Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-25 / 19. (1353.) szám

4 1927 január 25, kedd. Megvesztegetéssel és hamis esküvel vádolják a japán miniszterelnököt A modern Japán első nagy politika! botránya — Telekspekuláció megvesztegetett pártvezérekkel és miniszterekkel Tokio. január közepe Amióta Ja pán ország megnyitotta kapuit az európai civilizáció előtt, sohasem rjslal- koztabta ilyen nagy és szennyes politikai botrány, mint napjainkban. Egy dúsgazdag oszakai telektulajdonos. Szánó, pár évvel ez­előtt barátságot kötött a Kensejkaj-nárt ve­zérével. Minura akkori közlekedésügyi mi­niszterrel s „meggyőzte** arról, hogy a Szánó tulajdonában levő oszakai úgy­nevezett gésa-negyedet egészégiiryi és városfejlesztési szempontból ki kelleno telepíteni a város határába, A határnak kijelölt része szintén Szánó dilajdona. Minura „meggyőződött*' a barátjá­nak óriási jövedelmet jelen ló átköltöztetés Szükségességéről és keresztül akarta vinni a dolgot a kormányban. Rávette a saját pártjabeli Vakacsuki belügyminisztert az erre vonatkozó javaslat kidolgozására, maid pedig értesítette barátját, hogy az el­lenzéki pártok meen eszélték az ügy hátterét, tehát iő volna a legveszedelmesebb Sejukaj- párt vezéreit megvásárolni. Igv is történt. A párt vezlroi. Ivas: aki és Takarni urak megjelentek a telekspekulánsnál s külön- külön százezer ient vettek fel hallgatási díj fejében. Ez a rövid előzménye a botránynak, amelv ma egész Japánországot forrongásban tartja. A Szánó ur kívánságának teljesítésére hailó kormánv ugyanis megbukott. Az ui kor­mányt ugyan Vakacsuki alakította meg. de a gésa-negyed ügye pihent. Szánó, aki sok pénzt fizetett ki. nem hagyta azonban ennyi­ben. hanem közösen elkövetett csalás cimén feljelentést tett a bíróságnál Minura volt mi­niszter, továbbá Ivaszaki és Takarni pártve­zérek ellen. Szunamá báró. az oszakai büntetőtörvény­szék elnöke, nyilvánvalóan nem a Kensejkaj- párt híve, mert komolyan vette a dolgot. Legelőször is le csuka tta a három vádlottat, hiába védekezett azzal Minura, hogy neki a gésa-negved áthelyezéséből semmi haszna sem lett volna, a vesztegetési pénzeket nem 6 vette át s nem 5 fizette ki. Arra vonatko­zóan ugyanis, hogy kormánya kebelében mi­iven megbeszélést folytatott a gósa-negyed- ről. megtagadta a vallomást. Szunami bíró Tokióba utazott hogy ki­hallgassa a miniszterokot. a politikai nagyságokat és természetesen az időköz­ben miniszterolnökké előlépett Vakacsu­ki urat Vakacsuki azt mondta, hogy 5 ellene volt a gésa-lokálok áthelyezésének. Vallomá­sára Szunami annak rendje s módja szerint megeskette a miniszterelnököt, utána pedig megnyugodva kiengedte a börtönből Minurát és a két pártvezért Az igazi botrány csak most tőrt ki. Mi­nura. aki ellen a bíró most hamis vallomás cimén uiabb eljárást indított, kijelentette, hogy Vakacsuki 1925 októberében tárgyalt vele a gésa-negved áthelyezéséről s utána meg is bízta az oszakai tartomány kormány­zóját az átköltöztetés végrehajtásával. Ezzel együtt Minura följelentést adott be az állam- ügyészségen Vakacsuki miniszterelnök ellen hamis eskü cimén. Szunami a bírói függetlenség remek példáját nyújtva, nvomban visszautazott To­kióba s a kihallgatások foganatosítására fiók- törvónvszékeket rendezett be a miniszterel­nökségi palotában. A palota másik részében pedig a megrémült miniszterek gyűltek ösz- sze tanácskozásra s utasították az igazság- ügyminisztert, hogy az államügyészség ne vegye át a miniszternők ellen a vád képvi­seletét. Az ellenzéki nártok a kormány lemon­dását követelték. Vakacsuki azonban ki­jelentette, bogv ártatlansága tudatában ragaszkodik a hatalomhoz. Szunami folytatja a kihallgatásokat s várja, bogv az oszakai tarlománv volt kor- mánvzó'a. akit közben Koreába helyeztek át, megérkezzék az idézésre. A. minap azután érdekes esemény történt, amelv még jobban felkorbácsolta a feszült hnn.gualtot. A miniszterelnökségen három férfi je­lent meg s ogv koporsót tett le a minisz­terelnök előszobájában. A portás rendőrt hivott, aki letartóztatta őket. Mind a három a nép egyszerű gyerme­ke és semmiféle politikai párthoz sem tarto­zik. A koporsó fehér kendőbe takart tőrt rej­tett magában, továbbá a fából készült úgynevezett szambát, szóval azokat a kel­lékeket, amelyek a legendás harakirihez szükségesek. Bukarest, január 24. A román politikában a legutolsó napok­ban rendkívül fontos események játszódtak le. Áverésen tábornok megváltoztatta eredeti álláspontját és ncha még egy évvel ezelőtt sajnálatának adott kifejezést a fölött, hogy Károly herceg lemondását már 1918-ban nem fogadták el, most beleegyezett a trónörökös visszatértébe és, amint ismeretes, Jorga professzort bízta meg azzal, hogy a trónörökössel annak visz- szatéréséről a megkezdett tárgyalásokat be­fejezze. Károly trónörökös visszatérésének legfőbb akadálya az volt, amire elutazása előtt Jorga tanár is cé’ozott: családi differenciák elsősorban feleségével, Heléna görög herceg­nővel. A trónörökös egymásután sorban ki­békült a királyi családdal. Legelőször is Fer- dinánd királlyal találkozott a nyár elején, akivel annál is könnyebben béküLheíett ki, mert köztudomású, hogy épen a király volt az, aki leginkább védte fiát, akit minden gyermeke közül legjobban szeretett Azután Mária királynő teázott együtt amerikai útja előtt és után Caraiman Károllyal, akinek legerősebb támasza Mária jugoszláv királynő volt. A trónörökös felséges nővére hatalmas akciót kezdett Bukarestben a száműzött ki­rályfi érdekében. Most azután az utolsó lépés is megtörtént, Heléna hercegnő a kis Mihály herceggel elutazott a Riviérára, ahová Párisból Károly herceg is elindult. Ezek után egészen biztosra vehető, hogy Károly feleségével is kibékül és ezek után semmi akadálya sem lesz annak, hogy a legrövidebb időn belül esetleg 10—15 nap múlva már visszatérhes­sen Bukarestbe. Azok a kijelentések, amelyeket Averesou tábornok a régensség mai összeállítására vonatkozólag bizalmas körben tett, csak meg- erősitik a föltevést, hogy a régensségre többé nem lesz szükség. Egyelőre ugyan még bi­A régi Japánországban volt divat ilye­ténképpen értésére adni valakinek, hogy leg­jobb volna, ha eltűnnék az életből. A tőrön ez a felírás volt: „Vakacsuki miniszterelnök­nek küldi a Sinso-Kejsova“. Ez a két szó egy japán titkos társulat neve. A közvélemény e®rvc'irres abban, hogy a miniszterelnöknek vissza kell lennie. Az új­ságok azt iriák. bogv en^k fejében elenge­dik neki a harakirit. Vakacsuki azonban európai módon gondolkodik s azt kívánja, hogv tisztázzák előbb szerepét a gésa-ne­gved ügyében. Az oszakai törvényszék ja­nuár 17-re tűzte ki a főtárgyalás megnyitását s ugyancsak január 17-én ült össze ismét a parlament. Arra számítanak, hogy az óriási botrányok elkerülése végett Vakacsuki né­hány napon belül feloszlatja a parlamentet s a mikádó az ui választást csak a bírói ítélet meghozása után Íratja ki. zonytalan, vájjon Károly herceg azonnal át­veszi-e a tróuörckcsséget vagy pedig erre későbben kerülne sor. A trónöröklés kérdésében beállott for­dulat, amely senkit sem lepett meg azok közül, akik a kulisszák mögé egy kevéssé is belátnak, mégis kissé hamarább történt mint­sem azt várni lehetett volna, hiszen csak nemrég intézett az uralkodó levelet a mi­niszterelnökhöz, amely, ugyláíszoít, egyidőra megsemmisítette a nagyszámú Károly-párti reményét. Ez a hirtelen fordulat nagy változásokat okoz a belpolitikában és legeisősorban is a Bratianuék politika! mindenható­ságának vet véget. Épen ezért nem csodálatos, hogy Bratianu Tőnél, aki a Károly-ellenes akciónak legfőbb mozgatója volt. minden eszközzel azon dol­gozik, hogy ha már nem az ö elnöklete alatt álló kormány hozza vissza az 5 kormányzása idején és nagyrészt az ő pressziójára számű­zött trónörököst, legalább olyan kabineti vindikálhassa magának ezt az érdemet, amely nem áll egyetlen aktív pártvezér el­nöklete alatt sem. Bratianu minden módon meg akarja akadályozni a néppártnak a fú­zióját a nemzeti paraszt párttal és azon fára­dozik, hogy az uralkodót egy pártonkivül álló férfiú elnöklete alatti „nemzeti kor­mány" alakítása gondolatának nyerje meg. Kétséges, vájjon Bratíanunak ez a pártmentő akciója sikerrel fog-e járni, annyi azonban már is bizonyos, hogy Károly trónörökös visszatérése után a liberális párt hatalmának bealkonyul. Ezzel szemben megnövekszik a nemzeti parasztpárt politikai súlya, amely az egyetlen volt azok közül, amely a Károly kérdésben nem foglalt állást. Jellem­ző, hogy míg mindeddig elkoboztatták azokat a lapokat, amelvek a Károly-kérdéssel fog- 1 atkoztak, az utóbbi időben a lapok kissé sza­badabban Írhatnak e kérdésről. Károly trónörökös visszatérése véget vet számos az országot súlyosan károsító kalan- ’dos tervnek ég ínende-motídának. Megkondultak a bártfai elnémult harangok... A bártfai magyar-német evangélikus egyház ünnepélyes le’kész- beiktatása — A sáros! magyarság lélekemelő ünnepsége Károly trónörökös visszatér Romániába Klbéltül feleségével, Heléna hercegnővel — A visszatérés a legrövidebb Időn bellis r'megtörténik SALVATOR az cgycdOi vastól mentes Vthinra- és Bornatriom-forrás. Természetes BJ'ónyvIz. Vese-, hólj-an.bénfnlm knrtl. vi­zelési- és nn,.iir<i»r,7oraralniál cnkorTialoUná’I, véredény szesodésel-nél és rliccmiinál legjobb eredménnyel ha'zoM'ialo Jóízű asztali víz. Bővebb felvitágOMÍássul szo.’rf’t!! a tipoveci Saivafor-forrás kcfccloségc K^SIce 588R Barija, január 23. A mai vasárnapon nagy ünnepségre virradt Bártfa városának magyar és német lakossága és ez a szimbolisztikus jelentőségű nap nemcsak a bártfai hívőknek, hanem Sáros egész magyarsá­gának és a7 egész szlovenszkói magyarságnak is nagy ünnepévé magaszlosodolt. Rendkívül ünne­pélyes keretekben ezen a vasárnapon iktatták be a bártfai magyar—német evangélikus egyház fia­tal lelkészét, Derg Gézát, Igazi missziót jelentő hivatalába. Hogy ennek a lelkészi beiktat ónak olyan különös fénye és je­lentősége volt, az annak a következménye, hogy a lárijai német és magyar evangélikus egyháznak súlyos egyházlörténeti tradí­ciói vannak, amelyek Bártfának az evangélikus egyház egész tör’énetében kiemelkedő jelentőséget adnak. Luther Mártonnak egyik legkiválóbb tanítványa, Stöckel Lénárt, alapította a. bártfai hitköz­séget cs az akkori felvidéken Bártfáf az evangélikus egyház legfontosabb pozíciójává fejlesztette. Ezt a szererét Bár'fa, a történelmi tradíciókban any- ny'ra bővelkedő nemes város századokon át meg­őrizte. A bártfai magva?—néniét evangélikus egyház dicsőséges történetében az 1018. évben bekövetke­zett változás szomorú állomást jelen’ett A bárt- fn.í egyháznak ettől az időtől vem voill lelk/sze és a hívőknek csaknem egy évtizedes lxarcába ke­rült, amíg dobén az állapotban változás követke­zett be, eljuthattak a mai lelkészbeiktatóig. Az emelkedett hangulatú ünnepségben némi disszonanciát okozott, hogy bizonyos körök politi­kumot kevertek a hi'élet eme gyönyörű megnyi­latkozásába és a bártfai sz’ovák evangélikus egy­ház lelkésze, a tanfelügyelő, meg a járási főnök nem vettek részt az ünnepségeken. Ez a disszo­nancia azonban hamarosan els'mult abban az emelkedett hangulatban, amely a lelkészbeiktatás ünnepségeinek megkezdésével úrrá lett a lel­keken. Délelőtt tiz órakor vette kezdetét az ünnep­ség egyházi része. A fiafa1 lelkészt Halmi Aladár egyházmegyei föesperes, Gregvs* Gyula, a kassai magyar egyház lelkésze, Frenvá Lajos evangélikus ko’légiumi lauár és Fdbry Viktor, az eoerjes:ek aranyszavu és aranyszívű papja kísérték be a temp'omba. Az ol'ári szolgálat elvégzésé után az enerjesl evangélikus dalferivérek Fdbrv V’ktor darálá­sával hét gyönyörű karéneket énekeltek el. Halmi A’adár főesperes nagyszerű dVektt’-ával fe’épt- ?ett hesrédáben fejhette ki a nap jelentőségét s különösen nacrv ha'ást vá’fo’t ki beszédének az a része. am°lvhen arra mrtn’oft rá, hogy Bá-ttán sz’ovák nvelvü evangélikus egyház is van. F-ft^l a német és mar-nr egyházat csak a nyelv különb­sége válftsrija el. de-c nem jclcnéh'-f r'nálase'é falat n test- rérieívlés tdián. Bcrg Géza mondotta el ezután első szent beszé­dét a bártfai egyházban magyar és német nyelven és a hallgatóság a beszéd nyomán átérezte a pil­lanat nagy jelentőségét. „Erős várunk nekünk az Isten!“ ■— ezt az ősrégi igét választotta témának az uj lelkész, aki hatalmas szónoki készséggel, nagyszerű erudicióval és érzelmeinek mélységével és bensőségével egy csapásra megszerezte magá­nak a lelkeket. A templomi ünnepség után díszközgyűlés kö­vetkezett, majd az újonnan beiktatott lelkész a paróchián fogadta a nagyszámú tisztelgőket. Zseb- ráceky Géza kanonok, esperes-plébános, Bártfa város polgármestere a katolikus egyháznak és Bártfa városának küldöttségét vezette. Az eperjesi református missziós egyház küldöttsége Both Ta­más dr. vezetésével tisztelgett, a sárosi evangéli­kus esperességet Halmi Aladár föesperes vezette, a szlovenszkói magyar evangé’ikus gyülekezetek nevében Bánó Aladár dr. üdvözölte az ünnepeltet, mig a bártfai ipari és kereskedelmi grémium jő kívánságait Koszcsucs Vince fejezte ki Az üdvözlések után bankett következett, ame­lyen emelkedett szellemű felköszöntek hangzottak el. Halmi Aladár föesperes Masaryk elnökre és Jánoska püspökre mondott pohárkc-szöntcf, Tep- liezky egyházmegyei felügyelő, Járxnay egyházme­gyei jegyző, Flórián Károly esperességi felügyelő, Bánó Dezső dr. a beiktatott lelkészt ünnepel’ék, akit a ka'olikus hívők nevében Zsebráczky Géza kanonok köszöntött magyas számyalásu beszéd­del Berg Géza meghatott szavakban mondott kö­szönetét a szeretetteljes üdvözlésekért. Ausleeliís dr. Fábry lelkészt köszöntötte, aki válaszában fontos irányelveket tűzött a most beiktatott lel­kész elé, akit a közeli rokonság szálai is hozzá fűznek. Igen meghatónk voltak a fiatett Xkész nyolcvan éves nagyatyjának szavai, aki < gaz­dag élet taoaszta’ataiból mondott értékes . ácso­kat, amelyek a nagy apostol életelvében sür.iketck össze: „Imádkozzál és dolgozzál!" A 1 árifai magyar és német hívek örömünnepo feledhetetlen emlékezetű marad a messze földről összegyűlt vendégsereg szivében. A pozsonyi magyar újságírás hőskora Rumlik Emil előadása a Toldy-Rörben Pozsony, január 24. (Saját tudósítónk­tól.) Vasárnap este hat órakor a pozsonyi primáspalota tükörtermébe nagyszámú közön­séget vonzott Kumlik Emil dr.-nak, egy Po­zsonyból Budapestre elszármazott régi po­zsonyi újságírónak előadása. „Egy régi pozsonyi újságíró emlékeiből” cimen tartott érdekes, színes felolvasást ab­ból az időből, amikor a Pozsonyvidéki Lapo­kat Ardényi szerkesztette és 5 mint fiatal jogász járt be a szerkesztőségbe városházi közgyűlési referátumokat irogatni egy pengő forintért. A Pozsonymegyei Közlönyről, Or- bók Mór egykori lapjáról is kedvesen em­lékezett meg. Orbók Mór, akinek Attila fiából neves újságíró lett, ma is él Budán s ker­tészkedik kis gazdaságában Nagy figyelemmel hallgatta a közönség Kumlik Emil dr. fejtegetéseinek azon ré­szét, amelyben az újságírást mint a történet- irás egyik módját jellemezte. Csak kevesen tudják például, hogy v 1849-ben, a szabadságharc leverése után nemcsak Aradon, de Pozsonyban is ki­végeztek 13 vértanút. Legalább igy tudta a szájhagyomány és Batka János levéltáros ts igy tud róla. Kum­lik egy Toldy-köri pályázatra való előkészü­let közben a régi Pressburger Zeitungban böngészve ráakadt a tizennegyedik pozsonyi vérta­núnak, az olasz származású Pdlfini János magyar vasutas halálos ítéletének szö­vegére. Tgaz, hogy nem 1849-ben, 'hanem 1853-ban tehát négy évvel később akasztották fel ezt a szabadságharcos vértanút a ppzsoryi Disznó- mezőn. A bécst badttevéltár, amelyből ezt az ada­tot ki lehetett vo’na hámozni, hét lakat alatt tartotta akkor aktáit Kumlik Em'l dr.-t e’őadása végén a kö­zönség lelkesen ünnepelte. Utána Pollák Ede, a kitűnő cseüómüvész Rubinsteintől és Pop­per Dávidtól adott elő néhány szerzeménvt Send’e'n János szakavatott zongorakisérete mellett Spanyolnátha, Influenza, köhögés és Asthma biztos ellenszere PULMOLAC N (Ke, 15.—) Kérdezze meg háziorvosát Kapható minden gyógytárban — Fcbrakat: Vörös Rák gyósylár, Brsllsiava

Next

/
Oldalképek
Tartalom