Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-27 / 48. (1382.) szám
3 1827 február 27, vasárnap. Jabloniczky János interpellációja a helységnevekről szóló törvény sérelmes szlovenszkól végrehajtása ellen Kisebbségi vidékeken a törvény a kisebbségi elnevezéseket á£9api2Ja meg hivatalos községneveknek — A helységnevek végleges megállapítására most fog sor kerülni — Az alantas közigazgatási hatóságok eddigi önkényes névváltoztatásai törvényellenesek voltak Pozsony, február 26. Jabloniczky János dr., az országos ke- reszténvszocialista párt nemzetgyűlési képviselője és társai Szlovenszkó és Ruszinszkó községeinek hivatalos név-megállápitása tár- ervában fontos interpellációt intéztek a kormány összes tagjaihoz, illetőleg elsősorban a belügyminiszterhez. Az interpellációt a következőkben ismertetjük: A helységnevekről az 1920. évi április hó 14-én kelt 266. gyűjteményi számú külön törvény rendelkezik. E törvény 1. paragrafusa azt rendeli, hogy a belügyminiszter minden város, község és telep (tanya, puszta) részére hivatalos elnevezést állapit meg. A megállapítás előtt a törvény 2. paragrafusa értelmében tartozik meghallgatni a „csehszlovák köztársaságban hivatalos helységnevek megállapítására szervezett állandó bizottság“-ot és köteles figyelembe venni a közérdeket. A törvény 4. paragrafusa rendeli továbbá, hogy a bel- üvminiszter által megállapított ^ hivatalos elnevezést használnia kell minden bíróságnak, minden állami és egyéb közhivatalnak, közegnek, intézetnek, vállalatnak. valamint ezekkel érintkezésben mindenkinek. A törvény 6. paragrafusa felhatalmazza a belügyminisztert, hogy az eddigi hivatalos helységneveket felülvizsgálja. A törvény 22. paragrafusa rendeli végül, hogy a helységneveket illető nyelvhasználatot rendelettel kell szabályozni. Nem mondja meg ugyan a törvény. hogy ezen szabályozásnál mely elvek irányadók, kétségtelen azonban, hogy a kisebbségi nyelvek használatáról szóló 1920. évi február 29-én kelt, 122. gyűjteményi számú alkotmánvtörvénv rendelkezéseinek e térén is érvénvesüLniök kell. amennyiben alkotmány tör vén vek rendelkezéseit csak újabb alkotmánvlörvénvekkei lehet módosítani, a szóbanforgó törvény pedig ily alkotmánytól'- vénv s icv nem adhatott felhatalmazást a kormánynak a kisebbségi nyelveknek az aikot- anánvtörvénv biztosította jogai mellőzésére. A helységnevekről szóló törvényt végrehajtó, az 1921. évi augusztus 25-én kelt 624. gyűjteményi számú kormányrendelet a kisebbségi nyelveknek az alkotmány tör vényben biztosított jogai elvben tiszteletben tartotta. Á rendelet első cikke ugyan rendeli, hogv minden város, község és telep (tanya, puszta) részére hivatalos névül meg kell állapítani azt. amelyet a cseh, illetve szlovák nyelv kifejlesztett. De már a második cikk rendeli, hogy minden város, község és telep (tanya, puszta) részére, amelyben az utolsó népszámlálás szerint ugyanazon, de nem cseh-, illetve szlováknyelvii állampolgároknak 20 százaléka lakik, továbbá oly bíróságok és hivatalok székhelye részére, amelyek területéhez tartozik oly bírósági járás, amelyben az utolsó népszámlálás szerint legalább 20 százaléknyi nemzeti kisebbség van. régül oly helyek részére, amelyek esetében a eseh, illetve szlovák nyelv nem fejlesztett ki külön elnevezést. a belügyminiszter hivatalos névül megállapíthatja azt, amelyet az illető nemzeti kisebbség nyelve kifejlesztett. ha ezen nép eredetisége történelmileg beigazolható, továbbá, ha nem szólnak ez ellen közigazgatási vagy egyéb fontos okok. Nem tekinthető a nemzeti kisebbségek nyelvén történelmileg kifejlődött eredeti névnek azon név, amely a cseh. illetve szlovák névnek tisztán a nemzeti kisebbség nyelvének helyesírására vagy pedig ragjára történt átírása, továbbá a mesterséges fordítások és ni iáalkotások. A rendelet harmadik cikke szabályozza végül a több nyelven megállapi- tott helységnevek használatát. A cseh-, illetve szlováknyelvii hivataloskodás alkalmával természetesen a cseh, illetve szlovák helységnevet kell használni. Ha ellenben a hivataloskodás