Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-25 / 292. (1330.) szám
1926 december 25, szombat ■wSCMíMs*'' w "WWi at> 13 Semmi. Két ember állt egymással szemben,! egymásra szoruló, egymást éleire segítő | nyomorék. — Karonfogva mentek haza, katonamóri lépést tartva s csodák csodája a kQfön-kuJön felemás lépések kiegyenlMőuíck, az élet szabályos ritmusát verték ki az aszfalton. © « $> Pár bét szorgalmas „munkában" tolt el. Csodálatosa,n kiegészítették egymást Johamn Mayer acélos izomereje és Philip Dubois fürge, kitaláló leleménye. Napról napra jobban összeszoktak, megszerették egymást. Éreznék, hogy egyik a másik nélkül lehetet-! len, az élettel csak kelten, együtt tudnak i megbirkózni. Fájt nekik a külső világ zajgása I a háború tenger-viharának meg nem szűnő; hullám verése, a németnek is, a franciának : is egyformán, de a belső fájdalom miatt uern! lusták gyűlölni egymást. A gyakorlatok j szünrtei alatt közösen bújták a lapokat e, nrntea szivük is egyéforrott volna, a francia-1 nak éupcnary fájt a retorzió, mint a német-1 pék. Nem beszéltek róla, kerülték a szót, hogy a beszéd, a lélek felelőben kfegverrneíke ne 'zavarja az élethez szügséges belső összhangot — Te! Nem faWkozlunk mi már valahol? — kérdezte egyszer a francia. — Néha úgy érzem én is, hogy ismerősök vagyunk. De hiába kutatok az emlékeim közt, — nem emlékszem rá, hogy egyszerre leltünk volna egy kondícióban. — Hiszen egyforma volt a iriétier-nak, nem valószínű. De... másutt... Te... kérlek, — hol sebesültél meg? — Én kérdezte a német s valami homályos sertelem nyiladozott a lelkében. A chateau thierry-i csatában, julius 18-án. — Rohamoztunk... Ellentámadás... Vad, eszeveszett harc volt. A józanságnak vége! ___ Vi tt a szenvedély. Egy emberről álltaim szemben. Kezemben kézigránát..... Lőtt közelről, tiz lépés nem volt köztünk. — Talált... Iszonyatos fájdalmaimban sújtottam felé a gránátot... Csak azt láttam mév, hogy ő is elesik... Aztán már csak a kórházban ocsúdtam föl. — Testvér, — írni egymást tettük nyomorékká! Én voltam az. Julius 18! — Chateau-.. Thierry ... kézigránát. Én - vakon lőttem..a baliábamat úgy temették, el, mint' hősi halottat., — Nem haragszol? — Kérdezték mind a kelten. Nem felelt egyik sem csak zokogva -borultak egymás nyakába. — És azóta még Jobban szerették egymást, mert ugv érezték mindketten, hogy nem maguknak tartoznak az éleitek de mindegyik a másikának. iriétier-nak, Te ,,. kérVégire elérkezett az első fellépésük napja. A budapesti „Néparéna" nagy garra-I hirdette a soha nem látott, eredeti, páratlan attrakciót. „Rádiusz és Dódiusz!** —• „A kétfejű rendőri" — „A mexikói esed árterek." A közönség feszült figyelemmel várta a színpad függönyének szétnyílását. Oldalról jönnek. Egy hatalmas termetű rendőr bő köpenyben tempós, nagy lépésekkel, —- profilból csak egy látszik. így masíroznak a Grieg „Ünnepi indulójának" ütemére a színpad közepéig. Ott szabályos előre arcot vágnak ki katonásam, s akkor tűnik elő a — két fej. Más semmi el nem árulja, hogy nem egy. ember mozog a színpadon. Katonai gvakor latokat végeznek, mint egy fegyelmezett test. A jobb kéz kardot ránt a balkéz által szorított : hüvelyből. A trükk csalódásba ejti a közönség naivabb részét, a csodálkozás moraia fut végig a tömegen. — Egy tolvaj lopőzk át a -szkon, leunrik az arénára. Lovat hoznak, • nagy, széléshátu muraközit. A kétfejű rendőr- utána, lóra kap egész szabályosan, balláb a kengyelbe, a jobb láb átvetődik a nyeregkápán. Pompásam ürk a lovat. A nehéz állat groteszk fürgeséggel hordja hatalmas terhét. A irt vaj fut előlük, de utó1 érik, a kétfejű rstteer leperdül a nyeregből, megvasalja a br.