Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)

1927-03-12 / 59. (1393.) szám

1927 március 12, ssombat

Ma nem európai beteg emberek vannak, hanem Európa a világ beteg embere

Fr a&.:•** Delftfe* fmsár IsS'ayve *»* európai rendszer cü^éü^í—A gaz* dósáéi élei wvsietséges leromlása — A határok átka — Amerika és Anglia sikerének titka Európává! szemben

— A P. M. H. tudósítójától —

P(Mi\ március 10.

Á összetákolt európai politikai

béke utáxí, aree.Pnek különösképpen megnyilatkozó á'dásak immár a nyoleadüt éve élvezzük, Európa elsőrangú közgazdászai és technikusai ma ázzál a kérdéssel foglalkoznak, hogyan lehetne megszüntetni a még mindig javában dúló .európai gazdasági háborút, amely nemesek az egyes államoknak okoz rendkívül nagy károkat, hanem a legnagyobb mér!ékbén veszélyezteti Európának a világgazdaságban már eddig is túlságosan bizonytalan helyzetét,

Legújabban a nagy tekintélyű Franci? i)e* laisi, az ismert francia köz-gazdasági politikus, -- akinek a közelmúltban az uj Európa g izdaság! problémáiról megjelent hatalmas munkája nagy •'eltűnést kelteti a szakkörökben, — hosszabb *a- nfűraányt szentelt annak a kérdésnek, hogy hogyan lehetne megszüntetni azt 33 áldatlan állapotot, ami ma Európa gazdasági viszonyaiban dühöng, hogy mi ennek az pina. és hogy miért szükséges az európai gazdaság: hókét mihamarább megteremteni.

A baj eredendő oka szerinte abban van, hugy

3. háború után megállapított uj politikai habiról?, amelyek Európa napét a nyelvűk, érzdraeili, hamis vagy’ igazi tradícióik és politikai szempontok szerint választják szét egymás'ó!, tőkéiéi cs ellentmondásban állnak a gazdasági törvények és szükségletek parancsoló erejével, amely így l«h> tétlenné teszi a modern gazdasági prosperálás teg'ontOiUíbb feltételének a megvalósi'á.-át, a piac iate.rnacionálódását. A mai európai országok legnagyobb része a 19. század nacionalista mozgalmaiból nyerte a kialakulását, abból az időből, amikor az egyes népek közölt úgyszólván semmiféle gazdasági reláció nem létezett, leszámítva pír luxuscikk kicserélését. Ez az akkori termelés rendjéből, amely tanyai és belterjes volt. valamint az igények és szükségletek kismértéküségét tekintve, természetszerűen következett A macinJzrnus é# a nagyipar kifejlődése azonban gyökeresen felforgatott mindent. Hihetetlenül nagy cirkuláció indult meg két Irányban, amely egyrészt messzi földekről és világrészekből elhoz* a a nyersanyagot, másrészt, amely a feldolgozott és kész ipari termékeket elvitte a világ minden Irányába.

t ' Barand nr egy napja

IMííujapság, — nem úgy mint régen, — lehetetlen, hogy egy ország gazdaságilag teljesen izolálva legyen. Erre nézve Delaisi egy igen egyszeri) és nagyon kifejező képet hoz fel. Búr and, az egyszerűi párisi burzsoá, miután reggel felkel az ágyából, megmosakszik egy egyszerű szappannal, amelynek a nyersanyaga Kongóból származik, majd meglörülközik egy louisianiai gyapotból készült törülközővel. Felveszi a fehérneműjét, amelynek az anyaga orosz len, utána a ruháját, aminek gyapjúját Ausztrália vagy a Capföld ssáUiloUa, majd a japánt selyem gubákból készült nyakkendővel felékesHve magát, elindul 0 hivatalába azokban a

I cipőkben, amelyhez a bőrt egu argentínai ökörről ’ nyúzták te és amelyet néniét kémiai szerekkel ké- j vettettek ki. Majd tovább folytaivá a párisi burzsoá ] napját, hasonló képekben leírva, este, mikor a jó ! Durnnd hazajön, már Pignin (angol cég) estélyi j ruhájában, vállán egy szibériai kókrCkával, várja ! őt élete párja, Du^anáné, akin csillognak a dél- } af rikai gyémántok cs kelten szépen elindulnak var sorázni egy olasz élterembe. Utána vagy elmennek megnézni az orosz balettet, vagy egy amerikai revüt, vagy a spanyol Raguéi Mellcrt, esetleg az olasz Gábrielé d'Annunzio egy darabját a zsidó Lola Rubiniteinnal a főszerepben és Paksinak a díszleteivel, ti hogy a napot, jól fejezzék be, a kaukázusi mulatóban nehéz svéd italok mellett a néger jazz-bandet meghallgatják 3 aztán hazatérve, Duravdék a norvég kacsai óllal megtöltött dunyhák között boldogan álmodnak árról, hogy milyen gazdag és hatalmas Franciaország, fütyülhet az egész világra, megterem a határai között minden, amire csak szüksége van.