egy nemzeti kisebbség nyelvén vagy azon is történik, az illető nyelvű helységnevet, vagy azt is kell használni. S ez vonatkozik mind a szóbeli, mind az írásbeli (ügyiratok stb.) hivataloskodásra. A külföldre intézett közlésekben a cseh. illetve szlovák, valamint az idegen (például francia) nvelvüekben a cseh. illetve szlovák elnevezést kell használni, amennyiben a csehszlovák köztársaságban fekvő helységről van szó. Ha ellenben a közlés egy nemzeti kisebbség nyelvén történik, a eseh, illetve szlovák elnevezés mellett az illető kisebbségi nyelvű elnevezést is kell használni, amennyiben ilyen a törvény értelmében meg van állapítva. A rendelet tehát elvben tiszteletben tartotta a nemzeti kisebbségek, álkotináiiyhiztositotta nyelvi jogait. Két tekintetben azonban ezek érvényesülését feltételhez kötötte. Kimondotta ugyanis, hogy nem tekinthető a nemzeti kisebbségek nyelvén történelmileg kifejlődött eredeti névnek azon név, amely a cseh. illetve szlovák névnek tisztára a nemzeti kisebbség nyelvének helyesírására vagy pedig ragiára történt átírása, továbbá a mesterséges és uiiáalkotások. A rendelet megköveteli, hogy a kisebbségi nyelvű név eredetisége történelmileg beigazolható legyen. 1 ív az az illető kisebbségi nyelvben a történ, .ni fejlődés során kifejlődött legyen. Bár kétségtelen, hogy ez a feltétel nem egyeztethető össze a kisebbségi nyelvek alkotmány biztositotta jogaival: nem lehet ugyanis a belügyminiszter bírálója a kisebbségi nyelvek szókincsének, mégis ennek a feltételnek a szlovenszkói és ruszinszkói magyar és német helységnevek esetében gyakorlati jelentősége nincs, amennyiben ezen magyar és német helységneveket a magyar. illetve a német nyelv fejlesztette ki a történelmi fejlődés során, azok eredetisége történelmileg beigazolható. Bnd-apesi, febrnár 26, (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelenté se), A rendőrségnek tudomására jutott, hogy a Vági-párti kommunisták Moszkva utasítására a kínai sztrájk kapcsán tüntetni akarnak ma délelőtt a népjóléti minisztérium és a parlament előtti felvonulással. A bizalmas feljelentések alapján még tegnap este házkutatást tartottak egyes Vági-párti vezető egyéneknél s a lázitó tartalmú röpcédulák egész tömegét foglalták le. Ugyancsak kutatást tartott a rendőrség a párt Hemád-utoai hivatalos helyiségeiben is, ahol szintén nagytömegű kompromittáló röpiratot találtak. Ezek alapján a párthelyiségben talált három párttagot letartóztatták. Ezek vallották be, hogy Meg kell még itt jegyezni azt is. hogy az eredetileg szláv tőből önállóan fe.ilődött kisebbségi elnevezéseket sincs szándéka a rendeletnek kizárni. Kimondotta azonban a rendelet azt is, hogy a kisebbségek nyelvén csak akkor állapítható meg hivatalos elnevezés, ha nem szólnak ez ellen közigazgatási vagv egyéb fontos okok. Nyilvánvaló, hogy ezzel a rendelkezéssel a kormány lehetőséget akart biztosítani a belügyminiszternek, hogy legalább az esetek egv részében „kivételesen" mellőzhesse a kisebbség; nyelveket. Ily mellőzés azonban sérti a kisebbségi nyelveknek az 1920. évi február 29-én kelt. 122. gyűjteményi szánm alkot- mánvtörvénvben biztosított iogait. amiért is a mondott rendelkezés, mint törvénybeütköző, hatálytalan (az alkotmánylevél 55. paragrafusa értelmében). Ugyanis a kisebbségi nyelvhasználat joga magában foglalja a teljes nyelvhasználatot, ez pedig a helységneveknek az illető nyelven használatos elnevezését is. A helységnevekről szóló törvény 6. paragrafusa felhatalmazta a belügyminisztert, hogy az eddigi hivatalos helységneveket felülvizsgálja. Ez a felülvizsgálat és uirainegálla- pitás Szlovenszkóban a közeljövőben meg fog történni, mert a szakbizottság, amint a napokban hivatalosan jelentették, elkészült a szlovenszkói helységnevekre vonatkozó anyag összegyűjtésével. A szlovenszkói helységnevek közül eddig hivatalosan csak Pozsony városáét állapította meg Srobár Lőrinc „Bratislavá“-ban 1919 októberében. tehát még a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó alkotmánvtörvénv, valamint a helvségnévtörvénv