Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-15 / 37. (1371.) szám
4 'TESGMvA^ACtoRHlRlLSa WMWTWil ITinMnmirMCjM—HBUWBMM8MMMM Szellemi pirulák a félénkség ellen Sötétben világító írás jelmondatai a gyenge idegzet és ijedősség gyógyítására — Bünügy egy orvosi kora problémájából — A P. M. H. munkatársitól — . , < Páris, ifibruár 8. ^ A párisi törvényszéken Thoret nró tanácsa előtt egy nem mindennapi ügy került tárgyalásra. A bűnügyi tárgyalásnak azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy lehet-e a félénkséget és ijedőssó- get betegségnek tekinteni. Ennek a kérdésnek eldöntésétől függött, hogy elitélik-e vagy felmentik dr. Martini Fülöp orvost, aki titkárával, Triteaut Baptiste-tal ült a vádlottak padján, azzal vádolva, hogy a szerénységet, a félénkséget és ijedősséget mint betegséget kezelte és orvosi eljárásáért magas honoráriumokat vett fel a páciensektől. Martini Fülöp dr. a bünügy adatai szerint nemrégiben egy radikális eljárást fedezett föl a félénkség, szerénység és ijedősség gyógyítására. Igen sokan jelentkeztek a híressé vált orvos rendelőórám olyan páciensek, akik azért jöttek, hogy megszabaduljanak kínos és terhes félszegségük- *61. A páciensek tömegét, mielőtt az orvos rendelőjébe beléphettek, Triteaut, a titkár fogadta, aki megismertette a „betegekkel" a gyógykezelés módszerének feltételeit és egyidejűleg kétszáz frankot fizettetett le a páciensekkel, mint a kezelés első honoráriumát. Az orvos által előirt kúra három részből állott. Először diétából, azután bizonyos tornagyakorlatokból és végül Martin dr. találmányának legfőbb érvényesítéséből, ami abból állott, hogy a betegeknek bizonyos formulákat kellett olvasgattok, amelyeknek szövegét Martini dr. irta. Ezek az olvasmányok Nancy emlékezetes „varázslójának", a híressé vált Coué doktornak a szellemében voltak szövegezve, aminthogy az egész gyógyítási metódus a néhai Coué nagy feltűnési kellett auló- ssuggeszliós módszerére emlékeztet. A pácienseknek lefekvés előtt előirt mondatokat kellett olvasgattok és pedig olyan fekete kartonlapokról, amelyeken íoszforeszkáló betűk voltak. Ezeket az olvasmányokat lefekvéskor teljes sötétségben kellett elővenni, ezért voltak a karton- lapokon foszforeszkálva világító betűk. És addig kellett olvast a páciensnek ezeket a mondatokat, amíg csak el nem aludt Mindegyik mondat külön borítékban volt és a szövegük bizonyos emelkedő tendenciával szolgált arra, hogy a páciens öntudatát megerősítse. A páciens első este a következőt olvasta le a fekete kartonlap íoszforeszkáló betűiről: — Én nyugodt vagyok1 Ezt az eléggé lakonikus rövidség!! „olvasmányt" néhány százszor kellett elolvasnia a. páciensnek, mindaddig, amig csak el nem aludt. A második napon már ez villogott a fekete karton- lapon: „Jól megy minden!-' A baimatfi* napon már es foszforeszkált % oá tton* szemébe: ..Bátor vagyok, nem félek!" A níg H k napon: „Tudok uralkodni magamon!" Az ötödik napon ez következett: „A tekintetemnek lenyűgöző ereje van!" A hatodik napon: „Egyre nagyobb a biztonságérzetem!" A hetedik napon pedig már ez állott a fekete kartonlapon világitó betűkkel: — Semmi sem árthat nekem! így folytatódott ez egy teljes hónapig. Hogy használt-e vagy ártott ez a „kúra" a pácienseknek, az má6 kérdés. Tény az, hogy Martini dr. rengeteg számú hálálkodó és köszönőlevelet kapott a