Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)

1927-03-24 / 69. (1403.) szám

•KaSOT-TVVAj^aRRrRLSE 1927 móréin* 24, csütörtök. IVla, március 24-én Középeurópa nagy katasztrófája esedékes! „200.000, vagy 180.000 ember fogja ma halálát lelni!" — A nagy próféta, látnok, „katasztrófateoretiku*", „hisztorsonómns, astro- misztikas és kabbalista", Fritz Tannhauser mester rendel f Bócs, március 28. Mélyen tisztolt Olvasó és Kortárs, kérem, taóltóztassék ma reggel, azaz március 24-én óva­tosan és áhítattal kidörasölni szeméből az álmot, mert először könnyen lehetséges, hogy ön, mélyen lisztéit Uram, már nem is él és az életbenlevést már csak álmodja, minélfogva óvatosan meg kell róla győződnie, hogy valóban életben van-e még; másodszor pedig ezt a nagy, ezt a katasztrofális napot — ha, mondom, még egyáltalán életben .van, — azzal az áhítattal kell fogadnia, amely ezt a napot megilleti... És aztán, nos aztán várja alá­zattal a katasztrófát, amely ezen a napon Euró­pát, Középeurőpát, Bécset, Berlint, Budpestet, Prá­gát, Belgrádot, Bukarestet, Párisi sújtani fogja ... egész Középeurőpát, hja, talán egész Európát... Meri. igy és nem másképp jósolja a nagy pró­féta, Fritz Tannhauser (a név kitünően cseng, ugyebár?), aki a XX. század Jeeaiás prófétájának érzi magát és aki rettentő felelősségének tudatá­ban és leJkiiemerete megnyugtatására néhány nap előtt költözött Bécsibe, mint „katasztrófateoreti- kue", mint jjhisztorionómus és astromisztikus". Tannhauser mesternek 1926 március 24-én egy végzetes álma volt s ő ez álmot tüzetesen tanul­mányozta és megállapítja, hogy az álom évfordu­lóján Bécset és egész Középeurőpát nagy katasz­trófa fogja érni... Mélyen tisztelt Olvasó és Kor- társ, nem akartam önt ezzel a hiőbhirrel koráb­ban fölizgatni... azt gondoltam, nem szabad egész Középeurőpát lázba hozni előbb, csak a nagy na­pon, mert hisz az érdekeltek még mindig elég kó­lán tudják meg a hirt, ba ma, a nagy katasztrófa napján közlöm velük... És nos, mindenekelőtt itt a nagy próféta egy rövid curriculum vitae-je: Becsben, 18S2-ben született, apja, biztosit róla, vendéglős volt, nem pedig látnok és semmiesetre sem átöröklés... Érettségit tett és bölcsészeiét hallgatott. Kilenc évvel ezelőtt, a nagy háború után közvetlenül, fölfedezte látnoki képességét és azóta szakadatlanul e problémák foglalkoztatják, a hisztorionómia, az asztrológia, asztronómia, kah- ibalisztika, asztromágia, Stromer-Reicheiibach pro­fesszor ideái (ez a professzor, mint Tannhauser biztosit, megjósolta az európai deflációs katasztró­fát), Dr. Max Kemmeridh „szériatorv-énye" stb. Rudolf Sfceinerről és az ő antropozófiájáről igen rossz véleménye van; az nem kéül neki. Egyébként — civilben — nyelv- és zongoratanitásból él. Hangsúlyozza, hogy ő ^katasz/trófateoretikus" • mint ilyennek már némely sikerei voltak ed- -% is. így megjósolta előre a* 1925 január 31-iki magyarországi (egri és debreeemkörnyőká) földrengést és az 1925 március 18-ilri amerikai tornádói. Igaz, hogy mindkét esetben csak a napot találta el pontosan és azt, hogy földren­gés és tornádó lészen, de a földrengés helyéül Japánt jelölte veit meg s a tornádó helyéül Ausztriát, — tehát nem Magyarországot és Amorikát, amint aztán bekövetkezett, — de, mondja a mester, ez a „jelentéktelen eltérés'4 nem fontos, arra való tekintettel, hogy