Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-11 / 58. (1392.) szám
i-%/<m I |/v/üVC-ht Milliárdos román politikusok Bukarest március eleje. A politika mindig a gazdag emberek kiváltsága volt, ároké, akik az ősi vagyon kamataiból bőven fedezhetlek azokat a költségeket, amelyeket a politikai élet támasztott „Nobile officium" volt a képviselőség, a miniszterség mindenkor; nem életpálya, hanem kedvtelés volt a politika. Garp Péter, a kiváló román politikus, a nagy németbarát, mondotta egyszer, hogy csak azt szabadna a (politikához engedni, akinek 30.000 lei a jövedelme: 30.000 aranylei természetesen,- 1200.000 pa- pirlei (240.000 Kcs.) mai értékben. Amikor Carp ezt a tézist felállította, csak az vezette, hogy a politiká'ól legalább távol tartsa a korrupciót, legalább ne mondhassák, hogy „fejétől bűzlik a hal". Azóta ezt az elvet nem egyszer szegték meg Romániában. Az öreg Jón Bratianu volt az első, aki rést ütött rajta: ő nem követelte meg párthi- veitől, hogy vagyonosak legyenek, ellenben feltétlen fegyelmet és tehetséget. A vagyont azonban fontosnak tartotta, de egyáltalán nem vette rossz néven, ha párthívei egy-egy kijárással nagyobb összeghez jutottak. Tudta, hogy a politikához pénz kell, de ezt a pénzt a politikából is meg lehet szerezni így azután nem csoda, ha a liberális párt rendelkezik a leggazdagabb párlhivekkel, ha a liberális párt hívei gazdagodtak meg leginkább. Alapjában véve, különbséget kellene tenni panama és megengedett üzlet közölt Nálunk minden üzlet „panama", amit az uralmon lévő párt híve a kormánnyal köt. Holott valóban nem lehet rossz néven venni, ha a kormány egy üzletet caeleris paribus a saját párthivének juttat. Miért ne neki, miért másnak? Ez még nem panama, ez ellen senkinek sem lehet kifogása. És a legtöbb üz’et, amelyet a liberális éra alatt a kormánypárthoz közel állók kötöttek, ilyen üzlet volt. Ezeken az üzleteken gazdagodtak meg igen sokan, ezek az üzletek teszik lehetővé, hogy a sanyarú' esztendőkben, az ellenzékben ne hulljanak el a párt tagjai, akkor is erős akciókápes legyen az organizáció. Ezért helyezik el híveiket a liberálisok a legkülönbözőbb vállalatoknál, ezért van szükségük Bralianu- éknak arra, hogy mentül több vállalatot kreá'ja- nak, amelyek felett uralkodnak akkor is, amikor nem ők forgatják a kormány kerekét. A liberális pártnak minden tagja zsíros igazgatósági tagságokhoz jutott, abból él, ez az ő sine cura-juk. Ez a2 igazgatósági jutalék helyettesítette azt a vagyont, amelyet Carp annyira szükségesnek tartott Amikof a párt uralmon van, amikor a párt- híveket a prefekturákfca, minisztériumi magas állásokba helyezik, amikor a képviselők a hatalmas fizetést és zsíros napidijakat élvezik, akkor kell gondoskodni a sanyarú idők szükségleteiről. Ezt az- elvet a román pártok közül egyedül a liberális párt tudta keresztülvinni. Csakis ők voltak abban a helyzetben, hogy keresztül vihessék. Sem a néppárt, Avarescu gén érái is pártja, sem a nemzeti, sem a parasztpárt nem tudta híveit anyagilag kárpótolni, vagy ellátni, azon egyszerű oknál fogva, hogy vagy egyáltalán nem voltak, vagy csak ágén rövid ideig kormányon, amely rövid idő alatt nem tudták megvetni a. párt anyagi bázisát. Viszont a