pácienseldől, köztük két, Párisban élő diplomatától, akik határozottan állítják, hogy Martini mester íoszforeszkáló kartonlapjainak köszönhetik, hogy kigyógyullak félénkségükből és szerénykedő természetükből. A hálálkodó páciensek között szerepel egy párisi Paris, február 14. A franciák szerint a viliág .pontos közepe az A venne dee Ghctmps Elytsées-n a Piacé de 1‘Etoile, még pontosabban: az Arc de Triomphe alatt elhelyezett „Ismeretlen Katona sírja". Ezernyi virág, hangulatos felírások, — az utca lármájába helyezett egyszerű sir előtt eietté- ben is néma meghatottsággal, fedetlen fővel megálló közönség a nagy gyűlölettel indult, folytatott s majdnem kóimilcus béküléá vággyal lezárt vi- lágbáboruis felfordulásnak egyik legszebb, egyúttal azonban leggrotesdkeibb kifejezője. Az „Ismeretlen Katona sírja" körül hallaná Páriában 'ma a legtöbb német szót Nem Géniben, sem Locarnóban, itt e néma sár körül készül a legnagyobb kibékülés, a mindkét. részről nagyon várt francia—német szeretkezés. Minden Páriába érkező német kötelességének tartja az ismeretlen francia katona 6 írja előtt kalapját megemelná s nem titkolt, hangos szóval jelezni német voltát. A könnyen bevülő párisi meghatva hallgatja s ezájról-szájna adja tovább a hírt: — A német tiszteli hősi halottatokat, immáron vezekelni jár az Arc de Triomupbe alá. ökölbe szorul azonban keze s elkeseredve emlékezik meg régi szövetségeseiről, Olaszország, Anglia s a Párisban másképp mint gaz uzsorásnak alig nevezett Amerikáról Mintha itt is beteljesednék a biblia mondása: bíró ia, akinek a levelét Martini dr. védője különös nyomatékkai terjesztette a törvényszék eléA törvényszék itélőtanácsa szakértőként Páris egyik leghíresebb pszichiáterét, Balthazaa profesz- szort hallgatta ki. Az ő véleménye az volt, hogy a félénkség ideges depresszió következménye, vagy az önlebecsülés fejleménye és mint ilyen betegségnek tekinthető. A védő, az emlékezetes Landru-pörből is ismert Maurice Garcon, a francia akadémia nagy szótárával bizonyította, hogy mi a félénkség fogalmának jelentősége. Eszerint a túlzott szerénység félénksége, vagy állandó félelemérzet következménye, vagy bizonyos telki gátlások következménye, ami túlzott tartózkodásra kényszeríti az illetőt, akinél ez a tulajdonság fennáll. A félénkség tehát bizonyos mértékben pssihilcai betegség. Ehhez a véleményhez csatlakozott a bírói ítélet is, amely Martini dr. híveinek nem csekély örömére, felmentette a fiatal párisi orvost a vái alól. „Bizony, bizony mondom ffeürtek, mielőtt a (■gall) kakas másodszor kukorékolna, három oldalról fogják szegény Franciaországot — megtagadni 1 “ S társad almi és politikai életben, irodalomban 6 főleg a napi sajtóban napról-reapra mélyebben nyer kifejezést ez a furcsán magváltozott hangulat G. de la Fouchardiére, az Oeuvre® népszerű munkatársa a közhangulatra jellemző aktuális kis mesét rögtönzött mtoapában tréfásan komoly egyik előadása keretében: Madame ‘ MaTianne minden széppel 6 jóval megrakott gyönyörű palotában laMk, Pincéje pompás borokkal tele, kamrájában enerayi ízes, jó falat. Szomszédai azonban szünös-eaüntelen keltem etlenkcdnelc, idestova tűrhetetlenné teraik részére az életetKözvetlen szomszédija, Mm Altokra, legtöbbet ül a nyakán. Lábadt, akárcsak otthon, minden skrupulus nélkül eelyestrefafceljeir© rakja • mivel állandóan jó az