a napot oly pontosan eltalálta! Megkérdem tőle, nem lehetségee-e, hogy a mostani katasztrófa ie, március 24-én ugyan, de talán Amerikában, vagy a túlvilágon valahol, de nem Európában fog elkövetkezni, mire a mester erélyesen pro testál... Nem, a katasztrófa már­cius 24-én biztosan Európában fog elkövetkezni... Semmi kétség... az ő látnoki ereje... Meg a bisto ... astro ... kabbala ... mágia ... a segéd- tudományok ... Biztosit róla, hogy ő a világ politikai, histó­riai eseményeit úgy figyeli, mint a sakkmester a bábui harcá t a sakktáblán... S hogy ő emberi sorsokat nem jósol, hanem kizárólag népek és or­szágok sorsa érdekli ... Ül a kávéháziban — ahol rendel — egy kabba- lisztikus könyvvel fölfegyverkezve, amely 6zámos hieroglifát tartalmaz, amiket ő azonban ért, és szá­mol és töpreng és jósol, egyszóval: rendel „ka- tasztrófa teóriában": És valóban: 185.000 ember pusztult el egy éjisza­kán. Seuaohribot ped ig fiai Ninivén él megölték. — Nos, én azt mondom a hisztronómiával: Egyező körülményekből, az oksági törvény alapján egyező események folynak. Nekem 1926 március 24-én egy álmom volt, amelynek folyamán ez a három szám égette magát belém: 4, 7, 49. E számoknak kell, hogy jelentőségük legyen; amely épp abban áll, hogy egy évvel később iga­zolásukat nyerik. Ée most jő a kabbalisztika. 7 kocsit jelent, szekeret, még pedig azt, amelyen Éliás próféta röpült az égbe. Szimbolisztikus érte­lemben ez a szekér a jobb feló tolódást jelenti. 70 pedig a kabbaliszíikában villáménjtotta tornyot je­lent, mely dinamittal van megtöltve. No*, az u. n. „kabbalÍ6ta intelligencia" Gábor egybeesik a Gá­bor névén apjával. Gábor napja ugyanis márc. 24. — Mindezek alapján állatom, jósolom, hogy március 24-én oly katasztrófa fog beállni, uránt amilyet egykor Jezsajás is megjósolt. Középeurópai katasztrófa lesz, Béta közép­ponttal. Miként valamikor Senachrib seregei Jeruzsálem előtt táboroztak, épp úgy táboroz­Pozsony, máxc. 23. (Saját tudósitónktól.) Oká- nik Lajos dr. pozsonyi polgármester, kanonok, most érkezett haza hatheti távoliét után keleti út­járól. Bejárta Palesztinát, Egyiptomot, járt a Fárá- ók sírjánál, Tutankbamenuál, Luxorban. Munka­társunk fölkereste Okánik Lajos dr.-t, aki a látot­takról a többek között a következőket mondotta: — Most először jártam életemben Egyiptom­ban és Palesztinában. Jeruzsálem, Názáreti, Jeri- chó, a getsemani kert, Kafarnaum, egyszóval a Szentföld engem mint papot is különösképpen ér­dekelt Azok a helyek, ahol Krisztus Urunk járt, tanított és szenvedett, meghatják még a laikus európai embert is. Kafamaumban most ássák ki azt a zsi­nagógái, amelyben Jézus Krisztus tanított, prédikált A kövekből egészen jól lehet következtetni egy régi templomra. — Palesztinát keresztül-kasul jártam. Egy ottani szentierencrendi atya volt a kalauzom, aki szakszerű magyarázattal szolgált mindenütt és igy nem voltam rákényszerülve a hivatásos idegenve­zetőkre, akik többet locsognak, mint tudnak. Egy nagyon jó, tiszta osztrák penzióban laktam, ahol .ellátásért átlag napi száz cseh koronát fizettem. Az élet a mi valutánk szerint különben meglehe­tősen drága, mert egy egyiptomi font száznyolcvan cseh koronába kerül. Palesztinában a csehszlovák követségen az ottani zsidók küldöttségiteg keres­tek fel Kirschler rabbi és Sípos Leó dr. pozsonyi