Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-06 / 4. (1338.) szám
^ k Mai számunk 10 ol^al A 1 VI. évf. 4. (1338) szén, . C.atortok . 1927 január 6- Aa<wMtmm>ai> Előfizetési ér: évente 300 féiévre 150. A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok “***Verten.,30-nnSkiKtaSr negyedévre 76, havonta 26 Kd ; külföldre: 7V7 * '7 • 12, II. emelet. Telefon. 30o1i — Kiadóévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III.--Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH G.'ZA lefon:303H.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Milyen lesz az autonómia? ICéfsiáieser kantom katona Shanghai ellesi London, január 5. A Times hankauí jelentése szerint Vupejfu seregei Hankautól 140 mérföidnyire megverték Emiin# kanton) vezér csapatait. Pekingi Kente r-jelentés közli, hogy Csangszolin Fengtien polgári kormányzóját a kinai kabinet premierminiszterévé nevezi ki. A Daily Mail úgy tudja, hogy Szunsunfang tegnap reggel Fuyangnál, 30 mérföidnyire Hangsortól délnyugatra, megkezdte az offenzivát, melynek határozott célja Shanghai fölszabadítása. A polgári tábornok csapatait Csientangon át vezeti és el akarja zárni a kantoniak útját. Az eljövendő napokban hatalmas harcok várhatók. Shanghai bán a munkásság teljesen Kanton pártján áll. Cse- kiang tartományban Shanghaitól délre a városok egymásután adják meg magukat Kantonnak. Hankau, január 5. A kinai helyzet nap- ról-napra veszedelmesebbé válik. Shanghai proletárlakossága a diákokkal együtt nyíltan a kantom kormányhoz pártolt s egyes jelentések szerint a városban máris lázadás ütött ki, mely elsősorban az angolok ellen irányul. Azt a hírt, hogy a feldühödött nép az angolokat kiűzte a vámházakból és a koncessziós területekről, egyelőre nem erősítik meg, de tagadhatatlan, hogy a veszedelem peroröl- percre nő. Kantonban magában is veszedelemben forognak az angolok, úgy bog}' a kantom kormány kénytelen csapatokkal körülvenni a koncessziós területet s meggátolni a franktireurök előnyomulását. A helyzet oly komoly, hogy az angolok a Mongolea, a Woolstan és a Bee ágyunasz&dokról uj csapatokat szállítottak partra. A kihajózott haderők ágyukat is hoztak. Csangkaicsuk tábornok, a kaníoni hadsereg főparancsnoka kijelentette, hogy Shanghait február 2-ig okvetlenül el akarja foglalni. A kantoniak több mint kétszázezer embert koncentráltak a város elfoglalására. Shanghai, január 5. Hankaui jelentések szerint a csőcselék benyomult a brit telepítésekre és megszállotta a vámépületeket. A jelszó nyíltan az angolok kiűzetése. A koncessziós területeken ma kinai rendőrség tartja fönn a rendet. iriand a jobboldali támadások pergőtüzében BrSanddal úgy bánnak, mint CaiBSauxval bántak — Locarnót és Tboiryt diszkreditálják Párisban Paris, január 5. A francia fővárosnak tagadhatatlanul legnagyobb szenzációja a Briand körül tomboló harc. Az államférfim aki évtizedek óta megszokta a legádázabb támadásokat is, ily féktelen hajszának még sohasem volt kitéve s egyes baloldali lapok szerint az ellene irányuló támadás legalább is olyan erős, mint amilyen a háború előtt a német barátságra törekvő Caillaux elleni roham volt. Ma jóformán ugyanolyan a helyzet, mint az algecirasi szerződés idején, ugyanaz a németbarátság okozza az ellentéteket, csak éppen, hogy Briand-t, aki a verduni harcok idejében Franciaország