Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-31 / 296. (1334.) szám

2

1926 flocember 81, péntek.

Jugoszlávia külpolitikai iránya változatlan marad

— a Balkánon újabb zavar fenyeget — A kisántánt problémái —

Páris, december 30. A Petit Parisier

belgrádi levelezője közli, hogy előkelő jugoszláv személyiségekkel folytatott tárgyalásaiból azt a meggyőződést szerezte, hogy az uj jugoszláv kormány külpolitikai irányzatában semmiféle változás nem következik be.

A kormány hü marad a megkötött szerződésekhez. Az Olaszországhoz való viszonyban a kormány el akar kerülni minden idő előtti iniciativát és az esetleges tárgyalások megkezdéséig várakozó álláspontot foglal el.

Azonban nincsen kizárva, hogy Albániában nemsokára újabb bonyodalmak és esetleges felfordulások következnek be.

Érdekes lesz akkor megfigyelni, hogy az uj olasz-albán szerződés, amely a status quo és a mai állapotot garantálja, hogyan fog beválla- ní. A levelezőnek az a benyomása, hogy a kisaniant egységét semmiféle veszedelem nem fenyegeti sem az olasz, sem pedig az orosz kérdés következtében.

Ha a kisantant államai kezdettől fogva ezekben a kérdésekben szabad kezet biztosítottak egymásnak, senki sem fog csodálkozni, ha egyes román körök az olasz-jugoszláv viszályban tartózkodó álláspontot foglalnak el, mert mindkét állam Románia barátai közé tartozik. Románia külpolitikájának azonban továbbra is a kisanatant marad a bázisa. Ami Csehszlovákiát illeti, külpolitikájának mindig az volt az elve, hogy a Balkán ügyeibe bele ne keveredjék.

A Magyarországra való vonatkozások az Olaszországgal való incidens kitöréséig megjavultak.'

A tudósító behatóan foglalkozik azokkal a híresztelésekkel is, amelyek a Szovjetnek Juog- szlávia részéről történő közeli elismeréséről számolnak be. Ha Jugoszlávia egyes szövetséMagyar, román, angol itb. ntlevélvízumok megszerzését, valamint Idegen állampolgárok lejárd otloveleinek meghosszabbítását i előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala.

gesei ennek az érdekében fel is szólaltak, maguk sem titkolják azokat a nehézségeket, amelyek ebből a lépésből különösen a belső rend tekintetében következhetnek be. Valószínű te1927 január 1-vel a Csehszlovákja és Ausztria, Lengyelország, valamint Magyarország közötti telefonbeszélgetések uj díjszabása három perces egyszerű beszélgetésre a következő:

7. Ausztriával 25 kilométeres távon egy egység 4 korona, 50 km-ig 8 K, 100 km-ig 12 K, nagyobb távoknál 100 kilométerenként 4— 4 koronával több.

II. Lengyelországgal 25 kilométerig 3 K, 50 km-ig 5 K, 100 km-ig 8 K, 200 km-ig 13 K, 350 km-ig 16 K, 500 km-ig 20 K és 500 km-nél nagyobb távon 24 K.

III. Magyarországgal a különböző telefon- állomásoktól számított légitávolságok szerint állapítják meg a relációkat Az alapdijszabá- sok a következők: 100 km-ig 7.70 K, 200 kmBerlin, december 30. Löbell volt miniszternek tegnapi ajánlata egy jobboldali kormány megalakítására vonatkozólag ólénk vita tárgyát alkotja a német politikai körökben. Löbell azt remélte, hogy ezt a koncepciót a centrum támogatni fogja, mert éppen a centrum sajtóorgánumai olyan határozottan utasítják vissza a tervet, hogy az máris megbukott- nak tekinthető. A Germánia a kis jobboldal koalíciójával szemben igy szögezi le a centrum formuláját: Sem bizalmunk nincsen benne, sem kormányozni nem engedjük magunkat általa. A Kölnische Volkszejtung is kije-1 lenti, hogy

a centrum sohasem fogja magára vállalni a felelősséget, hogy a középirányra politikát jobboldalra engedné tólni. A túlsúlynak a kőzéppártokon kell maradnia.

hát, hogy Jugoszlávia ebben a kérdésben továbbra is várakozó állásponton marad.

Belgrád, december 30. Zágrábi jelentés szerint

Radics klubja az Uzunovics kormánynak teljes bizalmát fejezte ki

és különösen elégtétellel üdvözölte a szakembereknek a kormányba való belépését. A párt azt a reménységét fejezi ki, hogy felállított munkaprogramját az uj kormány végrehajtja.

ig 10.50 K, 300 km-ig 14 K, 400 km-ig 17.50 K, 500 km-ig 21 K, 500 km-nél nagyobb távon 24.50 K.

A két ország egymáshoz közelfekvő községei, vagy városai között a telefonbeszélgetés díjszabása alacsonyabb, közönséges 3 perces l>eszégetéseknél ugyanis a telefonilletékek a következek:

a) 25 km-töl 50 km-ig 10.50 EL

b) 25 km-es távolságig 7 K

c) Komárom és magyar Komárom, valamint Sátoraljaújhely és Slovenské Nővé Mes- to között 3.50 K.

Az I. II. III. alatt felsorolt díjtételek csak reggel 8-tól este 9-ig érvényesek, ezután 40 százalékkal alacsonyabbak.

A centrum megnyilatkozása után a kis jobboldal kombinációját elintézettnok tekinthetjük. Minden valószínűség szerint végül is ismét a középpártok kisebbségi kormánya fog következni. Valószínű azonban, hogy a- kormányalakítással nem Marxot, hanem a centrumpárti Ste- gerwaldot fogják megbízni, aki a nagykoalíció létrehozására törekszik. De hogy célját elérhesse valószínű, hogy előbb egy középpárti kormány élére lép. Ha Stegerwald kísérletei meghiúsulnak, akkor Curtius dr., eddigi birodalmi gazdasági miniszternek van a legtöbb kilátása, aki a német néppárthoz tartozik. Az ő megbízatása csak azon hiúsulhat meg, ha a centrum nem egyeznék bele abba, hogy úgy a kancellárság, >mint a külügymiriszterség posztját a néppártnak engedjék át

Uj telefondilszabás

— Ausztriával, Lengyelországgá és Magyarországgal —

A német válságot csak középkormány oldhatja meg

A kis jobboldal koalíciója végleg megbukott — Stegerwald és Curtius dr. kancellárjelöitek

Berlin, december 30. A szociáldemokrata pártvezetőség a végre hajtóbizottság ülését január 10-re hívta össze. Polgári körökben úgy hiszik, hogy a végrehajtó bizottság a birodalmi gyűlés frakciójának eddigi magatartását helyeselni fogja és támogatja a frakción belül felmerült azon irányzatot, hogy a közép kormányának magalakuíását legalább is nem szabad megnehezíteni, ha a függő politikai és különösen szociálpolitikai kérdésekben megfelelő biztosítékot nyújt

— ■ 1 ■ ——gagflEi ig f n d^B——

Óriási hóviharok Jugoszláviában

Zágráb, december 30. Jugoszláviában már napok óla óriási hóvihar tombol, amely a vasúti forgalomban nagy akadályokat idéz elő. A hegyek méteres hóval vannak borítva s az adriai fürdőkről menekülnek a vendégek. A Zágráb—spalaloi gyorsvonat tegnap nyílt pályán megállott s csakhamar cl- ’pte a hő- Zágrábból 350 utásrkatona vonult ki a vonat felszabadítására. A vajdaság kivétetve! egész Jugoszláviával megszakadt a külföldi telefonközlekedés.

A fascizmus kibékül Nittivel

Róma, december 30. A kamara elnöksége a régi képviselőknek a kamara látogatására vonatkozó rendszabályában uj intézkedéseket hozott. Az egykori képviselőknek állandó látogaíókár- tyát adnak a képviselői páholyba, kivételt csak azok a mandátumot vesztett képviselők tesznek, akik egykor az Aventin-ellenzék tagjai voltak. Visszavonásig a kamara egykori elnökének, Or- landonak és 16 volt miniszternek, köztük a Pá- risban i’őző demokrata Nittinek és a reformista Bonominak is kiállították a kártyát. Különösen nagy feltűnést keltett Nittinek a listára való felvétele, mert ő a külföldön működő antifascizmus- nak szellemi vezére.

