Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-12 / 8. (1342.) szám
1Ö27 január 12, szerda. >1 SZATÓCS Irta Már&i Sándor Párig, Jaii-uárban Ez áz ö ideje masí, miikor a francia kéményeken véknyabban szsálil a füst, • mikor eorak óznak minden homlokon a ráncok, mi* kor a gyáros kezdi becsukni a gyáraik kapuit, a munkás munka nélkül baktat a jeges télben, a hivatalnok reszketi) alázattal hajlong a fő* nők előtt, mikor Pária már Karnevál előtt ©1* kezdte & böjtöt, ez az ő órája, most arat ő, a szatócs. Mikor a ruha-, ékszer-, szövet-, dívát-, könyv-, cipőki’rakatokban nap-nap után újabb transzparensek ordítják megdöbbenve a 10, 20, 50 %*os olcsóbbodást, mikor a színpadok üres nézőterek előtt játszanak, a vendéglőkben ődöng a pincér, mikor mindenki azon töri a féjót, hol és hogyan adhatna túl olcsóbban, valahogyan, akárhogyan az árun: ilyenkor kezdi emelni halkan és céltudatosan az áradt a szatócs. Mind találkoztunk már véle, ismerjük a mosolyát, Pestén, Pécsben, Berlinben, minden válság után, mikor a házak recsegnek a földindulásban, megingathatlan- nak hitt aranyhegyek omlanak Össze, mikor a Bé-lístát kiszögellik az emberek homlokára, mint -egy sárga foltot, mikor reákézd a kétségbeesés könnysCimüsége és a gyanakvás óvatossága, a kényszer kapzsisága és a rettegés alázata, mikor emberi Önérzet, méltóság, mosoly, báj, tudás fögvacogva hétrét görnyednek a bizonytalan kenyér előtt, ilyenkor tolja föl sárga arcát a sajthegyek és liszteszsákok mögül, vigyorogva és kérlelhetetlenül tartja a mar Icát, mert őt nem lehet elkerülni, mert <5, csak 6 a nélkülözhetetlen, alti az élét apró forrásait őrzi és zsugorian méri az életet, a szatócs. Mindenki jajgat, mindenki töri a fejét, mindenki számol és acsarkodik és spekulál, csak ő ül nyugodtan a liszt, a hús, a zsir, a zöldség, a cukor árnyékában, mórt biztos a dolga felől. Minden infláció és defláció között, mikor mindén meginog, van egy pillanat, mikor a szatócs meggazdagszik. Mikor már mindenki letört, neki még mindig „mégy", A pénz javulhat mskadásig, 6 nem vesz tudomást róla. Kicsinyesen, korlátoltan, kapasíin és nagy önbizalommal ül a boitjábdfe, vigyorogva méri a fásult asszonyoknak a sovány árut, szeli a keskeny húst, számolja a kávészemeket. Vele nem lehet vitatkozni, az Ö számára nincsen konkurrencia, a szatócs tudja, hogy az átellenes szatócs se lesz kevésbé szatócs nála, Mikor már csak fejvakarva vásárainak az embereik cipőt, akikor mindenki vásáréi még krumplit, mikor a könyves- baltán elalszanak a segédek, akkor a mészáros még mindig sorbsáülitja az asszonyokat, mikor a nagy ruhaszalon becsuk, akkor a szatócs megveszi az Üzlete fölött a házat. Rejtélyesek Ők, a maguk apró, agyafúrt kór- Játoltságábam, kissé umdoTitóaik ezzel a naivan ravasz uzsorával, tudják, hogy eltart fél esztendőt ts, arnig az „e® gros" árad hozzájuk kényszerítőén leérnek, s egyszerűen nem törődnek, mert nem kell törődniök, frankkal, dollárral, krízissel, árhullámzással, mert a gyomor nem ismer bojkottot s ez a rövid idiö az övék. Kü’őnös fajta a szatócs, érdemes reánézmá egy pillanatra, különös fajta, mikor igy ki- várul, miikor teljesen szatócs, mikor szemtelen és goromba kezd lenni, mikor kikapja a hüledező kliens kezéből a drága árüt és ráordit: ,yha nem tetszik, mért nem hagyja 1)11?