Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)

1927-03-25 / 70. (1404.) szám

5

‘WÖHOT^|V\A<rfE^*HÍKIiSi>

1227 mAwíüf 25, péntek.

A pozsonyi tábla elnöke hatalmi szóval fölfüggesztette a csallóközi gazdáknak a katonai kincstár ellen indított pőréit

Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő kérdése az igazságügyminiszterhez

Koeaor Gyufa nemzetgy-tilM képviselő az ígaaságügymikiiszterhe® a pansooyi itélőtóiWámik 5079—23-i 211. «. utasítása tárgyában a következő kérdést intézte:

Autókor 1918. év végén a ceahEzlovák csapatok roegkeai<tók az előnyomulást a mai Sriorveusakó területén, a magyar ha lóságok egymásután üiritet- ték ka a veszályaoteíett községeket és magukkal yittók a könnyebben etRaMithafó államvagyon!!. Ahol az ingóságok elszállítása nehézségekbe ülkö- iBött, ott a magyar kormány utasítására azokat az ingóságokat, anyagaikat, anieiyeiket' a nép a maga számára hasBnosáthatoti, árverés utján eladták a legtöbbet ígérőnek. így elrendelte a kormány, hogy a nagymegyeri fogolytábor faanyagát, fölfeze- reíéeót ugyancsak árverezzéik él, ami a hatóságok Bosriszteucíája mellett 1919 január első hetében meg fa történt. A nyilvános árverésen a szomszédos községeik lakossága is nagy számban vett részit', eaatanom 1000 vevője volt a® elárverezett imgósá- goknak, akik a megvett holmikért a vételárat nyomban befizették, az ingóikat nyomban el is •asélOatobták.

Mintegy másfél érvei később, 1920, év nyarán a Nagymegyeren áMomésooó katonai hatóságok ősraeárattáík mindazokat, aktük az árverésen részlt- *ettek és

ás szuronyo« katonák jelentek meg az egyes gazdáknál, akik azt követelték, hogy a megvett dolgok árát még egyszer fizessék meg a csehszlovák kincstár számára,

mert a magyar kormány — szerintük — nem voM jogosítva ezen ingóságokat. el'adatni, azok a csehszlovák állam tüfajdonát' képezték.

A lakosság körében nagy páttiikot keltett e® az erősznkosfeodáB, mert jóhismnüjen, hatósági aisz- -sziszteoci'a mellett söererték meg az ingókat e annál kevésbé lehetett kétségük a magyar kormány eljárásának helyessége és jogosultsága tekintetében, mert akkor, amikor a csehszlovák csapatok még tekintélyes távolságban voltak , Nagymegyer- $£ s a tápok egyébként íb csak ideiglenes meg- • szállásról Írtak, egyáltalán nem ’ fcisdífratt ák, - hogy Nagymegyér vaMia is * ceetiszitovák áHámhóz fog tartozni. Azonban hiába tiltakoztak a katonai hatóságok követelésed eHco, i síd nem firofott, azt állandóan fenyegették, naponként beidézték a katonai hatóságokhoz, lázadóknak nevették őket, letartóttaáásft&l és máa repróssíAHákkal fenyegetőztek, házkutatásokat tartottak

• oly kíméletlen. enéJ-lyel léptek föl, hogy a gazdáik súlyosabb következményektől fedve, a legtöbb esetben eleget tettek a katonai hatóságok jogtalan követeléseinek és másodszor is lefizették a vételárat.

Csak kevesen voltaik, akik elég Mkierővel bírtak

s eoemibesEálllottak a fenyegetésekkel. Egy küldöttség jelenít meg az akkord teljhatalmú miinisáteirnél, Dérer Iván" dr.-ná'l és előtte föltárván az esetet, a miniszter ur kijelentette, hogy a katonaság eljárása törvénytelen és egyben azt a tanácsot adta a* gazdáknak, hogy ne fizessenek. Nem is fizettek és ezeket a kincstár bepŐrölte, azonban a bíróságok a felek érvelését teljes egészlében elfogadva, a gazdáknak adott igazat, mert a komáromi törvényszék és bxatiislavaii Ítélőtábla még l!)21-ben ■kimondotta, hogy

a csehszlovák kincstárnak nincs joga az árverési vevőktől a vételárat másodszor is bekövetelni

6 ez alapon a kincstárt keresetével elutasította. Az Ítélet, mely ezt a döntést tartalmazza, a komáromi törvényszék előtt Pf. 1845—35—921., — a bratiela- vad Ítélőtábla Ítélete pedig P. I. 2732—38—921. sz. alatt fekszik.

