Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-23 / 291. (1329.) szám
4 >*—■ ^I«CAI-/VlAC*AR-HIRME F3TS december 25, eetlffiröfe. Vakok, akik szem nélkül is látnak \ Jules Bonmins korszakalkotó fölfedez Ö9e — Mi az » paroptikus látás Paris, december 22. Francia orvosok és lélekbúvárok egy idő óta egy különös jelenséggel foglalkoznak, amely mólló arra, hogy az egész világ érdeklődését magara vonja. Nem kisebb dologról van szó. mint arról, hogy vannak vakok, akik — hogy laikus módón fejezzük ki magunkat, — szem nélkül is Iáinak. Minden műveltebb olvasó tudja, hogy a látás leglényegesebb szerve a szem recehártyája, retinája. Akinek a retinája elpusztult, azt az orvosi tudomány teljesen vaknak jelenti ki. Ismeretes, hogy a Röntgen-sugarakat hogyan akarták a vakok szolgálatába állítani. Fémből vágtak ki betűket, formákat, amelyeken az X-sugarak nem hatolnak át. A Röntgen-sugarak fényérzést váltottak ki a beteg szemből, kivéve az áthatolhatatlan fémbetü- ket, amelyeket a vak feketéknek látott, tehát formájukat fölismerte. Ennek a látásnak azonban alapföltéteje az volt, hogy & recehártya többé-ke- vésbé sértetlen állapotban meglegyen. A legújabb fölfedezésnél többről van szó. Olyan vakokról, akik a retina teljes hiánya mellett is látnak A rendkívül érdekes jelenséget Louis Farigoule fedezte föl még 192í-ben és azóta a leghevesebb orvosi és lélektani viták középpontjába került. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy Farigoule nagyon ismertnevü ember, de x világ inkább irői nevén ismeri: Jules Romajns. ö a szerzője a „Knock" eiraü darabnak, axpelyet Budapesten a Magyar Színházban játszottak Az orvosoknak ez a szatírája épp oly ismeretes, mint * Bemard Shaw „Doctoris Dileinmá‘'-ja. Romains egyébként kiváló francia költő és annak az „ummimiste" nevű költői iskolának a feje, amely a „Nouvelle Revue Franca:se“ körül csoportosul. Farigoule— Romains 1921-ben adta ki tudományos munkáját, amelynek címe: „La Visiom extrarétinienne et le sens paroptique" (A retinán kívüli látás és a paroptikus érzék.) Mint a legtöbb uj dologgal szemben, az orvosi tudomány ezzM a jelenséggel szemben is szkeptikusnak mutatkozott Jules Ro- ma’nst 1920-ban, amikor a Sorbonneon bemutatta fölfedezését, valásóggal kinevették. Nagyobb sikere volt 1924-ben, amikor a Cochin-kórház szemészeti laboratóriumában mutatta be kísérleteit Innen már jegyzőkönyvet vitt magával, amelyben tudományos hitelű aláírások ismerték el* hogy van retindnkivüli látás. Romains fölfedezéséhez azóta többen csatlakoztak. A \cgérdekesebb könyv ezen a téren most jelent meg, René Maublane könyve, amelynek címe: „Pároptikus nevelés. —- Egy vak fölfedezi a vb zuális világot" Ennek a könyvnek az a legfőbb érdekessége, hogy Maublane társszerzőül maga mellé vett egy rendkívül müveit amerikai vak nőt, Holterhoff-ÍIeyn asszonyt, aki saját maga mondja él, hogy mi az a „paroptikus", vagy retina nélkül való látás. Jean Labadie azóta egy egész paroptikus családot fedezett föl a Pyreneusoában, Nay községben, a Gave folyó partján. 