városatyák előzetes értesítésévé. Igen jól éreztem magam körükben. Ünnepi kaftánjukba öltöztek és még meg is vendégeltek. Láttam a földturó, szántó-vető zsidó pa­rasztot is, Palesztina újjáépítőjét, de az az impresszióm, hogy ha elmúlik a nemzeti lelkesedés láza, a zsidóság Palesztinában is ott­hagyja az ekeszarvart éts kereskedéssel, üzletkötés­nak na Béc« előtt és Középeurópa előtt — persze mindez stúmbóli szííkusam értendő — • boilsevikik seregei. Miként Senachrib fenyegette Jeruzsálemet azzal, hogy össze fogja rombolni ée el fogja pusztítani, ugyanígy fenyegetik ma a bolsevikek Bécset és Középeurópát. — A 24-ifci katasztrófa következtében előálló események a bolsevik szellem és áramlat pusztu­lásának megindulását fogják előidézni Közép- európábam. — A katasztrófánál, 24-én nagy embertömegek fognak tönkremenni, 180.000—200.000 ember fogja halálát lelni, mint egykoron Jeruzsálem előtti!) — Azután majd egy középeurópát föderáció fog jönni, amely erős páncéllal lesz a bolsevizmus- sal szemben. Poroszország Ausztriához fog csatla­kozni. (Sic!) Az ausztriai, április 24-re kitűzött választások nem fognak megtartatni,(!) Úgy tetszik, Tannhauser, alias „Jensajas“ pró­féta nem nagy pacifista. Mert minden további nél­kül, tréfa nélkül, ime, 200.000 embert akar meg­öletni! Tehát, mélyen tisztelt Olvasó és Kortárs, ké­rem, türelemmel és illendő áhítattal megvárni a közelgő katasztrófát, amely ma, március 24-én, vagy a 25-ére virradó éjszaka biztosan be fog kö­vetkezni! ... S ha mégsem? Akkor? Akkor, Tannhauser mester, akkor én önt... De nem akarok fenyegetőzni és még inkább | nem káromkodni... Gömöri Jenő. I séf fog foglalkozni, amint főként ezzel foglalkozik az uj zsidóváros: Telaviv lakosságának kilencven százaléka. — Egyiptomban igen kellemes utitársaim akadtak: magyarok. Az egyik Sárossy Sándor szé­kesfehérvári földbirtokos a nejével, a másik Vdr- nay Dezső szegedi nyamdafculajdonos. Intelligens, angolul, franciául beszélő európéerek, akiknek társaságában igen jól éreztem magam. így négyes­ben rándultunk ki mindenüvé, ami az ottani drága autókat tekintve, nagyon gazdaságos dolog. Négyes­ben a-utókáztunk a Níluson, néztük meg Luxorban Tutankhamen sírjál. A kincseket a sírból elhordták a kairói múzeum­ba, de a sírok aranyozása, hieroglifjei még látha­tóik. A sir bejáratánál két katona áll őrt. Egyip­tomban a királysírok látogatásából jó üzletet esd- nál a kormány. Egy állandó passzpartu az összes sírok meglátogatására szóló érvényességgé®, 300 csehszlovák koronába kerül. — Milyenek a politikai viszonyok? — kér­deztük. —- A politikáit itthon hagytam, — felelte mo­solyogva a kreolra égett abcu polgármester. — De annyit mondhatok, hogy az angolok tartják kezük­ben ott még ma is a hatalmat, bár a katonaság egyiptomi Anglia uralkodik a Nílus vize lelett és ha a zsilipjeit elzárja és nem engedi rá a szikkadt, egyiptomi humuszra, kiég ott minden, kiszárítja az országot, már pedig termés csak ott. van, amed­dig a folyó vizéből öntözhetnek: a folyótól két-há- rom kilométer körzeten belül. De ott azután van ám! A busa már most térdág ér, hisz tudva­levő, hogy ott háromszor aratnak egf; évben. Palesztinában is változott a politikai helyzet any- nyiban, hogy az arabok most már el tudják szív­lelni a beözönlött zsidóságot, mert. rájöttök, hogy a zsidók nekik — kultúrát