étvágya, lassan, de biztosan Marianna asszony egész éléskamráját elpusztítja. S végezetül még a bolond, jó Mariann© kérdezi: — Mivel tartozom, Mrs Albion? — No és — szól közbe valaki a hallgatóság közül — az amerikaiakkal talán jobban jártunk? — Türelem — válaszolja finom gúnnyal az előadó —, éppen most kerül sor Mr. Jonalhamra, „A piszkos bocheok, ahogy egykoron neveztük a németeket, s a kitűnő bocheok, ahogy ma nevezzük őket” A franciák növekvő németharátsága — Angliát, Olaszországot, Amerikái meggy ülőitek, a német birodalmat megszerették — Az Ismeretlen Katona német vezeklői — A gall kakas második kukorékolásáig három oldalról tagadták meg szegény Franciaországot • A Prágai Magyar Hírlap munkatársától — Az életmentő fillér Irta: Buda László Lehet, hogy talán árpádházi Szent Margit csodatétele volt az, akinek szelleme, azt mondják, mindig ott lebeg a margitszigeti kolostor romjai között... Ugyan!? most, a XX-ik században mondanák sokan?... Lehet, hogy nem. Én nem tudom... de így volt... W i">> ' * Szabó János rojtos nadrágszegéllyel és télikabátujjal ott ödöngött a Margitszigeten. A feketés-szürke ruhátlan fák ágai között letapogatott a töldie a gyertyaszentelői napsugár. Szabó János szomorúan húzta be fejét télikabátja elnyűtt bársonygallérjába és csodálkozva hitetlenül gondolt arra, hogy ezen a kavicsos utón, amelyen annyiszor járt-kelt életében, most utoljára megy odafelé, visszafelé máT sohasem jön többé. ... Minek is visszajönni, töprengett magában?... nincsen már igazán semmi keresnivalója se Budán se Pesten sem széles e világon.... ö már eleget szenvedett---Ni ni........ Ma Gyertyaszentelő és milyen gy önyörű a napsugár... egész nap ödöngött és csaik most vette észre... A néphit szerint, ha a barlangjából kijövő medve napsütést 3át, visszafordul, mert még hat hétig kemény tél ígérkezik... No, de mit is törődik ő az- . zal, hogy mi lesz hat hét múlva? ... Istenem ... hat hét... öt már az sem érdekli, hogy mi lesz félóra múlva... Elég volt már azokból a hónapokból, hetekből, napokból és órákból, amelyeket akkora reménnyel rakosgatott egymás után ... tudta úgyis, hogy mi lesz a vége ... mint a kisgyerek, aki játék közben addig rakosgatja egymásra a fakockákat, amig aztán egyszer kicsúszik a súlypont és minden halomiadéi... Elég volt, tovább nem rakosgatja... már úgyis sokat rakosgatott, régen inog az egész tákolmány ... Két éve mindent megkísérelt, hogy valami álláshoz jusson, azóta mindene elfogyott, mindene elkopott és teste és lelke is lerongyolódott... Sehol semmihez nem tudott hozzájutni, ami neki való lett volna ... Semmi protekciója, semmi összeköttetése, rokona ismerőse sehol nem volt... Ma pedig ugylátszik az a száraz darab kenyér is, amiért hatszorosan és keservesen megdolgozik az ember, az is szívességből jár és kegyképpen ... No és aztán Szabó János ... ilyen névvel egyáltalában, hogy is meri remélni, azt, hogy a többi ember élni és lélekzethez jutni engedi... Ezenközben a szigeti romokhoz érkezett ... Ez mindig kedves helye volt Benyúlt zsebébe és mintha csak zsebkendőjét vette volna elő, kihúzta revolverét. Gondosan körülnézett, nem látja-e valaki?... Csak amarra távolabb sétáltak a Dunaparton... meg valami szép barnafoltos fehérbundáju nagy bernáthegyi kutya ödöngött arra... Feléjejött, körüljárta, aztán újra eltávolodott ... Szabó János revolveréhez diskurált: Nézd öregem....! semmi teketória___ Sa jnállak elhagyni... egyedül téged sajnállak, igazán csak téged... de látod: igy kell lennie... Te mindig megértettél sőt néhányszor életemet is megmentetted ........ Értsd meg most is, hogy tovább nem lehet... én elfáradtam ... nézd, minek az ilyen ember a világon, aki fiatal és fáradt?... Emlékszel a szerb fronton Sábáénál 1914-ben augusztus 22-én délután félöt fele... Olt feküdt a magas kukoricatábla szélén az a szép szál szerb legény és rám lőtt... A sapkámat levitte a golyó ... Emlékszel? ... akkor előkaptalak téged és gyorsan találomra oda- lőttem... és te megmentettél... De másodszor is megmentettél most vagy két hete, amikor hirtelen elkeseredésemben le akartam magamat lőni és nem találtalak meg sehol sem ... (Hangja gúnyos lett.) ... No de most... most már többet nem mentesz meg... Hanem hát gyerünk, ne sokat húzzuk itt az időt... bár olyan gyönyörűen süt a Gyertyaszentelő napja... édes Istenem de csodaszépen süt... No de mindegy ... nem nekem süt!!... Elhatározta már reggel, hogy a margitszigeti gyógyfürdőben végez magával... Otthon nem akarta öreg szállásadó nénikéjét kellemetlen helyzetbe sodorni... Kinn az utcán vagy valamelyik parkban nem akarta, mert az a sok barom ember összefut körülötte és szájtátva bámulja, hogy hogyan hal meg... Kinn valahol messze, valami réten vagy erdőben megint nem akarta, mert,... mert hátha még kutyák szakgatják széjjel... ez a bernáthegyi is talán érzi és azért ődöng már most körülötte?... Különben is kedvenc szigetétől akart először elbúcsúzni ... Nekitámaszikodott a romoknak és elővette erszényét. Tudta ugyan, hogy pontosan benne a pénz, a 2 pengő és 25 fillér, a kádfürdő ára, de azért még átszámlálta egyszer ... Pontosan együtt volt... visszacsusz- tatta... A halál ára, mosolyodon el keserűen ... Valami mintha megcsendült volna a kavicson, de Szabó János már tovább indult ... gyorsan, mert észrevette, hogy közeledik hozzája háziasszonya kis unokája, aki itt szokott délutánonként játszani * szigeten a romok között... Előbb, minthogy belépett volna a fürdő vesztibüljébe, mégy jegyszer mély nagyon mély szomorúsággal ^nézett bele az égen lebucsuzkodó gyertyaszentelői napsugárnyalábba ... Aztán megnézte óráját, amin maga is elmosolyodott: — Talán, hogy megjegyezzem magamnak ezt a nevezetes dátumot? Hogy tudjam talán, hogy négy óra tiz perékor halok meg???... Jegyet kért... kapott... Kitette pénzét számolatlamil, tudta úgyis, hogy annyi. — Kérem ez csak 2 pengő 24 fillér! — Az nem lehet — szólt Szabó János és átszámolta. Tényleg hiányzott egy fillér és nem volt sem az erszényében sem zsebében sem sehol... Ekkor eszébe jutott, hogy valamit hallott osörrenni a kavicson, amikor 1927 február 15, kedd. M- U. Dr* Pour nőorvos Praha H, Jangmannová 4 falaton : 30902. — Rend*! i. m. i- «<• - Telefon: 30902. aki ugyan az utca túlsó felén lakik, de mivel fen les égé minden italt elrejt előle, fiEtotén át-átbuk- kant Mariann© asszony háziába s rövid idő alatt összes pezsgőjét megissza, pincéjét kiüritt. S ahogy így szesszel jól teteszftta magát, hazatánto- rog s mosolyogva hallgatja, hogy vendéglátó asz- flzonya őt i« megkérdezi: — Mi még az adósságom, Mr. Jonatbam? Farsangi tömeg nyomul be végezetül a szoanezédkerirletekből Mariann© asszony mindeddig szép rendiben tartott