4’ * ® Minthogy olyan jelenségről van sző, amelyet fölfedezői és buvárlói csak öt-hat év óta ismernek, ma még nem lehet pontosan ’efiniálni, hogy voltaképp mi is az a paroptikus látás, ismerik a jelenséget, tudományos ellenőrzés mellett be is mutatták, de Valami titokzatosság tapad az egészhez. Labadie szerint a paroptikus látás bizonyos idegállapotot jelent, amelyben a vak nrnden figyelmét egy tárgyra irányítja. Ez több, mint a Közönséges figyelem, amelyet az életben valamely tárgyra pontositunk össze, de nem hipnótikus állapot, hanem valami barmad'kféle, amely 3 fakirolc, a merengő oszlopszentek álla* poldra hasonlít. Ezek tudják figyelmünket úgy koncentrálni, mint a látó vakok. A k:sérletezők egyébként elismerik, hogy a paroptikus látás nagyon nehéz dolog és személyesen működik. Lehet nevelni rá valakit, de a gyakorlati életbe mégse vihető át És épp ezért . nem szabad n vakokban azt a hiú re* !>■ ményl kelteni, hogy most már minden vakot meg lehet tanítani a paroptikus látásra. Ez külön képesség, amelynek megragadó példáit Holterhoff—Heyn asszony mondja el Maublane könyvében. (Akit a téma bővebben érdekel, olvassa el a könyvet: René Maublane: Une Edueation Paroptique. Paris. Libraire Gallimard.) * Itt néhány érdekes idézet következik a látó vak amerikai asszony tollából: „Hallunk egy fát, vagy pontosabban, halljuk, hogy tőlünk Jobbra vagy balra valami megállítja a levegőt Halljuk a különbséget egy fa és egy fal közt". — „Köny- nven meg tudom különböztetni a színeket Tisztán tudtam látni Maublane ur arcát. Láttam a feketét, de nem a fehéret A fehér nem „a vakság ellentéte", hanem több, mint a fekete, mint a sötétség, amely a vak állandó állapota. Ez a tény megdöbbent". — „Ha ülök a színházban és tudom pontosan, hová kell figyelnem, tudom követni egy ember ( mozgását. Ha teljesen ráirányítom figyelmem, minden irányban kisérqi tudom mozgásait, de ha többet akarok látni, több embert, akkor minden elmosódik előttem". — „Ha ülök a Café de la Paix előtt, a tömegben meg tudok különböztetni egy emberi, akit a többi közül gondosan kiválasztottam és akire koncentrálom figyelmem. Gyakran megesik, hogy látom az emberek gesztusait, még arcjátékukat is, de nem tudom, hogyan jutottam rá. A minap a szobaleány zajtalanul egy kenyeres- kosarat tett le az asztalra. Láttam tökéletesen a kenyeret, de nem tudtam, hogyan fogom elérni." — „A retinánkivüli látás nagyon szeszélyes. Svájci és olaszországi utazásom alatt képtelen voltam látni bármit, ami egy hegységen vc't. Velencében épp ellenkezőleg, megláttam egy gondolát“. A paroptikus látás jelensége b'zonyára sokak emlékezetébe fogja idézni azt a Ludwig Kahn nevű urat, aki el tud olvasni süsü, átlátszatlan borítókba zárt levelet, sőt ilyen borítékba zárt rajzot le is tud másolni. A paroptikus látásnak e’-hez azonban semmi köze sincs, mondják a kisérle'e- zők. A paroptikus látó tekintete nem hatol át zárt borítékon„ A.legszebb karácsonyi ajándék a bármely v nagyságbarrkeszjllt művészi fény képfelvétel. A N T. W11D T, PRÁGA I., Králodvorská 18. fényképéuetl műterme. A Megkerült a rózsaszínű Condé-gyémánt Egy szálló torkos szobalánya vezette nyomra a rendőrséget — Két elszászi légionista volt a tolvaj Páris, december 22. (Saját tudósítónktól). Annak idején részletesen beszámoltunk arról, hogy a Chantiliy-kasíély történelmi nevezetességű Condé-gyémántját ismeretlen tettesek ellopták. Franc1 '.ország egész rendőrségét r -'zgósifották a rózsaszínű kő felkutatására, a széleskörű nyomozás azonban hónapokig semmi eredményre nem vezetett, mig végre egy véletlen és különös körülmény nyemra vezette a