hoztak. R. J. Két vígjáték, egy komoly színmű A Díszelőadás: Fodor László darabja — Zilahy Lajos: A fehér szarvas — És egy párisi ipartermék Kiássák a kafarnaumi zsinagógát, amelyben Jézus tanított Beszélgetés Okánik Lafos pozsonyi polgármesterrel keleti útjáról — Palesztinában zsidó küldöttség üdvözölte — Ahol a zsidóság szánt* vet — Tutankhamen sírja — Világjáró magyarok között — Nekem az az isteni adomány jutott osztály­részül, hogy előre látom a katasztrófákat — mondja a pró­féta —, az én föladatom tehát, az embereket előre figyelmeztetni a közeledő veszélyre, mert a halálthozó áramlatok, ha előre tudjuk jövetelüket, nem olyan veszélyesek, mint anélkül. A közel múlt politikai és erkölcsi eseményeiből jósolom meg a közel jövő eseményeit, éppúgy ol­vasok az elmúlt eseményekben, mint a meteoroló­gus az ő térképén... A grafológiával körös ele­mem a misztikus elem; minden miszticizmusnak azonban kell, hogy legyen valamely reális, sőt tu­dományos eleme, ha komolyanvevésre akar szá­mítani ... — Nálam a prirnar a látnoki képesség, amely körülbelül olyan természetű, mint a grafológus Schermann Rafael képessége; a másodlagos pedig « segédtudományok, melyekről már szóltam. — Jezsajás próféta a 37. fejezetben szól a •Szent Város, Jeruzsálem megmentéséről, amelyet .Senachrib óriás hadserege — amely Lachisnál, Je­ruzsálemtől 50 km .-nyíre délnyugatra táborozott — veszélyeztetett és fenyegetett meg rettentő fe­nyegetésekkel arra az esetre, ha a város nem adná meg magát föltételek nélkül. Ekkor lépett a po­rondra Jezsajás próféta és prófétai ihletével meg­jósolta Senachrib óriás hadseregének pusztulását. Budapest, március 23. Mintha valami érdekes, huncut véletlen ját­szana közre a színdarabok egymásután következé­sében: először kétszer három egyfelvonásosnsk volt premiérje a sikerek uj felbuzdulásakor, az­tán három operettnek, e héten pedig három pró­zai müvet mutatott be a főváros három színháza. Két vígjáték s egy magyaros levegőjű színmű az eheti aratás, közte két magyar szerző. A díszelőadás Ez a cime a Vígszínház legújabb Fodor Lász- üó-ujdonságának. A Vigszinház kasszájának eddig csupán .két darabra volt szüksége a múlt őszi szezontól mindmáig, hogy állandó táblás házat jelezzen. A Noszly fiú s a Nem nősülök nagysze­rűen bevált, felváltva játszák most is mindaket- tőt: ritka szerencséje egy színháznak az ilyen diszkonjunktu rás időkben, ügy volt, hogy ezzel a kéit darabbal kihúzza a színház szezon végéig, de szerződésileg kötelezte régebben magát a Dr. Szabó Juci szerzője uj darabjának, A diszelő- aőás-nak szisnrehozatalára s ezért ezt is bekap­csolta nem nagy változatosságú, de annál gazda­gabban fizető műsorába. A díszelőadás igazi díszelőadás, ha a pompá­zó kiállítást, a dekorációkat, a milliós kosztümö­ket, a selymet, a brokátot, a billiikomokat s a pu­ha, omlós drapériákat, nézzük. Pazar s a Vígszín­házhoz méltó. A jó játékosoknak egész sora. Ren­dezés: elsőrangú. Zenekiséret: hatásos. Nos, a darab is jó. Csakhogy nem egészen sikerüli úgy nekilen­dülnie a szerzőnek, ahogy kitervelte. Pedig jó irő, irodalmat is tud csinálni, színpadi rutinja is van s hogy a sikerek fegyverét is kezében tart­ja, megmutatta a Navarrai királynő. Doktor Sza­bó Juci s a Keresek egy színésznőt eritmü darab­jaival. A dísz előadó,s-b<m mélyebb akart lenni a talán