öost s diadallal visz! ki. -- Tapsorkáu zug föl a padsorokban, nem akarja elengedni a- csőd ti. Mázsáik jefenet. A kétfejű rendőr ott . posztói megint az ulcosrrkon. — Egy utcalánya siet át az úttesten. Az egyik fej meg- '•-botránkoz'k, a másik vágyakozóu vizslat utána, összektilöntöznek. Az atre fin tor ró mi- nrkála jelzi az egy-tesíiben lefolyó vihart. A balkéz a jobb fejről a jobb kéz a bal fejről le'-U a csákót. Az egyik a nő után akar futni, a más'k megáll mereven, mint a megtestesült köfelessértudés. Huzakodnak. nem tudnak kerté szakadná. Végre megfen az eszük s megegyeznek, hogy szét ,operáltatják masukat. Egy pápaszemes orvos lön az u'rtn. kézében müsrortáska. M'v»á,!Pitjáik. Megírta ~ya rá-/rzák, wt rkaimak. Az orvos elővesz egy ne^y mészáreskést, előbb a. köpenyt hasit ja kellé, a két kéz, mint egy spanyolwk Márai Sándor uj verseiből: Magyar emberek Irtózatosan régi fennsíkok tavaiból maradt valami a szemükben Keverve azzal a hetyke fénnyel, ami oktalan revolvert ad a Kezükbe Nem jók és nem rosszabbak, mint más; csak visznek valamit magukkal Európa, Ázsia, Afrika és Amerika országijain, amitől nyugtalanabb a levegő A halálukban van valami a vadállatok gőgös szemérméből És ahogy elnéznek a fájdalom fölött, azt nehezen értik meg persze A francia légió őrmesterei, vagy a német idegorvosok, — Mindegyik ég egy kicsit és tűzveszélyesek és levelet ritkán hagynak maguk után L konsulátusolc költségén temetik őket cs a halál oka ismeretlen ... >......... Négyszögletes homlokkal, orosznál oroszabban tudnak bandukolni egy ötlet után De cigánymód dobnak el családot és barátokat, ha berúgnak a kávéházban Mert izgatottabb a levegő, ahol ők vannak s a nyugtalanságuk közös A padlásszohák kétes zsenijeinek gyertyalángjaival, vagy a Stromboli Céltalan vörös dühével éjszaka, ha kövekkel döngeti a fekete eget És mindennél, ami reménytelen erővel lobog ezen a világon s emészti önmagát NyavalyatÖrős dühhel korlátok és civilizációk között: De egészen hiába majmolnak ángliust, vagy párisi selyemfiut. Mert a szemükben visszamaradt valami irtózatosan régi fennsikob tavainak Csillogásából s úgy égnek el néha a világ pusztáin, mint a pásztortüzek A szavukat az isten se érti már és elkallódnak valami ködben Veled és velem és öregapánkkal, mert magyar emberek vagyunk, Emberek, magyar emberek, a ködben testvéreim, véreim és testeim. fl pincérek ebédelnek Délután négykor mentem el a Café Presbourg előtt, a pincérek a vendégek asztalainál ültek és ebédeltek. A Boisból jöttem és haza, akartam menni, minden különösebb meggyőződés nélkül, mert soha nem biztos, melyik cim az igazi és hol az otthon? — — (de itt vár a kutyám, s rágja azt a faolvasót, amit Jeruzsálemből hoztam, s egy arab az egész él«tét leimádkozta rajta,) — — (milyen kék volt a tenger és éjszaka hideglelősen álltam a hajón, mert ember vagyok és megadatott nekem tudni az idegen szenvedésekről is, amiket egy helyesebb módszerrel meg lehetne talán valamennyire osztani) — — (de erre már csak szkepszissel tudok visszagondolni, mert például egy bostoni milliomosasszony spleenje nem ugyanaz, mint üveget fújni Speziában reggel hattól délután hatig, s nem tisztelem a lélek nátháit és nem mondom többé, hogy a gazdagok is jók,) — — (mert nem jók, hanem gazdagok.) Nincs semmi positiv, csak a szenvedés. Mindenért meg kell fizetni. Csak a jóságért nem kell megfizetni és a szenvedésért. Ezt mondogatta m magamban, — : : •- _ s nem hiszöttt többé azt, hogy egy szép könyv tud agy fájni és komplikálni egy lélekben, mint a pincérek lábán á tyúkszemek, — —• ezt aztán nem hiszem el soha többé, ~ — egyebekben virrasztók a világ fo’ött mert Isten gyufaszálat adott a kezembe, amivel tüzet kínálok mindenkinek, aki egy cigaretta erejéig feledkezni akar, — — mert egyébhez nem értek, szent Antal, könyörögj érettem, — — de a pincérek délután négykor sáppadtan ültek a vendégek asztalainál a vörös szilákon, nyakuk köré csavart törfero aggyal és ingujjban, izzad tan és szótlanul, s ebédöltek a bepiszkolt lokálban ujságpapiros, szemét* kihűlt zsirszag és megalvadt dohányfüst közepette, — egy közös tálból ettek és savanyú szag csanott ki az utcára, délután négy óra volt, az Eifíel-toronybau egy hölgy hamisan énekelt lengyel dalokat, forgott az egész verkli és a lakosok túlnyomó része meg volt győződve a szisztéma céltudatos helyességéről. — . — s minden ebédek ize felémelygett a számban és minden Lázárok éhsége a gazdagok asztalai előtt megcsavarta a gyomromat és minden idegen nyavalyák és kétségbeesések könnye buta idegességgel kicsorgott a szememen. falat tartja a széles köpenyeget a műtét elé. Az orvos ott pepecsel egy ideig, végre eldobják a köpenyt s testhez feszülő trikóban ott áll két tökéletes -emberi test, csak féllábon. A hatás iszonyú. A nagy tömeg ujong a, meglepetéstől, csak a páholyok közönségének szerül el a szive a megcsonkított tökéletesség láttán. A mutatvány harmadik része aztán a két ember artista múltjának feltámadása, hihetetlen ekvilibrista, szertorna mutatványok, mintha a két művész meg akarná vigasztalni a sajnálkozókat: — Nem az szerencsétlen, akit megnyomorít az élet, csak az, akí maga is érzi a nyomorúságát. * © * Az első hatalmas siker után két efeváns úriember vacsorái a ligeti vendéglőben. Senki sem venné észre, hoyy nyomorékek, a tökéletes tnüfeb nem áru 1 ja el az Igazi hiányát. Étvágyíakmul turká’nak a pompás vacroráfcrfn s kényszeredetten iszogatják a jégb'-hütctt fart:őrt. Tufejdonkénén mi bajunk van nekünk? — kérttezi a feancfe?. — Nem tudom... Valahogy fái ez a siker! — Bort? az erotteriség, hegy rö’-**~ni tud eev nm"csonkított törten! — Nekünk nem rrkus-rtan mutogefrim-k c«?y. márt. a crtolom rták rtőtt! — F^m mulatság ke^nn^. hogy legy:*r»k barbár femeg számára, de tiltakozás a háború ellen! — Ne bántsd, testvér, a háborút, feleli a másik mély meggyőződéssel. A háború nem választja az emberiséget, de összehozza! ' — Ezt nem értem! —■ — Talán meg tudom magyarázni. Magamról veszek példát. Ha nyomorékká nem leszünk, ma gyűlölnek egymást és kitérnénk egymásnak, mert jólétben élnénk s nem lenne szükségünk egymásra. — A háborút, a gyüföfetet a jólét szüli. A gazdag ember gyűlöli egymást, mert irigykedik. Hidd el nekem, hogy a mi nemzeteink gyűlő1 sége ma csak ideig óráig tartó. Ne adj Isten, hogy jólétbe lendüljön az életük, miefett a nyomorúság le nem tompitea a gyüfefeíet! — A nemzeteiknek szükségük van egymásra, mert — mi keííeu is, — kiegészítik egymást, az egyik az erejével, a másik a szeremévé1, de ezt a szükséget sohasem találhat?a meg ön- magáben senki, ha fői megy a dolga! — A nyomorúság hangolja össze a le’k^ket, a szükség fogja kibékíteni a nemzeteket s ha egyszer össze‘ognak egy, közös munkára, megismerk és megszeretek egymást! Én csak azeit vagyok szomorú, a nagy sik°r után, csak az a hiánya a lelkemnek, hogy ezt a n; ta.nu'sá~űt nőm kürtölhetem világgá minden előadás végén! Te, az nem lenne iö, — fer,trte a másik, a tömegnek sznenfenw^rtés krtl. nem tanúfeág, az első oréd’kócfed után tonofezná- nnk színműíró1! L étert. terv igazad váci, de erre az ígarsá.Tra. maguknak kell rájönniük az embereknek! Négyszázkuométeres fi Lm; Budapest—Magas látra Ujlálrafürod, december hó. Ilyen telet, ilyen havat, legalább Magyarországon és Budapesten, mostanában csak a karácson., ra feivatlm_olt kirakatokban lát a szem. Es az ember öriil a hónak, a fehér átváltozásnak. Még a legmorózusabb is szimbólumokat érez, mikor elnézi egy percig a hulló pelyheket: az ég tiszta íellegei költöznek most le a földre és el.a- karják a sár omoruságót. ... Tántorogva fut a tátrai gyors; sok a kanyaróié Aztán: Poprád! — kilépünk a meleg ko- cs ból és megroppan talpunk alatt a fehér föld. - önkéntelenül a hegyeket keressük, régi barátainkat, akikhez most oly nehéz ellátogatni; és az » erős december- boldfény szürkéjében kísértetiesen dereng a Nagyszalóki, meg a Lomnlci, meg a többi, jobbra és balra, fehéren ós lenyűgözően: az első pillan’ás hozz. juk repül, a nagyságos kegyekhez, akik nemcsak szemünket, hanem a táj minden vonalát szinte magukba rántják-tor- nyozzák. És a tátrai villamos, — emlék szenek rá? hogy . bőg és dong 's duruzsol! Párás ablakain át kémlelem a tájat, a lejtőket és — fekete telekhezszo- kott, fáradt utazó — f ók-Szi bér iában érzem magamat, boldog és önkéntes száműzetésben, gyermekvilágban, mesevilágban, élő karácsonyfák között, közelebb az éghez és tu! a földön, mert hiszen a hegy lelkileg is felemel, Mindé' , hol állok meg, hol szállók ki, hol kezdem a telet. Nekem tetszik a hó, tetszik ez a színjáték, a Tizenkéiórás Utazás mozgőképsoro- zata, amit a gyorsvonatból Pesttől idáig látunk. Csakugyan, mily nagyszerű és hatalmas ez a mozikép: nem 10.000 és 20.000 méteres féüyszalag, mint a legnagyobb filmekről h'rdetík, dicsekedve, hanem 400.000 méter hosszú élet: Budapest—Tát- rafüred! És sietve hozzáírom a nagy film főmunkatársait: rendező: az Úristen, a díszleteket festette: a Természet, forgalomba hozta: az Emberi Munka és Zsenialitás, elrontotta (egye6 részeit):, a Háború é« a Politika. Szóval Ujtátrafüred. Vagy menjünk tovább? Széplak, Csorba, Lomnlc? Nekem igazán mindegy és ami a szomorú pénzt illeti, hát barátom, gondold meg, hogy a legvacakabb moziban Í6 van belépődíj. Vagy talán okosabb lesz a többit holnap- ra halasztani és bolnaputánra, mert a villamos már továbbrohant és visszhangom fenyvesek közé vitte úszó fényburkát a fékét e-fehé- éjszakában. Nézd, az ott lent, Poprád, onnan jöttünk fel, 1000 méter főié- A kemény, érces levegőn át, amely kiöblíti tüdőnket, szüntelen hunyorognak a város lámpásai. Földi csillagzsinór az elhanyatló A kék derengésben. Azon túl az Alacsony Tátra, sö* \ tót szalag, szirilén régi jóbarát. Itt meg a házak, a tél cukrozott villái Erkélyek, ablaktáblák és a ge* rendázaí bordóbarua és kék vonalai a félhomályban hihetetlenül megszépítik ezeket a kopott, fehér falakat Amott meg egy sötét kolosszus, az uj szanatórium, villogtatja nógyemelefsoros üvegtetőit Festöbarátom, aki az állomásnál várt, megérzi mit szeretnék: karoníog és sétálni visz. Valahová, még feljebb, az országúton, csak azért, hogy ne pusztán a ma megtett pár száz kilométer fáradtságát kelljen ma éjszaka kipihenni. — Szerencséd var, — mondja azután, mikor megállunk a harmadik szerpentinen, — szerencséd van', hogy épp ma jöttél. Különben, az is szép volt. Az a köd. Három napig irtózatos köd ülte meg a völgyet; kizárt, kiemelt bennünket a világból, mint egy szigetet, az egész Tátrát... Alattunk a felhő égett, m'nt izzó öntvény, a napon. Néha feljött idáig is, és éjszakára visszahúzódott. Még bennem zsibong és bizsereg az egész utazás, és csikorog alattunk az ut, és csattog a szöges bot, ós hallgatom, ahogy beszél: vendégleső, csen- gős szánkók, kuesmás parasztok, ródli és sok kipirult arc, dérlepte bubifrizurák, —5° az árnyékban és + 20 a napon, és álomszerű fehérség, és alakok merülnek elő a ködből és visszasápadnak a szürkeségbe, és alkonyi pirosság a Nagyszaió- kin, és áígyult ablakok és tetőle, káprázatos sZin- variáciok és felhőtorlaszok ' sétája, karácsonyi várakozások, és a szobalány azt mondta, hogy do fiirdöszobi, és egyáltalán a magyarok, meg hogy az erkélyről milyen nagyszerű hallgatni, az energikus napban, amely nyárba öltözteti a fehér telet, a tetőkön olvadó és csepegő hólé-nmzsikát, a csatornák zengő pattogását, amitől egyetlen zenegyár az egész palota, és a havon megkékülő árnyék, és mindaz, ami piktort és embert itt érde^ kelhet. Igen, meri ha nem kilátásból és tájszépségekből áll is az élet, azok számára, akik idejönnek, mégiscsak ez a legfontosabb. Félórát csavargvnk, össze-v'ssza, a roppant táj közepén. Mert itt igazán mi vagyunk a világ közepe, élő emberek a barbár hegyoldal fenséges csöndjében és nyuga'inában. Hátunk mögö't Lengyelország. Dél felé. arra, két határon át, Budapest lehet valahol, és Magyarország. Itt a Tátra, az ezeréves; a tízezer- és millióéves. Itt áll a mozdulatlan időben, de lábai a régi földbe gyökereznek. Rajta semmi sem változott. Alatta pusztulnak és születnek a ne^ck, üzleteket körtek és háborúskodnak, kivirágzanrk és elhervadnak, mint rss~el a fü, ós újra ktviritanak. Rajta semmi sem változott. Az ut;-fiim időtlen jelenbe ós örök bókA%. ségbe dermed. Lent a völgy-ben és a két Füreden apró emberi fények. A hó, a ho’d bará'Ja. meglé'szerezi az ég fényét a földön, és tompán, de foszforosan i vilkig a sö'éfkék és te’jes éjszakában. Hegyi, pata- l kok 7”<rnak KthrtaMsnul. Föfetfpk az enteerteten világűr. És szinte i hallani a csillagok sercegését. Szabó Lőrint.
