Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-30 / 295. (1333.) szám

8 1926 december 80, caütörftfc — Kossuth amerikai bevonulása hetvenöt éiv előtt. Newyoaik'ból jelemtálk: A. „Niewyonk Héráid— Tribüné”, Amerika egyik legnagyobb és legelter­jedtebb napilapja „Kossuth, Magyar Patriot, Ar- rived Here in Triumph 75 Jears Ago Today” címmel hatalmas cikkben feleleveníti Kossuth Lajosnak az 1851. december hatodjkán, tehát hetvenöt év előtt a newyorki kikötőbe diadalmas ünnepségek között történt behajózását, továbbá az 1852. év tavaszán véget ért amerikai diadalutjá- nak történeti érdekességü sok egyéb mozzanatát. Kossuthot megérkezésekor százezernyi óriás tö­meg fogadta a kikötőben. Az ösezeszámlálhatat- lan küldöttségek során egy indiánfőnök is eljött népe nevében a nagy magyar szabadsághős előtt hódolni, akit az egykori amerikai nép: „a szabad­ság legnagyobb élő apostolának” elnevezett xx Ne sajnálja a költséget, mert azt bőven be­hozza, ha rádió és rádióalkatrészek beszerzése előtt az „Ampére” villamossági vállalathoz (Bra- tislava, Grössling-u. 16.) fordul árajánlatért. Min­dennemű felvilágosítás díjtalan. Jó anyag, biztos siker. 5894 — Tovább terjed a tífusz Nyitraimegyébem. Nyíltra! tud ósdit ónk jelenti: A nyílra megyei tífusz­járvány, danára a megtett hatósági óvintézkedések­nek, egyre terjed. Nyítrán és a környéken isméi több újabb tifuszanegbetegedés történt. Ijesztően terjed 'különösen Mocsonok és Menybe községek­ben, ahol egyre több sullyos megbetegedés törté­nik. A legutóbbi hivatalos kimutatás szerint a me­gyében megbetegedettek száma emelkedőben van. NA GWÁROSOK SARCOLOJA Egy gyönyörthajhászó milliomos kalandjai Enoch Arnold Ben nett regénye | (17, ftrisiahö sjalnn Josef RlimpI alajiitua 1880-ban. falaté „Snruna, — Véres családi dráma Újvidéken. Újvidékről jfelentik: Karácsony estéjén megrendítő családi dráma játszódott le a Futaki-ut egyik házában. Wertheim Rudolf 1925 elején házasodott meg. Egy ideig a legboldogabb családi életet élte. Később az asszony anyja beleavatkozott a fiatalok életébe s ettől a naptól kezdve megromlott az életük. Az asszony nyolc hónappal ezelőtt minden ok nélkül az anyjához költözött. A férfi hiába kérlelte, hogy térjen vissza hozzá, mert nagyon szereti és nem tud nélküle élni Az asszony nem hallgatott sza­vára és néhány hónap előtt egy irodában vállalt állást. A férfi pénteken utolsó kísérletet akart tenni, azonban felesége hallani sem akart a visz- szatérésről. Cinikus, makacs viselkedése annyira kihozta a férfit sodrából, hogy gondolkozás nélkül elővette revolverét és először a feleségére lőtt, majd maga ellen fordította a fegyvert. A fiatal- asszonyt fején érte a golyó, a férfinek tüdejébe hatolt Sérülésük igen súlyos, de nem életveszélyes. Táncolt ön már üvegpadlóri! Volt Ön már Icírölragyoáva a iegcsod&abb világitáji effektusokkal? bizonyára nemi Ezt a külföldi Újdonságot láthatja éa élvezheti a Cristal Pavillottban „Daüborka" kávéház, Praha IV., Badenlho 290 Caffé „Espresso*1 — Negyedliterfes borok — Horo-memo: egy francia találmány, a/mely gondolkodik tulajdonosa helyett. Párásból jelen­tük: Mindazok, akiket foglalkozásúik arra kénysze­rít, hogy idejűikkel