“ Tudja, hogy nem hagyják ott az árut, mert az ő áruja, a<z maga az élet; s mert az Utca, a város, ez az egész ország tele van szatócsokkal, akik pontosan magukénak érzik ezt a lelket, reagálnak rá, megértik és helyeslik titokban és nyíltan. Van valami azonos a szatócsok politikájában s abban a szatócspolitikában, amivel fólesztendeje ezt a nagy országot eligazgatják. Caillaux-t, a hűvös fantasztát, akinek tervei, nézőpontjai, kalkulációi és kompozíciói voltak, nem értette meg senki: Poincarét, a szatócspolitika nagymesterét, első pillanattól mindenki megértette, mindenki helyeselte, segítette és diadalra segítette. Senki nem érti, hogy mi történt, de mindenki érti, hogy miért történt: a szatócs-teória, a rövidlátó, de mohó, nyers, kíméletlen és krajcár osan reális vagy irreális :szatóo.'politika bevilágított a francia fejekbe. A „bizalom" feléledt, ez a különös bizalom, az adóhivatalok előtt sorbaállítak a lelkes alanyok, az élet elviselhetetlenül megdrágult, a kereset, a munkalehetőségeik csökkentek, de a szctócBpotiti-ka nem lát, nem hall, aranyhegyeket halmoz, s kiadja a parolát: „Krízis leföz? Nem baj; aiki bírja, az megmarad, s a többiek hulljanak el. Frvncia- ors-ág gazdag..." Érdekés nézni ezt, szen- vetdéMelentil, érdektelenül, idegenül közöttük. Ez a szatócsok karneválja ebben a,z évben Franc'.aorszártm. A le-like mélyén minden francia megérti ezt a politikát, ahogy megérti, ha szenved is alatta, az uteájából! szatócs politikáját, aki nem enged és nem enged egy fillért sem, amíg lehet, amíg egyáltalán elképzelhető, az utolsó lehelletéig vigyorog és zsarol, mert ez & ő órája. Érdekes lélék a Szatócs lelke, érdekes az összetételé, s ebben az országban nem ellenszenves. Furcsa a szatócs: másféle ember legfeljebb él a profitért, a szatócs él és hal a profitért Különös ez « páriái szatócs, aki vasárnap ás késő estig nyítvatart, s mániákusan fesd a garast, él a garanban, megfullad a garasért. Micsoda lelkek, miféle nagy lelkek fényiének néha errefelé: szinte nehéz a fényükét észrevenni a számiAlhatatlan «»a- tóoslélek szuSzogása közepette. Mert ez a szuszógás, a szatócsáéi ok feiuszogása az, amitől elalszik és elhomályosul minden ezen a világon, ami fény, távlat emberiesség és értelem. Á szatócs az, aki most érát, s bizonyos, hogy a szatócs nem a francia emberideál abszolút megtestesítője; de hogy mindenki ilyen szeret el tel megérti iit, az érdekes és elgondolkoztató. A munkácsi rabbi-háborút Bécsben szították Az átkokat tartalmazó héber röpiratokat Bécsben nyomták — A rendőrség nyomoz a nyomda után - Furcsa zsidó-szekták Bécsben A P. M. H. bécsi tudósítójától Bécs, január TI. A munkácsi zsidóság körében felmerült háborúságot, mint ismeretes, azok a névtelen röpiratok váltották ki, amelyekben a „belzi hithuzgők" a vádaskodások özönével halmozták el Spira Eleazár munkácsi főrabbit, A röpiratok azt a híresztelést terjesztették, hogy Spira főrabbit egyházi átok alá vetették. Ezek a ,Szennyíratok", amelyek postán érkeztek a munkácsi zsidók címére, váltották ki ellenhatásképen a munkácsi chéremet. A munkácsi rendőrség, amint azt á Prágai Magyar