evégből történt, hogy valahol hiba esett a számításban s a mélységből lapály lett Goethei és molnárt eremci elgondolások vannak benne, de nincs szabályos, világos megoldása, biztos roen- tenciája. Talán nem is akart ilyet. Mert látványos mulattatónak kiváló ez a darab, — s némi prob­lematikus vonást sem tud azért elrejteni magában. Az előjáték: az ördög szórakozni akar. Vé­gigfut a lehetőségek listáján s megáll a pesti opera műsoránál. Don Jüant fogja az Opera elő­adni éppen, két vendégművésszel): Fonta na Má­riával s Cesare Bombellivel. Az ördög el akarja rontani a. darabot egy kis szerelmi históriával. Az előadást éppen meg akarják kezdeni, a az énekesnő szobájában ott van a költő lg, aki a díváért rajong, s akit magáévá szeretne tenni. Foto azonban, hogy az énekes nem jön él az elő­adásra, mert gyakran leissza magát. A költő egy boldog pillanatában ráhajol egy rózsába • besziv. ja állatát. Ami ezekután következik: ez álom. S a költő ért álmodja: BombeüÜ Cesare berúgott. Hogy a szituációt megmentsék, az ördög az igazi, a pokolbeli Don Jüant idézi föl, aki ei is énekli a szerepeit. Előadás után a kölítő a Don Juan va­csorázni hívják a művésznőt, de a művésznő csak eggyel mehet. Kivel? S kivel megy utána a háló­szobájába? Csak karddal lehet eldönteni. Don Juan már-már leszúrja a költőt, de akkor ébred valami különösnek tudatára: hogyan, hát a nőért meghalni is lehet, nemcsak gyilkolni? Eldobja a tőrt s visszafut a pokolba. — Eddig az álom. A költő felébred a rózsa fölött, közben az előadás lement, a Don Juant-játszó énekes véletlenül jó­zan volt, semmi baj nem történt s a díva a köl­tőnek nyújtja a karját. Pénz, rang, tekintély, test és szellem fór? együtt Don Juan mesebeli lakomáján, a szerző moralitása szerint a testiség szellemiséggé tett. de ugyanakkor a költő szellemisége testiség. Nem egészen biztos vonalú a darab, a cselekményt meg­bontja s a misztériuimdrámákboz hasonlóvá teszi az ördög s a fiókördög állandó elmélkedése, de a nagyszerű megjátszás, az ötletéknek s a látni­valóknak egybefonódása feledteti, ami a darab­ban talán zavaros. A művészek mind pompásan játszanak: Gombaszögi Frida, SomLay, Makláry, Mál'y, Sar­kad: s az újonnan felfedezett Farkas Endre, aki díszlettervezőnek jelentkezett s mint színész arrivált. A darab háttere Mozart operájának halk zenek iséréte. A fehér szarvas A magyar szinmüirónemaedék egyik legtehet­ségesebb tagja irta, Zilahy Lajos, akinek Süt a nap oimü életképét Szlovenszkószerte is ismerik. „A fehér szarvas" a Nemzeti Színházban került szűrre s a preroiér közönsége nagy sikert jósol neki Mi is az a fehér szarvas? A fehér szarvas a magyarság álma, a Méotisz ingoványaiból ki­lendült mesebeli vad, amit a magyar már évszá­zadok óta kerget s ami sok szép formában min­dig s mindig újra felbukkan az álmokat kergető magyar lélek előtt. Karakán Péter, a háborút megjárt magyar hu szár ezredes is ilyen álmokat kerget maga előtt Típusa a régi magyar urnák, aki egyrészt még az avult dzsentri ideológiában él, de tétova kézzel s több lelkesedéssel, úri gesz­tussal, mint hozzáértéssel akar a maga, a csa­ládja s az összmagyarság sorsán javítani. Ismert figura. Szimpatikus, izig-vérig ur, de valahogy mugfutottak mellette az idők s a veié társult lel­kesed ékkel együtt hiába kergeti az álom fehér­szarvasát, igaza mégis a