Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-25 / 292. (1330.) szám
1026 december 25, szómba! 11 >n^lli> nlf.i HJ—B—üaaaMHii-1 Ilim ii«líriiMMM I «W—■—W—HM——dl——W—Bi^WWW—PWBHMilW'U * %l IfBBCTITIH ■ III!!■■■■ ^->1 «sen meg vagyok győződve róla, hogy ha a poaso- myi Toldy-Kec, a lássál Kaziflczy-lávscság, az juiagvári Lugomfe-Lgytsulot, a lévai Revjcaky- (Társaság és az eperjesi Sziécheuyi-Kör körül ogo- iportcsLló ekn.tk egyszer azzal a szilái d elbatá? troaáesal ellnek cesze, hogy a csehszlovákiai ma* gyarság legfelsőbb irodalmi fórumát megterem* (tik, úgy annak feltétlenül létre is kell jönnie. Ezr ael megoldódnék az irodalmi lap régóta vajúdó (problémája is Iolitiikai téren megterem feli tik reprezentatív sajlónkat, miért ne volna ez lehetséges az irodalmi téren is? Tudományos irodalmunk fejlesztése E sorok írója két-három évvel ezelőtt felvetette a tudomáuycw szervezkedés problémáját is és kiindulva abból az aktuális tapasztalatból, hogy 0 cseh bisftörikusok és publicisták szándékosan el- áeidíték Szlovenszkó és Rueainszkó történelmét, Jel vetette azt a kérdést, vájjon nem volna-e időszerű egy országos történelmi társulat megalaki- áása, vagy a meglévő történelmi egyesületek mü- ácüdéaxek ki terjeszt őse egész Szlovenszkóra és tRfsai nezik óra. Felszólalása nem maradt visszhang mólkiil és megboldogult Neogrády Lajos, Szepes- (vármegye utolsó alispánja, az országos viszonylatban is kiváló Szépé sin e.gy el Történelmi Társukat elnöke, azt ajánlotta, hogy a história barátai lehetőleg minden megyében alakítsanak a Szepesihez hason!ó történelmt egyesületeket, amelyek ezután szövetségbe tömörülhetnének egymással. tUgy hiszem, hogy ezt a kérdést állandóan napirendéin helléné tartani. Mivel egyetemünk nincs és szakiké.pnottt tanáraink legnagyobb résziét elveszített ük, tudományos életről 6zó sem lehet nádunk. Eldugott kastélyokban akadnak tálán egyesek, akik a könyvekben keresnek felejtést és vígasztaláéi,. de igaza tudományos élet és tudományos íred a lom nálunk egészen ismeretlen fogalmiak. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az irodalmi társs ség ni egafe ki fáséval együtt ezt a rter.vet is meg lőhessen valósítaná és kérem az erre ihivatott tényezőket, hogy gondolkodjanak felette. Minden kultúra koronája, tel előzése az Irodalom, (tudomány és művészet és mindaddig, amig mind- • egyikük zárt egészet nem alkot;, a magyar kuli ura (palotája befejezetlen mű hatását fogja kelteni. Milyen szép volna ellenben, ha irodalmi társaságainkból, tudományos égésületetnikbői egy kis György Dezső legújabb verseiből: Nyílt sisakkal Vagytok egy páran, akik hisztek bennem, hát nektek vallomással tartozom: tettek vannak mögöttem s vállra-vállalt mogkinlódott célok sirdombjai, már önmagámnál többet jelent nevem: egy uj magyarság életvágyait: több kenyeret 8 több lelket: emberséget! Bekaliekázott hivő vad vagyok: hallgatásom csak büszke férfi tette, mert szimbólum* hogy pályám bukdosó a hogy vihart szít minden szavam szele egy rongy lavór-viz possadt nedvein. A. kezdet ez: táltosjel s jósigéret, & méhhurok s a hatodik ujj titka, ami igaz lesz, hogyha majd — bevált Vagyok, növök, szövődöm, szinezödöm kész zászlónak kitartó markotokba s a magam élte csak szükség s muszáj — egykor begyeket döntünk majd alá, hogy sírjainkat senki meg ne szánja s vad sik lengesse Teté&sé hitünk! Magyar zsoltár A harag és düh szent kamaszkodá&dt nem bántom többé: Ábel elbukott s az élet csak az élőt illeti: segíts magadon s isten is segít! Forró fejünk szépségek csillapítsák, de: kell a. csók, örökre kell a jó, és kell a győzon-gyöztes — szerzőn!: Kain bunkója kell az elnyomottnak: sogits magadon s isten is segít! Hit kell: de igy: ha kell, tettben ökölben, szabadság s nem megnyütt szemforgatás, nem megnyugodni — élni akarunk: segits magadon s isten is segít! Munkáért bér és életért öröm vagy itt dukál vagy nem dukál gehol — milliók gázolt sorsa sir hitembon ezért a bérért, mely dukancia: ki meri visszatiltani a kézi, mely rablóit jogért ökölbe szabad? ki mer nőm hinni életet, jövőt? segits magadon s isten is segít! Fiz Ige jármában & jep ‘‘ti* Er/sliH kíI'íÍ Hí CreSvflv/íkis révére: TEE BENDA, PR AH A XI. Nem kéne szó, — volnék szántás a dűlőn, így minden: szó, vers, forma, gondolat nem kéne vers, — volnék csak buzamag, csak vágy valami egyszerű csodáért, nem kéne forma, — volnék csak virág, amit a búza, rét, erdő, virág s nem kéne lényeg, ha isten lehetnék, magától tud, — kik emberek vagyunk: szenvedünk érte s próbálnék csinálni —• •— szegény testvérem, ember, sirhatunk. magyar akadémia alakulna ki? Azt hiszem, hogy <ez a óéi megér minden fáradozást és munkát. Néhány ezó a művészetről Éppen mikor e dolgozatot a P. E H karácsonyi száma rfezére újtól átnéztem, szereztem tudomást arról, hogy egyik ismert festőnk, Tiohy •Kálmán, tanulmányomnak az Uj Aurórában megjeleni szövege ellen kifogást emelt amiatt, hogy a képzőművészettel nem foglalkoztam benne. Ez csakugyan igy van, de én egyfelől nem éreztem •magamat há ve lőttnek arra, hogy festőink részére programot adják, másfelől pedig tudom, hogy a iSzloveoszkói Képzőművészek Egyesülete nem kizárólag ma'gyaif művészekből áll és igy nem i*: ■volt jdgöín a atagya r sá g kulturális problé- •máihvnl foglalkozó dcflgóeafban, amely kiilöníben sem alkart kimerítő és részi öles lenni, erről a szervezetről imi Nagyon természetes, hogy éo a művöméi mindén ágának felkarolását a magyar ■társadalom igen fontos feladatának tartom és végtelen (H Őrülnék, ha az arra hivatott tényezők szociális. gazdasági és művész programot dolgozná- i nak Iá képzőművészetünk szükségleteiről és a .gyakorlati végrehajtás módjáról. Publicisztikánk ' .támogatására biztosan számitihaitncik. mert mi, aíkik tollnntokai harcolunk a magyarság kulturális | érvéinyesüléséért, mindnyájan igaz szívből kívánjuk, hogy a csehszlovákiai magyar tehetségek, akik között többen európai viszonylatban is érdemes munkát alkottak, úgy szellemileg, mint, anyagilag teljes mértékben érvényesülhessenek. Tichy Kálmán megjegyzéseit köszönettel veszem, mint ahogy örömmel fogadok minden jÓ6zándéku kritikát- Igénytelen nézetem szerint nagy szüksége mnt0Íl c®k annak, hogy kulturális problémáink megoldásának módjáról minél többet beszéljünk és írjunk, mivel csak igy teremthetjük meg azt a .kczérdókiödfet. mely első és legfőbb feliétele' a helyes megoldásnak. Ha a dolgozatomban érintett kérdésekről komoly és beható vita indul meg, agy máris elértem azt a óéit, amelyet mogirácakor meigám elé tűztem. Öacri es Ujjenouc• Ott, ahol ég és alvilág a zene összhangjában összetalálkoznak, e két név összeáJitása többet jelent a szójáték vételi énénél A zene lérnélkülisé- gében, az egy ellen művészetben, amely a teret teljes mértékben lebirja, hirtelen az történik, hogy az irányok veszendőbe mennek, ég és alvilág m gváiloznak és helyet cserélnek: Bach és Offenba.k mint egység szimbólikus jelentőségre emelkednek. A misztikusan láthatatlan Isten, áld a színné• s&n látható siralomvölggyé rarázsolta dl, hirtelen# nül isteni kacagásba tőr ki és millió pompás alakzatban bukkan fel: „Jupiter, magad ne tettesd, Hogy jámbor vagy — hiszen a nők Imádják vén, de léha főd És benned állítják a tettest*. Isten kacagott és vele együtt a misztikus kői# kísértéstől megszabadult világ: Offenbach. Sokáig tarlóit, mig Isten kacagni kezdett Utoljára Fiaton hallotta az isteni teleloruk kacajt. Később csak véhányan voltak, akik elég élesfülüeknek bizonyullak és talán Nietzsche volt az utolsó, aki együtt kacagott vele. Nietzsche azonban kétségbeesésből kacagod. Az isteni kacaj Demokliiosíól Offenbachig ivét. És kiilönönslcéppen még egy ember tudott úgy kacagni, mint Offenbach: a súlyos, misztikus német zcnelilán: Bach. Mig Offenbach Orfeuszt az alvilágban irta meg, addig Bach Orfeusznak a mennyországban viselt dolgairól irt grandiózus operettet, vagy úgynevezett grandiózus passziójd- leköt, amelynek közismert neve: Maié passió. Offenbach Bach tanítványa volt, az egyetlen, aki valóban megértelle, aki a zene technikai felületéről leszállt a zene kifejezte gondoláit mélységbe és megkomponálta Orfeuszt az alvilágban: Orfeusz tanítvány passzióját, amely a Máté tanítvány passziójának pandanja. A Tnmds templom hatalmas orgonistája. Jo- hann Sebaslian Bach egy napon olt ült kedvenc orgonája elölt. A templom ebben az időben üre$ volt és csak a nap utolsó sugarai törlek még maguknak utat a gótikus ablakok Ívelő színei közöli Eme tökéletes nyugalom tulvilági csöndjében ült Bach, a még ifjú, akinek kolnap reggel próbajátékra kellett jelentkeznie a templom han, amelytől felvétele függött. Holnap, gondolta teli lesznek a templom padjai. Komoly férfiak és nők ülnek majd itt ünnepi köntösben, térdepelni fognak Isten előtt és 6, az ifjú, orgonáján keresztül fog a szivükhöz szólni. Mennyi sok szív, gondolta Bach, sok egymástól k&lönvállan dobogó szív, — — e ezek mind holnap az én ütememre fognak dobogni hálta a sziveket, hallotta dobogásukat. A jó szivek összevissza dobogtak, mint az órás üzletében as órák.., e ujjal játszva fonódtak az orgona billentyűire. Másnap reggel úgy történt, ahogy mégdtmódié: a templom leli volt emberrel. És Bach érezte a hozzá felszálló szenvedést, a türelmetlen fájdalmat, az élet tragikumál és magára téve mind eme végtelen tragikumai elfelejtette a templomot, megfeledkezett az emberekről és önmagáról Fájdalma ugyanaz a fájdalom vollf halántékán 1 ©simítja a baját, szipog aa orrá* va! a hidegtől, — most lenyomta a kilincset, a keze a falon tapogat a í ölcsavar la a villanyt A függöny két szárnya között egy keskeny, pici résen olt látta az asszony szemközt magával a férfi! A kacagás a torkában •ugrált, hangtalanul, egy picit lábujjhegyre is állt, hegy jobban lássa ezt a buta Ferit, aki ■nem tudja most, hogy meglesik. Nem veszd ■észre, nem veszi észre, — gondolta jókedvűén az asszony. A férfi csakugyan nem vette észre a függönyt, szórakozottan nézett körül a szobában, a sötét uriszoba elé ment, behajolt az ajtón és csöndesen mondta: —■ Aranka, Mikor senki nem felelt, körülnézett, aztán visszament az előszobaajióhoz és hangosabban kiáltott a konyha felé: — No, Aranka! Az asszony felelni akart a függöny mögül, de valami mintha elvágta volna a szavát. A hang ut-fri jött ki a torkából, nagyon tetszett neki ez a tré’a, a nevetés ott ült még a száján, d* már nem Is nevetett, egy kis kezdődő izgatottság elvágta a szavát. A férfi figyelt ki a konyhába, s mikor nem kapott választ, becsukta az ajtót, visszajött a kályhához, léült szemben az asszonnyal és elterpeszkedett a érékben. : Az asszony most úgy érezte, hogy ez az a pillanat, amikor még nem késő, és Ideje lenne , most kiugrani a függöny mögül, most, ebben a pillanatban, most még van Ideje hozzá, de egy pMlan^t múlva falán már örökbe későn lesz. S ebben a pállanaIbm olyan jrlózatonan megi'edt és úgy kezdett félni, ahogy mé? soha életében nem félt semmitől. Ügy érezte ma^át, mint aki félig-ébren vateml szörnyűségeset álmodik, de tincsen módja, hozy fels/iko’tíson, pedisr mindjárt el- ínu’na mte'ten ... Ez na^on gyorsan ment, 9 a írVi'k piUanal'ben már meg is n vámosit, enyhü’t ez a tetetem és nőm is akart már ki- á’bnl; az i'c^lség helyet adott egy dermedt kivé mák. A férfi perceikig mozdulatlanul fejét a tenyerébe hajtotta, merően a cipőire nézett. A jobb lábát hosszában elnyújtotta,.a lábfejet hanyagon befe’.é fordította, mint aki nem figyel a tartására, Ebben volt valami groteszk, sánta emberek nyújtják el ilyen mereven a beteg lábukat, ba leülnek, vagy gubancok, akik nem ügyelnek a mozdulataikra. A férfinek volt egy kedves, fiatal mosolya, az angolbajszával s a szemével mosolygott állandóan, — nem Is mosoly volt éz, hanem a fiatalságnak, a kedvességnek, az önbizalomnak valami nagyon rokonszenves, öntudatlan jele, amit az asszony úgy szeretett rajta, mint az égész arcát, a szája formáját, a szemei vonalát. Ha az urára gondolt, nőm is látott mást, csak ezt a kicsit legényes, ön- bizakódé, kedveskedő mosolyt A férfi most nem mosolygott, de nem is volt komoly, hiszen Ismerte a komolyságát is ennek az arcnak, ismerte az ásítását, — a férfi arcából most hiányzott minden Ismerős, s az asszony visszafojtotta a lélegzetét, mikor ezt a különös arcot nézte, ügy tűnt föl neki, hogy nemcsak az ura, de még Idegen ember arcában sem látóit soha ilyen rettenetes közönséges vonást Az arc minden vonása elengedte mázát, a szemek fénytelenül és hülyén bámu’-tak, nem volt jó ebben az arebnn é« nem volt rossz, valahogy nem is volt emberi az egész. Az Izmok eTpelybüdlek, az alsóajak leesett, a fogsorát nem csukta össze egészen, egy kis undorral nézett mega elé az arc, mintha undorodna önmagától, vagy még az se, csak csömöre lenne attól, állandóan a Feri arcát mutatni, s az Izmok és vonalaik most egy pillanatra u^y rendeződnek Végre el, ahovy a természet ered^tile? összerakta. — most rr-'gmoz^utt a kéz. Feri k^ze, az áüál dörzsölte és az orrát kezdte plezká’ni. Az asszony a szívverését hallotta f wiwry csöndben. UW érezte, ba mé.? e"y porcV kell igy áT1nia, sikkor fe’érdit. ordítani kezd, valami ilyesmit: — ..Féri, Ferike, jere vissza” — de a férfi szemébe visszatért a fény, meglátott vak mit, a t*»?t k'prryenri,’^,Tf'tt. Az •ae«,zrv*y t*'"irőía az asztalon feívn.r’b aboey az eYf-b ©'t-dobt*, m!kor a rép-'t ?rá- . moltau A férfi észrevette a táskát; tétován fölemelkedett, kinyúlt utána. Most megint élt az arca, de ez se Feri arca volt, hanem egy különös és idegen ember rendkívül érdekes arca, egy besurra nőtől vaj óvatos élénksége a szemekben, s egy rettenetes mosoly a száj körül. Az asszony még soha nem látott betörőt, de most érezte, hogy igy nézhet egy betörő körül egy idegen lakásban. A férfi ujjai fürgén és sebesen nyitották föl a táska zárát, a kéz besikilott a táska apró tárgyai közé és biztos mozdulattal húzta elő a pénztárcát, a felsőtest előrehajolt, a férfi megnyálazta az ujját és sebesen szám ólba a bankókat, a három százast külön tette a térdére, aztán téíován, két ujjad megfogta az egyiket, habozott, fölnézett a piaifond ra, számolt, az alsó ajkát beharap la, visszátólta a százast, sebesen lapozta az aprópénzt... hairmincezret gyorsan zsebretett, gon de'kozott, még egy tízest gyűrt a mellényzeebébe, az egész papírpénzt gyorsan visezarnkta a tárcába, a tárcát a táskába, s vlsszalöikte a reiieüdt az asztalra, az előbb! helyére,... Visszadült a székben, hanyagon, közömbös arccal, mintha várná, hogy az asszony mindjárt belép, ha'kan sziszegett a fogai körött, keresztberakta a lábát s az evyib kezével kopogta a taktust a szék támláján. Az asszony most biztosain állott, a* előbb még attól félt, hooy elesik, mert szürke lett a szeme előtt a világ, de most biztosan állott, nem érzett semmit s precízen, nyugodtan gondolkozott. „De miért moso’ygott úgy?” — gondolta nagyon nyugodtan. S aztán, pontról pontira, egészen különös józansággá1, villámgyorsan szedett össze minden adatot, beor ma van a férfi kávéházas napja, nrkor taVP- kozfk a barátaival, boey zrenirozza magát, pénzt kérni, hogy már többször észrevett ilyen hiányt, a kenyhapénzben, hogy ml ez mind és k:esoda ő és kicsoda ez az ember, s ml lesz nrndebböl? Az egé^z testét megfeszítette, hogy mozdulrfHan maradion, bo-y méntse még, amit menteni lehet, el ne árulja mrvát s a lér'i soha m^g ne tudja, hogy látta őt. P'rc^k te’t-ik el i.ey. A rér1 végre fe’á’h és tőrei mellen mozdulattal kiment a konyháiba. Az asszony hangtalanul lépett ki a függöny mögül, át- sietett a söiét úri szobába, lefeküdt a díványra. Mikor a férfi visszajött, megmozdul! — Maga itt van? kérdezte a világo* ajtónyitásban a férfi. — Aludt?,.. Fölült, a2 ébredés lassú, álmos mozdula* taival dörzsölte a szemét, ásított, kitárta a férfi felé a karjait, megcsókolták egymást Minden mozdulatát állandó meglepetéssel figyelte, hogy miilyen kitűnőek, — „az életben sem csinálhatnám jobban” — ez jutott eszébe. — No, de hogy nem hallotta, mikor hívtam, — mondta már teljesen megnyugodva a férfi, és elengedte az asszonyt Amíg tori- tett, a férfi egy barátjáról beszé’t, aki ho’nap fel fog jönni hozzájuk. Az asszony hideg vacsorát rakott az asztalra. — Korán el kell mennem, — mondta 6 férfi. — Igaz, ma várják, -*■ mondta az asz- szony. Mikor a férfi vizet tö’iiött, először nézett reá, s a keze megállt a kancsóval. — Milyen sáppadt maga, szivecském, — mondta komolyan és megfogta a kezét, . — Valami baja van? — Semmi, — mondta az asszony. — A fejem fáj. Nézze, Feri, elhozták az uj függönyöket. A férfi letette a villát, csodálkozva ré-' zett föl, most megint azzal a friss, huncut mosollyal: — Az ám, — mondta. — Lássa, észre s«" vettem... 1 Felállt, kezébe vette a függönyszárnyot. Az asszony ’assan követte minden mozdulatát, halá’ós fáradtsággal, mert érezte, hogy nem birja tovább. Mozdulatlanul és hangtalanul sírni kezdett. — Az istenért, —■ k'áMoita a férfi és hozzá rohant. — Mi ba:a van. Arnrk"? Az asszony a fejét csóválta. A könnyek mereven fo’vHk te az arcán. — Semmi, semmi, sommi, — mondta rép^'-n. De a feje leesett az asztalra és sirt keservesei!
