Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-01 / 25. (1359.) szám

5r

5927 február í, keftd

Vérfürdő egy burgenlandi népgyüSásen

Négy halott, 18 súlyos sebesült — A frontharcosok és a köz- társaságiak összecsapása — Soriűz a vendéglő ablakaiból

íSJÍapró!-napra

RÁKOSI JENŐNEK, a magyar publicisztika

legnagyobb mesterének müveit tizenkét kötetes kiadásban most adta a könyvpiacra a Franklin- Társulat. Az első három kötet „Emlékezések“ címen nagyérlékü memoár. Ez a három kötet, az uj Kazinczy, a „szent öreg“ legfrissebb Írása. A nyolcvanéves Rákosi irta, szellemi erejének töretlen épségében, felejthetetlen képet rajzolva önmagáról és a korról, amelyet tüneményes pályája átívelt. „Az ember élete, — mondja az „Emléke- lcczések" elején — nem egyéb, mint verejtékes, vagy táncos felkapaszkodás egy hegyre, amelynek lábánál született. Én hát itt ülök mostan és nézek le a völgybe és látok egy kisfiút nekikapaszkodni a hegy meredek oldalának. Ez a kisfiú magam vagyok és most elmondom, hogy kúszott fel a kisfiú, amig ideért a hegy magaslatára." Programot és tartalmat egyszerre jelöl meg ez a pár tömör, tiszta mondat. A gyermek- és ifjúkor, a férfi küzdelmes évei, az iró álmai s a publicista rajongásai, a régi, német Pestből magyarrá született Budapest, a Népszínház szerepe és hatása, a politika, a sajtó, a társadalmi éld, mind képekbe Írva színesedik elénk ebből a hd- romkötetes önvallomásból, az újkori magyar memoárirodalom legnagyszerűbb remekéből. Izgató, gyönyörűséges és tanulságos olvasmány, amely szinte summázva adja nemcsak a nagy iró élet- folyását, hanem a magyar félmult történetét is. Olyan az egész, mini egy érdekfeszitő regény. Ennek a könyvnek egyetlen müveit magyar ember asztaláról sem szabad hiányoznia.

#

MEGALAKULT az uj német kormány. Természetes, hogy egy hetvenmilliós nemzetnek, amely mindenkor történelmi példáját adta a törhetetlen erejti alkotó nemzeti öntudatnak, a konszolidáció immár befejeződéshez közeledő stár diuinában nem lehetett más választása, mint a vezetést olyan tényezők kezébe adni, akik a munkában, lélekben, akaratban ennek a nemzeti öntudatnak legkipróbáltabb képviselői. De mi történik? Ebben a pillanatban felhördül a francia sajtó, ugyanazó a Franciaországé, amelyet a legszélsőbb sovén nacionalizmus mentett meg a világháború legvégzetesebb pillanataiban a pusztulástól. Az egész francia sajtón kiüt az a topor- zékoló türelmetlenség, amely a nacionalizmust, úgy látszik, ki akarja sajátítani a francia nemzet számára, ők nem akarnak tovább látni a mernei csatamezeinél, még mindig a kölcsönvett győzelem mámorában élnek és nem akarják észrevenni, hogy Marne és Versailles után Locarno é Thoiry is belekerül a világtörténelembe s velük a háború vad szenvedélye helyébe a nemzetiek békés megértésének és együttműködésé"0’: szülémé. Mindennek, ami ezentúl — legalább itt Európában — történik, ebben a szellemben sza-, bad kialakulnia. Hisztérikus hangulatok kiéihez tik magúkat’ a távol Keletnek vagy más exótikus tájaknak forrongásaiban. Itt Európában a világháború rettenetes áldozatai, pusztításai megér- lelték azt a közös meggyőződést, hogy számban, erőben, hatalomban, gazdagságban lehet különbség a nemzetek között, de nem lehet különbség abban. hogy valamennyinek, nagynak és kicsinynek egyforma joga van az igazságos békéhez, a megértéshez, a méltányossághoz — az élethez.

&

SZLOVÉN SZKÓ ÉS RUSZINSZKÓ közölt megint felmerült a határrendezés problémája a tervezett közigazgatási reformmal kapcsolatban, Sok baj van a Fehér-kárpátoktól keletre az állami berendezkedés problémáival, amelyek még most, az dllamatakulás első decenniumának vége felé sem mondhatók stabiloknak. A történelmi országokban úgy a földrajzi viszonyok, mint az évszázados történelmi fejlődés létrehozták a tartományi kialakulást, Szlovenszkó és Ruszinszkó azonban sohasem voltak sem földrajzi, sem történelmi individuumok, hiába igyekszik ennek ellenkezőjét bizonyítani egy politikai célokat kővető uj cseh történelmi iskola. Ezeket a földrészeket a dunai medence csatolta egymáshoz, a folyóvölgyek útja délfelé halad, ennek következtében a vasútvonalak is mind lefelé gravitáltak. Most ,hogy különbséget kell tenni Szlovenszkó és Ruszinszkó között, természetesen sok nehézség merül fel. Etnográfiai tekintetben a határvonalat meghúzni nagyon nehéz, mert hiszen ruszin telepek húzódlak be Szlovenszkó földjére, Abauj- ba és Sárosba, viszont szlovák telepek nyomullak keletre, ruszin földre. Ennek következtében majd a ruszinok lépnek fel nagy igényekkel, amelyek Kassára és Eperjesre vonatkoznak, hol Szlovcn- szkó halárát akarják keletre tolni, mint ami ebben a pillanatban éppen aktuális. A rendezés leghelyesebb módja lenne a földrajzi határ megvonása, hiszen a természet az Eperjes—tokaji hegylánc feltűrésével gondoskodott egy ilyen természetes határról. Az ilyen világos megoldásra azonban nehezen jönnek rá akkor, amikor még nagyon lángolnak a szenvedélyek és a politikában a lokális érdekek kerültek előtérbe.

#

A MAGYAR DIAKMENZARÓL irtunk a

napokban cikket, amely mély hatást gyakorolt Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarságára. Egyre- másra jönnek szerkesztőségünkbe az írások, ame’yek az iránt érdeklődnek, hogyan kell ado- mánvokat juttatni a diákmenza javéra. Ebből a tényből örömmel állapítjuk meg, hogy a magyar társadalomból nem veszett ki az áldazatkészség, a közügyek iránti érdeklődés és a magyarság tudja, mivel tartozik nemzetiségének, jövőjénél!.

xx A ponyvairodalom mételyező hatásától óvja meg gyermekét, ha jó olvasmátmyal látja el. Itendeíje meg a Tapsifüles nyuszikát

Bécs, január 31. Schattendorfban, Bécsújhely és a magyar határ közelében, va-s.ír- nap súlyos kimenetelű összeütközés támadt a frontharcosszövetség egy osztaga és egy szocialista népgyülésről elvonuló köztársasági csapat között. A frontharcosok körülbelül harminc éles lövést adtak le a szocialistákra 8 a fegyvertüz katasztrofális hatású volt. Négy halott — két munkás és két gyerek —, valamint tizennyolc élet és halál közt lebegő súlyos sebesült maradt az úttesten.

Amikor a munkáscsapat elvonult a nóp- gyülésről, az ut mentén álló Tscharmann-féle vendéglő ablakaiból sortiizszerü lövések fogadták. Már a népgjülés megtartása előtt is esett egy-két lövé9, melyek azonban senkiben sem tettek kárt s csak az összejövetel izzó hangulatát növelték. A gyilkos sortiiz az elvonuló csapat utolsó embereit találta. Egy Smaric nevű félszemii hadirokkant fejébe fúródott a golyó, úgy hogy szó nélkül összeesett és azonnal meghalt. Felesége és gyermeke gyászolják. A második áldozat Alexander Grösching, egy vasúti munkás nyolcéves fia. A vasárnapról hétfőre virradó éjjel egy súlyosan megsebesült drassburgi vendéglős, akit a merénylet után azonnal kórházba szállítottak, szintén belehalt sérüléseibe. Josef ITaring, egy hatéves gyermek, ugyancsak áldozata lett a sortiiznek, mig egy súlyosan megsebesült munkás, nyolc gyermek atyja, a halállal vivődik.

