Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-20 / 66. (1400.) szám
6 'W3£!KSI-MA<^ST>-WfttT»^ 1927 március 20, vásárnap. numziőtól is egy kevéssé. Meri csaik az ö éaraífajai* j bán akad két női főszerep egyszerre' és ezért az j ő beleegyezésére is szükségeim van, •— amit, re- í mélem, meg f-ogok kapná, — a turné abszolvá- I lásához. j — Mag var szerzőik? Molnárt és Herczeget ős* ! merem és. máudakettőt nagyon becsülöm és szeretem. Molnár „Üvegcipő“~jében játszom és Herezeg „Kékróká“-jában. Állandóan szerepelnek a műsoromon, 'ha mostani turnémon nem is . játszom őket. — Mostani turnémon D'Annunziőt, Darriest, Duimas-t, Bataille-t, Schönherrt, Ibsent játszom. (Sdhönberrtől a „WeibsteulfeT'-t, Ibsentől a ^Nórát1*). Rendes műsorom egyéb szerzői azonban ezeken kivid még Racin („Phaedra"), Shaw, Haujyt- mann, Brasco. —-tPiramdeHo? Pirandellot igen nagyra becsii^ Bécs, mároins 19. Bécsinek nagy művész-vendége van. Emma Grammatika, az Olasz színpadon Eleonóra Duse örököse, ami igen nagy sző. A nagy Duee mellett nevelkedett már apró gyermekkorában, vele kószálta egyizben a világot — régen volt, — és most, # Duse halála után ő jogos örökébe lépett.. Bécsi otthonában, az Imperial-szállóban fogadott a művésznő, aki, mikor megtudta, hogy magyar vagyok, mindjárt meglepő magyar vonatkozású vallomással kezdte: — Én tulajdonképp télig magyar vagyok. Nem tudok ugyan, sajnos, magyarul beszélni, de magyar vér csörgedez bennem. As édesanyám ugyanis — kevesen tudják, — magyar, fiumei magyar asszony volt. Bradil Krisztinának hívták. Nagybátyám, anyám bátyija, Bradil inspektor, Magyarországon is balt meg, mint valamelyik erdő- kitermelési vállalat inspektora. Én magam azonban már nem születtem magyar területen, hanem Párma a szülőhelyem, mig idősebb nővérem még Fiúméban, magyar területen született Apám velencei olasz ember volt. Mindezt már a végén úgy meséli a hotelszobában. mintha a színpadon mondaná el egy hősnő szerepében valakinek az élettörténetét. A szeme, ezürkésszin golyókkal, tüzel és élénken geisa- tiknlál mellé a kezével és a bubihajának arany- ezőkés fürtjeivel is. Mindjárt látni, drámai és eok- Skálás temperamentum lehet, de begubódzkodik azért és spórol a temperamentummal; mindig csak épp annyi részt ád ki belőle, amennyit nem tud már magába fojtani s amennyire épp okvetlen szükség van. Most a szerepeiről beszél: — Legelső szerepem Magda volt Sudermann ^Heimat“-jában. Alikor még kis gyereklány voltam. Duse Eleonóra akarta, hogy eljátszani a szerepet. Duse is volt a fölfedezem. Inna nővérem, aki most is az olasz színpad égjük csillaga — de ö inkább csak a nagy tragikus szerepeket játsza. mig én a drámát kultirálom, — szintén esaiknem gyerekkorában lépett volt fel és aratott nagy sikereket. Egyébként vele, Irma nővéremmel együtt szándékosom októberben egy nagy európai turnét, abszolválni és akkor minden bizonnyal Budapest is . egyik főállomásunk lesz, ahová, sajnos, ezúttal »em mehetek, mert programmomou, amelyet., impresszárióm állatott össze, már nem változtathatok, pedig nagyon szerettem tolna félig-meűdig hazáin fiaival Magyarország fővárosában találkozni. Egyébként voltam már egyszer Pesten, apró gyerekkoromban, mikor