Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-25 / 292. (1330.) szám

:rr 21 fí prágai Daliborka-toronyban, a cseh Dózsa György szenvedéseinek színhelyén A HnulzÁin egyik í égésiek esebb ziiga — A.kiiiek megárt a történelmi levegő — Egy közel hétszax­esztendős börtön borzalmai Prága, december hő. A'jiii, szárét. b: ráad algaín! ,a nprííbav az Prágá­ban háhk^őr-Ui ótíhíai találja magát. Egész Prága egy. -nogym'sU^sá&is kipsik&i, tele ótlooi épütetéikfel, kö:?jp3íóii’i fc'fiíyiyákfeáil, tórnycídktns!, ' patáin ás, öreg Mzákkniy 'dohos, • törteutölim légkörrel. Áz'ember- néSt pénP is keit ráülnie Wells i’dőg.Spjóre,' hanean csak néhány lépőit tesz Prága váfe-ift&lySk fctetcá- jáVól és máris bénáé vén a tróenötcdte-ürítenhbto- d'&i száásdban. Egy cteh Íróbaráf cm, átka, meMen-lég mágjegyezsve epéd eóibén. jobban jém éri a magyar iyód intet. mint jómüg&m, é~i hptafyseEaMt magyar könyvtárral di-ofí'í^d'néwk, mint akárhány magyar nj?gytir, ilyen kpá&Sdwá^ra legelőször a Hradzain Dáí1: barka nwfi fcádtyájátoíi vezetett el. A sóhajok tornya A; Daiirtforfca el,nevezést legelőször égy zénés- tánc-Cé 'Isávéééer hmnlöteátián láttatni kffitrya .s 'ezért azil gyunótőitatai, hogy Da-üborka a.'Mgbáoiem valaaiid éetebMtóm saépsvgés régi áaíláv boszorkánynak latoét a névé. Ezzel szemben ■ a. Dalá bodra igazában csali, egy egyszerű középkorú vár torony, sőt: bör­tön. És -ez már .kevcöbá csábító. A prágai vár keleti sarkán lévő koanor Dalá- bo-rkái az a nv&sodiSk Olto&ár építtette, akit Kun László magyar vi^éznl terítettek -2»e . 1273-ban. a ditnrkfuti csatoíheeőá Habsburg! Rudolf nagy örö­mére. A torony' épátóső maga 1258—57' köze esik, alapos renoválása^ pedig’ Ulászló cselt—khagya-r ki­rály idejében tőiként 1508-iban". Et'íőil az időtől ■kezdve a bástyatörociy már .kizárólag bcríönnek teszflá'lódott, És5 lakója. (tragikus ■ n-evené-tespégü ember volt: DáMtoor lovag., a cse h töri énelem Dózsa Györgye, áld mindössze tizennyolc eszten­dővel előzte meg a magyar Dózsát, öróla nevezte él a népim csuda az eredieídQeg várgróíi baistyánaít' mondott erődöt •Dailborkának. Az üt ól-só vendége pedig ■ egy térjgyiíltkoe asszony* Mária Terézia .ko­rából; aki ugyan élve került ki a kicdwor falaik kö­zül,-de az, áteílt borzalmaiktól megőrült. Ki tudja, ködben hány balálrakinztát,- sze-rea.- oséíl'-en earuber sóhajtásaitól rísszban-gzatiúalk ezek asz öles, lmugíompitő falak? S nem voltak-e köztük j magyarok is a közös magyar—cseh uralkMck ide­jében : Zsljgwond király, a zsarnok király. s a rossz em'iélícez'eíü V.'László' alatt? Például ' a'kkoritan, árölikóf Mágy-aárország teendő nagy ' királyát, ’ .Má­tyást is-; kéri y^ervendégségiben. őrizte az aranyos .Prága.'.' ( ’ V • 1 A .^örtónetmi levegő” .. Belépünk a ’ yárgiiőfeágSa''tfdTaiFr.a. Jobbról. tó- tdKbas -bi|tSt^ateranyte' szemközt' nagy* .