Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-15 / 37. (1371.) szám

:.M • ‘ !wvyVrŰ';U•'Vú;u0’:'»*Ú;? <(••:

2 '

Mai ssámunk 10 oldal

VI. évf. 37. (1371) szám ■ Kedd ■ 1927 február 15

Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke

A szlovenszlcói es ruszinszkói ellenzéki pártok

Főszerkesztő: politikoi nCLpllopjcL Felelős szerkesztő:

DZURANYl LÁSZLÓ FORGACU GÉZA

Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, II. emelet, Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ul 12/III. —Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha

A keresztényszocialista párt kassai nagygyűlése

egy másük célt is, melyet részben elért és ezzel, úgy látszik, hivatását betöltötte.

Grosschmid Géza a szlovesiszkoi magyarság nemzeti politikájának útjairól

Az országos keresztényszocialista párt kelctszloveiaszkós szervezeteinek impozáns á lásfoglalása a párt ellenzéki politikája melleit — Grosschmid szenátor nagyjelentőségű beszédében megindokolta a párt ellenzéki állásfoglalását — Dobránszky János, Fe- dor Miklós és Fleischmann Gyula az aktuális belpolitikai és közgazdasági kérdésekről

Kassa, február 14.

(Kiküldött munkatársunk jelentése). A Legényegyesület zsúfolásig megtelt nagytermében, a földművesek, munkások és a polgárok százainak részvételével folyt le szombaton délelőtt az országos keresztényszocia'ista párt kassai nagygyűlése. A gyűlésre felvonultak az abauji, zempléni, sárosi, szepesi, gömöri és nógrádi szervezetek kiküldöttei és képviselve voltak azon úgy a magyar, mint a szlovák és nőmet vidékek is.

Dobránszky János elnöki megnyitója

A gyűlést, általános figyelem közepette Dob- rdnszky János esperes-plébános, a párt szlovák osztálybeli országos alelnöke nagyhatású szlovák beszéddel nyitotta meg. Az általános politikai helyzettel foglalkozó beszédéből a következő jelelemző részeket emeljük ki: — Véleményem szerint soha nagyobb szükség nem volt a keresztényszocialista pártra, mint jelenleg, amidőn a szíovenszkói oppozíciós politikának legnagyobb és legerősebb frontja teljesen üres maradt azáltal, hogy a Hlinka-párt beevezett a kormányba. Ezt az árván maradt ellenzéki frontot már csak a békés állami élet szempontjából is nekünk kell igyekeznünk elfoglalni, mert ha ez nekünk nem sikerül, akkor igen könnyen kitehetjük magunkat egyrészt a kormány önkényének, másrészt a kommunisták mindent felforgató agi- tációjának. Különben is

a mi térfoglalásunk Hlinkáék helyzetét csak megkönnyítené a kormányban, akik eddig csak a hatalom aszta’áról lehullatott morzsákkal kénytelenek voltak beérni, azokkal úgy a vagyonilag, mint pszichológiailag kiéheztetett Szlovenszkóra visszatérni. Mivel mi az eddigi kormányzatoknak Szlovenszkóval szemben oktalanul alkalmazott szükkeblüségét mindenkor keményen ostoroztuk és az életképes autonómia helyébe az onnan átplántált, vagyis vadidegen tartományi adminisztráció ellen ezentúl eresen küzdeni fogunk, a kormányba lépett néppártnak csak szolgálatokat fogunk tenni a további vivmá- nyok kierőszakolásához. Mert a kilátásba he’ye- zett koldus-vívmányok mellett a néppártnak súlypontja könnyen elbillen és felénk hajlik, mert hiszen hogyan lehelne' Szlovensz’-ó r'slakosűtra megelégedve a tervbevett reformokkal, amidőn azokat maguk az alkudozó néppártiak is restéül: és keveslik?

— A mi közdolgaink éppen olyan mederben folynak, mint a nú szabályozásukra hiába váró folyóink, amelyek minden áldott évben gazdáink nrnden fáradságát magukkal ragadják tovább. Pusztulunk és csak pusztulunk, ba mástól nem, hát a nyomortól és a kétségbeeséstől. Méltán börtönlakóknak mondhatjuk magunkat, mert nincs szabad mozgásunk, aminőt az egészséges állami és társadalmi élet, a közgazdasági érdekek, valamint a különböző nemzetek nyelvi, kulturális jogai kétségenkiivü'l igényelhetnek egy demokratikusnak kikiáltott államban. Annál is inkább, mert ennek az államnak csak azon föltétel alatt adatott nemzetközileg a szuverenitás mindnyájunk fölött, hogy

az itt bekebelezett kisebbségek jogai minden téren paritásos elbánásban s állami

oltalomban, nem pedig elnyomatásban , részesülnek.'