miniszterelnöke volt s az általános vélemény szerint megmentette Franciaországot a biztos bukástól, nem lehet oly aljas és lealacsonyító eszközökkel támadni. mint Caillauxt támadták. így hát a támadások tenorja Briand ügyetlenségére és jóhiszeműségére van beállítva. Síresemanntól a párisi utca jobboldali közvéleménye úgy fél, mint annakidején Bismarcktól félt s nincs egyetlen hang sem, mely kétségbe vonná a német külügyminiszter páratlan ügyességét és ravaszságát. Briand beugrott Stresemannak, ez a jelszó s ebből a jelszóból igyekeznek megkovácsolni a Locaruo és a Thoiry elleni érveket. Az Avenir szerint „infernális dolog“ a németeknek hinni és bízni békeszeretetük- ben. Ha Franciaország kiüríti a Rajnavidéket, akkor szőröstül-bőröstül ki van szolgáltatva a napról-napra hatalmasabbá és gazdagabbá váló birodalomnak, mely okulva a múlton, most már nemcsak kitűnő hadseregével, hanem nagyszerű diplomáciájával és a tönk szélén álló Franciaországgal szemben álló páratlan gazdagságával igyekszik megfonni a hálót Páris körül. A támadásokat mint jelentettük. Briand újévi nyilatkozatai pattantották ki. E nyilatkozatok mindennél világosabban kimondják, hogy hosszabb idő óta veszedelmes aknamunka folyik Briand ellen a francia politika' életben. A nemzeti koncentráció eszméjének leple alatt a nacionalista szélsőségek oly magatartást tanúsítanak, amely ellen a jóhiszemű középpártok eddig nem léphettek akcióba. Poincarénak kétségtelenül nagy eredménye volt a frankszanálás s most e szanálási eredményekre támaszkodva igyekszik ismét a régi külpolitikai rendszert meghonosítani. A kormányban ma Briand legnagyobb ellenségei ülnek. i<n* például Marin miniszter, aki egv ízben temperamentumosán el is szólta magát Briand ellen. Berthelot cáfolata Genfben Az utóbbi napok eseményeiből kiemelkedik Philippe Berthelotnak. a francia külügyminisztérium főtitkárának szenzációs cáfolata, amely a genfi Journal de Genéveben jelent meg. E lap ugyan demokratikus beállítottságú, de párisi munkatársa mégis hajlik a nacionalista fölfogáshoz s az elmúlt napokban azt jelentette lapjának, hogy a francia külügyminisztérium főbb hivatalnokai megrökönyödve veszik tudomásul Briand romboló munkáját. Berthelot, akit Iferriot visszaállított a fötitkársagi pozícióba, nem hajlandó többé Briandnal együtt dolgozni s beadja lemondását. A genfi lap ós néhány párisi kisebb orgánum még egv állítólagos táviratot is ismertet, melvet Berthelot állítólag a genfi napokban intézett Briandhoz s melyben kijelenti, hogv ha a döntőbirósági rendszereket Briand tovább építi, ő nem marad meg állásában. Akármennyire különösnek tűnt is fel, hogy Berthelot, ez a kipróbáltan radikális és baloldali diplomata, aki Poincaré idejében kegyvesztett lett. lepaktált Poincaréval. a közvélemény mégis hitt s az elhelyezett akna bármely pillanatban fölrobbanással fenyegetett Ezért azután a főtitkár, a diplomáciai világban szokatlan módon, hivatalnok létére. kemény politikai dementit küldött Genfbe. Kijelentette, hogy szó sein igaz abból a lanszirozott hírből, mely a közte és Briand közti ellentétről szól, sőt ellenkezőleg, csodálja és tiszteli Briano. nagy békeakaratát. Minden tekintetben azonosítja magát miniszterével s az egyeben logikus politikának ő is Locarnőt, vagy Ihoiryt tartja. A cáfolat máris nagy feltűnést keltett