Hírlap megírta, azonnal megindította a nyomozást, hogy megállapítsa, kik voltak a röpírat szerzői és terjesztői s főleg, hogy melyik nyomdában állították elő a minden ryomdajeVés nélkül kikerült és a Spira rabbi ellen átkot kimondó röplapokat. A nyoniok már kezd élbon külföldre vezettek, A póStabélyegzők azt mutatták, hogy a röplapokat a Lemberg—krakkói Vonal mozgópostáján adták fel. A munkácsi rendőrség tehát megkereste a szomszéd államok rendőrhatóságait, hogy nyomozzanak a röplapok kiadói i terjesztői után. A nyomozás szálai Bécsbe vezettek el. A gyalázkódó, átkoződó héberayelvü röpira- tokat, amelyeknek aláírása „Chassidim Belz, Wien, Lemberg és Przemysl", Bécsben nyomták. Az osztrák fővárosban még a háború idején alakult meg a belzi közösség és tagjai a bébi „A sérelmet szenvedi népétnek a világ közvéleménye igazséget fog sznlgáltafni" Beszélgetés „a népszövetség atyjáéval, Cecil Róbert lord angol miniszterrel Pettlrsch Mária, * Pasamét amerikai filmtárrsaság által reint! ejtett országos szépségverseny karlsbadi pályázója. London, január eleje. (A P. M. H. londoni levelezőjétől). Cecil Róbert lord, Chelwood grófja, Salisbury márkijának fia, a jelenlegi angol kormány kabinetminisztere a népszövetség leglelkesebb propagálója Európában. Az angolok „a népszövetség atyja" nevet adományozták ennek a tekintélyes és világszerte tisztelt államfórfiunak, alti, mint hazájának delegátusa, egyetlen ülésszakot sem mulaszt el Géniben i és ha egyes érdekcsoportok között differenciák támadnak, nyomban kilép előkelő rezerváltságából, hogy közvetítsen és — békilsen. A legyőzött államokban Cecil lordot kétféleképpen Ítélik meg. Némelyek azt az embert tisztelik benne, aki becsületesed hisz ideá’jában és a népszövetség missziójában, az örök béke biztosítása és a háborúk, viszályok és félreértések kiküszöbölése érdekében. Mások viszont fantasztának minősítik. Azt hiszem, hogy a középen van az igazság. Idealizmusában épp úgy nem szabad kételkedni, mint a népszövetségbe vetett hitében. Aki azonban azt gondolja, hogy Cecil lord nincsen tisztában a népszövetséget fenyegető veszélyekkel és azokkal a nehézségekkel, amelyeket még le kell küzdeni, sőt a népszövetség teljes felbomlásának veszélyével is, az 'nagy tévedésben van. Amidőn például beszélgetésünk során megkérdeztem, hogy a jelenlegi európai helyzetet tisztázhatnak tartja-e háború nélkül is? — Cecil lord nem azt felelte, hogy sohasem lesz többet háború, hanem a következőket mondotta: Nem, hiszem, hogy egy uj háború tisztázhatná a, jelenlegi helyzetet. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy ez a népszövetség végéi jelentené. Cecil lord ismeri a népszövetség konstrukcióját, akár az apa gyermekét, akinek fejlődését kora ifjúságától kezdve figyelte, akinek első lépéseit, irányította és akinek jellemét formálni igyekezett. A fejlődés persze nem történik mindig az apa kívánságai szerint. A népszövetség esetében sem ment végbe ez a fejlődés, amint azt Cecil lord j kívánta. A beszélgetés során megkérdeztem véleményét a titkos tárgyalásokról, vagyis azokról a megbeszélésekről, amelyeket az államférfiak a népszövetség fennállásának ellenére a kulisszák mögött folytatnak. Cecil lord kitiinőeknek tartja ezeket. Még végleges megállapodásokat is, amelyek titokban, a kulisszák mögött jönnek létre, célszerűeknek és hasznosaknak tart. A nyilvános üléseken való viták és az ezeken hozott határozatok szintén nagyszerűek. — Mindkettőnek meg vannak a maga jó oldalai, — mondja Cecil lord, majd hangsúlyozva megállapítja. *— Azonban: a titkos, mégis csak titkos, vagyis olyasmi, amit csak olyanok ismernek, akik megkötötték. Szóval a nyílt megállapodásokat mégis csak célszerüebbeknek tartja. Cecil lord bízik az általános leszerelésben. Bisilt benne és amikor kőibe vetettem, hogy egyes államok erősebben fegyverkeznek, mint azelőtt, Cecil lord azt válaszolta, hogy tévedek és felsorolta mindazokat az eredményeket, amelyeket a népszövetség szerinte eddig elért. Igen-igen szerettem volna néhány államot megnevezni, azonban, ha egy kabinetminiszterrel beszélünk, akkor a vitatkozás illetlen dolog. Tehát nem beszéltem Franciaországról, Lengyelországról és a kísanfánt államairól. Ezzel szemben Amerikáról diskuráltunk. Cecil lord ebben a kérdésben is optimista. Az Északameríkaí Egyesült Államok be fognak lépni a népszövetségbe... Egy szép napon... Ha Amerika belátja, hogy nem kell félnie amerikai bonyodalmaktól. Ha belátja, hogy a világ jóléte érdekében be kell lépnie a népszövetségbe.-— Igen, de mikor? Cecil lord nem mer Jóslásba bocsátkozni. Furcsa lenne, ha Cecil lord helyeselné azt, hogy pusztán a legyőzött államokat kéűyszeri- tetfék a, teljes leszerelésre, ö Németország, Ausztria, Magyarország és Bulgária leszerelését pusztán az összes hatalmak általános leszerelésének első etappjaként tekinti. Meg van győződve arról, hogy eSafe a tévedések és félreértések kővető keztében nem jött létre eddig az általános leszerelés, A beszélgetés ennél a pontnál Németországra terelődött Felemlítettem, hogy tekintélyes német politikusoknak az a véleményük, hogy helyesebb lett volna, ha a német birodalom nem lépett volna bé a népszövetségbe. Cecil lordnak természetesen az a véleménye, hogy Németország helyesen cselekedett, amikor a népszövetséghez csatlakozott, Félemii4,ettem erre, hogy meg van annak a lehetősége, miszerint, a legyőzött államok élten a népszövetség kebelében blokk alakul. Cecil lord erre ezeket mondotta: —* Ha valamely legyőzött állam be tudja bizonyítani, hogy igaza van, ügy a népszövetségben mindig elegendő számú támogatókat talál, akik igazsághoz segítik. Érre elkezdtem a felsorolást: Franciaország, a kisantánt államai, Lengyelország és igy tovább. — Anglia és a domíniumok! — szakított félbe Cecil lord. Szóval a brit világbirodalom nevében igazságot ígért Felemlítettem az elmúlt év utolsó napjainak nagy szenzációját: a német—olasz szerződést. Cecil lord Örül ennek. Mindent, ami a nemzetek közötti barátság megerősítésére felhasználható, helyesel. Még a kisantantot is jónak tartja, mivel államokat összeköt — Ezáltal azonban egymással szemben álló csoportok alakulnak ki, — kockáztattam meg ismét — Nem, ha az összes államok a népszövetség kebelébe tartoznak, ahol ezeket a csoportokat ellensúlyozni lehet. Mivel meg akartam tudni véleményét a nemzeti kisebbségek kérdéséről, felemlítettem egy konkrét esetet, amellyel az angol sajtó is bőven foglalkozott az utóbbi időbon és igy Cecil lord íb jobban van tájékozva erről, mint a többi hasonló kérdésekről Középeuró- pában. —• Miként véli Mylord megszüntet,hetőknok a népszövetség által a Németországtól elvett lengyel korridorban dúló lehetetlen állapotokat? — Tényleg olyan igazságtalanságok történnek ottan? Nem lengyelek-e a korridor lakósai? — Nem, sőt a legtöbben nem is beszélnek, nem is értenek lengyelül, mert azelőtt sohasem hallották ezt a nyelvet. 