Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-05 / 277. (1315.) szám
I 1926 december 5, vasárnap. BWBBBBBWMMBWHHWFltTtTfBiitfi'aaiPCT nrwir ......Mm *\\iuimni\*mmn\ üim ■■■—ni—■iMIfil I1MI '^ ss^ssBnEsrrnz^-j- jRáBörG? fiz uj Gerhart Hauptmann-dráma első bemutatója „Dorothea Angcrmann" Rein hardt bécsi Színházában Haüpímann hosszú és íuagasbáivelő irodalmi pályafutása harccal és küzdelemmel vau tele. Minden uj darabjának bemutatója után hasábos hírlapi vitatkozások, kritikai nyilatkozatok következték. dé az iró hírneve mindjobban növekedőit s gáílCífdlői egyre fogytak. K1 só drámáját (Vor 8on- cenéijfgang) a berlini „Freie Bühue" mutatta be 1888 november 20-áu s áz azóta élteit 37 év alatt mindig eseményszámba ment. egy-egy Hauplmann- béhiuíató. E darabok hű következetességgel mutatták Hauptmann fejlődésének görbéit s azt az utat, melyet a naturalizmustól a Hanneles Him- mólfahrt-ig, vagy az „Und Pippa tanzf“4g megfutott. Egy színes és az emberi Iélekíejlődés különböző stádiumait szemléltető írói pálya Hauptmann élete, mely tele van önmagát kereséssel, tétovázással, pálfordulással. Méltán írhatta róla Félix Salten: Vájjon révbe érl-e már, vájjon inegtalál- ta-s már a hazavezető utat? — Pedig Hauptmann ma már £8 éves. Első bécsi bemutatója a Burgtheaíerben volt 1891 december 6-án (Einsame Menselíen). A ieg- ujabb Hauptniann-darab bécsi bemutatójának fokozta érdekességét, hogy először itt került színre (eddig csaknem kivétel nélkül Berlin volt a Iiaupt- mann „Uraufführungok" színhelye) s első ízben állhatott a bécsi szinlapon az“ „Uraufíührung" jelzés, mig körülbelül 50 szinház ezután fogja színre hozni Dorothea Angermann-t. Münchenben Becsesei egyidejűleg a Kammerspiele des Schauspiel- hause's mutatta be. A hires német kritikus, Alfréd Kerr, aki ebben az időben szintén Becsben tartózkodott s még kéziratból ismerte a drámát, maga is érdeklődve figyelte, miként fog eldőlni a darab sorsa, hisz ed- digslé minden Hauptmann-bemutató egy küzdelem volt. Ugy női lélek züllésbefulladó élete a dráma, tele lüktetéssel, izgalmas és naturalista aláfestéSü jelenetekkel. Az uj Hauptmannban sok vonás megmaradt az ifjú Hauptmannból. Angermann a lieg- nitzi börtön papja és az idekerült lerongyolódott lelkek vigasztalója. Isten igéit hirdeti, de tele van emberi szenvedéllyel, kinek szeme már lángol egy hófehér női kar láttára s igen szívesen csókolja végig leányának barátnőit. Egy sziléziai fürdőhelyen üdülnek, hol a fiatal leányok a főszakácstól főzni tanulnak. Itt történik Dorotheával a szerencsétlenség: egy forró, nyári délelőtt, melynek er- nyesztő melegét az érzelmek vihara csak fokozza, a közeli galambdúcból ide hangzik a szerelmes galambpár turbékolása: Gurruu, gumiul Ez a hang csábítja fel a padlásra, hol leselkedik utána az állatias ösztönnel telitett, aljas szakács, a Mário és magáévá teszi az elkábult Dorotheát. A leányba beleszeret a szállodatulajdonos fia, Herbert, ki tanári pályára készül s mihelyt elnyeri a könyvtárnoki állást, el is venné feleségül Dorotheát. A leány ingadozik, szerelme tüzeli, de nem mer igent mondani, mert érzi ballépésének súlyos következményeit. A fiatal tudós kétségbeesve hagyja ott, de az apa megtudva leánya szerencsétlenségét, gyorsan tenni készül. Meri mi lesz a tekintéllyel leánya ballépésének kiderülése után? Minden lelkiismeretíurdalás nélkül odadobja leányát az elcsábító, bestiális alaknak, kit pénzösz- szeggel a házasságra kényszerít s kiköti, hogy az „ifjú pár" azonnal vándoroljon ki Amerikába. így a cselekmény átkerül a másik világrészbe, hol a gaz Mario már az utcára küldi Dorotheát pénzt keresni, mert nincs odahaza pálinka. A legmélyebbre süjyed a leány (illetőleg itt már asz- szony) rablók, gyilkosok