Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-28 / 293. (1331.) szám
2 ^■oaíCfAT-M&íWAtJ •HtPT,aT> 1326 december 28, kedd. A csehszlovák belpolitika karácsonya A köztársasági elnök, csehszlovák politikusok és miniszterek nyilatkozatai az általános helyzetről, Sziovenszkó autonómiájáról és a minisztériumok Jövő évi munkájáról . Prága, december 27. A politikai napilapok karácsonyi számai ez évben ismét élénken meeszölaltaíták az államfőt, a politikai vezéreket és a közismert publicistákat, valamint közgazdászokat Első helyen kell megemlítenünk az érintett problémák szempontjából Masaryk köztársasági elnök nyilatkozatát a Právo Lidubam. ahol az elnök az általános békepolitikáról nvilaikozott Kü’ön csoportot képez a szlovenszkói problémáról tett nyilatkozatok e^ész sorozata. S vésrül ki kell még emelnünk a Národni Listv körkérdését az összes miniszterekhez az egyes reszortok jövő évi programjáról. Masaryk a békepolitika feladatairól Masaryk elnök a Právo Lidu egyik szerkesztőiével folytatott beszélgetésében többek között ezeket mondotta: — A németeknek a kormányba való belépése haladást jelent az állam nemzetiségi problémájának megoldása felé. Az állam és egyház elválasztásának rendezése kultúrharcot idézhet elő, de ez a harc kikerülhető. Az állam és egyház közötti viszonyt a tapasztalat és a kor kívánalmai szerint lehet rendezni. Az állam kormányzására és a világpolitika irányítására nem ele- gondö az osztályalapon épitett program. — De éppen a különböző osztályú programok teszik szükségessé a pártok kompromisszumát a praktikus kérdésekben. Osztályprogramot nem lehet azonnal ás egyszerre megvalósítani sem egyes programokat a többi program és párt rovására érvényre juttatni. __ — Azt hiszem, hogy mindenütt, ngy a régi, mint az u.i államokban él a béke utáni vágy. A fölhalmozott vagyon háborús íöléléso, a háborús kimerültség és általában a háborúval iáró tapasztalatok maguk idézik elő ezt a bókevágyat Nem akarom mélyebben boncolni azt a kérdést, hogy az emberek, amint ezt a militaristák állítják, természetüktől fogra harciasak és militaristák. Csak azt a tényt koJl leszögeznem, hogy évszázadok, sőt évezredek óta nemzetek és állatnak háborúval intézik el egymás közötti viszályaikat. S éppen ezért tudatában kell lennünk annak, hogy a harciasságtól a békességre való áttérés csak a békére való általános és céltudatos neveléssel valósítható meg. A világháború jelentőségét éppen abban látom, hogy a nemzetek az egész világon ennek világosabban a tudatára jöttek, mint va’aha. Ez Kö- zéoeurónát s különösen az ni államokat közelebbről érinti, mert ezen államok szerveződése még nem szilárdnlt meg. A habom utáni tapasztalatok mindenütt azt a meggyőződést juttatták érvényre, hogy t'sztességes, politikailag képzett emberek minden problémát elintézhetnek érvekkel, nem pedig az ököllel. Tudom, hogy gok ember van, aki a pacificizmusíól fél, mert azt gyengeségnek íartja. Ez azonban nem egészen jogosult álláspont. mert az állandó békében való élet is energiát, elhatározottságot és készenlétet fog megkövetelni a belső és külső politikai nehézségek legyőzésére. Van ugyan egy ngy- ncvozett siránkozó, vagy még jobban mondva1 nyafogó pacifizmus, de éz csak egyoldalúság, amilven minden reformmozgalomnál elő szokott fordulni. Sziovenszkó problémája a köztársaságnak jelenleg a legaktuálisabb kérdése s ezért számos vezető politikus felhasználta a karácsonyi