Szemtanuk szerint minden felelősség a frontharcosokat terheli, akik már régóta készültek a szocialisták elleni „véres bosszúdra. A szomszédos falvakból megerősített csendőrség azonnal üldözőbe vette a mePrága, január 31. A német aktivista pártoknak a kormányba való belépése a közvéleményt egészen váratlanul érte. Azt ugyan minden politikus és újságolvasó látta, hogy a cseh nemzeti koalíció helyzete egyre tarthatatlanabbá vált, azonban a tények azt a látszatot keltették, hogy a cseh-német kiegyezés tisztára alkalmi, gazdasági egyezmény. Senki sem gondolt arra, hogy ezt a kiegyezést tervszoriien előkészítették s a kidolgozott tervet pontról-pontra meg is valósították.

Most, hogy a németek is a kormányban ülnek, két nagy német politikus tárja elénk a cseh-német kiegyezés hiteles történetét és annak előzményeit is.

Deák Ferenc politikája — az eszménykép

Krepek szenátor, a Bünd dér Landwirte nesztora emlékiratot adott ki, amelyben a szudétanémet politikát egészen a németeknek kormányba való belépéséig leírja. Az érdekes történelmi dokumentum részletes kivonatát alább közöljük:

A német agráriusok nagy céljainak példaképéül a politikai pártok története szolgált. Krepek szeme előtt elsősorban Herbst volt osztrák miniszter esete lebegett. Annakidején. amikor Herbst az osztrák parlament németjeinek volt a vezére, kormány nélkül állt a császár. A kormánwezetést elsősorban Herbstnek ajánlotta fel, de ő dacosságával mindent elrontott. A császár erre meghívta a lengyeleket, a cseheket, a klerikálisokat és a hitbizománvosokat s mindezek feltételek nélkül megragadták az alkalmat, hogy részt- vegyenek a kormányhatalomban. így lett Taaffe gróf miniszterelnök.

Herbst és a liberális német sajtó azt hitte. hogy az uj kormány csak néhány hónapig fog élni. Pedig tévedtek. Taaffe gróf kormánya 14 évig élt, a lengyelek, a csehek és feudálisok 14 évig kormányoztak.

Ezen 14 év alatt óriási kárt szenvedett a német hatalom Ausztriában és Csehországban is. A fenti kén ellentétje is feltűnik a múltból Krepek előtt.

Visszaemlékezik Deák Ferencre, a nagy magyar politikusra. 1866-ot Írtak akkor. Feronc József császár a königgratzi csata ntán le volt győzve. Főgondja Magyarország volt. A monarchia egész konszolidációja Magyarországtól függött. A kiegyezést azonban Becs nem akarta. A császár magához kérette Deák Ferencet és o el is jött

'A császár tanácsosai attól féltek, hogy

rénylőket, akiknek nagy része még az éjszaka folyamán átlépett a magyar határon. Tschar- mann vendéglőst, aki vadászfegyveréből maga is kétszer a tömegre lőtt, letartóztatták.

Fölháborodás

a bécsi munkások között

Bécs, január 31. A bécsi munkásság köreiben óriási felháborodást keltettek a búr-: genlandi véres összecsapásokról érkezett! hírek. Floridsdorf számos gyárában a mun-1 kásság tüntetésképpen abbahagyta a munkát. Burgenlandi több részén é3 Wiener-Neustadt- ban ma délután szintén több tiltakozó sztrájk kezdődik. Délután fél hat órakor a bécsi munkásság összegyűlt a városháza előtti téren, hogy tiltakozzék a „polgári támadások44 ellen. A rendőrség nagyarányú elővigyázatossági intézkedéseket foganatosított.

A Burgenlandból érkező jelentések, még a hivatalosak is, nagyrészt ellentmondanak ogymásnak. A inettersburgi csendörség szerint a frontharcosok már napokkal ezelőtt bejelentették, hogy Schaöendorfban népgyülést akarnak tartani, viszont a köztársaságiak cl- lentüntetésüket nem jelentették be a rendőrségen. Amikor Hinti ezredes és a frontharcosok megérkeztek, a pályaudvaron a köztársasági védszövetsóg tagjai megtámadták őket s a verekedőket csak a csendőrség tudta szétválasztani.

Az alsóausztriai tartománygytílésen a szociáldemokrata frakció interpellációt jelentett be, amelyben kijelenti, hogy a burgenlandi frontharcosok a „magyarcfil mozgalom exponensei s különben is Magyarországból

Magyarország óriási követelésekkel fog előállni. S Deák méltóságteljesen azt mondta: „Népem követelései nem újak, azokat már régen beterjesztettük, megmaradunk ezek mellett s azokon nincs mit változtatnunk44.

Ausztria erre fellélegzett s ettől a pillanattól kezdve Deák volt a helyzet ura. Az osztrák-magyar kiegyezés gyorsan létrejött s Magyarország látta ennek a hasznát, amig a monarchia fennállott.

Masaryk és Krepek

Krepek szenátor ezután összehasonlítja a régi monarchia politikai helyzetét Csehszlovákia politikájával s arra a meggyőződésre jut, hogy a nemzeti sovinizmus sorsdöntő politikát nem csinálhat. Sokkal fontosabbak azonban a hatalmi tényezők, igy elsősorban az államfő.

Már 1920-ban, amikor a német képviselők a parlamentbe mentek, az elnök előtt szóba hoztam — írja Krepek — a cseh-német kiegyezés szükségességét és hangsúlyozottan kiemeltem azt, hogy a németek joggal követelik a kormányzásban való részvételt.

Az elnök helyeslöleg elismerte, hogv ez a kiegyezés igen fontos államprobléma.

Közben megváltoztak a pártviszonyok és elérkezett az idő, amikor ismét a németekkel kellett a tárgyalásokat megkezdeni.

Ez alkalommal magához kérette az elnök a német Ttarlamenti munkaközösség vezéreit. Kafkát a demokraták, Mayr-Har- tin<rot a kerosztényszocialisták és Spinát az agráriusok részéről.

Krepek pedig közvetlen az elnök csehországi utazása előtt veit kihallgatáson.

A beszélgetés alkalmával Krepek azt az eszmét vetette fel, hogy a kiegyezést, ami Ferenc Józsefnek nem sikerült, jóllehet azt mint uralkodó állami szükségességnek jelentette ki, Masaryk elnöknek kell megvalósítania.

Az elnök ez alkalommal is helyeselte az eszmét. De ismét hosszabb idő múlt el, mig a dolog megérett, közben a cseh pártok már nem tudtak közös program alapiéin dolgozni. Szükségsegitségnek igénybe vették a hivatalnokkormányt. Svehla megbetegedett és külföldre utazott. A hivatalnckkormány csak átmeneti provizórium volt.

Svehla visszatérőben nehezen közeledett Prá^a felé. Karlsbadban kezdte meg politikai tárgyalásait. Ttt találkozott vétó Krenek is s meggyőződött arról, hogy Sv eh Iának már most eltökélt szándéka a cseh-német kiegyezést megvalósítani.

i

támogatják őket . (?)

A német aktivista pártok eszményképe Deák Ferenc politikája volt

Krepek érdekes emlékiratban vezeti 8a a nésnet-cseb kiegyezést — Masaryk elnök tárgyalásai a német aktivista vezérekkel — Kafka dr. ugyanerről a kérdésről ir -nagyjelentőségű cikket — A külpolitikai helyzet összefüggése a belpolitikával —

Amikor Svehla ismét átvette a vezetést és Prágába érkezett, hajbakaptak már a cseh pártok. Svehla is beleavatkozott a küzdelembe. Nyolc napon belül elnémította a saitóharcot és megkezdte a tárgyalásokat. Masaryk elve, hogy a politika diskusszió, érvényesült.

A döntő napon már a német keresztényszocialisták is csatlakoztak a Bund dér Land- wirte-hoz s este már utazhattak is az uj miniszterek Tapolcsánvba az eskütétel végett. Ezzel uj éra kezdődött, amelynek óriási fontossága van úgy az állam, mint annak polgárai részére.

Kafka Brúnó a német akiivizmusról

A Bohemia jubiláris számában Kafka Brúnó dr. német egyetemi tanár, volt képviselő ugyancsak a németek kormányba való belépésének előzményeiről ir. Az elnök 1924-ben magához kérette a német pártok vezéreit. Kafkával elsősorban a külpolitikai kérdéseket vitatta meg az elnök s hangsúlyozta, hogy

Csehszlovákia békés viszonyban akar élni Németországgal. Ezzel egyidejűleg természetesen meg kell valósítani a belföldi cseh-német kiegyezést is. ,

Kafka erre azt válaszolta, hogy a kiegyezés nem állhat csak abból, hogy a németek a kormányba lépjenek be dia nem a nemzetiségi problémát is programszerűen kell megoldani.

MasarVk elnök teljes megértéssel fogadta Kafka véleményét, egyúttal azonban hangsúlyozta, hogy a kiegyezést nem lehet a régi módszer szerint megvalósítani. Magához kérethetné ugvan az összes német és cseh pártokat. azonban meg van győződve, arról, hogy a radikálisok ellenállása miatt már az első órában hajótörést szenvedne a kiegyezési kísérlet.' Az elnök ezért más módot és tervet kért Kafkától.

Ekkor vetették fel ugv az elnök, mint maga Kafka is azt az eszmét, hogy egy kisebbségi kormány vagy egy hivatalnokkabinet utján lehetne a kiegyezés útjait egyengetni é9 pedig olyképpen, hogy a németek szavazataikkal támogatnák ezt a kormányt.

Az elnök ugyanis ugv gondolta a kérdés helyes megoldását, — folytatja Kafka —■ hogy átmeneti állapotot kell teremteni, még mielőtt a németek a kormányba lépnének. Az átmeneti idő alatt hivatalnokkormáuy vezetné az ügyeket, amelyet a németek vagy szavazataikkal támogatnák, vagy pedig a szavazástól való tartózkodássl is.

A csehek viszont számos nemzetpolitikai engedményre kötelezik magukat s ezeket a provizórium alkalmával lépésröl- Iépésró meg is valósítják.

Itt természetes© nem a nagy memzetpo litikai kérdések jönnének tekintetbe, hanem csak azok, amelyek adminisztratív utón kb elégíthetnék a német követeléseket. Iyen kérdések az iskola, közigazgatás, a tisztviselőkérdés és a földreform. Az ezen kérdések megoldásával kifejlődött kölcsönös bizalom alapján aztán megalakulna a cseh-német koalíciós kormány. Az elnök a beszélgetés végén bejelentette Kafkának, hogy tárgyalásukról értesíteni fogja Svehlát és Be- nest is és arra kérte Kafkát, hogv a tervet terjessze elő a német munkaközösségnek is.

Ma a németek bent vannak a kormányban, — fejezi be Kafka — az állam politikájáért való felelősség megosztása, befejezett ténv. Az együttműködésnél sokkal fontosabb a cél, mint az ut s ezért arra kell törekedni, hogv a nemzeti k i egyesnél mindig őrizzék meg a német érdekeket is.

A thüringiai választások eredménye

Weimar, január 31. A thüringiai tartomány- gyűlési választások eredményét most hozták nyilvánosságra. Az egységes lista, amelyen a polgári pártok, a német nemzetiek, a néppárt és a centrum szerepelnek, majdnem mindenütt vereséget szenvedett. A jobboldali többség, amely eddig Thüringiában uralkodott, most kénytelen lesz az ellenzékbe vonulni. A részletes eredmény a következő: az egységes listára 270.625 szavazat esik, a szociáldemokratákra 262.827, a kommunistákra 113.470, a kommunista munkaszövetségre 3.874, a nemzeti, szocialistákra 29.918, a fajvédőkre 9.137, a demokratákra 25.531, a gazdasági pádra 75.500, a fölértékelési pártra pedig 23.150. —Eszerint a mandátumok igy osz>- Ianak meg: Egységes párt 19, (eddig 31), szociáldemokraták 18 (17), kommunisták 8 (12), nemzeti szocialisták 2 (3), német fajvédők 1 (4), demokraták 2 (4), gazdasági párt 6 (0), párton- kivüliek 0 (1). Feltűnő a gazdasági párt és a szocialisták előnyomulása. A mostani tartomány- gyűlés 56 tagból áll, mig az előbbi 72 tagból állott.

Végzetes orvosságcsere négy halottal

Milánó, január 31. A városi kórház egyik

ápolónője vasárnap borza’mas tévedést követett el, melynek több beteg áldozata lett. Az ápolónő nyolc bőrbetégnék nisinjekciót akart adni, de véletlenségből elcserélte a gyógyszereket. Az áldozatok közül négy már meghalt, négy pedig haláiveszedelemben forog. A szerencsétlen ápolónő eltűnt, s a rendőrség eddig még nem akadt nyomára.

i