liberálisok, akik állandóan kormányképe- sek, egyre jobban és jobban fejlesztik az anyagi alapot. De nekik könnyű: mert maga a párt néhány milliárdossal rendelkezik: Berkotvitzák, ak’k ugyan csak a há-térben politizálnak, de pénzt adnak, azután a többiek, maguk a Bratianuk és a vidékiek egész sora. De a leggazdagabb poliPkusc-k* Anghelescu dr., volt közoktatásügyi mi.oi'7rer, a nemrég elhunyt Constantinescu Sándor, volt fcld- mivelésügyi miniszter fia és Constantinescu l.:n- cred, a volt kereskedelemügyi miniszter. Dr. Anghelescu. az orvos'.anár, vagyona alapját atyjától örökölte, de a két-három millió dollárt, amennyire ma taksálják, az ő kiváló ügyessége és előrelátása, nagyszerű üzleti érzéke szerezte meg számára. Anghelescu nemcsak emberek gyógyításával foglalkozott, de azokban az időkben, amikor nagyszerűen lehetett üzleteket kötni, exportálni és importálni, amikor a valuta úgy hullámzott, mint a Fekete tenger vihar idején, nem vetette meg a közgazdasági tevékenységet sem. Amellett egyike a legtakarékosabb embereknek, ámi különben a liberális politikusok nagy részét jellemzi. Szrényen csak Ford-aulőn jár, míg Constantinescu Tanered, aki vasutigazgató korában a .ykisíklató Tancred" epiteton ornanst szerezte meg, már hatalmas Fiat-gépen robog, ő a liberális párt „nouveau rlche“-ei közé tartozik. Még néhány évvel ezelőtt szegény vasúti mérnök volt, akire csuk később terelődött Bratianu Vintila figyelme. De amint a tények igazolták, Vintilának jó szeme volt: Constantinescu Tancred a liberális pártnak hatalmas oszlopa, aki mindig erősebb és erősebb oszloppá lett, amint, vagyona nőttön-nott. Ma őt tartják a leggazdagabb emberek egyikének és a rossz nyelvek állítása szerint a vagyont nemcsak a „Creditül Exíern“-nél szereztö. Viszont hálás Brati- auuékkal szemben, minden anyagi áldoza'ot meghoz a párt érdekében, vagyonát, rendelkezésére bocsátja a propaganda alapnak. Könnyen teheti, hiszen lesznek még olyan idők is, amikor kamatos-kamattal fogja a párt visszafizetni hü tagja szolgálatait Mig Tancred a kis Constantinescu, addig a most elhunyt Alecu volt a nagy Constantinescu. Ö volt a liberális pártnak az esze, a lelke, a legkitűnőbb diplomata, a legnagyszerűbb politikus. Emellett a legszimpatikusabb és a legjobb ember, aki csak a politikai küzdőtéren szerepelt. Joviálisán fog'a fel az életet, a politikát a vagyonszerzést. Jól é’t, szinte azt lehetne mondani, az életnek nagy művésze volt, aki a politikát, is csak kedvtelésből folytává. Mint a hegedűs, aki szerelmes a hangszerébe, úgy szerelte „Conu Alecu", — ahogy mindenki nevezte, — a politikát Mesterien értetta De emellett nem felejtette el az anyagi eszközöket sem megszerezni a nagy politikához. Számtalan vállalat igazgatósági tagsági uk tantiemje növelte jövedelmét, amelyet fantasztikusnak mondottak. Hogy mennyi vagyont hagyott örököseire, azt pontosan nem lehet tudni Éppen olyan ügyesen helyezte el vagyonit *.'.:nd<mütt, anélkül, hogy valaki is tudott volna róla, mint amilyen ügyesen helyezte el a politikában azokat az apró dínamitpatrónokat, amelyek sohasem tévesztették el hatásukat, sohasam mondotta*: csütörtököt. Amikor milliárdos politikusokról beszélünk, nem kell okvetlenül arra gondolni, hogy poli ikus milliárdokat, vagy aká,r csak százmilliókat is egye? egyedül panamával szerezhet.