ódon épsiilet-. iőájb, a-váoiagy-oik egykori háza, vasrácsm*, sötét ábÉáikofk, csupa M az egész, az 1555-ös é Vizáim ásíilt le: a homlokzatról. Komorság. Ahol állunk, az udvar közepén volt felépítve a vérpad. Ezen a helvten dolgozott' a hóhérok véres bárdi® « a bakók öles pallósa. A lébem .alatt fur­csa hangyák bizseregnek. Mosolygok, de odóbb- megyek néhány lépést- Különös érzés vérrel ön­tözött földön állná. Épp olyan, mint amikor az ember a temetőben sárra lép rá Az udvaron már eoítean . csszegyü/lekeztüník, elegen vagyunik,. hogy ^turnus" tehessünk és meg­nyissák előttünk a Dalibcrika. csörömpölő vasajía- ját. De a sokkulcsu porkoláb valatoogy soká vára­koztat magára. ...... Összeverődő kiváncsi társaságunkban egy da- Kás termetű, de savanyúiképp ókuMrés delnő fog­lalja el -a parancsnoki helyet. Ira'táskája tiisztete-' tet parancsol. Bfetesán'< valami szoedent honánya tesz, vagy pedig valami Szloverezkóra vezényelt ioarcias polgári iskolai igazgatónő. — Oly bájos itt, — mondja. — Keblemet, , úgy ; áthatja ez a- történelmi levegő. Most már- feteaöyos,. hogy tanárnő. Amíg a porkoláitite i-gy hadar, mégnéze-m a falat- De nem látom: tdiieded tele wm ezernyi bokarcolt névvel. — Nőmi un sr'uli’.orum. — jegyzi meg nemzet- közű nyelven barátom, Lesújtó lö’d láng csap az amazon pápaszemé- ből felénk. Éppen a rxvit kaacolfá a falra. Hopp. ■tehát ind latinul. Ergo tanárnő A halát kamrában Emiéit a társaság a gramofentemez-beszédü vezető fiigsccny után a lépcsőn l'eboosáifkoaik a ha- láíikiamtéba. Udvairiceam előre akarjuk engedni a möffiséríéíí táhiterxé. — Köeziöniöim, —■ r-ebegi egészen sápadtan .és olvatag lírád hangon. — Az idegeim nem birják. A gyomrom ... . És visszamaradt. A MláEasaBra 'a kiuzókamra mása. Trl is négy ablak fcelytén négy cella van. Az egyikaiek egvái- íallán' nincs semmi ablaknyilása, a többi ívskcraitó- san valamicskével világosabb. Ebben a négy cél- iában tartóárodtek az éhkaűálra itéBüek. A kivég­zés srínját’ákát úgy rend esték a d erek elődeiig hogy lehetőleg négy baláftraátéBit ember volt bent a négy cellában.. A s'ötéteb'b zárkában lévőt a kiitü- zötit időpon tban el övezették, ünnepélyesen elbu- osu2$atták a világi ”, levetkczfiették és a derekára kötött céigakctéikl a cella közepén lévő lyükzxa IceresztüiL l'eboéiséitio’ták a sóhajok .gödrébe, amteiy egy hővel padlóztál nagy. sötét üreg. Kijáratá f«iKe niifics, alá egyerpr idekerült, élve nem jii- tbít ki többé. A felső nyúlás, el neon éritető,' mimét legalább négy méter magasságban van. Az ide !c- boosáiíott ember addig őrjöngövt, amíg a fejét a fal kövein szót nem loccsantó'in, vagy addig-várt kö- ■nyörütefro s halódott,. nyöszír-gat, amíg az éhség­től végelgyengülésben H nem Szenvedett. A többi három kaiéi raiíéi'tnek pedig éj jel-nappal hallgat­nia keltett' ezt a szív ívható haiálmursikát. S ez a zene mindig eltartott jó néhány napig. Bele le­hetett őrühiii. Ha az első deliliV-ens végre mógiis el hallgat óit, akkor következeit; a második g a borzalmas $Zer- fartés megint mepnYmétiödíii. Ha ez a második halálra Ítélt nem akart az első hulla társasága báni kimúlni, ugv éiiketett azzal a kényelemmel hegy* előd.jért a padlónak egy négyszógtetes szőkébb nyi-i lásá-n a torony alatti iméfly .verembe dobhajfa. Ezen a lyulkwn át az oszló e-nvberhullákból term/c-t szelesen dcgletos brz áradt felfelé. De ez bozzán tartozott a dcigoik rendjéhez. Ilyen lógkco-ipen ólt. és halt meg e falak közt Dalibcr vitéz, a csehek Dózsa Györgvte. Még nvoet. 