megalkotása előtt. S a kormányzat törvénytiszteletét világítja meg az a körülmény, hogy a mondott lörvéterhelő vallomások alapján ma reggel letartóztatta Vági Istvánt, a párt vezérét s hat pártvezetőségi tagot. Egyúttal elrendelték, hogy az egész főváros területén a mai nap folyamán rendőri készültség legyen. A lefoglalt iratokból kitűnik, hogy Vágiék Moszkvából kapták az utasításokat. A kora délutáni órákban mégis fölvonult egy kisebb csoport a parlament épülete elé és tüntetni kezdett. A rendőrség azonban azonnal közbelépett és tizenhét embert leigazoltatott Azokat akik nem tudták igazolni magukat a toloncházba kísérték, mig a többieket szabadon engedték. ma délelőttre tüntetést, terveztek. A rendőrség a fmmmmmnmia I MÉTELYKÓROS szarvasmarháit és Kihalt I biztosan meggyógyítja a I I I I I I I I I DISTOI Óvakodjék értéktelen utánzatoktól i OISTOL-t kérjen és csak DISTOL-t fogadjon el. Minden kapsulára rányomva a OiSTOL. Rt*nál, BratisSava, Etil-utca 4. Brland igazat ad a mérnetek külpolitikájának A francia külügyminiszter szenzációs nyilatkozata — Locarnó és Tholry következményei — A Marx-kormány nem kellemetlen megoldás Paris, február 26. A Petii Párisién szerkesztője meginterjúvolta Briand külügyminisztert a német—francia viszony jövőjéről. A francia külügyminiszter igen részletes és jelentős nyilatkozatot tett a locarnói és a thoiryi politikáról. A nyilatkozat főbb részei a következők: Briand mindenekelőtt kijelentette, hogy békülékeny politikájának célja a súrlódási felületeknek és a konfliktusok lehetőségeinek általános kiküszöbölése. A német— francia politikai közeledést gazdasági szerződések fogják követni és alátámasztani. A két állam fejlődését közös irányba terelik és így lehetetlenné teszik a háborúk visszatérését. Ezek után Briand a rersaiUesi szerződésről szólt, amelyet Németországban mindeddig gyilkos dokumentumnak hívtak s amelyet most a birodalom a locaruói politika következtében önként elfogadott. Elzász-Lotharingia, végleg francia, a német határ a Bánkúmtól egész Baselig semlegesítve van, mig a rajnai vonal inteniacionális védelme elsőrendű. Locarno olyan sűrű biztonsági hálózatot teremtett, hogy a Franciaország védelmére alakult blokk ma sokkal erősebb, mint a háborúban volt és még a katonai hatalmának tetőpontján levő 1914-es Németország sem merné megtámadni. Németországban a leszerelés általános és Sebeid emann vádjai, melyekben német—orosz katonai előkészületekkel vádolja meg a birodalmi őrséget, még a francia hivatalos körök szerint is légbőlkapottak. Briand nyilatkozatának legérdekesebb része a rajnai kiürítésre vonatkozik. Jól tudom — mondotta, — hogy Franciaországban mindig szememre hányják annak az akciónak tűréséi amellyel Németország a kiürítést előkészíti. De lehet-e abban rendellenességet látni, ha Németország megszállott területének fölszabadítására törekszik? Talán Franciaország másképp cselekedne?" — Briand régre a Marx-kahinétről is nyilatkozott. Ez ellen a kabinet ellen azt hozták fel, hogy reakciós és a locarnói politika meg a köztársaság ellensége. Mielőtt azonban ezt az ítéletet Franciaországban meghozhatnák, előbb meg kell várni az uj német kormány tetteit. Egy ilyen tett már van is s ez az. hogy a német nemzetiek fentartás nélkül elfogadták az igen köztársasági és igen békülékeny hangú kormány- nyilatkozatot E nyilatkozat először mond le ünnepélyesen a revánsról és kijelenti, hogy a szerződési kötelezettségeknek a birodalom mindenkor eleget tesz. Ezek után a német- francia viszonynak szép jövőt szabad jósolni. Letartóztatták Végi Istvánt és pártja vezetőit Finom ékszer a legszebb ajándék Weinstabl Móricz ékszerész Pozsony, Halászkapu utca 2. szám. nvek liatálvbaléipte után sem tartották szükségesnek Srobár Lőrinc rendeletét megváltoztatni. A hivatalos álláspont szerint „Brati- slava" még ma is „lefordíthatatlan". Pedig még az 1921 évi népszámlálás szerint is, — amelyről immár köztudomású, mennyire „tévedett" a magyarság rovására. Pozsony városában mind a magyar, mind a német kisebbség megüti a