*. Kovhs J«nő dr. A szfovenszkól tanfelügyelők kSrrendelete a szlovák nyelv hivatalos használatáról A félreértésre alkalmas rendelet nem érinti a kisebbségek nyelvhasználati jogait Prága, március 10. :A ncim'ZjSti kisebbségeik nyelvhasználati jogát iaz 1922-122. szánra törvény s ennek végr ehajtási ren d elete szabályozza. Ezenkívül az egyes minisztériumok külön rendelkezéseket is kiadtak, ami helyénvaló volt mindaddig, amig ezek a rendelkezések nem ellenkeznek a törvénnyel. A múlt hetekben azonban az egyes szlo- venszkói taníelügyeloségek is a nyelvhasználati jog autentikus magyarázóinak csaptak fel s oly ukázt bocsátottak ki, amely a leghatározottabban ellenkezik a nyelv törvénnyel s azt teljesen hibásan idézi is. Egy ilyen .,ukáz“ szó szerint a következeképpen hangzik: ..... ,-i tanfelügyeloség „ . * . . 1927 január 13. 2349-26 szám. 1-1927 számú körrendelet , A körzet valamennyi isk ola igazgatós á- gához s az iskolák fentartóihoz. Tárgy: a szlovák nyelv használata a hivatalos érintkezésben. A minisztertanács 1922 junius 30-án kelt határozatával a szlovénszkói hivatalnokok nyomatékos utasítást kaptak, hogy a szlovák nyelvet megtanulják. A miniszterelnökség újabb, 1926 október 20-án kelt 6097-47-2 S. számú utasítása és az iskola- ügyi retferátua 1926 december 20-án kelt 2845-prez. ai 1926. (ISO számú körrendelet) utasítása szerint felhívom figyelmét arra, hogy az 1920. február 29-én kelt 122. számú törvény 4, paragraiusa határozottan megállapította, hogy a szlovenszkói hivataloknak, amidén az állam hivatalos nyelvét használják, szabályként a szlovák nyelvet kell használniuk. Eme rendelkezésekre való tekintettel elrendelem, hogy a hivatalos levelezésben a szlovák nyelv használtassék. (Aláírás) tanfelügyelő. Ez a rendelet az első elolvasásra azt a benyomást kelti, mintha a magyarság nyelv- használati jogát akarná korlátozni. Az tikáz veszélyessége azonban szertefoszlik, ha a nyelvtörvény negyedik paragrafusát figyelmesen elolvassuk, amelyet a minisztertanácsi határozat is idéz. Ez a paragrafus azt mondja ki, hogy az úgynevezett történelmi országokban a cseh, Szlovenszkó területén a szlovák nyelvet kell szabályként basznál- niok a hivatalnokoknak akkoT, amidőn az állam hivatalos nyelvét használják. Vagyis az idézett paragrafus nem a kisebbségek nyelvhasználati jogának szabályozására, hanem a. cseh és szlovák nyelv használatára vonatkozik. A mondottakból nyilvánvaló az, hogy az idézett taufelügyelőségi körrendelet is úgy értendő, hogy Szlovenszkón a szlovák — és .nem a cseh — nyelvet kel-l használni a hivatalos levelezésnél, ami azonban egyáltalán nem érinti a magyar, illetve német nyelv jogait. Amennyiben valamely tanfelngyelőség mégis a kisebbségek nyelvhasználati jogát akarná korlátozni az idézett rendelkezések alapján, a védekezés módja az, hogy a fél -- iskolaszék, iskolagondnok stb. — felebbezési utón az iskolaügyi minisztérium elé viszi az ügyet, esetleg azután még a legfelsőbb köz- igazgatási bíróság védelmét is igénybe veszi. Elsüllyedt világok nyomain Beszélgetés Jean Charcot tanárral, a sarkjárő Pourquoi-Pas parancsnokával