közt él. Ugyancsak Amerikában él egykori vőlegényjelöltjének a bátyja, Hubert Pfannschmidt, ennek vendéglőjébe menekül egy hóvihar elől a züllött nő s itt találkozik véletlenül az utána hajózott Ilerberüel. Ez kész őt hazavinni és feleségül venni, életének egész szennyes lefolyását elfelejteni. Pillanatra úgy tetszik, Dorothea mégis megszabadul e feneketlen mocsárból (ungründlicher Sumpf), de ekkor megjelenik Mario és visszaköveteli feleségét. Az aka- rainélküli Dorothea engedelmesen követi e vadállatot, vissza a büntanyák ölébe, hol a morfium várja, a két testvér pedig visszatér Európába. Az utolsó felvonás Hamburg mellett játszódik le, hói egy éjszaka mámoros állapotban találják az utcán a hazatért Dorotheát. Mariot megölte a morfium; a nőnek néha úgy rémlik, mintha ő ölte volna meg, mert talán nagyobb adagot adott be az álmothozó porból. Betegen, összetörve kerül a Pfannschmidt tesvérek otthonába, az életmocsárból a halál váltja meg a bűnös és elzüjlött szegény nőt. E több ágban szétfutó, különböző világrészekben lejátszódó drámának végső alakban csak egy kérdése van: „Felelősek vagyunk-e azért, ami velünk történik?" Az iró „nem“-mel felel s ezt Herbert fejezi ki: „Nein, wir sind nicht veranlwort- lichi Dér Zufall, andere nennen ihn Vorsehuug. ist' vérantwortlich! Das ni mint uns wenigsler* den Gcdankeu dér Schuld ...“ Tulajdonképpen mindennapi, egy nagyon is köznapias történet, melynek művészi és megrázó hatást csak egy nagy iró képes adni g hauptmanni művészettel kell drámává kovácsolni. Ezt a mindennapiságot (,.eine ordinare AlítaglichkeU") a hősnő is érzi, de hozzá teszi: mégis mily fájdalmas átélnünk mindezt! Kálváriáidat jár ez a női lélek, az istenség iskolájának osztályait, melynél mennyivel nevetségesebbek az emberi intézmények osztályai. Az apa, a lelkipásztor a tekintély és külsőség farizeüsi megtestesítője, ki azon elv alapján, hogy amit az ember a kávéba aprított, azt ki is keli kanalaznia, minden aggodalom nélkül odadobja védtelen lányát az „éhes és vérengző fenevadak" közé. Az akaratnélküli, szegény Dorothea szomorú clzüllése egy determinált, tehát önkényes pszichológiával megalkotott lélek töríénete, mély megrázó s inkább lesujló. mint fölemelő. Ilt ismételten azt a Haup!mamit látjuk, kiről Björhsön mondotta: „Er tat ein Dichtcr, sber sóin Hímmel hangi su niedrigA hatást rendkívül fokozza a mozgalmasság, mely hatalmas arányaival a „mö- zidráma" benyomást kelti. Művészi inszcenálása természetesen jó kezekben volt: Rfeinhárdt maga rendezte a darabot, ő újabban mind kevesebbet foglalkozott bécsi színházával, teljesen igénybe vették berlini tervei. Most amerikai útja előtt ide is ellátogatott s kárpótlásként a Hauptmann darabot hozta. [• Művészi tehetségével megérezte, hogy itt a mozgalmasságot és lüktetést kell kidomborítani s körülbelül magáévá tette azokat az elveket, melyeket Kérr is hangoztatott, amikor a költőt figyelmeztette: „Csak tempó! A mi idegeink türelmetlenek s nem a „ljuhrmann Henschel" korszakát éljük". Ez alkalomma! inkább illusztrátor, mint alkotó volt, mégis egyik legsikeresebb rendezése az utóbbi években. I A bemutatónak egyik érdekes eseménye volt, j hogy erre az alkalomra ideutazott Trisfan Ber- nafd is, ki már Berlinbeu is résátvett a Reiniiardt 25 éves rendezői jubileumán. Ez az ut egyik fázisa annak a nagyszabású tervnek, melyet oly erősén propagál már évek óta Gémier, az Odeon igazgatója, ki hosszú európai utón próbálta megnyerni az illetékes tényezőket egy nemzetközi színházi és irodalmi szervezetnek. A pár hónap előtt lezajlóit színházi irók párisi kongresszusa alkalmából is igyekeztek a franciák lépteu-nyomon tüntetni a' német-barátsággal. Ezt a közeledést szolgálta Thomas Mann párisi útja, most pedig Tristan Bemard berlini és bécsi látogatása. A politikai Locarnőt megelőzte, most pedig annak eredményeit óhajtja realizálni óé éleíteljesebbé tenni ez az irodalmi és szellemi közeledés a különböző nemzetek között. (Bécs). Valkó László. Akácfák alatt... Bolyongok szép fehér menyasszonyok közt. Akácfák a fehér menyasszonyok. Azok közt jő nekem, kik boldogok . . , Tavasszal nászra vár a föld: szerel, — S ■aki szeret, — az sohasem irigy; A volt, a van, a lesz örök törvénye Akarja így. Kezemben nyugszik á fehér habos fart; Le nem szakítom — csak cirógatom . . . És várok, állok lecsukott Szemekkel, — Nincs holnapom —r s ezért nincs bánod cm. Azok közt jó nekem., kik boldogok, — Tiköztetek, fehér menyasszonyok . . . Megmondanád, fehér magyar virág, Mi lesz belőled? Ha hervasztó nap égó csalfa csókja Vagy nótás szellő ajka kérdi tőled? Megmondanád, fehér magyar virág1? A tisztes kis méh gyűjti össze mézed, Vagy a kalandor: kapzsi vén darázs? Tündér világok édes hírmondója, Meddőn emészt el nyári nagy parázs? Kis szöszke főket fogsz-e koszor-uzni, Vagy ut porába szór a kósza szél? Vagy majd bokrétái kedvű nemzedéked, Kemény fatörzsben egykor újra gí? 3 mi lesz e fából, délceg Szép fiadból? Fehér illatból sző az is mesét? Vagy ifjan még, a teljesteli nyáron Kegyetlen balta hasogatja szét? Tálán bevetnek kedves kandallóba, Midőn az élet dermedt és havas, — Vagy szent füzedtől sistergő kohóban Munkás acéllá izzik ősi vas? Vagy lész ekének jámbor görbe szarva, Vagy puskatussá gyilkos kéz farag? Mi lesz belőled, kis magyar virág, Melegség, áldás, — munka vagy harag? . Te kis menyasszony, palyolatos ág, Mi lesz belőled? Ha hervasztó nap égő csalfa csókja Vagy nótás szellő ajka kérdi tőled, Megmondanád, fehér magyar virág? Jankovics Marcell. Szőrme árú szalon (nem üzlet) Szőrmekabátok, kabátgallérok, boák a legmodernebb kivitelben, elsőrangú kidolgozásban, legolcsóbb áron kapható: A.Knlhánek, Praha I., ul. Karoliny Svétlé 27. Rendelések mérték szerint. Két kis gyerek vízpartján játszik Irta: Szombathv Viktor (Két kis gyerek játszik a homokban. Két kis urigyerck. Fiú, leány, hat-hétévesek. Homokvárat építenek, talicSkáznafc, szerényen játszanak.) Az egyik' Akkor az én mamám sokat sirt. Nagyon sokat sirt. Éjjel-nappal sirt. Doktor is volt nála. Le is akarta gyilkolni magát, akkor aztán a papa nem veszekedett többé. Nem is szóltak egymáshoz. A másik: Az én mamám a te mamádat szidta. De mindig kiküldtek a szobából. Jól van igy? (Tornyot épít.) Az egyik: Majdnem jól. (Építenek.) Tudod, hogy az én papám nagyon haragudott a tiédre? Azt mondta, hogy elmegy megkérdezni hozzátok. Nem tudom, mit akart megkérdezni, de borzasztó volt. Én ugv féltem. Mama mindig azt mondta, csak a gyerek előtt ne! De a papám kiabálta, hogy hadd tanuljon a gyerek is. Nem tudom, mit kellett tanulni. A másik: Az enyém ölbe vett és simogatott. Azt mondta: látod... látod... Nem láttam semmit. Az én mamám is sirt. Azt mondta, hogy ezt iriég se gondolta volna. (A partra csónakosok kötnek ki. A két gyerek sokáig azt nézi. Egy pár karonfogva megy mellettük.) . Az egyik: Te! Tudod, azt gondoltam, hogy ha nagy leszek, elveszlek feleségül. Mi nem fogunk veszekedni. A másik: Ó, le is veszekedsz. A múltkor, mikor összetört a kislapátod, engem szidtál, nem is én voltam pedig az oka. Az egyik: Jó, jó. Az fontos dolog volt. Azért kellett is veszekedni. Arra nekem szükségein volt. De olyanért, amiért az én papám meg mamám veszekedett, nem fogok veled kiabálni. rasaaa ATELIER MODERNÉ P*A*L*A*I*S A*V*I*0*N WIENER WERKSTÁTTE IPARMŰVÉSZED SZALON A másik: Azt te nem tudhatod. Te mindenért kiabálsz. Az egyik: De ha csak fontos dolog! A esótta- komért meg a vizeslapátérl kellett kiabálni. A másik: Ez