Az ansol megoldás

Duráncinak a- példája mindannyiunknak a példája, mert mindannyian magunkban hordunk égy morális embért, amely a nemzeti tradíciókhoz van hozzáfűzve és egy7 ,,homó-economicus*Vt, amely természetszerűleg nemzetközi. így va.n ez magukkal az egyes országokkal is, módosítva az úgynevezett interdependence économique-al, amelynek a megvalósításával Angin müiatoU példát, maga körül csoportosítva kiegészítő területeket és együttesen megalkotva egy gazdasági imperializmust. Anglia c-sak egy hatalmas átalakító gyűrűsem szerepét játsza, amennyiben Kanada, Ausztrália, Dél- afrika és a Domíniumok neki szállítják a nyersanyagot és tőle kapják * késs ipari termékeket. Politikailag ezek a Domíniumok mind függetlenek. de Angliához vannak kötve gazdaságilag, a pénz egységessége, a. hatalmas angol kereskedelmi flotta és a londoni bankpiac által, ahol az egész birodalom tranzakciói történnek. Emellett a tengeri hate’om mellett van egy kontinentális is, Északamerika. 43 állam teste egy fej alatt, a legkülönbözőbb kiimákat, a legkülönbözőbb emberfajokat egyesítve, 48 autonómia, de egy gazdasági egység, belső vámok nélkül, a dollár égisze alatt és egyetlen bank szisztémával. Ezzel szemben itt áll Európának az idejét múlta kis darabokra való tagozódása, amely abból az időből származik, amikor a mezőgazdasági termelés volt egy ország gazdasági ételének az alapja. Huszonhat állam, huszonhat vámha'ár volt a háború előtt Európában. Hogy ennek a tagozódásnak a visszás voltán segítsenek, a kereskedelmi szerződésekhez folyamodtak, hogy a kereskedelmi cirkulációt elősegítsék. Ahe’yett a nagy, folytonosan hömpölygő folyam helyett, amely hatel más, gazdaságilag egységes birodalom belső cserefolyamatai áltel megvalósul, ezek csak apró kis patakocskák vo’tek, amelyek a hosszabb- rövidebb ideig egy magasságon tartott duzzasztók

előtt megöagadtek, apró kis szakaszokra bomlot- [ tak, amelyeken keresztül csak a vámleadással lehetett keresziiilíu’ni. A háború előtt ez a rendszer, nem valami jól, de mégis csak bevált, úgy hogy Fúrón* ellen tudott állni Amerikának, de főleg Angiidnak.

Tizenegyezer kilométer határ i helyett tizennyolcezer

A háború utáni helyzet azonban egyenesen j

tarthatatlan. Európának ez eddigi tizenegyezer -ki- } ’.ométeres vámvonalához az. újabb államok alakú- j Sásával még hétezer csat lakozott. A pénzügyi ne- j kézségek folytán, a magár, és állandóan változó j vám létetek folytán . és ' védővám rendszer tulságba- j vitele folytán az exportácló és az imporláció teljesen lehetetlenné vált. Most, mikor ennek a tartható tlan helyzete nyilvánvaló, keresik a kiutat a kereskedelmi szerződések megkötésével, igyekezve egészséges életet injekciózni a beteg-testbe. Pedig a kereskedelmi szerződések megkötése nem más, mint ogy ádáz é-s elkeseredett, földalatti titokzatos harcnak a megindítása.

A kétségbeejtő statisztika

Má ott tartunk, hogy az igy megkötött szerződések, amelyeket hivatalosan szentnek tarianak és amelyeknek a betartását megfogadják, csak arra szolgálnál:, hogy kijátszók, kiforgassák őket és az államok minden eszközzel azon vannak, hogy a megengedett kereteken beiül, sói. azon ívd is több előnyre tegyenek szert, mint amennyi), a szerződés biztosit. E* vezet a dumpinghöz. Hogy egy nemzetközi szerződés kárára előnyitsék a hazai ter- nwslvónyeket, mi sem áll u'jóban annak, hogy. az állam például leszállítsa a belföldi áruk vasúti fuvardíját Dumping magával hozza az auüdum- píng kialakulását, megnehezítik a külföldi áruk értékesítését, nagyobb adókkal sújtják a külföldi gyárak belföldön feláll!'ott fiiiá’óit és mivel ugyan ez történik mind a két szerződéses államban, ez a szisztéma senkinek sem jelent előnyöket," legkevésbé a fogyasztóknak, akik kétszeresen fizetnek sápot. Ez a gazdasági háború súlyos következményekkel jár, amelyet a népszövetség által felá'li- tott statisztika világosan kimutat A kereskedelmi forgalom É szakameríkáben az 1913-as viszonyokhoz képest 1924-ben 19 százalékkal, Középameri- kdban pedig 38 százalékkal növekedett. Ugyanakkor Anglia 1924-es kereskedelmi forgalma, az 1913-asnak 98 százalékát, az angol Domíniumoké pedig 99 százalékát teszi ki. Ezzel szemben Európa kereskedelmi forgalma több mint 23 százalékkal, tehát közel ez egynegyedével csökkent a hábora- eiőfMhcs képest. Ebből a szempontból még Oroszország is jobban áll Európánál, mert ott a csökkenés alig 17 százalék.

Ford törvényé* kell alkalmazni Európában is

Az ellen a veszély ellen, amely Európa gazdasági életét veszélyezteti, egyetlen védekezés van csak: vagy a teljes eltörlése a vámhatároknak,

vagy a lehető legminimálisabbra való lecsökkentés©. Európa gazdasági újjáépítésének bázisául a Ford-törvényt kell elfogadni és erre építeni. Nem megalázó-e az Európára, hogy a Ford-automobilok a vámok és a nagy szállítási költségek ellenére is olcsóbbak itt és sokszor jobbak is, mint az általunk, a belföldön, készített automobilok? Ford nem dolgozik a legkitűnőbb munkásokkal és. mérnökökkel. A? ő titka nem a standardizáciő. amelyet ma már Európa is elfogadott gyártási szisztéMindenkit érdekel az

adóreform,

mely uj alapokra helyezi az adózást és uj eljárási módokat léptet majd életbe.

A Magyar Nemzed Párt az adóreform törvényéinek megszavazása után kiadja könyv alakban

U

adóreform Bépm'fl ismertetését

Akik a könyvre .igényt tartanak, jelentsék be szükségletüket a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalánál, Praba' II., Panská 12., III.

„ Az árát a Magyar Nemzeti Párt az önköltségi árnak megfelelően szabja meg.

í -< ■ ’ ' * "

mának. Az ö sikerének a titka abban van, hogy nem a termelési, az előállítási ár után állapiíja meg az eladási árat, hanem ellenkezőleg, éppen, megfordítva ahogy nálunk csinálják, az eladási ár után ál’api!,ja meg a termelési árat. Ford azt mondja: „Ha eladok egy autót 400 dollárért, lesz

100.000 vásárlóm és az autó nekem bele fog kerülni 359 dollárba, de ha 350 dollárért adok autót,

200.000 va.-árlóm lesz és az én előállítási áram 800 dollár lesz csak.'* És ezt meg is csinálja Ford, meg is csinálhatja, tekintve, hogy van egy 11S milliós vámhatárok nélküli piaca. Európa is megcsinálhatná ez?, sőt még nagyobbat is az ő 2öG milliós piacával, ha vámhatárai szét nem darabolnak.

Európa a radikális megoldás helyett, amit a. vámok eltörlése jelentene, félmegoldásokkal kísérletezik, a termelés racionalizálásával, aminek csak illuzórikus jelentősége van nagy lerakóié piac nélkül, a nemzetközi nagy kartellnek a kiépítésével, amelynek a bevallóit célja az árak csökkentése, a titkos cé’ja azonban a korhadó európai termelési, kereskedelmi é3 általános gazdasági szisztéma nem nagy teherbíró gerendákkal való alátámasztása és védekezés egyrészt, hogy a piacok nélküli nagyipar tovább tudja huzni tengedóset, másrészt, hogy az Európára nehezedő Amerika cs Anglia gazdasági túlsúlyát némiképpen enyhítsék.

Hogy ez egészséges megoldás lesz-e, ez a nem sok reménnyel kecsegtető jövő kérdése.

Május 4-én összeül a nemzetközi gazdasági konferencia. Ott a gazdasági kérdések tudományost szakértői és a technikusok, ha néni is fogják megoldani egy csap.ássa! a súlyos kérdések és problémák halmazát, mindenesetre meg fogják találni azokat a módozatokat, amelynél!: segítségével egy lépéssel közelebb lehet jutni Európa gazdasági békéjéhez. Ettől a békétől függ Európa jövendő gazdasági függetlensége, mert e nélkül közel fél évszázad mu’va Európa épugy ki lesz szolgáltaivá a gazdasági élet minden terén Angliának ás Amerikának, mint ahogy most a tőkét illetőleg és pénzügyileg már rabszolgája nekik.

Burghardt Aladár.

xx Nem pénz 12 korona egy o!y könyvért, amely az egész családnak okoz nagy örömet Siessen megvenni a Tapsiíüles nyuszikát!

MEa««iaaia^BBaaBBBaa

Gyáva Lorenzo

Irta: Kont Gyula.

Laremzo dél Campoleiítimék régiségei? j boltja volt a Stradone vecobián, Mautuában ; csak nemrégiben 24 régiségkereskedő volt, j de mióta Milánóval állandó harcban állottak j 3 a Slorza gr ótok és a Váscontiok nem innen | reudezték be pompától habzó kastélyaikat, ! egymásután mentek tönkre <e régi és nemes j bcítclk.

Lorenzo dél CampoJeilli, kit röviden s Lorenzonak neveztek, mert ő vcflt az jgyeit-1 len régiségkereskedő, aki erre « névre hadi- i gátolt, sziklásán állta a vihart és sok baj gomolyos felhője lobogott el fölötte. Apja korán halit, gyermekei betegeskedtek, legidősebb leánya Giulia nem tudott gyermekágyi betegségéből telőpülm, felesége évek óla a manitnai síkság örvénylő maláriájában 1 ázálmodott. A mantuai javasasszonyok ugyan egészen specializálódtak erre az itt Igen elterjedt kórságra, de a híres tun isi ikrek sem segítettek e szegény borzadó asszonyon, pedig e balzsamos növényeket római szentségek és ráolvasások bonyolult utján hozták a gémiai hajók.

Lorenzonak ment tegiroszaíbbül a Stanzák é3 a Vtocoutiak elpártolása idején. A régi- ségkereekedők száma lécpadt kilencre. Lorenzo mindég húzkodott és bárha mindég tudta vigasztalni magáit és családját, némi komor köd lopózoít természetére a küzdelmes idők hosszú során. Majd csak lesz valahogy, mondogatta Lorenzo valami fálumos bizakodással és hónapokon ét néha nem volt miit ennie. Üzletét nem adta fel és ha kis pénze akadt, Velencéből és Pisából igen értékes holmit hozott boltjába: elefántcsomt Krisztusokat fkárlátszinü rubinvérrel, kőt* fenekű titkos ládikáka.t ezüstös berakással, ébenfa asztalkát igazgyöngy Mária-fejjel és

sok más apróságot. Nagyon értette Lorenzo a régiséget és első pillanatra felismerte egy törött Krisztus varázsló titkát. Velencében sem igen akadt ennyi szaktudás.

Történt, hogy egy Gonzaga herceg kastélyt építtetett Mh.mf.ua közelében és mivel a megmaradt kilenc régiségík er edkedő közül Lorenzo volt a legszakavatottabb, itt szerezte be pompázó és különc termeinek minden nemes patináját.

A verseny nem volt már oly nagy — kilencen voltak összesen — és Lorenzo boltja fellendült. Régi római reliefek és egy csodálatos, nagyértőkü onyxváza állott Lorenzo dús kirakatában. Lorenzonak pénze volt és nagyivelésü napsugarak ömlőitek háza körül. Némi csodák jöttek valahonnan: leánya felépült, gyermekei duzzadtak az egészségtől, felesége deliriumai várososodá- jára boldog kacagásokba gyógyultak, egy nagy öröm lett a ház, aliol egészség és jókedv vidám életbe épültek.

Lorenzo megszokta volt imár a ködöt és egyideig csodálkozva nézte önmagát és n-em bírta megérteni, hogy semmi baja sincs, Lorenzo bcMog volt és halkan néha, ha könnyen nagy üzleteket kötött, beleresz- keitett ebbe a boldogságba. Ebből a reszketősből aztán néha borzongás lett. Boldogan ment haza Lorenzo és nem tudta megérteni a nagy kacagást: csupa egészség, csupa napfény, élet és erő volt a háza.

Egyszer Lorenzo, nr.koT hazasietett, a

Piazza VeTgiliánán vágott keresztül és mikor a napTÖl a hű* fák árnyékába ért, valami didergés fogta e*l: lehetettem, hegy semmi baj sincs otthon, olyan hihetetlenül sima és szép volt az élete, most ha hazamegy biztosan egyik gyermekének eltört a lába, beteg lelt újra 0. felesége, vagy megszöktettek a leányát *— de otthon semmi baj nem volt, boldog kacagásokra hökkent Lorenzo minden nap. ölébe kapta -legkisebb fiái a kapunál és aigyon csókolta örömében.

Lorenzo kezdte nem bírni a boldogságot.

Ez valami cselfogás a Sorstól-, gondolta-, hitegieí és egy íurcsaéjjelen ölyvmódra le fog csapni. Az nem lehet, hogy ilyen boldogan élhe/ssem az én hagyományos bámatu családom, én és a családom, valaminek előbb- utőbb történni kell, valaki meghal, valaki maláriát kap, élő baflotíkéut ápolni éveken át, egy nagy fekete borzalom jön valahol, valami harcba kevetredik a hercegi hatósággal, egy éjszaka leszúrják orvul az ellenséges Baldassaroni csemeték a fiát, mert oly kitűnő a vívásban, valami jön, valimi baj jön, ólomlábon, kősórleiben valami rém jön.

Mind gyailcrabban lepték el titkos bor- zongásek és tudta, hogy ez soká nem tarthat igy. Lorenzo félt.

Később Lorenzo már ijedezett. Ha egy gyermeke szaladt -be az üzletbe Lorenzo összerezzent és elsápadt, ha éjjel zajt hallaíi, felsikoltott. Lorenzo nagyon szerette a boldogságot és majdnem belebetegedett a {élelembe. Soha, míg rosszul ment a sora ilyen ijesztő ködök neon nehezedték rá a tiszta olasz égről

Lorenzo lelke kifinomodott a régi patinák között és bonyolult és bizalmas viszony-' bán állott a görögökkel és a rómaiakkal. A finom faragások lelkére simultak és elefántcsont-álmok röpködték körül. Hégi világokban élt és ha egy-egy különös dolgát eladta, könnyeket ejtett érte, nagy idők álmaiért.

Vasárnap délutánonként mély és félelmetes gondolatokba merülve a Pietole 'külső erődítésein sétálgatott Lorenzo, vagy a Ponté San Glorgio felé bandukolt alkonyatikor. Kezdett gondolkodó komorsága feltűnni és a Baldassairontak rossz híreket terjesztettek róla, Lorenzo lázas idegességgel kérdezte magától: meddig még? Mikor jön a nagy

csapás, ezt nem lehet kivárni, nem bírta és nem bírta ezt a csalárd napsütést.

Lehetetlen, hogy ne történjék semmi és sóikkal rosszabb egy eljövendő rosszat várni, mint a megtörténtbe beletörődni.

Lorenzonak valami rögeszme-féle vágyakozása lett egy szerencsétlenség után. Ijedelem és borzongás volt éjjele és nappala.

Ha már itt volna a nagy baj, nem félnék tovább, mondogatta és zavaros szemekkel sétált hazafelé tikkasztó napok dús arany- kévéiében Vergilius dusmultu városkájának főterén az olvadó olasz ég alatt.

Lorenzo — gyáva volt, nem bírta az élet nagy fényét, nem bírta a szóró adakozást, Lorenzonak küzködós kellett, Istenverése, kenyérgond.

Furcsa imák hangzottak ezidőtájt a San Ramaba templom boltívei a-larii, hová Lorenzo alkonyi hősben belopózott:

— Ne tarts rettegésben isteni Mindenható és add meg nekem az én szerencsétlenségemet. Valahogy igy.

Lorenzo nemes és ezüst veretes lelkét igy sötétítette be a fény. Hiába örült és kacagott boldog háza, ő huskomor lett és szeretett volna meghalni.

Egy napon, álmatlan és rettegő éjek után nagyszerű gondolata támadt.

Csendesen kilopózott ösveretű ágyából, beszökőtt üzletébe csillagos és babonás olasz éjszakán, csepegő viasszal leöntötte pompás régiségeit, sorra megcsókolta őket lehajolva rckontelkükhöz. körülölelte forró öleléssel a legendás szépségű onyxvázát és meleg könnyeket ejtve a reliefekre, négy helyen meggyujiotta üzletét. Az ajtót gondosan ei- reíeszelte és. sürgős léptekkel rohant haza a ragyogó és zenélő mantuai éjszakában.

LetefebaÜ. még meleg ágyába és Lcmizo- nak véf _.iíiu évek múltán, egyszer

ny

ugcriP CSIZFW’.-. vojt_