a Duse-zal végigjártam Európa fővárosa’t. Akkor persze- még apró és — senki voltam. Mostani turném a jövő hét végén Prágába visz. — Az októberi tűrném a nővéremmel, azonban nemcsak egészen tőlem függ, hanem D‘Anföm, de a stílusa, a szerepei nem nekem valók. Nem tudok problémákkal megterhelt szerepeket játszani. ! — Shaw? Shawrt tényleg népszerűvé sifce-. ! riiitt tennem Itáliában. Nagyon szeretem. A -Jo | hannát“ is' játszom. ShaW-val igen érdekes talá'l- ; hozásom volt Itáliában. Azzal hízelgőt* nekem, étí vagyok egyik legnagyobb interpreíálója. Shaw megkérdezte tőlem, miért játszom a „Oandidá“-ban az ifjú költő szerepét és nem a Candida szerepét. Azt. feleltem neki, hogy mert csak egy nő tudja | igazán, jól megszemélyesíteni az ifjú költő | szerelmét. 'Tegnap este játszott Emma Grammaíim elő- ! szőr, társulatával a ^Kammerspiele" színpadán. | Két darab volt műsoron, DuAnnunziőtö! és az angol Bartiesfől. D'Annunziő „Glória" c, darabjában egy vőlegénye halála miatt megőrült leányt játszik; az angol darabjában egy öregasszonyt, a világháború borából, aki — mert akkor illett minden asszonynak, hogy egy fia legyen, ki a fronton harcol, — fiának fogad egy idegen harcost és mindenütt édest iának adja ki. Föllobog benne, késő korában a sohasem érzett anyai szeretet érzése a fia, a gyerek iránt. Mindkét szerepben igen nagy skáláját mutatja őstehetségének és rendkívüli mélységeket mutat meg ősemberi érzések tükrében. G. -J. Keletszlovenszkó papjai a kongnia igazságot rendezéséért A zempléni rém. kát, esperesek fontos értekezlete Nagymihályhan — állásfoglalás a lelkészegyesület megalakítása kérdésében — Nagymihdly, március 19. A zemplénmegyei római katolikus kerületi esperesek a napokban a nagymihályi parochián fontos tanácskozást tartottak. Jelen voltak: Oppilz Sándor e. kanonok, esperes plébános a nagymihályi esp. kerület részéről; Mgr. Bélafi Bálint pápai kamarás, esp. plébános a homonai kerület részéről: Csintalan Mihály c. kanonok, esp. plébános a varannói esperesi kerület részéről; Szkurkay Lénárd esp. plébános a nagymihályi kerület részéről; Hamrák János esp. plébános a bodrogközi kerület részéről; Ottó Alajos dr. esp. plébános a gálszécsi kerület részéről; Miklusicza Simon m. esp. plébános a gálszécsi kerület részéről; Kristóf Lajos m, esp. plébános a nagymihályi kerület részéről; Kálosy Ferenc esp. plébános a homonnal esp. kerület képviseletében. A házigazda, Oppitz Sándor c. kanonok, szívből fakadó szavakkal üdvözölte a megjelent espereseket, s az értekezlet vezetőjéül felkérte Szkurkay Lénárd, kiérd, esperest, sztárai plébánost, mint a, jelenlévők legidősebbikéf, jegyzőül pedig Kálosv Ferenc esperest. Kálosy Ferenc azért tartotta szükségesnek ezen értekezlet összehívását, hogy kongruális egyéb fontos ügyekben a kerületek nevében egyöntetű állást fos1 aljanak s ilyen állásfoglalásra az egyházmegye többi esperesi kerületeit is felhívják. S mint első ponfo* mindjárt felhozza a pozsonyi isk. referátus 7979'IV .'ai 1927, illetőleg az iskola és népnevelési minisztérium 1927 február 7-én 150.403/26. sz. a. kelt rendeletét, mely szerint f é. március 10-ig nvnden plébános, illetve lelkész köteles párbéréről s köteles-napjairól