hatóságokat. A gyémántot tudvalevőleg október közepén lopták el « Chantilly-i kastélyból s a tolvajoknak azóta teljesen nyomuk veszett. A párisi rendőrség néhány nappal ezelőtt bizalmas értesítést kapott az egyik párisi szálló igazgatójától, amelyben az igazgatóság közölte a rendőrséggel, hogy a szálló egyik szobalánya minden valószínűség szerint megtalálta a rózsaszínű gyémántot A szobalány takarítás közben két elszászi állítólagos tisztviselő szobájában egy félig nyitott koffert látott, amely tele volt almával. Nem tudván ellenidUni a kísértésnek, beleharapott az egyik almába, azonban majdnem a fogát törte, mert az almában valami kemény tárgy volt. Közelebbről megvizsgálva a különös gyümölcsöt, a leány megállapította, hogy az alma belsejében csodás fényű rózsaszínű kő rejtőzik. Azonnal jelentést tétt a szálló vezetőségének, amely azután közölte a rendőrséggel gyanúját, bőgj’ a rózsaszínű kő valószínűleg a keresett Condé-gyémánt. A rendőrfőnökség több detektívet küldött ki a szállóba, akik azután napokon keresztül figyelték, kikkel érintkezik a két gyanús idegen s midőn azután tegnap már kellő bizonyítékok voltak a detektívek kezében, megtörtént a letartóz- tatás. Mindkét tolvaj elszászi születésű, volt francia légionista, akik a világháború kitörésekor Franciaországba szöktek a « francia hadseregben teljesítettek szolgálatot Állításuk szerint a rózsaszínű gyémántot vissza akarták juttatni a Chantilly-i kastélyba, minthogy a gyémántot sehol sem merték eladni. A két tolvajjal egyetemben letartóztatták orgazdájukat is, aki 30.000 frankot fizetett a Chantilly-i kastélyból eltulajdonított műkincsekért. A 30.000 frankot az egyik tolvaj Strassburgban élő szeretőjének küldte, akinek címe a rendőrség előtt már szintén ismeretes s akinek letartóztatását ma estére várják. Pesti színház Megnyílik Prága legszebb szórakozó helye Restaurant Riffault British Dancing Páris legkitűnőbb konyhába Original American Jazz Szenzációs program Naponta Ötórai tea tel'CS programmal. direction teddy. Budapest, docombor. A Petőfi Sándor-utcas >»íkajt (megvitatott Sói* szánbaz, a Belvárosi színház, remélhetőleg uj és nagyszerű epociha elé néz Beöthy László venérségé alatt. A Vezér minden amlbioiójéít belefektette a puha interiőrü helység színpadába s elsőnek is a 'kitűnő koníerensaiw, Nagy Endre darabjával nyitotta meg a pénztári ablaflfcot. Nagy Endre, ez a kabaré-alapító és szelleme* egyfelvanásos-szerzö, aránylag kevés olyan darabot irt, mely egész estét betelt. Hármat összesen, de ezek a darabok egy kiváló intellektus s aalnpadllag rutin ir ozott ember alkotásai, aminthogy Nagy Endre vígjáté- kmbam mindig megmutatta, hogy irodalmi is lehet valamely színpadi alkotás, ha derűs, ha vig, ha szellemes és nevettető e aem feltétlen szükséges a tömegizlés kielégítése. Vásáros: ez a darab oime. Kérem, vasáros: mint a vas-árus, vasikereskedő régi elnevezése és nem vásáros. A darab már cimuoen megmondja, miiről, illetve kiről van is itt szó Hoder Mfiurics személyében. Egy régimódi, jódelkü, öreg debreceni toertiKedoről, aki maga is a sziyjóeag lencséjén át szemléli az élet cirkuszt s aki, már hiába, öiyan pontosan vágó kandin György-figurát ad, hogy önkéntelenül fel kell kiálbammí a színpadra: iu has voulu, Gexwng Dandin! Régimódi bolt ősember ez a vásáros, Muki, ahogy a szerző