Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-27 / 48. (1382.) szám
4 ^EX<IAIíiV\A&^ARHIRME 1927 február 27, vasárnap. PANDÚR A egy tegnap megjelent uj magyar folyóiratnak a neve. Olvassuk: Szabó Lőrinc csoportosításával a budapesti fiatal írók és intellcktüel- lek teremtették meg, azaz azok, akiknek egyrészt szűk volt a Nyugat terjedelme é& gondolkozásvilága. másrészt; nem volt meg a kifejezési fóruma. Tehát a Pundora a Nyugat utóda, - sem baloldali, sem jobboldali utódja, csak fölfrissitője és szukcessziói másság — de kérdezzük, jelentőségben is utódja lesz az uj revü Ady Endre lapjának? Egyremegy, bennünket pillanatnyilag nem a nivó és az irány érdekel, mi a Pandorában mást szeretnénk látni. A tiszta Vart pour Vart sztatikája helyett letiltó dinamikát, (hisz sztatikái energia van elég a Nyugatban is) valóban uj, egészséges életsémát s ha kissé szerénytelennek is látszik: a mi megértésünket. ,,MV‘ alatt értve van az utódállamok magyar fiatalsága, ez a lélekzet után kapkodó ügyetlen massza, amely csak annyit tud, hogy ma másként van, mint valamikor volt, ma a fölnövés princípiumai mások, mint hajdanában, de megoldást, utat, melyre az uj körülményü élet nyugodtan rálendülhet, még nem talált. Csak újat formáló káosz. Csak sejtés. És ezért lessük, mit hoz a Pandora, mely utövégre a velünk egykorú magyar fiatalok avant garde-jámk lapja, ők talán tudják s bennük mi is tudni fogjuk. magunkat államéle tünkben, most csak városaink vanmk és hiányaink. Eddig a kultúra csak jó alul kezdődött, most, 'magyarságunknak ez egyeljen összetartó ja, értéke, lényege, hordozója. Eddig a magyar glóbuszon éltünk a a kultúra csak úgy jött hozzánk, mint az indiai maharadzsákhoz, kívülről, azaz mindent tudtunk, de elvégre mégiscsak büszke idegenek, hinduk és maharadzsák maradtunk, most őstu- lurdn elmúlt, akik visszamaradtunk, tiszta idegenből jött indogermán magyarok vagyunk és ráadásul szőröstül-bőröstül beleestünk Európába egész apparátusunkkal, az óvó eszközök és rendszabályok nélkül. Eddig megéltünk urisá- gunkból, most keservesen és támogatás nélkül kell dolgoznunk- Ennyi és még több másság, de mi mégis magyarok vagyunk és boldogok akarunk lenni. A magyar skálák ránk nem érvényesek már, kell, hogy uj skálák jöjjenek. A magyar gőgök ránk nem- érvényesek már, hát mi jön? Kell, kelt, kell, hogy valami uj jöjjön. Az uj világnézet, magyarázatkeresés a káoszban, abstrakció, megmondták ezt a német tudósok, nos, káosz az van, a régi séma itt elégtelennek bizonyult, újai kell kovácsolni. S ez az uj séma csak a kultúrával állhat kapcsolatban, mint azzal az egyetlennel, amely a ■magyarból számunkra megmaradt. Felelősséggel mondom, a legtöbb itt élő fiatal magyar igy érez és igy keres. Buta újságcikk, minek mondom mindezt? Mert a Pmdorával valami uj jön, mondják s mi nagyon várjuk az újat. Rettenetesen összeszo- ritott fogú hittel akarunk megoldást. Valamit, ami minden tekintetben olcilis a múltból, ami életképesség és igazolás, ami mindennek dacára lehetővé teszi, hogy szép, tisztelt, boldog európai és magyar életei élhessünk! Ezt jogunk van követelni. Mi azt szeretnék, ha a közelmúlt a mi tisztitó Dreyfus-pörünk lett volna, melyben, éppúgy mint annakidején Franciaországban, kimosták volna a szennyesünket. Mi nem akarunk levitézlettekkel vegetálni és automatikusan hajlani az immoralitá- sok felé, mi egészen tisztességesen, boldogan akarunk élűi. Gyors újságcikk, már amúgy ts - kilóg a lapból, da egyetlen áradatban nehéz