s egyéb természetbeni járandóságairól kimutatást beterjeszteni, s ezen szo’gálmányokat értékelni. Az értekezlet többek hozzászólása után elhatározta, hogy a jövőben kérni fogja az illetékes faktorokat, hogy ilyen fontos ügyekre hosszabb terminust adjanak, mert hiszen a hozzáférhetetlen helyeken fekvő plébániák a mai postai közlekedés mellett, ilyen rövid terminus mellett még a felhívást sem igen kapják meg, annál kevésbé képesek azt kollégáikkal megbeszélni, megtárgyalni. Vallomást ezen szolgálmányokről már adtak a múlt évi novemberi, előzetes, illetőleg ideiglenes kongruális összeírás alkalmával s most sem vallhatnak mást, mint akkor. A kongruális előlegek önkényét, kiutalása ellen az értekezlet tiltakozott, As ideiglenes kongruális összeírásokat « skolsky referál tekintetbe sem vette s mint maga mondja a püsp. hatósághoz intézett átiratában, a kongruális előlegeket „szabad mérlegelése" alapján utalta kL Minek volt akkor a papság részéről a sok munka, utánjárás, szükséges adatok beszerzése, s költség'az utazgatásokkal, ha az ideiglenes összeírást tekintetbe sem veszik? Ilyen eljárás a papságra nézve szégyen- teljesen lealacsonyító $ ez ellen tiltakozó szavát felemelni a zemplénvármegyei esperesek értekezlete kötelességének tartja. A referátus utasította az érdekelt papokat, hogyha az előleggel nincsenek megelégedve, akkor helyhatósági bizonyítvány alapján kérjék az előleg felemelését. Csakhogy, amíg a kongnia végrehajtási utasítása nem jelent meg, s a hatóságok nem tudják magukat mihez tartani, melyik hatóság az ,amely ilyen bizonyítványokat aláir? Az •értekezlet azon kívánságának ad kifejezést, utalja Ki a skolsky referát kinek-kinek beadott vallomása alapján az előlegeket, hiszen az anyagi felelősség úgyis az illető lelkészé. Revevzálist irt alá, hogy ha a végleges összeírásnál kisebb összegben lesz megállapítva kougruája, mint azt az ideiglenes összeírásban kimutatta, a kiutalt többletet az államnak visszatéríti. Az értekezlet megállapítja, hogy a papság semmi szín alatt sem nyugodhat bele az uj kongruarendezésbe j követeli annak novelláris utón való méltányos, igazságosabb rendezését. Egy papnak legalább annyi képzettsége van. mint egy középiskolai tanárnak s végez is olyan kuk ürmünkét a köznek, mint az, ha nem nagyobbat. Tehát joggal tarthat igényt legalább olyan dotációra, mint egy középiskolai tanár. A kultúra részére az emberi lelkekben az őstalajt a lelkész töri fel, ő veti el az emberi szívben a kultúra első magvait. Legyen tehát a lelkész kezdő dotációja egyenlő a középiskolai tanár kezdő dotációjával s haladjon ózonképpen, mint a középiskolai tanár. Amíg azonban a növeli ár is kongni arenderos megtörténik, kívánja a papság, hogy a kész"lő kongnia-végrehajtási utasítás gondoskodjék arról: 1., hogy a papi föld értékelése a kát. tiszta jövedelem 1égvén; 2., kiadásba hozandók mindazon tételek, amiket az 1896. évi kongrua-összeirásbau elismertek s ott mint ilyenek szerepelnek; 3., tudásba hozandók a javadalmakkal kapcso’atos egyéb terhek, mint szeminárium-fenfartási évi járu’ék, — melyre a javadalmast egyházi kánon kötelezi, — plébániai épületek kisebb reparációjára kiadott összeg, — erre a javadalmast szintén