapság messzi földre elgyalogolnék. Sajnos, Sarolta azóta teljes mér- tékbecq megunta szeretett férjének, Elefánt Kelemennek az ital közreműködése révén sűrűn ösz- ezekeverőefött lelki szénáját őrizgetni, rendezgetni. szári tgatni és elköltözött szebb és boldogabb hazába. Oda, ahol tengericsősriink is kénytelen töbet adni háztartási kötelességeire s a mértékletesség parancsaira. Szomoiuan ültem és könny jelent meg a szememben. Félénk és bátortalan gyerek voltam, az élet pedig akkor jelentkezett csak igazán annak a fogcsafiogtató, lángolószemű Osodaróöraek, amely félénkké és bátortalanná szokta tenni a gyengeszivü emberi teremtményeket. Tereutézerü, nagy szobában ültünk. A gerendás menyessel alatt régi, könyvek 'mellett nagy huszáipisztolyok hevertek és sárgaréz agyukon csillogott az egyetlen petroleumlámpácska gyenge fénye. T^kereses papi rosok is voltak a poros könyvek mellett, a fegyverek szomszédságában pedig szövőszék orsói gúzsaiyok szétszedett darabjai és mindenféle apró szerszámok. Ott volt a homokóra is, amelyről Nagyapó halálosan komoly példabeszédeket tartott, de amelyet Nagyapó tojás- főzéshez használt, mert hiszen tizenhatan voltunk éhes unokái. — Erre mifelénk mindenki tud mesét mondani. — szólt most egy ritkáé feketefogu öregasszony, akiről azt hittem, hogy 5 a Réka-asszony, Attila királyunk felesége. Rebekának hitták. — Ez az egy igaz! — mondotta tengerüső- íwünk, szép mélyhangu Elefánt. Kelemen. — Nekem a. legkisebb fiam tudja a legjobbakat! Múltkor elmondotta. .hogy ha megnő, megnősül s a feleségét oda köti a. tehén ólba, a bivaly-borjú m ellé. Ha pedig még ott se fogja magát jól viselni, nem is vizes kötéllel, hanem vizes lánccal veri meg, de igen gyakran és igen szívesen! — Ütöttél-e a szemtelen gyerek szájára Kelemen? — szörnyűIfcödött a feketefogu öregasz- szony, Attila királyunk felesége. — Már tökrnag- korában lángnavaló, ha egyszer férfi neműnek jött erre a világra! — Dehogy ütöttem! — nevetett féiszemü tengő niosőszűnk. — Jó mese közel jár az igazsághoz. Csak én nem tudok mesét mondani! jajöulí fel kicsi szivemben a fájdalom. Pusztaság vagyak bévülről, üres, kongó nagy szóba vagyok és' nem érdemes élni, mert egy és egyetlen rongyos kis mesécske nem sok. de annyi sincs benne. Behunytam a szememet, de jól erősen és parancsolva szóltam magamhoz: — Hallod-e? Most azonnal mondasz egy mesét, különben örökre meglesz a véleményem rólad! Most azonnal kitalálsz egyel, ha tudsz, mert ha nem, bizony véged van! Most mondasz egy mesét magadban, akármilyen kicsi, rövid, nem is •igazságos mesét, csak mese legyen, sokfczavu, bolondos, jól összehozott tréfáskodások vagy kedve® ős szomorú bolondságok tömege, de gyorsan.,. Jöjj édes egy Istenem, drága aranyozott lábú szenved ésreíeremtetl. Isten fi. mint Tégedet Kati nénim hívni szokott, hát látod?! 11 át. látód, egyetlen mese, £urt.a, buta, párszavas mesécske nem sok, de annyi se jut az én eszembe. Csak hallottam eleget, elmondani is tudnám egyiké'Huási- kát, de nem olyan meséről van most sző, amelyiket más cérnáit és mondott. Nagyapó, vagy tengeri- eeőszünk szilvőriutnkedvelő Kelemen, Réka asz- szony. Isten ostorának a felesége, vagy mesélő Szomszéd Ur, a kétszázholdas úri birtokos. Nem másodkézből való meséről lenne most szó, hanem elsőkézből valóról, olyanról tehát, arait én csináltam. ón gondoltam ki s én hoztam ringó szavak lágy hullámain a hallgató szivek portjai felé, mint boldog tenger hozza Kunguri szép királyfi aranyozott csolnakját. — Ez a gyerek sir! — mondotta Nagyapó és öle felé húzott. — Mért sírsz, kicsi fiú?! — Nem sírok én! — mondottam és felkanya- ritott nyelvem hegyével be nyaltam egy kövér könnycseppet! — Azért bőg, — mondotta nagyfejt!, okos kis unokatestvérem, Szőke Janika, — mert ö buta cs nem tud mesét mondani! — Nem! Nem azért! — sík oltott fel kicsi szivemben az elevenretaláit Seb. — Nem, nem azért si rok! Kezeimbe hajtottam a fejemet és úgy zokogtam. Közben huncutlejü, csodaszemü Szőke Janit csodáltam, aki ennyire eltalálta föprenkedő fájdalmam okál. ‘ — Várjatok csak! —- mondotta Nagyapó szigorúan. — Hiszen még nem is tudhatjátok, hogy az én Bogaram iud-e mesét mondani? Senki se kérdezte még tőle, hogy tud-e, helyesen raon| dom-e? Senki fel nem tette a, kérést még neki, "hogy mondjon valamit valamiről, jól kiszólom-e? No hát, volt-e már próbája annak, hogy tud-e vagy sem?! — Nem tud! — mondotta határozottan Szőke Janika és kurta mondatával liosszupengéjü kést döfött belém. — Hátha tud! — mondotta, féiszemü tengericsőszünk, italkedvelő Kelemen. — így ék egyet fiatalúr! — s nyújtotta felém a mesék cseppfolyósított ihletét. * — Tud! — mondotta Nagyapó és esőkos szemeivel boldogitőan nézett rám. Hát halljuk akkor! Hagy halljuk! — vigyorogott Szőke Janika, nagyfejü unokatestvérem, aki j fejben osztott és szorzott ötjegyű számokat, hogy j az összeadásról ne is beszéljek, j — Belehalok, ha most nem jut valami az | eszembe! — mondattani magamban és kalapálták I apró ördögök mellem belső falát. — Már mondja isi Hallga csak! HaUga! — I mosolygott rám édes Nagyapó és mosolya nyomán | reszketve nyílt ketté a szá jam. i — Csák ... csák.... — így hebegtem és fejI DMHMIY életbistositóSársaság fiákigazgatóság Szlovenszkó részére, BRATISLAVA,^lorencova brins 17. . . - ' • ' ' jj • r