A táblai döntés alapján a másodszori fizetés által károsodott gazdák a fenyegetéseikkel kierőszakolt pénzeiket, amelyek összege meghaladja az egy millió koronáit, a kincstártól vieszapörölnd kezdték.

Ekkor kezdetét vette egy oly manőver, amely semmiképp sem volt méltó az államhoz és annak jogi képviselőjéhez, a pozsonyi vezónpénzügyigazr giaitósághoz.

Megindultak a pörök a komáromi törvényszéknél. A kincstár képviselője azzal a kifogással állott elő, hogy az ügyek nem tartoznak a komáromi bíróságok elé, hanem a prágai országos bírósághoz. A komáromi bíróság helyt is adott a kincstár kifogásának és eluitasitotia a keresetet.

Erre megindították a pőréket ott, ahol a kincstár képviselője kívánta, mert hiszen az igazság Prágáiban sem lehet más, mint Komáromban.

És mit csinált a magas kincstár. Itt meg már áznál a kifogással élt, hogy az ügy nem tartozik a prágai bíróság hatáskörébe, hanem egyszerű magánjogi igényről van szó, amely a rendes bíróság elé tt-riozük. A' prágai országos bíróság elfogadta ezt aZr érvelést, kimondotta,, hogy az ügyre nem vonatkoznak az 1918. óvd 4. számú törvény hatá- rozmányai és illetéktelenség okából elutasította a keresetet.

Megindult akikor a pör újra a komáromi járásbíróság elölt. Itt a kincstár nagy meglepetésre újból azzal a kifogással élt, hogy az ügy a polgári bíróság elé nem tartozik, mert az 1918. évi 4. te. alá eső követelésről

van szó s igy a prágai bíróság illetékes.

Nyilván csak arról volt szó, hogy a gazdák jogos követeléseinek megítélését minél hosszabb

— ■namm.ni.n

G. K. Chesterton

Brown páter újabb esetei

(15)

— Micsoda zaj te? — kiáltott hirtelen Payne.

Figyeltek. A messzi tenger tóm pá morgásén kívül kezdetben nem hallottak semmit, később azonban észrevették, hogy valami más is belekeveredik, egy hang, mely a dagály lármáját is tulfkia'Mlja, először alig hallhatóan, később egyre erősödve. Néhány pillámat múlva biztosan tud!ék: valaki hiv ez alkonyatbán,

Payne a mögötte lévő alacsony ablakhoz fordult, lehajolt, hogy kiláthasson. Ez volt az az ablak, amelyen keresztül semmi más sem látszott, csak a vizes árok a part és az ég tükörképével. De most ez a fejet elejére állított kilátás nem volt ugyanaz, mint még röviddel ezelőtt. A part lefelé lógó árnyékából még két más árnyék is függött lefelé, s a nézők hamar észrevették, hogy egy ember- alak fordított lábon kezdődő, fejen végződő árnyéka volt. A szűk résen mást nem láthattak, csak a két lábat, mely feketén vált el a naplemente fakó és sápadt tükörképéből. De fLt a körülmény, hogy a fejét nem látták, mintha a felhőkibe veszett volna, valami borzalmas mellék!zt adott a hallatszó hangnak; « a fordított ember, olyat kiabált, amit itt a szobában senkii sem érthetett. Különösen Payne aria változott meg és idegenül rengte: •

— Milyen furcsán áll ott!

— Nem, nem — nyugtatta meg 'sügva

Wood. — A víziben tükrözve mindig ilyen a kép, Csak azért gondolja, mert. a viz hullámzik és mozog., , — Payne gondol valamit? — kérdezte

röviden '• pap.

— Hogy az alak bal lába görbe — felelt W'ood.

Ptayne úgy nézett az ovális ablakra, mint á mesebeli titokzatos tükörre. Nézete szerint az még más rejtélyes jelieket és szimbólumokat- is tartalmazott. A forditott alak mellett olyan tárgyat látott, melyet egyáltalán niem tudott megmagyarázni: három vékony lábat, amint sötét vonalakban vált el a fényből, úgy, mintha háromlábú idomtaten pók vagy madár lett volna. Később az a már elfogadhatóbb gondolata támadt, hogy háromlábú, magas szék áll odakint, olyan, mint amilyet a pogány jóshelyeken hat^aál- tak — és a-következő pillanatban a három- láb eltűnt és az emberi alak forditott lábai kisétáltak a képből.