'Azt hiszem, vá’aszom benyomást keltett. Cecil lord ugyanis a következőket válaszolta: — Well, akármint is áll a dolog, nemzetközi bonyodalmak megoldására csak két mód van. Vagy a háború, amely azonban mindig több problémát hagy megoldatlanul, mint amennyit megold, vagy tárgyalások, kibékÜ’és, dőntőbiró- ság. Harmadik ut nincsen. Mi angolok azt mondjuk: az ajtónak vagy nyitva, vagy csukva kell lennia — A népszövetség révén, folytatta, a világ közvéleményéhez lehet felebbezni. És ha valamely nemzetnek igaza van, úgy a közvélemény előbb-utóbb igazságot fog szolgáltatni. Ez azonban sokáig fog tartani My’ord. — Ez igaz, azonban ez az egyetlen ut és végül is sikerre fog vezetni. Újból felvetem a kérdést, hogy nem lett volna belyeeebb, ha Németország a népszövetségen kívül marad, amint azt a német jobboldali pártok kívánták, mivel újabb, precíz véleményt akartam tőle hallani a népszövetségről. — Well, — válaszolta Cecil lord. — Mit csinálhatott volna Németország? Háborúi? Természetesen nem, háborút nem csinálhatott volna, még ha akart volna sem. Csak egy ut van. A legyőzött államoknak sérelmeiket a világ közvéleménye elé kell terjeszteni. A közbétteső időben bep’á.nf álba íjuk a világ közvéleményébe a népszövetség elvet iránti megér- tést. Ez sokáig fog tartani, hosszú évekig. Azonban, ha az összes nemzetek akarják, akkor az eredmény nem fog kimaradni. 0. T. S. rabbinak Bécebe Költözött mvei voitan, atnu bécsi zsidóság kebeléből saját szektát alakita nak. A szektát hivatalosan el nem Ismertéli de a szekta tagjai az egyes hívők lakásán a ünnepek alatt összegyűlnek fi saját ráBbijul vezetése alatt ott tartják Istentiszteletükéi A belzi közösség Béosben is éppen ólyai rituális életet él, mint Belzben. A férfial kaftánban járnak, pajeszt és fejükön kicsin; Sapkát hordanak s a világ minden kincséér sem mennének a rendes templomokba imád kozni. Előimádközójuk a belzi rabbi-csalá< egyik tagja, akit a bécsi belziek szintén cső darabbjkéo tisztelnek. A belzi eken kívül még számos más zsid< szekta él Bécsben g az izraelita hitközségnél eddig még nem átkerült rendet teremteniöl köztük. A nyomozás mai állása szerint a belzi át kozódó röpiratok Béosbec készültek a * écs belziek rendelésére. Bécsben több hébe nyomda van, ezek azonban nem szolgáltattál be a röpiratokról a köteles ügyészségi é rendőrségi támpéldányokat A bécsi rendőréé! feltevése szerint a röpiratokat Utókban szedték ki is nyomták ki a nyomdotuíajdonos részvételével maguk a hívók éjiek amikor a nyomda! munkások távol voltak. A bécsi rendőrség mostan ebben az Irányban i! nyomóz, mivel az illető nyomdátulajdonos « titkos munkával sajtóvétséget követett el amely az osztrák sajtótörvény értelmében szí gora büntetés alá esik.