elmondani, ami nincs is tulajdonképpen, csak vágyunk utána, mint a légüres burokban az egér vágyik és nem tudja, hogy levegő az, ami kellene. Nos, ezt add Pandora! Ott ggy magyar kérdés, az uj generáció mozgolódása és mi bejelentjük, hogy szükségszerűen és egyszerűen csak a körülmények folytán, itt 's van uj generáció- Uj mentalitással vajúdunk, segítőtársunk akadt? A rádió világát éljük-, megtaláltuk a megfelelő hullámhosszat, mellyel drót nélkül is összeköttetésbe kerülhetünk a kétszáz kilométer mögöttivel? Szvatkó Pál. PÁRISI NAPLÓ írja: Márai Sándor. — Két matiné — Pandora a várt kezdés, uj elaszticitás a csökönyösödött formák közt. Nagy, hosszú előkészítés után születeti meg, mert veritékes munka volt, amíg a magyar Uj kikristályosodhatott. S mi lesz? Mi itt hétszáz kilométerre Budapesttől, szigorú rács mögött, nem igen tudjuk, mit jelent ez az ujjákezdés, nem igen tudjuk, kik azok a pesti fiatalok, de amint (talán Parisból kiindulva) egyformán európai levegő lebeg Budapesten is, Prágában is, egyformán magyar viszonyokra specializált európai gondolatok járnak ott is, itt is. Ez a nagy közös. Itt is van magyar fiatalság, sokezer. Itt is van ennek a fiatalságnak avant gardeja, (s Mgyjék el Pesten, ez a fiatalság ékesebb a magyar kultúrára és a magyar Újra, mint bárhol másutt) s nem kell messze menni. A Pundora munkatársainak névsorában szerepel Márai Sándor te, nos Márai Sándor Párisbm él. de szorosan közöttünk gyökerezik és a Pandora munkatársa- Avagy Komlós Aladár, aki ette a mi szellemi rabkenyerünket s még ma is érzékenyen felfigyel, ha valamerre szlovén- szkói magyar kulturmegnyilatkosásról vöm szó. A kapcsok tehát elég erősek. Belénk itt uj trágyázást hozott ezerkilencszáztizennyolc. Odaad? A magyar irodalom hallgatott eddig, csak a régen megindultak működtek pontosan: a nyugaiosok váltogatták be lelkiismeretesen az annak idején hozzájuk fűzött ragyogó reményeket, ám jó, — de kreáció, a megváltozott világ nyoma és következménye nem volt sehol. A Pandora akarja ezt? És mi az az uj, amit hoz? Mi érezzük az uj séma szükségességét, mert egészen más életet követelő körülmények közé buktunk s éppen csért fanatikus éhséggel várjuk, lessük, követeljük ennek az uj megoldásnak kitermelését. Ezért fordulunk a Pandorához, mert azt mondja, újat hoz. Mi sok újat tanultunk eddig is, mert olyanok vagyunk, mint az elálmodozott ember, aki kiindult az otthoni ismerős tájból, ment, ment s mire eszmélt, vadidegen vidéken volt már. Vissza se lehet s mint Robinson, kénytelenek vagyunk a szellemi berendezkedéshez kezdeni. Ki segit? Pesten is átestek sok mindenen, betegségeken, elkószálásokon, de meggyógyultak, visszatértek, mi eltévedtünk és a betegségből — bén a nyomorékok maradtunk. Mi ma szomorúan tudunk sokfélét és szomorúan tudjuk, mink hiányzik. Nekünk csak Európánk van, nincs szükebb gondolatirány Ró egységünk, azaz ezt o.z Európát nem tudjuk „beilleszteni“ a saját életünkbe. Európát jól ismerjük, végigbarangoltuk minden táját és könyvét, Bernano&tól, Maritaintől Maja- kovszkiig és Jesszeninig, de mi haszna, mikor úgy vágyunk egy kis hazai szellemsémára s ennek az Európának miránk való apttkálására. A Pandora hoz ilyesfélét? Mi félve, fázva élünk itt, mi, a pandorá- sokhoz hasonló idevaló fiatalok. — Ez csak egy elmúló kis és link újságcikk, nem számolhat be egész tragikus étetkomplexumunkról. Csak annyit: ezren magyar fiatalok Prágában, ezren magyar fiatalok Pozsonyban, ezren magyar fiatalok elszórva