kötelezi a kánon, — sokhelyütt a nagyobb javításokat is a javadalmas köteles viselni, ott ez is kiadásba hozandó; 4., kiadásba hozandó az illetékegvenórték; 5., irodai átalány, iroda fűtése. világítása; 6., a régi nyugdíjasokra fizetett évi járulék; 7., a lótartás, névnek összege legalább 6000 koronára emeltessék fel évente, vagy vegyék alapul a közigazgatási s egyéb tisztviselőknek járó minimális* lótartási átalányt, évi fuvardijat. Feltétlenül különbség teendő a javadalmat .? á nem javadalmas lelkész között. A patronátus kérdését sürgősen rendezzék tör- vényhozásilag, mert az épületek nem várnak, azokat az idő vasfoga eset’eg a kérdés késedelmes rendezéséig teljesen tönkreteszi. Ezeket az esperesi értekezlet as össí polgári vártok klubjaival közli s azok támogatására-, illetve keresztülvitelére őket felkéri. Az értekezlet a mai viszonyok mellett feltétlenül szükségesnek tartja a lelkészt, klub. egyesület megalakítását. Ennek hiányát különösen most, a kongrua-rendezésnél érezték és erezik. Ilyen klub szükségességét fejtegetni felesleges, elég arra utalni, hogy a mai korban nincsen egy társadalmi osztály sem, még az utcaseprőkéit sem véve ki, amely szervezve nem volna, A hierarchia jogainak tiszteletben tartása meUett a papság speciális nemzeti, anvagi. exisztenriális érdekeit csakis ilven papi klub, mely egyházmegyénként szerveződik meg. védheti meg eredményesen. Ezért megkeresik Konrády Lajos prépost-kanonokot, hogy adjon választ, mi van a papi egyesület tervezetével, az alapszabályokkal s hogy esetleg azokat küldje meg. benszámolő Szőke Janika sátáni kedvvel vigyorgott felém. — ügy, úgy, a Csákiya... No rui is volt a csáklyájáva'? Kúti'énekén kotoró, vizescseber- emelgeíő, hosszunyaku csáklyával... — szaporázia drága ötleteit, segítve és könnyedén áldott édes Nagyapó. Lázbanégö szemem most megrohanta a szobá- banlévőket. Egyetlen egy harapással nyelte őket magába. Egyszerre és egyidőben láttam, hogy Szőke Janika gúnyosan figyelő arca mögött rám figyel Julika, a cselédleány, a padkám egymásme lett Nagyapó s a feketefogu vénasszony, egy másik szép öreg, íélszemü Elefánt Kelemen, jóságos és egyszerre erős tekintetű Nagyapó és kilenc gye- Tekarc, unokák és ismerősgyerekek unszoló arcai. Mind néznek, várják, kívánják, követelik a mesét. A kandalló párkányán Kacur is ott ül: rám figyel és várja a mesét. Pislogó lámpánk fényénél a szembeni fehér fal is egy nagy arc, almárium a fekete szája, felette a hosszú ingaóra az orra, feljebb két nagy cifra cseréptál a két kinyílt, követelő szeme: követeli a mesét. A menyezet gerendáin kibukkanószélü tárgyak ülnek, kasonfekvő, lekandikáló lények, a sö'étes háttérben magashátu ágyak, fekvő helyzetű, nagy kövér hallgatók, két kezük az álluk alatt, könyökük a földön: várják, figyelik a mesét. * — A csák... csáklya meséje — mondom Nagyapó után és siri kripta mélyén kong máskor vék- nyas gyermekhangom. A figyelő szemek mohón tapadnak égő arcomra, lehunyom szememet, Istenfia, aranyozottlábu szenvedésreteremt.ett Istenül, tű:nt Kati néni hiv Tégedet, jöjj most egyszer az én hívásomra is! — Látjá'ok, hogy mondja?! — suttogja Nagyapó a pillanatnyi csendben s én, reszkető, ideges ajkam, fulladozó, menekülő