házába s a tánctere íremé kiszemelt legbensőbb szobákban vad orgiát rendez. Reggelig dorbézotaak, lármáznak. Perez©, hogy másnap suttogják a szomszédok:’ — Micsoda skandalum, micsoda ordtoáré egy ház! Tapsvihar, — a függöny legördül. S ekkor még egyszer megjeten az előadó 8 komolyra vált arccal, majdnem szomorú hangon mondja: — Köszönöm, hogy megértettek s velem éreznek, de még a spanyolokról, Primo d© Rivera úrról, nemkülönben az olaszokról, Riccioti Garibaldi urak védünk űzött farsangi mókáiról sem szabad megfeledkeznünk, hiszem az ő ugrándozásaiknak is mi adjuk meg az árát. Mert a mese vége, — a morál? — higyjék el, nem könnyű feladat s bizonyos bátorság kell hozzá, hogy bevalljam: az egyedüli tisztességes szomszéd, aki Mariann© asszonyt ezernyi bajában neon bántja, akivel ma legjobban megfér — a bőrbe... a „piszkos bősök", ahogy egykoron neveztük, .— a „kitűnő bosok", ahogy ma hiivjuk őket — Igen, a némettel, hölgyeim és uraim, majd csak rendibe jövünk, a barátainktól azonban mente meg, Uram Isten! © íme, a ma már majdnem általánossá vált hangulat. S jól van ez így! Párisban ismét szép az élet, nekünk, régi rajongóinak ismét fetvirult, Páris megszűnt gyűlölni, Páris legfeljebb felsóhajt néha, de tud szeretni, ismét nagyon szeretni, — meggyógyult, az lett, ami volt: — könnyelmű* vidám, bolondos, szerekre® Páris. Hungaiicus Viator. 1 Spanyolnátha, Influenza, köhögés és Asthraa biztos ellenszere PULMOLAC (K& 15.—) Kérdezze meg háziorvosát Kapható minden gyógytárban — Fölerakaft Vörös Rák gyógytár, BratisEava a ... igen ... igen, gyorsan besöpörte a pénzt és futólépésben ment a romok közé Negyedóráig kereste... félóráig... aztán beesteledett ... > Nincsen mit tennie!... Haza indult... iszonyatosan haragudott magára, hogy miért kellet neki a szigetre jönnie?... No de hát ezt máshol is elveszthette volna... Igenlő kiáltott fel, de a szigeti belépőjegy is 32 fillér volt és ha nem jön pont ide, akkor ebből hozzáteheti a hiányzó fillért ........ Rémes... má r túl minden elhatározáson... és most kezdheti élőiről... Hazaért... Surranva ment be szegényes kamrácskájába... kis asztalkáján a vizespohárnak nekitámasztotta n levél várta........ Bo rítékján: Angol-Magyar Bank R. T. Budapest nyomtatás... Felszakitja ... — Igen tisztelt Szabó Ur, értesítjük, hogy az állásra beérkezett pályázatok közül az önét fogadjuk el és felkérjük, hogy holnap délelőtt 10 órakor nálunk jelentkezzék. Tisztelettel ... Szabó János fej© jobban zúgott az örömtől, mint száz esetben máskor a sok visszautasítástól ........ Kopogtattak az ajtón és belé pett a háziasszony kis unokája, akit még az imént a szigeten látott... Szépen köszönt és elkezdte: — Bácsi kérem szépen a szigeten el tetszett veszteni ezt a fillért, amikor számolni' tetszett a pénzt... és bácsi kérem ne tessék gondolni, hogy én nem akartam visszaadni, ... de Isten bizony én akartam a bácsi után szaladni, amikor megtaláltam és akartam kiabálni... és egyszerre nagy kutya állott előttem, felnyujtotta nyakát felém... és én úgy megijedtem tőle, hogy mozdulni és szólni sem mertem... Amikor meg később elment a kutya... mert nem harapott meg és nem Is bántott,... akkor a bácsi már valamerre elkanyarodott és nem láttam. Ne tessék rám haragudni bácsi kérem ... Szegény boldog megmenekült Szabó János megihatottan csókolta meg a kisfiú homlokát