maga is nevezi, aki „modern"- gon- döimodásu, zsenitrl-aisszony felesége és lánya számára idegen leüt és lenézett, -lommá családi bulor. „Muki": dolgozik, a kölceömlkiérő osász. és kir. kamarás pedig eiiKártyázza a pénzt. Ez a kamarás (két dologért jár a násmoz, az asszonyért 3 a pénzért. A lány pedig, ez a független hölgy, amouyam ferde garfonue-os nézetekkel szédíti a világot e a szükebíb világban valami rlpacsszinóezL Az egész házban egyedül Kovácsáé, a házvezetőnő sávé megértő s most, miikor a nagyságá-ék színházba mennek: -egyedül marad a két lélek: a vásáros és Kova esne. Valahogy, a kandalló melegénél egymásra találnak. Kovácsáé jobban szereti gazdáját, mint ahogy cseléd szeretheti e gondos dgy-elmiével veszi kerül. S mig a nőd családtagok bálban vannak: öregesen, kedvesen megcsókolják egymást- Itt zökken a darab. Mert ezután az kö~ veiikeznék, h-ogy a cseléd jósága megváltja a gazdáját uj és jobb élet felé. Le nem. Ahelyett, hogy beváltanák asszonyuknak ezt a tiszta csókot, más komplikációk állanak be s Kovácsáé magára vállalja az események során a osáez. és kir. kamarás hazug rágalmát, akit a vasáros-férj ott talál a há- lóezooában. Kovácsáé magára vállalja a kamarást, csakhogy megmentse az asszonyát. M-arad minden a régiben, nincs konfliktus, a poózis elszáll s a befejezés után cinikue, 'keserű iz miarad a szánkban. Nagy Endre a színiapon egy darab élct-oiek jelöli ezt a műfajt, amelybe ezt a színjátékját belehelyezte. Valóban ólet, de hamis talán s nem meggyőző erejű. Naiv, ostobaságig jámbor férj ez Höfer Muki, alul — csak éppen áblban különbözik molléren elődjétől, hogy nem csalják meg, de azért megcoalaWátva érzi magáit. A darab a csattanó* felvonásvögek művészete- De azért nincs -benne trükk, ellenben közvetlen ötletességével hat. A második és harmadik felvonás között egészen megtörik. A harmadik különösen romantikus. De figurái plasztikusak s ami fő: irodalmi levegő leheld be a sai-npadat. Finom karaktertanulmény, némely részletében. A vásáros főszerepe Rózsahegyinek jutott, ennek a kiváltságos művésznek, akinek első szereplésed közé jutott ez- a játék, Óceánt-uiról-jövetele óta. Közvetlenül, meleg egyszerűséggel játszott, tököleí-esen, ahogy csak ő tud ilyen alakot megformálná. Monumentális Simányi Mária Kovácsné- ja, Báthory Uiza finoman játszotta a feleség szerepét, Turay Ida és Sugár Károly is, a hayzethea miértén jól állották meg helyüket. A darabnak nagy sikere volt. & Asszonykám: operett három felvonásban. Előadták a Városi Sziftházuan. Uiyan operett, amit, ha Becsben adnak először: végighurcolnak rögtön Európán, ldt, Pesten, jobban elrejtve marad. Jó operett. Kedves, inkább zenés vigjaiéknak lehetne nevezni: librettója ön-magában is finom, ötletes, kerek egész. Van benne minden, ami egy jó operettnek ez-ukseges: az ügyetlen, de annal szerel- m-esebb fiatalember, aki titokban elvett egy kis polgárleánytttát, akinek kezét, minthogy lánynak lantja, a fim apja is megkéri s f tanaik előkelőbb partit szerez, a rátartás bárókieassaouiy, aki fiu- noz is, apához is szívesen -menne feleségül, egy nagyhangú báiróapa s még jópár bonyodalma szereplő —: kész a bohózat, zenével, vagy zene nélkül, parancs szerint. Ez esetben zen evei s mivel jól oharlestonoannk, tangóznak és simizn-ek, olykor énekelnek, teeát a vjgjáték szereplői opereathő- söklkió lépitek elő. Urai Dezső irta a komédiát, jól és ötletesen. Különösen pompás a harmadik felvonás, mely a szuk©-..gképpem és törvényes, mindazonáltal derűt fakasjió bonyodalmak után nagyszerű házasságok és eljegyzések kikötőjéhez vezet. A mwsiJüát hozzá ív agy pád Béla irta. Rutinos, eleven, színesen hangszerelt zeneszámok, jódhaug- zó dalok, pattogó ritmusok, nagyszerű idei slágerek. Ha nem is eredeti a zene teljes egészében, szerzőjén meglátszik, hogy -tudja: mi keli a kö- zönségnjek és azt nagyszerűen hozza is. Az ötletes verseket Kulinyi Ernő irta. A három szerző közül ő az, aki nem először szerepel már operett színpadon, mint szerző. S ha hozzávesszük, hogy van ebben a darabban minden, amit a pesti publikum ki vám: oharleeton, görlöfk, az Antónia óta elmarad- hatatlan cngánymuzsUka, lokális, pesti iz, vidéki rokon, ritmus és tréfa s nem hiányzik belőle lloivthy Hanna, Vigh Manci, Kompéthy, Kalvók, D'Arrigó: elmandhiaíjiuik, hogy mulatságos, kedves, három óra gondját elűző darab. S mi kell több? .0r Ho*y még-cgv szer vis-ívzatérek a sokat emlegetett Beivéiwi Sztoiházra, csak azért teszem, mert, 'felf-riasült élete általános peosditőj-o Is a pesti Rzinlházd életinsk. (Hogyinie, hisz a tagok még gázsit de kaptakI) Beöthy direktor a legközelebbi niü- soroaaiot Molnár Ferenc, egyik egyfelvonáisosá.vBi-kezdi meg, aminek az 1-esz a különös cime: Például Napóleon! Ezt a darabot különben a 20-án és 21-én Pesten verniógszereplő Pirandello is le-kö- -tethe rónwii színháza ezámára s az újonnan meg- nydiló Piraindello-szin-ház, Rómában, ezzel a piakát- oimiinel fogja megkezdeni működését: Például Napóleon! Molnár egyfetvomásosához Beöthy László Her- czeg Fea'encíöl is bért darabot, akinek azonban tuinagy az elfoglaltsága most és már lekötelezte magát darabirásra A megbeszélések során azonsam elhatározták, hogy Herczeg átengedi két no- j vei Iáját szc-enirozásra é-s azt a tehetséges vígját ék- ! Íróval, Zágon Istvánnal végeztetik. Magyar irck ; között nagyon ritka a társszerzőség, nem úgy, j mint a német, vagy francia iparban... bocsánat, ; irodalomban. Éppen azért kettőzött kivánosliság j előzi meg a Herczeg—Zágon-darabot, mórt társ- ; szerzői alapon létesül, mAsrévzt, mert az egyik | társ, a csendes társ maga He rezeg Ferencz... j A Nemzeti Szinház mostanában bét kitűnő ! francia történoti darabját is játsza. Az e-gyúke-t Sardou-nak hívják, a másik nev-e Faill-eron. Bocaánatf Lám: lassan kint a kritilcus is tóved s ha nem m-éltőztattak észrevenni, bőgj7 Sardou-t és Pailleront, a műsoron lévő Váljunk el és Ahol unatkoznak szerzőjét történeti jelzővel láttam el, akkor ne is tessék észrevenni, bár az idők múlása, a színpadi műfajok változása, a színpad technika, újabb diadalai mind azt mutatják, hogy lassan- kint Sardou és Paillercm urak, de a többi kortá-r- sak ifi mind: egy messze távolban ólt kor gyermekei, akik elérték azt, hogy darabjaik szereplőit történeti patinával vonta be az idő s a mai re-vüs, görlös borban üdülni járunk .kunjaikhoz, akárha Moliére-h-ez igyekeznénk. A történeti múlt ot-t kap kifejezést, hogy a darabok női szereplői immár korhű ruhákban járnak, a nyolcvanas évek szalagos, turnürcs. finomkodó és sosravelgő divatjában. A férfiszerep!ők teeíón a régimódi frakk s a tubáksai-nü kabát talán, nem is oly feltűnő, mint a nőkön ez a viselet, melyet özönvize’őtti-nek mondanak ma, holott eoikCcal távolabb van időben az özönvíztől, mint Attila urunk viselete, vagy a fáraók fejkendője, amit azonban — 6 csudálatos emberi elme — nem mondunk ösönvizelőttlnek. De még ez mindig nem mutat ama, hogy — vi'gyázat, szóvicc következik — történelmi mull, van jelen. Ami a letűnt kor bevé^oettségét bizonyítja, az: hogy ma már oly komolyan veszi a közönség a divat eme régi módiját, akárha Tartuffe- alakja-i mászkálnának a kulisszák előtt. Igen, kérem, nem nevet rajta, íultávoldnak érzi magát attól az időtől, mikor még boldogult Edwárd, walesi herceg s később angol király is legfeljebb pólyában, avagy hátulgom-bolós nadrágban diktál- gáttá a — gy e rniekdi valótAzt hiszem, tetszik érteni: még a közvetlen háboroelőttj szülőszobayás divatot, vagy a kilencszázas évek szecesszióját kacagva, harsogva élvezzük, addig fin de siódé divat-újdonságai lelki effektus nélkül maradtak, elkönyveltük őket. történelemmé avattuk eket 8 abban a pillanatban, mihelyt a nemes publikum és a karzat megszűnt nevetni a tuTnürös szoknyán s a struec-plöj'őzön, Sardou, Padi 1 erőn, Dum'as urak és mi nd-miad, akik voltak: a történelem halhatatlanad közé kérhetik meny országbeli lajstromoztat ásukat. Ma oly gyorsan rohanunk, hogy fiz-husz év távlata már történelmi mélység. Amint ezt a színpad is bizonyítja. Hony sóit, quá mai y per.set (—thyvi—) —• A „Korunk" decemberi számában Hatvány Lajos a liberális polgári ideológiában fe.nevel- kedett ember máj világnézeti válságát rajzolja finom és találó párhuzamokkal a franc a forradalom utáni polgári gondolkozás tipikus képviselőinek megnyilatkozásaiból. Kahana Ernő dr. Ad- ler Alfréd individualpszichológ'áját ismerteti, a freudizmusból kihajtott s később ezzel élesen szembekerült uj lélektani irányzatot, amely a személyiség oszthatatlan egységéből kiindulva, a lélek normális és abnormális jelenségeinek megértését ezek célirányosságán át keresi. Benediiit Lajos arra a ma naponta felvetődő kérdésre keres választ érdekes történelmi dokumentáció alapján, hogy történelmi tónyező-e a faji öntudat? Vizsgálódásainak konklúziója, hogy egészen a legújabb korig nem az. E három érdekes tanulmány mellett a Korunk decemberi száma hozza Szántó György egy mélyenszántó elbeszélését s a Mister Pókhas amerikai regény folytatását ,amely valóban bátor kézzel vetkezteti le a korai-amerikai kapitalizmus embertelen ember-vásárát. A Kulturkrónika rovatban érdekes cikkeket olvasunk Silbermann Jenőtől az elektromos sugárzási elmélet techu kai eredményeiről, a Krisztushtvő zsidókról Kálmán Imrétől, a psz'choanalitikus nevelésről Oroszországban Kádár lm:étel, a íes ószet és film párbajáról Kállai Ernőtől és Th. Mann párisi számadókönyvőről Fúbry Zoltán’ól. A Szemle rovatban Kom'ós Aladár ir a kivándorolt Balázs Béláról, Szentimrei Jenő Barialis Jánosról, Székely Béla Franz Werfel uj könyvéről, Díenes László Kállai Ernő könyvéről és Pap József az uj Zweig könyvről. A Hozzászólás rovatban Szentimrei Jenő válaszol Konilós cikkére, s azt igyekszik bizonyítani, hogy az irodalom nem bukott meg. hanoin újjászületett. A „Korunk" havonta 80 oldal terjedelemben jelenik meg. Elő- fize'ési ára félévre 70 korona, negyedévre 40 korona. Mutatványszámot Ingjon ld’Id n kiadóhivatal. (Cluj-Kolozsvár, Str. Regala 47). I