Charcotnak', « Salpéfriőre halhatatlan elmeorvosának csuclás, várkastély szerű villája ma is áll Neuilly St. Jsmesban, elrejtve a Bois de Bou- logne annyi regényben megzengett akácosai között „Ebben a házban születtem valamikor" — mondja csodálkozásomon mosolyogva az ősz Jean Charcot egyetemi tanár, a sarkjáró híres „Pourquoi-Pas" parancsnoka: a franciáknak, de talán az egész müveit vüágnak is legnagyobb óceánkutatója. — „Apám tuszkulánuma volt ez a ház, én megtartottam olyannak, amint ő akarta valamikor". Aztán leülünk a falat teljes nagyságban borító régi gobelin alá és most már a „Pourquoi- Pas“-ról folyik a sző. a viharvert jégtörő hajóról, melyet Charcot tanár több sarki útja után 1908- ban a francia államnak ajándékozott. Azóta a hajó egyetlen évben sem feküdt tétlenül: a francia tengerésze!ügy szolgáltat, hozzá legénységet és fe1szerelést és e béke-hajója a francia haditengerészetnek, melynek fedélzetén egy világhírű tudós a kapitány, évente két oceanográfiai expedíciót végez: egyet nyáron az északi sarkvidéken és egyet a téli hónapokban a Manche-csatorna vidékének oceanográfiai vizsgálatában. óceAnkutatás egy bádogdobozzal — E napokban jelent meg a tengerfenék első tudományos és lehelőleg teljes térkép-atlasza a francia haditengerészetügyi minisztérium kiadásában, — mondja Charcot. — A tengerfenék ismeretének előrehaladása Franciaország érdeme! — És a Pourquoi-Pas parancsnokáé... —• vetem közbe. — Nemcsak a parancsnokáé, — ellenkezik Charcot. — Ennek a hajónak a legénysége olyan, mint egyetlen család: mind egyetértve és vállvetve munkálkodunk, s az eredmény mindnyájunk érdeme! — Röviddel ezelőtt, hogy egyik előadásomkor bemulattam a Rockall körötti tenger fenekéről kiemelt 30 kilogrammos bazalt-tömböket, egy jelenvolt hírneves külföldi oceanografus kar- társam csodálkozó tisztelettel felkért, hogy ismertessem meg vele főbb részeiben azt a „bizonyára fölötte komnlikált szerkezetet", mellyel ilyen nagyságú kőtömböket tudok az Óceán fenekéről kiemelni, ami előttem másnak még nem sikerű1! A „bonyolult szerkezet", feleltem neki nevetve, de büszkén, egy egyszerű acélhuzal, az egyik végén egy kerékpánt., a másik végén egy háló, melyet egy bádogdoboz lapjaival tökéletesítettünk, — mindenekfölött azonban egy maroknyi francia tengerész a tudomány lelkes szolgálatában! — HIgyje el, a tudmányos kutatáshoz nemcsak felszerelés, mint inkább akarat kell és kitartás. A Manche-csatorna fenekén 1921—24 között végzett kutalóexpediciónk az első valóban szisztematikus és metkodikus tengerfenékkutatás: eredménye az első teljes pontos geológiai térképe a tengerfenéknek. S mig az eddigi oceanográfiai műszerek úgyszólván találomra hoztak fel néhány grammnyi anyagot a fenékről: mi a konzervesdoboz segítségével megreformált hálónkkal hatalmas tömböket tudunk kiemelni. S egyben nekünk sikerült elsőül a tengerfenékről szerves geológiai maradványokat ásnunk fel (fossilis növényzetet, ammonitaket, nummulite- ket stb.) s ezzel valójában megvetettük alapját egy uj tudománynak: a tengeralatti geológiának. Szén és notroleum a tenger fenekén Eddig az oceanografusok csak a tengerfenék felszínét tudták kutatni. Olyan volt ez, mintha egy a felhők felett hajózó aviatikus a mélységbe eresztett hálócBkájával ilt-amolt néhány porszemet fo- d'irna magához a föld felszínéről és ebből akarná megismerni a fö’d növényzetét! Most hálisten egy nagy lépéssel messzibbre jutottunk. Hogy úgy mondjam: megvan az első kis lépés egy uj tudományban. — És a Porquoi-Pas antarktikus utjai? — kérdeztem. — Azok is kizárólag oceanografikus. jelentőségűek? — Tudományos kuta’őutak. Nem uj szárazulatok felfedezése a cél (hiszen a sarki tengereken már alig akadhat ismeretlen szárazföld), hanem uj tudományos megállapítások. így pé’dául a Pourquoi-Pas 1926. utolsó utjának, melyről még meg sem jelent a beszámolóm, főként uj meteorológiai megfigyelések, oceanográfiai megállapítások és a sarki tenger feneke alól kiásott fossilis maradványok az eredményei... A grönlandi partokon a középső Liasz-korból leltem nagyérdekü szerves emlékeket Ilyenekkel a Jamesonföld is telve van. Az északi és déli Atlantisz — És ezekben a geo’ógiai korszakokban is jég alatt volt ez a vidék? Milyen lehetett vájjon a szárazulat az őskorban? — Nem olyan, mint most. Kétségtelen, hogy valamikor — jóval mielőtt az ember megjelent bolygónkon • egy összefüggő szárazulat, egy hatalmas kontinens függött egybe egyrészt Ázsia, másrészt Amerika északi partjaival Grönland, a Ferroe- és Rockall-szigetek ennek a kontinensnek, egy északi Atlantisznak a maradványai... — Egy északi Atlantisz! A délit Jókai Mór s legutóbb Pierre Bénoit érdekfeszitő regényeiből ismerjük. Van hát ezeknek valami tudományos alapjuk is? — kérdeztem. — Annyi mindenesetre, hogy ez a déli Atlantisz, a mai Atlanti-tenger nagyküerjedésü kontinense, kétségtelenül létezett valaha. Hogy elsüllyedése nem valamely őskorban, az ember föllépése előtt történt-e, s hogy egyáltalán volt-e az Atlantisznak kultúrája és milyen, azt nem tudom és nem tudhatja senkisem, mert Atlantisz 3—4000 méternyi mélységben nyugszik az Óceán színe alatt Mélyebben jóval, mint amennyire a mai oceanográfia elér. A Pourqoi-Pas tökéletesített mélységkutatói csak 800 méter mélységben tudták fe’ku- tatni az Óceán talaját. A további tökéletesítések egész sora kell még, tehát hosszu-hosszu idő, mig 3000 méternyi mélység geológikus fenékvizsgálataihoz juthatunk! De az Atlantisz esetleges felkutatásának még a mélységen kivül is speciális nehézségei vannak. Az Atlanti-tenger e vidékein tudniillik nincsenek áramlatok, amik magukkal sepernék a lehulló állati s növényi tetemeket stb. Úgyhogy óit a tenger fenekét sok-sok méter mélységig szerves hulladékok borítják; hogy Atlantiszig eljusson a kutatóháló, ezen a nagymagas- ságu rakodmányon is át kellene hatolnia... És mégis van, aki e merész tervvel fog'alkozik. Csak nemrég látogatott meg egy fiatal francia hajóstiszt, aki Atlantisz nyomait akarja felkutatni az Óceán fenekén! Sarki viharban az eszkimók között — Talán nem is lesz nehezebb dolga, mint a Pourqoi-Pas-nak, véltem. Hisz a magas északon a klimatikus és glaciális viszonyok is bizonyára megnehezítik a tudományos kutatást? — Megszokás dolga, — mosolyog az ősz tudós. A sarkvidék kiimája nagyon egészséges: a Pourquoi-Pas utó1 só utján például feleségem is elkísért, ki a sarki klímát különben is maga tapasztalásából ismeri már és nagy segítségemre is volt — Hanem azért nem egészen könnyű az ilyen | „ké jut ázás"! így például, ez évi utunkon folytonos viharokkal kellett küldenünk. A grönlandi sziklapadok között tizenkétszer kellett elvágni a kötelet s elhagyni a horgonyt, hogy a hirtelen támadt viharok a sziklához ne csapjanak. A Rockall- szigeteknél pedig egy rémes ciklon fogott el a csak úgy menekülhettünk a jégszirtek közölt az összetörés elől, hogy minden olajunkat kiöntöttük a dühöngő hullámokra, hogy ideiglenesen lecsituljanak. Akkor már Scoresby-Sundbóí voltunk visszatérőben, ahol MIckelsennel, a híres dán tudóssal együtt az ott letelepített eszkimó-kolóniát tanulmányoztuk... — Ég milyenek ezek az eszkimók? — kérde& tem kiváncsiam — Jók, köszönöm kérdését, nevetett a tudós. — Az mégsem lehetséges, hogy én itt egy ülésre elmondjam önnek az egész oceanográfiát, meg a sarkvidéki geológiát és ráadásul az eszkimók etnográfiáját is! Ezek az eszkimók speciálisan 15.000-en élnek akkora földön, mely nagyobb Franciaországnál. Helyük hát van elég. Hogy ez a derék és nehéz viszonyok között élő nápecske valaha Ázsiából bevándorolt mongol fajta, sőt » magyarokkal rokon, azt valószínűleg tudja. Kihalásra ítélt emberfaj, mely azonban uj életre látszik ébredni és jól boldogul — ott, ahol a dánok protekcióját élvezi, elvonalik az alkoholtól és némi hygiénáza kényszerül... Ausztria—Magyarország nfolső gyarmata —- De ngy hiszem, az eszkimóknál jobban fogja önt érdekelni, hogy utam égjük legfon'osabb célja a kis vulkánikus Jan Mayen-sziget volt, a sarkvidék legfontosabb rádiótelegrafikus állomása, melynek a Pourquoi-Pas vitte idén a menázsit Ezt a roppant fontos Jan Mayen-szígetet ugyanis 1882-ben, a „Pola", a halhatatlan érdemű osztrákmagyar Wavprecht-expedieió hajósai fedezték fel és a mostani állomás is az egykori osztrák-magyar állomás biépitései. — Az állomást egy kitűnő osztrák-magyar tiszt, Gratzl nevű, építette meg nagy szakértelemmel Én 1902-ben látogattam meg először a „Pola" ez elhagyott állomását, meg is reperáltam, amit húsz év Gratzl munkáján lerontott és egyáltalán folytattam az ön honfitársainak nagyon érdemes munkáját. Többi között felfedeztem és leíoíogra- fáltam a Wayprecht-expedició egy tagjának sírját, ki is igazítottam, mert már nagyon kezdték feltúrni a jegesmedvék s mindezért még akkor az osztrák-magyar monarchia a Vaskó róna renddel' tüntetett ki. i — Ma is hordom ezt az érdemrendet, megtartottam a világháború alatt is és büszke vagyok rá. Ez volt a brazíliai után az első külföldi érdem rend, amit kap'am. — Egész tavalyig Ausztria-Magyaromágot illette meg jogilag a Jan Mayen-sziget, melyet én azóta többször meglátogattam és dolgoztam ott 1912, 1922 és 1924-ben és tavaly is. Tavaly Ausztria a dánoknak ajándékozta a. Jan Mayen-t, kik ott megénitet'ék a kitűnő rádióál’omást, mely a sarkkufatásnak még beláthatatlan hasznára lesz. — Fogja-e még Iá’ni ön valaha? — Talán még ezidén, — felelte az ősz tudó*. — Júniusban ismét indulok. Kolumbus Kristóf, az első oceanografus azt írja föl jegyzéseiben: ..Aki a ha'ázás művésze VJ. gyakorolja, ahk-m oldbatafanul ég a vágy, hogy megfejtse a földi természet minden rej’éVeit." Ezt a mo^d^töt szeretném én is rávésni a Pourauoi-Pas jégtörőire,., wAítsii'ii •