alkalmat, hogy nyilatkozzék Sziovenszkó sorsáról, K ram ár Károly — örültünk annak, hogy ez a karácsony örömtelié® ténnyel fog befejeződni, azaz a Szíovenszkóval való megegyezéssel. A tárgyalások azonban elhúzódtak, de remélem, hogy uw fognak befejeződni, ahogy ezt a nemzet és állam létérdeke kívánja. A szlovák néppártnak kormányba való belépését nem lehet sürgetni. A németek belépése könnyebben történhetett, mert ez csak taktikai kérdés volt. A néppárt ellenzékieskedése nemcsak ellenzéki taktika volt. Sziovenszkó autonómiájának eszméje olvan erős, hogy más szlovenszkói pártokat is magával ragadott Az autonómia kérdése nem intézhető el egv egyszerű mogyetörvénnvel. Keresni kell art a közös alapot amely a néppártiak érdekeit is kielégíti, mert hiszen ők képviselik ma a szlovák nép többségét A szlovák néppártiak együttműködését arra kell fölhasználni, hogy az állam közigazgatási kérdését véglegesen rendezzük. w Ugyanazt a közigazgatási formát, mint ami!ven a régj Ausztriában volt. nem lehet j bevezetni, mert ez áltondó nézeteltérést okoz ■ a törvényhozás kérdésében. Szó sem lehet tehát arról, hogy ugyanolyan tartomány házakat vezessünk be ugyanazzal a törvényhozási joggal, mint Ausztriában. — Ugvan a békeszerződésekkel köteleztük magunkat arra, hogy Ruszinszkó ilyen törvényhozó testületet kap és ezt az ígéretet fel is vettük az alkotmánytörvénvbe. Azonban Ruszinszkó helyzete ^ köztársaságban rendkívüli, mert a csehek és Magyarország között belső kapcsolat sohasem volt (?!) Más volt a helyzet a szlovákokkal. A szlovákok gazdasági és kulturális viszonyai még nem olyanok, hogy Sziovenszkó teljes önállósága javukat szolgálhatná. (!) Az autonóm közigazgatás terén azonban már nagyban lehet teljesíteni a szlovákok kívánságát '— Mi mindig antonómisták voltunk és pedig nemcsak Béccsel szemben. A centralizmus elleni harc az állam iránti szer etetet is csökkenti. A kisebb területen való szabad munka ngyan lokálpatriotizmust idéz elő, de egyúttal háládatosságot is ai állammal szemben* nem értettük tpeg a Szlovákok harcát és a mi hibánk következtében nőtt és erősödött az autonómista mozgalom és a mi autonómiaellenes mozgalmunk idézte elő a csehek elleni gyűlöletet. A megyék nem adhatták meg a szlovákoknak azt. amit ők autonómia alatt Wallesz Jenő MUHAR BEÁTA Regény (24) <■— Az igazat megvallva, én nagyon csodáltam a bátorságát. —• Mondja inkább, hogy csodálta a szerelmemet És ha nem tudnám azt, amit ma tudok, másodszor is megszökném. Szép volt, nagyon szép volt a szökés. De hagyjuk a dolgot Ugy-e kedves kedves doktor nem haragszanak, ha én ma este nem rándulok ki magukkal. Fáradt vagyok és emellett meg nem tudom, mi vár rám holnap. — Azt hiszem, a kirándulás különben is elmarad. Az idő rosszra fordult, veszedelmes volna messzire menni. Magának pedig csakugyan jobb, ha ilyen izgalmak után kipiheni magát. A viszontlátásra. XIV. Som Mihály fél kilenckor ott ült már a rendőrfogalmazó sötét előszobájában. Pár perccel később megérkezett Borz Andor, akit Mihály nagy csodálkozással köszöntött —- Hát téged is kinyomoztak már? — Tegnap este hoztál? az idézést Igazán sejtelmem sincs, honnan tudhatják, hogy nekem is közöm van ehhez az ügyhöz. Te, úgy emlékszem, tegnapelőtt itt jártáL "Nem te szóltál nekik én rólam0 —■ Én? A világért sem. Van itt egy rendőrtanácsos ismerősöm, azzal beszélgettem. Megkérdeztem, hogy milyen következményekkel járhat az ilyen dolog. De téged nem említettelek. Azt hiszem, Beáta is eljön. — öt is megidézték? — íem. De itt akar lenni. Azt hiszi, így gyorsabban végezhetünk. Ar.dor, szeretnék tőled megkérdezni valamit. Ma dóira tartogattam ezt, de talán beszélhetünk róla most is, amig Beáta megérkezne. Andor közelebb húzódott Mihályhoz a pádon, mert az előszobában volt már egy-két idegen is, akik meghallhatták volna beszélgetésüket, ha b\n- gösabban szóinak egymáshoz. — Andor, te okos, müveit ember vagy. Nem veszed egyszerűen tudomásul az eseményeket, - hanem gondolkozol felettük. Szeretsz a dolgok mögé és a lelkek mélyére nézni. Mondd, nem találtad különösnek, hogy tgy leány, aki először lát téged, rászánja magát arra, hogy veled Pestre utazzék. Andor ez első pillanatban nem értette a kérdést. Nem trdia, hová céloz Mihály s csak lasean- lassnn eszméit arra, hogy a kérdés burkolt gyanúsítás. •— Mihály, nincs sok időnk a találgatásra és tapogatódzásra. Beszéljünk hát nyíltan, cszntén. Ugy-e azt akarod kérdezni, hogy Beáta csakugyan temiallad s nem énmiattam határozta-e el magát a szökésre. Mert az valóban különös, hogy egy leány egy ismeretlen férfira így rábízza magát. De miért kérdezel ilyesmit éntőlem? Te jobban ismered, mint én, Beátát, tehát jobban ismerheted az egyéniségét, jobban tudhatod, csapodár természet-e 8 kitelík-e tőle, hogy huszonnégy óra alatt kiábrándul-e belőled s beleszeret-e más valakibe. Én nem tudom, miattad, vagy ón miattam jött-e Pestre. Nem foglalkoztam ezzel a gondolattal, mert becstelenség lett volna az én részemről olyat feltenni a barátom menyasszonyáról, hogy az én miattam szökik meg a szülői háztól, ő nem szólt nekem arról, hogy miattam szökik, nem is viselkedett úgy az utón, mintha engem szeretne és nem téged. S minthogy semmi gyanúsat nem észleltem, nem is volt jogom megkérdezni őt, hogy ml az igazi célja a szökésnek. Lásd nekem csak eléggé tvzelegne, hogy egy ily szép és kiváló leány szerelmes belém. És én mégsem hízelegtem magamnak ezzel a gondolattal. Éij, az idegen, nem mertem őt ezzel gyanúsítani. Tiszteltem benne azt, hogy a te menyasszonyod. És miért is gyanúsítottam volna? Talán azért, mert először beszélt velem s máris annyira bízott bennem? Kedves Mihály, te megírtad a levélben, hogy ki vagyok. Meg riad, hogy a barátod vagyok, akiben megbízhat. Nem én bennem, hanem te benned bízott hát, am kor rábízta magát arra, akit bizalmába ajánlottál. — Ne gyanakodj, Mihály. Menj haza, üsd le a lakatokat és zárakat az ajtóiéról, hogy a boldogság belopődzhassók hozzád. Nem leselkednek betörők, dobd ki a vasládából a gallért, amelyről már magad is elhiszed, hogy a betörő gallérja. Nincs betörő, te vagy a magad tolvaja. Réz György sincs, az is te magad vagy. Te hamisítod a saját képeidet, ahogyan meghamisítod az egész életedet Ne félj, ne bTgyj a rémképeknek. Vidd innen az otthonodba Beátát. Ez a kötelességed. Vidd haza magadhoz és én még ma elutazom, hogy magammal vigyem gyanúdat és aggodalmadat. De ha nem állód kötelességedet. én a szemed közé vágom, hogy mit parancsol a tisztosség. Elédbe á’-lok és megmondom, hogy mt diktál nekem az én kötelességem. Mert nekem is van kötelességem Beátával szemben. Én beszéltem rá a szökésre, én vagyok hűt felelős ezért a lépéséért. És én váPaln! fogom a felelősséget Mihály indulatosan közbevágott: — TÍ szeretitek egymást, igen, ti szeretitek egymást Ezért állapodtatok meg a szökésben. — M’hály, egyikünk se tudja, hogy a más'k mit érez iránta. Sohasem esett szó ilyen érzelmekről, vagy gondolatokról. -£a viselkedésünkkel ae adtunk Wt egymásnak, hogy szeretjük egymást. Még a ssemünk pillantásával se vétkeztünk elleped. Én nem tudom, mit érez 6 és ő nem tudja, mit érzek ón. De akár szeret, akár nem, én eléje állok abb" - a pillanatban, amelyben te megszöksz kötelességei elől és megmondom neki: Beáta, maga az én rábeszélésemre határozta el magát erre a lépésre. Jöjjön, jóvá akarok tenni mindent. Feleségül veszem, ha szeret és ha úgy akarja. Ha nem szeret, akkor is elveszem és rögtői elválunk. * Beáta ekkor már ott állt Mihály os Anior közelében. A sötét előszobában, amely akkor már nagyon népes volt, nem vették észre, hogy Beáta megérkezett és hallja beszélgetésüket. — Ezt Is csak kötelességtudásbó; tennéd? — kérdezte Mihály gúnyosan. — Ne kérdezz többet. Vidd őt haza és *ta nem kerülök többó a szemeitek elé. Nem elé£ ez a megnyugtatás? Mihály ekkor vette észre, hogy Beáta a közelében áll Nem felelt Andornak és erre a hallgatásra jegyezte meg Beáta: — Mióta Pesten vagyok, egyebet se teszek, mint beszélgetéseket zavarok. Beáta szavainak hatása beleveszett a rendőrfogalmazó szavaiba. — A Som Mihály-ügyben Itt vannak a faiak? — kérdezte Szikora rend őr fogalmazó. — Igen, — fe.lelte Mhály. — Mind a ketten? — Sőt, mind a hárman, — mondotta Andor. — Mini a hárman? Talán Muhar Beáta kisasszony is itt van? — Igen, itt vagyok, —- mondotta Beáta mosolyogva és egyet lépett a rendőrfogalmazó felé. — Az urak Igazán kedvesek és figyelmesek, hogy ennyire megkönnyítik a rendőrség munkáját. Elsőnek Som Mihály urat fogom kihallgatni. Tessék befáradni hozzám. Beáta leült Andor melló és enyelgő hangon kérdezte: — Mit gondol, felkötnek bennünket? — Nem úgy fest a dolog. Különben az ördög bánja, ha fel is kötnek— Ennyire el van keseredve? Mi történt itt megint? Andor nem felelt. — Ugy-e rólam volt sió, mikor megérkeztem. Andor most sem felelt. ** — Maga szenved. Mondja, ml történt? Tudni akarom, mit mondott Mihály. — Nőm mondhatom meg. Ha megmondanám, csak árthn’nék maguknak és ezt én nem veszem a telkemre. Ne vallasson hát Beáta, hiába való az erőlködése. Beáta abbahagyta a kérd^zgefésf. A rendőr, fogahmró azalatt elintézte M'h'llvrl a személyazonossági kérdéseket, aztán rátért a szdktetós gondoltak. Ha továbbra is az eddigi utón ha* ladunk, uctv ez az államra igen rossz következményekkel járhat. Most döntő elhatározás előtt állunk. Remélem, sikerülni Jog Sziovenszkó kérdését elintézni. Hcdzsa Milán Erről a kérdésről nyilatkozik Hódzsa Milán dr. is, aki főleg arra mutat rá, hogy itt elsősorban egv kérdést kell véglegesen tisztázni, hogy cseh és szlovák nép egv nemzet-e vagy kettő. Politikailag 900 évig külön éltek, iev természetesen az egységet nem tudták feltartani. A nacionalizmus más és speciális volt ugv a szlovákoknál, mint a cseheknél. Arra kell törekednünk, hogy ez a két nacionalizmus ne távolodjon el egymástól, hanem ellenkezőleg egymáshoz közeledjen. Ezt elsősorban kulturális téren lehet megva’ósitani. Az egységes állam lehetővé teszi ezt a közeledést és egyesülést Hodzsa a zsuparendszer megváltoztatásától és a decentralizációtól, szóval az autonóm közigazgatástól várta a csehszlovák viszony végleges rendezését. Hlinka András Hlinka András, a szlovák néppárt vezére lapjában vezércikket irt a politikai helyzet szlovenszkói vonatkozásairól. Rámutat arra, hogy a jelen karácsonykor semmi biztosat nem irhát. Húsz évig harcolt börtönökön keresztül és ezen húsz év alatt sok minden változott a földön, megváltoztak az országok határai. A szlovák is megkapta a maga szabadságát. megkapta az államát s azóta a pitts- burgi szerződést is érfékteleníteni akarták, a turócszentmártoul deklaráció Is elvesztette fontosságát, a szlovák nyelv helyett egy uíat fedeztek fel. a csehszlovák zsargont. A szlovák ifjúságot rendszeresen elnemzetlenit^t- telfcék és elkereszténvtelenifették. a katolikusok vazallusok leitek a saját hazájukban. S most a kormány két tűz közé került. Az egyik oldalon állanak a szocialisták korrigál- hatatlan programjukkal, a másikon pedig a nvugodt nemzeti áramlat A szoc’allsták a forradalmi viszonyok alatt milliárdos vadonokhoz jutottak, kierőszakolták a sokmilHár- dós vagyonadót a lakóvédő törvénvt. az épjt- i kezési törvénvt. A munkanélküli törvénnyel I támogatják a lebzselést Most aaffv tisztulási folyamat előtt állunk — írja Hlinka, — A költségvetést már es évben csökkentettük 1300 millióval és az ni adóreformmal újabb 1500 milliót akarunk megtakarítani. Ha nem lesi kenyér, hogyha a szlovák saját hazájában nem kan munkát nsy hiába lesz minden autonómia javaslat s nem lényegéra Mihály az utolsó pillanatban megváltoztatta tervét. Éréi' \ mily szánalmas viselkedés lenne, ha alibit bizonyítana és eltűrje, hogy menyasszonyának megszöktetéseért más viselje a következményeket. A fogalmazó minden kérdésére megtagadta a választ. Nem ismert be semmit és nem tagadott le rém mit Egyszerűen nem felelt a kérdésekre. — Nem felelek, — mondotta dacosan, — tegyenek velem, arait akarnak. Az ilyen viselkedésnek semmi értelme sincs, — mondotta a fogalmazó. Az ön menyasszonyáról van szó, tehát kétségtelen, hogy vagy ön a seőktető, vagy legalább is részes a szőkte- iésben. Az ügy nem oly főbenjáró, hogy ennyire igyekezzék valaki szabadulni belőle. — Mondtam, fogalmazó ur, tegyenek velem, amit akarnak. Minden büntetést vállalok, de a kérdésekre nem felelek. — Nem lehet büntetni mlndadd'g, míg nincs bebizonyítva, hogy ön a tettes. Aki a büntetést akarja vállalni, annak a cselekményt Is vállalnia kell, feltéve persze, hogy csakugyan részes a cselekményben. —- Mégse nyilatkozom, — mondotta konokul Mihály. — Ehhez joga vap, de a szöktetés kiderítését ezzel aligha akadályozhatja meg. Lássuk, mit mond Borz Andor. A fogalmazó behívatta Borz Andort A személyazonosság megállapítása ntán megkérdezte tele: — Járt az utóbb! napokban Krakőban? — Igen. — A krnkól rendőrség távirata szerint Muhar Beáta szobájában egy levelét találtak, melyet főm Mihály irt a leánynak. A levélben Som M’hály azt írja többek között, hogy a levél átadója Borz Andor, ön adta át a levelei? — Igen. — A levői átadása ntin ml történt? — Tessék a leányt megkérdezni. Ez annyira az ő Ügye, hogy csak ő nyílnfkozhaf'k a för’éntokrc!. Hogyan képzelheti fogalmazó ur, hogy a nő magánéletét érintő kérdésekre egy férfi feleljen. Én nem tudhatom, hogy a nő mennyit akar a nyilvánossággal közölni. Nem tudhatom, mi kellemes és mi kellemetlen neki. Ezt csak ő ha’ározhatja meg, amit Muhar Beáta k'sas«zony az én terhrmre elmond. No folytassa hát fognlmrzó ur a kérdezést, tehát csak ő nvfla'kor.hatik. Én mindent vállalok, mert ngy sem felelek. A fogalmazó hivatta be. Kegyed a Muhar Beáta? — Igen. — Ttot született? r— Budapesten. Sziovenszkó problémáié