Szlovenszkón, mi tudjak, hogy készül valami. Egyesek úgy hívják: rnj mentalitás, mások: kisebbségi géniusz, zavaros dolog, de nem szabad kinevetni, — ez Csak egy elmúló kis és link újságcikk — várni kell. Még jön és jönni fog, mert vannak előjel'ételei. Ezek az előföttételek? Például a következők. Ecldrg uralkodó nép voltunk, most megtűri nép vagyunk. Eddig kiélhettük Paris, február 26. Két egymásra (következő délutánon két mai inét láttáim. Az elsőt a nagy boailevard egyik mellékutcájában. Délután négy órakor volt ez, mikor a Passage Jouffroy labirintusából kiértem a rue MontmaTtre-ra. Finom köd butit, ami színpadias esemény Parisba®, A bal fülem mellett a (ködben élesen, bivo- gatőan csengett valami. Van valami diszkrét ebben a csöngetésben, valami balkan tisztességtelen. Két b óul eva<rd-kirakat között a m élyb evezető lépcsőlejárat, a lépcsőik végiben a pénztár. Gálába öltözött portás a kapu előtt, S *kék, foszforeszkáló villanyirással a nagy cégtábla: „Tbéatre du Boutevard". Jóféle íszinbáz lehet, gondolom vígan és odébb akarok menni. Plakátot, szinlapot nem látok. Ebben a pillanatban stoppol egy taxi a színház előtt, kiszáll belőle egy prémes, nagyon elegáns, nagyon öreg ur. Botra támaszkodva, reszkető inakkal, lassan letotyog a lépcsőkön. A pénztár előtt megáll, jegyet vesz. Eltűnik a bejárat függönye mögött. Savanyú, sapkás alakok oldalognak körülöttem. Uj taxi, uj öreg ur. S közben gyalog- szenek jobbról 'és balról, kettesével, magányosan, nagyon jól öltözött, mélonos, polgárias idősebb francia urak kanyarodnak be a színház kapuján. Mi ez itt? Erkölcstelen mozi?. De ezek az urak nagyon franciásan hatnak s a francia nem jár ilyesféle boüle* vard-helyekre. A csengő, párisi szokás szerint, szünet nélkül hívogatja az aggokat és jelzi az előadás kezdetét. Megkérdem a portást, hogy mi készül itt? Matiné, feleli egy- sz~’üen. A Tbéatre du Bontevard matinéja. No, térjünk be. Az ember holtig tanul. A jegyárak borsosak, az első sor zsöllvéi már elkeltek. Lemegyek a lépcsőkön, a jegyszedőnő félróhajtja a bejárat függönyét, szezám tárulj. Hosszú, keskeny, külvárosi mozik szabására emlékeztető, kárpitozott pincehelyiségben húsz eor zsöllye. A terem végiben fiiggönyös színpad, pódium zongorával. Jobbról és balról nagy tükrök a falon, csalóira távlatokba szórva szét a szűk helyiség arányaik Kék lámpák pislognak a tükrök feleit. A színpaddal szemben nagy reflektor. Annyit már sejtek, hogy zeneművészetben lesz részem, ami baj, mert a zene Parisban mindig kétes élvezet. A jegyszedőnő a helyemre kísér. Program nincs? Nincs. Ez csak matiné ... Várni kell, a színház még csak félig telt meg. De jönnek már egyre-másra a délutáni habitüék. No de csakugyan, mi készül itt? Megdöbbenve látom, hogy egyetlen nőnemű néző sem akad a teremben. Fiatal ember ts alig van. Ahová nézek, aggastyánok. Ki hasas, ki száradt, de mindje ezüstös liaju vagy kopasz. Visszeres halántékok és diszkrét piros szállások a gombiyukakba®. Jó publikum ez, előkelő, idősebb (korosztály. Polgárok, magánzók. Az egész úgy hat, mintha valami kongresszusra gyűltek volna itt egybe. Már fél ős, hogy a pódiumon megjelenik a mélykangu ur és vetített képek kíséretében bemutatja a Kongót. Csönd, diszkrét krákogásdk, türelmes várakozás. £n még ilyen publikumot délután négy órakor csak az Akadémia fölolvasó-ülésein láttam együtt. Ennyi aggastyán, négyezer év tekint le a falaikról t Látszik, hogy mind magánzó, túl az üzlet és a társadalom kötelezettségein, hogy