— Mi más volna jelenleg Szlovenszkó a mi munkásnépünk számára, mint börtön, ahol nincs kellő munkaalkalom s ami van, attól is elütik a mi dolgozó népünket a nem idevalósiak. Mi más vo’na jelenleg e föld az őstermelő számára, mint róbofföM, ahol annyit kell robotolnia a közterhek fede7.é.-ére, hogy a megélhetésre alig marad és ahol nincs sem piac, sem forgalom, sem egészségesen kialakult stabil piaci ár, semmiben, legkevésbé pedig az állatforgalcm tekintetében. Mi más volna e szülőföld ma a mi iparosaink és kézműveseink számára, mint szintén börtön, ahol nincsen rendelő a nagy szegénység miatt, és ami van, azt is elcsalják a szolidáris versenyen kívül álló idegen érdekeltségek.

— A pohár betelt. Több keserűséget ne öntsenek már belé, mert már ez is sok, amit eddig velünk megitattak. Rongy alkudozások tárgyai lettünk itl Szlovenszkőn valamennyien. Mi azonban nem akarunk többé adás-vevési portékának maradni, hanem sorsunknak ura? akarunk lenni.

A nagy helyesléssel fogadott beszéd után

r- A párt vezetőség nehéz feladatot hárít r-eárn, amikor azzal tisztelt meg, hogy engem kért föl arra, hogy önöket a mai politikai helyzetről informáljam.

— Azt hiszem, hogy a hatalom birtokában levő vezető államférfiak is, akik a ma-1 guk szándékai felől tisztában vannak, aligha vannak abban a helyzetben, hogy a közeljövő várható eseményeit biztosan megrajzolják. A politikai pártoknak a választáskor hirdetett programjuktól való elhajlása, — az ellenzéki pártoknak kormánytámogató pártokká való alakulása, — a politikai életiben tájékozatlanságot, nyugtalanságot eredményezett és a felmerülő belpolitikai problémákkal szentben való áfásfoglalások tekintetében a nagyközönség ideges bizonytalanságának érzését ez a körülmény lényegesen fokozta.

— Amint tudvalevő, a magyar nemzeti párt is, a német kormányíámogatókkal való társulása következtében, a szíovenszkói magyarság életérdekeit a kormánytámogatás ellenében remélhető engedmények utján véli szolgálni és ezért, már huzamosabb idő óta, egyes kormányférfiakkal pártvezetősége tárgyalásokat folytat. Pártjaink vezetőségei között azért az a megállapodás jött létre, hogy ezen tárgyalások menetét — nyíltan bevallott és fenntartott ellenzéki álláspontunk dacára — nem zavarjuk.

— Ez volt az oka annak, hogy ezen megállapodást részünkről betartva, várakozó álláspontra helyezkedtünk, gyűléseket nem tartottunk, a nemzeti párt munkáját gátolni nem akartuk. Nem akarjuk ezt ma sem. Azonban egy oly parlamenti ülésszak megnyitása előtt állunk, amelynek munka- programja Szlovenszkó népeinek létérdekeit érinti és ez teszi kötelességünkké, hogy állásfoglalásunkat az általános zűrzavarban újból világosan kifejtsük és indokoljuk.

MJért nem csatlakozik a kér. szoc. párt a polgári többséghez?

— Az eseményeket messzebbről szemlélő szemében esetleg meg nem értéssel találkozik az, hogy miért nem csatlakozik oda egy polgárinak tekintett és kimondottan keresztény párt oly kormány támogatásához, amely kormány programWirlh Gyula ügyvezető pártigazgató magyar nyelven üdvözölte a megjelenteket. A jegyzőkönyv vezetésével megbízta Derfinyák Gusztáv titkárt és Schalkház Sára szerkesztőt. Végül felolvasta az üdvözlő sürgönyöket és a tornai pártszervezet üdvözlő-levelét. Majd Zemlényi Gyula rimaszombati körzeti titkár a gömöri szervezetek nevében, Schusler János központi titkár pedig a nógrádi szervezetek nevében üdvözölték a nagygyűlés résztvevőit.

Lelkes éljenzés közepette emelkedett szólásra Grosschmid Géza dr. szenátor, aki a következő nagyjelentőségű beszédben vázolta az általános politikai helyzetet:

jában a polgári érdekeik védelmét hirdeti és amelynek tagjai sorában most már a köztársaság több nemzetiségéhez tartozó egyének, sőt katolikus papok is vannak?

— Igaz, hogy ezek a tények azt a látszatot keltik, hogy az eddigi szélsőséges szocialista irányzat keresztény polgári árnyalatnak adott helyet, — mégis

a válasz erre az, hogy a hegyek csak messziről kékek és valójában a kormányzás végső célját illetően változás nem történt. Velünk, e köztársaságbeli magyarokkal szemben, legalább semmi esetre sem. A kormányzás továbbra is a forradalmi országgyűlés által kitűzött cél: az egységes Csehország megteremtése felé halad s csak az efelé vezető utakon tesz egy kis kerülőt.