takarékoskodjanak, akiknek munkaidejüket szorosan meghatározott program ezerint kell be osztaná ok, örömmel üdvözölhetik azt az uj készüléket, amely lehetővé beszíi számukra, hogy matematikai pontossággal megmaradhassa­nak programjuk határai között. A készülék szer­kezete egy miniatűr Íróasztal, amelynek fedőlap­jába órát erősítettek, alatta egy füzet ragasztható lapokkal naptár ós jegyzetek számára és a két ol­dalon két sorba rendezve 24 rugószerkezet. A ké­szülék feladata: mechanikus módon jelet adná azokban az órákban, amikor a feljegyzés valamire emlékeztet. Ebből a célból az egyes napoknak megfelelő lapokat felosztották 48 rovatra, amely a nappal 48 negyedórájának felel meg és alkalmas arra, hogy fel lehessen jegyezni mindazt, amire negyedóránként emlékezni keli. A bejegyzett ro­vatoknak megfelelő rugók szerkezeteit naponta fel kell huzni. Ez elegendő arra, hogy egész na­pon át a szükséges órákban biztosítsuk a jeladá­sokat. A jelek Csengééből és piros lámpafényből állanak, amelyek arra a célra szolgálnak, hogy fel­hívják a figyelmet abban az esetben is, ha a csenge­tés pillanatában nem vagyunk a szobában és ké­sőbb térünk viasza. A horo-memo feltalálója ezá- jníiott arra, hogy gyakran szükséges ugyanazt a dolgot mindennap ugyanabban az órában felje­gyezni 8 ezért készülékébe speciális szerkezetet szerelt, amely lehetővé teszi a feljegyzést egyBzer- emindenkorra, vagyis autóm1 jtikusan biztosítja az erre vonatkozó jelek ismétlését. így lehet napon­ta jelezni meghatározott órában például a posta, vagy a küldöncök utbainditását, a tőzsdei árfolya­mokról való kórdezőíködésf, az alkalmazottak fel­váltását, a vonatok indulását stb. A gépezet arra ie szolgál, hogy megállapítsa valamely cselekedet­nek tartamát is. Akár egy látogató fogadásának idejét, akár pedig a laboratóriumban, vagy vala­mely gyárban egy esetleges megfigyelésnek, vagy gyártási processzusnak idejét. Állandóan szem előtt van és megmutatja a pontos időt, elkerül­hetővé teszi a nem éppen udvarias gesztust, hogy a látogató szeme láttára huzzuk ki a zsebórát. ^Telefunken Rádió" szelektivitásánál fojtva a világ legtökéle­tesebb rádiókészüléke — Szállítja és fel­szereli ORIENT Rádió Társaság, Presov-Eperjes — Kérjen árajánlatot Cecil körülnézett. A Boulevaxd Camot gáz­lámpái és a kitötőben horgonyzó hajók fény­pontjai reszketve tükröződtek vissza a terger fekete vizein. Bal felől, fenn a dombon bá­gyadt ragyogásban fénylett Mustapha Supéri- eure, hol a nagy angol szállodák foglaltak he­lyet. S kelet felé 10 mértföldnyire idecsillogott a Cape Ma tifon világítótornya, hosszujju suga­rait messze kivetve az Óceánra. Cecilt való­sággal költői érzések fogták el. — Tegyük fel, hogy valami történik, amig ön táncolni fog, sir? Lecky hüvelykujjával a kikötő keleti öble felé bökött, hol árnyékosán, sötéten feküdt egy kis gőzös. Tegyük fel . . .? A hüvelykujjával megismételte gesztusát és hangja még pesszi- misztikusabban és cinikusabban hallatszott — Adj le egy lövést a hajóágyuból, — fe­lelte Cecil. — Háromszor egymásután. Fenn, a Mustaphán is meghallom. Lassan beszállt a csolnakba, mely sebes siklással vitte a partra. Ott intett egy fiáker- nek. — Hotel St James — szólt