Litván ezretíek a szovjethez szöktek át

Varsó, december 30. Vilnáből olyan hírek érkeznek, hogy négy litván ezred tisztjeinek megtagadta az engedelmességet és maguk választotta kommunista biztosok vezetésével Dunaburg irányába menetelnek, hogy Szovjet Oroszországba menjenek át.

Memel, december 30. Amint most egy Kow- nőből ett hivatalos jelentésből kitűnik, a tábori bíróság által halálra ítélt négy kommunistát

tényleg kivégezték.

Varsó, december 30. A lengyel szejm külügyi bizottsága, január 4-én ül össze. Zaleski külügyminiszter első ízben fog a bizottság elett nagyobb expozét mond. i Lengyelország politikai helyzetéről, külcr o tekintettel a genfi tanács legutolsó ülésére és a litvániai eseményekre.

Wallesz Jenő

MUHAR BEÁTA

Regén? (27)

xvi.

eorz Anűor félnyolckor a pályaudvaron volt

már. A vonat a csarnokban állt, csak be kellett -zállni a kocsiba. Andor még délelőtt megváltotta jegyét a menetjegyirodában, csak a kalauzzal kellett még beszélni a külön fülke dolgában. Hamarosan ez is megvolt. A kalauz kinyitott egy fülkét és Andor elhelyezkedett. A függönyt ráhúzta az ajtóra, aztán megfordította a kilincset és végig nyújtózott a pamlagon. öt percig sem pihent, amikor zörgettek az ajtó üvegén. Andor félrehúzta a függönyt és kinézett a folyosóra. Beáta állt az ajtóban. Andor szive összeszorult a fájdalomtól, mikor a fülkében maga előtt látta a leányt. Beáta olyan volt, mint aki egy összeomlott ház romjai alól menekült, ahol mindene elpusztult. Fáradtnak látszott, egész testében el volt csigázva és oly szánalmasan állott az ajtóhoz támaszkodva, mintha nem volna jártányi ereje. Minden porcikája remegett az izgalomtól, szólni akart, de a szó bennrekedt a torkában.

— Andor, — mondotta félénken, szemeit a padlóra meresztve, — ne haragudjék rám, amiért idejöttem. Nem akartam kijönni, sokáig küzdöttem magammal, de mégis el kellett jönnöm. Kel- lett, Andor, nem tudtam másképp cselekedni. Arra gondoltam, hogy valamikor a szememre lobbanhatja a hallgatásomat és nem mertem a felelősséget vállalni azért, amit a hallgatásommal magának és magamnak okozhatnék.

Itt megakadt Beáta. Andor megfogta a kezét és segített neki elhelyezkedni a pamlagon.

— Ha úgy érezte, hogy beszélnie kell velem, okosan telte, hogy eljött.

— Igen, úgy éreztem, bogy találkoznom kell még magával, mielőtt elutazik. Pedig fáj,nagyon fáj, amit el akarok mondani. Maga az élete müvének tekinti az én boldogságomat, ennek a boldogságnak ikertestvére a maga boldogsága és én nem akarom, hogy maga akkor tudja meg az én boldogtalanságomat, amikor már késő. Andor, én bo’dogfalan vagyok, de a, magaménál czerszerte jobban fáj, bogy most maga is boldogtalan miattam.

— Beáta, én az első napon lát’am, hogy bennünket csalódás fog érni. És mégis reméltem, hogy minden jóra fordulhat még. Azt. hittem, hogy Mihály utóbb mégis csak beletörődik a helyzetbe,

amelyet ö maga teremtett viselkedésével. Hiszen, ha nem szól fájdalmairól, nekem nem jutott volna eszembe magát Pestre hozni. Azt hittem, a boldogságot. hoztam el neki, de már a megérkezéskor látnom kellett, bogy ő fél a boldogságtól és messze elkerüli azt Reményeim ma reggel csaknem semmivé zsugorodtak össze, mikor magát azzal gyanúsította, hogy nem őmiatta, hanem ónmiattam hagyta el otthonát. Ezt a gyanúját akarom megölni és ezért utazom el Pestről. Hátha ez kijózanítja és megnyugtatja őt. Mindent meg kell kísérelnünk, ami ezt a gyanúját eloszlatja, mert a tisztességérzetem nem tudná elviselni azt a vádat, hogy önzésből, a magam kedvéért hoztam el a. barátom menyasszonyát. ő megcsalt engem, mert nem szenvedett, amikor könnyeit hullatta előttem, de én becsületes szívvel, tiszta lélekkel vállalkoztam erre a baráti szolgálatra. Nem csaltam meg őt és sohasem is tudnám megcsalni. És ahogyan most félreállok, hogy ne legyek útjában és ne zavarjam rémképekkel könnyen hevülő fantáziáját, félre tudnék állni, ki tudnék bújni a világból akkor is, ha a vádjának alapja lenne és én csakugyan szeretném magát és reményem is lehetne, hogy maga megérti és viszonozza ezt a szerelmet Nem, én sohasem tudnék kettőjük közé állni, ha ezzel feldúlnám valamelyikük boldogságát. Én őt és magát akartam boldoggá tenni és nem magamat. Én bőséges jutalmat találtam volna és találtam is már abban, hogy a maguk boldogsága enyhítette, elfeledtette az én boldogtalanságomat. Beáta, ez a boldogtalanság halványodott már az utazásunk alatt, amikor azt hittem, hogy magának ez az ut a boldogság útja lesz. Mily csapás mindkettőnkre, hogy így kellett csalódnunk. Megcsal'ak, gyalázatosán megcsaltak mindkettőnket, s most énrám is, magára is mindkettőnk boldogtalansága nehezedik. Maga nagyon szenvedhet, Beáta.

— Andor, ha könnyitek fájdalmán, megmondom, hogy én csak a maga fájdalmai miatt szenvedek. őt, és arait ő tett velem, én azt elintéztem már magamban. Andor, mit tehetnék, hogy ne szenvedjen.

— Ha valamikor azt mondja majd, hogy boldog, ettől a sző'ól el fognak múlni fájdalmaim.

Beáta arca hirtelen megélénkült. Ránézett Andorra. hosszan, némán és fájdalmasan. Szemei elárulták, hogy lelkében a fájdalom, szomorúság, lemondás és az éledező boldogság viaskodik egymással.

— Ha. valamikor azt mondanám, hogy boldog vagyok?... Andor, én boldog akarok lenni és az embernek kötelessége mindent meg'enni a boldogságáért. Andor, mi mindaketfen boldogok akartunk lenni és nem tétiünk mást, csak verekedtünk a boldogság ellen. Most végre a boldogságért akarok verekedni. Andor, amikor láttam, hogy maga mennyire akarja az én boldogságomat, én akkor már félig boldog voltam. Oly jól esett a kocsiban maga mellett ülni, a csillagos eget nézni és némaságommal a csillagoknak mindent elmondani. ügy szerettem volna akkkor a karjába kapaszkodni! Nem tudtam biztosan, hogy a szivem merre húz. Nem tudtam, mi okozza az izgalmaimat: talán ő, talán maga. Kettőjük között ott állt a fiatalságom, melyet bűbájos mesékkel vágyako- zóvá tett a nyári éjszaka és én nem tudtam, kit csókoljanak a vágyaim. Do Pozsonyban megvilágosodott előttem minden és attól kezdve már a boldogságom ellen harcoltam. Maga ellen harcoltam, pedig magáért kellett volna harcolnom. Azt hittem, kötelességem ő mellette kitartani, pedig nem lett volna szabad más kötelességet ismém5, mint a boldogságomat megtalálni. És most feleljen Andor: nem harcolt maga is a boldogsága ellen 6 nem akar most is a boldogság elől messzire menekülni?

A csarnokból behallatszott a kalauz sípjának hosszú füttye. Beáta felállt és menni akart, de feleletre várt még. Andor megragadta mindkét kezét és Beáta megérezte ennek a kézszoritásnak jelentőségét. Némán néztek egymásra és mindketten féltek a szótól. A mozdony éleset füttyentett és még mindig egymás szemébe néztek szótlanul. Csupa izgalmas várakozás volt mindkettőjük arca „Elbocsát?" kérdezte magától Beáta. „Itt marad?" kérdezte magától Andor. A vonat megmozdult és ők még mindig a fülke bezárt ajtaja előtt állottak. A pillantásuk egymásba fúródott és mikor a vonat megindult, úgy érezték, mintha lassan-lassan ki- siklanának ebből a világból egy másik világba.

— Andor! — sóhajtotta a leány.

— Beáta! — felelte Andor.

— Csak kötelességtudásból akar itt megtűrni? — kérdezte Beáta. — Ez nagy áldozat lenne és én nem fogadha'ok el magá'ól áldozatot.

— Most már nem köteles-sógfudásból, most már szerelemből tartom itt magát. Sohasem tudta volna meg, bogy szeretem, sohasem szóltam volna érzelmeimről, h.a amott megtalálta volna azt, amit várt és keresett. Do most már beszélhetek. Szerettem magát, és mégis neki és csak neki akartain elhozni magát. Szerettem és mégis fájt, mikor láttam, hogy nratlam boldogtalan. Pedig ez közelebb hozta a reményt, hogy szerelmemet szabad lesz valamikor beismernem maga előtt. De akkor még nem tudtam, bogy maga is szeret és fájt, hogy’ miattam szenved. Hallgattam magamról és csak ő róla beszéltem, nehogy csábítóvá legyek. Nem volt szabad szólnom, amíg nem tudtam, hogy mit. érez,

maga irántam. Köszönöm Beáta, hogy szólt és felszabadította lelkiismeretemet. Szerethetem és boldoggá tehetem magát.

— Andor!

— Beáta, — sóhajtotta. Andor és boldogan szorította keblére Beátát

XVII.

— Fél kilenc, tovább nem várok, — mondo’fa Mihály és menni készült

— Várj még egy fél óráig. Beáta azt. mondta, hogy kilencre itthon lesz. Hová akarsz menni? — Kérdezte Kárásznó.

— Beáta elé.

— Ugyan ne bolondozz. Börzéktől száz ut vezet ide, hogyan képzeled hát, hogy útközben találkozhatsz vele? Üij le és várj.

Mihály türelmetlenül járkált a szobában és minduntalan az órát nézte. Végre kilenc óra lett és Mihály elköszönt

— Várj még egy pillanatig, — mondotta Ká- rászné és álment a szalonba. Az asztalfiából kivette a levelet és visszament az ebédlőbe.

— Ezt a levelet Beáta hagyta nálam azzal a megbízással, hogy adjam át neked, ha kilencig nem jönne haza.

Mihály idegesen feltépte a levelet és nyugtalan pillantásokkal betűzte a sorokat Elsápadt fel- dultan nézett maga elé, mintha eszét vesztette volna.

Kárásznó az asztalra könyökölt és fejét a tenyerére támasztva f'gyelte Mihályt

— Mi történ'.? — kérdezte Mihályt olyan arccal, mint aki mindent tud, csak a beavatottságát. akarja leplezni a kérdéssel.

Mihály odatolta eléje a levelet.

— Olvasd.

Kárásznó nyugodtan végigment a sorokon és a levelet visszatolta Mihályhoz.

— Elmen1, Mihály, elment. Itt volt és te most sem érezted, hogy milyen melegen síit a nap.

Mihály Kárásznéra pillantott. Az asszony állta, a pillantást és kissé fanyarul mosolygott.

Mihály a kalapját vette és hazament. A lakatokban megforgatta a kulcsoka1, a reteszeket, keresztvasakat ide-oda tologatta, az'án belülről forgatta meg a kulcsokat és meg'nt ide-oda tologatta a vasléceket, A műteremben felgyújtotta a villanyt és a világosod ás első pillanatban megérette a festőállváuyról ránéző asszony démoni ajkainak borzalmas mosolyát. Hamar lecsava^ta. a v'llanyf, odaállt a műterem ablakához és kibámult a csillagos éjszaka, Várt, várt, nem zörget-e valaki a műterem ajtajún.

— Vége -