Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-15 / 37. (1371.) szám
2 ögy oly rendszer feltámasztása, mely fölött az évek és a forradalmaik dübörögve haladtak már át A világháború, még a győztes államok békediktátumai szerint is, a népek lelkiismereti és politikai szabadságáért folyt, — és ime itt az eredmény! — Az ily eredmények létrehozására alakult kormány támogatása igazán nem lehet ambíciónk tárgya! Hogy a kormányban papi személyek is részt vesznek, az nem a kormányzási szellem változásának jelensége, csak a párthatározat puszta véletlene. Ezek az nrak ott nem a keresztény világnézetet, nem is a katoliknmot képviselik, hanem pártpolitikájuk exponensei. — ügy a cseh, mint a szlovák néppárt politikája pedig a tubó sovinizmus volt eddig, és le*sz valószínűleg a jövőben is. Nem remélhetjük tehát ezen miniszter urak papi mivolta dacára sem, hogy a kormány ■egyébként! összetétele mellett ők akár az egyetemes katolikus érdekek megvédésében, eredményeket tudnának elérni, még kevésbbé, hogy az elintézésre váré egyházpolitikai kérdésekben a nacionalista túlzásoktól mentes objektivitással járulnának hozzá ezek megoldásához. Az egyházpolitikai kérdések nagy jelentősége — Pedig nagyfontosságu kérdések megoldása lesz e téren is a közeljövő feladata. 'A szentszékkel való viszony rendezése nemcsak Csehszlovákia katolikusságának óhajára, de külpolitikai szempontból is minden egyházellenes túlzó kirobbanások ellenére, a köztársaság általános és külpolitikai helyzetének stabilizálása szempontjából nem mellőzhető és éppen ezért e cél elérésére a kormány az egyházzal szemben vagyonjogi téren valószínűleg engedményeket fog tenni. Nagyon is közelfekvő azonban, hogy ennek ellenében nemzetiségi szempontokból fogja óhajtani a helyzetet kihasználni. 'A pillanat erre kedvezőnek mutatkozik. — Természetszerű, hogy nekem e téren információim nincsenek és nem is lehetnek, de a világesemények megfigyeléséből leszűrhető következtetések a helyzetet eléggé .megvilágítják. —r A cári hatalom megszűnt. Ezzel az Orosz egyház részéről a római papság egyházi fenhatósága elismerésének speciális akadályai is részben megszűntek. A Vatikán természetszerűleg foglalkozik ez orosz egyházi unió létrehozásával és az ezen cél elérése érdekében szükséges előmunkálatokat megteszi. Ennek láttára a jugoszlávoknál, de a cseheknél is, e téren is, fellángol a nacionalista politika. Iparkodnak az ügyet máris úgy beállítani, hogy amennyiben a latin nyelv helyett a szláv nyelv lehetne a szertartás nyelve, ezáltal a szláv, főleg az oroszkeleti keresztények bizalma felébredne a pápaság iránt és alátámasztják e törekvéseket a Cirill és Methód korából vett hasonló argumentumokkal, jóllehet a cél mindezen politikusok ténykedésében nem a hatottjaim szolgálata, hanem az eln emzeti elütésnek az egyház révén is való munkálása. — Hogy Róma ezen törekvésekkel szemben milyen álláspontra fog helyezkedni, azt természetesen én nem tudhatom. Valószínű azonban, hogy ha óhajtja is a római kúria ezen évezredes törekvéseinek megvalósulását, a latin eredetű kultúra határát nem óhajtja messze nyugatra visszaszorítani. Nem óhatjhatja és nem engedheti a római katolikus egyház egységének ily megbontását, amely a német, francia siib. nemzetek hasonló törekvéseinek felélesztésére is alkalmas lehetne és a katolikus egyház egész világot átfogó erejét egy esetleges ily, a xiyeivi eltérésekből eredhető szakadásokkal veszélyeztetné. A magyar püspökség kérdés© — Nekünk tehát * kérdések esetleges parlamenti tárgyalása idejére akciószabadságunkat föltétlenül fenn kell tartanunk és különösen résen kell lennünk egy esetleges konkordátum kötése idején, nehogy a nemzetiségeknél^ olyan visszaszorítása létesüljön, mint amilyet a közelmúltban a lengyel konkordátum megkötése alkalmával az ukránoknak elszenvedniök kellett — Róma kifinomodott politikája és a nemzetiségi érzéseken felülemelkedő Mi- köre fundamentuma egyúttal a szlovenszkói magyar püspökség előtérbe került kérdésének is. Ez az emelkedett nézőpont tette