oda az ember­nek. — Az boldog mosollyal húzta meg a gyeplő szárát: Ki a Hotel St James-be ment, mind gazdag és előkelő és pompásan fizet II. A Mustapha Supérieureön lévő szállodák mind az elite-társadalom részére épültek. Gyö- györü kilátás nyilott belőlük a tengerre és a domb lábánál elnyúló misztikus városra. Kony­háik pedig első helyer állottak egész Alzsir- bam E kitűnő paloták között a St. James Ho­tel vezetett, mint első az elsők között. A tár­sadalom legjava látogatta. Értjük ez alatt a leggazdagabbakat, a legsemmitevőbbeket, a legarrogánsabbakat, a legjobban unatkozó és legtöbb névvel és címmel felruházott embere­ket, kik azért jöttek ide a Földközi Tenger e partjaira, hogy saját maguktól megszabadul­janak. Hatalmas tömb volt a St James HoteL Rengeteg méretű telken épült, mi csakis ott lehetséges, hol a kereskedelmi krízis lenyomta a telkek árát Körülötte óriás, exotikus színek­ben pompázó kert állott tele narancs- és cit­romfákkal. A három emelet lakosztályai, szám szerint kétszáz, kivétel nélkül délfelé néztek. Ezt külön felszámították a vendégnek. Nyilvá­nos termei keleti kényelmet nyújtottak a szórakozó gazdagoknak. Volt pedig étterme, szalonja, olvasóterme, dohányzóterme, bil- liárd-, bridge-, ping-pong-, hangverseny- és egy külön terme, ahol négerek s más benszü- löttek adtak elő különböző dolgokat kuriózitá- sokra éhező közönségnek. így tehát semmi se hiányzott. A szezon alatt minden csütörtök este u. n. „öt-frankos” táncot rendeztek. Ez ab­ból állt, hogy 5 frank befizetése mellett a tánc közben annyit ehetett és ihatott a vendég, amennyit csak akart. Egy ilyen csütörtöki éjszakán, mikor a glóbusz északi részein januári zimankós idők jártak, itt a Földközi-tenger e paradicsomában, a Djujura-hegyek. között s háttérben a Szaha- ra-sjvataggal a St. James Hotelben csúcspont­jára hágott a szezon. A szálloda utolsó csöppig megtelt és mindenki meg volt arról győződve, hogy amit cselekszik, természetes és helyes. A tánc valamivel előbb vette kezdetét, miután a fiatal vendégsereg már nem tudott a talpának parancsolni. A zenészek is nagyobb kedvvel fújták a jazzt, a csillárok egy fokkal fényeseb­ben ragyogtak és a toilette-k is pazarabb szín­pompában vegyültek el a mulató gazdagok so­rai között. Természetesen a többi szállodából L átjöttek a vendégek s így a bálterem minden zuga annyira megtelt, hogy az egyes pároknak kompromisszumot kellett kötniük, hogy mirdnyájan kivehessék részüket a tánc örö­meiből. De a többi termekben is hasonló volt a hangulat. A bridgesek elhanyagolták Terp- sichore híveit, a ping-pong teremből is ki-ki hallatszott a vidám játékosok hangja, mig az olvasóteremben a mindig tudákoskodó és min­dig intellektueleskedő közönség bújta a „World” és a párisi „New-York Héráid” nagy betűs példányait. És minden angol és amerikai volt, a be­széd, a gondolkozás, az emberek gesztusai, ki­véve az olasz szállodaigazgatót és a pincéreket, kik a világ minden elképzelhető nemzetiségei­ből toborozódtak össze. Amint Cecil végighaladt a ragyogó terme­ken, az olvasóteremben megpillantotta Mr. Macalistert, ki olyap helyen s olyan pózban foglalt helyet, hogy mindenki észrevegye. Cecil valami idegen, impulziv erőtől