— Nem akarok itt most újra a német és a cseh általános gazdasági, de különösen ipari érdekek ellentétéről hosszabb fejtegetésiekbe bocsátkozni, mert ezt már más alkalmakkor többször megtettem, csak arra mutatok rá, hogy a kormáuynak a szlovákok felé való kanyarodása a most jelölt cél felé való haladását, a polgári többség megteremt- heíése végett, kényszerűségből, kissé hosz- szabbá tette ugyan, de meg nem változtatta.

A koz*gazgatási reform kritikája

— A belpolitikának a közeljövőben kétségtelenül legfontosabb problémája ugyanis

Szlovenszkó kormányzásának uj rendje.

— A cseh-német-szlovák polgári kormány által életre hivni szándékolt ezen uj rendszerre vonatkozó törvényjavaslatról eddig kiszivárgott, hírek szerint azonban

a szíovenszkói őslakosság és különösen a magyarság érdekeinek ez a reform nem fog megfelelni.

— A nagymegye rendszernek hivatalosan bevallott célja a közigazgatás egyszerűsítése és állítólagosán olcsóbbá tétele .volt. Mielőtt még ezt a célját csalt meg is közelítette volna, ezt a nagy költséggel és fáradsággal bevezetett uj közigazgatási rendszert mégis ^elejtik. Szolgált azonban e rendszer

<3*oss«!t!n!<l szenátor négy beszéd a politikai helyzetről

A* uj kerületi beosztások ugyanis a régi történelmi emlékek és hagyományok el- homályositását és a kisebbségek számarányának, különösen a magyarság számarányának, megváltoztatását eredményezték.

— Ezen az utón most már egy további lépés, hogy a hat nagymegye helyett most egy közigazgatási egység készül, melynek hatásköre azonban a nagymegyei képviselő- testületek eddigi hatáskörét meghaladni nem fogja, a politikum ebből is ki lesz zárva és amennyiben az élet erejénél fogva ez ott mégis felbukkanna, úgy a javaslat előre gondoskodni akar a népakarat érvényesülésének meggátlásáról azzal, hogy a tartományi gyűlés tagjainak jó részét a kormány kinevezés utján készül oda delegálni.

— A tartományi gyűlés és az országos elnök jogkörében a törvényalkotás és a tisztviselők kinevezésének joga nem lesz benn és pedig az utóbbi az állami tisztviselőkre vonatkozólag egyáltalán nem, az önkormányzatiakra vonatkozólag pedig csak a VIII. fizetési osztályig bezárólag.

Nyilvánvaló^ tehát hőre e* er uj kormányzati rendszer nem a pítt-burgi szerződés realizálása, nem is az au tanó mia után áhítozó néplélek szabadság- vágyának teljesülése, de egyenes paródiája annak, amit a szlovákság és Szlo- vensaskó, valamint Ruszinszkó nc^ei „autonómia" alatt maguknak elképzeltek.

Hogy ilyesmiért a harcot a szlovák néppárt leszereli, azt csakis a hatalomban nekik jutott csekély részesedés naiv túlbecsüléséből eredő tévedésnek tudhatjuk be.

Nekünk, szíovenszkói magyarságnak ez az uj berendezés egy uj ökölcsapás lesz,

— A választási geometria segélyével majdnem kiszorultunk a parlamentből, — a népszámlálás erőszakos eszközével és módjával megnyirbált kulturális kisebbségi jogainkat megszüntetik és elszlovákpsitják iskoláinkat, és a békeszerződéselleues bírósági kerületi beosztásokkal az igazságszolgáltatásiban igen sok helyütt elkobozták nyelvi jogainkat. Most rá kerül a sor a köz- igazgatásban való érvényesülésünk teljes háttérbe szorítására is. Eddig ugyanis a nagy megy ékben, számarányunk minden letörése mellett a magyar kisebbség mégis osak szóhoz jutott, mert

minden nagym egyében volt az ellenzéknek és a magyarságnak legalább annyi képviselete, mint amennyi most már csak az egész országra kiterjedően várható.

— A kontemplált reform mellett ugyanis legfeljebb 6—7 önkormányzati képviselőre számíthatunk, tehát a magyarságnak a köz- igazgatási életben való szerepe a mainak egyötödére szorul le.

— Már a nagymegye rendszer Szlovenszkó virágzó városainak fejlődését és gazdasági érdekeit hátrányosan érintette, az uj közigazgatási tervezet .mellett azonban elsősorban Kassa, de Szlovenszkó több jelentős gócpontja: Eperjes, Rimaszombat,

Komárom, Nyitra etc. a falusi élet csendjére lesz kárhoztatva.

— A Vemokratikus kormányzás, amelynek hangoztatásával oly sokszor visszaélnek, a népek önsorsa intézésében való jogát és e jognak megvalósitását jelenti, — az ennek látszatát viselni akaró és behozni szándékolt reform ellenben csak a volt osztrák örökös

j tartományok — látszat-alkotmányának — nemzetiségi letöréseket célzó másolata. —