ráérnek ágy délután négykor, mikor aktív párisink még az utolsó izgatott kötéseket kötik, matinéra járni- Középkorú ember élig akad közöttük. És nő egy se, egy se! Egyre jönnek, már álldogálnak is a failak mellett botokra támaszkodva, akik nem kaptak helyet. A csengő egy utolsót csikorog, a reflektor felgyullad és zöld fénybe mártja a színpad függönyét. Egy kő- oos zongorista jelenik meg a pódiumon, nem vak, hálaistennel?, holott, amint kiderül, attól, ami a színpadon történni fog, bátran vak is lehetne. Indulóba kezd, szétmegy a függöny. Részletes leírásától annak, ami a színpadon történik, már csak azért is tartózkodom, mert nem nagyon érdekes. Ez az első matiné, amit láttam, táncmatiné volt, ha szabad igy (kifejeznem magam. Na, nem klasszikus táncmatiné. Keverve volt a 'klasszikus a modernnel. A műsort kizárólag táncszámok alkották. íme, mindjárt az első szám, zöld fénybe® argentínai pantomim. Onnan tudom, hogy argentínai, mert a zongorás régi tangót játszik. Egy szőke és egy 'barna hölgy táncolják a tangót. A barna hölgy tüzes argentinjai ifjút imitál. A szőke hölgy egy szőke hölgyet imitál. Mind a ketten, hogy is mondjiaim, anyaszült meztelenek. A barna hölgy, aki a fiút imitálja, fiúsán fésüli'a haját Valami különös tánckészséget nem venni észre rajtuk, első szám, (tehet, hogy nem gyakorolták eléggé. Értsük meg egymást: a hely, ahol vagyunk, rendes, nyilvános színház. Bejárat, portás, pénztár, zsöllyék, jegy- szedő, rendőr a ruhatár mellett. S jó publikum. Idős, derék publikum. S tsz egész nem valami orgia, hanem szelíd, finom, hangtalan kis matiné a Tbéatre du Boulevard-ban. Előadás minden délután és minden este. Este egy Ida revü is van, a tánc mellett S a táncszámok szaporodnak, apró kis pantomimek peregnek te a ezinpadon, s a meztelenség, ha tehet, fokozza önmagát. A táncok s a pantomimek cselekménye is elmélyül. Már egészen komplikált dolgokat láthatunk, például Cleopatra udvarát és Antoniust Cleo- patra jobb ügyhöz méltó buzgalommal ruhátlan, Antoniuson van valami fülvédő. Cleopatra öreg és köhög. Spanyolos szegényke- Ott köhög öregen, meztelenül, a zöld fényben... A habitüék megszánják, tapsolnál?. Ennek a matinénak a decoltetage-a persze nem az az ál-meztelenség, amivel a revü- j színházak szolgálnak esténkéül a nagypnbli- ■ komnak, nem az a művészi meztelenség, | ami ott didereg esténként a nagy színpadé- j kon. Ez a decoltetagé már nem lehet mélyebb, abból az egyszerű okból, mert a mü-j Táncolt On már ttvegpadlónl Volt ön már körülragyogva a legcsodósabb világítási effektusokkal? Bizonyára nemi Ezt a külföldi újdonságot láthatja és élvezheti a Cristal Paviilonbsn „BaUborka" kávéház, Praha EV,, Badeniho 280 Cafffé „Espresso" — píegyedist ^rc s borok vésznőkön nincs semmi. Néha egy fátyolban jönnek be a színre, ami már üdülés. Szünet nincs. A publikum fáradhatatlan az elismerésben. Nézem őket s mert ebben a rossz konjunktúrában talán magam vagyok a színházban idegen, elnevetem magam, olyan furcsa szolidaritást kezdek érezni ezekkel az aggokká1. .