indíttatva, meg­állt, megszólította, majd leült mellé. Mrs. MacalisteT azok közé a nagyvilági angol hölgyek közié tartozott, kiket csak a legfényesebb és legelőkelőbb helyeken lehe­tett látni. Csupa titokzatosság vette körül ezt az érdekes asszonyt, kiről mindenki tud­ta, hogy második férjre vadászik. Magas, nyúlánk, elegáns megjelenésű volt, mindig jól öltözött és körülbelül harmincnégy éves­nek látszott. De senki se tudta volna meg­mondani, hogy ki volt az első férje, milyen 09aládból származik és honnan, miből élt és miképpen került a legjobb társaságba. Min­dig igen jókedélyünek látszott, igazában véve azonban mindig kétségbeesés és szomorúság töltötte el a lelkét arra a gondolatra, hogy napről^napra öregszik s igy egyre kevesebb lesz a dhance-a egy milliomos férj megkapa- rintására. Már a megelőző héten találkoztak egy bál alkalmával s azóta olyan művészi tu­dással ragaszkodott Cecilhez, hogy az egész társaság suttogni kezdett róluk, ami Cecil füleihez is eljutott. Ez éjszaka, gondolta Cecil, egyórai izgalmas hajtővadászatot en­ged maga ellen a szép asszony részéről, ami azrtán háromnaipi pletykaanyagot ad majd a 9t. James hotel előkelőinek. így tehát leült az asszony mellé és be­szélgetni kezdtek. Először azzal a kérdéssel fordult Mrs. Macalister Cecilhez, hogy hol aludt: a yacht- ján-e, vagy a szállodában, mire Cecil azt fe­lelte, hogy hol a yachíján, hol pedig a szállo­dában. Aztán aziránt kérdezősködött a szép asszony, hogy hol van Cecil hálószobája, mtre megállapította, hogy az három ajtóval lejebb van, mint az övé. Ezután megtárgyal­ták a bridge^szabályokat, az időjárást, a tán­cot, az étkezést, a nagy vagyon árnyoldalait, az algíri vasutakat, a hazárdjátékot, a leg­újabb irodalmat és a St. James hotel kitűnő konjunktúráját. S lassan-lassan eljutottak az algíri titok problémájához. A szezon alatt ugyanis sose találkozott össze két vendég a szállodában tíz percre anélkül, hogy szóba ne hozták volna az algiri titkot, mert a St. James hotel volt a színtere a misztérium­nak, melynél egyszerűbb, kedvesebb és még­is bonyolultabb misztériumot még sose látott a viliág. folytatjuk.) .^SzinHÁz-ZEnn. A pozsonyi mozik műsora: Redoute: A keringő királynő. Főszereplők? Lya Mara, Harry Liedtke. Adlon: Faust. Mefisto szerepében Emil Jan- ningssal. Urania: Sherlok Holmes. Tatra: Csákó és kalap. (Dér Feldherrnhügel). Elité: Sherlok Holmes. — Posta az északi sarkon. Londonból je­lentik: Ez év karácsonyán lesz az első eset, hogy az északi sarkon lakók postát fognak kapni. Az expedíció, amely Kanadából kel útra, hogy magával vigye a leveleket és cso­magokat, nagv fáradalmakkal fog megküz­deni. Az ut, amelyet meg kell tenniük, Ed- monton (Alberta) helységtől számítva 2750 kilométer és hótorlaszok, szakadékok között halad. Az expedíció tagjai keskeny szánokat használnak, amelyeket kutyák húznak. Sá­tort nem vihetnek magukkal, mert minden nagvobb teher nehézségeket okoz. A postát vivőknek tehát egész idő alatt a szánon kell maradniok és a metsző hófúvás ellen, ha pi­henni térnek, az egymásra rakott, vízmentes postazsálkokkal védekeznek. Mac Murrav és Aklnvik között öt állomás van és itt az expe­díciót friss kutya-előfogatok várják. Calkjus, az északi sark területének postámestere, A,kivikből még 300 kilométerrel tovább, a Herschel-szigetekig megy. hogy az ott lakóik részére is elvigye a karácsonyi ajándékokat és uiévi üdvözleteket. Pár az ut nemcsak rop­pant fáradságos, de egvben életveszélyes is, maoris polc önkéntes iVortkező van. akik részt akarnak venni ebben a nem minden­napi Postai kézbesítésben. xx Szenzációs a Kis Urdun illusztrációs anyaga! xx Újdonság! Uriasszonvok és nrileányok! Ha Igazán szépek és ödók óhajtanak lenni, oldassák vasárnaponként a Prágát Magyar Hírlapban az „IZA”, pozsonyi kozmetikai intézet tanácsait. A pompás hírnek örvendő intézet diszkrét kérdésekre is szívesen felel ha a kérdezősködő váloszbélyeget mellékel. A postacsomagok cimjelzés nélkül küldet­nek szét A kozmetikai intézet egész nap nyitva van. Pozsony. Stefanik-utca 19/IL 5165 xx Dendrin a gyümölcsfák egyetlen biztos védőanyaga, amelynek oldatával a fák őszutóján, vagy téli enybe napon elsőizbeu, rügyfakadás előtt pedig újból betkenendők (az ósdi mész he­lyett). „Dendrin“-nel az összes ártalmas rovarokat továbbá azok alvó petéit és a betegségek csiráit kiöljük. Bővebb felvilágosítást nyújt Berghoffer János oég magüceresikedése, Pozsony, Köztársaság- tér 13. 5334—1 — Harc a Fridérirns-bélyeg körül. Berlinből jelentik: A Fráderioris-bélyeg miatt Hannoverben érdekes incidens történt. Az ottani szocialista lap az olyan leveleket, amelyek Fridericus-bélyegyel voltak ellátva, nem fogadta el és erekre a leve­lekre feliratot ragasztott: A levél elfogadását megtagadtuk, mert Fríderícus-bélyeggel látták el. Ilyen módon tiltakozunk a birodalmi posta mon- archisfa-propagardéja ellen. M?ut híre .jár, számos más köztársasági érzelmű cég is követni akarja ezt a példát.-----oo­’A z ungvári városi mozgó műsora december 28-álól január 2-áig Csütörtök: Az erdészleány. Péntek: Alom és valóság. Szombat és vasárnap: Uram irgalmazz! Művész,ETiRontoPM Képzőművészetünk válsága Irta: Tichy Kálmán I. Rozsnyó, december végén. Lenni, vagy nem lenni? — Háromszoros al­kalom parancsolja, hogy felvessem a hamleti kér­dést, — ezúttal nem is annyira közönségünkhöz, mint inkább müvész-kartársaimhoz intézve s kér­ve, hogy feleljenek reá, szóljanak hozzá, ha van még bennük életakarat és jövőbizás. A közönség majd felfigyel a mi eszmecserénkre, de első szükség a magunk megmozdulása. Szívesen vállár lom a hálátlan és gokban kínos feladatot, csak ne legyen az a sorsa, mint két év előtti cikksoro­zatomnak, („Sebek gyógyír nélkül”, P. M. H. 1924. szept. 21, 24, 27.), melyre árva hang sem válaszolt, pedig már akkor hosszú volt bajaink listája, melyet az elhanyagolás máig csak megsok­szorozott Ha most is némaság lesz a válasz, úgy annak a jele, hogy hagyjunk fel minden remény­nyel, mert magukban az érdekeltekben hiányzik a tettrekészség. A hármas alkalom: Halász-Hradü kollégám cikke az Újságírók Újságában, Fiache Gyula kollégám cikke a most megjelent Uj Aurórában és Flaehbarth Ernő dr. cikke ugyanott kulturális feladatainkról. A’ első cikk képzőművészeti életünk, szer­vezettségünk súlyos hiányairól szól, a második Szlovenszkó magyar művészeinek kívánatos és célravezető orientációjáról a harmadik