Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-22 / 17. (1351.) szám
Ifim 1827 |&nn&r 22, szonróal •mntr » i i'ii—im ii»i — i'irnnrm A ruszisiszkóí sciiizisaSuss# piispükséga egy máramarasi faluban lesz — Ismét ielitmt Ru5zinszkói»an Gsrovszky Bek „szláv vssér*1 XJngvár, január 21. (Ruszánszkói szerkesztőségünktől.) A csehszlovákiai lapok meglepően tartózkodó magatartást tanúsítottak Irerej újvidéki szerb püspöknek ruszinszkói utjával szemben. Kevés lap emlékezett meg az egyházfejedelem Ungvárra való érkezéséről, ahöl az egyház hívei fogadták, de amellett állandóan katonai autón járt, mint az egyik csehszlovák hadseregbeli ezredes vendége. Irenej püspök Ruszinszkőba való érkezésének azonban nem ártott volna már eddig is nagyobb figyelmet szentelni, mert a püspök látogatása a ruszinszkói schizmatikus egyház életében korszakalkotó esemény. Külföldön, különösen Jugoszláviában, a tényekkel ellenkezően azt hiresztellk, hogy Ru- szinszkóban a schizmatikusokat üldözik és elnyomják. A külföld tehát mit sem tud azokról az atrocitásokról, amiket a schizmati- kusok évek óta elkövettek és elkövetnek, a görgkatolikusok templomainak, plébániáinak és iskoláinak nyilváros elrablásával. A külföld, de különösen Jugoszlávia csak arról tud, hogy a csehszlovák kormány a schizmatikusok által elrabolt templomokat egyre-másra visszaadja jogos tulajdonosaiknak. Tekintettel arra, hogy a schizmatikus egyház máig sincsen megszervezve Ruszin- szkóban, Irenej újvidéki püspök a csehszlovák kormánnyal való előzetes megállapodás után jött el Ruszinszkőba, hogy a csehszlovákiai egyházat organizálja. Az események hátterében különben a háború előtti máramaros&zigeti schizma- perből kifolyólag közismertté vált Ge- rovszky Élek Szerepel, aki jelenleg mint szláv vezér, a Szent szinódusban a ruszinszkói orthodoxoknak jogi tanácsosa. Gerovszky Elek jelenleg szintén Ruszin- szkóban tartózkodik s — állítólag — Dimitri- je orthodox patriarcha küldte Irenej püspökkel együtt Ruszinszkőba. Gerovszky nyilatkozata szerint a csehszlovák kormány először három püspök ajánlását kérte Ruszinszkő részére, hogy Prágának alkalma legyen a három közül a neki legmegfelelőbbet választania. Dimitríje patriarcha azonban nem egyezett bele az ilyen megoldásba, hanem a saját elhatározásából Irenej püspököt küldölte ki Ruszinszkőba, hogy az orthodox egyházat szervezze meg. Irenej püspöknek Ruszinszkóba érkezése után schizmatikus körökben már mindenki tudta, hogy a püspök a máramarosi Iza községet akarja megtenni az ortodox egyház központjává. 'Azt a községet, melynek a schizmatikusok által erőhatalommal elrabolt görögkatolikus templomát egy csehszlovák kormányrendelet éppen a napokban parancsolta a görögkaloliku- soknak visszaadni. Gerovszky állítása szerint Irenej püspök az izai püspökség vezetése mellett megtartja az újvidéki püspöki méltóságát is, nehogy a csehszlovák kormány- nyál szemben bármikor függő helyzetbe kerüljön. Gerovszky azt Is megjósolja, hogy a parasztok, mint ahogy edd'g is fegyveresen tiltakoztak az izai templom visszavétele ellen, ezután is épugy fogják templomukat megvédelmezni. Az iza iák ugyanis azt állítják, hogy annak idején a Károlyi-kormány, mint legfelsőbb egyházi hatóság a schizmatikus oknak rendelte átadni a templomot, tekintettel arra, hogy az izni lakosság sclilzt, legbiztosabb és legenyhébb csokoládé hashajtó F&lerakai: Vör’is Rák U?”' Bratisiava Ifi doboz Ara 3 60KI matikus, igy tehát a templom eo ipso az orthodox egyházé marad. Egyébként schizmatikus körökben azt állítják, hegy az egész ruszinszkói orthodox egyházi ügy a népszövetség elé került, tekintettel arra, hogy a csehszlovák kormány nem ismeri el az az 1868-as magyar törvény érvényességét, amely a ruszinszkói orthodox egyháznak teljes autonómiát adna-. Irenej püspöknek tehát kemény munkát kell még végeznie, ha azt akarja, hogy Ruszinszkóban a csehszlovák kormánypolitika eszközeként feléleszt©tett sch'zmatikus mozgalmak a törvényes keretek közzé kerüljenek és mint orthodox egyház belső szervezettséggel rendelkezzenek. Annyi tény, hogy a sch’zmatlkusok templomok és egyházi javak rablásával sohasem fogják tudni Ruszinszkóban az orthodox egyháznak békés alapjait megvetni, mert a törvény erejével még Irenej püspök sem he- l lyezkedhetik szembe. A háromkirályok szilveszteri tréfája, mely a politika színpadán okoz bonyodalmat Csapek villájában Masaryk jelenlétében kifig uráztak három cseh politikust — A megsértődött Kramár-párl és Srámek ék tiltakoznak a tréfa ellen Prága, január 21. Csapek Károly a cseh drámairó igen gyakori vendége a Hradzsin- nak. A viszony közte és a prágai Vár között nagyon is intim s igy történt meg, hogy Csapek, alti villájában Szilveszter estén fényes háziünnepélyt rendezett, meghívhatta a Várban lakó magas jóakaróját is. Csapek a szilveszteri hangulatban megoldódott kedélyű vendégei részére egy eredeti színpadi tréfát adatott elő, melyben a szerző házigazda alaposan megcsillogtatta a maga jói ismert sza- tirizáló tehetségét A színpadi tréfa egy kényes tárgyú énekesjáték volt, melynek szereplőiül Csapek az egyháztörténetemből ismert „háromkirályokat“ tette meg. A paródia személyi érdekességét az adta meg, hogy a szereplők három cseh politikus jellegzetes maszkjában léptek föl $ tulajdonképen a darab Kramár, Svehla és Srámek kigúnyolása volt. De bármilyen jól mulathattak is a szilveszteri vendégek Csapek zsenijének politikai sziporkáin, a cinikus házigazda a profán darabbal mégis kellemetlen helyzetbe sodorta magas verdógeit, mert a háromkirályoknak szerepeltetett cseh politikusok megsértődtek és a dologból újabb pol'tikai affér lett. A nemzeti demokrata párt nagyon zokon vette Csapek tréfáját. Parlamenti klubja legutolsó ülésén tiltakozott a parodizálás ezen módja ellen és a következő éléshangu határozatot hozta: Minthogy hivatalosan nem cáfolták meg, hogy az elnök jelenlétében a három legerősebb államalkotó párt kiváló képviselőit gúny tárgyává tették, a klub a legmélyebb sajnálatát fejezi ki, hogy az elnök jelenlétében ilyesmi megtörténhetett és hogy senki sem szólalt fel, aki ezt az Ízléstelenséget elítélte volna. A klub szomorúan állapítja meg, hogy Kramárt, aki példátlan igénytelenséggel é9 kitartással dolgozik a nemzet és az állam érdekében, gúny tárgyává tegyék, a legélesebben elutasítja munkájának ilyen lebecsülését és nagy vezére előtt hódolatát fejezi ki. A Národni Listy szomorúan állapítja meg: Mináiunk nem lehet élni afférok nélkül. A dolognak még folytatása is lesz, mert a cseh néppárt klubja ugyancsak komoly klubül és ben készül foglalkozni Csapek szilveszteri tréfájával. Beszélgetés a szkupstina Kossuth-párti tagjával Pleszkovics Lakács belgrádi bunyevác képviselő hitvallása a magyarság mellett — Az egyetlen jugoszláv képviselő) aki magyarnak érzi magát és a magyarságot védi — A jugoszláv demokratapárt teljes jogot ad a kisebbségeknek — A P. M. H. tudósítójától — Béig rád, január 21. Pleszkovics Lukács dr., a volt magyar képviselő é? főispán, jelenleg a belgrádi szkupsfi- nában, — miként ő maga vallja, — a magyarság képviselője, örömest állt rendelkezésünkre, amikor szabadkai otthonában fölkerestük, hogy a magyarság részére szánt nyilatkozatait kérjük a Jugoszláviát, annak belső viszonyait és a magyar kisebbségé^, valamint a jugoszláv—magyar orientációit, a Pasics utáni politikai helyzetet érintő számos kérdésünkre. Akartuk hallani, hogy közvetiihessük a 'magyarságnak, e rendíthetetlen meggyőződésű, ma is nagyon aktív politikus felfogását ezekben a kérdésekben, annak a politikusnak a felfogását, aki, bár szerb származású (és ezt hangoztatja is) s dacára, hagy a Davidovics- klub, vagyis a szerb demokrata párt ingja, (— be kelleti lépnie a klubba, mert minden képviselőnek csatlakoznia kell valamelyik klubhoz, —) igazában a vajdasági magyarság képviselője és állandó védelmezője a szerb képviselőházban-. — Én lefelé a nép között nyíltan hangoztatom, — mondja a képviselő, — hogy ma is, a jugoszláv állam hereiében, Kos- suth-párii és Jusíh-párti vagyok. Ismételten kijelentettem ezt nópgyülések6n és indokolom azzal, hogy én a nagyszláv politikában tulajdonképp nem is akarok részt venni, hanem a politikába éppen csak azért keveredtem bele a szerb uralom alatt isméi, mert küleleszégemnok ismerem, a m-agyarsá- got mostani balsorsában el nem hagyni, őt lehetőleg minden jogíalanság ellen megvédeni és főleg kultúráját, amelynek én is neveltje vagyok, ebben az uj országban nem,- csak megmenteni, hanem életben is tartani. Én voltam a magyar uralom alatt az a politikus, aki a szlávökat nem csak védtem, hanem követeltem részükre a magyar parlamentben a szláv nyelvi oktatást, a szláv, illetőleg buuvevác iskolákat és 1913-ban, tehát a háború kitörése előtt, el is értem az. akkori egyesült ellenzéknél, hogy Szabadkán bunyevácnyelvü iskola és oktatás is lehessen. Ha a magyar uralom alatt mint magyar politikus ezért harcoltam és e küzdelmeimet honorálta is akkor az akkori egyesült ellenzék, (Appouyi Albert, gróf, Jusíh Gyula, Kossuth Ferenc), természetes, hogy most, amikor a szlávok vannak uralmon, kötelességem is a minden jogaitól megfosztott magyarságnak legalább is ugyanazokat a jogokat kiküldeni, amikel ki- küzdötlcm akkoriban a szlávok részére a magyar uralom alatt. Ha a szlávok é küzdelmet nem fogják honorálni úgy, mint annak idején a magyar ellenzék, erről én nem tehetek, de mindenesetre küzdeni fogok a magyar kultúráért továbbra is, tekintet néikül arra, hogy engem árulónak is bélyegeznek szláv testvéreim. A bunyevácok túlnyomó része most is velem van, ők is hasonlóképp gondolkoznak, mint én ós ezért is lehettem Jugoszláviában is képviselő. — E küzdelmeimben a legfőbb megértésre találtam Davidovics Ljubánúl és az ő vezérlete alatt álló demokrata pártnál. Csak a demokrata párt mentheti meg a magyarokat — A Pasics halála utáni helyzetről a* a véleményem, hogy tisztultabb állapotok jönnek. Már Pasics életének vége felé is mindenki a Davido- vics-párt fokozottabb érvényesülésétől várta és ma is at.'ól várja Jugoszlávia megszilárdulását és konszolidálódását. A Davidovlcs-pártnak úgyszólván minden tagja értékes erő. Csalt 8S i)a* vidovlcs-párti képviselő van, de majdnem mind nagy szellemi és diplomás ember a valamennyi tiszta kezű, ami szintén igen lényeges. A vége a bizonyára a jövőben is sűrű kormánykriziseknek mégis csak as lesz. hogy a demokrata párt fog a többi pártokkal karöltve kormányom’. A pártnak feltételei, melyekkel egy kormányba belépne, oly nagy jelentőségűek, hogy ha azok telje** “sbe mennének, mindenesetre Jugoszlávia rónaissanee-át Indítanák meg, de a kisebbségekre ds igy a magyarságra nézve is uj, Üdvös korszakot jelentenének. A párt. egyik fő feltétele, hogy teljes revízió alá kívánja venni az ösz- szes eddigi kormányok összmüködését. — A radikális párt ma belső egyenetlen- eég révén teljesen elvesztette minden erejét úgy bebelé, mint kifelé, amit csak növel Rádiós Istvánnak és pártjának megld ’ atatlan magatartása és ez teszi érthetővé, hogy a legutóbbi kormányválságnál is az irányadó körök sok minden engedményre hajlandók voltak, csak, hogy a demokrata párt is belépjen a kormányba. Ebben a pártban foglal helyet Voja Marenkovics is, aki kétségtelenül az egyik legnagyobb tekintély a külügyek terén. Már az 6 megnyerése végett is örömmel látnák a radikális körök a demokrata pártnak a kormányzSsban való részvételét. A vége, ismétlem, nem is lehet más, m;nt hogy hosszabb-rővidebb átmenetek után, amilyennek a mostani TTzunovics-kormányt is tartom, mégis el fogják fogadni irányadó helyeken és az irányadó pártokban a demokrata párt feltételeit és demokrata túlsúllyal fog életképes kormány alakulni. Nem lesz olasz háború, de egyelőre magyar közeledés sem —* Olaszország és Jugoszlávia közötti háborús bonyodalomban a magam részéről nem hiszek. —- Ami a mai magyarországi és a mai jugoszláviai kormányok közötti közeledést illeti, kötve hiszem, hogy éppen a mai jugoszláv és a magyar kormány megteremthetnék a két állam közötti teljes jóviszonyt. Azt hiszem, még jó időbe fog telni, amíg a teljes harmónia helyreállhat. Kisebbségi jogok — emberi jogok — A kisebbségi jogok kérdésében ez a véleményem: Mindenekelőtt nem is kisebbségi jogokért kellene küzdeni, hanem emberi jogokért. Az emberi jogok győzelme pedig csak idő kérdése. A jugoszláviai magyarság jogainak teljes kivívása is nemcsak a két állam, Jugoszlávia és Magyarország viszonyától és a két állam akaratitól és nem csak Jugoszlávia belső viszonyaitól függ, hanem külső körülményektől is. Addig pedig, anr'g a kisebbségek teljesen kivívják jogaikat, emberi jogaikat, nem is kisebbségi jogokról lesz mindig a szó, hanem másod- és harmadrendű állampolgárokról. Jugoszláviában ma már elég gyakori eset az, hogy még a legnagyobb szerb nacionalista is, ha a magyarok az ő pártjára szavaznak, akkor már nem tekinti őket többé kisebbségnek, hanem elismeri a reá szavazó magyarnak elsőrendű állampolgári voltál, hajlandó minden vonalon minden jogát elismerni, akár még a csárdást is együtt táncolja vele, hajlandó még. a magyar paprikái is vele falatozni. Azt a magyart azonban, aki nem szavaz az 6 pártjára, nem hajlandó állampolgárnak vagy embernek elismerni. Itt azt kérdeztük Pleszkovics Lukács dr.-fól, melyeket tartja a kisebbségek ama jogainak, amiket legsürgősebben kellene kivivniok? Erre a kérdésre a képviselő ur igy felelt: A politika é$ a kultúra elválasztása — Mindenekelőtt a szabad kultúrál kell kivivniok. Azt az időpontot kell siettetniük a kisebbségeknek és igy a magyrságnak, amikor a politikai kérdéseket el fogják majd tudni választani a kulturális kérdésektől. Akkor , i / majd bekövetkezni minden kisebbség kultúrájának felszabadulása. Ma a kultúra politikai kérdés, sajnos. Ha például mináiunk a radikális párthoz tartozó magyarok kérnek engedélyt műkedvelői színjátszásra, megkapják az engedélyt; ha azonban más párthoz tartozó magyarok kérik, nem tudják kiverekedni az engedélyt a politikai hatóságoktól. Utolsó kérdésünk a magyarság politikai ak* tivizmu&ának helyességére avagy helytelenségére vonatkozott Pleszkovics dr. igy válaszolt: — Én a legteljesebb akiivizmus hive vagyok. És az aktivizmushoz azt kívánnám, hogy a magyarság oly jelleget adjon politikai aUlivlzmusá- nak, hogy a régi jó magyar érzésű, de nem magyar származású testvéreik ne legyenek fölük mesterségesen elválasztva, illetve ne legyenek as ö aktivista politikájukból kizárva. Én mint magyar képviselő és mint aki jól ismeri a bunyevác né A lelküíetét, mondóin, hogy a bunyevác nép jő része mindig jó magyar érzésű volt; és hozzál ehetőm, hogy a bunyevácok ma sok tekintetben szebben viselkednek, ami a gerincességet és rendithetét- fenséget illeti, mint maguk a magyarok. Ka a magyarság a „magyar" név fogalma alatt tömörül politikai szervezetekbe, ez a többi nemzetiségűek előtt úgy tűnik föl, hogy Ily szervezetekben csak magyar származású egyénele vehetnek részt. Ez- 'hel lélektanilag nehézzé teszik a magyarok például a bunyevácoknak és a németeknek szervezeteikbe való belépést. Pedig kvázi kiküszöbölni a magyar politikai szervezetekből a régi jó ma- gyarérzésü, de nem magyar származású testvéreket, szerintem nemcsak hibás, de bűnös poliliba is, mert a régi jó magyarérzésü. de nem magyar származású egyének ilyképeni távoliaríásfc a magyar politikai szervezetektől nemcsak kisebbíti a magyarság számarányát e területeken, hanem előbb-utóbb e kiküszöbölt egyéneket, akik úgysem magyar származásúak, hogy úgy mondjam, elmagyartalanifja. Itt, hangsúlyozom, nem egyedül a bunyevácokra, hanem a magyar vidékekben németekre is gondolok. Ma, amikor nálunk valósággal dühöng as ti. n. névvegyelemzés, ami azt jelenti, hogy minden egyes egyén származását nevének hangzása szerint osztályozzák, pld. magyarnak, némelwk, szlávnak sít), a ilyen módon iz igyekeznek minél több szlávoi kimutatni, a magyarság csak veszíteni fog, ha a szláv hangzású nevek viselői, minden magyar érzésük dacára is, a szlávok közé soroztainak és kénytelenek \ a különféle szláv szervezetekbe belépni. \ G. J. : 4 S?OBRSSM
