Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-25 / 292. (1330.) szám
12 ^K®SM-.A\\<il£AR*HIRLAIJ 1926 december 25. szombat ■IIIWH amely egykor az Olajfák hegyén a Legnagyobb vattaira nehezedett és Bach kezei reszketni kezdtek. Mert nagy volt a feladat, nagy és súlyos, hiszen az Olajfák hegyének nagy tragikumát kellett eljátszania. Nem merte a kezdetet megkezdeni s egy kis szünet állt be. .4 miséző pap már bevégezte monoton litániáját és az orgonának felkeltett volna búgnia, de Bach habozott. . És a habozás eme pillanatában megnyílt az ég és Bach odafent az égben Orfeuszt látta lanttal a kezében. Barátságos nemtők, az C ■ ■- nemtői vették körül és hallotta a lan ~ ■ Ottrusz as örömet játszotta, mig Bach ült az orgona előtt és a lent térdeplő ! ■ • • szivei megismerték a dallamot, zene isteni küldetését. Nem volt e.U- ily balzsamszerüen varázsolta .volna dokká és dallammá az evangéliuma:, most ez a fiatal orgonista tette. A meg,. : ■.: vekből eltűntek a fájdalmak, az öröm és a . l.- solygás vonult be ezekbe a szivekbe és az 01 agák hegye felé hatalmasan iveit fel az uj hajnal ragyogása. Bachol kinevezték a Tamás templom orgonistájává s ettől a pillanattól fogva egyebet nem telt, mint azt, hogy számtalan változatban az öröm szimfóniájának szelíd és magasztos dallamát játszotta el a. hívőknek: Az Orfeusz dallamát. És a Máté Passzióban, élete legnagyobb alkotásában az öröm lebirja a fájdalmat s az Olajfák hegyének sötét éjszakája fölé szökik a krisztusi szeretet hajnalhasadása. Bach sohasem jött rá arra a gondolatra, hngy Orfeusz és Máié között tér és időbeli különbség van, mert mindig csak az örömei és a szereletet zenélte. És egy kis párisi színházban, a „Bouffes Pa- rí$iennes“-ben a zenekari pulpitus előtt egy különös ember ült. Hosszú orrán a humor és a szellem csipteiője: Offenbach. Offenbach, aki megértette Bach örömzenéjét és aki ezt az örömet, amely csak a mennyországban otthonos, az alvilágban is felfedezte és ebbeli örömében a két irányi felcserélte egymással. Mikor az alvilágban Orfeuszt fedezte fel, megnyílt előtte az ég. Akkoriban Parisban (a 19. század első felében történt) az ég a kevésbé mulatságos dolgok közé tarlózott és az emberek szórakozni akarlak, ha még az alvilág árán is. Mert az égben misem történt és az emberek unatkoztak. Ezért a Bouffes Parisiennes- be jártak szórakozni, hogy életfajdalmukal a napi örömökbe fojtsák és vigyorogva ütlek a parkéten, ha. Offenbach csintalan és haszontalan élcelődéseinek zsilipjeit megnyitotta előttük. Mennyi szív, gondolta . Offenbach, mennyi egymástól kylönvál- tan dobogó szív! És ezek mind az én ütememre fognak dobogni. Látta ezeket a sziveket és hallotta dobogásukat. A jók és a rosszak keresztül-kasul dobogtak, mint az órás üzletében az órák... és a Bouffes Parisiennes színházában úgy volt, mint a Tamás-templomban Lipcsében. Offenbach meglátta a vigyorgás álarca alatt m emberek szenvedését és az embereknek az öröm menyországát akarta elhozni a földre, hogy megvigasztalja őket. De az emberek azt felették, hogy a menyország unalmas. Offenbach, a zenei csavargó, nem tudta ezt megérteni és mert azt mondták neki, hogy Bach az ég dalnoka, meghallgatta a Málé-passziót. Mikor hazajött-, megírta az alvilág meséjét: Ott nevettek, örvendtek, dacára annak, hogy megint istenekről volt szó és így is jó véget ért minden. Bach és Offenbach: ég és alvilág és középütt a föld. A fölA mindkettővel verekszik, mert sötét és nem érti sem az ég, sem az alvilág örömét és kacaját. De hiába a verekedés, hiába a harc, az ég és alvilág öröme a föld felé nyúl, nevetve él- vetődve és szeretettel öleli magához a sötét golyót. És bebizonyosodik, hogy nincs nagyobb áldás annál, amit ez a kettő-a földre küld, a dériig mosolynál és a szeretetnél. Ég és alvilág helyeiket a földön gyakran föUserélik és a föld nem érti ezt a cserét. És csak az, aki a cserél megérti, érti azt is, hogy Bach és Offenbach, a két ellentét, egységes egyet jelentenek: az örömleli szeretetisle'nnek egységéi; aki feltámadd, hogy a földön az ég és az alvilág mosolyát meghonosítsa. Neubauer Pál. Férfi- és n&i ruhákat mérték : szerint a legolcsóbb és lég- ' maü&vmshh kivitelben készít: • Maréi Jelinek, . Praha II., Hybernská 32. ■ Ölíönyíazoa 350*— Ki. Kosztüm fazon 300'— Ki. 59821 SALVATOR természetes gyógy- és asztali viz. Vastól mentes. Vértíszíitó. Sav© Idó. S Emésztést elősegítő. \ íj A bor ízinét ftem változtatja mcj'. f SALVATOR-FORRÁS j bczdfaAge KÓFICÉ. Meditáció Mikor az Est vasfüggönye aláliull, Szobám megnő, bús, négy fala kitágul. Elfúl belőle a rideg Jelen, S én, ki a kandalló mellett mélázva Lehunyt szemekkel nézek a parázsba. Átlépek transzba bűvölt énemen. Az álom büszke szárnyait kibontja, Elfin az ég nagy, csillagos plafoné ja, Ott kint December színpadot csinál. Á bőrfotelbe’ hagyva földi énem, Átbújok, mint madár a kertsövényeai, Mely az istennek himnuszt tarainál. Kitágul a mélység és a magasság, '.tagiként süt az árnyéktalán Igazság, Átfog' a negyedik dimenzió. Eltiin az Élet, völgyek és a partok. És szállva uj, jövendő korba tartok ... Sok harc után nyugodt, kis penzió. A Sors gépmadarán világcsodákon Leiörpiü mindem földi ákom-bákom. Utói nem ér a nagy dob s éret ülök. A bolha népek mind elmaradoanak, A tudás fáján összemarakodinak: Én mosolyogva nézem s repülök. Fcrditott távcsőn kurta lett a távol: Fent a Nap ragyogó isten arcából A sártekére gunyköny esepereg: Hanem azért oly gondtalan rohannák, ’ícgkritizál;:'lan semmit se hagynak Sok apró senki, kis Gulliverek. Felülről nézve mindem óly parányi, Az ember mégis, hogy tud kiabálni, A vágya űzi minden poklon át. Sátán tarlóin fiai a gőgnek, Amíg röhögnek s tülekedve bőgnek, Vadul hajtják uj Istenek nyomát. Fejem lehajtom. Jaj, ha sírni tudnék, S tudnám hová, a végtelenbe futnék, Hová nem érnek emberbánat ok; Hol betakarná bűnbánó alázat E hencegő, sárból gyúrt testi vázat, Melyet magamról le nem rázhatok. A földgolyó csak rothadt Iának odra, Mennék belőle egyre távolodva. Mennék, repülnék árkon-bokron át, Ahol valóra válna lelkem álma. Ahol csak az Igazság dirigálna S nem Sátán fújtat minden orgonát. Ki csurgatott a földre annyi rosszat? Boldog az ember, ha ölhet, orozhat. Üres fantom minden szép délibáb. Én is közöttük már lerongyolódom, Sodornak engem hány a-veti módon Uj eszmék uj ösvényeken tovább. Kardom szorítom bns szikár kezembe: Forradalom áll vélem szemtől szembe, Megfenyeget sok fiatal ököl. ..Testvéretek vagyok44, — hiába mondom, — ..Kain apátok óta a porondon Testvér testvért még mindig öldököl?14 Pedig innen dohos szaga a város. Ropogni kezd a kandalló parázsa: Kis hangyaboly, Temetővel határos ... Az Élet lelkem eszméletre rázza, Születnek, halnak; mind, mind úgy siet. Nyitom szememet álmosan, sután. Mindennek itt is, ott is egy a vége, A végtelenből halkan visszalépve, Mindent elnyel az álló égi Béke, Mint a madár, mely ráragadt a lépsre, Blernyedt -izmot, bús szemet, szivet. Sírok a vesztett szabadság után. K e r s é k János. Joliaoin May 0r, az ar ti sí a, csonkán került haza a nagy háborúból. A jobb lábát vesztette a gyűlölt franciákkal való hadakozásban. Addig csak elvolt valahogy, amiig kórházról kórházra küldözgették, kenyérről, ruháról nem kellett gondoskodnia, zsoldot is kapott valami keveset, de hogy vége lett mindennek, a lázárétteket kórházakat likvidálták, mint gyógyulta! őt is szélnek eresztették. A megalázott óriáson, a súlyosan sebesült „Vaterlandon" a forradalom sebláza dühöngött át, a háború nyomorékjaival ki törődött, volna? Mikor kilépett a kórház kapuján, mint 50 %-os rokkant, elvesztett lába helyén csikorgó mülábávail, akkor meredt elébe először a kérdés: Mi lesz most? Mihez kezdhet egy 50%-os artista, aki egész világéletében mást nem tanult, másra nem is gondolt, mint a „művészetére4*. Olyan „all round“ artista volt azelőtt mindenhez értett, ha szükség volt rá, egy egész műsort ki tudott tölteni. Az apja erő- müvész volt, súlyemelő, lánctépő ciklopsz, akinek meztelen mellén követ törtek. Tőle örökölte a nagy erejét. Ám Joharrn Mayer nem volt az a robusztus, tömérdek ember, mint apja, arányos, apailói termete nem árulta el a benne lakó iszonyatos erőt, izmai nem hajókötelek voltak, de acélszalagok, melyek szinte elvesztek a lányos gömbölyü- ségü karjában. Végtelen mozgékony, ügyes volt az a lest, anyja öröksége, a/ki amerikai volt, a „The Sisters Blues14 néven ismert „Három Hulló Csillag" trapézmüvésznő csoport feje. A három „kék testvér" ugyan úgy sodródott össze a világ három sarkáról, a két fiatalabb közül az egyik cserkesz rabszolganő lánya, a másik spanyol származású volt, csak a közös mesterség, a hagyományos, arany csillagokkal kivarrt égszínkék trikó, az. egyszínűre festett haj és a smink simította el a különbséget köztük. Az ő anyja volt az, aki lábfejével a gyürühinlába akaszkodva, foga közt tartotta a trapézt, melyen a másik két nő nyaktörő mutatványokat végzett. Soha más mesterséget csak nem is látott a jó Johann 'Mayer, ott született a kerekes kis házban s az aréna fürészporán nőtt föl. El sem tudta képzelni, milyen a világ a ponyván kívül s hogy mivel keresi az a sok millió más ember azt a pénzt, amivel az ő művészetüknek adózik. És most örökre száműzte őt az az ostoba francia gyolyó a ponyva viliágából, kitaszitolta az eml^rreogeldgbo, egyedül állt a nagy világban mint egy leégek fűrésztelep árva kéménye az erdő közepén. Egyedül és . cél-j halamul. ■ Ha nem lenne német, azért az egy' golyóért is oka lenne halálig gyűlölni a népe és az ö rnegrontóját, a farneiát. De gyűlölt mindenki mást is, a saját fajtáját is, az orvost, ak; hagyta elüszkösödni a sebét, s ha már hagyta, minek mentette meg az utolsó percben az életnek, a nygtmornak,, hiszen igy, Iecsomkitott lábbal egy artista élete rosszabb a halálnál! — Mit kezdjen avval a recsegő pótlábbal? Gúnynak, az élet kegyetlen szatírájának érezte a gépezetet, mely automatikusan hajlik be térdnél ha fölemeli, szóval „tökéletes protézis", — s melyet szinte fizetésül adtak neki a „haza védelmére ontott véréért". Haza! — Azelőtt sohasem érezte ennek a szónak a jelentőségét. Hiszen. egyformán aratta a tapsokat Kairóban és Helsingfőrsben, s a -művészkényér egészen egyforma, hol édes, hol keserű izü volt Londonban *és Péteirvárott. Otthona sohasem volt, vagy az egész világ otthona volt. Csak akkor, mikor Bukarestben megkapta a behivót, mikor rövid kiképzés után beállt ő is a végtelen ember láncba, egy másik emberiébe elé s látta, hogy a telefon huzalokon és parancsokon kívül valami más is egy akaratra hajt száz- és százezer embert, akkor kezdte érezni, hogy annak a szónak mégis van valami értelme, mélységes, igaz tartalma. Megtörtént vele, amiben sohasem hitt, meggyőződésből védte a hazának nevezett földet, mely szülőföldje sem volt! Keserűség fojtogatta a torkát, hogy az a megszeretett haza mást nem tudott adni elveszett kenyere fejében, mint azt a mülábat, melynek semmi hasznát nem tudja venni, de haragudni rá mégsem tudott. Minden gyűlölete az ellenségre fordult, mert az vele együtt, tönkretette a hazáját is. Egyszerű Ír * .e ilyen keserű gondolatokon tépelődött, mikor felemás lépésekkel céltalanul ődöngölt Berlin utcáin. A tépelődés logikusan az öngyilkosság gondolatába sodródott. Mit gyötörje magát tovább? Akinek nincs helye a földöii, az táguljon innen. Túlad azon a pár garason, amivel végki elégi! ették s aztán? Ugyan ki sírna utána? Egy kávéházba tért be. uzsonnát rendelt. A pincér csupa szokásból egy öluyi képeslapot tett ölébe, amiig, elhozták az ennivalóját,; szónak óz oll^n turkálni kezdőit benne. És mintha itt is gúnyolódni akarna vele az élek egyszerre kezébe ragadt a „LTnternational j íArtiste" legújabb száma! — Könny szökött a szemébe, mikor meglátta a tarka-barka reklámokkal telenyomlatiott fedelet. A ked- , vés az egyetlen élet utolsó üdvözlete! — Valami melegség áradt el lelkén, ismerősök neve szökött elébe, futó viszonyok emlékei támadtak föl, mikor egy-egy pompás asszony- példány fényképét nézegette. És mindennek vége! — Aztán, szinte önkénytelenül, — mint anoyi sokszor, ha kondíció nélkül volt s igy, kávéházéletre kényszerült, — a hirdetési rovatra hibázott a szeme. De az is csak több keserűséget okozott most. Fényes föltételek, csodakereslet, — ha meglenne az az egy lába! — Már én csak odaát kondiciózom, — sóhajtotta reziguáltan, mikor szemébe szúrt egy különös hirdetés: „Egy ballábát veszteit all round akrobata keres hasonló sorsra jutott társat biztos sikerű attrakcióhoz. Föltétel: jobb lába tőből hiányozzék. Nemzetisége mellékes. 170 cm.-esek előnyben. Cim: „Ketten teszünk egy embert" jelige alatt minden artista világszövetségi expozi- turában." Mi .ez? Az élet keze mégis melléje nyúlik? És éppen az a megélhetés föltétele, ami miatt meg akart halni? Ketten is tehetnek egy embert? így is lehet? Az élet felujongott benne, még szégyenkezni is elfelejtett örömében, hogy ez neki nem jutott eszébe. Sietve megitta a kávéját s rohant az artista szövetség ügynöki irodájába. Már nem fájt a felemás lépése, már büszke volt arra, — amit szégyell azelőtt, — a mlilába kattogására. Csak kint a ködös, óimos-esős utcán' nyilai!!: egy uj kérdés a szivébe: — Mi lesz, ha francia?... Tehet-e két ellenség is egy embert? * * * Az artistaszövetség ügynöki irodájában nagy örömmel fogadták az artista körökben világhírű „művészt". Előleggel látták el, útlevelet szereztek neki, mert leendő társa Svájcba kért találkozót Johann Mayer csak neűL'-' tudott örömre melegedni, lelkében ott paráZs- • lőtt a kérdés: Mi lesz, ha francia? H-ogy fog- ' jón kezet avval, aki hazáját tönkretette? Hogy társuljon halálos ellenségével az életre? Közös elválaszthatatlan életre, nem is testvéri, de ikerviszonyra, hiszen sem az ■ egyik, sem a másik egymaga nem tud megbirkózni a sorssal, ketten tehetnek egy embert! -- Valamikor híres volt a leleményéről; mestere volt a különböző trükköknek, most azonban el sem tudta képzelni, mit akarhat az a másik félember. Hogy tudhat boldogulni két nyomorék azon a pályán, melynek lényege a tökéletes emberi test. Az art ittasig a testi szépség és erő kultusza, nem lesz-e visszataszító a' megcsonkított; ember, nem fogja-e a közönség taps és siker helyett kigunyolni a merész vállalkozást? Ilyen gondolatok kavarogtak a lelkében, mig vonaton ült, hogy elébe, menjen az uj életnek. — Végre ott állt a szövetség berni irodájáuak épülete előtt az utcán. Nézte a cégtáblát sokáig, viaskodott magával, föl- menjen-e? Még visszafordulhatna. Ha egyszer fölmegy, nincs visszatérés. A nemzetközi artista levegőben nagyon groteszkül hatna, ha a feléje nyújtott kezet nem fogadná el német voltára hivatkozva. — Vissza megy! — , Elindult... Egy pár lőné? után megint észrevette a biccenő járását Mintha azt mondta volna a két különböző lépése, az egészséges, lába és a recsegő müláb: „Dummer Kert! Dummer Kéri!"... Mi vár rá otthon? Nyomor. vagy halál. Legföljebb koldulni ülhet, ki a Sieges-AHé-ra az első, a diadalmas francia háború elaggott, féllábil veteránjai közé. Élet, vagy halál! -- Fölsirt benne a fiatalság és életet követelt. Minden áron! — Hátha nem is francia? — csalta meg saját, magát. — sietve visszafordult, rohant föl a lépcsőn és égő arccal nyitott be az irodába. Már vártak rá. Az ügynök egy embert mutatott be neki: Philip Uubois. Tökéletes emberpéldány, csaik a bal lába helyén gépláb. Szives, nyílt tekintettel, mosolyogva nyújtotta feléje a kezét a másik: — Isten hozott, testvér! — Mert ugye, testvérek leszünk. Ikrek. — Sziámi ikrek. — IInőnemű Rádika és Dódilka. Hahaho! — Jókedve ráragadt Johnon Meyerre is. erészen, megfeledkezett, elhatározásáról: a bemutatkozás színészi pózáról. Igen ugv tervért*, ha francia az ajánlkozó, megszégyeníti: — Uram. hogy gondolja, hogy bezárni ellenségével aki elvette fi épem kény .-rét. az én kenyerem megkeresésére társulok? — I § -á § i «■* qp eredeti amerikai telüdit-dezinficiál — Megvéd a garat kellemetlen kiszáradásától — I íÉf li M Ü rnttem Íj ^ JSL mm « ■ Megakadályozza a fogkövek keletkezését, — Mindenütt kérhető! I H fi fi I t I i 1 % fiQOClU üt I ~ Csehszlovákiai vezérképviselet: I % I 11 %>la. kt I WJkT, XÜ:, E. FRANCOUZ et Co.. WEINSERGE 1321- . R kétfejű rendőr Irta: Sriklay Ferenc