minden szlovenszkói magyar kulturfeladatről — kivéve a szlovenszkói magyar képzőművészet ügyét Az elsőt — jelentéktelen részletektől elte­kintve, — mindenben aláírom, megerősítését és más szemszögből meglátását látom benne mind­annak, amit bét év előtti cikkeimben letárgyal­tam. Gazdasági leromlás, nemtörődömség, a vá­sárlóképes közönség elszegényedése, politikai és társadalmi egyesülések közönye a művészet prob­lémái helyzete iránt. Tegyük még hozzá: a kö­zönséget hivatottén tájékoztató s az értékeket ki­választó kritika teljes hiánya, a napilapok sovány „Művészet" rovatai, szemben a félméteres sport- rovatokkal, — olyan sajtó-piac, melyen az üdvös szerepet betöltött „ESTE” nem tudott boldogulni és a jóügy nagy kárára megszűnt, — a felelőtlen műkereskedelem vad elburjánzása stb. Utóbbinál érdemes kissé megállanl Művészi piacunk szervezetlenségét a jőszima- tu, fürge műkereskedelem már megérezte s való­sággal elárasztotta Szlovenszkói Olyan kis fészek­ben is, mint Rozsnyó, egymást érik a többé-ka- vésbé bizalomkeltő műkereskedők, álIRólagos „művészek” és egyebek. Selejtes eredetiekkel hamisított kópiákkal, elvétve „szolid áruval” is kötnek sürii üzletekei teljesen learatva azt a ke­veset, ami az itt élő művészek kenyerére jutna. Magammal megtörtént, hogy karácsonyra bemon­dott vevőimet egy váratlanul érkezett és „házhoz szállító” külföldi kereskedő ellátta, leszerelte. Hallottam a leggörbóbb gömöri begyek közt el­dugva élő kis községről, ahová elegáns, bundás, mosusz-illatu „művészek” robogtak be — au lón, 8 kiutat nem engedő fölényes fellépésükkel, a magyar művészet szent nevére hivatkozván vé­gigvásároltatták a község intelligenciáját. Tudok kollégámról, aki lenyomtat egy rakomány réz­karcot s akkor maga indul vele vándorútra. Mi­csoda szomorú perspektíva! Nem az a házalás, — megszoktuk már az ilyesmit, — de az a művész, aki ilyen házaló-körutra dolgozik, viheti-e művé­szi hitének java dokumentumait? Nem arra kény­szerül-e, hogy egyszerű, kispénzű, kisigényű kö­zönség kedvére gyártson sokat, olcsót, könnyen eladhafót? Vagy ha java dolgaiból visz, azokat is vesztegesse ti siralmas árakon? Kérdem, amit már két év előtt kérdeztem: miért nincs megszervezve — szakszerű vezetés és ellenőrzés mellett — a szlovenszkói művészek műkereskedelme? Miért nincs megbízottunk, aki a mi munkáinkkal járná Szlovenszkót s rendezne, ha kell, kiállításokat? Miért nincs kormánytámo­gatással és jóváhagyással megszigorítva, ellen­őrizve, lehetetlenné téve az idegen műkereskedők kártékony grasszálása? M'ért nincsenek repre­zentatív külföldi tárlataink? Valamennyi kérdésre azt keU felelnem, azért nem, mert magunk sem va­gyunk megszervezve. A J. V. IT. S. viszont, mely a kormány jóindulatával dicsekszik, nem mutat fel semmi olyat, amiből erre lehetne következtetni. Nincs vasúti kedvezményünk, nincsenek állami ösztrtnd:iáink, müvésztelep létesítéséhez nem kap­tunk államsenrélvt, nem mérsékeFk, nem szabá­lyozzák adóterheinket. Mindez bizonnyal e’érhefő, kieszközölhet^ volna, de senki n^m csodálhatja, ha az állam tálcán nem hozza elénk. Mi pedig tét- lünk már valamit tr*uvbnn? (Folytatás köv.'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom