Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-25 / 292. (1330.) szám

r percről percre dühösebb 6 piszkosabb hullámokat j votrve aza-kga-tja a partot irmon is túl te,. .. beteg- j eége —, moly túl érzékennyé tette amúgy is

' birsüké kiköt, újból jelentkezik s már nem is tud Q higgadtan tárgyalni a túl tisztet©tlennó vált sötét í_ akkak/kal,,.. felesége viselkedés©, ki már-már a '* flörtölő® terére lépett, lerontva vele a papaék

e köriM fonódó nimbuszt,... az erdész gyakori

k látogatásai... elb. s képzelődő agyába pár pere ‘ alatt úgy ugráltak be a sötét, ijesztő gondolatok-.

0 mint cséáde® viza tóba azok a csúf kecskebékák, ^ miikor megzavarja őket vallani, úgy, hogy távoljáró e gondolata.it követve, féKiangon morogva kezdeti r önmagával beszélgetni:

•j — A piszkos paraszti... Engem Kottay Já1 nőst, ki Utrecbtbeu is?... s nagyobb nyomaték 1 erdész?

—- Kekünk szöksz János? szólt vissza az

okából a földre is■ köpött.... olt leszek!...

— Én? De,.. Dehogy! — felelt zavartan —- 1 csak hangosan gondolkoztam. Tudod szokásom egy idő óta, különösen azon gyűlés óta, miikor, ezak a gyönyörűséges mákvirágok annyira kihoz- J tok a sodrom bél, hogy megf eledkezve magamról s arról, hogy palástom is vállamon van, a liégal-' jasabbat, L'ógos kurátor uramat kiteseálcelísm a, templomból. Érzem most is, hogy nem helyes fe cselekedtem, de ... hát az idegeim! ... És aztán .

, nem is tudom má van ©sekkel? Ez, ' fetc*.

' tisztességes, megértő emberek vfe : ; . .

Minduntalan belém boManck, mfe . dór

bánóinak..', a terembá®!iibet — ír : ■; r, mfe

tettek a múlt éjjelek valamelyikén? .• ..lö-fek az egyház pincéjét s megírlak egy Lordé borii... Most aztán nincs gazdája s ha szelők, ói vagyok a hibás, mert most nincs törvényi... Azt mondják , s szinte szálló ige már: „mirt harcoliunk?*’... Kötelességeiket nem teljesítik! Hallom — innen is — onnan is a suttogá-sókat, hogy fizetni nem keli,... éljen meg a pap abból a 15 köblös földből!... Eh!... Barátom! Keserves pálya lett az enyém s azt az időt, amelyet 12 évem át tanultam s meg kettővel küKúldön ni egpó-i oltom, inkább etezáníogattam volna otthon, most legalább volna valamim,... de igy?... Megöltek,... tönkre tettek,... jó, hogy fiam nincs, mert képes lennék megfojtani, nehogy olyan pályára lépjen, hol a fenséges néppel közvetlenül kell érintkeznie. — Reszketett már fölkevülléssben 6 türelmetlenül morzsolt szét pár könnycseppet, melyek nem akarva is cda fűitek bánatos'szemeibe. — Egyébként — leien áldjon meg szólt s kézfog m cél- i kül befordult a kiskapun, künnlxagyva az erdés-f és feleségét, kik megdöbbenve nézték a düh és el- kesered-ejtség ekkora heves kitörését.

r*- Látja Dunay: ilyen Ö!.., Úgy sajnálom .1 szegényt!... Szenved, nagyon szenved ® kezeli I összejőve, mint egy fájdalmas Madónnakóp nózélt I fel az égre s csukló hangon sóhajtott; ... csak a j j^jlep...tjóikem.. adjon egot, hogy.,é, [ j

Nem fejezhette bo, mert’ az erdész moh ón, h türelmetlenül, rekedt hangon vágott. ,. ;mi- közben megragadta a nő kezet:

— -Én meg elválnék tőle s fiatalságomat, sefti- i ségemet nem kötném egy ilyen roncshoz, ki előbb-. I utóbb a Schvareerba kerül s ahhoz mennék aki... 1 Jó estéi köszönt cs elcorant .1

* # «

1926 december 25, szombat

A legfmomwbb ajándék

c

Reming^on

JPoréafele

Bruce generális is ezt liasználta tibeti és Hymalája expedíciójában, továbbá Ammundsen északi sarki utján a „Norge"* i * * 4 léghajón, a „Baden-Baden* Flettner rotor hajójának első tengertuli utján és a sinnélküli vasút amerikai és európai utján is és a legdurvább bánás mellett is a legjobban bevált, ami csak nagy- szerű konstrukciójának köszönhető. :

FKéjc a gép ingyenes és kötelezettség nélküli bemutat s t

Remíngíon=Irógép G. m. b. H.

h

PRAG IM Celetr á 35, Tel. 228-7-1 Pílsen, Jungmannova 15 Bratislava, Grofilinggasse 24 Olmíitz, Úl. 28 fi na 2 Niira, Podzámská 63 a

BRŰNN. Panská 12/14, TeL 1186 jReídiénberg, Scbiossgasse 8 Mabrísdb Osirau, Pfívozská 3 Zílina, Horny Val 134 Kaschau, Mlynská 2

Uzhorod, Bobranského 2

Fi veronál

(Elbeszélés, irta: áliskolczy Endre.)

Az utolsó hó'te iisfuíoiit a Fiptafeh-egy oldalá 6 Hsat a alacsonyabb, mélyebben fekvő szántóié dákra száz, meg száz apró tavacska rezeg a n'aj sugárban, s néha éppen úgy csapják sosmelnkb a vakító fénycsóválkat, mintha pajkos gyermeke tükörrel iiagerkedneaak velünk. A bíbicek osopoj fosán húzódnak felfele, éles vijjogással kergetv ■egymást a -lenvegöbsa;... a gólyátok eárgásáöl levelei már bigyerednok a zsombékok bövén-ál fentebb a hegy kábánál, hol a sárga homokot má IkiCujta a szól, gyeppé siirljsödöü a kigyóimgyme Apró gyermekek ált is ott ás, r-ágyteézjábon állv kuitüi'nak valami után a szűrés keteénybotkrok aljái r egyhangú zsongással dúdolják:

JMcgszck'-lt a béka,

Nem jó a bcbéaka ...“

— Szinte éledek — mondja a hala vány arci fiatal pap — karjába karcJló, fel elégének s kezed fflek széles Iecdölióétóvél mutatja: néad... akái ITcvIancIúban!... Ez. a szép hi&gytömb .. arra, í gy&nyca-ü sik. .. s a megmozdult természet!.. Hidd el, hogy ilyenkor alkotni, teremtem tudnék mintha léten m1 ladeahaéóságának szele . érintene s csaknem ddtaömi szere írnék, vagy repülnij, mini ezek a fehér madarak szabad, gyors íveléssel... Nem érned Te is?

Nem, — mondja az, az unok lélek unalmas harigjá-n —, csak azt érzem, hogy fázni kendek 8 hegy uiíálaíos itt miiodaiu!... ezek a bűzös mocsarak ... ezek a mcszDtos kölykök s ez a kopasz hegy, amelyen szép erdő helyett ezek az unolma-s szőlősorok áskonaak s fuj... az a mocskos cigány megint tőzeggel tüzel... Gyere haza János!

A fcrli arcán idegesen gyors váilínoás rebben át, mely az imént élénken csillogó szemeiének riadt -tekintetet ad, arcáról eltűnik a pirosság, kezeivel kapkodó mozdulatot .tesz, mint akinek lábai dtatt hirteteu emelkedik fel a föld.

— Igazad van, menjünk!... Különben is nem

jó! érzem magam, ezsdüfök.. ...

■—Megint?! Már újra? Édes Jánoskám — mondja d'édelgeiő&n siimulva hozzá — ne gyerekeskedj, hiszen nem akartalak felizgatni, c&ak — tudja Isten — olyan keserű hangulat lapéit meg, amin nem is lehet csodálkozni — 6 fályolozoü hangon fol-yía-ita: I

— Egész téCB szobafogságom, mig Te betegen ■feküdtél!... Ástam mig Téged jókedvre hangolnak hollandiai emlékeid, engem nyomnak az enyéim, mert tudom, hogy örökre elmúltaik s k cser ütegemben száz év súlyát érzem magamon.

— Menjünk el kunén Jánosom!... Eszed,;

tudományod városra pr ed estimái tak. — Idegeid, mxlyeí- ezek az undok parasztok tönkre tettek, megerősödnek egy uj környezetben s én is élni fogok. A 'társaság,.. á emimMz,a kidturélptlj’ Mig itt?... Tyúkok üilfetese, osirkók gyalázatos| csipogása,'a kurátor köpködésa-s szemtslen biaa-1- mankodása eanak a sok ravasz aluknrk, akik után órákig kctlil ■szellőztetnem, mig az óháj- olajszag vall'bogár, n képárölog-nak azokból az alacsony' szobáikból. ••. t

Tovább i® folytatta volna, látszott arcán, mely rózsásan pirult ki e píllu-natban, de hirtelen s heves mozdulattal férje kezéhez kapott, ki szájába | cn'Jüót egy adag orvosságot s fanyar ábrázolót ölíve szárazai le is nyelte. j

— Megint vcrcaál'! ... Az az T-sbemve-rte Veronáit Tönkre teszed magadat vele! . Miit mondott' az orv-cs? N-om azt mondta-©, —■ s ajka sírásra görbéi, hojfy csak szükség eee-öón, mikor aludni akarsz vedd be -s Te ... • v I

— No no Err&ckám, no si-rj, nem alszom él s a nő fezét ajkához emelve szilárdabb hangon fclyjaóta: már is jebban vagyok; hiába, nem tudok nééküDe ólri s bebesz-Sem magamnak, hogy ez gyógyít, csillapít!... Sz&méiwl barátságosan si-mi- t-cóta végig a n*Dt,... ceék arra kérlek, hogy n« l’égy ol-őttom szomorú, mert ez rettenet esen fáj nekem, fesz annyira szer etilek.

Eked ülte k, taCk hangon 'besz-’Oigetve; a jövő terveit szőivíik, mély mindan lépéssel egy-ögy ujalbb pempás virággal lett ékesebb s úgy bori- toiöa be őket, milcí ez a kékas alkony, mely vódő- Bátor gyanánt terűit el a falu apró házai fcí'öiíf, ame-lv felé közeledtek.

Még gye korábbak ■ 'kitek m erdész látogatáirai s.aüilg muloöt ©1 ©gy esüa, bógy át ne nézete vcCina Kollayákhoz. — EÍcszer©tettel hordta a birefe-t, amelyek egyre nyuigtailianátóbhck lettek. A kormány nem tudja tartani magát, itt is ote -is engedményeiket feli tenni a szooial istáknak; az ételm-e- zés s az ország eká/tasa írtad nehezebb, a nép hangulata fekozatosan pqprüoásatb; Q ji§ k-énytelen .vélt a szögi erdőben minden árverés cdfilcüfl átengedni egy erdőpésst a követelődző gacdálmak. — Az uraik, bivatalnekek, pa-ock -gyülőit lé váltak előttük.-.. Kalászon-a• jegyzői elkorgoteék, mert a hadisogóly ktes'iíá®j kö-riil hibát láttak.

— Sajnállak Téged is János — mondja egy este- Kolíayiiak — a kurátorod igen hangos, nem lehet •csrii’tein.ií, ne'gj'cn ellened van.

— És Te honnan tudod az efféle híreket — kérd szí © ©p'éson? Te közöltök vagy s Téged n©m bántanak? Csodálatos, hiszen bs is, jobb nadrágban jársz, mint ck s Téged talán sasrötaék is?...

Egy-egy ilyen idege® kitafedás után rendszerint óit ,hagyta zz asztalit. Meöt is nyugalomra

Á temető sarkán, hol fényeero taposott gya- -l-ogut vs-zet az árok partján, szótafcnul lóp&geítek egymáo után. A közeli házacskáit apró abiakni fv.rgá® bizonytalan fényedvolbat sugároztak Ki a gödrös, sáros utcára. A nagy nyárfa maflc'jt, melynek barkái, mént a.prö barna cescgők mozogta.lt, — mig sajtelmrsan süvegeit közüVjök ,-a tavasz, enyhe >/4:kője, — pifennii ‘ álltak meg, mikor a hegy felől, a „tetve® báró" vedlett háza m-eltől, pusiká- yal - yükón, toiákfeant az erdész « örömmol üd- .Vczööíe Ókat: ■

— CsétkclOm a jceaét. Nagyságos Asézonyccn.! Szorvusz János! Megengedik ugye, hogy hozzájuk sre-gődtam? Leg-Iább seg!tóégére tekétek a Nagy-. - eágC’S asgzcqynak, mert a kondásak háza . előttit vesző dcl-mesen nrigy a pocsclya — ez-clf ,s az, -cisézoiny- hez csati akcuaílt, ki előbbi szomorú hangulatát feledve, barátságos BMOsH-yaJ nyújtott neki fezei e csevegte-t -csev ag-zta, mázt egy kta , ö-nsgoborzólf toka madár, moly c®‘k most 8Z"bódult ki valami pc,tacs gyccnrk -morkáből... Mjről?... Arról, ami a kigícrmiéana'ceetb, hogy milyen rettentet esen. un akna® -ez a falu,.., hegv itt meg • felt őszülni ir/odea embe-.neik; ho'^y Ujágo-n.yfnéazek vannak, de rém érhet bemenni, mert a viz elétafö'.te az o«rí'.fíV!t*t.. •, te tat? besnő’teik, irtetha vatem-i öröm fiMCé'e vdlna őfxet, úgy neki fra-raodték, hogy Jósikán cl,a"''rvtáil: a p'”'ol, ki mta hatilotta, ugy-n a ,,á/rviz“ «crv"kat, de fiscgefpogVI r-'-m -te fe--i-,vo •kfrYif'Üc. p~ját. ímjnoru rrr-:- ö~ta'Vn b*-T®... A '•-•’l'n.Vrj f'r'i'm't- J - •— .. B - n r te fer’-rr ».o « .Viivr-ri

véres hálerrú után, (mely mint az áradó folyó

tárt, abba az egyszerű kís szobába, moly ne® ©gy pokróccal- kter'í-tef-t ágy v-clt, ©gy bairmöufum 8 a íalálccn vastag fekete pepirckoa ezüstös betűkkel biblicá idózotek. Szemelt végig, járfaitto rajtuk, ;©gy©t-fe!íőt. gépiesen el i® olvceotit: „Aki az Úrban bízik, soha me-g nem csalatikozök"... „Ha szeretet; nincsen bennem, olyan vagyok, „ mdri a zengő -érc és pengő oim.balom“..Majd leült a iharmániuml’oz s lágy bangón óackelaii kezdett örumeg-át k'-sérv©: „Utald Uram mutasd meg'’... aztán felállt, kozoit csszebév-e magában imádkozott .•s 'kfeküdt. . é,

ők k'it-en benam-arad-tek még;,az erdész -égve a vígasztalán vágyóitól, hevitv-e affél a tűétől, melynek tóét fajta lángja van: a gyűlölet és szerelem lángja. GyCI-öüisitaz iránt a beteg ember Iránt, aki útijában áll, aki talián sejbi is már az ő ezere- pót, melyet nem restellt magára vállalni önzőén aljas- célja elérése érdekében akkor, mikor itt is ett te dteerétgetiie a'Zt a fTiaijt, amelyre di-dalcnasan ;fcg — talán neon is sokára — virradni az a nap, mely semmivé teszi amazt, s karjanba dobja ezt, akit szüreteit oltCintattan vággyal. Szikrázó, emészt ő szenvediéTb-el beszólt :

— És Maga sör és ezt az embert siratta? Ezt a ronrot? Aki megharagszik... eintgyul, bemegy aludni s itt hagyja- mamát velem, aki vele szemben az erő, az élet ,va-rrvck,... aki érek magáért?...

Eras'fe!

___ N-e k:-si-ór‘»en!___ Váljanak el, mjg

n'

m kteő,... szteem, miind'n'''ui a ..nrirhé!... De etetve, mert nőm .bj-om tovább,..« Vb-ogi’fit «-z

rsn!»"i,in».......... véétai ureg-imrn-emi&gíek, mintha

he

ves benső zokogás iromegíetné.

A papné büszkén egyenesedett f©!-. Arca ..sápadt volt, szemei .a könnyeken Kerosátül is hidegen celHogtok, megnyoanta a lámpáról lecsüngő csengőt e a belépő kis cselédnek látszó- .tagos közönnyel adt-a ki a parancsot:

— Lidii Világíts a folj-osón, az erdész ur haza akar m-enni!... e míg a lány. kiment, az. .erdész dühtől sápadt arccal ugrott fel és resdlceteg ajakkal, nyomott hangén szólt:

—* Hiába kőid!... Hiába dob Jd, holnap újra jövök e mig büszike egyenes tartássd indulni

készült-, a papaiéból ezakgaíottan törtek, elő aiz el- fesered’s és sértett büszkeség szavai: .... .,1

— Tudom, mert aljas, aki képes kihasznál mi férjem icár.iá gyöngédsigemet, hogy kimőJjem az izgalmaktól... Távozók!...,

* »■ »

Valami szülét,csnap féle volt Koltayé'knál; bor is került az. aeatalra • s az elköltött sz&rénv vacsora ulán Kdlitay maga is feoocialga,tolt, derüliebb hangon be'Szél get ett. Jobban érezte magát; könnyűnek, mintha nehéz iidércnyoniástól epabódult volna, tréfálkozott az erdöaszó, meg a tanítóval:

— E! fog -mutat, mint a füstkarika, majd meglátjátok ! Semmitől sem félek. A nép neon olyan áltat, m'nt tj gondoljátok; nem vetkőzheti le emberiességit, hogy egyszerre « minden oh. nőikül azok elten forduljon, akik eddig jótevői voltak. A kommünnek volt talaja Franciaországban, da nem itt, hol mőg a kondás is logikusan tud gcxadol- koariií. Tudjátok mit mondott fegatap, miikor a' mezőn (szóba ©reszkadtem vele? Ezt: „— scse vót, még a Tlsztclete-s uram, hogy a dteznók parancsoljanak a kondásnak, meg nem is l-esz!“...

Vidám kacagás csendült fel az idézett szavakra, csak az erdész nem kapcsolódott be a hangulatiba. Lelke vagy . nagyon távol járt, valamiféle rongyos nép között bujkálva, vagy nagyon ia közei, mert szemel hol cs'l-logr-ák a főj tolt gyűlölettől, hol borongva méláztak a . fc°-rfot, ámint Koítayra, vagy fetasögóre . tekintették.. -... Vatami terv is fogcmozbiaitott agyában, mert hirtelen, mint aki biztos szavainak hatásában, gúnyos hangon szólj a paphoz, miköoben merően ránézett:

— Jó, jó. János osak feküdj 1©, mert látom, hogy m'éfgint rorsnul vagyl ...

Szegény Koltay ijedjen nézett rá * akadozva válaszolt: •„ , ,

— É ... én? dehogy!... Talán láls-jk rajtam?

,..Té ... fénytag rosszul vagyok!,.., És valóban látoZblt, hogy párul, sáoad, gyors válfozápban s res-fetve nyúl a pohár után, bógy egy kevés bort nyeljen le. Rosszall lelj az idegesek föleimében. Felesége, mig gyön géden d'-éd Éllgettó, si mii get fa gyöngyöző hcmlofet, az fgd-'vsz arcába fúródó tekintettel -ezt Tátaotet mordert:

— Gaz''ml©r vagy. te tetőlő! talpig; valóban ; padiig ernylj en'lit:

— Ne.cstaélten,rossr ytaerj.- ri?i!;j rrtate isommi 1 tev> 1.T'-\ie •(?■ f'"--; ..Uw:rte -r**”-"r)H',n 'érte ^'.Várá hwij'tol't.a fejőt, tuűán azért te, hogy ©lőlörő köny- i

: nyelt' élrejtse férje -előtt.

i Az érdész azonban folytatta, amit megkeedett • bebeszélő érővel ©zólt:

— Nem kellett volna azt a pohár bort ©em meginnod, miikor tudod, hogy’ árt a® egészségednek ! ...

Győr® egymásutánban peregtek le az események. Koltay lerázva magáról hozzá eianulő feleségét felugrott s tágranyi-lt szemekkel kórt.:

— A Veronáit!... g már ott is volt. Az ©rd-'sz otthonias biztossággal vette elő a szekrényből s egy pohár vízben átnyújtotta neki, ki hirtelen mozdulattal átvette, azonnal megitta azt s csendesen a díványra ereszfed ve nyugodtabban ült,

— Maira dja jak!... Nincs semmi bajom!...

A tanító távozott, az erdész várta a veroná! elmaradhatatlan hatását. Csend lett a szobdtan, nyomott erőszakom, csend- Kívülről behaltajszoit az éjjeli bakter hosszan elnyújtott tülkölése, mely a lefekvés idejének jele.

Öim<*, nehéz esőcseppek kezdtek kopogná a

bezárt abtaktáblákon s hallani lehetett, hogy a bádogosatornán mint zuhog le a viz. . Senki se beszólt, .. a test itt volt, de mintiha mindegyikből elszállt volna a lélek s elkalandozott volna valahova messze... az álmok országába . A nőé; kiszabadulva a sáros falu haüli'ábó! kereste a várost,'a ragyogó ivlámpásos korzót, hol a tov--m- ■ hanó párpk között ott látta önmagát s férjét egészségesen, boldogan .v, Az er’Ósaé: kavargóit m’jxt egy p'szkosan örvénylő folyó.... korcsmában könyöklő rongyos parasztok között, akik ti'ntei-ö’ag hordják a rongyos szakadozott ruhákat, mintha niegf&rbőzöf't lelkűket, hordanák, vl'sc’aék kjyüC, akik talán éppen őt várják, hogy vigye nefek ■azokat az izgató híreket, amelyektől olyan vómt- jó-slóau csillognak ttesze a Véraláfutásos szem-'k s szorulnak ökölre a retkes mosdatlan kefe’:;... szép kényelmes lakásában, honnan csak ery hlinyZíott: ez a puha meleg testű nő, kinek 1 ókét még most sem ismerte még s férje irányában tanúsított gyöngédségét is csak a belenevéi't erkölcs utolsó s kélségbeesétit erőfesteféséneik hitt-e, mert lehetetlen, hogy a duzzadó erő s a fé<rP sé!g mellett a romot szeresse;... a pep pedig tényleg ot,t járt a miadont feledtető álmok'bo’dcvg bonában,... aludj azolck-al a meg-megrfteeáŐ moz- d-utajolakil, melyek az Idegek vergődte-M, de egyúttal a mély lejhargtaus álmot is jele :'k. Mindketten felébredtek az á’om csórd•*« neszére.., Kpyaypó k-taő szemekkel nóoett szomer’djára n halkan kérte:

— Távozzék Dunay!... Ni no? értelme az itt

maradásiak.

A viicsrG'fojtott szenvedély v'hara n'Tl-a Hat alrtit ziuvott át a« e’af.'sz leiké® s hajlói la kii b-cüöle

a Icjomtetott .su'i'O'A'5 onávalf:

4— Apilv népi szólók, n-m!... Hr.rgarsón!.., TTtól;'ó'. k!?'óvVteni, bofe rzóo'-n m»gn rrjr"’!...

A ’'® Volű-r '. -'i1.---,'iM-i I-’-V-V'*. .. w éa

• ki k

szítom, mert.., magva nviatit szi|om « Léc jót

22