lehetővé, hogy Kína lakosainak kínai, Japánnak japán püspökei és — last nőt least — Szlovenszkónak szlovák adminisztrátorai lehetnek, megvan tehát a jogossága és reménysége annak, hogy a szlovenszkói közel félmilliónyi magyar katolikusság jogos igénye is kielégülést fog nyerni. Ennek elősegítését azonban sem Srámek fö- tisztelendő úrtól, sem a szlovák néppárti miniszter úrtól pem remélhetjük, még talán azt sete, hogy, objektivek legyenek. . íme tisztán áll tehát előttünk, hogy úgy az általános katolikum szempontjából, mint az itten! magyar katolikusok érdekében nem jelent értéket, hogy a kormány tagjai sorában papi állású férfiak is helyet Ioglalnak. A keresztényszocialista párt magyar része politikájának a gerince nemzeti és faji létünk megvédése és . biztosítása. Amikor azonban ezt ilyképp az egész vonalon tudatosan kikezdve látjuk, síikor a. súlyos gaz- ! dasági helyzet dacára is ennek esetleges és : pillanatnyi enyhítése reményében azt szem j elől nem téveszthetjük. Politikánk további utjai — Ismételten hangsúlyoztam, hogy a magyar .nemzeti párt törekvéseit sohasem kicsinyettük le. Sajnáljuk, hogy eddig még nem tudott megfelelő eredményt elérni s még inkább sajnáljuk, hogy ilyet a jövőben is alig várhatunk, még az esetben sem, ha netalán ígéretekről, vagy biztatásokról a közeljövőben be is számolhatnának. Minden esetre nem az ő buzgalmukon és jóakaratukon múlik ez az eredménytelenség, hanem azon, hogy az annyiszor hangoztatott úgynevezett „locarnói szellem4* még mindig száműzött a mi szegény országrészünkből és köztársaságunkból. Amíg Renes külügyminiszter ur azt mondja expozéjában, hogy a Magyarországgal szemben való politika változást nem szenvedett, addig az itt élő magyarság sem remélheti sorsának enyhülését. Az eddigi külpolitika ugyanis a magyar faj ellen irányult és ez a faji gyűlölet akarta Magyarországot gazdaságilag és politikailag izolálni. Ez hozta létre Benes legjelentősebbnek hirdetett müvét: a kis antantot, és most, ami- koT Magyarország életereje e vasgyürün magát keresztültörni iparkodik, azt hirdeti, hogy az eddigi politikát továbbra is fenn akarja tartani! — Hünkának az a felhívása pedig, hogy a szlovenszkói magyarság ezentúl orientá-j lódjék Rózsahegy felé, szintén értéktelen, mert e felhívását nyomban követte a magyar országgyűlés megnyitása alkalmából tett kijelentése, hogy: ami a magyarságnak öröme, az a szlovákoknak gyásza. — Ezt az utóbbi kijelentését nem veszem ugyan túlságosan tragikusan, mert a magyarság és szlovákság összetartozandó ságának érzetét az ilyen elszólások megsemmisíteni nem tudják és nem fogják, ámde a külügyminiszter ur kijelentése nem diolomatikus, a Hlihka pártvezér űré nem politikus, mert mind a kettő elárulja, hogy a locarnói szellemről szóló megnyilatkozások csak üres szavak s azokból javunkra szolgáló eredmények nem várhatók. Példa erre a szerencsétlen állampolgársági törvény és példa lenne minden újabb megegyezésnek és esetleges törvénynek hasonló •meghiúsulása. Éppen azért az ellenzéki politikának, amely a velünk történt igazságtalanságoknak reparálását célozza, osztályos egyéni érdekeken felül terjedő nagyobb távlatúnak, nagyobb vonalúnak kell lennie. Minden szenvedések árán nemzeti érzésünk fen tartása marad tehát továbbra is politikánk gerince. A nagy antant hatalmai között az ellentétek lassanként elsimulnak és az élet ellenállhatatlan törvényeként fog majd felvetődni a békeszerződésekkel teremtett uj nemzeti kisebbségek jogai biztosításának kérdése. — Mi Szlovenszkő boldogabb jövőjét ezen időpont eikövetkeztekor várjuk és hisszük. Küzdelmünkben az igazság erejére és az önök kitartására, hitére és bizalmára I támaszkodunk! Szántó György BÁBEL TORNYA A PRÁGÁI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE \ H Tv ■ -(36) Körülnézett. Varjak keringtek a feje fölött és az útnak még három kanyarodója volt. A tizenkettedik képen felemelkedett a kereszt a latrok keresztjei között A tizenharmadikon két férfi leemelte a sovány sárga festet a magasból és annak töviskoszorus