Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-11 / 281. (1319.) szám

1926 december 11, szombat.

(ároiichmid Géza nagy ellenzéki beszéde

a szenátus költségvetési vitájában

Franciscy Lajos és Grosschmid Géza szenátorok költségvetési beszédeikben

megindokolták a keresztényszocialista párt ellenzéki álláspontját — Mit várhatnak a kisebbségek az opportunitás politikájától?

Prága, december 10.

A szenátus költségvetési vitája során tegnap a késő esti órákban Franoiscy Lajos dr. és Grosselimid Géza dr. szenátorok is felszólaltak s hatalmas beszédeikben tárgyilagos kritikát gyakoroltak, főleg szlovenszkói szempontokból a költségvetés és a kormány politikája fölött és megindokolták az országos keresztényszocialista párt ellenzéki álláspontját. Grosschmid Géza dr. nagyjelentőségű beszédét alább teljes terjedelmében közöljük, mig Franciscv Lajos dr. beszédét anyagtorlódás miatt csak holnapi számunkban, de jelentőségének megfelelően szántén teljes terjedelmében fogjuk leközölniGrosschmid Géza dr. a következő beszédet mondotta:

Tisztelt Szenátus! A miniszterelnök ur a jelen nemzetgyűlés megnyitásakor, majd a mosta ni ülésszak kezdetén is, olyan programot adott, mdy- lyel nemcsak a külföldön ébresztett rokonszemet a nemzetiségi béke helyreállítása tárgyában hirdetett törekvései iránt, de várakozó álláspontra késztette a belpolitikában is az itt élő kisebbségeket Az utóbbiakat ugyan hamarosan kiábrándította a nyelvrendelet, ám a fellángoló nemzetiségi szenvedélynek levezetőjévé vált a cseh nemzeti koalíción belül támadt viszály. A szocialistáknak és kommunistáknak az állam és a társadalom teljesítőképességével nem törődő túlzott követelései szembekerültek az agráriusok és egyéb polgári pártok érdekeivel és a nemzetiségi ellentétet az osztályórdekek szembeállítása részben elhallgattatta.

A békekötések óta annyit szenvedett kisebbségek jelentékeny része, puszta létének védelmében összefogott a cseh polgári osztályok képviselőivel, abban a reményben, hogy' közös gazdasági érdekeik védelmében a idegért és és együttműködés kulturális téren is valóra fog válni

Az uj koalíció nem a megértés eredménye

Ez a magyarázata annak a sajátságos jelenségnek, hogy a német polgáriak nagy része és a szlovák néppárt, látszólag, minden tárgyi biztosíték nélkül, odaállott a kormánytámogatók sorába.

A kormánynak mindenesetre, külsőleg, számottevő sikere ez, de csak a felszínes szemlélő szemében.

Ha a dolgok mélyére tekintünk, a kép távolról sem ilyen megnyerő.

Nem a megértés eredménye ez, de — az ügyes beállítás dacára is, — egyrészt a kormány kényszerhelyzete, mely a nemzetiségi polgári pártok segítsége nélkül a költségvetéshez szükséges ad hoc többséget biztosítani nem tudta, — másrészt a nemzetiségeknek képtelen helyzetükből való kiszabadulásukra irányuló utolsó, majdnem azt merném mondani, kétségbeesett kísérlete.

'A fuldoklónak kapaszkodása a szalmaszálba.

Németország nemzetközi helyzetének megerősödése arra bírja a kormányelnök urat, hogy nem is tudom hányadik miniszterelnöksége idején végre azt mondja, hogy a németekkel most már úgy akar tárgyalni, mini „hasonló és hasonlóval",

— a szlovákoknak valószínűleg azt magyarázza,

— mert hisz' a kormánytámogatás feltételeiről pozitívum nem szivárgott ki, — hogy jobb a kerítésen belül lenni, mint kívül, — a csehszlovák államba szorult többi nemzetiségekkel szemben azonban körülbelül arra az álláspontra helyezkedik, amire Molitorisz uram a fölös utasaival. A mi nagy irőnk, Mikszáth Kálmán, elbeszélése szerint az elmúlt századok egyikében ez a Molitorisz lőcsei fuvaros volt, aki a Szepesség és a Nagyalföld közt közvetítette a személyforgalmat. Aki aztán nem fért fel a nagy gyékényes szekérre, annak megengedte, hogy az a társasággal a kocsi mellett gyalogolva, „utazzék", meredek helyeken tolja a szekeret, ha kell, a kátyúból is emelje ki, de a viteldijat persze épp úgy fizesse meg, mint a szekerén ülők. Ez az, amit a kormány szekere körül, nekünk, magyaroknak is megengedne a kor- mányelnök ur.

Az opportunitás politikája

Hogy a németeknek és a szlovákoknak az ülőhelye nagyon kényelmes lesz-e, hogy a szekér, amire felültek, oda viszi-e őket, ahová indulnak, azt ma még bizonyára ők sem tudják. Hiszem, hogy elhatározásukban e pártok tagjait komoly Ó3 mély érzések vezérelték. Hiszem, hogy csakis fajuk és nemzetük jobb sqrsának reménye! — Korainak tartanám, ha e reménységük 6s szándékuk fölött ma kritikát gyakorolnánk.

Az opportunitás politikája ez, mely a

kisebbségekben lévő, elnyomott népeknek visszatérő sorsa.

Ebből a szempontból látva és figyelve az eseményeket, ez államnak az opportunitás útjára tért kisebbségi nemzetei nem fogják talán rossznéven venni, ha az elmúlt nyolc év tanulságai után mégis úgy vélem, hogy

üt és ma e politikának nincs meg az az ereje, amit neki tulajdonítanak. Eltűnődve ugyanis a történtek felett, nekem úgy tetszik, hogy az eddigi szenvedések megszüntetésével való kecsegtetés — a kormányhatalomban való részesedés egy kis töredéke és az egyenrangúságról elhangzott szólamok utján — a németség egy részére úgy hatnak, m nt a hamélai patkányüző ígérete, ámde vigyázzanak, ha nem úgy fizetnek, mint ahogy a varázsló kívánja, reménységeiket oly csapás ne érje, mint ama városka lakóik A szlovákokról meg a rókáról és a sajtot tartó hollóról szóló aesopusi mese jut az eszembe. Addig-addig magyarázgafják majd nekik a faji összetartozandóságot, a nemzeti egység szükségességét s? b. stb., amig — észre Be véve — az autonómia sajtját végképp elejtik.

Az opportunitás politikáiét mi most nem követhettük

M. IL Dr. Four sjlSotvos

Praka II., Jungmanaová 4.

Te efon i 30902. — Rendé', d. u. -1 • Mit. - Tele'oni 30902.

Nem azért mondom ezt, mert hegy talán savanyú a szőlő, mifelénk nem szóltak a szép szavak. Ha szóltak volna is, aligha indítanának meg. Mi szlovenszkói magyarok — hogy a példázatok sorában maradjak, — olyanok vagyunk, mint a széttaposott hangyaboly és hiúba szól nekünk a fülemüle, nem gyönyörködtet az éneke, mivelhogy bangyatojással él.

Vagyis a mi szempontunkból az opportunitás politikája olyan, hogy azt most

nem követhetjük.

Meg ha a németek és a szlovákok e lépése rájuk nézve, — amit én, mondom, nem hiszek, — kedvező eredményekkel járna is, reánk nézve áll. az, hogy „duó si faciunt idem, non est idein."

A németek és csehek között még eldöntetlen tudományos vita az is, hogy melyikük ősibb lakója a történelmi országoknak, — mindenesetre tény azonban az, hogy évszázadok óta együtt élnek és egymásra utaltságuk nem mai keletű. Éppen ezért gazdasági éleférdekeik ma is sokban azonosak. Ipari téren pedig mindenesetre Szlovenszkó érdekeivel ma ellentétesek. Közös érdekük az, hogy gyártmányaikat elsősorban e vámmentes „tartományban" értékesíthessék és igy egyiküknek se fáj az, hogy a nem is olyan régen még virágzó szlovenszkói gyártelepeken a munka és vidám élet zaját mélységes csend, a temető csendje váltja-e fel, Korompától Nagyszlabosig.

Sújtja ez a helyzet ugyan a szlovákokat is, de ezeket élteti az a remény, hogy a kormányhatalomban való részesedésből, — amint ők mondják, — gazdasági és kulturális megerősödésük „terebélyes fája" fog kinőni. Bár én ezt részükre őszintén kívánom, nem hihetek benne, a nehézkedés természeti törvényénél fogva.

Kicsi bolygó az egyedül álló szlovenszkói szlovákság arra, hogy a történelmi országok őslakosságának gazdasági és kulturdr lis erejével szemben önálló életre képes legyen.

Ennek forrása, — amint az eddig helyesen ismerték fel, — egyedül Szlovenszkó autonómiája lehetne, mely az itt élő összes nemzetek békés együttműködéséből fakadhatna. Ámha a „Divide et impera" elve itt olyképp érvé \ esül, hogy e kis országrész lakossága még jobban széttagolódik, ha a kormánytámogató szlovákok a többi lakossággal szembehelyezkednek, akkor a hanyatlás még felfartózhatatlanabb és gyorsabb iramú lesz, mint eddig volt

Mindezek dacára a szlovák és német polgáriak kormánytámogató álláspontját még lehet ma- gyarázgatni a már elmondottakkal is.

Tiszteletiéi kérdem azonban, mi jogosítana fel bennünket, elnyomott fajunk és nemzetünk képviselőit hasonló állásfoglalásra?

„Nincs meg az erkölcsi lehetősége a kormánypolitika támogatásának**

Küzdelmek és szenvedések árán jutott a magyarság politikai érettséghez és iskolázottsághoz. Az alkalmazkodásra elég szomorú kényszerűsége volt A török hódoltság idején az öreg Bethleu János Í3 azt mondolta, hogy „azt cselekedtük, ami lehetséges volt." Az újabb Magyarország legböl- csebb politikusa, Deák Ferenc is hangozlalta, hogy az opporlunitás politikáját is tudjuk követni, ahol lehet, ahol kell és szabad.

Minket tehát magatartásunkban szintén nem vezet a mindenáron való ellenzékieskedés könnyelműsége, sem pedig céltalan és oktalan faji gyűlölködés. Mihez alkalmazkodjunk azonban? Hol van egyetlen olyan kormányzási, vagy törvényhozási tény, amely erre támpontul szolgálhatna?

A kormányelnök ur kormányzási programjai? Ma egy éve, a nemzetgyűlés megnyitásakor, arról beszélt, hogy főtörekvése a nemzetiségi ellentétek kiküszöbölése lesz. Azóta lett meghozva a nyelvrend elet, mely a kisebbségek nyelvhasználati jogát a minimumra redukálta, azóta lett kibocsátva az 5511926. számú kormányrendelet, mely a kisebbségeknek a bíróságok előtti nyelvhasználati Jogát, a saint-germa:ni békeszerződés ellenére, in peius, altként módosította, hogy

a magyar és német kisebbségek szeptember 1-től kezdve már olt sem élhetnek, sem szóval, sem írásban anyanyelvűkkel,

ahol az elmúlt nyolc évben nem mertek e joghoz hozzányúlni, — szeptember 1-től kezdve lett egy csomó újabb magyar iskola bezárva, — azóta lelt hal évre visz- szamenőleg kivetve a jövedelemadó, melynek mérve és képtelen rövid határidőkön belül való behajtása kétségbeesésekbe, őrületbe és öngyilkosságokba kergeti a keresetnélküli őslakosságot. Hol van itt tehát az erkölcsi lehetősége annak, hogy az ilyen kormánypolitikát támogassuk?

Ha tán azt vetnék szemünkre, hogy a grava- minális politika jogosulatlan, hisz vannak már olyan törvények, melyek a mi kisebbségünk javára szólók, ahol tehát az opportunitás politikáját önérdekünkben is követni kellene, — arra az a válaszom, hogy: ám lássunk egy pár ilyen törvényt!

Gazdasági sérelmeink tovább szaporodnak

Az 1920. évi március hó 30-iki törvény, felhatalmazta a kormányt, hogy az 1921—1925-ig terjedő időben tizenöt vasútvonalat építsen ki körülbelül hat és fél milliárdnyi költségen és kölcsönnek Ezek között lenne — a törvény felsorolása szerint — a Szlovenszkóra és Ruszinszkóra életbevágó fontosságú „Handiova—Horni Stubnai", „Cervena Skála—Margecány", „Slivnicka Nova vés —Trebisovi", „Uzhorod—Munkácsi", „Munkács— Huszti", „Podolinec—Orlovi" vonalak. Ma 1926- ban vagyunk! Egyetlen egy vonal sem épült még ki!

Az 1924. évi 237. számú törvény alapján 400 millió segély lett volna a háború utáni viszonyok miatt bajba jutott pénzintézetek felsegélyezésére fordítandó. Nincs tudomásom róla, hogy csak egyetlenegy magyar vagy német intézet is részesült volna ez alapból jelentékenyebb segélyben, ellenben, hogy a kormány mennyire sietett a szlovenszkói magyar és német intézetek támogatására s ez utón az őslakosság veszendő vagyonának megmentésére, azt illusztrálja ez a kis statisztika: Magyar és német pénzintézet 1918-ban, Szlovenszkó területén 193 volt. 1921-ben 161, 1924-ben már csak 96. Újabb statisztikai adat nem áll rendelkezésemre, de az tény, hogy a megmaradt intézetek közül is 21 nem kapott betétgyűjtési engedélyt és azok közül is, amelyek ezt megkapták, időközben hét moratórium alá került, avagy megszűnt.

Hogy ennek a politikának mi a célja, arra feleletet ad ismét az a tény, hogy ezen idő alatt, a szlovenszkói szlovák pénzintézeteknél a betétÁmde nekünk e törekvésekkel szemben meg gok részére a békeszerződésekben biztosított jogo fékekben lefektetett alapja.

Az opportunitás politikájáról szólva, Deák Ferenc mondja, hogy „a régi görögök hitregéje azt beszéli, hogy Herkules Anthaeussal, a föld fiával, sok ideig küzdött és őt többször földhöz sújtotta. De Anthaeus a föld fia lévén, mindig uj erővel kelt fel, mert újabb erőt kapott anyjától, a földtől. Végre Herkules felkapta ellenfelét a földről s a levegőben magához szorítván, ölelésével fojtogatta meg."

„Tanulság e hitrege nekünk is, hogy el ne hagyjuk biztos alapunkat, a törvényt és hogy őrizkedjünk oly szorító öleléstől, mely m nket fölemelve a törvények alapjáról, a levegőben akar megfojtani."

Ahogy Magyarországon méltón tisztelik: a

„haza bölcsének" ez a megállapítása igaz reánk nézve is.

Ha mi letérünk a békeszerződések alapjáról, ha mi részt vessünk a kormányzásban, — melyben számbeli kisebbségünk- • nél fogva — akaratunkat érvényesíteni amúgy sem tudnék, elhagyjuk azt az egyedüli alapot, amelyről a világ rokonszen- vóre és szükség esetén, segedelmére apellálhatunk.

Kormány támogatásunk föltételéi

Nem a kormányzásban való részvétel, nem a komoly végrehatási szándék h'anyával hozott törvények és rend el etek adják a lehetőségéi annak, hogy a hatalomban való minden részesedés

állomány az 1918. évi 160,000.000 koronáról 1924- ben már 1.134,000.000 koronára emelkedett,

Kisebbségelienew

törvényalkotások

Vagy szabadjon hivatkozni az állampolgársági 152/1926. számú törvényre.

Elsősorban is az teljesen eltérő az érdekelt kisebbségek részéről benyújtott eredeti javaslattól Itt a kérdés lényege az, hogy minden életviszony azon törvényes állapot szerint bírálandó el, mely azon életviszony létrejöttekor érvényben volt. A régi Magyarországon az, aki négy évig egy helyben lakott és a községi terhekhez hozzájárult, vagy közhivatalnoki minőségéből foljólng ettől fel volt mentve, ipso jure községi illetőséget nyert. Szlovenszkó területén tehát csakis ez a jogállapot és nem az irányadó, hogy a volt monarchia más jogvidékein, nevezetesen Ausztriában, hogyan volt ez az életviszony rendezve. Mégis, amint köz- bevetően legyen mondva, a lex Cyrili esete szinte mulatságosan igazolja,

az uj törvényeket, & őt bírói döntéseket is a mi jogterületünkön fennálló jog figyelembevétele és ismerete nélkül hozzák és e léren a helyzet ma sem a valódi jogállapotnak megfelelő, hanem a községi illetőség és az állampolgárság megérzése a kormányhatalom engedélyétől, legjobb esetben, temérdek előfeltétel bizonyítása esetén, a közigazgatási bíróság döntésétől függő; — hogy pedig ezen törvénynek meghozatala után, a demokrácia nagyobb dicsőségére, a kiutasítások tömegét próbálták keresztülvinni, — hogy a törvénynek visszaható ereje nncs, — ped'g ez a kérdés ex tunc, t. L az állam- fordulat kezdőpontjától rendezendő, — és igy a korábban kiutasítottak vagy elköltözni kényszerültek, — habár e hézagos uj törvény szerint állampolgárságuk elvifahatatlanul meg is volna — nyugdíj- és egyéb vagyonjogi igényüket nem is érvényesíthetik, — mutatja, hogy

a hozott törvények, de különösen azok végrehajtása, semmiképp sem alkalmasak arra, hogy a kormányhatalom irántunk való jóindulatát a legkisebb mértékben is igazolják. Az előttünk fekvő költségvetési törvényjavaslat is ennek a szellemnek bizonyítéka.

Pártom részéről a költségvetés képviselőházi tárgyalása alkalmával, számszerűleg ki lett mutatva, hogy nem a reánk nézve lényegesen kedvezőbb tényleges állapotnak megfelelően, de a hivatalos statisztika szerinti létszámarányunk alapján is, a költségvetésbe a kulturális célokra felvett összegekből bennünket mennyi illetne és abból tényleg mennyivel kevesebbet kapunk.

Ámde e tételnél még egy másik statisztika sem érdektelen. Az államfordulalkor volt a magyarságnak Szlovenszkó területén 2.223 magyar elemi iskolája, ma van 754, — polgári fiú és leányiskolája 95, ma van 20, — középiskolája 44, ma van 7, — szakiskolája volt: 4 mezőgazdasági, 1 vincellérképző, 10 ipariskola, 9 kereskedelmi, 1 erdészeti, 1 bányászati, ma van ezekből 1 mező- gazdasági, 1 ipariskolai, 1 kereskedelmi intézete, a többi be lett szüntetve, — gyógypedagógiai intézete volt 7, ma van 1 siketnémák intézete, — volt 9 férfi és 5 női tanítóképzője, ma van 1 női tanítóképző, volt továbbá 1 tudományegyeteme, 2 jogakadémiája, 1 erdészeti és bányászati főiskolája, 1 gazdasági akadémiája, ma nincs egyetlenegy főiskolája sem!

A rendelkezésemre álló idő rövidsége hasonló példák egész tömegének felsorolását nem engedi. Ámde csak a felsoroltak után újra

kérdem, lehet-e, kell-e, szabad-e, ilyen politikát támogatnunk ?!

Meg lehet, hogy a választási geometria vívmányaként parlamenti képviseletünk számbeli kicsiny volta folytán

1 erre a hatalom birtokosai nem is igen reflektálnak, talán azért sem, hogy velünk szemben tovább mehessenek azon az utón, ami miatt folytonos a mi panaszunk!

1

van ma még egy szilárd bázisunk: A kisebbsé* k éa e jogok tovább fejlesztésének a kísérő jegy| nélkül is, mi a kormánytámogatók sorába álljunk, I hanem az, hogy a kormány eljárása és intézkedé- se, szemben az eddigi kormányzási módszerrel, velünk szemben is igazolja, hogy egyenjogúságunkat gyakorlatilag is elismeri, hogy gazdasági és kulturális érdekeinket megértőén, jóakaratukig a minket megillető jogok mérvéig tényleg nemcsak felkarolja, de meg is védi. Az ilyen munkában és ennek bekövetkeztekor mi sem fogunk hiányozni.

Az előttünk fekvő költségvetéshez módositó indítványokat a részletes vita során tenni nem fogok. Éspedig azért nem, mert a képviselőházi többség bármely oldalról jött ilyen indítványt a limine viszautasitott. Ugyanez a többség itt sem fog másként eljárni.

Maga a költségvetési törvény pedig általánosságban igazolja, hogy a kormány a mi jogos kívánalmainkra tekintettel nincs, — a közelmúlt eseméuyei és a vázolt kormányzási rendszer bizonyítja, hogy velünk szemben a megismerés és megértés órája még el nem következett és épp ezért a költségvetést, mint pár excellcnve bizalmi törvényi nem szavazom meg!

4

PiGALL’S BAR |

Prága I., CvocnJ trh 13.

A legkedélyesabb tánebnr — Újonnan átn'akitva — Magyar borok