Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-23 / 291. (1329.) szám

1926 december 23, csütörtök. 5 1 Karácsonyi ének a vajdasági magyarság szellemi életéről Múlt, jelem és jövő — Tervek és elgáncsoJásek Vajdaság, december hő. Már tcfctszjcr ró un tóé {5 úrik arra az elliagya- íotíeágra, amelyben a Vajdaság magyar népe kü- Icini’eeu szellemi teJairtélbein sínylődik. Sínylődni fcánytelein, mert a hatóságaik, a hivatalos körök ős a jugoszláv nacionalizmus természete® elnyomást tört k vésd vei szemben nem tud megfelelő eilent- áMúet kifejten! Ennek a gyengeségnek nem-cö-ak külső okai vannak, hanem talán még fontosabbak, de mindenesetre enj-ródctosabbiak a belső, szét­húzó erők és törekvések. A sivár múlt Nyolc éve immár az imipériumváíltozósnak és ez alatt a nyolc év alatt néhány sikertelen, hialva- szü)I'et.et)t, vagy valóságos gyennokgyiflkoLási mó­don még embrióban megfojtott kiséri étnél egjteb nem {cet1 ónt, Hceseu és vigasztalan óvek minden szellemi fteraxlcee a na/pclBipcikira volt bízva, amelyek bi­zony, tetszik, vagy nem telezik, kVkikrendsaert ve­zettek és ne adj* Isten, hogy egyik újság a möstlk- nr.ik az órdekkörót érintő kulturális megmozdulás­ról tudomást vett volna, amimitihogy az sem tör- ténketeiíl meg, hogy X. ur, aki az égjék lappal tart jőbaráteágot, egyetlen soift is irt volna a má­siknak. Hol csendes, lappangó, hol nyílt harc folyt, aminek a levét természetesein a kultúra itta meg, illetve a kultúráira éhes közönség. Abban az időben volt ez, amikor más magyar központ elítél el volt vágva a Va jdaság, amikor egyetlen könyvet, egyetlen újságot sem volt sza­bad behozni Lassú derengés Ebbe a szürke homályba egy kis fényt, egy kis. életet étert bevinni néhány jóhiszemű és Ön- aetlcmüil lelkes művészember. A hivatalosan támo- gaifoU, de atszclul nivóllan műkedvelő® helyett ! jobbat, szebbet kiválniuk: elgáncsolták, betiltották az előadásclaaii Méiisck könyvet adtak ki. Pénz nélkül, támasz nélküli, keservesen ktunyorúló előliaet'ési ivek alap­ján: belebuktak, mert a napilapok nem támogat­ták őket- Irodalmi ós művészeti társulatról álmo­dozták nrásolc, hónapokon át folytak a tanácskozá- solc, akkor valakik beleeseppeinteititiák a nehéz fá­radsággal gyűjtött mézbe a személyi hiiuság ürcm- csappjét é® megbeeenedett az egész, meghalt a terv. Ennyi balsors és oly sóik viszály után is moz­dult azonban a kultúra valamennjáne, ha nem a gócpontokon, hát a vidéken, ahol kevésbé dúltak a pártharcok és kevésbé konlárkodott bele a miítn- i decit'. Olgán csői ő, felsőbbséges kr itittóa. Innen, a pe­ri fér lékre! terjedt tovább az ige é® innen indult ki az a Díszteletnenwillló ni cégeiéin, amely ma már na gvon is erc^ hangon követeli a magj-a rság min­den kultúráin® mozgalmánek a megerősítését az egyesülés és az egyöntetű, cgyakanatu munkálko­dás utján. Szabadka, a természetes központ Egészen világos, hogy a vidék Szabad kában látta és Látja azt a helyet, ahol meg kell kezdeni az intenzív • megvár kutturmunkát és a lorontál- rnegyei régi, kipróbált és nagyszerűen bevált ma­gyar közművelődéeí egyesülettel szemben i® azt követo’i.ie, hogy Szabadka vegye át a vezető sze­repet, mert itt él a magyar intelligencia túlnyomó hányada, itt jelcinnek meg a legnagyobb magyar nap Hapcii és ez a város a legalkalmasabb miniden tekintetben mlndenJiéűe megmozdulás kezdemé- nyez'eére é® Irán vitására. A szabadkai Népkör, hajdan „Függetlenségi kör", meg is kezdte az előmunkálatokat, szép, jó -és eredményekre támaszkodó mükedvelőgárdát szervcoelt, megkezdte az egyesülési tárgyalásokat a becsike reki, illetve torontáli Közmű vei őd'c'öi Egyesülettel és példátlan engedékenységgel talál- kozciJí, még sem tehet eleget a vállalt feladatnak, ment egyrészt amaiía bétákra bízta az ügyek vite­lét, másrészt nem vette figyelembe, hogy az úgy­nevezett „műkedvelők" között sok a hivatásos szí­nész és énekművész, harmadszor á’dozni neon akar, vagy nem tud, negyedszer és végül: ijedten húzódik vissza a hatóság előtt. E sorok szerény iiréja kész tervet adott a vaj­dasági magyar állandó 6zinház létesítésére, nem került volna úgyszólván semmibe, nem kívánt többet ogy-cigy vajdasági magyartól, mint évcuito ogy, mondd és ird egy dinár hozzájárulást, ami említésre sem méltó összeg, ezenkívül természe­tesen a színházi jegy árát, amikor el akar a ma­gyar oda menni. Elmenni pedig: természetes kö­telesség! Erre a cildkre még csak nem is válaszolt sen­ki, egyetlen kompetens, vágj’ illetéktelen hang sem hangzott t!> privótim helyeselték és dicsér­ték a tervet, a Vajdaságiba szorult, állásk lan ma­gyar zB'r.iés7iek rohamozták annak az íróját, de történni nem törtőtít semmii. Egy hang sem! A soatcdkri műkedvelőik három csoportra ezrliudlck, bczfl-xnese'ti társaságok alakultak beflő- li'ik. de felmer ülj egy másik terv is, egy ennél ke­vésbé célravezető, de mégis valami: egy magyar irodalmi lop megérditása. Olyan Páiszéortüz-íéle újságról lett volna szó. Ezzel azután alaposan megbukott minden ter­vezője é® pártolója, ezzzel érdeme* külön aflciimben foglalkozni. Koszom, vagy töriskosroro ? A szabadkai Nép kör egyik kuikuThizelt sági űlótfén elkatároa'ák, hogy irodaim!, közművelő- d-'si ifi krit'ikri lapot adrek ki, egyben elhatároz- ták art ifi. hegy egyelőre, vrerv pürdr v^gteoesen i® a SrJtadlrán megjelenő A MUNKA olmü hetilap Tegnap alakult meg Érseikujvárott a Szlovenszkój Magyar Szinpártoló Egyesület érsekujvári osztálya Kukán Béla dr. elnök­lete mellett. Az előkészítő értekezlet kimondotta az érsekujvári alosztály meg­alakulását s megválasztotta az elnökséget s az ideigle­nes választmányt. Elnök Holota János dr. lett, társelnökök Fischhof Károly dr. és Ku­kán Béla dr.. titkár Schneider Ede, pénztáros Néder János, ellenőrök Klein Szende dr. és Hlavicska János. vendégszeretetét veszik igénybe erre a célra. A 3IUNKA a kisgazdáik, kisiparosok és kiskeireeke- dőik erős magyar lapja, amelyik több példányban jelenik meg, nviot egyik-másik nagynak nevezett napilap cs tényleg odajut minden héten, ahová a magyar búiturmoegalmaka! célozzák: a nép közé. A MUNKA szedi eszi őt ul a jd o n cen a puszta nyomda költségek megtáritéee ellenében tényleg át is adott nyolc oldalt hetenként a lapból, azon­ban bekövetkezett a reakció: nem irt senki szá­mottevő ember ebbe a mellékletbe, bojkol láttáik az úgynevezett bivp,tá®osclk ée kezdett az éretlen és alkalmatlan dilettantizmus túlsúlyra, vagy még inkább egyeuralomra vergődni. Meg kellett a mel­lékletet szüntetni, lerontotta a szállásadó A Munka nívóját, a szerkesztéssel megbízóit magyar, egy kiváló keltő és irő nem volt képes egyedül •megtelten! hétről bélre a mellékltet. Felmerült a terv, hogy A MUNKA iráni eset­legi(?) érzett amtipátliiáik kiküszicböíicse céljáéból külön újság jelenjek meg, oime lett volna a ma­gyar reoaissanee-ból jól ismert „Koszom*". A magyar párt fel is ajánlott ennek a lapnak « megindítására 10.000 dinárt, kilátásba helyezte azt ie, hegy esetenként nem zárkózik el a további tárnogntűseik elől sem, azonban megtörtént az az olszonioritó és kófcscg'oekergető, eset, hogy az egyik szabadkai napilap intrikája folytán a vajda­sági írók és újságírók kétharmalrészo eleve meg­tagadta részvételét ebben a szent munkában, nem­csak elgáncsolta a Koszoru-t. de kilátásba helyette a töviskos zenit mindazok részére, akik részt mér­nök vállalni ebben a niugyar munkában. A remek terv megbukott, magyar irodalmi lapja nem Lesz a Vajdaságnak, amint magyar színtársulata sem lesz, hiába ágál itt napok óta egy ,.Szabadkai" származású és nevű színigazgató, ezzel a névvel a mai Szmboticán nem lehet boldogulni, legfeljebb a rendőrségi fogdát meglökni néhány hétig. # Karácsony van, a kis Jézus születése hirdeti az örök békét. Tessék, gyertek miihozzánk, ti há­romkirályok, itt megtalálhatjátok! — Túlságosan szeretjük egymást- Arányi Jenő. A jugoszláviai magyarság uj orientációja Választás! megegyezés a radikális párttal — Az ellenzéki pártok sohasem nyújtottak a magyaroknak baráti kezet Zenta, december 22. A zentai magyar párt az egész jugoszlá­viai magyarság politikai életére kiható nagy- jelentőségű népgyütést tar tolt vasárnap dél­előtt. A gyűlésen igen fontos megnyilatkozá­sok hangzottak el. A jugoszláviai magyar párt életében most sorsdöntő változás törté­nik. A párt ugyanis a radikálisakkal a tarto­mányi választásokra megkötötte a választási paktumot és a gyűlés szónokai erről a pak­tumról nyilatkoztak meg a zentai népgyülé- sen. A paktumot joggal tekinthetjük a jugo­szláviai magyar reáloolitika sarkpontjá-* nak. Különösen fontos volt Nagy Ödön dr. beszé­de, amelyben a magyar párt ötéves politikai útját vázolta. A magyar párt öt évig haro.lt a mágyar kultúráért, a magyar nyelv jogai­ért, a földért és semmi veszedelem vagy Ígé­ret nem tudta elcsábítani a gerince® magyar politika útjáról. Mindig készen volt meg­egyezni valamennyi kormányalkotó j V"*! ü, de a kormányzati politika oíyah volt, hogy az ellenzéki pártoknak könnyebb lekö­tött volna a magyar pártokkal való ncg- CKvezés. Ennek dacára soha egy ellen­zéki párt nem nyújtott baráti kezet a magyar párt felé. Most, hogy kiírták a tartományi választáso­kat, a magyar párt a kormányon levő radi­kális párttal kötött választási egyezséget, mert ez volt a taktikus és lehetséges. Ezzel letértünk a kisebbségi ellenzéki alapról, mert kisebbségi helyzetünk és érdekünk ezt kívánta. Akik ezért szemrehányást tesznek, azoknak nincs politikai iskolázottságuk, akik ezért ócsárolnák, azokat csak rosszindulat vezet­heti. A jugoszláviai magyar párt több jogot, nagyobb kenyeret, szabadabb életet akar. Az utódállamokbeli magyarságnak példája után ment s igy jutott a kormá­nyon levő radikális párttal való szövet­séghez. Más viszonyunk nincs a kormánj’hoz, a pak­tumnak titkos pontjai, részletei nincsenek. A paktummal a magyar párt elérte a névjegyzékek kiigazitását, a számarány­hoz mért jelö’ést s a magyar párt törvé- ' , • ny ességén ék olismerését. Erinek éllehehéh becsületesén 'Vállalta m kö­zös lista tisztességes támogatását és ha a vál­lalt kötelezettségeket becsületesen be fogiák tartani, akkor nem áll meg az első állo­másnál. -. , A magyar színtársulat bevonulása Érsekújvárra A színházterem kérdése — Holota János képviselő nyilatkozik a P. M. H.-nak — Megalakult a Szinpártoló Egyesület érsekujvári csoportja Érsekújvár, december 22, (Saját tudósí­tónktól.) Iván Sándor színtársulatának tag­jai hétfőn a közönség nagy érdeklődése mel­lett érkeztek meg Érsekújvárra. A páratlan nagy érdeklődésre jellemző az a tény. hogy még soha annyi bérletet nem helyezett el színtársulat Érsekújvár ott, mint most Iván titkára és minden más jel is arra vall, hogy a most kezdődő rövid szezon minden eddigi­nél látosratottabb lesz. A Pozsony—kassai társulat már három esztendő óta nem volt Érsekujvárott. Faragó azért kerülte el a várost, mert nincs rendes színházterme. Az Arany Oroszlán nagyterme és színpada ugvanis teljesen alkalmatlan na­gyobb közönség és nagyobb társulat befoga­dására. így jutott arra a gondolatra Iván igazgató, hogy kibérli a Szokolegyestilet Re- publika Mozgó-iát, amelynek modernül be­rendezett. tágas színpada van s amely meg­felelő számú közönség befogadáséira is al­kalmas. A mozi épületével kapcsolatban a ma­gyar közönség körében évekkel ezelőtt bizonyos idegenkedés volt tapasztalható. Ez az érthető idegenkedés teljesen Indo­kolatlan és jogosulatlan ma, amikor a ma­gvar szintársulat vonul be ebbe a helyiségbe, amely a magyar előadások idejében a ma­gyar kultúra céljait szolgálja. Ennek kétség­telen igazsága dacára mégis akadtak olvanok, akik hangulatot akar­tak csinálni a helyiség miatt a szín elő­adások látogatása ellen. Ez az akció természetesen a legnagyobb Idegességet keltette nemcsak a társu’at köré­ben. hanem a magvar tárívdaVm vezető kö­reiben is. örömmel állapjthatiuk meg, hogy a magyar társadalom legbefolvásosabb sze- mélvíségei energikusan szállnak szembe az ilyen veszélyes akcióval, ami Érsekújvár kul túr múltjával egyáltalán nem egyeztethető össze. Kérdést intéztünk Holota János dr. nem­zetgyűlési képviselőhöz, Érsekújvár városbi- ráiához. hogv milyen álláspontot foglal el eb­ben a kérdésben. — Egyáltalán nem tartom helyénvaló­nak ezt az akciót — mondotta a képviselő — s nem is hiszem, hogv akadna magyar em­ber, akii vállalná azt a naiv erkölosi felelős­séget. amellyel egy olyasfajta extrém akció járna, mint az egyetlen magvar színtársulat elleni propaganda. A helyzet az. hogy a tár­sulat kényszerűségből egy átmeneti helyiség­be ment. miután bizony — elődeink hibáié­ból — pillanatnyilag nem tudunk megfelelő helyiséget a rendelkezésükre bocsátani. Azt hiszem, nem fog akadni ember, aki ezt a kényszerűséget el nem ismerné s tőkét ková­csolna ismeretlen céllal belőle. Mert remél­hetőleg az nem céllá. ho?v a társulat ersek- ulvári szezoniát tönk re te eve s uiebb keresz­tet tegyen az egyébként í« élet-halál nehézsé­geikkel küzdő szlovenszkói magyar színészet vállaira ... — Egyébként is: ma már nem is ilyen az atmoszféra. IIven tüntetésekre a magyar­ságnak nincsén többé szüksége, mert mi elég erősnek érezhetjük maznnkat a szokolisták által épített színházteremben is s azt hiszem, nem igen fogunk — elcsehe- sedni a magver színészek látókét nézve. — Őszintén szólva, túlságos jelentőséget nem is tulajdonítok a dolognak. Lehet ez a túlzás egyeseknek, talán ió érzésből eredő felfogása, de az érs^Juiivári magvar társada­lom ettől pz.akciótól >éfo,MfeVnül távol áll. — Mert mi ilvern kV-'lcé'rek mla.lt a színi szezonról lemondani nem vagyunk hajlan­dók... :* A keresztény szocialista párt Rákóczi-ünnepe Munkácson Munkács, december 22. (Saját tudósítónktól.) Munkács magyar­ságának nagy ünnepe volt vasárnap. Az or­szágos keresztényszocialista párt munkácsi szervezete e nap estéjén rendezte meg a nagyfejedelem 250 éves születési évfordu­lóin alkalmából hódoló ünnepségét. Abban a városban, amelynek várában Zrínyi Ilona vívta legendás küzdelmét, a magyarság méltó módon ünnepelte II. Rákóczi Ferenc emlékét. Az ünnepi estét a zsúfolásig megtelt színházban Holdív Károly, a párt ruszin- szikói főtitkára nyitotta meg. Meleg, megha­tott szárakban emlékezett vissza a nagyfeje­det em re. aki szabadságharcának jelszavával egyesíteni tudta táborába e főidnek minden népét, magvart, ruszint, románt egyaránt. Szavai után hatalmas erővel zúgott fel az ün­neplő közönség tapsvihara. « A párt kulturoszíálvánák műkedvelői frappánsan ható élőképpket mulattak be. A pazvar kiállítású kuruc tábori jelenet és Rá­kóczi elfogatásinak jelenete pazar és korhű beállításával páratlanul n.agv hálást ért el. Sziklav Ferencnek „Fohász Rákóczihoz** cí­mű alka-mi ódáját Szánthó László adta elő meleg sikerrel. Majd Fleischmann Gvula dr. főtitkár, az est ünnepi szónoka lépett a függöny elé. Emelkedett gondolatokkal telt, értékes és tárgyilagos tört énét mi megállapításokat tar­talmazó. remekbe készült beszédét a közön­ség szűnni nem akaró tapsokkal fogadta. Az Anotbeozis című uiabb élőkép után Szánthó László szerkesztő zárószavaival ért véget a szép ünnepség. Gajdát kilakoltatják Prága, december 22. A párgai járásbirő- ság Gajda egyik perét tárgyalta, melyet a volt vezérkari főnök a pénzügyi hatóságokkal szemben inditott. Gajdának ugyanis felmond­ták az állami épületben levő lakását, mert az állami épületek nem esnek a lakvédelmi tör­vény alá. Gajda a tárgyaláson kijelentette, hogy a nemzetvédelmi minisztérium megígér­te neki, hogy lakását a lakók védelméről sző* ló törvény érvényességéig megtarthatja. Udr- zsal miniszter ezt tagadásba vette. A bíróság helybenhagyta az állam által eszközölt felmon­dást és kötelezte Gajdát, hogy január 14.-ig üritse ki az állami épületben lévő lakását, valamint elmarasztalta őt az összes perköltsé­gek megfizetésére. — Miniszteri válasz a magánvállalatok által föntartott iskolák nyugdíjas tanítói ügyében. Fedor Miklósnak, az országos ke- resztényszooialista párt nemzetgyűlési kép­viselőjének egyik, néhány hónappal ezeliit benjrujtott interpellációjára az iskolaügyi mi­niszter most a következő választ adta: „Az eddigi törvényes előírások alapján nem volt lehetséges az egyszeri segély megadása azon nyugdíjas nem-állami tan!tóiknak, akik nem működtek oly elemi iskoláknál, amelj-eket községek vagy egyházak tartottak fenn. Erre való tekintettel az iskolaügyi minisztérium törvénytervezetet készített, amelynek értel­mében az ilyen segélyeket meg fogják kapni azok a nyugdíjas nem-állami tanítók is, akik oly iskoláknál működtek, melyeket magán- vállaltok vagy intézmények tartottak fönn/'' Remélhetőleg a törvénytervezetből rövide­sen törvény lesz. — A kúria ítélete a Forgáeh-grófok örö­kösödési pőrében. Budapesti szerkesztősé­günk jelenti telefonon: Az ősi Forgáoh-bir­tokért folyó örökösödési pörben ma hirdette ki a királyi kúria az Ítéletek A kúria Ítéleté­ben kötelezte Forgách Balázs grófot, hogy a 2500 holdas birtok felét adja vissza Waldbott báróné, szül. Forgách Erzsébet grófnőnek, ezzel szemben viszont kötelezte a bárónét, hogy térítse meg Forgách Balázs grófnak az átveendő birtokon eddig foganatosított be­ruházásokat. Ezzel az ítélettel végső fokon is elintézést nyert a Forgáeh-grófok régóta hú­zódó örökösödési pőre. Hogy a 2500 holdas birtoknak melyik felét adja viasza Forgách Balázs gróf és a báróné mennyit köteles a birtokon eszközölt beruházások fejében meg­téríteni, ennek eldönfénére a kirá’yi kúria az alsóbb felebbviteli bíróságokat utasította.

Next

/
Oldalképek
Tartalom