fejét anyja ölébe nyugtaié. Az utolsó kép, a sírbatétel, már a kápolna mellett volt. János szétnézett. Úgy érezte, hogy minden egy nagy sirban van, a domb alatt elterülő város, a láthatár hegyonnai, a folyam széles szallagja és a várhegy négytornyu templomával és bástyáival. A káponáből úgy hangzottak ki a dominikánus szónoklatának kemény szavai, mint a kalapácsütések koporsóíödélen. János sorban maga előtt látta minadzokat akiknek ezek a szavak szólnak. Az ispánt, a két urfit, az anyját, a várnagynál és azt a nőt, aki miatt ö embert ölt. És saiátmagát is látta most, itt a frissen épített sáncok, árkok és várfalak fölött. Az erődök feléje kacagtak a napsütésben. És a varjak velük. — Hahaha, hahaha. Itt áll az az ember, aki templomot építeni jött. HARMADIK RÉS7 21. Mintha az öreg Duna is Tészt akart volna venni a hadak felvonultatásában, szakadatlanul bömpölyögtette hálán a jégdarabok végnélküli seregét. Recsegve-ropogva, egymást törve, vágva vágtattak elő a jégtáblák az éjszakákból a hajnalokba és a folyam hánykolódott állattuk, mint gigászi csatamén. A király öccse,, Tótország bánja, nem hoznatta dereglyéken a felvidéki sereget, mint ahogy szerette volna. A jégtáblák összevissza zúgták volna a hajókat és igy a nehéz fagyban uttalan utakon talpaltak a nyitrai, irencséni, zólyomi, nógrádi, zempléni, honti és árvái seregek. Engedelmesen és vidáman jöttek a szlávok a hegyhátakon, egyszerű elméjükkel nem is sejtvén a mostani hadbavo- nulás okát és természetét. Mennünk kell, gondolták, a magyar urak nagy veszélyben lehetnek, ha már bennünket is visznek. Aki bajban van, azon segíteni kell. Harcolni fogunk. A hegyekből jövők régi meséken kívül még valamit hoztak magukkal: dédapáik hosszunyelü harci fejszéit, melyekkel hosszú ideje már csak íenyöszálakat döntöttek a ködlő hegyhátakon. A lovat és a kardot nem szerették. A nehéz fejszével úgy kell lesújtani, hogy biztosan álljon a sújtó a szétvetett, földbe szegzett lábán. Amikor a tótok dalolva megjöttek, Esztergom már fékét éllett a keleti megyék népétől. A várban a köznemesek nyüzsögtek, a vár népek pedig az alsóvárosban hullámzottak. Szent Tamás a lovagrendek páncéljaitól zörgött és csengett A másfélöles lándzsákat 'legnagyobbrészt germán lovasok hordozták, a gyalogos nagypajzsu és kereszt- pailösu lovagok között sok itáliai, burgundiak sőt spanyol eredetű is volt. Mlnömég- annyinak sok harcban volt már része a Szent röldön. Végnélkül jöttek a hadak, mint a jég a Dunán. A vár és az összes városrészek úgy teleszvvták magukat a sereggel, mint vízzel a spongya. A legparányibb likacs, a legkisebb jobbágyputri is telítve volt ^katomival. De a seregek még egyre kígyóztak az utakon, végül is a szivacs megtelt és a hadak kibuggyantak a mezőkre. Először a Szent György mezején lobogtak fel az óriási tábortüzek, aztán a. szőllőhegyeken szerte felfeketedtek a fehér égnek a füstoszlopok. — Ez lesz aztán a farsang — mondotta Miklós ispán. Egész nap ittak. Kilenc vármegye ispánja ült együtt a papok és várurak seregében, a nagyhordók ürültek és egyik ökröt a másik után vágták. Medve Ő3 vadkan is jócskán került az asztalra. Nemcsak az ispán háza volt tömve vendéggel, de a káptalan és az érsek palotája is. A várnagy és a nemesek házai is telve vendéggel. Csak a polgárok sandítottak ferdén az idegenekre, alakét asszonyaik és lányaik túlzott szívességgel fogadtak. Nem egy toros tragédia színfalai lettek a polgárok hálószobái az ilyen időkben. Ki is tartotta volna ilyenkor számon, ha egy-egy vitéz vagy egy-egy ötvös, kardcsináló, takács szép asszonya eltűnt a paráznasága büntetéseképpen. Ekecs házában Rajnáid ur, az erdélyi püspök szállott meg. Három székely ur volt a kíséretében, mindannyian szélesvállu, ne- hézkesmozgásu, furosabeszédít, kaeskaringós gondolkozásu emberek. János megfigyelte, hogy sohasem azt mondják, amit gondolnak, még ha egymásközt vannak^. De többnyire szótlanul jártak Jceltek, nagyon idegenül érezték magukat, akárcsak más nép fiai lettek volna. A várnagy csak egy~két lélekzetre nézett