Párisban s megadta az első csapást a néhány nap előtt sikeresnek mutatkozó aknamunkának. A gutaütött Seyöcux esete De Briand mintha másutt is felülkerekedne és mintha végleg letiporná a nacionalista politika ellenérveit. Seydoux. Berthelot után a Quai d‘Orsay legfőbb politikai hiva(fi) Prága, január 5. Közvetlenül karácsony előtt, mikor hire járt, hogy a szlovák néppártnak a kormány- nyál folytatott tárgyalásai a tartományi autonómja irányában haladnak előre, kérdési intéztünk Hiirkáékhoz, hogy miként képzelik ezt a tartományi autonómiát. Fölvilágosítóit kértünk tőlük arra rézve, hogy a tartományi autonómiát miképpen tartják összeegyez- telhetőnek a pittsburgi szerződéssel és négy-öt évvel ezelőtt kidolgozott autonómia-javaslataikkal. Azonkívül nyilt választ kértünk arra a kérdésre is, hogy a tervezett tartományi autonómia olyan lesz-e, mint amilyennel Horvátország bírt a magyar királyságon belül, vagy pedig megelégszerek-e az osztrák örökös tartományok önkormányzatával, esetleg annak közvetlenül a háború előtt Csehországban életbeléptetett megcsonkításával. Azóta megkaptuk a választ. A Slovák karácsonyi számában kimerítően ismertette az osztrák tartományi autonómiát, majd újévkor terjedelmes cikkben foglalta össze a párt fölfogását erről, az érdeklődés homlokterében álló sorsdöntő jelentőségű kérdésről Elégtétellel vesszük tudomásul, hogy a szlovák néppárt ideálja az az autonómia, melyet Deák Ferenc, Andrássy Gyula és Eötvös József adtak Horvátországnak. A cikkiró helyesen mutat rá arra a furcsa visszáságra, hogy mig a magyarok mintaszerű önkormányzatot adtak az idegen honiatoknak, addig a szlovákok hiába követelik ugyanazokat a jogokat a faj rokon csehektőL A magyar törvényhozás hat évtizeddel ezelőtt oly nagyfokú méltányosságot tanúsított a honitokkal szemben, amilyenre ma egyetlenegy nemzetiségi állam sem képes fölemelkedni. A szlovák nép boldog volna, ha Prága urai az 1868: XXX. t.-c. mintájára szabályoznák az államhoz való viszonyát és maguk a horvátok is nem egyszer visszasírják azt az időt, mikor Zágrábban még szábor és külön honát kormány volt. A szlovák néppárt ideálja tehát a horvát autonómia. De ugylátszik hiányzik belőle a kitartás, hogy addig folytassa küzdelmét, amig ezt az ideált el nem éri. Csak igy érthető meg, hogy a Slovák — mint mondja: egyelőre — bús rezignacióval lemond az autonómiának erről a formájáról és elvben elfogadja az osztrák rendszert. „Ez több volna a .semminél", igy vigasztalódik a cikkíró ós ez a „több a semminél" vezérmottója egész állásfoglalásának. A csehek hallani sem akarnak arról a megoldásról, mely a szlovák nép életkörülményeinek legjobban megfelelne, tehát meg kell elégedni azzal a szurrogátummal, amelyet mostan} szorult helyzetükben fölajánlanak. így vélekedik a szlovák néppárt, de Tegyen meggyőződve arról, hogy’ a szlovák és általában a szlovenszkói közvélemény nem igy gondolkodik. Ez a közvélemény semmi esetre sem nyugodhatik bele abba, hogy akkor, amidőn évekre, sőt talán évtizedekre akarják szabályozni Szlovenszkó viszonyát az ö-?zállamhoz, megint csali félmegoldás jöjjön létre, mely senkit sem. fog kielégíteni. A szlovák nép 1918-ban elszalasztottá a kedvező pillanatot, hogy becikkelyezíesse a pittsburgi szerződést. Most újra itt az alkalom, hogy érvényt szerezzen követeléseinek. Ha a szlovák néppárt most beleesik a prágai csapdába, úgy ugyanazt a hibát és mulasztást követi el a történelem előtt, amellyel eddig ő szokta volt vádolni Hodzsát és Srobart a forradalmi években tanúsított magatartásuk miatt. Részletiben a Hlinka-párt úgy képzeli az autonómiát, hogy Szlovenszkói bizonyos kor- roktivumokkal ugyanazok a jogok illetik meg, melyekkel Csehország és a többi örökös tartó-, mány birt az osztrák uralom idején. Ezek a korrektivumok a következők: 1. az autonóm tisztviselőket, a tartományi elnöktől le az utolsó szolgáig a tarto- mánygyülés válassza, 2. az autonóm közigazgatás költségeinek fedezésére Szlovenszkó az általa beszolgáltatott adókból megfelelő részt tarthasson vissza és 3. a tartamán ygy ülés hatáskörét ki kell bővíteni, igy például a licenciák és bankhitelek ügyében, továbbá az ipari és egyházi kérdésekben, valamint a gyülekezési és sajtójog terén a központi parlament csak az általános elveket szögezze le, a részleteket ellenben a tarto- mánygyülés szabályozza. Ez volna az a minimum, melyért a szlovák néppárt hajlandó lenne kiegyezést kötni a cseh -kormányzattal. .A szlovák néppárt minimális követeléseiről megvan az önálló véleményünk. Valamikor még a pittsburgi szerződés volt a minimum. Még néhány hónappal ezelőtt is azt hangoztatták, hogy a nagyszombati deklarációból egy joit'tát sem engednek. Azóta túlhaladott i álláspont már a pittsburgi szerződés és túlhaladott álláspont a nagyszombati deklaráció is. A horvát autonómia ideálja is a lomtárba került és ma már megelégszenek az örökös tartományok vérszegény önkormányzatával. És vájjon ki biztosit bennünket arról, hogy a szlovák néppárt, ha a csehek nagyon megkötik magukat, ezt a .^minimumot" is nem adják-e föl? Tanulságos példa e tekintetben a szlo- venszkói teljhatalmú minisztérium esete. A szlovák néppárt ismételten úgy határozott, hogy a szlovenszkói minisztérium föntartása canditio sine qua non, amelynek teljesítése nélkül a kormányba belépni nem hajlandó. Azt hihetne. az ember, hogy ehhez a követelésükhöz váltig fognak ragaszkodni. De mi történik? A Slovák újévi cikke leghelyesebbnek ugyan még ma is azt a megoldási tartja, hogy a szlovenszkói minisztériumot resz- szoríminisztériummá szervezzék át. melynek hatáskörébe tartoznának az összes szlovenszkói resszortkérdések. ámde már megelégednék azzal is, ha minden prágai minisztériumba államtitkári vagy osztályfőnöki rangban szlovák embert neveznének ki. Ez a pál- fordulás szöges ellentétben áll a párt eddigi követeléseivel. A teljhatalmú minisztérium tehát viabe esik és ki tudja, hogy holnap vagy holnapután nem fognak-e lemondani a külön szlovenszkói ügyosztályokról ás. Minél tovább folynak a tárgyalások, annál kisebbre zsugorodnak össze Hlinka követelései. Tegnap Cserny belügyminiszter ismertette a szlovenszkói közigazgatásra vonatkozó tervezetét a szlovák néppárt tagjaivá' A tervezetet nem ismerjük és nem tudjuk, hogy a szlovák néppárt milyen megjegyzéseket fűzött hozzá. Az eddigi fejlemények után azonban el vagyunk készülve arra, hogy legközelebb olyan megoldási módokról fogunk hallani, melyek még az osztrák autonómiánál is kevesebbet -érnek. Szlovenszkó népe azonban árgusszem ekkel ügyel a szlovák néppárt minden lépésére és nem fogja megengedni, hogy az autonómiának valamilyen torz formájával üssék el jogaitól.