szivem, ni, ni már éledő, erőrekapó hangom: mondom, szépecskén megélem: —■ A csáklyával ügy történt az, amit én mondani kívánok, hogy megái lőtt a csáklya a Szent Úristen előtt. Kérdi az Ur: hol születtél? Rámondja u csáklya: Szotyorbau, Szo'yor nevű faluban. Szép, mondja a Szent jó Úristen, dacára annak, hogy csúnya nevű faluban születtél, de azért szép. Valid hát tovább : azt, hogy ki apád, ki anyád? Apám az ács, anyám a szekerce, vésőbicska és kézvonö. — Sóknak találom, — mosolyog Szent Urunk, — de elfogadom! . Mi végből állsz szent színem előtt? — Unalmas! — szólt közbe íejbenszámolő, ellenségem kegyes Szőke Janika. — Hallgass, nem igaz! Nem unalmas! — szólt rá Nagyapó és egyszerre többen is. — Hol történt ez ss igazságos szép történelem? Mondja édes?-— Az utolsó i'életen! — vágtam ki bátorságra lelve, mert felbiztatott a jóakaratu, komoly-felnőtt kérdezősködés. — Mond csak, mond kicsi bogaram! — mondotta Nagyapó és ugyanekkor tengericsőszünk elégedetten bó.intva, jókorát húzott a szilvóriumos üvegből. Hangosan folytattam: — Siess, Csáklya nevű, mert még sokan várnak itt mögötted szent ítéletemre, mondotta Szent Úristen, siess és igazat beszélj!... — És ne hebegj! — okvetetlenkedett még egyszer Szőke Janika, de már nem.tudott megzavarni. Kipirulva folytattam: — Igazat mondok, édes Uram, jó Istenein és maga is, aranyozottlábu Istenfi, mit Kati néni emlegetni szokta, tiltakozott a Csáklya. Becsületes munkában töltöttem silány életemet, Bodorék udvarában friss hideg vizet húztam a soklagu Bodor család számára s ők is meg voltak elégedve velem, én is ővelük. Egy nap szalad nagy hangosan sánta Jóska koldus és úgy kiáltja: Jöjjön gazd- uram, beleiül a Suta Rózsi a tóba. Bodor uram kezébe kap engem, ki a kenderszagu, békáklakta nagy tóhoz és beléje vet engem. Jobbra-balra huzigál, mig meg nem lelem Suta Rózsit, szájamba nem kapom, ki nem huzom! Jó lesz, mondja ekkor Bodor uram, jő lesz, ha ezt a csáklyát itt hagyjuk, hogy máskor is kezünk ügyébe essen! — Szépen cselekedtél! — mondta a Szent Úristen- — Meg vagyok veled elégedve! A szegény ember ott állott a Csáklya mögött s már nem győzte türe’emmel: — Én jövök most Atyám, ez a hosszunyaku eleget beszélt már! — A javát még nemi mondtam el! — védekezett a Csáklya és hiába tolta őt a szegény ember, nem ment odébb. — Ne verekedjetek szent színem leőtt! — korholta őket az Ur. — Nem szégyenlitek magatokat? — Hagy folytatom! — kiabált a Csáklya. — Még másokat is kihúztam! összesen kilencet! — Az semmi! — tolakodott gorombán a szegény ember. — Én egész életemben az urak földjét túrtam, dolgoztam kora hajnaltól késő éjszakáiig, forgattam a főidet alulról fölülre és újra és újra így, vetettem a magot beléje és levágtam és újra ezt, ismételtem és újra ezt tettem.,. — Állj!! — kiáltott az TJr és nem szelíden, de villám’.