niegkivánt 20 százalékos arányt. Ezenfelül Pozsonyban számos hatóság is vau, amelynek területéhez olv bírósági járás is tartozik, amelyben az utolsó népszámlálás alkalmával a magyarság a 20 százalékos arányt megütötte. S mindezenlelül a „Pozsony" és a „Pressburg" nevek eredetisége történelmileg beigazolható, azokat a magyar, illetve a német nyelv fejlesztette ki. Éppen a „Bratislava" név mesterséges uiiáalkotás. amelyeket a helységnévtől’vény végrehajtási reudelete kizár, ha kisebbségi nyelvű elnevezésekről van szó. A „Pozsony" név „Poson" alakban fordul elő először 1002-ben, a „Pressburg" pedig „Pre- slawaspureh" alakban 907-ben, mig a „Bratislava" a XIX. század kezdetleges nyelvkutatásának szülöttje, amint ezt Me- lich János budapesti egyetemi tanár a „Zeitschriit fiir slawisehe Phjlologie" 1924. évi I. kötetében kimutatta. Melioh kvalitásait itt a köztársaságban is elismerik: néhány évvel ezelőtt a brüuni cseh egyetem bölcsészeti kara hívta meg tanárnak, de ő ezt a meghivást el nem fogadta. Ami a többi szlovenszkói és ruszinszkói helységnevet illeti, lehetetlen e helyütt felsorolni. hogy e tekintetben mit müveinek alantas hatóságok és hatósági közegek, állami intézetek és vállalatok: befejezett tények elé akarják állítani a belügyminisztériumot, ők gondoskodnak már előre „lefordíthatatlan" állam-nyelvű elnevezésekről. ha másként nem, átírják az eredeti magyar neveket szlovák helyesírásra, amely műveletnél néha egyenesen komikus szóképződmé- nvek keletkeznek, különösen, ha oly hangokat kell átírni. amelyek a szlovák nyelvben hiányzanak. Meg kómikusabb azonban az, ha más nevet „alkot" a jegyző, mást a finánc* * mást a vasút, ez is előfordult. S az is előtör diul. hogy megakadályozzák a kisebbségekét abban, hogy ily eljárás ellen a felsőbb hatósághoz forduljanak orvoslásért, „politikumának minősítvén az ügyet, amely állítólag nem tartozik a községek hatáskörébe. E törvényellenes helyzet orvoslására * egyben tekintettel a szlovenszkói helységnevek küszöbön álló ujramegállapitására, kérdezzük a belügyminiszter urat: 1. hajlandó-e gondoskodni aziránt hogy a szlovenszkói és ruszinszkói holy- ségnévmegállapitás során tiszteletben tartassanak a magyar és német helységnevek jogai, amelyeket az 1920. óvj február 29-én kelt, 122. gyűjteményi számú törvény, valamint ennek szellemében az 1920. évi április 14-én kelt, 266. gyűjteményi számú törvény 22. paragrafusa, illetve az ezen törvény végrehajtására 1921. évi augusztus 25-én kelt, 624. gyűjteményi számú kormányrendelet második cikke biztosit? « 2. hajlandó-e a szlovenszkói és ruszítt- szkói közigazgatási hatóságokat kioktatni arról, hogy a helységnevek kérdése nem a községek hatásköréből kizárt politikum s ennélfogva 3. hajlandó-e egyúttal a nevezett hatóságokat utasítani arra, hogy a községeknek e tekintetbeni állásfoglalását, a felsőbb hatóságokhoz fordulását s az esetleges belügyminiszteri döntés elleni köz* igaznttás) bírósági panasztételét ne akadályozzák meg. mert ezzel a hivatalos hatalommal való visszaélés bűncselekményét követik el? Végül kérdezzük a kormány összes tagjait: hajlandók-e a nekik alárendelt hatóságokat. közegeket intézeteket vállalatokat utasítani arra, hogy a szlovenszkói és ru- szinszkói helységnevek önkényes megváltoztatásától mint törvénybe ütköző cselekménytől tartózkodjanak, tekintettel ária, hogy ilyen eset a kisehbségeklakta vidékeken ismételten előfordult. Végezetül meg kell még jegyeznünk, hogy a Morván túl az úgynevezett történelmi orszá-* gokban egyes szórványos kivételtől eltekintve a német helységneveket tiszteletben tartják az összes hatóságok. Jellemző tehát a kormányzatra. hogy oly jogterületen, amelyet már „unifikáltak", a történelmi országokban a végrehajtás során más mértékkel mérnek s mással Szlovenszkóban és Ruszimszkóban. ha olv szabályokról van szó, amelyek az itteni kisebbségeknek mégis némi jogokat biztosítanak. végül utalunk arra. hogy a parlament házszabályai szerint a miniszterek az interpellációkra két hónapon belül tartoznak vála- „aaotaái *r