Amint hátrafordult, az öreg Vine fakó arcát látta maga mögött. Az intéző tátott szájjal meredt maga. elé, egyetlen foga vészt- jóslóau mozgott és torkából alig hallhatóan tört elő a hang.

— Itt van — mondotta. — A hajó ma reggel érkezett Ausztráliából.

Alig értek a könyvtár szobából a középső terembe, már hallották az idegen lépteit, amint, a bejárat lépcsőin lefelé kopogtak. Mögötte különböző podgyászdarabokat cipeltek. Payne észrevette az egyiket és megkönnyebbülten kacagott föl. Híres három- lába egyszerűen csak a hordozható Féuy- kitipezmtcp szokásos háromlábú állványa volt — s az az ember, aki magával hozta — az ausztráliai idegen — szeimmelláthatólag szintén rendes és megbízható ember lehetett. Sötét ruhájában kissé szabados és nemtörőr döm benyomást keltett, szürke fLamteimge rendetlen ül. simult nyakára, miig cipője igOndijfeSlanul csikorgott a csendes szoba padlóján. Miközben előre lépett és üdvözölte a társaságot, ■ alig vették észre, hogy kissé maga után húzza az együk; lábát Payne és táridőre elgáncsolják, mert egyébkémt aligha lehet föltételezni, hogy a kincstár önmagát deza vuáLja és oly védekezést terjeeszen elő, amelynek hely te- • Léna égéről maga is meg van győződve.

A bíróságok természetesen nem adtak helyt, ennek a nagyon is áttetsző kifogásnak, a kifogásokat elutasították s az eddig letárgyalt pőrékben kimondották, hogy

a kincstár köteles a jogtalanul behajtott összegeket kamatokkal és a perköltségeidtől együtt a megkárosított gazdáknak visszafizetni.

A járásbíróság Ítéletét megerősítette a komáromi törvényszék és egy hozzá fölkerült konkrét esetiben a braibietavni ítélőtábla is. Az ügyek túlnyomó része t. i. nem került föl az Ítélőtáblához, miért az összeg kicsisége folytán a törvényszék végérvényesen döntött.

Az ügyek egy másik csoportjában április első hetében kellett a tárgyalásoknak léfotyniok. A kincstár ekkor ujalblb manővert kezdett, hogy a gazdák jogos követelésének megseserzését hátráltassa.

Keresztülvitte Fajnor Vladimír dr, bratislavai táblaelnöknél, hogy a még folyamatban lévő

pörökot hatalmi szóval függesztesse föl addig, amíg a legfelső bíróság egy hozzá fölkerült ügyben döntést hot.

Noha a táblaelnöknél való intervenció teljesen a poros eljárás keretén kívül történt s a törvény egyáltalán nem ismer oly jogszabályt, vaigy lehetőséget, hogy valamelyik bíróság vezetője az ügyek érdemi elintézésébe pörönkivüli bizalmas utasítással befolyást gyakorolhasson,

Fajnor Vladimír dr. hratislavai tábláéinak ©leget tett a pörös eljárás mellőzésével, magánúton hozzá került kincstári megkeresésnek, elrendelte, hogy & folyamaiban lévő összes ügyeket függesszék föl és a törvényes eljárás menetét a szlovenszikói igazságszolgáltatás történetében eddig még nem ismert módon, minden törvényes alap hijján, hatalmi Száváimé gakadályozta.

így előállott az a helyzet, hogy a kincstárnak sikerült a pörös eljárás megkerülésével és teljesen szokatlan, meg nem engedett módon az ellene folyó pöröket saját érdekei szerint egyelőre elintéztetni és amire a törvényt tisztelő komáromi járásbíróság és törvényszék utján nem volt képes, azt eléri© a hratisalvai táblaelnök teljesen illojális és az igazságszolgáltatás történetében eddig elő nem fordult beavatkozása révén, amelyet természetszerűen egy tisztán magánjellegű intervenció előzött meg.

Meg kell ugyanis említeni, hogy s kincstár a komáromi járásbírósághoz előzetesen 'kérvényt adott he a® ügyek * fölfüggesatése iratot, tet azonban a bíróság, jnáwt teljesén alapialani, elutasította volroa.