„orő csupa agastyán ez. a színpadon egy- egy Zsuzsámra s lenn a nézőtéren a vének ... Egyszerre megértem, hogy körnek készült ez a színház: ezeknek az öreg franciáknak, akik már olyan öregek, hogy este el se engedi őket a családjuk hazulról, akiknek már nem ad^ak csekk-könyvet se a kezükbe, akik délelőtt az unokájukkal sétáiról? a Parc-Monceau banv akik diétát tartanak s akik már rém akarnak ezen a földön se rosszból, se jóból semmit soha többé. Ezek osonnak igy el, délután, egy taxival, no mégis, egy-kót órára a Theatre du Boulevard-ba. Mit cs'nálianal? igy délután? Egy pohárka erősebb likőrtől már megüti eket a guta, — ó nem, ez minden, ami még maradt, egy ilyen matiné- Egy’ ilyen gyermek-előadás délután négykor . . . Inén, valami névtelen szolidaritás az. ami összefogja a nézőteret. Szeretnék odaszólni a reszketőfejü szomszédom rak: ne féljen, bácsi- ka, nem árulom el a gyerekeinek. Ez volt az első párisi matiné, amit láttam. * A második párisi matinét rákövetkező napon láttam a III. kerületi városháza dísztermében, a kerületi polgármester védnöksége a a köztársaság színeinek, szászlóinak és szob- ra'rak árnyékában. A lyon-i gnignol-t mutatta be itt Justin Godard szenátor ügybuzgalmának jóvoltából néhány jóhangu lyon-i guignol-mü- vész és művésznő, Itt is zsúfolt ház, szenátorok, városi hivatalnokok, érdeklődők- Egy kissé csalódottan ülök közöttük, mert mást vártam: a régi lyon-i gtrgnol bábuit reméltem látni, forradalmi eredetű, régi tréfáit hallani a kancsal bábunak (innen a ,.guignor‘ sző eredete: kancsal-szemü) — se helyett, kaptam egy folklore-ra hangolt, de nagyon időszem bárgyuságokkal megtűzdelt lyon-i bábszínház- előadást; no, de hát ez az ő dolguk. Az egész vértelen volt, unalmas, s együgyűerT naiv. S főként rettenetes hosszú: három órán keresztül tartott. A gyermekek, a bábjátékok örök publikuma, már elszaladtai? volna az idétlen g naiv tréfák elől, de ez a nagy és színtiszta francia publikum, ezek a szenátorok, polgármesterek és burzsoák három óra hosszat növekvő lelkesedéssel, odaadással és élvezettel figyelték a kancsal bábuk szócsatáit . . . olyan odaadással és érdeklődéssel, a lelkesedésnek valami olyan üdeségével, a felfogásnak olyan szűziességével, ami mindenütt máshol, mint Fran- ciaországban, már egyértelmű lett volna a csöndes hülyeséggel. Ha Budapesten a Frimm- ben bemutatnák a lyon-i guignolt, a hülyék hangosan protestálnának az unalmas inzultus ellen . . . nem igy a párisi III. kerületi polgármesteri hivatal dísztermének felnőtt francia, vendégei, akii? élvezték, tudatosan, lelkesen és odaadással élveztél? a szimpla tréfákat, amik nekem, vagy bárki másnak olyan kínaiul tréfál?, mint a kínai színjátékok, amiknek lehel- le tkönnyii humorára nem billen ki az európai ember nevető érzéke ... S ez rém jelenti azt, hogy aki nem francia, az valami blazirtan unalmas ember, akinek nincs érzéke a francia réphumor szívderítő egyszerűségei iránt; se azt, hogy a francia publikum, amelyik három órán keresztül tudott lelkesedni a lyon-i guignol matinójár*, jámborabb intelligenc'áju, vagy bármiképpen inferiorisabb igényű szellemiekben. Azt hiszem, éppen ellenkezően áll ez: igen sok intelligencia, sőt több, igen nagy intellektuális fáradtság és tuléltség kell ahhoz, hogy egy intelligens publikum elbirja és élvezni tudja azt a naivitást, amit például ez a lyon-i guinol nyújtott. Az a jámborság, amivel ezt a második matinét hallgathatta fáradhatatlanul a publikum, a kedélynek egy rafíináltabb érdeklődését jelzi, mint az első matiné Qg- gastyánainak ügy-buzgalmában föllelhető. Ha igaz az, hogy minden dekadencia első tünete a visszatérés a primitívhez, akkor a lyon-i guignol párisi matinéja jobban elárulta nekem Parist, mint a Theatre du Boulevard malacságai. Jan Túrna Fraha I., Kevolufnf If. 13. Elsőrangú nriszalov. Mértékszerint készít divatos, elegáns öltönyöké* és kabátokat. Fazon Ke 400*— tói. Angol szövetek raktáron.