ósan dörgött most a hangja- A Csáklya is abbahagyta a furakodást, a szegény ember abbahagyta a tolakodást. — A többit én mondom! — kiáltotta az Ur. —■ Addig csináltad ezt te szegény ember, amíg egyszer nekimentéi a tő mély vizének. Addig csináltad ezt te, Csáklya, amig egyszer, amikor nem fogtak elég erősen, ki siklottal a tartó kezekből és bezuhantál a tó mély vizébe. Szájad az embert tartotta az utolsó lehelletedig, azt az embert, akit ki kellett volna húznod a tó mély vizéből. — Jajj! — kiáltotta a Csáklya és az emberre mutatott. — Ez az az ember! — A csáklya belekapaszkodott a galléromba s lehúzott a tó fenekére! ítéletet mondj, Atyánkra is, reám is. — zokogott a szegény ember. — Téged Csáklya nem fogott elég erősen az ember keze, hogyan büntetnélek? Téged ember, szegény gyermekem, nem fogott egy pillanatig elég erősen az én kezem, hogyan büntesselek? Menjetek és éljétek a megigazultak örökszép életét a csendes nyugalom kertjében — felelte az Úristen. A Csáklya és a szegény ember kimentek a jobboldali ajtón, airydy a csendes nyugalom kertjébe nyílott. Az Ur lehajtotta szép, szent ősz. fejét és bánatosan nézett maga elé. Szent Péter odahajolt a füléhez: — De uram, ez az ember beleugrott, halált keresve a tóba! És ez a Csáklya. esc a tárgy pedig kiugrott a Bodor György kezéből! Büntetést érdemelnek! — A csáklyát az ember keze, az embert az én kezem nem tartotta elég erősen! Hogyan büntethetném őket.?! — mosolygott szomorúan az Úristen és korholóan nézett Szent Péterre. > — Uram! — mondotta Szent Péter alázatosan, — még megérem, hogy magadat tartod hibás| nak valaníib1' — Jól mondod Péter! — mondotta a jóságos szent Úristen, — mert én egy percre kiejtettem a szegény embert a kezemből! — De gondold meg Uram, hogy ami, ha büntetés nélkül hagyod, sót gyönyörű kertedbe engeded ezt az embert, aki megfontolatlanul nekiment a tamásfalai tó mély vizének, másoknak is bátorítást adhatsz hasonló bűnre! — Sok baj és jogos bánat van a földön, Péter, ezt ne feledd! — mondotta fejét lehajtva végezetül az Ur és elborult ősz fejét ismételten meghajtotta. * — Vége van? — kérdezte félszemü tengericsőszünk. italkedvelő Kelemen. — Vége! — mondottam és szapora lélegzettel vártam Réka királyasszony feketefogu szavait, fej- benszámoió Szőke Janika gúnyos ellenvetéseit, Nagyapó jóságos helyeslését. Mindenki csodálkozva, bólongva, fényes szemmel nézett rám. Meleg sugarak húzódtak felém, enyhült arccal szerettek ebben a percben emberek s a szoba tárgyai. — Mit mondottam? — lelkesedett drága Nagyapó. Ugye tud mesét az én bogaram? Hajj, de mennyire tud! Hajj, de milyet tud! —- Tud! — mondotta italkedv elő tengericsőszünk, Elefánt Kelemen is és köszöntőleg emelte magasba sz’Tvöriumos üvegjét. — Tud! — mondotta váratlanul Szőke Janika is és nagy fejét lóbálva, odajött hozzám. — Szervusz! — mondotta, — ha még eszed is volna, akkor eljöhetnél velem az Ural hegységbe kincseket keresni! Fejbenszámoló unokatestvérkém, Szőke Jani, aki azt is ki tudta számolni, hogy hol mennyi kincs lehet az Ural hegységben, megfogta a kezemet és hosszasan, leereszkedő kedvességgel szorongatta. Kábultam, szédülve, mámorban és boldogan ültem a kandalló szélén. Jan Túrna Prataa I., Kevoludní tf. 13. Elsőrangú urlszalon. Mért ékszerint készít divatos, elegáns öltönyöket és kabátokat. Fazon Ke 400*— tői. Angol szövetek raktáron. Emma Gramaticánál, Ele onora Duse művészete örökösénél Grammatica anyai részéről magyar származású — Molnárt és Herczeget jói ismer! — Pirandellot nem látsz a, de Shawot & tette népszerűvé Olaszországban