fiának, Karakán Pálnak van. aki a hadifogságból magával hozott munka­szeretetével asztalossá tesz 8 a munkát, a komoly, két-kézzel való munkát tűzi feladatul magának mind az ő egész népének. A háború utáni Magyarország étesszemü meg­lő tója irta ért a darabot A problémák, az em­berek: mind mai alakok- Azt lehetne mondani, hogyha az egész színmű szerkezetében szétesett is. egyes jelenetei a színpadi technika bravúrjával vannak megépítve, derűtől eélogók, megindító hatásokkal elragadők, szinte nagy díszes mozaik benyomását keltik. Zilahy Lajos ért a szivekhez, telkekbe® s hatásának eszközei mindig finomak, emelkedettek, sohasem banálisak. A magyarság étertét keresztmertesetben látja, vidékért, várost is­mer, minden figurája élő s nem színpadi, lélek­telen báb. Talán túlozza is ezt a nagyszerű meg- eleveniíési tehetségét s itt is, ott is részletekbe szalad, ha egy kedves jelenet, vagy hálás alak megeleveniféséről van szó. Az első felvonás miliője nem megszokott színpadi kép: egy határállomás vasúti váróterme, igazi vasutasokkal, igazin megirt parasztokkal, álmos utasokkal, magyar virtussal, vidéki levegő­vel. Vonatsistergés, jelzőhang, érkezők-indulók sürgő-forgása, pénzes vigéc, szegény tanítónő, vám- vizsgálat s pislákoló petróleumlámpa. Itt kezdődik a darab, itt lép be Karaján Péter család őst uB, hogy a második felvonás gazdag pesti lakásába tér­jen, ahol már valami részvénytársaság elnöke 5, mint százan és százan ezekben a kunjunkturás időikben. A felvonásvég szinte apotéozis-szerü len­dületéből a harmadik szín szegényes lakásába zuhanunk. A család összébbihuződott, a remények szakadt gyökerét csak Karakán Péter, a mindig ur, nem látja csak s nagy, beteg szive megöli. A negyedik felvonás gyári műhely, asztalosmester- udvara. Megrázó, de vigasztaló is. Karakán Pál némán készíti apjának a koporsót; szimbólum: temetni a fehér szarvast s minden álomképet is, de a komor vigasztalanságba fányhasálbok vág­nak, gyári ablakok világa gyűl munka indul, gép kopácsol, munkások vig zaja harsan s az utolsó jelenet záróakkordjának szótalan, de mégis felemelő, feMiadalmaskodő zajával távozunk. Karakán ezredes: Kis Ferenc. Lendületes őserő, belülről, telekből szárnyaló játék jellemzi, a fia: Pelhő Attila szimpatikus* pátosz nélkül való, nagyszerű alakítás. Környey Paula, Tőkés Anna kihoztak minden lehetőt szerepükből, mi­vel e két szerep színtelen s a szerelemnek vajmi kevés megnyilvánulása akadt, Kiss Irén, Vaszary Piri, Sugár, Lehotay, s a hatalmas szereplőgárda, erős klasszissal oldották meg szerepüket. Finom kis lakás Hogy az egészen könnyű múzsa is szóhoz jusson, kaptunk a Fővárosi Operettszinháxban, a párisi Achoume ur tollából egy finom kis koso- uériát, vacsora utáni emésztésül. A finom kis la­kásba nászufaspár költözik, akik nem tudják, hogy a finom kis lakás... hm ... egészen az utóbbi napokig egészen más célt szolgált. Min­denki tömörült a finom kis lakáshoz, van itt sze­relem, rövid lejáratú, két férj, két feleség, házi­barát, szobalány, pezsgődgynők, félvilágí hölgy, ágas-bogas viszonyok, kacagás, jókedv, könnyű erkölcs, párisi szimuüipar, minden, tessék besé­tálni. A darabot Stella Adorján fordította, Ka- bo«, Sarkad!, Rábkay, Kőváry, Fejes Teri, Lázár Mária játszik. Nagyon jól. Szombathy Viktor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom