Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-11 / 281. (1319.) szám
Mas ssSmunk 10 ©ÉsSal gmyW-fÁ. 1 V. évf. 281. (1319) szám * Ssomba* * 1926 december 11 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1 *20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACU GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Milyen lesz a Hodzsa kulturauionómiájja ? (fi.) Prága, december 10. Hodzsa Milán iskolaügyi miniszter úgy a képviselőház, minit a szenátus költségvetési bizottságában! Ígéretet tett arra, hogy 1927 juni-us 1-ig megvalósítja a kisebbségek kulturális autonómiáját. Egy szóval sem említette meg azonban, hegy ezt az autonómiát miként képzeli el és igy a közvélemény találgatásokra van utalva, habár véleményünk szerint ezt a rendkívül nagyfontosságu kérdést alaposan meg kell beszélni, mielőtt a végleges meg,valósításhoz hozzáfognának. Föltétlenül szükséges tehát, hogy a publicisztikának mielőbb módjában álljon állást foglalni a miniszter tervezetéhez. E hasábokon már ismételten foglalkoztunk a kulturális önkormányzattal, amely a kisebbségi mozgalom egyik legfontosabb jelszava. Az elmúlt esztendőben Észtországban meg is valósult már a kulturális autonómia, még pedig olyformán, hogy az államban lakó minden kisebbségnek jogában áll a demokratikus választójog elvei alapján egy kulturális tanácsot választania, amely m illető kisebbség iskoláit és kulturális intézményeit legfelsőbb fokon igazgatja, azokra nézve törvényerejű rendeleteket adhat ki és azonkívül azzal a joggal is bír, hogy a kisebbség tagjaira a közadók módjára behajtandó kulturális adót vessen ki. Ez a jog azonban nem szünteti meg Észtországiban az államnak azt a kötelességét, hogy a -kisebbségeknek számarányukhoz mérten azontúl is rendelkezésére bocsássa azokat az összegeket, amelyek az iskolai költségvetésből rájuk esnek. Az észt törvény, amint a tapasztalatok bizonyítják, a legkevésbé sem veszélyezteti az állam egységét és nem teremtett államot az államban, hanem kitünően bevált és a kisebbségeket megszabadította az alamizsnakoldulás megalázó rendszerétől. Lettországnak is van egy törvénye a kulturális autonómiáról, amely inkább az admi- ooiisztrativ megoldásra helyezi a súlyt. E törvény értelmében minden kisebbség kulturális ügyeit egy az ő jelölése alapján kinevezett ügyosztály képviseli a közoktatásügyi mmisztériumban, melynek főnöke a miuiszr tertanáos ülésein is résztvehet. Az osztályfőnöknek, mint véleményező testület, egy iskolatanács áll rendelkezésére, amelyben az illető kisebbség politikusai és tanárai vannak képviselve. Morvaországban az 1805. évi cseh-német kiegyezés alkalmával behozták a lex Pe- rek-et, amely a cseh és német iskolák részére külön-külön helyi és járási iskolatanácsokat szervezett, melyeknek hatáskörébe tartozott az alájuk rendelt iskolák igazgatása. A morvaországi országos iskolatanácsot két osztályra: cseh és német osztályra választották szót, melyek általában külön üléseztek és teljes üléseket csak azoknak az ügyeknek a megtárgyalására tartottak, amelyek a cseh és német iskolákra általában, vagy egy kate- górájukra nézve közösek voltak. Hodzsa Milán bedobta a közvéleménybe -a kulturális autonómia frázisát, de nem tartotta szükségesnek elárulni, hogy milyen tartalommal óhajtja kitölteni. Széleskörű demokratikus önkormányzatra gondol-e, amilyennel az észtországi kisebbségek birnak, vagy majdnem miniszteri hatáskörrel felruházott magasrendü hivatalnokot óhajt-e minden kisebbség kulturális intézményeinek é’óre állítani, avagy pedig a lex Perek-et kivámja-e fc-terjeszteni az állam egész területére és az alsókb'cku iskolaügyi igazgatást a kisebbségek exponensei u Mán intézi élni? Csuma kérdés, melyre mielőbb feleletet várunk a miPasics dezignált miniszterelnök meghalt a jugoszláv krízis tetőfokán A legnagyobb balkáni politikus váratlan halála — Az utóbbi napok izgalmai ölték meg — A helyzet kulcsa Pasics kezében volt — Zavar és bomlás várható a jugoszíávpolitikában—Anglia mérsékel —Pasics,a magyarság nagy ellensége Bclgrád, december 10. A jugoszláv politikai élet legválságosabb idejében váratlanul meghalt az az ember, aki talán egyedül lett volna képes a kaotikus jugoszláv belpolitikai és külpolitikai állapotok megoldására, Nikola Pasics Európa legöregebb s egyik leg- energikusabb államférfia, aki évtizedek óta rányomta bélyegét a balkáni és a keleteurópai politikára, aki az első és a második balkáni háborút megteremtette, akinek lényeges része volt a világháborús politika előidézésében is s aki a jelentéktelen balkáni Szerbiából egységes nagy Jugoszláviát alkotott, ma reggel 8 óra 15 perckor hirtelen meghalt. A nagy jugoszláv államíérfiu halála igen nehéz pillanatokban következett be. Biztosra vehető, hogy Pasics halálát az utóbbi napok izgalmas eseményei nagyban elősegítették. Jugoszlávia uj elhatározások küszöbén áll. Az eddigi külpolitika rossznak bizonyult, egészen más és alapvetően uj orientációt kell keresni, mig a belpolitikában minden pártban fellelhetők a bomlás csirái és a széthúzás elemei. Tiz év óta most jutott Jugoszlávia legkritikusabb helyzetébe és Pasicsnak, aki eddig minden kritikus helyzetet pompásan megoldott, éppen most kellett meghalnia. A* íy-z államférfiüt tegnap este a vacsoránál hirtelen rosszullét fogta el, ügy hogy azonnal ágyba kellett feküdnie. Éjfél tájban elvesztette eszméletét és az orvosok jobboldali szélütést állapítottak meg. Azonnal érvágást alkalmaztak, mire Pasics éjjel egy óra tájban visszanyerte eszméletét. Elhaló hangon kérte környezetét, hogy a hozzá legközelebb álló politikusokat hívják betegágyához. Még mielőtt a politikusok megjelenhettek volna, ismét elvesztette eszméletét és négy órakor agóniába esett. Egy kámforinjekció életét csak néhány órával tudta meghosszabbítani. Az utóbbi napok gyilkos harca a hatalomért Pasics halálának politikai következményei egyelőre beláthatatlanok. A radikális pártot mindeddig csak az ősz vezér személyes befolyása tudta összetartani. Most a vezér halála után ez a hatalmas párt, amely mindeddig döntő szerepet játszott Jugoszlávia életében, valószínűleg különböző csoportokra fog fölbomlani. Jugoszlávia az olasz-albán szerződés miatt egészen uj külpolitikai orientáció előtt áll, amely a belpolitikában sem maradhat következmény nélkül. A fejlődésnek ebben az uj fázisában Jugoszláviának okvet-, lenül szüksége lett volna a tapasztalt és előrelátó államférfin energiájára. Mmt ismeretes, 1926 tavaszán Pasics miatt valóságos palotaforradalom támadt a jugoszláv parlamentben. Nemcsak az ellenzéki pártok és Pasics halálos ellensége, Radics támadtak ellene, hanem saját pártjának nagyrésze is. A képviselők azt követelték tőle, hogy aggkorára való tekintettel vonuljon vissza a politikától. Ez néhány hónapra meg is történt, de a hajlithatatlan energiájú ember néhány hét előtt ismét megjelent a politika porondján. Amint visszatért, befolyása ismét döntővé emelkedett. Egészen bizonyos, hogy ő volt az, aki Nincsics külügyminiszter lemondását és az Uzunovics-kormány bukását előidézte. Amikor tegnapelőtt Uzunovics Pasics megkerülésével újra kabinetet akart alakítani, az ősz államférfin már az első lépésnél meggátolta ezt a tervet. Pasics most hallatlan energiával ismét magához akarta ragadni az uralmat, mert érezte, hogy a pillanatnyi rendkívüli körülmények között csak az ő tehetsége és energiája szabhatja meg a helyes irányt a dűlőre jutott jugoszláv bel- és külpolitikának. Tegnap délelőtt audiencián jelent meg a királynál és megtette javaslatait. Jóformán diktatórikus hangon követelte, hogy a parlamentet oszlassák föl és írják ki azonnal az uj választásokat. A király egyelőre hahó- zott, de valószínűleg belement volna Pasics tervébe, mert a nagy politikus a délután folyamán lázas munkával megnyerte a radikális párt többségét s egyetlen nap alatt visz- szaállitotta régi tekintélyét. Ez után az idegmegfeszitő napi munka után, amikor a siker már biztosítva .volt és a kaotikus helyzetben ismét Pasics ragadta magához az elhatározó hatalmat, bekövetkezett a katasztrófa. ' Pasics temetéséről az állam gondoskodik . Az országban mindeniitt gyászünnepségeket tartanak, amelyeknek részletes programját most dolgozzák ki. Pasics mozgalmas és eredményes élete Belgrád, december 10- Nikola Pasics 1847-ben született a szerbiai Cajetcarban. Mérnöknek készült és technikai tanulmányait Szerbiában meg Svájcban végezte el. Svájcban még diákkorában bekerült a szerb emigránsok politikai körébe és megismerte Kara- georgievics Pétert, a később szerb királyt. Pasics diákkorában meggyőződéses szocialista volt. Amikor visszatért liazájába> 1878-ban megalakította a radikális pártot, amely a szerb parasztlázadásban igen sok követőre talált a vidéken. Ez a pártmozgalom angol szocialista programokra alapult, azaz körülbelül ugyanolyan volt. mint a később keletkezett Radics-Jéle horvát parasztpárt, Pasics és követői húszéves elkeseredett küzdelmet folytattak a szerb alkotmányért s e küzdelem folyamán nem hiányoztak a fegyveres felkelések sem .E felkelések legnagyobbika 1883- ban ütött ki az úgynevezett cajetcari felkelés, amelvnek leverése után Pasics kénytelen volt Bulgáriba menekülni. Ekkor in contu- maciam halálra ítélték. 1899-ben az Obreno- vics Milán fejedelem elleni merénylet után Pasicsot huszévi börtönre ítélték, de még idejekorán Ausztriába menekülhetett, Milán bukása után és a Karageorgieviesek hatalomniisaíer űrtől, annál is inkább, mivel cseh so- viniiszita körökben máris megindultak az intrikák a kisebbségek jogos törekvéseinek kijátszására. A Národni Politika egyik legutóbbi számában egy Stanislav Nikolau nevű cikkíró élénken tiltakozik az ellen, hogy a kulturális autonómia révén területi és pénzügyi önkormányzatot adjanak a kisebbségeknek. Gondolatim éneiét — őszintén szólva — nem tudjuk megérteni, mert a kulturális önkormányzatnak semmi néven nevezendő köze nincs a területi autonómiához. Az utóbbi, mint neve is mutatja, territoriális elven alapszik és közjogi egységbe foglalja az állam vak mely megbatározott területén lakó összes polgárok"ft. Ezzel szemben a kisebbségek kulturális autonóm i a ía a per szón aHtás e7vén épül föl és azt jelenti, hogy valamely kisebbségihez tartozó állampolgárok, az állam bármely részén Lakjanak is, azzal a joggal ruháztatnak fel, hogy befolyást gyakoroljanak a számukra létesített kulturális intézmények igazgatására. Mint ahogy az egyházi, úgy a kulturális autonómia sem függ össze a területi önkormányzattal. Pénzügyi téren a kulturális önkormányzat csak azt jelenti, hogy a kisebbség iskola-ügyének igazgatására hivatott testület rendelkezik azoknak az összegeknek hová'orditása fölött, mélyek e kisebbség kultúrájára vannak szánva. Az állami adókat természetesen az állam sz^di be és csak azok behajtása után utal ki belőle a kisebbségek iskolaügye részére annyit, amenv nyi számarányuk szerint megilleti eket. Az. e1 járás ugyanaz, mint amikor az egyházaknak nyűit szubvenciókat az állaim. A N. P. cikkírójának nem kell tehát alttól félnie,. mintha a kulturális önkormányzat veszélyeztetné az állam egységét. Stanislav Nikolau ur, bizonyosan a cseh’ nacionalista felfogásnak megfelelően, csupán, annyit tart. megengedhetőnek, lrogy ott, ahol egy községben különböző tannyelvű iskolák vaunak, azok részére külön-külön helyi iskolatanácsot szervezzenek. Ez a megoldás azonban sehogysem fér össze a kulturális autonómia fogalmával, mely azt jelenti, hogy minden kisebbség önmaga a legfőbb őre saját iskolaügy ének, mely fölött az állam felügyeletet gyakorol, de közvetlenül nem avatkozik bele. Ha Hodzsa is úgy képzeli el a kulturális autonómiát, mint a N. P., úgy előre is megmondhatjuk neki, hogy nagy garral beharangozott tervezete nem fogja kielégíteni a kisebbségeket.