1b a középkor dohos szagát Iebellik ezek a kcró-cr kőfalaik. Tüdőmre és agj-amna nehezedik a levegő. Steösünk a szabadba. , Még egyszer a porkolábné ' A petriroiáhné azonban íenyegetőteg utunka? áillija. Mit akarhat ezzel az anrazóni pózzal és el­szánt a-rcMf-ejeaéesel? Az egyik kesében a kulcs­csomó, a másik tenyerét kinyújtja és azon egy egytkoromáis csillog a IMhcMiiáiyban. Hát persze Ad obuli'-. Igaza van. Meg is érdemli a pénzt' azért, hogy innen JáfePsozit. Mindemkl öríüjöa, hogy' ilyen olcsón szabadul a halál egykori torkából. El- vé-.g'fe élni kell a porkolábnémk is. A külső ajtó megnyitásánál megint öső-zetalál- fcorí'k a tekintetűink a tanárnőével, aiki lefurrázot- laai. faltesápadiian távozik. Ba.réte»m• kajánul mosolyog: Ennek is elég volt a töc-íénelml levegőből. Darvas János. 6 ■' 8 r g Naponta este fél 9-től nagy atraVciós előadás, jjj Minden kedden, csütörtökön és szombaton ^ 8 £-í dé utón 5 órakor társeíagi tea. AJ I . ’ . '1 i? Könnyek Irta Gőraöri Jenő Rázza, hintástíía a vihar a felhőkeí Sósat, keserveset, feketét, vemheset; É« kergeti őket Csakis az édeset Ismeretlen tájak ölébe, Hviijtdigetik saját maguknaík. A iratán engedi, sírják el jajukat. Pataknak, folyóaak, embernek, tendernek' Tépjék ki bajukat Sót gyássjíat kevernek, Ismeretlen emberek fölött. A könnyek testéből rér pereg. Tépik is a felhők s hullatják könnyüket Be artán megisszák az édes könnyeket .. S minden sós könnyüket S ragyogó mennyeket Másaknak éltébe hullatják.. Küldenek embernek, pataknak, \ fi piros nyal Irta : Hercieg Gábor Salandra hercegnő durcásan fordította el sző­ke fejecskéjét és kényeekedve gügyögte: Piros uyulat akarok! Pici, piros nyalat! Fiatal férje, Obumil herceg karcedzétt, hatal­mas legény volt és csodálatos nyugalommal tűrte a kis boszorka szekatúráit: — Olyan nyúl nincs, szivem. Van barna nyúl. van vöröses-barna is, de pirosat még nem terem­tett a jó Isten! i — De én olyat akarok! Pirosat, mmt a pi­pacs! Pipacs-piros, pici nyulat akarok! Alcarok, akarok, akarok! Obumil megkísérelte a hercegnő kívánságait más irányba terelni. — Kívánj' magadnak apró majmokat, sziriai ibriket, nialáji papagályt, grönlándi pingvint, szaKárai gyikot, — bármit, ac-erzék neked. De né kívánj piros nyulat, szivenp mert olyan nincs. — ó meghalok, végem van, ha nem szerzel nekem piros nyulat, most, még mielőtt feljön a hóid! Salandra hercegnő keservesen sirt, pityergetf, nyöszörgőt!, s Obumil herceg, — bár szokva volt az ilyen jelértetekhez, — megijedt, hogy az asz- szouy, valóban bél ebetegszik, ha kívánsága nem teljésül. Salandra csökönyös siránkozása végre még az ő csatazajban megacélozott idegeit is re­megésbe . hozta. Kínlódva, idegesen szaladgált fel . és alá a palota márványos, aranyobeliszkék­kel díszített folyosóin. Az elefántcsont girlandokkal kirakott elő­csarnokban ódasurrant melléje Agála, a . kis cseléd. — Mi bántja telkedet, szép fekete herceg? — kérdezte félénken, alázatos nagy-nagy szere­temmel. (Obumilt fekete hercegnek hívták, mert haja és szeme oly sötét volt, mint az acélos ében­A tegbf2fc^bb * és íéjpenyhébb \ csokoládé ' \ hashajtó i Fllerakat: 1 VMs Kák ?^8y j Bratlslava 1 fgy v'ib« ínj a.íttKí. 1 ■innmtioiut^aMd H'tjuy, í fa, meg. a teste i$ báima' ’ volt, mint a dió olaja). | Obumil nem átallotta- nagj- tdnjáb'an a • hü cselédnek elpanaszolni bánatát. ‘ • — Feleségem, a -hercegnő piros, nyulat akár és én olyat nem tudok szerezni. Sir, jajgat és engem megöl a bánat, mert nem tudom kívánsá­gát teljesíteni... ! A kis cseléd kétségbeesetten ráncolta össze sápadt gyennekhoinlokát, s majd' meghasadt a szive, mert gazdáját szenvedni látta. Agala, a kis fehér cseléd, • ugyanis halálosan szerelmes volt a nagy, fekete hercegbe. A szobából most újra' fájdalmas zokogás hal­latszott ki. Obumil arcán kiütött a veríték. ­•— Segíts rajtam, Agala! — mondta. — Sze­rezz nekem, piros nyulat. Mire a hold feljön sze­rezd meg nekem a piros nyulat I 'Agala áit gondolta ekkor, vájjon hogyan. is tudna- ő olyasmit 'véghezvinni,’ alíiire a hős herpég sem képes.. . De azért nem szólt semmit. Bús- bánatosan húzódott a sarokba és ret.t.enete&en fájt apró szivecskéje, merthogy gazdaurát szenvedni látta ,.. ^ A nap már hányát Jani. kezdett A nagy, vörös köreiig ráesett az Alburz hegy sziidacsuesrírá, mint a kardjába dűlő fogoly vezér,. s v'é'rszjiiij fényténgerbe árasztotta a hercegi palotát. ' ... Obumil herceg pedig ekkor már ajkát harapdálta tehetetlen fájdalmában, dühében. Ve­ríték lepte, el homlokát, a -szája sifjje hegyesen legörbült, mert bélül a lelkét úgy marta a bánat. 'Egyszerre Csak odakúszott hozzá Agala, a kis cseléd. Szeme különös fényben ragyogott és má­moros szerelemmel borult a fekete herceg élé. — Én szerzék neked piros nyulat, fekete her­ceg... Neked, neked szerfek piros nyulat. Obumil hihetetlenül nézett rá. — Hogyan? Honnét? Miként tudsz te piros nyulat szerezni, kis cselédem, Agala? . — Azt nem szabad elárulnom, fekete herceg. Csupán arra kérlek, adass nekem egy fehér nyu­lat, s mire feljön a hold én pirossá varázsolom! . Iziben megkapta Agala a fehér nyulat, mely-' lyél aztán bezárkózott’ sötét kis vackába. ■A napnak már csak,a hegy mögül feltörő vénöigárai látszottak ki és Salandra hercegnő egyre hangosabban vísitozótf, sirt, jajgatott. —- Meghalok, ó meghalok, ha nem. leér. pi­ros nyulam, mire fgljön .a hold! Obumil remegő idegekkel futott Agála ajta­jához és bekiáltott: — Lesz-e piros nyúl, Agala? — Lesz, fekete herceg, — hallatszott hal­kan a válasz. • • ... A nap utolsó sugarai ’s eltűntek már és Sálandi'a hercegnő' uj. hevés jaírcszélceléshe kéz-.’ détt. Obumil megint odassalatü Agak ajtajálioZ: ! — Lement már a nap, hallod-e, Agala?. Lesz-e piros nyúl? — Lesz uram, lesz piros nyúl, — hangzott a válasz, de ezúttal még halkabban. Obumilnak is feltűnt ez a hang, mely olyan volt, mintha messzi tájakról hozta volna magával egy eltépett szellő-... j • Beszélj csak, Agala!... Mikorra lesz meg. a piros nyúl? , — Mire... feljön ... a hold .... Ekkor aztán a fekete herceg egyetlen ököl- csapással bezúzta az ajtót. A szoba közepén ott feküdt Agala. Karja felvágott eróből szép, piros vér csurgóit a nyuLra, melyet ölében tarlott, s melynek csupán az együk hátsó lába volt még fehér. ; — Mit teszel Agala? — kérdezte a megré­piült herceg. Piros nyulat akarok . neked adni, fekete herceg — Obumil letépje ..ruhája ,szegélyét és gyorsan bekötözte a leány vérző, karját. \ Ebben a percben belülről, a hercegi lakásból, velőtrázó sikoltozás /■hallatszott:. — Ott jón fel a hold! Á hold! Feljön már 03 nekem még nincs piros nyulam! Obumil felkapta a- nyulat ‘ és berohant hozzá- . — Tessék, itt a- piros nyúl! — lihegte diá- dalmasan s a nyúl hátsó lábát, mely még fehér, volt, tenyerében tartotta dugva. Salandra hercegnő tágranyilt szemmel bá­mult a csodára. Egy percre még a szépegésről i« megfeledkezett. . . Aztán uj szeszély ötlött az eszébe. Affektáíva, kényéskedve vinnyogta: — Nem kell! Nem kell nekem a piros nyúl! ó, én másmilyennek képzeltem! Nekem olyán_ kel!, melynek az egyik lába fehér! OhumÚ.* szive megdobbant, mert úgy érezte-, a sors végtelenül kegyes volt hozzá, amikor, a nvul egyik lábát fehéren hagyta. Gyermekes, diadalmas ujjongással tartottá Salandra elé a nyúl fehér lábát. Hanem a női szeszély leleményessége kimé- rülheteflen. , ... ,, ^ : i J^aíatjiírájv!^xóégnő Jelúuzta ..té-Káf szémöldö- két, s art mondta- Igen, igen, ez fehér. De a többi lábának zöldnek kell lennie! Egy legyen fehér, a többi pedig zöld! Obumil • holtsápadtan, a haragtól remegve állt az asszony előtt. Aztán nem szólt • semmit, i hanem szép csendesen kiment, Agalához. Az .ál­lónál fogva emeltó fel a kis cseléd fejét, két -te­nyere közé vette azt és sokáig, kutatva nézett an­nak hűséges, odaadóan ragyogó két szemébe. Most. egyszeriben megértett mindent. És az erős férfi, nagy szívmelegével mondta: — Szedd össze a holmidat, meg az enyémet; is, kis cselédem, Agala. Elmegyek innét és te is jössz velem. Nem kell nekem többé, Salandra her­cegnő... És ez a tied, ezt neked adom. A . piros nyulat. amit szerelmes szived vérével varázsoltál, pirossá. •- ­Agala földöntúli boldogságtól remegő arccal, könnyes szemmel nézett fel a hercegre. — Nekem nem kell a piros nyúl... Csak. te kellesz nekem, csak te egyedül, fekete her­cegem ... Vöröslenek a Szajna-hidak Csak azt érzem, hegy este van. A fák és lángok elmerültek. a Szajna szép iivcg'áléken. ati kell érezzem este van, , mert észbontóan nagy a fény s a kedves- nagy, gyémánteső korban vöröslőnek a rubino<k. A gyémántok s iéjjokik káznak ráhnllnak minden idegenre, de a vörös í-éöy ha míáraid, büszkén őrzi á szent vizet; nem nés se föl, se jobbra, balra, csak lázas fejét boldogan belehajtja biis tükörbe. Fehér és vörös oszlopok párosadnak a kékes mélyben s az egész tüzes boldogságra nrint ájzott nyilak úgy borulnak a bíborlámpás köhidak. Leülök egy kis karcsú padna krbelyre tárt váró szentekkel: szóttermi, lassan vízzé válók s bennem, mint messzi égi párok, ugv ringnak a fény oszlopok ... ■ Urr Ida, Táncolt fsj&i mái* üveg paci lést? Volt ön roár körülragvo.íva a legesodssbbb vüá(jüási effcUlwsoltkssí? b'ronyilra nyual Ezt a úiillölib újdonságot isiin tje és aV-rthcii * CristaS-.-stS-^tSSrorücci** feövéfriST, Psrsf*®. ‘■V^^^nüió 290 . .SagBrfsxsf©5'1 — ^:űV>%^ f 7 jcrok .il rmn-1------------ -^VJV ' T-t - ' f*»<. . 1928 détwmhír szombat. A porkolábné kalauzol Ebiben a pillena rban kutesc-k zörögnek, zár flpaitifan' §'-nyűitja• is. eioitünk aa' ajtót — a porikó- Sáibuó,.- ajt-'i • a -né-yénét sakteal szeli-debb ifcüifeejti asszony. Üj'ból ziár teaft-an. kuteéök cBcifömpölnek: az ajtó bé van. csukva m'ögöt-t'üflik. Bent vagyíin-k. a Dali>b©jiks| ketetpcójiébeh. A pcTfenlábné aásBonyság, amint illiüc, elszedj íőlün-k a betepásúrt járó obuí'u- soffiát .Mebetíinik bel jebb; Az am'azéh'fermeUi. ta- nár-urő elől., líűp-c-gó fa,lépcsőn mégyüidk fel s bent vagyúaik á börtenbsni’Á pt^koiábné ütíeti'bangón kezd badáiT.á. Fümccdjá a ledké-jéL jía már talán Mzenharm-adsz-or. Nem heJHgatofc oda, mogszámilá- loan a jetenjevcíkie.t., tizenhármán vagyunik, hátibor- zöngat-ós félhomály. A p-orkölábné .csehül badar s közben arja. gccdcf, hogy az udvarou uj obulue- tutejdónescik várnáik, .sicístok, kérem. Dallbor ,hegodiije:‘ — Négy abiki&füUte az citeö farban — meséli a porkoláb"1 mnközben a kral-o?cőikal geszáétaiíáil —, ez volt. a n'-gy ceiki. Köt lépés hosszú, egy lépés sz-'l-s .»’<;] lehelt benne állni, de kinyujtózná írem, tete'-.í’iú.ri'' még- kevö.:il.ó, 'ült íq^cóíit DaJiíbv r., A kö­zép-.'-"! veit a ktezékc.ir.'rá, E iw-lycn huzfiást ,,be- gtedi''?'e:‘ a pribótőek. Köteleikfioei l-eikO'v'é-!'k kezelt ég tálát ős a köteteket -c^avaraipsiai megiesmive. a teste! Lc-gyrl-ko erővel k/áteló bnz'.áik es váloga­tót Ü'ia-étesT] vaiiteináte'a ’iríA-nte'.f ',k. A ..hegedűre" hu7/ró\ mfigl-fnao-il ember hőgg>".á't, «TfeOí!-r«c-íd. jajga­tott. u-2h '! ogy o rr'Hikiek á^t teóndíáik ’Wéte: „Inin a szükség megteirloite D'l: ílbríi'ii a hüg'-d-:i- flzópv." J-incn ered a-arrk a mes-’te. kogv Dateterr a í'el’á'ábari nieeij-aniite bejted/lllui és jájékivuil ujeg'mbAo a IcrOffiY r-! > ir.^n.őíf fölt. Ebben a ft)~•' ’ ' , t '-iH a !;•'(>ír, - ; , .nVt ■ y-" '.<■ I:.11',''.'soue­br'T i [ ; ’-' i /ló yai-at a egv.h s>z siátincíkiaá ró*' 7/óra"(l)c.v hí é,i |:k.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom