Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-11 / 281. (1319.) szám
1926 december 11, szombat ..............................— . .................................................-----------------------------= ra jutása óta Pasics és pártja bii csatlósai lettek az uj dinasztiának. Ettől az időtől lógva egész 19Í8-i» Pasics vezette a szerb külpolitikát- Ebbe az időbe esik a monarchia ellen viselt vámháboru szerencsés befejezése, a két diadalmas balkánliáboru, valamint a Szerbiára kedvező kimenetelű világháború is. A béketárgyalások után Pasics továbbra is országának vezető államférfin maradt, ha néha rövid megszakítások is álltak be pályájában. Idők folyamán a túlsók siker tulönér- zetessé és diktatórikussá tette az ősz állam- férfiút így azután saját pártjának tagjai is ellene fordultak. Ezenkívül az ősz államférfiul nagyban kompromittálták fiának, Radá- nak pénzügyi botrányai. Az események hatása alatt Pasics ez óv tavaszán elhagyta Szerbiát. Ügy látszott' hogy végleg visszavonul a politikától, amikor az utóbbi napok zavarait alkalmasnak találta az újrakezdésre. Az elhunyt Jugoszlávia és a Balkán politikailag legjelentékenyebb személyisége volt. Szerbiából, ebből a kis török vazallus államból Jugoszláviát, Délekeleteurópa legjelentősebb államát teremettte meg. Emberileg is érdekes jelenség volt Pasics, aki a szerb népnél szinte legendás tiszteletnek örvendett. Mit jelent az ősz politikus halála Középeur ópára ? Pasics legutolsó nagy politikai tette a horvátok és a szerbek kibókitése volt. Ez a kibékülés ugyan még nem szilárd és nem olyan biztos, hogy a jugoszláv politikát nyugodtan rá lehetne építeni, de az utóbbi években mégis alkalmas volt arra, hogy a két nemzet közötti katasztrofális ellentéteket megszüntesse. Az impulziv. temperamentumos és lírai Radics legnagyobb ellentéte volt az energikus, nyugodt* számitó és ravasz Pasics- E két áilamiérfiu képviselte a délszláv jellem két szélsőséges irányát s az ő ellentétük határozta meg a jugoszláv politikát, Pasics idők folyamán kitartóbbnak és okosabbnak bizonyult. Nemcsak a horvát komin unis- ta-izü parasztmozgalmat szerelte le, de a köz- társasági Radicsból a dinasztiához hü kezes- bárányt formált, akiből most már mind ritkábban tör elő a régi vulkanikus hajlam. Kérdés, hogy az ősz áilamiérfiu halála után miként fog alakulni ez a horvát-szerb viszony s a régi ellentétek nem ujulnak-e ki ismét. Pasics egész életében ellensége volt az osztrák-magyar orientációnak. Hatalomraju- tása óta mindig a francia—angol—orosz barátságot kereste, igyekezott a balkáni államok önrendelkezési jogát és összefogását ki■“ ...................■■■■■.;. "■■■«■" ......... ..................... .................. Ün nepélyes (apán vacsorákat rendez a „FÖD PEiÁllMEIW“ borozó és kávéház Zene PRAHA III., Cljozd ~Z. Tánc a Látogassátok! Szabad bemeneti Az országos kereszünpzoeialista pirt szenátorai Grsálió klubot alakítottak Prága, december 10. Franciscy Lajos dr. és Grosschmid Géza dr., az országos keresztényszocialista párt szenátorai — akik eddig a német keresztényszocialista párt szenátusi klubjának heszpitánsai voltak — a megváltozott parlamenti helyzetre való tekintettel kiléptek a német keresztényszocialista klubból és megalakították az országos keresztényszocialista párt szenátorainak önálló klubját Az uj klub megalakítását a szenátus elnökségének tegnap jelentették be. A wiiágbéis© négy pillére felosztották a Etobel-békedijakat — Stresemann, Briand, Chamberlain és Dawes a nyertesek — Az első békedijkiosztás 1922 óta Oslo, december 10. A norvég Nobel-bizottság tegnap délután döntést hozott a Nobel-békedijak elosztáséiban. A bizottság elhatározta, hogy a békedijjal Európa tulajdonképpeni békeszerszőit tünteti ki. A dijakat tehát Stresemann, Briand, Chamberlain és Dawes tábornok kapták meg. Ezzel a norvég Ncbel-bizottság, a leghivatettabb fórum, elismerte, hogy ez a négy férfiú tett legtöbbet Európa és az egész világ békéjének érdekében. A ma reggeli oslói sajtó Luther és Benes nevét is a jelöltek között emlegette. — Már tavaly, azonnal a looaraói szerződés megkötése után, amerikai részről Stresemauni és Briand-t ajánlották a békedijakra. A nevezések altkor igen későn jöttek (mivel a jelöltek névsorát a statútum szerint január elsejéig kell benyújtani s igy a bizottság elhatározta, hogy a tavalyi dijat nem osztja ki, ellenben az ezévi díjhoz csatolja. A békedijat legutóbb négy évvel ezelőtt osztották ki. Alikor Fritjov Nansen kapta meg a kitüntetést. 1923-ban kitört a Ruhr-háború, amely Európát uj zavarokba taszította. Strosemann volt az első, aki 1923 őszén bátran megtette az első lépést a béke felé s a német passzív ellentállást leszerelte. 1924 újabb fázist jelentett a béke útjában: a hatalmak elfogadták a Dawes-szerző (lést és megoldották a politikai békekötés gazdasági előfeltételét. Loeamo, Gcnf és Thoiry eredményes folytatásai voltak ennek a -bé- kepolitikának, amelyet a nagyhatalmak vezető miniszterei magukévá tették. A német döntőbírósági rendszerek, amelyéket a múlt érben megkötöttek s amelyeket a többi hatalom mintaképpen fogadott el, szántén az általános meghékülés jegyében állnak. — A dijak nagyságáról még nem érkeztek pontos jelentések, de egy-egy kitüntetettre körülbelül 66 000 norvég korona esik. A békedijak elosztásának indokolására Nansen nagy és lelkes beszédet mondott. vívni, mig állandóan diamctráli9 ellentétben élt az olaszokkal és az osztrák-magyarokkal. A világháborúban az orosz—francia—angolbarátság döntő stádiumba került, mig az olaszellonesség rövidebb időre kikapcsolódott. Az egyik nagy ellenség: a monarchia legyőzése után megkezdődött a másik nagy ellenséggel: az olaszokkal vívott harc. Ennek a harcnak egy döntő stádiumában szólította el a halál az öreg küzdőt. Pasics Jugoszláviában nagy ellensége volt a magyar orientációnak. A híres jugoszláv-magyar közeledés csak akkor következett be. amikor ez év tavaszán Pasics elvesztette befolyását. A magyarság nagy ellenségének halála után valószínű’ hí*gy a jugoszláv nép meg fogja találni a Magyarországhoz való közeledés biztos útjait Trifunovlcs az uj külügyminiszter Belgrád, december 10. A király Trifuno- vics kultuszminisztert megbízta a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével, mert Nin- csics hosszabb betegszabadságot kért Olaszország mindenért Franciaországot okolja Róma, december 10. Az összes lapok behatóan foglalkoznak az olasz- albán baráti szerződés nyomán támadt külföldi sajtóvihar- ral. A Lovaro d‘ Itáliában Signorelli a következőket írja: „A jugoszláv-olasz viszony már régóta nem volt kedvező. A belgrádi politika uj orientációja Poincaré hatalomra jutásával kezdődött. Az olasz-albán szerződés őszinte, baráti célokból keletkezett és pusztán Albánia függetlenségének garantálását határozta el, amely célt állítólag Jugoszlávia is követte. Nincsics lemondása és az albán-olasz szerződés következtében megváltozott belgrádi politika tisztán párisi manőverekre vezethető vissza, mely j manővereknél Nincsics mint bűnbak sze- J repeit. Franciaország nem elégszik meg j az olasz-jugoszláv viszony megzavarásával, j hanem Görögországot és Törökországot j is föl akarja izgatni a vélt olasz imperia- j lizmus ellen. Olaszország erejének és ] igazságának tudatában megőrzi acélos nyugalmát. Olaszország tudja, hogy fölemelkedésének útja tövises lesz, de mégis szilárdan halad előre. Jugoszláviának módjában áll, hogy vakon Franciaország karjába vesse magát, de ehhez nem szükséges, hogy az olasz-albán szerződésben ürügyet keressen.“ Anglia nem lát krízist London, december 10. A Daily Teleg-aph diplomáciai tudósítója szerint angol diplomáciai körök nem hajlandóak aktiv részt venni az olasz-jugoszláv ellentétből keletkezett helyzet elintézésében. Egyáltalán nem világos, hogy az olaszalbán szerződésben miért lát Jugoszlávia ellenséges cselekedetet. A szerződés garantálja Albánia politikai és territoriális status quo-ját, miért neheztel tehát Belgrád? Anglia, Franciaország és Japán 1921-ben elismerte Olaszországnak azt a jogát, hogy különös érdekeltséget tanúsítson Albánia függetlensége és territoriális integritása iránt Olaszország megkapta azt a jogot, hogy Albániát minden támadástól megvédje. Angol' vélemények szerict tehát nincs ok komoly vitákra és a megtörtént események egyáltalán nem zavarják meg az eddigi európai rendet. Spina miniszter közvetít a bányászok bérharcában Prá.ga, december 10. A cseh és német bányászszakszervezetek teunap együttes küldöttséget menesztettek Spina közmuhkaügyi miniszterhez és feltárták előtte a drágasági pótlékra vonatkozó kívánságaikat. A küldöttség munkásszónoka kifejezte, hogy a bányászok hajlandók tárgyalni a bérkérdések békés megoldása érdekében- A miniszter megígérte. hogy ebben a törekvésükben támogatni fogja őket. A Deutscher Nachrlcbten- Dienst kőnvomatos értesülése szerint a kormány először a bányatulajdonosokkal, majd külön a munkások kiküldötteivel fog tárgyalni, azután pedig együttes értekezleten fogja megkísérelni a kölcsönös követelések ki- egyenlitését. Az értekezleteket részben maga a közmunkaügvi miniszter, részben Fi- scher miniszteri osztályfőnök fogja vezetni. U/a llesz Jenő MUHAR BEÁTA Regény (15) Uzsonna közben hazaérkezett Kárász. Sietve elfogyasztotta uzsonnáját, aztán visszavonult rendelőjébe betegpénztári aktákat elintézni, hogy ma postára tehesse még valamennyit. Som Mihály utána sompolygott és leült melléje az íróasztalhoz. Hallgatott, de annál jelentőségieljeíebben meresztette szemét Kárászra. — Történt valami? — kérdezte Kárász. Som Mihály átadta a két táviratot abban a (sorrendben, amelyben ő kapta azokat. Kárász elolvasta a két táviratot és csodálkozva kérdezte: — És te még mindig itt vagy? — Itt vagyok és szives engedelmetekkel tf.y kevés ideig még itt maradok. — Kérlek, nagyon szívesen látunk. Maradj itt vacsorára. Vacsora után kávéházba mehetünk. — Jő. Tiz előtt úgy sem akarok otthon le mi Som Mihály visszament az ebédlőbe és folytatta az uzsonnát. IX. Borz Andor és Beáta este kilenckor érkeztek Pestre. A félelem izgalma most is kitört rajtuk, ha nem is annyira mint Oderberguen es Becsben. Remegve szálltak ki a kocsiból, nyugtalanul forgatták szemeiket, nem látnak-o valami gyanúsat a pályaudvaron. — Lassan menjünk, — mondotta Andor é3 belekapaszkodott Beáta karjába. — Ha -Jetünk, sokkal inkább piagunkra vonjuk a ügyeimet. A tömeg riij/.ott, hullámzott, ide-mla tolták, Jökdösték Andort és Beátát, akik szinte örültek, hogy a tömeg kifelé sodorja őket. A pályaudvar bejárójánál Andor kocsiba segítette Beátát és a lakására hajtatott.. — Most már túl vagyunk miudon veszedelmen, —> mondotta Andor és megszorította Beáta kezét. Ebben a kézszoritásban benne -olt a nagy boldogság, melyet Beáta megszabadítása szerzett neki. Mikor a kocsi odaért Andor lakása elé, Ella figyelmes lett a kocsizörgésre, a nyitott ablakon kihajolt az udvarra és kikiáltott az utcára: — - Andor, te vagy? — Igen, én vagyok. 1511a lesietett az udvarra és itt meghallotta, hogy Andor biztatóan suttogja:- Erre, Beáta. Csak bátran utánam. Az udvar süléi volt ée a Iák között bajos volt eligazodnL Andor végre is megragadta Beáta kezét és maga után cipelte. — Andor, csak nem hoztál menyasszonyt magaddal, — Bikoltotta Ella, mikor Andortól a leány nevét hallotta említeni. — Jó estét Ella! — Ez volt Andor felelete Ella kérdésére. A lakásba érve, Andor bemutatta Beátát Ellának. — Muhar Beáta kisasszony. Egyébre ne légy kiváncsi. Jó lesz, ha tiszta huzatot adsz az ágyneműre, mert úgy lehet, hogy Beáta itt alszik. Én besietek most a városba Som Mihályhoz s mihelyt lehet, visszajövök. — Som Mihályhoz mégy? Ma délután beszéltem vele Kárászoknál. Jó lenne ott is érdeklődni, ha nem találnád a lakásán. • Som Mihály nem volt otthon. A kapu már zárva volt és Andor a házmestertől nftgtudta, hogy Som délután elment s azóta nem jött haza. Andor kitépett a noteszéből egy lapot és ráirta ezt a pár szót: Megérkeztünk. Beáta az én lakásomon van. Éjfélig várunk. Andor. Beáta egy csésze kávé elfogyasztásává 1 kínlódott, mikor Andor visszajött. — Nem találtam otthon, de remélem, hogy éjfél előtt itt lesz. Beáta elfásultan nézett maga elé/ Oly fáradt volt és kimerült, hogy se örülni, se panaszkodni nem tudott. A fáradtság érzése minden más érzés fölé kerekedett. Legszívesebben lefeküdt volna. Az éjfélig való várakozást mint súlyos feladatot vállalta, melyet meg kell hoznia Mihálynak s talán még inkább Andornak. Éjfélig másfél óra volt még s ez rettentő hosszú időnek látszott előtte. — Mindig vár*:, mindig a perceket számlálni — mikor lesz már ennek vége — ez a kérdés villant agyán keresztül és elszomorította őt. Éjfél elölt megérkezett Som Mihály. Az izgalom most érte csak ol tetőpontját. Andor és Beáta egymásra pillantottak, mikor a házmester a kaput nyitotta. A zár nyikorgása behallatszott a szobába és Beáta felismerte Mihály hangját, amint a házmester köszöntés viszonozta. — ő az, — mondotta az izgalomtól rekedten Beáta. Az ablakhoz vánszorgott, szemeit belefurta az éjszakai sötétségbe és odatámaszkodott az ab- laklóchez, hogy össze ne roskadjon az izgalomtól. A szive a torkában dobogott, szédült, semmiről nőm tudott számot adni magának, csak azt érezte, hogy ez a halál s most meg kell halnia, ha gyorsan nem segítenek rajta. Andor félreállt. A sarokból akarta megfigyelni, hogy milyen lesz Som Mihály arca a viszontlátás első pillanatában. Som Mihály mosolyogva közeledett Beátához. Megállt előtte, vastag spiufabotját oda koppantottá a padlóhoz, két kezével pedig a bot kampójára nehezedett. Aztán kissé elorehajclt s mint valami falusi biró, aki komolykodva és kételkedve kérdezi ki a bepanaszoltat, ezzel a kérdéssel köszöntötte Beátát: — Hát el mertél jönni Pestre? Sose hittem volna, hogy ilyen bátor vagy. Beátát megdöbbentette ez a kérdés. Nem tudta ésszel felérni, hogyan kérdezhet valaki legelőbben ilyet a menyasszonyától, akit több mint egy év óta nem látott. . < — Igen, el mertem jönni, — dadogta P "a. — Nem gondoltál sohase arra, hogy egyszer eljövök? Én sokszor gondoltam rá, hogy le eljösz egyszer értem. Baj, hogy én megelőztelek? Félénken és bocsánatkérően, meghunyászkodva és megalázkodva kérdezte ezt Beáta. A hangjában annyi voit a szelídség, hogy Som Mihály megdöbbent tőle. — Beáta, úgy beszélsz, mintha a rabszolgám lennél. Engem lealáz ez a te mély megalázkodásod és megfélemlít a félénkséged. — Pedig nem érzem magam rabszolgának. Sohasem voltam annyira tudatában annak, mint most, hogy szabad vagyok. És a félénkségem? Annyira bátor vagyok, hogy* jogom van félénknek lenni. Hogy meghunyászkodom? Mit árt az oroszlánnak, hogy meglapul és tűr. ö tudja magáról, hogy oroszlán és meglapulása nem más, mint felsői' 'égi nek megingathatatlan tudata. Mihály, csak a bátraknak és merészeknek illik jól ez a félénk, bocsánatkérő hang. — A szelídséged tehát gúny? ^ — Vedd, aminek akarod ... Eljöttem, mindent kockára tettem, két napig küzdöttem egy rám leselkedő csapás sötét réme ellen s mikor elvergődöm idáig, s végre szemtől-szembe kerülünk egymással, az első szavad, hogy el mertem-e Pestre jönni. És te tudnál ezek után csodálkozni afölött, ha gúnyolódnám? Ne folytassuk. Fáradt vagyok, minden porcikám remeg a kimerültségtől. Az ember ilyenkor ingerlékeny és nem ura az akaratának. Menjetek, hagyjatok lefeküdni. Nem bírom ezt tovább. Beáta arca lángolt az izgalomtól. Az ágyra vetette magát és sírva fakadt. Andor a szobasarokban állt, nekifámaszko- dott a falnak. Mereven nézett maga elé, mintha szemei megüvegesedtek volna. Alakja, testtartása csupa lemondás, kétségbeesés volt. Úgy állt a fal mellett, mint hajó fedélzetén a matróz, aki közeledni látja a megsemmisülést, do becsületből mégsem hagyja cl a hajót. Megdöbbentően érthetetlennek látszott előtte, minden. Valami magyarázatot keresett, hogy mentse, igazolja Som Mihály viselkedését. Arra gondolt, hogy idegenek, jelenlétében feszélyezve volt Mihály és a viszontlátás egészen más lett volna, ha idegenek nincsenek a szobában. Som Mihály mindig szégyenlős volt, elrejtette érzelmeit más előtt, hiszen erről a szerelméről is csak akkor szólott neki, amikor ez már elkerülhetetlen volt A magyarázat megnyugtatta. Kalapját vette és c lament Somhoz. — Menjünk. — Igen, már későre jár az idő. De előbb talán megbeszéljük, hogy* hol találkozunk holnap. — Azt hiszem, legjobb, ha ide jövünk. — Nem bánom. Tiz órakor itt találkozunk. Az elköszönés semmivel sem volt melegebb mint a viszontlátás. Som és Beáta kezet fogtak, Mihály megsimogatta a leány haját, valamit súgott neki mosolyogva, aztán magára hagyta. — Mihály, mondotta Andor az utcán, menjünk egy közeli kávéházba. Enni akarok, de még inkább inni. Be kell rúgnom, mert az idegeim nem bírják tovább ezt a feszültséget. A kimerültség benne van minden idegszálamban, egész testem zsibbadt és valami lefelé húz mindig. Nincs már jártányi erőm és mégsem tudok egy helyben maradni ... A fejem is kábult, úgy* érzem, mintha kalapácsokkal verdesnék. Gyere, megiszunk egy üveg pezsgőt. Betértek a legközelebbi kávéházba és pezsgőt rendeltek. Som egy gyűrött, krajcáros esti lapot húzott ki a zsebéből, orrára telte a szemüvegét és az esti lapot nézegette. — Ne olvass most, — mondotta Andor.- — Mindjárt itt lesznek a reggeli lapok és te most kezded az estieket olvasni. — Rögtön abbahagyom, csak egy hirt akarok elolvasni. — Miféle hirt? — Réz Györgyről. — Mi történt vele? — Berlinben nagy sikere van két képpel. ■— Bánom is én. — Te nem bánod, én igen. — Ugyan mit förődöl most ilyesmivel. — Hogyne törődném! A hírből azt látom, hogy megint a tőlem lopott témákat festelte meg. —• Hátha ő is látta azt a vidéket, melyről a te képed készült. — Sohase járt a szabadba dolgozni. — Mondd, Mihály, mikor érsz te rá festeni, ha mindig, csak Réz György dolgait figyeled? Hogyan pazarolhat valaki ennyi időt arra, hogy merre jár, mit dolgozik, ho: Aliit ki Réz György? Som Mihály hátravetette fejét és szemrehányó pillantást vetett Andorra. — Hát te is igy beszélsz mér az ón bajomról? Te is lekicsinylőd már az én gyötrelmeimet? — Ez a kérdés igazán nem jogosult retem szemben. (Folytatjuk) 2
