Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-06 / 4. (1338.) szám
*w>&< 1927 január 6, csütörtök. talnoka, (ő a politikai ügyek aligazgatója), 1919-ben jó barátja volt Poincarénak s vele együtt intézte az egész akkori francia külpolitikát Most a nacionalista provokátorok mindenáron rá akarták bírni e befolyásos diplomatát, hogy dezavuálja Briand-t s hagyja ott a külügyminisztériumot. Néhány nap előtt látszólag sikerült is a manőver, mert Seydoux hirtelen lemondott. A nacionalista frondőrök örömrepesve kol- portálták a hirt, melvet persze úgy állítottak be, mint a briandi politika nagy csődjét és a külügyminisztérium lelkiismeretes és tapasztalt hivatalnokainak vétóját Mára azonban kitűnt hogy Seydoux egész egyszerűen egészségi okokból mondott le, mert három hónap előtt teljesen megbénult nem ball, nem tud beszélni, csak kosárszékbon tologatják. Ilyen állapotban nem intézheti az ügyeket s lemondása természetes. Ennek az utóbbi ténynek nyilvánosságra hozatala ismét csak nevetséges színben állította be a Briand elleni akna építőit. Ugyanakkor Seydoux a Pax nevű folyóiratban névtelenül cikket irt, amelyben dicsőíti Briand-t, meghazudtolja múltját s mindenben igazat ad Locarnőnak. E cikk szintén leforrázta Marinakat Vesztőhelyre a thosryi árulót, dörgi Daudet A harmadik főhivatalnok, akinek távozását Briand ellenségei szintén szívesen látták volna. Léget kabinetigazgatő. Ez utóbbi azonban tegnap félreérthetetlenül és temperamentumosán Briand mellé állt, amennyiben kijelentette, hogy ő, Seydoux, Berthelot és Peycelon vasfalat alkotnak Briand körül, melyet senki sem fog áttörhetni. A nacionalista roham balul végződött. Hiába ir az Avenir a „thoiryi árulóról", hiába mondja Daudet, hogy Briand-t a vineennesi vesztőhelyen ki kellene végezni, hiába irja az Echo de Paris, hogy 1927, melyben a „dore franciák" ki fogják üríteni a Rajnavidóket, Franciaország bukásának „utolsó, fázisa" lesz, Briand diadalmaskodik és a locarnói politika még korántsinesen elintézve. Az ui támadások nyomán a baloldal is felfigyelt s kijelentette, hogy a nemzeti koncentráció gondolata többé nem fogja kötni* ha a jobboldal titkos támadásba kezd. A baloldal pártjai között már bizonyos közeledés: mutatkozik, melyet a lapok éppen a Briand elleni támadásokra vezetnek,vissza. Nem lehetetlen tehát, hogy az az aknamunka, mellyel Briand-t akarták elsöpörni, rosszul végződik Poincaró számára és a koncentrációs kormány esetleges bukásához vagy a baloldali kartell ujjá- fölélesztéséhez vezet. Mert akárhogy állnak is a dolgok. Briand kiváló belnolüikus is, óriási népszerűségnek örvend, tekintélves megingathatatlan, átlát a jobboldal fondorlatain és utővérre az 1924 május 11-én választott francia kamara többsége mégis csak a baloldalból áll. Veszélyben az építkezési mozgalom Félreértés kövelteezléteen félretették a késs építkezési törvény- javaslafiot —A tavaszi szezon programja emiatt teljesen bizonytalan Prága, január 5. Az építkezési .törvény- javaslatot a kiépviselöbáz szociálpolitikai bizottsága 1926 december 14-én levette napirendjéről, mert félreértés következtében azt hitte, hogy a kormány visszavonta a javaslatot és egy uj javaslatot készít elő. Ez a fölfogás azonban tévedésen alapszik, mert a kormányjavaslatokat a minisztériumok határozata nélkül nem lehet visszavonni, viszont a minisztertanács ezzel a kérdéssel egyáltalában nem foglalkozott. Az uj építkezési szezon kezdetén vagyunk s így ma uj törvényjavaslat készítésére már nincs is idő. Hogyha a már benyújtott kormányjavaslatot visszavonnák, úgy az egész 1927. évi építkezés veszélyeztetve van. Az építkezési mozgalom különben is teljesen megakadt. Az állami támogatás elmaradása csak növelné a lakásínséget, a munkanélküliséget és válságba hozná az építkezési ipart. Szükséges tehát, hogy a kormánykörök a lehelő leggyorsabban és legrövidebb időn belül rendezzék ezt az életszükséglet! kérdést. Kanton a Jángcse völgyébe nyomult ® kínai probléma világproblémává SeJBődölt — Sorsd$nt6 harcok eiőft a Jawgcse völgyében — A Prágai Magyar Hírlap munkatársától — London, január 5. Jelentette már a Prágai Magyar Hírlap, hogy a kantom kormány uj fővárost választolt. Hankaut, Vucsangot és Haniangot egy nagy ■ várossá forrasztotta össze, melyet V u- hamink nevezett el. Ez az uj, hatalmas város lesz ezután a kantoni kormány fővárosa. Itt egv világtörténelmi jelentőségű esemény ment végbe, amelynek kellő értékelése szempontjából kissé mélyebben kell pillantanunk a kinai események zűrzavarába. Eddig Kína óriás városa. Kanton, amelynek lakosságát a becslések 2—4 millió között tételezik fel, volt a kinai szabadságmozgalmak világítótornya. Délkinának ez a sohasem alvó, legfontosabb kereskedelmi városa olyan, mint egv vulkán, amely mindig és mindig hatalmas lávatömegeket borit szét az óriási birodalomban. Jelenleg Kanton „nyugodt". Tudniillik relatív értelemben nyugodt. Az utolsó hetekben a függetlenségi mozgalom irányítói itt mindent leépítettek, hogv a Jangcsc-folyó völgyében, a legfontosabb geográfiái ponton, ott, ahol Han- kau és Vucsang szembenfeküsznek. mint a közép nénbirodaluiának központi kor- ;» mánva jelenjenek meg. fi Nagyon hosszadalmas és nehéz harcokba került, míg a biztosok többsége és a Kuomín- tag-párt készek voltak arra, hogy befejezettnek nyilvánítsák a kantoni lokális előkészítő mozgalmat Kina egyetemes forradalmositása szempontiából és elhatározták az átköltözést Kina életidegéhez, vagyis a Jangcse-folyóboz. Nagyon sok olvan érv merült fel, amely ez ellen a terv ellen szó’ott. Kanton ugyanis teljes biztonságot nyújtott észak zsoldos hadaival szemben. Kantonban annvi mozgalmat lehetett kezdeményezni a világimperializmus ellen, vagy a tulnagy, vagy tulkicsiny adók ellen, az idegenek ellen, a kis, elnyomott nemzetek érdekében, amennyit éppen akartak. Itt lehet sztrájkolni vagy dolgozni a kasz- szák ingamutatóiának állása szerint, itt büntetlenül lehetett az angolokat gyalázni, sértegetni, kellemetlenkedni nekik. Senki sem tehetett ellene semmit. Elsősorban ehhez már az évek folyamán hozzá is szoktak és másodszor a legfontosabb faktor az angol parlamentnek és kormánynak gyengesége és engedékenysége, amelvre százszázalékos biztonsággal lehet számítani. Ezért tehát az orosz Borodin, a kis, száraz moszkvai tanácsadó is a székhely áthelyezése ellen foglalt állást kezdetben. Különösen azonban azok a pártbontók intrikáltak' a terv ellen, akik bástyáikat Kantonban nvirogatták, itt nvuzták meg a kapitalistákat, hogy azután a gyapjút saját raktárukban halmozzák fel, Van itt egv kinai munkásvezér, igen nagyszájú kommunista, aki a sztrájk és bojkott révén egymillió dollárnyi hasznot hajtott magának és aki most nagvon elégedetlen, hogy az orosz kommunistával. Borodinnal és a német kommunistával, Ljenharddal Vucsangba kell átköltöznie. A kantoni elszigetelt szabadságmozgalom a székhely áthelyezésével most világpolitikai mozgalommá fejlődött. Most már állást, kell foglalnia a-kinai’ őriásbirodalom külső problémáival szemben, nem maradhat tehát továbbra is elszigetelt. Mert a kantoni próféta sem érhetett el sokat hazáiéban és különbem is nagvon sok próféta gyűlt össze azon a szűk helven. Vucsang, az uj székhely az 1911. évi történelmi mozgalmak központja. Itt kezdődött akkor a nagy forradalmi mozgalom, ez a kulcs- és keroszíezödési pontja az összes keletázsiai hadiutaknak. Kanton most már ide költözött át és az a nagy feladat hárul rá. hogv a meghódított területet kitöltse, adóteohnika tekintetében megszervezze. így nyomul az előtérbe a kantoni kormány mint egész Kina matadora és a világ most már nem nyugodhat meg az ismert. kényelmes. frázissal, hogy a kinai viszály lokális jelentőségű, amely tisztán'az ő belügyük. Ha Briand igv fogja fel a helyzetet. nagvon helytelenül látja a dolgokat és az események hamarosan álláspontjának revi- deálására kényszerítik majd. Kina világprobléma lett abban a pillanatban. amikor a kantoni kormány a Jang- cse völgyébe költözött. Ez az uj esztendőnek legnagyobb világpolitikai szenzációja. Kantonnak magvon óvatosnak kell lennie, hogv a Jangcse-folyó ne lggven az ő Marne- ja. Hogy képletesen beszéljünk, Kina most a lövészárok háborukorába érkezett. Az árok pedig Ázsia nagy középíolyója, a Jangcse. Az 1927. év tavaszán indul meg csak a nagy offenziva, de olvan harcok lesznek itt, amelyek a világháború legborzalmasabb borszakaira emlékeztetnek. Kantonban ma nincs is katona. A katonák mind a fronton vannak. Ezért lokális puccsok lehetőségéről is beszélnek. Azonban ez nagvon valószínűtlen, ugvlátsz'k, hogy Kanton lakossága teljesen beletörődött az uj állapotokba. Ma a külföldiek már nőm forognak életveszedelemben. Nyugodt, u umális az élet és ez vezette a kantoni kormányt arra a kétélű elhatározásra, hogy munkájának súlypontját most már a Jangcse hölgyébe vigye. Szántó Gyöi'gy BÁBEL TORNYA ’Á PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (4) Egy foltos cjca, amely mindig vele aludt, nesztelenül ugrót! ki mellőle az ablak könyöklőjére és riadt k ereik üvegfónyü szemei a havas háztetőikre meredtek. János utálta a macskát és ellenségesem nézte falatozás közibem. Az könyörögve nyávogott fel rá a szalonna szagának hátborzongató sejtelmeiben. De az utolsó falat is vigasztalanul tűnt el az ember szájnyílásában és János kését a cipó belébe törölgetve felnevetett. — Ez egyszer neon eszel belőle, csúnya íajzatia. Megint rajtakapta magát, hogy hangosan gondolkozik. A többi takarók is megmozdultak és lehelletek gőzöltek a toandallónélküli szobában. Az ágyak egymás felett épültek, mint a bajófülkébem. Jobbról is három, balról is, középem az ablak. Jóbbtólől Anzelmus mester kőfaragói feküdtek, bal felől a felszabadult épi tőlegényeik, legalul Ruprecbt, középen Hubertus, legfelül János. I?y következtek rang szerint, alulról felfelé. A kőfaragók egymásután másztak ki ágyaikból, ■ment a kápolna, el-elfoszló ki sbarangjárnak szavába most a közeli dóm öreg harangja kend ült bele. Most Jánoson volt a sor. Ünneplő ruháját vacogva huzigálta elő az ablak alatt terpeszkedő óriási közös ládából, amely á legények ládája volt. A thürin.giai és a né- metajVWdi ásitoziva nézték, mint húzza barna lábszáraira a feszes nadrágot, aumlvnr’k egviik fehér szárán kéik csíkok, másik Kék szárán fehér csíkok szántottak védg. Nekik c--'k rryszmü nadrág dukált, mert ők nemi voltak nemesembeirckj mint Jánosi az eszteir gomi várnagy fia. Téli cipőit is irigyelték. Hosszuorru disznóbőr cipők voltak, a lábikrán aranyrojlban hajlottak vissza. Most a méghasogatottujju zekét húzta fel a fején át. Rangjához mérten Hubertus csak most ült fel az ágyában. János fésűvel esett neki a makrancos fekete sörényének, amelyet osak hosszas dulakodás után tudott a kis flandriai süveg alá nyomkodni. Ekkorra már a hosszú Ruprecbt is megmozdult és nagyot kaszált póklábaival a takaró alól a szoba hidegébe. Aztán arcfintorgatva nézte a János cifra köd- memét, amelyen már évek óta mulattak a leydeni Hubertussal. A szenttamási szűcsök varrták remekbe ezt a ködment, amikor János urfi elindult a messzi útra. Vékonyka legény volt még akkor, de úgy volt, hogy sok esztendeig nem llátja viszont az öreg Dunát, ezért a ködmönt igen bőre kellett szabni. Olyan volt a ködmen akikor János urfin, mintha nagyszür lett volna, bezzeg ma már osak kis ködmen rajta. Itt az idegenben mindig az otthon illatát érezte János, amikor az első hóim!'érkor elővette a báránykor ködmönt. Ezért örült neki, ámbátor jól érezte itt magát és legkevésbé sem gyötörte a honvágy. Most mégis eszébe jutott a várhegy a nagy folyó kanyarulatánál, a túl parti hegyek, amelyek már bizonnyára rőt színben nézik magukat a víztükörben, a Víziváros, Szent- Tamás és a Kálvária-dombja. Mire kiért a boltíves nyitott folyosóra, már el is suhant"]* ezek a képek előtte és megállóit a könyöklőnél, hosszan elnézve és elhallgatva a zizegő hóesést. Olyan szépek voltak ezek a kis zizegve hulló hideg pelyhecskék, amint az udvar hatalmas diófájára hullottak megkapaszkodva ágainak szövevényében, hatalmas törzsének rovátkás kérgében. A Garam kutya szűkült ós vakkantott, amiért gazdája csak nemi akarta .észrevenni. Vakkan fásainak ereje még fokozódóit, amikor a ködmeri pompás bárányborilMát megérezte, hiszeu csak ők 'kelten jöttek a gazdájával hazulról. | Végre észrevette János a rókavörös kis szol- ; gálát. Kivette a ködmen zsebéiből a szalonna hejját s a cipó megmaradt részét és odahají- tetta neki. — Neeze, kis szógám, nesze. De a Garam csak nagyokat ugrált a köd- ■mernre, úgy örült neki. — Mit nyalogatod, buta? Inkább a disznó bőrét ott a földön, ni. János szeme szeretettel csüggött a kutyán. Milyen lelkes ez a kis jószág, hogy megismeri mindig a ködment. Vájjon mire gondol, amikor igy ugrabugrál rá? — Emlékszel még Esztergom várára, szógám? Vagy talán csak az óladra? Nyolc éve már, hogy dk hárman idekerültek, az ember, a kutya és a ramekbevarrott ködmen. ők hárman voltak csak itt magyarok. A Garam nem is értette senki szavát a Jánosén kívül, a gazdája meg kivel mással beszélhetett magyarul, mint ővele? Anzelmus mester lánya, a vöröshaju Mária, lépett ki most az árkádok alá. ő volt az egyetlen a házban és talán a városban, akinek nagyon tetszett a János furcsa köd- möne. Elnézte rajta a pirosra festeti kutyabőr- bői kivarrott sziveket, a kis fekete virágokat és a sötétzöld lándzsán1 aku leveleket. — Mindig az első hóeséskor ölti fel, kiáltott oda Jánosnak, miután viszonozta a szokásos reggeli üdvözletét. János nézte Mária arcát, amelynek bőre fehér volt, mint a most esett hó. Kár, hogy még így télen seím múlnak a szeplői, gondolta magában, és kedvetlenül emlékezett rá, hogy egysZer még a lány karján is látott szeplőket Tudta, hogy az ő barna arcán is kiüt minden nyáron néhány szeplő, de ezek télire mindig eltűnnek és különben is férfiembernél ez nem nagy baj. Már évek óta macán érmdej mindem találkozásnál a lány bántóan lelkes | [ tekintetét. Pedig milyen melegen tud némi, ; gondolta most János, csak azok a szeplők és a vörös baja ne volna. A lángoló nagy sörény most magas csipkés hegyes fököíőbe volt bujtatva és a hosszú nyestbunda alól arany- cipők kandikáltak ki. Mária n templomba készült és itt várta apját, mert már régen nem volt anyja, akivel a templomba mehessen. Kisvártatva meg is jelent Anzelmus mester a tornác másik végében, Térd Ígérő fekete kabátja vidrával volt bélelve és a | szőrme körgallár módjára terült el széles vállán. A körgallérra meg gyönyörű barna szakálla borult puhán és selymesen. Alig volt még fehér szál benne, pedig a mester már a hatván felé közeledett. A szálastermetü, sasorru ember fürgén és mégis méltósággal lépegetett a hóban, amely a folyóséra is beszállingózott. így jár az állványok vékony pallóra is, gondolta János, ilyen könnyen és biztosan. A mester rájukmosolyodott szép szakálla és bajusza közül. Jánosnak, a kedvenc tanítványnak, valahogy rosszul esett ez a kettejüket összeboronáló mosolygás, mert a mester ritkán mosolygott. Most eszóbejuíott az a másik lány és megremegett. Aztán alázatos, igaz szerető ti el köszöntötte a mestert. Ekkor már mindenki kiszáll ragozott volt az udvarra és Anzelmus mester háznépe megindult a vasárnapi misére. Elől a cselédek és kőfaragó gyerekek, utánunk Ruprecbt és Hubertus, legvégül a mester és leánya lépkedtek ki az öblös és visszhangos kőkapun. A hosszú thiiringnai I Ruprecbt ferdén sandított vissza Jánosra. Garam még hosszú ideig ugatott utána a kapuból. Azoinuis mester háza alig néhány lépésnyire volt a Szent Gudulánnk tiszteletére és boldogságos emlékére emelt székesegyháztól, amelynek alapi érvét ezelőtt hamv nőkét év- j vei a mester készítette és épülései mmd e mai 1 napig ő vezette... (Folytatjuk.) * 2 IíqUEUrRako/) ö ö M ö ^ S K A • To VA R „jí tfA- BUM-AilKeRY-UC-SPo? GÖrtÖRl'RUM-eSUKORGY^á •doznav/a. Mandarin . Cacao - Dló-Créme - Cherry Triple-Sea — Cur-cao — harlsbadi késerii „Késmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve" ,,A Nemzetközi Dunakiállitáson arany éremmel kitüntetve**