Nem fogkSktocumlk azzal a ténnyel, hogy a fölfüggeszt és, amely bosszú hónapokra késiéitettoett a gazdák igényeinek kielégítéséit, mennyiben felel meg a bárói pártaitlamság követelmiényeiiniek, menynyiben érinti az alárendelt bíróságok ez ügyben eljáró tagjainak lelkiismereti szB.badeágát, személyes önérzetét é« a bírói függetlenségeit, nem fog- Míbozunk azzal a ténnyel sem, hogy a bíróság tagjainak és vezetőinek magánúton való informálása és befolyásolása az eddigi jogi és etikai mézetek

eai atomiban az arcéira néztek és nem tudták elfordítani tekintetűiket.

Mindenesetre különös és talán otthonias levegőt hoaott magával, ámbár az ember Tnegesküdhetett volna, hogy az első, kedvező benyomás okát még maga a jövevény sem tudja. A hölgy, aki bizonyos mértékben menyasszonyának számított, elég szép volt, hogy vonzzia; de az is látszott, hogy az idegen ijedten és elfogultan tekint rá. Az öreg intéző bizonyos feudális tisztelettel kezelte, mégis, mintha ő is családi kiséTtetet látott volna benne. A pap még mindig kemény pilamiáeisal nézett rá, ami a kényelmetlen helyzetben elég kellemetlenül hatott. Payne arcában uj irónia támadt, valami olyasféle, amilyet a görögök mutathattak. Eredetileg az idegent olyannak képzelte, mint az ördögöt, de úgy látszik, a dolog még rosszabb volt, mert az ausztráliai rokon ugyanazzal a mit sem sejtéssel közeledett a családi átok és a bűn felé, mint annak idején ödi.pusz királyfi. Apáinak házálhoz vak vidámsággal érkezett és gondtalanságában annyira' ment, hogy a ház előtt fölállította fényképezőgépét és megörökítette az első jelenetet, de még ez a gép iis a tragikus Pythia háromlábának szii'mkólumává változott!

Payne később elbúcsúzott s távozásakor csodálkozva vetté észre, hogy az ausztráliai szédülő gyorsasággal idomult környezetéhez; már észrevett valamit éis máris nyugtalankodott. Halkan szólt a festőhöz:

Ne menjen... vagy jöjjön hamar vissza, önnek legalább emberformája van. Ebben a házban más mindentől libaJbőrös lesz a hátam.

Ezen a módon Payne és barátja a rákövetkező tizennégy nap alatt — egészen a lezáró és titokzatos katasztrófáig —• igen gyakran találkoztak a sötét háziban. A sok látogatás miatt Payne kliséé bűnösnek érezte

szerint nem Jéteoiik megengedhetőnek, legkevésbé a kincstár részéről, csupán, azt állapítjuk meg, hogy

a törvénykesé* menetébe való ©fajta beAvait- kozása nem alkalmas a biróság objektivitásába és pá rtatlaAságiha vetett hit megsiálárditásáím és könnyen ahhoi a meggyőződéshez veaet, hogy meg nem engedett befolyások récéin gyakran nagyobb eredményt lehet elérni, mint A törvényes, jogszerű utón.

Oly ügy e®, ahol a bíróság és az igazságfeziol- gáJAaftás presztízse a legenergikfUBa'bb intézkedést íoövoteW.

FöbtSék alapján kérdem a® igazságügyi mi- niiszlter úrtól:

1. Van-e tudomása a® igazságügymiinisztier urnák arról, hogy a hratislavai Ítélőtábla elnöke, Fagmor Vladimir dr, az igazságsaolgáílteités történetében eddig ismeretlen és törvénnyel ellenkező módon beavatkozott a koméromri járásbíróság előtt folyamaiban lévő pör ős ügyek vitelébe, utasítást adott, hogy a csehszlovák államkincstár ellen csallóközi gazdáik részéről inddtott ügyeik, melyek jogosságát a komáromi járásbíróság, a komáromi törvényszék és a hratislavai Ítélőtábla már hasonló konkrét ügyekben hozott Ítéleteivel megállapította, fölfüggesztessenek, utasítást adott, hogy a március hó végére és április első napjaira a bizonyítás lefolytatása végett kitűzött tárgyalásokat a biróság beállítsa s hogy ezekben e ezekhez hasonló ügyekben ujaíbb tárgyalásokat ká ne tűzzön,

tette mindezt annak dacára, hogy a® 1911. éri I. te. és a® ennek élrtlbelóptefősérőtl szóló 1912. évi LIV. te. pontosan megjelöli a fölfüggeszt és lehetséges eseteit és a fölfüggesztédben való hatá- rozpttbozjafatt nem a tábla elnökére, hamm a perbíróságra bizza?

2. Van-e tudomása az igazságűgymérasztier urnák arról, hogy ezen utasítás folytán a járásbíróság a táblaiélnötk 1927 március 18-án kelt '5079— 23-i—211. sz. határozatára való hivatkozással saját jogi meggyőződésével ellen,tétben kénytelen volt a kitűzött tárgyalásokat beállítaná és a bizonyítási eljárást fölfüggeszteni?

3. Van-e tudomása a® igazságügymtónísztornók arról, hogy Fajnor Vladimír dr. táblaelnök törvénytelen, ax igazságszolgáltatás menetébe és a bírói lelki ismeret körébe belenyúló utasítása az igazságszolgáltatás erkölcsi jellegét a legnagyobb mértékben veszélyezteti, mert vagy arra kényszeríti a járásbíróság( határozatét a® érdekelt felek folfoflyamodáBa' folytán fölülvizsgáló törvényszék tagjait, hogy meggyőződésüket a fölülről reájtik oktrojált véleménynek alávessék, vagy arra, hogy ellenkező állásfoglalással a fölöttee hatóságok törvénytelen eljárását megbélyegezzék ?

4. Vaatrc tudomása ac igazsá ffügyttmwsrtér urnák arról, hogy Fajnor Vladimír dr. tábJaelnők törvénytelen utasítása a kincstár jogi képviseletének ©gyoMoia információja és megkeresése folytán jött létre és ily módon előállott as a szégyenletes és sajnálatos eset, hogy a bírói bar egyik legmagasabb hivatalt betöltő tagja pörféltől illetéktelen és meg nem engedett információt fogadott el?

5. Van-e tudomása a® igazságügynviníezitie r írnak arról hogy Fajnor Vladdmiír dr. törvénybe ütköző eljárását a lelkíismeretében ée bárói meggyőződésében sértett bárói kar és a® egész jogászkö- zöneég a legnagyobb megütköziétíse! fogadta és benne a® igazságszolgáltatás pártatlanságának «umugát, mert nagyon jól tudta, hogy tulajdoo- <toéppen mi vonzza és az állítólagos házassági szerződős rneim kis mértékben zavarta. Különös, az idegen éppen eibben a dologban kért tőle tanácsot. Osialádá tanácskozásfélét hivott össze és kártyáit nyiitan megmutatta az ösz- szegyülteknek. Majdnem brutálisan őszinte volt. Kétségbe e setten beszélt, mintha éjjel- nappal egyre itókább szenvedett volna a probléma növekvő súlya alatt. E rövid időben az alacsony ablaku és sűlyedő padlózatu ház árnyéloa különös módon megváltoztatta természetét és kiméiyitette azt a hasonlatosságot, amely még ott élt .mindnyájuknak emlékezetében. Az öt férfi — Payne is közöttük — nagy kerek asztad körül ült és Payne éppen kényelmetlenül gondolt arra, hogy világos sportruhája és vörös haja volt az egyetlen színes folt ebben a szomorú szobában, mert a® intéző és a pap feketébe, Wood1 és Darnaway pedig csaknem feketének tűnő közönséges sötétszürke ruháiba öltöztek. A fiatal ausztráliai talán éppen ezért nevezte az egyetlen embernek, mert neki is föltűnt ez a különbség. Ebben a pillanatban Darnaway felemelkedett székében és hirtelen beszélni kezdett. És a fölájedt művész azonnal észrevette, hogy a fiatalember a világ legborzalmasabb dolgáról beszél.

— Van füle és farka? — mondotta éppen. — Addig kérdeztem magamtól, mig csaknem elveszítettem az eszemet Sohasem hittem volna, . hogy valamikor hinni fogok ilyesféle dolgokban; de azután a képre gondolok, a feliratra, a véletlen megegyezésre, vagy hogy nevezzem, és a hideg fut végig a hátamon. Van füle és farka mindennek? El- átikozott család a Damaway-csaílád, vagy pedig csak átkozott, különös és buta véletlenről van szó? Jogom van házasodni, vagy pedig sötét és most még ismeretlen balesetet vonok ezzel magamra és másokra?

;

5

I

1

1

MMMH