is lehet fontos. Papáék nem fognak hiába veszekedni! Az egyik: Ó, hogy együtt sétáltak a mamával? Ők nem törtek el semmit. A másik: Nem is igaz. Az én papám valami törésről is beázélt. Az egyik: Azt ügy mondják, kenyértörés. Az öregek erről szoktak mindig beszélni. Pali bácsi is mondta tegnap, hogy kenyértörésre kérült a dolog. A másik: Nem... At valami más volt. Másképp mondták ... (Elgondolkozik.) (Megint játszanak. A nap erősen sül. A kisfiú leveszi a kabátját. A kislány is felbuzdul * f eltűri a szoknyáját. A homokvár beomlik.) Az egyik: Praszk! Kezdhetjük újból. A másik: Papa is azt mondta a mamának, hogy kezdhetjük újból édesem. Az egyik: Kezdhetjük újból, édesem. A másik: Nem ilyen finoman mondta. Az egyik: Tudod, mikor még kisgyerek voltam, mindig azt akartam, hogy ha felnövök, elveszem a mamámat Csak ő lesz a feleségem. Mindig nevettek. A papa azt ínondta, hogy azt nem lehet. A másik: Nem is lehet! Az egyik: Miért? A másik: Azt nem tudom. Nem szabad. Az egyik: Mért? A másik: Csak. Az egyik: Csak? A másik: Csak! Az egyik: Hát jól van. Most már nem is akarom elvenni. Most megnőttem, most téged akarlak elvenni. A másik: És ha én nem akarom? Az egyik: Az mindegy. A mama azt mondta, hogy úgyis mindig az történik, amit a férfiak akarnak. A másik: Az én papám meg azt, hogy nők kormányozzák a világot. Az egyik: Hát nem lehet róluk biztosat tudni. Ók is mindig mást mondanak. Egy néni (arrajön): Milyen helyes kis gyerekek! Mit csináltok, édeseim! I Az egyik: Emeletes házat. ’ A néni: Talán házasodni akartok, kicsikék? ! (Elmegy.) A másik: Látod, ez is azt mondja. Mindjárt azt mondják. Az egyik: Aztán veszekszenek, ha megesküdtek. A másik: Mindig azt mondják: milyen szép | kislány, milyen édes, van-e már ideálod, kicsi? Az egyik: Mi az? Hogy ideáll? (Nevet.) A másik: Nem tudom. Az a nagyoknál szokott lenni. Azt hiszem az, ami a papám a te mámádnak. Az egyik: Hát mi az én mamám a te pa- j pádnak? A másik: Ideál. Az egyik: Ezt nem értem egészen. A nagyokat sokszor nem lehet megérteni. Nekem is mindig azt mondják, hogy csókolóztál-e máma, te helyes pubi ?-4 másik: És te mit mondsz? . Az egyik: Hogy halálig. Erre a Pista bácsi tanított. Hogy halálig csókoltam magam. Ezt szoktam mondogatni. Igen tetszik nekik. A másik: Tetszik? Az egyik: Hajjaj! De még hogy! Borzasztóan szoktak nevetni. (Fürdözők jönnek. Megszólítják a kicsiket. A két kicsi buzgón öntözi a homokot. Zászlót tűznek az egyik kupac tetejébe.) Az egyik (diadalmasan): Bevettem a várat! (Szélrugdossa a kupacot.) A másik: Látod, milyen vagy! Mindent szétrontasz. (Újból építenek. Piszkosak, nedvesek.) A másik: Mamám is azt mondta papának. Az egyik: Mit? A másik: Hogy: meg vágj- elégedve, hogy bevetted a várat? Az egyik: Milyen várat? A másik: Az a te mamád volt. Ugv értette. Az egyik: Az én mamám nem vár. (Méltatlankodik.) A másik: Pedig úgy mondták. És papa még azt mondta, de nagyon büszkén mondta, hogy csak erre volt kiváncsi. Most már akár le is rombolja az idegen várat és visszatér a régi hadsereghez. Az egyik: Ezt mondta? A másik: Ezt. Az egyik: Akkor sokat beszéltek az én mamámról. Majd elmondom neki. A másik: Azt üem szabad. Mamám különben is azt mondta, hogy majd gondoskodik arról, hogy ezt a te mamád megtudja. Az egyik: És az rosszul fog neki esni? A másik: Nagyon rosszul. Az egyik (lovagiasan): Akkor nőst fogja rnegludni! Majd én vigyázok rát ||| jg MMi gp eredeti amerikai ieiüdit-deziníiciái— Megvéd a garat kellemetlen kiszáradásától— I Éf ÍÉP^wu a §§ |£ 9^, -jg ^ |flrrr • Megakadályozza a fogkövek keletkezését. — Mindenütt kérhető! 1 IjgS S i £ ü % i B SÍ §J| jjgfl I Csehszlovákia! vezérképviselet: ^ S I I « H h I E. FRANCOUZ et Co., WEINBERGE 1321ggg.l1*.-' <■ l-r-.-vT— 9