haza, annyi dolga, baja volt az urak elszállásolásával. Ezt az egy-két percet azután kötődésre használta ki, amelynek emberei voltak a székelyek. — Aztán hol maradtak Attila, avagy, mint ti mondjátok, Csaba királyfi többi utódai? Nagyon messze lehetnek a dulió megyéi, mert rajtatok kívül ugyan egy se jött az oláh havasok felől. — Há biz messze vágynak a megyéink. Meg aztán azokat is csak védeni kell — mondta Apor fia, Keve. — Igen ám — szólt Ekecs —, de masukban nem sokat érnek ám a ti kis hadaitok. Úgy elkapják azt a tatárok, mint pelyvát a szél. — Vajh igen — mondta KáMzd fia, Kese —, az bizony úgy eshet. De úgy eshet az még nagyobbszámu hadi néppel is.-- Hát a kunokkal, hogy vagytok? — Azokkal igen békésen, felelt Aha fia Bükköny. Úgy őszve aprítottuk őket két ízben, hogy azóta színüket sem láttuk. Igen jó népek. Mindnyájan felnevettek a háznépek, csak a székelyek pislogattak komolyan. Most Kálózd mondta nagy jámboran: — Aztán ki vezeti ezt a sok hadi népet? — Ki más vezetné, mondta a dühcsen a várnagy, mint a király. Nagyot hallgattak, mint minden egyes felelet után. Bükköny navyon együgyii arcot vágott, úgy kérdezte ártatlanul: — Járatos a király 'ennyi hadi nép vezetésében? — Elég hadjáratot viselt, pattogott Ekecs. Nem tőletek tanul majd hadakozni. Megverte már nélkületek is a nagy és kisoroszokat, a kunokat, az osztrákokat, a moldvai vajdát és a tatároknak is a szemébe néztünk már egyszer, ekkor kivételeisen ti is velünk voltatok az ingó vány okon. — Vajh igen, mondta széles nyugalommal Kese. Éppen ez okból vélném, hegy ez egyszer nehéz lesz a hadak vezetésének sorai. Jobban nyilaznak azok, mint mi. — Nem lesz sok idejük a nyik zásra. Láttad-e ezt a sok hadi népet a városban és a mezőkön? No hát tudd meg, kisöcsém. hogy Fehérvárott még nagyobb számú hadinép gyülekezett. A páncélosok legázolják őket, nekünk csak az üldözés marad. — No csak no, mondta Bükköny. A roástte két székely a nyelvével cuppantgatott csak, mint a lovaknak szokás. (Folytatjuk.) 4.1s«0 » ll/UAUiU AOj .0.0^0. Fedor Miklós beszéde vábbra is az egész őslakosság gerinces ellenzéki pártja lesz és Szlovenszkő nrnden őslakos nemzetének jogaiéit fog küzdeni. A nagy lelkesedéssel fogadott szlovák és magyar nyelvű beszéd után Flelschmaim Gynla <$r. főtitkár emelkedett szólásra és nagy érdeklődést váltott ki magas beszédében elsősorban az -aktuális külpolitikai kérdésekkel, továbbá az adóreformmal, a közigazgatási reformmal és a mun- kásbiztosk'ás: kérdésével foglalkozott. Beszédét anyagtorlódás miatt holnapi számunkban ismertetjük részletesebben. A szépen sikerült nagygyűlés végezetül általános lelkes helyesléssel a következő két határozati javaslatot emelte egyhangú határozatokká: Bszalom a pártelnöknek és a párt törvényhozóinak A nagygyűlés s párt parlamenti képviselői- nők és szenátorainak eddig követett politikai magatartását ©a az egyes politikai kérdésekben Groaschmid Géza dr. szenátort beszéde végén 1 a nagygyűlés páratlanul meleg ünneplésben részesítette s az elmondottakkal szemben lelkes helyeslésének adott kifejezést. Ezután Fedor Miklós nemzetgyűlési -képviselő fordulatos szlovák- nyelvű beszédében élesen kritizálta a kormánypolitikát, elsősorban a szlovák népoárt politikáját. Pátfordulásnak nevezte Hlinkdék kor- mánybálépését és mint szlovák jogosultnak érezte magát Hlinkáékkal szemben a legélesebb kritika gyakorlására. A közigazgatási reformban az önkormányzati élet további lesorvaszt ását látja s következni ínyét főleg Keletszlovenszkórá nézve 'súlyosaknak minősíti. Beszélt az elviselhetetlen adóterhékroV a Du- sek-féle botrányokról s többek között annak az aggodalmának is kifejezést adott, hogy a közigazgatási reform életbeléptetése, igen sok. munkaképes tisztviselő nyugdíjaztatását fogja jelenteni. Figyelmébe ajánlja a párt híveinek, hogy tartsák szemmel a Hlinka-párt kormánypárti tevékenységét és majd az eredményekből állapítsák meg, hogy Hlinkáék választási programjukból mennyit tudnak érvényesíteni. Az országos kereszfényszocmlisla párt to-
